Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2007. december 16. – Advent 3. vasárnapja

Abban az idoben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteirol
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tole: “Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt
nekik: “Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: “Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltol lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! O az, akirol ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed elott,
hogy elkészítse az utat teelotted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelo Jánosnál! De még onála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés:

Várakozás
“A helyes önismeret nem gogre és nagyravágyásra serkent, hanem Isten
elotti alázatra. Az isteni Kisded is ilyen alázatosan jött el karácsony
titokteli éjjelén. Az O követésére tanít ádventi önismeretünk. Saját
nyomorúságunkat mélyen átérezve borulunk le a közeledo Kisded elé azzal az
alázatos kéréssel, hogy amint a mai evangéliumban Keresztelo Jánost
megdicsérte, úgy dicsérje meg helyes önismeretbol fakadó igaz alázatunkat
a mennyei Atya elott”. Ezekkel a mondatokkal fejezte volna be kereken 50
esztendovel ezelott, advent 3. vasárnapján prédikációját Brenner János
rábakethelyi káplán. Elozo este gondosan megírta ugyan a beszédet, ahogyan
minden prédikációjára komolyan felkészült és lejegyezte azokat, de ezt az
utolsó beszédet már nem volt lehetosége elmondani. Vasárnap reggel a
szentgotthárd-rábakethelyi templomban a hívek hiába várták a 26 esztendos
fiatal papot. Várták, de o nem érkezett meg. Hamarosan megérkezett viszont
a szomorú hír, hogy papjukat az éjszaka folyamán azzal az ürüggyel, hogy
egy súlyos beteghez kell mennie a szomszédos Zsida faluba, kicsalták a
plébániáról és meggyilkolták.

Az advent a várakozás ideje, amikoris Jézus születésének ünnepét várjuk.
Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog
érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következi az esemény,
amit várunk. A várakozás napjaiban és óráiban egyre inkább fokozódik az
izgalom és az öröm. De nem minden várakozás teljesedik be. Elofordul, hogy
hiába várunk valakit vagy valamit. Ilyenkor aggódás, félelem, kérségbeesés
és szomorúság költözik a szívünkbe, s talán akkor vagyunk a
legszomorúbbak, amikor kiderül, hogy teljesen hiába várakozunk, s már
nincs remény arra, hogy beteljesedjen várakozásunk. Bizonyára ez az érzés
lehetett a rábakethelyi hívek szívében egykoron, amikor kiderült, hogy
buzgó lelkipásztoruk már nem fog misézni nekik többé.

De nem csak a jószándékú hívek várakoztak a papra. Néhány órával korábban
gonosz és gyilkos szándékú emberek vártak rá a Zsidára vezeto út mentén.
Elrejtoztek a sötétben és várták, hogy arra jöjjön János atya, hiszen az
állítólagos beteghez ezen az úton juthatott volna el a leghamarabb. Ok nem
várakoztak hiába. A pap jött, mert hivatásának élt. Jött, mert éjnek
idején sem félt elindulni, ha beteghez vagy haldoklóhoz hívták. Jött, mert
nem tudhatta, hogy valójában kik várják. O azt hitte, hogy egy beteg és a
családja várja ot és Jézust az Oltáriszentségben, de beteg helyett
gyilkosok várták, akik kegyetlen módon végrehajtották szörnyu tettüket és
harminckét késszúrással végeztek vele.

A tettesek, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy felbújtóik, tehát azok,
akik a papgyilkosságot kitervelték, azt várták, hogy ezzel megtörhetik az
Egyházat, megfélemlíthetik a papságot és a híveket egyaránt. Azt várták,
hogy majd minden pap elhallgat és a templomok kiürülnek. De ezt már hiába
várták. Nem így történt. Hiába reménykedtek abban, hogy Brenner János és
több más pap meggyilkolásával térdre kényszeríthetik az Egyházat. Hiába
bíztak abban, hogy a hívekbol sikerül kiölni a hitet és a vallásosságot. A
templomok nem ürültek ki. Továbbra is voltak papok, akik lelkiismeretesen
teljesítették hivatásukat és a hívek, bár valóban igen megfogyatkoztak
létszámban, továbbra is ragaszkodtak hitükhöz.

A rábakethelyi papgyilkosságot követo hetekben és években mindazok, akik
tudomást szereztek az esetrol, várták, hogy megtalálják a tetteseket. A
családtagok, köztük János atya két szintén pap testvére, ugyanezt várták.
De a több évig tartó nyomozás nem hozott igazi eredményt. Ezt a
kezdetektol fogva hiábavalónak tuno várást igen hamar felváltotta egy
másik várakozás. A hívekben ugyanis az a meggyozodés élt, hogy a fiatal
pap úgy halt meg, ahogyan az Egyház sok vértanúja. Ot is hitéért ölték
meg, miként minden vértanút. Éppen ezért a hívek várták, hogy
megkezdodhessen a boldoggá avatás egyházi eljárása, s amikor végre
1999-ben megkezdodött, ettol kezdve várták, hogy befejezodjön az
egyházmegyei szakasz és az ügy Rómába kerüljön a Szenttéavatási
Kongregációhoz. Attól kezdve, hogy ez megtörténik azt várjuk és azért
imádkozunk, hogy az Egyház hivatalosan is elismerje Brenner János
életszentségét és a boldogok között tisztelhessük ot. Erre bizonyára kell
várnunk még néhány évet, de bízunk abban, hogy ez a várakozásunk nem lesz
hiábavaló.

Addig pedig még egy másik dolgot is várunk, tudniillik azt, hogy János
atya életpéldája sok fiatalt segít hivatásának felismerésében. Olyan
fiatalokat, akik készek életüket Istennek ajándékozni, hogy Ot, az
Egyházat és a híveket szolgálják. Igen, buzgón várjuk, hogy Isten küld
olyan új papokat, akik Brenner Jánoshoz hasonlóan hivatásukért élnek és
halnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás
kegyelmét és méltónak találtad ot a vértanúság nagy ajándékára, kérünk:
dicsoítsd meg ot egyházadban!
Huséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted
vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy
megerosödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és
szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: