Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 26, 2009 havi archívum

2009. december 26., szombat Mutassuk meg Krisztust!

Tudjuk, hogy ma sokan így gondolkodnak: „Krisztus igen, az Egyház nem!” Nem látják a kapcsolatot Krisztus és az Egyház között. Nem veszik észre jelenlétét az Egyházban. Mi is valójában az Egyház? Minek kellene lennie, ha nem annak, ami a világban megjeleníti Krisztus arcát?

Gondoljunk az egyszerű és alázatos lelkipásztorra, az arsi plébánosra. Egy paraszt így tett tanúságot róla: „Megláttam Istent egy emberben.” Gondoljunk csak Kalkuttai Teréz anyára, s arra a hatalmas tömegre, amely temetése napján holttestét kísérte. Keresztények, hinduk és muzulmánok mind megérezték benne Jézus varázsát.

Ilyen értékesek Jézus jelenlétének e nagy tanúságtevői! Adjunk hálát értük az Úrnak! Korunkban, amely igen összetett, és annyira vágyik az üdvösségre, sürgős szükség van arra, hogy az egész Egyházban megláthassák Krisztust, hogy az Egyház egész valójából Krisztus jelenlétét sugározza.

Van Thuan bíboros: A remény tanúi

26. szombat: SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (ünnep)

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet

ApCsel 6,8-10

István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt.

7,54-59

Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és Jézust Isten jobbja felől állni. Megszólalt: ,,Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől.” Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. Megkövezték Istvánt, aki így könyörögött: ,,Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

Zs 30

A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.” Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!” Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Mt 10,17-22

De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok. Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak és halálra juttatják őket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az megmenekül.

2005. december 31. – Szombat

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. O volt
kezdetben Istennél. Minden oáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Obenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem o volt a világosság, o csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ oáltala lett, de
a világ nem ismerte fel ot. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentol születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az o dicsoségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsosége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: “O az, akirol mondtam,
hogy utánam jön, de megeloz engem, mert elobb volt, mint én.” Hiszen mi
mindannyian az o teljességébol nyertünk kegyelembol kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, o nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az esztendo utolsó napján mindenekelott a hálaadás és a köszönet
fogalmazódik meg szívünkben Isten iránt, majd a bocsánatkérés hibáink
miatt. Tole kaptuk az elmúlt esztendot, s az O színe elott áll most minden
tettünk és mulasztásunk. Felelosek vagyunk önmagunkért és idonkért. Mire
használtuk fel ezt az évet? Közeledtünk Isten felé? Segítettük-e
embertársainkat? Növekedtünk-e lélekben? Ismét elmúlt 365 nap. Benne
volt-e minden napomban az Isten? Vele éltem-e? Hozzá kötöttem-e az életem?
Az o útjain jártam-e?
Az esztendo vége a földi élet végességére figyelmeztet bennünket. Új évet
lehet kezdeni. Lehet új elhatározásokat is tenni, új lehetoséget kapunk
Istentol. De még egy új életet egyikünk sem kezdhet. A földi élet után
senki számára nem következhet még egy földi élet, hanem csak az örök élet.
Ha Istennel élünk, vele fogunk feltámadni és örökké élni. (his)

Imádság:

Isten, ki az idonek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elodbe most ez évnek estéjén imádva
Jo néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!

Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Eros jobbod megorzött a veszélytol minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.

2005. december 30. – Péntek, A Szent Család: Jézus, Mária és József ünnepe

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye eloírja: “Minden elsoszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevu férfiú, egy igaz és istenfélo
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény eloírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette ot, és így magasztalta Istent:
“Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsoség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta oket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: “Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz o – még a te lelkedet is tor járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Ott volt Anna prófétano is, Fánuel leánya Áser törzsébol. Idos volt már,
napjai elorehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen
érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve
és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsoítette Istent, és beszélt a gyermekrol mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett
és erosödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

Az Egyház a családok szolgálatában
Az egyházi év során a Karácsonyt követo elso vasárnapon a Szent Család
vasárnapját ünnepeljük. Ez az elso vasárnap “idén már a jövo évre esik”,
egészen pontosan január elsejére, amikor Szuz Mária Istenanyaságát
ünnepeljük. Emiatt a Szent Család ünnepe átkerült a mai napra. A mai ünnep
jó alkalom arra, hogy Egyházunk családok felé megnyilvánuló szolgálatáról
elmélkedjünk.

II. János Pál pápa három évvel megválasztása után 1981-ben Familiaris
consortio (A családi közösség) címmel apostoli buzdítást adott ki,
amelyben a keresztény családok feladatáról tanított a mai világban.
Ezekkel a szavakkal kezdte írását: “A családi közösséget korunkban minden
más intézménynél jobban körülveszik a társadalom és az emberi kultúra
sokféle, mélyreható és gyors változásai. Mindezen körülmények ellenére sok
család huséges marad azokhoz az értékekhez, amelyek a család intézményének
alapját alkotják. Mások ellenben elbizonytalanodtak; tanácstalanok
kötelezo feladataikkal szemben, s kételkednek vagy teljesen tudatlanok a
házastársi és családi élet igazságának és végso tartalmának ügyében. Ismét
mások az igazságtalan körülmények hatása alatt nem tudják megvédeni
alapveto jogaikat.

Az Egyház tudatában van annak, hogy a házasság és a család az emberi nem
legdrágább értékeinek egyike, ezért üzenetét és segítséget mindenkihez el
akarja juttatni. Azokhoz is, akik már fölismerték a házasság és a család
erejét és értékét, ezért huségben akarnak élni, de azokhoz is, akik félve
s bizonytalankodva keresik az igazságot; s végül azokhoz is, akik
különféle akadályok miatt nem képesek valóra váltani családra vonatkozó
elhatározásukat. Az Egyház késznek mutatkozik arra, hogy szolgálatára
legyen mindazoknak, akik gondjuknak tekintik a házasság és a család
sorsát.” (Familiaris consortio 1.)

Azóta 25 esztendo telt el, de azt látjuk, hogy ez a helyzetleírás a világ
és a társadalom gyors változásáról és annak a családokra gyakorolt
hatásáról semmit sem változott. Napjainkban is pontosan ugyanazokkal a
problémákkal kell szembenéznie a családoknak, mint korábban sot, inkább
csak sokasodtak ezek a gondok, amely azt a feladatot rója az egyházra,
hogy még inkább kötelezze el magát a családok szolgálatára és jogaik
védelmére. Az Egyház feladatait e területet szinte a végtelenségig
sorolhatnánk, most mégis csak három konkrét feladatot nevezzünk meg.

Egyházunk elsodleges feladata, hogy a mai családokhoz eljuttassa Jézus
evangéliumát, mint olyan biztos értékrendet, amely segítséget nyújt abban,
hogy a mai változó világ nehéz körülményei között is Istenhez igazítsák
életüket. Az evangéliumi értékrend ugyanis – sok mai felfogással szemben,
amelyek lealacsonyítják az embert – az emberi személy méltóságára épül, s
mindig az ember érdekeit nézi és mindenkinek a szabadságát védi. Az
elbizonytalanodó és kereso családok számára az evangélium az a biztos
tanítás, amelyre jövojüket építhetik.

Az Egyház második, igen fontos küldetése az, hogy a fiataloknak megtanítsa
a keresztény család feladatait és felkészítse oket a családi életre, annak
örömeire és nehézségeire. Különösen is fontos ez azoknak a fiataloknak az
esetében, akik olyan családban nottek fel, amelyben nem egy ideális
családi életet tapasztaltak meg, hiszen ok sokszor még elképzelni sem
tudják, milyen egy valóban boldog család élete. Meg kell tanítani oket a
szeretetben való folyamatos növekedésre, a szüloi felelosségre, a
gyermeknevelésre és a mindennapi problémák megoldására. Arra kell nevelni
oket, hogy bekapcsolódjanak az egyházi közösség nagyobb családjának
életébe.

Az Egyház harmadik feladata, hogy nagy szeretettel ajánlja fel segítségét
mindazoknak, akik válságos helyzetbe kerültek. Gondoljunk itt az
elváltakra, a gyermeküket egyedül nevelo szülokre, a csonka családban vagy
a család nélkül felnövo gyermekekre. De említhetjük azokat is, akik csak
polgári házasságban élnek vagy a házasság nélküli együttélést választják.
Az egyházi segítségnyújtásnak arra kell irányulnia, hogy senki ne érezze
azt, hogy a családi élet válságában magára van hagyatva. Különösen nagy
felelosség és feladat hárul e tekintetben azokra a boldog keresztény
családokra, amelyek példaként szolgálhatnak másoknak.

Végezetül meg kell említenünk azt, hogy ennek a szolgálatnak és
segítségnyújtásnak a felajánlása hiábavaló volna, ha a családok, a szülük,
a nagyszülok, a gyermekek és a fiatalok, de fáként a gondokkal küzdok
visszautasítanák ezt. Ezért arra bátorítom a családokat, hogy fogadják el
azt a szolgálatot, amikor az Egyház Krisztus evangéliumát közvetíti
feléjük! A házasság elott álló fiatalok éljenek a házasságra való
felkészítés lehetoségeivel, amelyeket számukra az egyház felkínál! A
válságban lévok pedig forduljanak bizalommal segítségért az egyházi
közösségekhez, akik ne tagadják meg soha ezt a segítségnyújtást!
Ma, a Szent Család ünnepén és az elottünk álló év minden napján kérjük
Jézus, Mária és József oltalmát családjaink életére és jövojére, hogy a
keresztény családok hitelesen tudjanak tanúságot tenni a az igazi családi
értékekrol és azok adományozójáról, Jézus Krisztusról! (his)

Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz “tegnap, ma és mindörökké”, legyen velünk, amikor
térdet hajtunk az Atya elott, akitol minden atyaság és anyaság, és minden
emberi család származik. Ajánljunk fel Krisztussal együtt a szeretet
tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya
áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az
szeretete által.

2005. december 29. – Csütörtök

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye eloírja: “Minden elsoszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevu férfiú, egy igaz és istenfélo
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény eloírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette ot, és így magasztalta Istent:
“Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsoség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta oket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: “Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz o – még a te lelkedet is tor járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus templomban való bemutatásának történetét hallottuk az evangéliumban.
A történetben szereplo Simeon már nyugodtan készül halálára, mert
beteljesedett számára az ígéret, amit kinyilatkoztatásban kapott, hogy
megláthatja az Üdvözítot. De az egész nép számára egykor tett isteni
ígéret is beteljesedett Jézus személyében, mert benne elérkezett a
Messiás.
Simeon hálaénekében a legfontosabbak azok a szavak, amelyek arra
vonatkoznak, hogy Isten az üdvösséget és a megváltást minden nép számára
készítette. Nem csupán egyes kiváltságosok láthatják meg az Istent és
juthatnak el Isten országába, hanem minden ember.
Karácsony ünnepén mi is láthattuk Jézust a betlehemi jászolban, és mi is
megvallhattuk hitünket, hogy Urunknak és Megváltónknak tekintjük. Ha
megmaradunk ebben a hitben, földi életünk után is megláthatjuk Istent és
örökké vele élhetünk. (his)

Imádság:

Jöjj, Szentlélek, válaszd testemet templomoddá! Jöjj, és maradj velem
mindenkor! Tölts el bensoséges szeretettel Jézus Legszentebb Szíve iránt,
hogy teljes szívemmel, egész lelkemmel, minden érzületemmel és teljes
erombol szolgáljak neki. Neked ajándékozom testem és lelkem összes
képességeit. Uralkodj minden szenvedélyemen, érzelmemen és indulatomon!
Vedd el értelmemet és akaratomat, emlékezetemet és fantáziámat! Ó,
Szeretet Lelke, tölts el boségesen hatékony kegyelmeiddel! Öntsd belém
erényeid teljességét, növeld hitemet, erosítsd reményemet, gyarapítsd
bizalmamat, és gyullaszd fel szeretetemet! Árassz el hét ajándékod,
gyümölcseid és boldogságaid boségével! Legszentebb Szentháromság, lelkem
legyen a szentélyed! Ámen.
(XII. Pius pápa)

2005. december 28. – Szerda, Aprószentek, vértanúk

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: “Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestol lefelé, a bölcsektol
megtudott idonek megfeleloen. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: “Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Mózes korában és azt megelozoen az ószövetségi nép sokat szenvedett
Egyiptomban, a szolgaság földjén, ahol 400 éven keresztül rabszolgamunkára
kényszerítették. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb
megszabadító tettének tekintették, amelyre évszázadokon keresztül
emlékeztek.
Az újszövetségi idok hajnalán mégis ez a föld nyújt menedéket a szent
családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor
örömmel távozott a nép, oda menekül Jézus és családja, mert saját
hazájában veszélyben forog az élete. Innen térnek majd vissza Heródes
halála után.
Eközben a király szívében elhatalmasodik a gyulölet, az irigység, a harag
és a félelem, amely ártatlan gyermekek halálát okozza. De az isteni
üdvözíto tervet az emberi rosszakarat nem tudja megakadályozni. Jézus
eljön, hogy az Egyiptomból való szabadulásnál is nagyobb szabadítást
hajtson végre. Szenvedésével és halálával a bun szolgaságától és a
haláltól szabadított meg minket. Általa és obenne van örök életünk. (his)

Imádság:

Nem tudom, hogy milyen megpróbáltatások és nehézségek várnak ma rám, de
azt tudom, hogy minden a Te akaratodból történik Uram, s ez elég nekem.
Kérlek, adj erot, türelmet és alázatot, hogy a rám váró nehézségekkel
szeretetedhez méltón nézhessek szembe, s így áldozatomat egyesíthessem
Szent Fiad Krisztusi áldozatával. Ámen
(Köszönet Szeder Emiliának, aki az imát küldte)

2005. december 27. – Kedd, Szent János apostol és evangélista

A hét elso napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. O is látta az otthagyott lepleket és a
kendot, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki eloször ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

A “másik tanítvány”, aki Péterrel együtt Jézus sírjához szalad
Húsvétvasárnap hajnalban, maga Szent János evangélista, aki leírta a
történetet. Mindkettojük számára igazi hit-élmény volt az üres sír
látványa.
Ha egyszer rászánjuk az idot és végigolvassuk János evangéliumát, akkor
észrevehetjük, hogy minden Jézusra mutat és az olvasót Jézusban, az Isten
Fiában való hitre akarja ösztönözni, mert ez a hit az örök élet forrása.
János tehát mindvégig a végso célt, az örök életet, az üdvösség elnyerését
tekinti fo szempontnak, és világossá teszi, hogy a hit az üdvözülés
feltétele minden ember számára. Jézus az Atyától jön, és földi küldetését
teljesítvén az Atya dicsoségébe tér vissza, s ezzel mintegy utat mutat az
emberek számára az Atya felé. Jézus azért jön, hogy kinyilatkoztassa a
világban az Atyát és nyilvánvaló tegye szeretetét. E kinyilatkoztatás
bennünket az Isten iránti szeretetre és annak megvallására ösztönöz. Ha
hiszünk az Isten Fiában és általa az Atya felé vezet életutunk, akkor mi
is valóban Krisztus “szeretett tanítványaivá” válunk. (his)

Imádság:

Istenem, ahová tettél, ott szolgállak.
Ahol megsejtelek, megcsodállak!
Amim van, azért magasztallak,
Amim nincs, azért nem zaklatlak.
Ami a munkám, azt csinálom!
A jó szót érte sose várom.
Ha nem sikerül, nem kesergek,
Jézus nevében mindjárt mindent újra kezdek.
Csak egyet kérek toled mindenáron:
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Atyám, Megváltóm, Királyom! Ámen.
(Köszönet Páli Ágnesnek, aki az imát küldte)

