Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

december 28, 2009 havi archívum

2005. december 25. Karácsony, Urunk születése – Éjféli mise

Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az elso összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevu városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsoszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat orizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt elottük az Úr angyala, és az Úr
dicsosége beragyogta oket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: “Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsoítve ezt zengték: Dicsoség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés
Isten ajándéka nekünk
Gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretem a karácsonyi történeteket, de
bevallom, hogy már akkor egy kis túlzásnak tartottam azokat, amelyekben
éppen szenteste fagynak meg a szegény öregek vagy költöznek át az égbe a
halálos beteg gyerekek. Ahhoz ugyanis, hogy ezen az éjszakán
szeretet-élményben legyen részünk, nem az az egyetlen út, hogy könnyezve
hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének egyszeru
története amúgy is megható, és csodálatos titkot hordoz kicsiknek és
felnotteknek egyaránt.

Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért mondok
egyet. Jól emlékszem arra a kis elbeszélésre, amely gyermekként többször
is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték a
gyerekek leveleit, amelyekben karácsonyi ajándékot kértek maguknak.
Odafönt az égben szépen sorbarakták a kérelmeket, elkészítették a
válaszleveleket és az ajándékokat. Ekkor azonban egy tapasztalatlan,
fiatal angyalka ügyetlenségének köszönhetoen összecserélték a leveleket,
eggyel elcsúszott a sor, amelynek köszönhetoen minden gyerek azt az
ajándékot kapna, amit az elozo kért. A legvégén még maradt egy ajándék,
azt pedig odaadták a legelsonek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
minden gyereknek, de mégsem volt csalódott senki, mert mindenki egy neki
sokkal megfelelobb ajándékot kapott, mint amit levélben kért a kis
Jézustól.

Karácsonykor szeretünk ajándékot adni, de talán még jobban kapni. Sok
gyerek manapság is levelet ír a kis Jézusnak, hogy mit szeretne, s ha a
felnottek nem is írják le kívánságaikat, azért nekik is vannak
elképzeléseik. Gyermekek és felnottek egyaránt izgalommal várják az
ajándékozás pillanatát. A legtöbbesetben az ajándékok valóban örömet
okoznak, de az is elofordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott, mint
amit szeretett volna. Az ajándékunk akkor igazán értékes, ha mellette
idot, türelmet, megértést, gondoskodást, egyszóval: szeretetet is
ajándékozunk. És éppen ez az, amit mi is kapni szeretnénk. Mert mit ér
bármilyen drága ajándék, ha nem szeretetbol fakad? Mit ér a szépen
becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?

Az öröm akkor fog a szívünkbe költözni, ha megérezzük a kapott ajándék
mögötti szeretetet, s amikor mi is szeretetet tudunk adni másoknak. Az
ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
Valami többet szeretne. Többet a természetes emberi szeretetnél. Többet,
mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és többet
a családi békénél, amely néha sajnos csak napokig tart. Bármennyire is
örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az emberektol
kaphatunk. Ez a vágy hozott el minket most a templomba, az éjféli misére
és ez fog indítani minket az ünnepek alatt az Isten házába. Igen,
temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt szeretnénk, hogy Istentol kapjunk
ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
jött most ide, mert ajándékot szeretne kapni Istentol. Minden másnál
értékesebb ajándékot. Elvehetetlen ajándékot. Igazi örömet okozó
ajándékot. Igazi szeretetbol adott ajándékot.

Isten ajándéka pedig itt fekszik elottünk a betlehemi jászolban, a
szalmán, mert Isten ajándéka egy gyermek. Vagy még pontosabban úgy kell
mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek, Jézus Krisztus. Isten ajándéka O az
égnek és a földnek. Az angyaloknak és az embereknek. A gyermekeknek és a
felnotteknek. A hívoknek és a hitetleneknek. A szegényeknek és a
gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten ajándéka Máriának és Józsefnek, a
pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka O mindannyiunknak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
mély titkához. Helyezd az emberek szívébe azt a békét, amit néha oly
nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
Segíts, hogy jobban megismerjük egymást, és mint ugyanannak az Atyának
gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.

2007. december 24. – Hétfo

Abban az idoben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
“Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az o
népét; eros szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, osidok óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezébol, mindazoktól, akik gyulölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezébol, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
elotte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr elott jársz, egyengetni az o útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bunük Istenünk irgalmas szívétol,
amellyel meglátogat minket felkelo Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje.”
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Dávid ígéretet kap Istentol, hogy királysága örökre fenn fog maradni. Ezt
az isteni ígéretet akkor értelmezzük helyesen, ha a Jézus által
megvalósított uralomra és az általa elhozott Országra vonatkoztatjuk. Ha
ugyanis a földi királyságra gondolnánk, félreértelmeznénk mind a prófétai
jövendölést, mind Jézus küldetését. Jézus korában sokan hitték azt, hogy a
Messiás helyreállítja majd a királyság intézményét és magához ragadja a
politikai hatalmat és az ország vezetését. Jézus egyértelmuen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Nem evilági uralomra törekedett,
hanem Isten Országát hirdette meg, amely Ország megvalósulása az o
eljövetelével kezdodött meg. Születésével új rend kezdodik.
(Horváth István Sándor)

2007. december 23. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielott azonban egybekeltek volna, kitunt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektol. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta ot megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektol van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert o váltja meg népét buneitol.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szuz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: “Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

József álma
A modern kor álomkutatóit és álomfejtoit az a szándék vezérli, hogy az
álmok segítségével jobban megismerjék az ember személyiségét,
érzelemvilágát, soha ki nem mondott gondolatait és titkolt vágyait.
Álmaink olykor szépek, máskor rettenetesek. A legtöbbjükre már rögtön az
ébredés után sem emlékezünk, de némelyik évek múltán is elevenen él
bennünk. Sok álomnak valóban nem érdemes nagy jelentoséget tulajdonítani,
de vannak sorsfordító hatásúak is. Napjaink embere tudni szeretné álmai
jelentését. Így volt volt ez a régmúlt idokben is, azzal a különbséggel,
hogy az álmok okát és jelentését elsosorban nem az emberben keresték,
hanem az álmot a természetfeletti világgal és az Istennel való kapcsolat
egyik formájának tekintették.

A szentírásban lépten-nyomon találkozunk álmodó emberekkel, akik szintén
tudni szeretnék álmaik jelentését. Nem saját tudatalattijukra kiváncsiak,
hanem a személyüknek vagy a választott népnek szóló isteni üzenetet
akarják megfejteni. Álmot lát Ábrahám és Jákob. Józsefnek már ifjúkorában
különleges álmai vannak, késobb pedig o fejti meg az egyiptomi
tisztségviselok és a fáraó álmát. A gyermek Sámuelt álmában szólítja meg
az Úr és Salamon király is egy álmában történt jelenéskor kéri Istentol a
bölcsesség ajándékát. Mind-mind Isten útmutatásai ezek a hívo ember
számára.

Jézus születésekor József háromszor lát álmot. Angyal jelenik meg neki,
aki megismerteti vele Isten szándékát. Így tudja meg, hogy kitol származik
a Mária méhében megfogant gyermek (Mt 1,20-21), így értesül a megszületett
Jézust fenyegeto veszélyrol (Mt 2,13), majd pedig ismét egy álomnak
köszönhetoen tér vissza családjával Egyiptomból Názáretbe (Mt 2,19-23). A
mai evangéliumban József elso álmáról, egy Jézus születését megelozo
álomról hallottunk, amelyben bátorítást kap, hogy ne féljen feleségül
venni Máriát, akivel jegyességben áll. Milyen egyszeruen hangzanak e
szavak: “Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr
angyala megparancsolta neki” Mt 1,24), pedig bizonyára nem volt könnyu
számára, hogy álomban látott jelenésnek engedelmeskedjen.

Ha létezik fontos mondanivalót hordozó álom, akkor József álma bizony
ilyen. Nem csak útmutatást ad a bizonytalankodó Józsefnek, hanem isteni
kinyilatkoztatást is tartalmaz.
Három üzenete van az álomnak:

Eloször: József megtudja és az evangélista leírásából mi is megtudjuk,
hogy Máriának a Szentlélek közremuködésének köszönhetoen fog gyermeke
születni. Isten tehát e különleges álom révén beavatja Józsefet Mária
anyaságának titkába, az üdvtörténet titkába.

Másodszor: József feladata lesz, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adja. A
névadás az apa joga volt. József ezáltal tehát azt a megbízatást kapja
Istentol, hogy vállalja a földi édesapa szerepét, nevelje fel a születendo
gyermeket és gondoskodjon édesanyjáról. Ezért tiszteljük ot Jézus
neveloapjaként.

Harmadszor: A születendo gyermek lesz a Megváltó. Ez az üzenet már nem
csupán Józsefnek szól, hanem az egész emberiségnek. Szólt egykor
mindazoknak, akik várták a Megváltó érkezését és szól most nekünk, akik a
Megváltó születését várjuk. Nagy álmunk, hogy találkozzunk Istennel,
holnap, Karácsony napján valóra válik. A betlehemi Gyermekben megláthatjuk
a Megváltót.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 22. – Szombat

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
“Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat muvelt velem a Hatalmas,
szentséges az o neve! Irgalma nemzedékrol nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik ot. Nagyszeru dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gogös szívueket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezoket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

Isten meghallgatta Hanna kérését és teljesítette vágyát, hogy gyermeke
szülessen. Hanna örömmel fogadta és Isten ajándékának tekintette
gyermekét, Sámuelt, akibol késobb nagy próféta lett. Az édesanya tudta,
hogy a Mindenható jóságának és szeretetének köszönheto, hogy gyermeke
született, ezért hálából felajánlotta a fiút Isten szolgálatára. Mindez
eloképe Jézus születésének. A Gyermekként világra érkezo Jézus a mennyei
Atya ajándéka a megváltást váró emberiségnek. Születése az Atya
szeretetének és felénk áradó jóságának jele. Jézus pedig nem tartja meg
életét magának, hanem felajánlja azt Atyjának, így szentelvén önmagát, s
egész életét megváltásunk és üdvösségünk szolgálatára.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletko, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be muvedet!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 21. – Péntek

Azokban a napokban Mária útrakelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: “Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

A volegény érkezésére váró menyasszony szívét öröm tölti el. Az Egyház, s
annak tagjaiként mi magunk is ilyen örvendezéssel várjuk a Megváltó
érkezését, Jézus születését. A várakozás idejének örömét az adja meg, hogy
az ember a hamarosan bekövetkezo jóra gondol. Most még nem lehet teljes az
öröme, de rövidesen elérkezik az ido, amikor végtelen öröm tölti el,
hiszen beteljesedik vágyakozása. Adventben annak örvendezünk, hogy
találkozhatunk Jézussal, a Megváltóval. Isten közeledésének és a mi
Isten-keresésünknek egyaránt a szeretet a mozgatóereje. E szeretet
vezessen minket a betlehemi Gyermek felé!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 20. – Csütörtök

Hat hónappal Keresztelo János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevu városába egy szuzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szuz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: “Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod ot
nevezni! Nagy lesz o: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: “Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: “A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki toled
születik: Isten Fiának fogják ot hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sot, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária
így szólt: “Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Az Isten útjairól letéro ember sok esetben nem ismeri be, hogy o hibázott.
Saját eltévelyedéséért és bunös életéért Istenre szeretné hárítani a
felelosséget, azt állítván, hogy Isten hagyta el ot. Valójában ez éppen
fordítva van, az emberi távolodik el hutlen módon Isten szeretetétol. Erre
is rámutat Izajás próféta szava, aki az eljövendo Messiást Emmánuelnek
nevezi, ami azt jelenti, hogy Velünk az Isten. Isten tehát nem hagyja el
az embert, hanem szüntelenül biztosítja jelenlétérol és gondoskodó
szeretetérol. E jelenlét Jézusban teljesedik be, aki emberré lesz. Jézus
megtestesülésével Isten örökre elkötelezi magát az emberiség mellett, s
biztosítékot ad, hogy mindig velünk marad.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 19. – Szerda

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevu pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzsébol származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten elott, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe elott, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: “Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz o,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr elott: bort és
részegíto italt nem iszik, sot már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe elott járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: “Mibol tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt:
“Én Gábor vagyok, az Isten színe elott állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebbol megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. “Így tett velem
az Úr – mondta -, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek elott.”
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

A választott nép történetében Isten egyeseket különleges feladattal bíz
meg. Sámson különleges küldetést kap és erot is annak megvalósításához.
Egy idegen, elnyomó néptol, a filiszteusoktól kell megszabadítania a
népet, ami részben sikerül is. Sámson születésének körülményei azt jelzik,
hogy Isten beleszól az emberiség történetébe és O maga küld szabadítót
választottainak. Mindez eloképe Jézus születésének, amely szintén
különleges módon történt. A mennyi Atya azért küldte el Fiát, hogy
megváltsa az embereket, azaz megszabadítsa a bun elnyomó hatalmától. Jézus
tökéletesen teljesítette küldetését. O a Megváltó, aki által
megtisztulhatok buneimtol és eljuthatok az üdvösségre.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 18. – Kedd

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielott azonban egybekeltek volna, kitunt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektol. A férje, József, igaz ember volt, nem
akarta ot megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: “József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektol van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert o váltja meg népét buneitol.” Mindez pedig azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szuz
gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt
jelenti: “Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy
cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Jeremiás próféta arról jövendöl, hogy az eljövendo idokben a messiás
királyként fog majd uralkodni. Szavai Jézusban a Megváltóban, a Messiásban
teljesednek be. A király kifejezést azonban mégsem alkalmazhatjuk Orá
olyan értelemben, mint a földi királyokra, hiszen nyilvános muködésének
évei alatt sosem engedte, hogy a nép földi királyként tisztelje.
Szenvedésének kezdetén, a jeruzsálemi bevonuláskor már nem utasítja
vissza, hogy királyként ünnepeljék és Pilátus elott sem tiltakozik az
ellen, hogy o a zsidók királya. Jézus nem földi országban akart uralkodni,
hanem Isten Országát hozta el, az általa megvalósuló Ország nem evilágból
való. Felismerem-e életem királyát a betlehemi gyermekben?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kobe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 17. – Hétfo

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétol, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. O volt a férje
Máriának, akitol a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

A fejedelemként uralkodó és a népeket engedelmességre bíró Eljövendorol
beszél a halálára készülo Jákob fiainak. Szavait a Júda törzsébol és Dávid
házából származó Jézusra vonatkoztatjuk, aki az idok teljességében
elérkezvén megvalósította Isten Országát és uralmát a földön. Érdemes itt
odafigyelnünk az engedelmesség gondolatára. A bun ugyanis az Istennel
szembeni engedetlenség, a vele való szembeszegülés. Az engedelmességet
elutasító ember Isten ellen lázad és semmibe veszi üdvözíto szándékát. Az
engedetlenséggel, azaz a bunnel mindent elveszíthetünk, legfoképpen az
üdvösséget. Krisztusnak az Atya iránti engedelmességébol tanulva legyünk
engedelmesek, hogy elnyerjük az üdvösséget!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és osero:
amit tudnunk kell, tárd elo!
Eljo, eljo Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

2007. december 16. – Advent 3. vasárnapja

Abban az idoben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteirol
hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tole: “Te vagy-e
az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt
nekik: “Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és
hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a
szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik
meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: “Mit
akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltol lengetett
nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert
lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy
miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még
prófétánál is nagyobbat! O az, akirol ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed elott,
hogy elkészítse az utat teelotted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb
Keresztelo Jánosnál! De még onála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek
országában.
Mt 11,2-11

Elmélkedés:

Várakozás
“A helyes önismeret nem gogre és nagyravágyásra serkent, hanem Isten
elotti alázatra. Az isteni Kisded is ilyen alázatosan jött el karácsony
titokteli éjjelén. Az O követésére tanít ádventi önismeretünk. Saját
nyomorúságunkat mélyen átérezve borulunk le a közeledo Kisded elé azzal az
alázatos kéréssel, hogy amint a mai evangéliumban Keresztelo Jánost
megdicsérte, úgy dicsérje meg helyes önismeretbol fakadó igaz alázatunkat
a mennyei Atya elott”. Ezekkel a mondatokkal fejezte volna be kereken 50
esztendovel ezelott, advent 3. vasárnapján prédikációját Brenner János
rábakethelyi káplán. Elozo este gondosan megírta ugyan a beszédet, ahogyan
minden prédikációjára komolyan felkészült és lejegyezte azokat, de ezt az
utolsó beszédet már nem volt lehetosége elmondani. Vasárnap reggel a
szentgotthárd-rábakethelyi templomban a hívek hiába várták a 26 esztendos
fiatal papot. Várták, de o nem érkezett meg. Hamarosan megérkezett viszont
a szomorú hír, hogy papjukat az éjszaka folyamán azzal az ürüggyel, hogy
egy súlyos beteghez kell mennie a szomszédos Zsida faluba, kicsalták a
plébániáról és meggyilkolták.

Az advent a várakozás ideje, amikoris Jézus születésének ünnepét várjuk.
Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog
érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következi az esemény,
amit várunk. A várakozás napjaiban és óráiban egyre inkább fokozódik az
izgalom és az öröm. De nem minden várakozás teljesedik be. Elofordul, hogy
hiába várunk valakit vagy valamit. Ilyenkor aggódás, félelem, kérségbeesés
és szomorúság költözik a szívünkbe, s talán akkor vagyunk a
legszomorúbbak, amikor kiderül, hogy teljesen hiába várakozunk, s már
nincs remény arra, hogy beteljesedjen várakozásunk. Bizonyára ez az érzés
lehetett a rábakethelyi hívek szívében egykoron, amikor kiderült, hogy
buzgó lelkipásztoruk már nem fog misézni nekik többé.

De nem csak a jószándékú hívek várakoztak a papra. Néhány órával korábban
gonosz és gyilkos szándékú emberek vártak rá a Zsidára vezeto út mentén.
Elrejtoztek a sötétben és várták, hogy arra jöjjön János atya, hiszen az
állítólagos beteghez ezen az úton juthatott volna el a leghamarabb. Ok nem
várakoztak hiába. A pap jött, mert hivatásának élt. Jött, mert éjnek
idején sem félt elindulni, ha beteghez vagy haldoklóhoz hívták. Jött, mert
nem tudhatta, hogy valójában kik várják. O azt hitte, hogy egy beteg és a
családja várja ot és Jézust az Oltáriszentségben, de beteg helyett
gyilkosok várták, akik kegyetlen módon végrehajtották szörnyu tettüket és
harminckét késszúrással végeztek vele.

A tettesek, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy felbújtóik, tehát azok,
akik a papgyilkosságot kitervelték, azt várták, hogy ezzel megtörhetik az
Egyházat, megfélemlíthetik a papságot és a híveket egyaránt. Azt várták,
hogy majd minden pap elhallgat és a templomok kiürülnek. De ezt már hiába
várták. Nem így történt. Hiába reménykedtek abban, hogy Brenner János és
több más pap meggyilkolásával térdre kényszeríthetik az Egyházat. Hiába
bíztak abban, hogy a hívekbol sikerül kiölni a hitet és a vallásosságot. A
templomok nem ürültek ki. Továbbra is voltak papok, akik lelkiismeretesen
teljesítették hivatásukat és a hívek, bár valóban igen megfogyatkoztak
létszámban, továbbra is ragaszkodtak hitükhöz.

A rábakethelyi papgyilkosságot követo hetekben és években mindazok, akik
tudomást szereztek az esetrol, várták, hogy megtalálják a tetteseket. A
családtagok, köztük János atya két szintén pap testvére, ugyanezt várták.
De a több évig tartó nyomozás nem hozott igazi eredményt. Ezt a
kezdetektol fogva hiábavalónak tuno várást igen hamar felváltotta egy
másik várakozás. A hívekben ugyanis az a meggyozodés élt, hogy a fiatal
pap úgy halt meg, ahogyan az Egyház sok vértanúja. Ot is hitéért ölték
meg, miként minden vértanút. Éppen ezért a hívek várták, hogy
megkezdodhessen a boldoggá avatás egyházi eljárása, s amikor végre
1999-ben megkezdodött, ettol kezdve várták, hogy befejezodjön az
egyházmegyei szakasz és az ügy Rómába kerüljön a Szenttéavatási
Kongregációhoz. Attól kezdve, hogy ez megtörténik azt várjuk és azért
imádkozunk, hogy az Egyház hivatalosan is elismerje Brenner János
életszentségét és a boldogok között tisztelhessük ot. Erre bizonyára kell
várnunk még néhány évet, de bízunk abban, hogy ez a várakozásunk nem lesz
hiábavaló.

Addig pedig még egy másik dolgot is várunk, tudniillik azt, hogy János
atya életpéldája sok fiatalt segít hivatásának felismerésében. Olyan
fiatalokat, akik készek életüket Istennek ajándékozni, hogy Ot, az
Egyházat és a híveket szolgálják. Igen, buzgón várjuk, hogy Isten küld
olyan új papokat, akik Brenner Jánoshoz hasonlóan hivatásukért élnek és
halnak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima Brenner János boldoggá avatásáért
Mindenható örök Isten, aki János szolgádnak megadtad a papi hivatás
kegyelmét és méltónak találtad ot a vértanúság nagy ajándékára, kérünk:
dicsoítsd meg ot egyházadban!
Huséges és példás élete, valamint papi hivatásának szolgálatában érted
vállalt vértanú halála eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy
megerosödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és
szenvedést a Te Országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.