Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2006. december 31. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerosök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette oket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták ot, nagyon meglepodtek.
Anyja így szólt hozzá: “Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged.” O azt felelte: “Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ok nem értették, mit
akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja
mind megorizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és
emberek elott.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Miért kerestek?
Miért kerestetek? – kérdezi Jézus aggódó édesanyját és Szent Józsefet,
amikor megtalálják a templomban. Akár szemtelenségnek is vehetnénk a
kérdést azok után, hogy napok óta mást sem tettek, csak mindenütt
keresték. A gyermek Jézusnak azonban egészen más a szándéka a kérdéssel.

Nem kamaszos visszaszólás vagy feleselés ez, hanem annak megmutatkozása,
hogy Jézus kezd felnott emberré válni, aki önállóan dönt és cselekszik.
Nem a lázadó fiatalokra jellemzo szülokkel való szembefordulás ez, hanem
annak kinyilvánítása, hogy Jézus a mennyei Atyát tekinti atyjának. A 12
éves Jézus jelzi, hogy nem csak azt a názáreti házat tekinti otthonának,
ahol eddig nevelkedett, s amelyben ezután is “növekszik bölcsességben és
kedvességben” (Lk 2,52), hanem a templom, az Isten háza is az o otthona.
Az esetet ne értékeljük úgy, hogy Jézus megtagadja azokat az érzelmi
kötodéseket, amelyek édesanyjához, Máriához és neveloapjához, Szent
Józsefhez kötik, hanem inkább arról van szó, hogy megmutatja, hogy e
kapcsolatoknál is erosebb szálak fuzik az Atyához.

Miért kerestek? – kérdezi ma, a Szent Család vasárnapján Jézus tolünk.
Miért keresik a családok Jézust, vagy ha nem keresik, akkor miért volna
jó, ha keresnék? Napjainkban mintha sokan megfeledkeznének arról, hogy a
család életközösséget jelent. A család az édesapa és az édesanya, valamint
gyermekeik életközössége, amelyben jelen van a szeretet, a kedvesség, az
egymásra figyelés, a gondoskodás, az engedelmesség érzése, és amelyben
megtapasztalhatók a küzdelmek és a problémát is, s ahol megtanulható ezek
megoldása. A család ugyanakkor a közös munka és a közös tevékenységek
helye is. A család nem szállást biztosít a gyerekeknek és a szüloknek,
ahol az iskolai tanulás és a munka után aludni lehet, hanem igazi otthont,
ahol a családtagok egymásért élnek. Ehhez persze otthon kell lennie a
család tagjainak! És mindenkinek tennie kell azért, hogy minden családtag
valóban otthon érezze magát! A szeretetteljes családi légkör megteremtése,
a családi programok és a közös imák tervezése és vezetése elsosorban az
édesanyán múlik.

Miért kerestek? – visszhangzik továbbra is szívünkben Jézus szava. A
kérdéssel arra bátorít az Úr, hogy keressük ot és keressük a Szent
Családot. Az állandóan változó és sokszor válságban lévo világban a
szintén folyamatosan változó és egyre gyakrabban válságba kerülo emberek
számára a család egy biztos pont, egy szilárd és jó “intézmény”. A
bizalomra és az egymáshoz való ragaszkodásra épülo életközösség helye. A
családalapítás, azaz a teljes és élethosszig tartó szeretetközösség
vállalása nagyon komoly teljesítmény a fiatalok részérol, amelyhez az
államnak, az Egyháznak, a családoknak és a szülonek minden segítséget meg
kell adniuk.

Bátorítsuk a fiatalokat, hogy a közös út során sokkal több értéket fognak
találni és több jó meglepetésben lesz részük, mint amit a mindig mással
való rövid flört nyújthat. Buzdítsuk oket, hogy ne féljenek szeretetben
elkötelezni magukat! Induljanak el bátran ezen a felfedezo úton, vállalják
a családi élet nagy kalandját! A Szent Család mindig velük lesz és velük
megy ezen az úton. Ha Egyiptomba is el tudtak menni a veszélyben, akkor
mindenhová elmennek a családokkal!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Üdvözítonk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas
szeretetet, adj Egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a
mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és
üdvözíto jelenlétedet.
Szent Szuz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetonk Isten és a felebarát
felé, Te, aki szíved mélyén megorizted Jézus szavait, anyai
közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy
segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelku
választ kell adniuk. Ámen.
II. János Pál pápa

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: