Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 28, 2009 havi archívum

2009. december 28., hétfő Krisztus jelenléte, az Egyház misztériuma

Ahhoz, hogy megnyíljunk Krisztus előtt, és befogadjuk jelenlétét mint az Egyház misztériumának kulcsát, nekünk, hívőknek magunk között kell megvalósítanunk azt a nyitottságot és kölcsönös ajándékot, amelynek köszönhetően valóra válhat közöttünk Jézus ígérete: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20)

A harmadik évezred hajnalán őszintén reméljük, hogy hitbeli vándorlásunk a jelenlévő Krisztus lelki terében ennek a jelenlétnek megújult eseményévé válik számunkra. Ő, a Keresztre feszített és Feltámadt Úr lobbantsa lángra szívünket, nyissa föl szemünket, világosítsa meg értelmünket, erősítse meg akaratunkat: „amint Te, Atyám bennem, és én tebenned, úgy legyenek ők is egyek bennünk, hogy a világ elhiggye, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21).

Piero Coda: Ő él!

28. hétfő: APRÓSZENTEK (ünnep)

Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek

1Jn 1,5 – 2,2

Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Zs 123

Zarándok-ének. Dávidtól. Ha nem az Úr lett volna velünk, — vallja meg most Izrael, — ha nem az Úr lett volna velünk, amikor az emberek fölkeltek ellenünk, talán elevenen nyeltek volna el minket, amikor haragjuk felgerjedt ellenünk. Talán elnyeltek volna minket a vizek, rohanó patak árasztott volna el minket, talán elborítottak volna a felbőszült vizek. Áldott az Úr, aki nem engedte meg, hogy fogaik martaléka legyünk! Megszabadultunk, mint a madár, a vadászok csapdájától. A csapda összetört és mi megszabadultunk. Az Úr nevében van a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta.

Mt 2,13-18

Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: ,,Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.” Erre ő fölkelt, éjjel magához vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Egyiptomból hívtam az én fiamat” [Óz 11,1]. Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: ,,Hang hallatszik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé,, [Jer 31,15].

2007. december 31. – Hétfo

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. O volt
kezdetben Istennél. Minden oáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Obenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem o volt a világosság, o csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ oáltala lett, de
a világ nem ismerte fel ot. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentol születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az o dicsoségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsosége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: “O az, akirol mondtam,
hogy utánam jön, de megeloz engem, mert elobb volt, mint én.” Hiszen mi
mindannyian az o teljességébol nyertünk kegyelembol kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, o nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az esztendo utolsó napján arról olvasunk János apostol levelében, hogy
sokan megorizték a közösséget Krisztussal és Egyházával, de egyesek
hutlenül eltávolodtak. E megosztottság nem csak az utolsó napokra lesz
jellemzo, hanem már most is megtapasztalható. A mai napon egyrészt
visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, másrészt elore tekintünk. Vajon
felhasználtam-e az elmúlt esztendo napjait arra, hogy erosítsem
Krisztussal való kapcsolatomat? Törekedtem-e minden nap akaratának
teljesítésére? S vajon mire használom majd az új év napjait, melyeket új
lehetoségként kapok Istentol? Felelos vagyok azért, hogy üdvösségem
érdekében Isten akaratának megfeleloen használjam fel életem napjait.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végso célja felé, s hogy van kísérojük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen.
Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfobb jó és örök
világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és
dicsoség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.

2007. december 30. – Szent Család vasárnapja

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: “Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: “Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta
a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor
meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt
odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
Odaérve egy Názáret nevu városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit
a próféták mondtak: “Názáretinek fogják hívni”.
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

A család hivatásáról
A karácsony ünnepét követo vasárnapon a Szent Családot: Jézust, Máriát és
Józsefet ünnepeljük. Oket kérjük, hogy segítsék a mai kor családjait
hivatásuk megtalálásában és teljesítésében, és támogassák a szüloket és a
gyermekeket a szeretet gyakorlásában. Tavaly, 2006-ban, a karácsony elotti
idoben mutatták be a mozikban A születés címu filmet, amely Jézus
születésének történetét mutatja be. Az alkotás nem hasonlít a látványos
jelenetekben gazdag, szokásos amerikai filmekre, hanem egészen egyszeruen
és az evangéliumokhoz huen mutatja be az Úr születésének körülményeit. A
film azzal a jelenettel zárul, hogy miután József figyelmeztetést kapott
álmában, hogy Heródes király a gyermek életére tör, a Szent Családnak
menekülnie kell Egyiptom földjére. A Szent Család további életérol nem
tudunk meg semmit sem a filmbol, sem az evangéliumokból. Az evangéliumok a
késobbiekben beszámolnak arról, hogy Heródes halálát követoen Jézus, Mária
és József visszatértek Názáretbe. A számuzetés éveit homály fedi, de
biztosak lehetünk benne, hogy a menekülés és az idegen országban való
tartózkodás komoly nehézséget jelentett számukra. Napjainkban is sok
nehézséggel és gonddal kell szembenéznie a a családoknak, amelyeket a
társadalmi körülmények gyors változása okoz. Az Egyház éppenezért
kötelességének tekinti ma is, úgyanúgy, mint más korokban, hogy segítséget
nyújtson a házasságra készülo fiataloknak és a házastársaknak, különösen
akkor, amikor válságba kerülnek.

II. János Pál pápa 1981-ben A családi közösség címmel apostoli buzdítást
írt a család feladatairól a mai világban, amelyet ma, huszonhat évvel a
megjelenése után nagyonis aktuálisnak mondhatunk. A szentatya egyértelmuen
leszögezi írásában az Egyház tanítását a család feladatairól, amikor így
ír: “A feladatok, amelyeket a családnak Isten akaratából kell
végrehajtania az emberi történelem folyamán, a család belso természetébol
fakadnak, s megmutatják fejlodését. Minden család megtalálja és felfedezi
önmagában a hivatást, amelyet soha nem lehet elvenni tole, s amely
egyúttal méltóságát és kötelességét is meghatározza. Mivel Isten terve
szerint a család az élet és a szeretet bensoséges közössége, ezért
feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, ami, tudniillik váljon az élet és
a szeretet közösségévé. Azt kell mondanunk, hogy a család lényegét és
feladatát végsosoron a szeretet határozza meg, emiatt a családnak az a
küldetése, hogy orizze, kinyilvánítsa és közölje a szeretetet” (Familiaris
consortio 17.).

Ha tudja is a család hivatását, bizony be kell látnunk, hogy nehéz
megfelelnie a kihívásoknak olyan idokben, amikor egyre több teher
nehezedik a családra és a családtagokra. Megfigyelheto, hogy az elmúlt
néhány évben Magyarországon az állam sok területrol igyekszik
visszavonulni, s nem akar olyan feladatokat végezni, amelyeket korábban
végzett, s amelyek anyagilag megterhelok számára. A második világháborút
követoen ugyanis a magántulajdonok mellett sok feladatot is
államosítottak, amelyet korábban foként egyházi intézmények, például a
szerzetesrendek vagy maguk a családok láttak el az oktatás vagy az
egészségügy terén. Gondoljunk csak például az idosek gondozására, a
betegellátásra és a gyermeknevelésre. A magyar állam visszavonulni
igyekszik ezekrol a területekrol, s ennek következtében bizony elsosorban
a családokra hárulnak e feladatok.

E jelenséget látva – anélkül, hogy minosítenénk az állam ezen törekvését,
s ezzel elkerülvén a politikai állásfoglalás látszatát is – aggódva
kérdezhetjük: Vajon a családok, amelyek egyre nehezebb anyagi körülmények
között élnek, s amelyekre amúgy is sok lelki teher nehezedik, bírni
fogják-e ezeket a feladatokat? A házastársak, akik esetleg válságba
kerültek, s emiatt talán a válást fontolgatják, vajon képesek-e vállalni e
plusz feladatokat? Az önállósághoz, a függetlenséghez és a szabadsághoz
szokott házastársak, felkészültek-e arra, hogy együtt éljenek idosödo
szüleikkel és gondozzák oket betegségükben? Az állami szerepvállalás
csökkenésével ugyanis mindezek a feladatok elsosorban a családokra
hárulnak.

Sajnos biztosan lesznek olyan családok, amelyek nem fogják bírni e
terheket, s azt fogják gondolni, hogy a különválás az egyetlen megoldás.
Sajnos lesznek olyanok, akik összeroppannak a megnövekedett terhek súlya
alatt. Ugyanakkor abban is bízunk, hogy számos család kiállja ezt a
próbatételt. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy a családok
megerosödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
Egyháznak minden segítséget meg kell adnia, felmutatván a családi
életközösség igazi értékét.

Segítse a Szent Család a magyar családokat és plébániánk családjait
mindennapi kötelességeik teljesítésében, a nehézségek elviselésében,
valamint az élet és szeretetközösség megvalósításában!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Isten, kitol a mennyben és a földön minden származik, Atyánk, aki a
Szeretet és az Élet vagy, add meg, hogy a földön minden család Fiad, Jézus
Krisztus által, ki asszonytól született, és a Szentlélek által, legyen az
isteni kegyelem forrása, az élet és szeretet igazi szentélye a nemzedékek
számára, melyek egymásra következnek.
Add meg, hogy kegyelmed vezérelje a házastársak gondolatait és
cselekedeteit családjuk és a világ minden családjának javára. Add, hogy a
fiatal nemzedékek eros támaszt találjanak a családban emberségük
érdekében, hogy igazságban és szeretetben növekedjenek!
Add, hogy a szeretet, megerosítve a házasság szentsége által, erosebbnek
mutatkozzék, mint bármely gyöngeség és minden válság, mely családjainkat
néha sújtja!
II. János Pál pápa

2007. december 29. – Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye eloírja: “Minden elsoszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevu férfiú, egy igaz és istenfélo
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény eloírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette ot, és így magasztalta Istent:
“Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsoség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta oket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: “Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz o – még a te lelkedet is tor járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus személyes megismerésének és a vele való közösségnek a gondolatát
viszi tovább János apostol, amikor arról ír levelében, hogy e kapcsolat
feltétele az Úr parancsainak megtartása, a kapcsolat gyümölcse pedig az
Isten iránti tökéletes szeretet. Az, hogy Jézust befogadom az életembe,
abban mutatkozik meg, hogy parancsai szerint élek. Nem csupán ismerem
törvényeit, hanem ezek irányítják gondolataimat, cselekedeteimet,
életemet. Természetesen mindez csak viszonzás, hála, köszönet Isten
végtelen szeretetéért. A szeretetért, amely megtestesült, emberré lett
Jézus személyében és emberközelbe került a Betlehemben született
Gyermekben. Aki Jézust ismeri, valóban a Szeretetet ismeri.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó mennyei Gyermek, aki a szívemben vagy, nézd csak, a hely, ahova jöttél,
még rosszabb és szegényesebb, mint az istálló, amelyben megszülettél. Mi
indított a gyöngéd szeretetnek és a mélységes alázatnak e tettére? De
leborulok elotted, és azzal az imádással fogadlak, amivel Mária és József
imádott téged, amikor megszülettél.

2007. december 28. – Péntek, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: “Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestol lefelé, a bölcsektol
megtudott idonek megfeleloen. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: “Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé.”
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Miután János apostol jelezte, hogy igehirdetése és írása közvetlen,
személyes tapasztalatból származik, mindjárt el is árulja beszédének és
leveleinek célját: tanúságtételének hallgatói ne csak megismerjék,
megtanulják Jézus tanítását, hanem közösségre lépjenek Ovele. Szavaiból az
is rögtön kiderül, hogy a Jézussal való kapcsolatot a bun akadályozza meg.
A buneit beismerni nem akaró ember Istent nem tudja becsapni, önmagát
viszont igen. Az igehirdetésnek, az evangélium továbbadásának ma is
ugyanez a célja: ismerjék meg az emberek a megváltó Jézust, aki elhozta a
buntol való szabadulást, és lépjenek közösségre vele, aki az örök élet
tanítását, az üdvösség örömhírét hirdeti mindenkinek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ártatlan apró vértanúk
dicsoítsen ma szent dalunk!
A föld elvesztett, s könnye hull
az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,
de Alkotónk szent karja várt,
hogy országába fölvegyen,
hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog
Krisztus körül, ártatlanok,
kétévesek sem voltatok,
s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég
mint Megváltónk szülohelyét,
kinek mint zsenge áldozat
elso mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón elott
tündöklo fényruhában ok,
ingecskéjüknek bíborát
a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicso,
kit földre szült a Szuz szülo,
Atyádnak s Lelkednek veled
örök dicsoség, tisztelet! Ámen.

2007. december 27. – Csütörtök, Szent János apostol és evangélista

A hét elso napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. O is látta az otthagyott lepleket és a
kendot, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki eloször ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Az apostolok igehirdetése közvetlen Jézus-tapasztalatból származik.
Személyesen ismerték az Urat, tanítványaként évekig vele jártak, hallották
tanítását és látták cselekedeteit. Amikor elindulnak, hogy tanúságot
tegyenek a feltámadásról és továbbadják mesterük tanítását, akkor
személyes élményeikrol beszélnek. A ma ünnepelt János apostol szintén
saját élményeit, tapasztalatait írja le evangéliumában és leveleiben,
ahogyan ezt elso levelének bevezetésében olvassuk. Írásának éppen ez a
közvetlen Jézus-élmény adja meg erejét. Örömteli élményét osztja meg az
olvasókkal és velünk, hogy ezáltal bennünk is felébredjen a Krisztussal
való személyes találkozás és a vele való közösség vágya.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Szuzi orzoje a legtisztább Szuznek,
szent hirdetoje az örök Igének,
szolgáid lelkét tisztítsd meg a rossztól,
János apostol!

Égi forrásból eredo folyamként
futva kiáradsz a kiaszott földre,
és amit kebled merít a kebelbol,
már ki is osztod.

Föld ékessége, dicsosége mennynek,
esdj megbocsátást gonoszságainkra,
szent tanításod csodálatos titkát
fejtsd ki elottünk!

Láttad a titkot, az Atya Igéjét,
s földünkre öntod a hit áldott fényét;
jöjj, vezess minket, hogy teveled áldjuk
majd az örök Fényt!

Zengjen örökké hála Krisztusunknak,
Szuz Máriától született Urunknak,
ki az Atyával és a Szentlélekkel
egy örök Isten! Ámen.