Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 24, 2009 havi archívum

János apostol Jelenéseinek Könyve * 22. fejezet

1. Az új Jeruzsálem boldogsága. Azurtán megmutatta nekem az élô vizek folyóját, mely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából. * 2. Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöznek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. * 3. Átok nem lesz többé benne. Isten és a Bárány trónja áll majd ott és szolgái hódolnak neki. * 4. Látni fogják arcát és homlokukon hordják nevét. * 5. Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, s uralkodni fognak örökkön-örökké. * Befejezés. * 6. Azután így szólt hozzám: “Ezek a szavak hitelesek és igazak.” Az Úr, a prófétalelkek Istene, elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar meg kell történnie. * 7. “Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait.” * 8. Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam. * 9. De ô így szólt hozzám: “Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!” * 10. Azután folytatta: “Ne pecsételd le a könyv prófétai szavait, mert az idô közel van. * 11. Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb. * 12. Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint. * 13. Én az Alfa és Omega vagyok, az elsô és az utolsó, a kezdet és a vég. * 14. Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba. * 15. A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinnmarad. * 16. Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekrôl az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklô hajnalcsillag.” * 17. A Lélek és a menyasszony hív: “Jöjj el!” Aki hallja, hívjon: “Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen. * 18. Figyelmeztetek mindenkit, aki hallja ennek a könyvnek prófétai szavait: “Aki ezekhez hozzátesz valamit, arra Isten ráméri a könyvben leírt csapásokat. * 19. Aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához és a szent városhoz, melyrôl szó van a könyvben.” * 20. Aki minderrôl tanúskodik, kijelenti: “Igen, hamarosan eljövök.” Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus! * 21. Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen minden szenttel! Amen.

János apostol Jelenéseinek Könyve * 21. fejezet * Hatodik látomás: A mennyei Jeruzsálem.

1. Új ég és új föld. Akkor új eget és új földet láttam. Az elsô ég és az elsô föld elmúlt, és a tenger is megszûnt. * 2. Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem leszáll a mennybôl, Istentôl. Diszes volt, mint a vôlegényének fölékesített menyasszony. * 3. A trón felôl harsány hangot hallottam: “Nézd, ez az Isten hajláka az emberek között! Ô velük fog lakni, azok pedig az ô népe lesznek, és maga Isten lesz velük. * 4. Letöröl szemükrôl minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt.” * 5. A trónon ülô így szólt: “Íme, újjáalkotok mindent.” Azután hozzám fordult: “Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak.” * 6. Majd így folytatta: “Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élô vizek forrásából. * 7. A gyôztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ô az én fiam. * 8. A gyáva, a hitetlen, a szentségtörô, a gyilkos, a parázna, a varázsló, a bálványimádó és a hazug mind a kénkôvel égô tüzes tóba kerül. Ez a második halál.” * 9. Az új Jeruzsálem. Akkor odajött egyik a hét angyal közül, akiknél a végsô hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám: “Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét.” * 10. Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennybôl, Istentôl alászállt szent várost, Jeruzsálemet, * 11. mely Isten dicsôségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakô, mint a kristálytiszta jáspis. * 12. Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. * 13. Kelet felôl három kapu, észak felôl három kapu, dél felôl három kapu, nyugat felôl három kapu. * 14. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. * 15. Aki velem beszélt, arany mérônádat tartott kezében, hogy fölmérje a várost és kapuit, meg falát. * 16. A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége. * 17. Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt. Hossza, magassága és szélessége egyenlô. Megmérte falát: száznegyvennégy könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is. * 18. A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból. * 19. A város falának alapköveit mindenféle drágakô ékesítette. Az elsô alapkô jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, * 20. az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. * 21. A tizeként kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy drágagyöngybôl. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. * 22. Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a temploma. * 23. A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten dicsôsége világítja meg, fénye pedig a Bárány. * 24. Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. * 25. Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka. * 26. Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek. * 27. De nem léphet be oda tisztátalan, szentségtörô és hazug, csak az, aki föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.

János apostol Jelenéseinek Könyve * 20. fejezet

1. A sátán megbilincselése. Azután láttam, hogy egy angyal szállt le az égbôl, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc. * 2. Megragadta a sárkányt, az ôskígyót, aki nem más, mint az ördög, a sátán, és ezer esztendôre megbilincselte. * 3. Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendô. Azután rövid idôre szabadon engedik. * 4. Az ezer éves uralom. Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkét, akiket Jézus tanúsága és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön. * 5. Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendô. Ez az elsô föltámadás. * 6. Boldog és szent az, akinek része van az elsô föltámadásban! A második halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer esztendeig uralkodnak vele. * 7. A sátán hatalmának megsemmisítése. Mikor eltelik az ezer esztendô, a sátán kiszabadul börtönébôl és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyûjtse ôket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. * 8. Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a szeretett várost. * 9. De tûz csap le Istentôl az égbôl és megemészti ôket. * 10. Az ördögöt, aki félrevezette ôket, kénkôvel égô tüzes tóba vetik, ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrôdni fog. * 11. Az utlsó ítélet. Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülô tekintete elôl menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. * 12. És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek, ott állnak a trón elôtt. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl volt jegyezve. * 13. A tenger visszaadta a beléveszett holtakat, * 14. a halál és az alvilág is visszaadta halottjai. Valamennyit megítélték tetteik szerint. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették. * 15. Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

János apostol Jelenéseinek Könyve * 19. fejezet

1. Örömujjongás a mennyben. Ezután nagy sereg örömujjongását hallottam a mennyben: “Alleluja! Üdv, dicsôség és hatalom Istenünknek! Igazak és jogosak ítéletei! * 2. Elítélte a nagy parázna asszonyt, aki paráznaságával megrontotta a földet. Megbosszulta szolgáinak vérét, mely annak kezéhez tapadt.” * 3. Aztán tovább énekeltek: “Alleluja! Füstje fölszáll örökkön-örökké.” * 4. Erre a huszonnégy vén és a négy élôlény arcraborulva imádta a trónon ülô Istent és így kiáltott: “Úgy legyen! Alleluja!” * 5. A trón felôl pedig szózat tört elô: “Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mind, S akik ôt félitek, kicsineyek és nagyok.” * 6. Akkor nagy sereg énekét hallottam, mely sok víz zúgásához és erôs mennydörgés robajához hasonlított: “Alleluja! Az Úr, mindenható Istenünk, átvette az uralmat. * 7. Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsôítsük ôt! Elérkezett a Bárány menyegzôjének napja. Jegyese fölkészült: * 8. Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. * 9. Akkor így szólt hozzám: “Jegyezd föl: Boldogok a Bárány menyegzôs lakomájára hivatalosak!” És hozzáfûzte: “Ezek Isten igaz igéi.” * 10. Lába elé borultam, hogy imádjam, de ô így szólt hozzám: “Vigyázz, ne (tedd)! Csak Istent imádd! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, akik tanúságot tesznek Jézusról. Jézus tanúsága a prófétálás lelke. * 11. A gyôzelmes fehér lovas. Akkor a megnyílt mennyben egy fehér lovat pillantottam meg. Lovasa a Hûséges és az Igaz, igazságosan ítél és harcol. * 12. Szeme olyan, mint a lobogó tûz, fején ékes diadém, rajta olyan név, amelyet senki sem ismer, csak ô maga. * 13. Vértôl ázott ruhát viselt. Neve: Isten Igéje. * 14. A mennyei seregek tiszta fehér gyolcsba öltözve fehér lovon kísérték. * 15. Szájából éles kard tört elô, hogy azzal sújtson a nemzetekre. Vasvesszôvel fogja kormányozni ôket, és taposni fogja a mindenható Isten haragja tüzes borának sajtóját. * 16. Köntösén csípô magasságban ez a név volt írva: “Kirányok Királya, uralkodók Ura.” * 17. A vadállat és a hamis próféta megítélése. Akkor láttam, hogy egy angyal áll a napban. Harsány hangon rákiáltott az ég magasán repülô madarakra: “Jöjjetek, gyûljetek egybe Isten nagy lakomájára! * 18. Egyétek a királyok húsát, a hadvezérek és hatalmasok húsát, a lovak és lovasaik húsát, szabadok és szolgák, kicsinyek és nagyok húsát!” * 19. Akkor láttam: A vadállat és a föld királyai hadseregükkel összegyûltek, hogy harcra keljenek a Lovassal és seregével. * 20. De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat mûvelt, hogy félrevezesse azokat, akik a vadállat jelét viselték és bálványképét imádták. * 21. Mindkettôt elevenen kénkôvel égô tüzes tóba vetették. A többit a Lovas kardja ölte meg, mely szájából tört elô. És a madarak mind jóllaktak azok húsával.

János apostol Jelenéseinek Könyve * 18. fejezet

1. Babilon bukása. Ezután láttam, hogy egy másik angyal száll le az égbôl, akinek nagy hatalma volt. Tündöklése beragyogta a földet. * 2. Harsány hangon kiáltotta: “Összedôlt, összedôlt a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett és minden tisztátalan szellem hajléka és minden tisztátalan, undok madár odúja. * 3. Paráznaságának tüzes borából ittak az összes nemzetek. A föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedôi pedig meggazdagodtak pazar fényûzésébôl.” * 4. Akkor egy másik szózatot hallottam az égbôl, mely így szólt: “Vonuljatok ki onnan, én népem, hogy részetek ne legyen vétkeiben és csapásai ne érjenek titeket is. * 5. Bûnei az eget verik, de Isten számontartja gonosztetteit. * 6. Fizessétek vissza neki, ahogy ô fizetett, és tetteit kétszeresen viszonozzátok. Töltsetek serlegébe kétannyit, mint nektek töltött. * 7. Amekkora tündöklése és fényûzése volt, annyi gyötrelmet és bánatot okozzatok neki. Így büszkélkedik magában: Mint királyné trónolok, nem vagyok özvegy és nem ismerek gyászt. * 8. Ezért egy nap zúdulnak rá a csapások: halál, gyász és éhínség, sôt tûz hamvasztja el, mert hatalmas az Úristen, aki megítéli.” * 9. Babilon siratása. “Siratják és gyászolják a föld királyai, akik paráználkodtak és gyönyörökben éltek vele, mikor majd látják füstölgô égését. * 10. Gyötrelmeitôl való félelmükben, távolról így kiáltanak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város! Egy óra alatt beteljesedett ítéleted. * 11. A föld kereskedôi is siratják majd és gyászolják, mert senki sen veszi meg többé áruikat: * 12. Arany és ezüst árut, drágakövet és gyöngyöket, Gyolcsot, bíbort, selymet és karmazsint, Semmiféle tujafát és elefántcsont díszt, Sem értékes fából, rézbôl, vasból és márványból készült edényt, * 13. Fahéjat és balzsamot, illatszert, kenetet és tönjént, Bort, olajat, lisztlángot és búzát, Barmot és juhot, lovat és kocsit, Rabszolgák testét és lelkét. * 14. Gyönyörûséged gyümölcsei elfonnyadtak, Eltûnt tôled minden pompa és fény, S nyomuk sem lesz többé. * 15. A kereskedôk, akik meggazdagodtak belôle, gyötrelmeitôl való félelmükben távol tôle megállnak, siratják és gyászolják, s így kiáltanak: * 16. Jaj, jaj, te nagy város! Gyolcsba, bíborba és karmazsinba öltöztél! Arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel voltál ékes! * 17. Egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság! * 18. Minden hajóskapitány és révész, minden hajós és tengerész távoltartotta magát, amikor megpillantotta füstölgô égését, és így kiáltott: Melyik város hasonlított ehhez a nagy városhoz! * 19. Port hintettek fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: Jaj, jaj, te nagy város! A te gazdagságodból gazdagodtak meg mindnyájan, akiknek hajójuk járt a tengeren. Elpusztultál egy óra alatt! * 20. Örvendezz miatta te menny, s ti szentek, apostolok és próféták! Isten megtorolta rajta igazságtokat.” * 21. Az elpusztult város képe.. Egy erôs angyal erre malomkô nagyságú követ ragadott föl s a tengerbe dobta e szavakkal: “Ily robajjal dôljön le Babilon, a nagy város, és nyoma se legyen többé! * 22. Hárfapengetés meg ének, fuvolaszó és harsona ne zengjen többé benned! Ne éljen benned semmilyen mesterség mûvese! Ne hallatsszék malomkattogás! * 23. Mécses fénye ne villanjon föl benned! Vôlegény és menyasszony ne hallassa szavát! Kereskedôid a föld nagyjai voltak, varázslataid tévútra vezettek minden nemzetet. * 24. Kezéhez tapad a próféták és szentek vére, s mindazoké, kiket megöltek a földön.”

János apostol Jelenéseinek Könyve * 17. fejezet * Ötödik látomás: A végsô számadás és Krisztus gyôzelme.

1. Az istentelen Babilon. Egyik a hét angyal közül, akiknél a hét csésze volt, hozzám jött és így szólt: “Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül. * 2. Vele paráználkodtak a föld királyai és paráznaságának borától megrészegültek a föld lakói.” * 3. És lélekben elragadott a pusztába. Egy asszonyt láttam ott, aki skarlátvörös vadállaton ült. Ez tele volt istenkáromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. * 4. Az asszony bíborba és karmazsinba volt öltözve, arannyal, drágakôvel és gyöngyökkel fölékesítve. Kezében arany serleget tartott, tele utálatos és szennyes paráznasággal. * 5. Homlokán ez a titokzatos név állt: “A nagy Babilon, a paráznák és a föld undokságainak anyja.” * 6. Akkor láttam, hogy az asszony megrészegült a szenteknek és Jézus vértanúinak vérétôl. Láttára nagy ámulatba estem. * 7. A látomás magyarázata. Az angyal megkérdezte: “Mit csodálkozol? Én megmagyarázom neked az asszony titkát és a hétfejû, tízszarvú vadállatét, mely hordozza. 8 A vadállat, melyet láttál, volt, de nincs többé. Fölszáll a mélységbôl, de vesztébe rohan. * 9. A vadállat láttára, mely volt és nincs többé, de ismét megjelenik, csodálkozni fognak a föld lakói, akiknek neve nem áll a világ teremtése óta az élet könyvében. Itt van szükség bölcsességgel párosult értelemre. * 10. A hét fej hét hegyet jelent, ezeken ül az asszony. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük lebukott, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el. Ha majd eljön, rövid ideig lesz csak maradása. * 11. Maga a vadállat, mely volt, de nincs többé, lesz a nyolcadik: az elôzô hét közül való s vesztébe is rohan. * 12. A tíz szarv pedig, melyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállat után királyi hatalmat nyernek egy órára. * 13. Ezek egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat rendelkezésére bocsátják. * 14. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány, aki az uralkodók Ura és a királyok Királya, legyôzi ôket meghívott, kiválasztott és hûséges szövetségeseivel.” * 15. Azután így folytatta: “A vizek, melyeket láttál, melyek fölött a parázna asszony ült, a népeket, törzseket, nemzeteket és nyelveket jelentik. * 16. A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyûlölik a parázna asszony, kifosztják és levetkôztetik, sôt húsán rágódnak és tûzön sütik. * 17. Isten sugalmazta nekik, hogy tervét végrehajtsák és az uralmát egyetértve a vadállatra ruházzák, amíg Isten igéje be nem teljesül. * 18. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik.”

János apostol Jelenéseinek Könyve * 16. fejezet

1. Az elsô négy csésze kiöntése. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: “Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön.” * 2. Elment az elsô és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták. * 3. A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élôlény elpusztult. * 4. A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak. * 5. Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: “Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál. * 6. Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!” * 7. Hallottam, hogy az oltár felôl egy másik is szól: “Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!” * 8. A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erôt nyert arra, hogy (hôséggel és) tûzzel gyötörje az embereket. * 9. Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet. * 10. Az utolsó három csésze kiöntése. Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult. * 11. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikbôl. * 12. A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak. * 13. Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki. * 14. Ördögi szellemek ezek, akik csodákat mûvelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák ôket a mindenható Isten nagy napjára. ^× * 15. Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. ^× * 16. Összegyûjti ôket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon. * 17. A hetedik (angyal) a levegôbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felôl nagy szózat tört elô: “Megtörtént!” * 18. Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön. * 19. A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki. * 20. Minden szige eltûnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni. * 21. Mázsás nagy jégesô hullott az égbôl az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.