2005. december 26. – Hétfo, Szent István elso vértanú

Abban az idoben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek elottük és a pogányok elott. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd beloletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyulölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Tegnap, Karácsony napján Jézus földi születését, ma pedig egy mennyi
születésnapot ünneplünk, amikor karácsony másnapján Szent István
diakónusra, az Egyház elso vértanújára emlékezünk. Története azt mutatja,
hogy Jézus Krisztus e világra jövetele állásfoglalásra késztet minden
embert. Vagy elfogadja valaki Jézus tanítását és azok szerint él, vagy
elutasítja azt. De nem csak Jézus élete, hanem tanítványainak magatartása
is döntésre késztethet. Ezt mutatja Szent István diakónus példája is.
Amikor valaki Jézus nevében tesz csodákat, az O evangéliumát hirdeti, és
életével tanúságot tesz Jézusban, az Isten Fiában való hitérol, ez
egyesekben ellenszenvet vált ki. A tanítvány azonban nem fél az
üldözésektol, sot a haláltól sem, mert tudja, hogy Jézus ígérete szerint
huségének jutalma az üdvösség lesz. Szent István is a rá váró üdvösséget,
a mennyországot látja, miközben rátámadnak ellenfelei. Nem viszonozza az
eroszakot, hanem imádkozik. Egyrészt önmaga lelki üdvéért, másrészt
azokért, akik az életére törnek. Így halála mennyei születésnap lett.
(his)

Imádság:

Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyöru igézet,
Ilyenkor decemberben.

Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

És valahol csak kétkedo beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
(Juhász Gyula)

2005. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. O volt
kezdetben Istennél. Minden oáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Obenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem o volt a világosság, o csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ oáltala lett, de
a világ nem ismerte fel ot. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentol születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az o dicsoségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsosége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: “O az, akirol mondtam,
hogy utánam jön, de megeloz engem, mert elobb volt, mint én.” Hiszen mi
mindannyian az o teljességébol nyertünk kegyelembol kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, o nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Felismerni az Isten Fiát
A katolikus keresztény hagyomány szerint Karácsonyt három szentmisével
ünnepeljük. Az éjféli misével, amikor angyalok hírül hozzák a pásztoroknak
és nekünk is Jézus születését, a reggel bemutatott pásztorok miséjével,
amikor mi is elindulunk a pásztorokkal, hogy felkeressük Jézust, és az ún.
ünnepi misével, amelyet most tartunk. Ebben misében nem hallunk sem
angyalokról, sem pásztorokról, hanem Szent János evangéliumának kezdetét
olvastuk fel, amely az Ige megtestesülésérol, az igazi Világosság, Jézus
Krisztus e világba érkezésérol, valamint az O elfogadásáról vagy
elutasításáról szól. Máté, Márk és Lukács evangéliuma egy szép történet
keretében mondja el Jézus születését. János evangélista viszont nem a
körülményekre, hanem Jézus világrajövetelének mélyebb lényegére figyel. A
gyermekeknek azt mondjuk, hogy Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük,
de ugyanerrol szólva a felnotteknek már hozzátehetjük, hogy Jézus
születését, mint az Atya emberszeretetének a megnyilvánulását ünnepeljük
ezekben a napokban. A karácsony ünnepe tehát az Atya emberek felé
megmutatkozó végtelen szeretetérol tanúskodik.

A pásztorok miséjének szentleckéjében Szent Pál apostol Tituszhoz írt
levelének egy részletét olvastuk fel, amelyben a következo mondat
szerepel: “Üdvözíto Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét”
(Tit 3,4). A Titusz levél eredeti görög szövegébol egyértelmu, hogy az
Atyaisten jóságáról és emberszeretetérol van szó. Több középkori
szentírásfordításban viszont tévesen fordították le a mondatot, és az
“Üdvözíto Istenünk” kifejezést a Fiúistenre, Jézus Krisztusra
vonatkoztatták. Ennek a hibának a következtében több középkori prédikátor
is karácsonyi beszédeiben arról tanít, hogy Jézus születésében a Fiú,
Jézus Krisztus emberszeretete nyilvánul meg. Bárki azt kérdezhetné most:
“Hát nem mindegy, hogy az Atya vagy a Fiú emberszeretetérol van szó?
Hiszen mindketto szeret minket.” Természetesen igaz az, hogy Jézus is
szeret bennünket, de egyáltalán nem jelentéktelen ez a különbség. A
megtestesülés titkát ugyanis, amit karácsonykor ünneplünk, az eredeti
szöveg fejezi ki. Ennek értelmében az üdvösség, az üdvözíto jóság és a
szeretet az Atyától, a Fiú, Jézus Krisztus által és a Szentlélekben árad
felénk, emberek felé. E szeretet megnyilvánulás célja az, hogy mi, emberek
a Szentlélekben és Jézus Krisztus által visszatérjünk az Atyához, tehát
válaszoljunk az Atya szeretetére, viszonozzuk azt.

Isten szeretetét azonban az ember csak akkor tudja viszonozni, ha Jézusban
nem csak egy embert lát, hanem a betlehemi Gyermekben felismeri az Isten
Fiát. János evangéliuma nem hallgat arról sem, hogy a világban nem minden
ember ismeri fel és fogadja el Jézust, az Isten Fiát. Talán elso
pillanatra furcsának hangzik, de e felismerés szempontjából nagyon érdekes
az ökör és a szamár jelenléte a betlehemi ábrázolásokon. Az evangéliumok
karácsonyi elbeszéléseiben nincs szó ezekrol az állatokról. 1223-ban az
olaszországi Greccioban Szent Ferenc kívánságára élo figurákkal
elevenedett meg betlehemi barlang. Ez a bemutatás egészen emberközelbe
hozta Jézus születését és ettol kezdve terjednek el az egész világon a
betlehem állítások a templomokban. Szent Ferenc az akarta, hogy a szalmán
a jászol mellett ott legyen az ökör és a szamár is. A két állat már
korábban is szerepelt a karácsonyi ábrázolásokon, mégpedig nem véletlenül,
hanem nagyon is tudatosan. De hogyan kerültek oda, ha az evangéliumban szó
sincs róluk? Izajás próféta könyve adja meg erre a választ, amelynek
elején a következot olvassuk: “Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár
urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit
megérteni!” (Iz 1,3). Már az elso századok egyházatyái is Jézusra
vonatkozó jövendölésként értelmezték ezt a részt. A két állat azokat az
embereket jelképezi, akiknek értelmét megnyitja Isten, hogy felismerjék
Jézust. Ezt bizonyítja, hogy a középkori ábrázolásokon sokszor egészen
emberiek az ökör és a szamár arcvonásai, érton és tisztelettel állnak,
hajolnak meg a Gyermek elott. Ez a gondolat él tovább Déry Tibor Betlehemi
állatok címu novellájában is. A történetben az ökör és szamár észreveszi,
hogy Mária is és József is elalszik a jászol mellett, miközben egyre
hidegebb lesz az istállóban. Mivel félnek, hogy a Gyermek megfázik,
elhatározzák, hogy leheletükkel melegítik fel. A kisded Jézus viszont még
nem aludt el, hanem kinyitja szemét és megkérdezi a csodálkozó állatoktól,
hogy miért lehelnek rá. Az ökör és a szamár mindenfélét próbál mondani, de
a Gyermek nem elégszik meg a válaszokkal, hanem újra és újra csak azt
kérdezi, hogy miért akarják ot felmelegíteni? A végén, mivel nem tudnak
már mit mondani, az ökör és a szamár letérdel a jászol elé. A Gyermek
pedig megérti, hogy ez a térdre ereszkedés az állatok felelete.

Izajás próféta arról jövendölt, hogy a nép nem ismeri fel az Urat. Az
evangélium szerint Heródes király és vele egész Jeruzsálem nem ismeri fel
Jézust. Az írástudók a vallási vezetok szintén elutasítják Jézust. Ezzel
szemben a Mária és József, a napkeleti bölcsek, a pásztorok, a szegény és
egyszeru emberek felismerték Jézust.

És mi felismerjük-e a betlehemi Gyermekben az Isten Fiát? Felismerésünk
indítson minket arra, hogy viszonozzuk az Atya Jézusban megnyilvánuló
emberszeretetét. Szeretetünk kifejezésére most, Karácsony napján nem kell
nagy dolgokat tennünk. Elegendo lesz az, ha a szentmise végén nem rohanunk
ki azonnal a templomból, hanem odamegyünk a felállított betlehemhez, pár
pillanatra letérdelünk a jászol elé, és tisztelettel meghajlunk Isten Fia
elott. (his)

Imádság:

Istenünk, te az emberi természet méltóságát csodálatosan megalkottad, és
még csodálatosabban megújítottad. Add, kérünk, hogy részesedjünk Fiad
istenségében, aki szeretetbol magára vette emberi természetünket. Aki
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

2005. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: “Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!” El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvo Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekrol. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint elore megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés

Isten végtelen szeretete
A katolikus keresztény hagyomány szerint Karácsonyt három szentmisével
ünnepeljük: az éjféli misével, a reggel bemutatott pásztorok miséjével, és
az ún. ünnepi misével. Most, karácsony napjának reggeli óráiban a
pásztorok miséjét tartjuk.
A karácsonyi éjféli mise evangéliuma azzal fejezodött be, hogy az angyalok
elmondják a Betlehem környéki pásztoroknak Jézus születésének örömhírét.
Ezt a részt folytatja a pásztorok miséjének evangéliuma, amely szerint az
angyalok távozása után a pásztorok felkerekedtek, hogy megkeressék a
Megváltót. Megtalálván hódolnak elotte. A pásztorok imádása és hódolata
sok muvészt megihletett, s remélhetoleg minket is arra indít, hogy
felkeressük Jézust. A festményeken a jászol elott leboruló, térdelo, a
Gyermekre tekinto vagy Orá mutató pásztorok szerepelnek, gondoljunk csak
például Kisléghi Nagy Ádám 2001-ben készült képére, amelyet a Szombathelyi
Székesegyházban láthatunk. A pásztorok között mindig vannak fiatalabbak és
öregebbek, valamennyien egyszeru ruhát viselnek, és nem drága arany
ajándékokat hoznak, mint a napkeleti bölcsek, hanem mindennapjaik
ajándékát adják át. Talán éppen az egyszeruségük miatt állnak oly közel
hozzánk. Ha nekem választanom kellene, biztosan valamelyik pásztorként
lennék ott a legszívesebben a betlehemi istállóban.

Egyrészt azért, mert gyermekként a templomi betlehemes játékokban többször
pásztor voltam, másrészt azért, mert gyermekkorom egyik legkedvesebb
élménye a betlehemi pásztorokhoz kötodik. Második osztályos kisiskolás
lehettem, amikor december elején édesanyánk elvitt bennünket két
testvéremmel a városba, hogy sapkát, sálat, meleg ruhát vegyünk karácsonyi
ajándékként. A séta során örömmel fedeztem fel az egyik üzlet kirakatában
egy nagyon szépen elrendezett betlehemet. Különleges volt, s talán
egyetlen is a városban, Zalaegerszegen, mert azokban a pogány idokben
sokan nem nézték jó szemmel a vallásos dolgokat, amit gyerekként is
többször megtapasztaltam. Egyszeru figurák voltak, Jézus a jászolban,
Mária és József, az ökör és a szamár, angyalok és pásztorok. Nekem
különösen egy fiatal pásztorbojtár tetszett, aki a vállán egy bárányt
vitt. Hosszasan szemléltem a figurákat, aztán mindjárt ki is jelentettem,
hogy nekem karácsonyra nem kell semmi más, csak az a pásztor a báránnyal.
Anyukám mondta, hogy ezt nem lehet megvenni, mert csak egy kirakati dísz,
de imádkozzak, mert Jézus mindig teljesíti a kérésünket. Foleg a gyermekek
kéréseit. Ettol kezdve esténként a közös ima alkalmával mindig elmondtam a
kérésem, hogy Jézus hozzon nekem ajándékba karácsonyra egy pásztort a
báránnyal együtt. A tanítás után pedig hazafelé az iskolából minden nap
tettem egy kis kitérot a bolt felé, és megcsodáltam a betlehemet és a
kedvenc pásztoromat.

Természetesen nagy izgalommal készültem az ünnepre. Miközben szenteste
imádkoztunk és énekeltünk, én már kicsit türelmetlenkedve vártam az
ajándékozást, aminek végül el is érkezett a pillanata. Mindenki sorban
elvette a karácsonyfa alól az ajándékát, de amikor én következtem és
anyukám mutatta, hogy az a nagyobbacska csomag az enyém, nekem azonnal
elment a kedvem az ünnepléstol, mert azonnal arra gondoltam, hogy egy
kicsi pásztort nem kell ekkora papírba csomagolni. De ha Jézus nem
hallgatta meg a kérésemet, akkor nekem nem kell a sapka meg sál sem –
gondoltam. Gyermeki elkeseredettségemben és bánatomban kijöttek a
könnyeim, mert úgy gondoltam, hogy engem bizony senki sem szeret. Nem
kértem én nagy ajándékot, mint a mai gyerekek, nem kellett nekem hatalmas
játékkészlet vagy kismotor, nem kellett semmilyen nagyobb értéku ajándék,
csak egy egyszeru kicsi pásztor, egy kicsike csomagban, de még ezt sem
kaptam meg. Pedig mennyit imádkoztam érte, és mennyire hittem, hogy a kis
Jézus meghallgatja a kérésemet! Hosszas bátorításra azért átvettem és
kibontottam a nagy csomagot. És mi volt benne? Hát bizony egy egész
betlehem: a kis Jézus a jászolban, Mária és József, az angyalok, az
állatok, a pásztorok és közöttük természetesen a kedvencem is, a bojtár,
aki a vállán vitte a kisbárányt. Azért volt olyan nagy a csomag, mert nem
csak egyetlen pásztort, hanem egy teljes betlehemet rejtett. Ekkor, ezen a
Karácsonyon értettem meg, hogy Isten ajándéka sokkal nagyobb, mint amit mi
kérünk tole. Isten szeretete sokkal nagyobb, mint amit mi elképzelünk.

Hát, ezért szeretem én a pásztorokat. Nélkülük nincs igazi karácsony. A
pásztorok jelenléte a szeretetrol tanúskodik. Amikor karácsony táján
visszaemlékszem erre az ajándékra, mindig azt juttatja eszembe, hogy Isten
adja nekünk a legnagyobb ajándékot. Az Atya saját Fiát küldi el hozzánk
földre, hogy soha ne legyünk egyedül, hanem mindig érezzük, hogy velünk az
Isten. Jézus azért jön el, hogy a világban, ahol sokszor érezhetjük a
szeretet gyengeségét vagy hiányát, megtapasztaljuk Isten végtelen
szeretetét.

A mai világban sokszor el akarják velünk hitetni, hogy karácsony ünnepe a
békés családi hangulatról, a fenyofáról, a kellemes pihenésrol, a
hóesésrol vagy a téli szánkózásról szól. A karácsonyi filmek és történetek
többsége minderrol beszél, csak éppen Jézus Krisztusról hallgat.

Mi, hívo keresztények tudjuk, hogy karácsonykor Jézus születését
ünnepeljük. Tudjuk, hogy Isten emberek felé megnyilvánuló végtelen
szeretetét ünnepeljük. Vigyük otthonaikba ezt a szeretetet és legyen
velünk az egész esztendoben! (his)