Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2005. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise

Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. O volt
kezdetben Istennél. Minden oáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Obenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem o volt a világosság, o csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ oáltala lett, de
a világ nem ismerte fel ot. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentol születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az o dicsoségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsosége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: “O az, akirol mondtam,
hogy utánam jön, de megeloz engem, mert elobb volt, mint én.” Hiszen mi
mindannyian az o teljességébol nyertünk kegyelembol kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, o nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés
Megérkezett? Megérkezett!
Advent elso vasárnapján a németországi Frankfurt fopályaudvarán egy
embernagyságú adventi naptárat állítottak fel az érkezési oldalon. A
naptáron ablakok voltak, amelyek közül minden nap újat nyitottak ki és
minden ablakban valamilyen karácsonyra felkészíto lelki üzenet volt
olvasható. A naptár mellett a vasúti misszió önkéntes fiataljai
képeslapokat osztottak az aktuális nap üzenetével. Minden vonattal érkezo
ember kapott egy képeslapot. A képeslapokon és a hatalmas adventi naptáron
is egy vonat rajza mellett olvasható volt az akció jelmondata:
“Megérkezett? Megérkezett!” Egy kérdés, hogy valóban megérkezett-e az
ember oda, ahová indult, és egy figyelmezteto felkiáltás, hogy az ember
már megérkezett céljához.

Az advent kezdetén elindultunk egy úton, amely Betlehem felé vezet, egy
úton, amely Istenhez vezet minket. Mintha felültünk volna egy vonatra,
amely elvisz minket a kituzött célba. A csendes adventi napok folyamán
egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy lélekben elcsendesedjünk,
megnyugodjunk, és most abban bízunk, hogy békés ünnepünket nem zavarja meg
semmi. Ha nem tértünk le errol az adventi útról, ha nem szálltunk le
képzeletbeli vonatunkról, akkor most elmondhatjuk, hogy megérkeztünk az
ünnep helyszínére, a hetek óta várt szent nap végre elérkezett. Ezen a
napon feltesszük magunknak a kérdést: Megérkeztünk? S ezen az ünnepi misén
most felsóhajtunk és így válaszolunk: Igen, megérkeztünk a célállomásra:
Betlehembe. Végállomás, kiszállás! Itt a karácsony, itt van Betlehem!
Végre megérkeztünk, végre itt van az ünneplés ideje!

A karácsonyi ünnepi szentmise szövegei Istent látni, hallani és imádni
hívnak minket. Az olvasmányban Izajás próféta arról beszél, hogy a
megváltás muve minden nemzet szeme láttára fog beteljesedni. A
következoket mondja: “Meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást
szerez Istenünk” (Iz 52,10). Az Isten-látás vágya akkor teljesedik be,
amikor a betlehemi Gyermekben meglátjuk az Istent. Ugyanebben az élményben
volt része egykor az apostoloknak, a tanítványoknak és a népnek. János
apostol és evangélista így beszél errol: “Istent soha senki nem látta;
Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, o nyilatkoztatta ki” (Jn
1,18). És ezt is mondja: “Mi pedig láttuk az o dicsoségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsosége, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14).
Meglátjuk-e, felismerjük-e a karácsonykor született Gyermekben
Megváltónkat?
A szentleckében pedig arról hallhattunk, hogy Jézusban hallhatóvá válik
számunkra Isten üzenete: “Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az
atyákhoz a próféták szavával. Most, a végso napokban Fia által szólt
hozzánk” (Zsid 1,1-2). Az evangélium egészen mély tanítást ad nekünk az
Atya Igéjének, Jézus Krisztusnak megtestesülésérol, amikor a következoket
mondja: “És az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). A második
isteni személy emberi testet vett fel, hogy kinyilatkoztassa nekünk
Istent, közöttünk éljen és szavával hirdesse az Isten Országát.
Meghalljuk-e az evangélium örömhírében Isten örök életre hívó szavát?
A beteljesült Isten-látás és szavának hallása mellett az imádásról, mint
az ember válaszáról esik még szó. Szintén a szentleckében olvastuk: “És
leborulva imádja ot Isten minden angyala” (Zsid 1,6). De az imádás nem
csak az angyalok kötelessége, hanem minden emberé is, aki hisz Istenben.

Az Isten-látásra és az imádásra azonban csak a hívo emberek jutnak el. A
nemhívok pedig valami mást keresnek, egy Isten pótlékot, amivel az igazit
helyettesíteni akarják. A kávé helyett lehet pótkávét inni, az autóban van
pótkerék, és pótkocsit is lehet utána kötni. Lehet pótkarácsonyt tartani,
de az már nem az igazi, mint ahogyan a gyermek is tudja, hogy a pótmama
vagy a pótpapa nem az igazi. El lehet menekülni advent során a lelki
felkészülés helyett az ajándékvásárlási láz pótcselekvésébe, de talán még
ekkor is megsejtjük, hogy ajándékunk bizony nem lesz az igazi, ha nem
adjuk magunkat is oda annak, akit szeretünk.

Isten nem híve a pótmegoldásoknak. Nem küld maga helyett senkit, aki
helyettesíti vagy pótolja. Személyesen lesz emberré, és vállalja az emberi
élet minden mozzanatát a születéstol a halálig. Karácsonykor mi is
megértjük, hogy Isten valóban nem pótolható. Lehet pótistent keresni, de
az nem az igazi. Jézus nélkül hiába próbálnánk ünnepelni, mert a karácsony
az O napja.

Befejezésül még egyetlen gondolat, ami részben kapcsolódik az imént
említett Isten látáshoz. Keressük meg magunknak azt a helyet, ahonnan a
legszívesebben szemléljük a jászolban fekvo gyermeket. Nézhetjük Ot kissé
távolabbról vagy egészen közel is mehetünk hozzá. Tekinthetünk Orá
felülrol, ahol az angyalok vannak. Nézhetjük ot Szuz Mária vagy Szent
József szemével. Lehet, hogy csak hátulról pillanthatjuk meg, az ökör és a
szamár mellol, de lehet, hogy a pásztorokhoz hasonlóan közvetlenül a
jászol elé állhatunk. Egy biztos: Karácsony napján a kis Jézus olyannyira
magára vonja figyelmünket, hogy nem tekintgethetünk körbe, nem
nézegethetünk mindenfelé. Innen nem nézhetünk félre, mert a kis Jézus is
ránk néz.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Betlehem orzi az Istent
Az égbol angyal száll a földre ezen az éjen, hogy örömhírt hozzon a
pásztorok félénk szívébe. Ezen az éjszakán hangos robajjal bezárulnak
elotte a veretes kapuk, de te ne zárd be szívedet, mert hozzád érkezik a
várva várt Gyermek. Körülötte mindenki és minden szegény, testét az
istálló szalmájára teszik. A pásztorok pedig viszik a hírt mindenfelé,
hogy O a mi boldogságunk. Betlehem orzi az Istent. Induljatok bátor
szívvel, és keressétek! Vezessen benneteket a csillag fénye!

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: