Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2005. december 25. Karácsony, Urunk születése – Éjféli mise

Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az elso összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevu városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsoszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat orizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt elottük az Úr angyala, és az Úr
dicsosége beragyogta oket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: “Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsoítve ezt zengték: Dicsoség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszeru
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnotteknek egyaránt.

Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetoen összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetoen minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az elozo kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsonek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelobb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.

Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnottek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnottek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is elofordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
idot, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetbol fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?

Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektol
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentol kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentol. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetbol adott ajándékot.

Isten ajándéka pedig itt fekszik elottünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka O az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnotteknek. A hívoknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka O mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: