Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2006. március 10. – Péntek

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem
múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek
országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: “Ne ölj!” Aki öl,
méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre
mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: “Te
esztelen!”, méltó a fotanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: “Te
istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az
oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza
van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elott, s menj, elobb békülj ki
testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat!
Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy
átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönornek, és a börtönbe vessenek.
Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem
fizeted.
Mt 5,20-26

Elmélkedés:

Jézus újnak nevezi törvényét, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen
megszünteti az ószövetségi törvényeket. Inkább arról van szó, hogy
elmélyíti azokat abban az értelemben, hogy visszamegy az eredeti isteni
szándékra. A farizeusi törvénymagyarázatok ugyanis sokszor eltértek ettol.
Jézus törvényértelmezése sosem az erkölcsi lazaság irányába megy el, hanem
kijavítja azokat a helytelen magyarázatokat, amelyek hol lehetetlen
terheket raktak az emberekre, hol pedig megengedték a könnyelmuséget.
Az isteni törvényeket komolyan kell vennünk, mert azok mögött mindig az a
szándék húzódik meg, amely az emberek üdvösségét akarja szolgálni. Ha ezt
belátjuk, akkor nem fogjuk teherként értelmezni a parancsokat, hanem saját
üdvösségünkért szabadon vállaljuk majd azok megtartását. A törvények Isten
akarata szerinti megtartása azt jelzi, hogy az igaz életre törekszünk,
amelyet mind Istennel, mind az embertársainkkal való kapcsolatban kell
megélnünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Komlósi Jánosné: Egy szebb tavasz felé

Én nem a lármás örömökre vágyom,
a csend is annyi szépséget takar.
A boldogságot megérzi az ember,
ha hisz, remél, szeret – és akar!

De az akaratunk sokszor olyan gyenge,
szívünkre hull a dermeszto jég.
Hiába törnek nagyra álmaink,
aranyeso ágát is tördeli a szél.

A jóság magvát hiába hintjük széjjel,
hiába szökken virágba a mag.
Ha megnemértés vihara tépi le a szirmot,
s nyomába a tépett száron csak tüske marad.

S a tüske akaratlan sebez és vérez,
szeretettel már senki nem nyúl felé.
Pedig gyökere él – a tüske is érez,
de ágai hiába nyúlnak egy szebb tavasz felé.

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: