Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2007. december 29. – Szombat

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye eloírja: “Minden elsoszülött fiú az Úr szent tulajdona.” Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevu férfiú, egy igaz és istenfélo
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény eloírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette ot, és így magasztalta Istent:
“Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsoség népednek, Izraelnek.”
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta oket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: “Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz o – még a te lelkedet is tor járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

Jézus személyes megismerésének és a vele való közösségnek a gondolatát
viszi tovább János apostol, amikor arról ír levelében, hogy e kapcsolat
feltétele az Úr parancsainak megtartása, a kapcsolat gyümölcse pedig az
Isten iránti tökéletes szeretet. Az, hogy Jézust befogadom az életembe,
abban mutatkozik meg, hogy parancsai szerint élek. Nem csupán ismerem
törvényeit, hanem ezek irányítják gondolataimat, cselekedeteimet,
életemet. Természetesen mindez csak viszonzás, hála, köszönet Isten
végtelen szeretetéért. A szeretetért, amely megtestesült, emberré lett
Jézus személyében és emberközelbe került a Betlehemben született
Gyermekben. Aki Jézust ismeri, valóban a Szeretetet ismeri.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó mennyei Gyermek, aki a szívemben vagy, nézd csak, a hely, ahova jöttél,
még rosszabb és szegényesebb, mint az istálló, amelyben megszülettél. Mi
indított a gyöngéd szeretetnek és a mélységes alázatnak e tettére? De
leborulok elotted, és azzal az imádással fogadlak, amivel Mária és József
imádott téged, amikor megszülettél.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: