Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 24. fejezet

1. de a szombatok első napján (a hét első napján) kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is,
2. a követ pedig a sírbolttól elhengerítve találták,
3. bementek, de az Úr Jézus testét nem találták
4. és történt, míg emiatt tétováztak, lám! két férfi állt mellettük ragyogó ruhában.
5. Megrémültek, és a föld felé hajtották arcukat, azok pedig így szóltak hozzájuk: mit keresitek az élőt a ha-lottak között? nincs itt, hanem életre kelt,
6. emlékezzetek vissza, hogyan szólt nektek, amikor még Galileában volt,
7. megmondta: az Emberfiának át kell adatni vétkező emberek kezébe, és keresztre feszíttetni és harmadna-pon feltámadni
8. és visszaemlékeztek az Ő szavaira
9. és visszatértek a sírbolttól és hírül adták mindezeket a tizenegynek és a többinek mind.
10. Mária, a magdalai és Johanna, és Jakab anyja: Mária voltak pedig ezek, néhány más asszonnyal, akik elmondták az apostoloknak ezeket,
11. de azok szemében csak üres fecsegésnek tűnt fel ezeknek a beszéde, és nem hittek nekik.
12. Péter azonban felállt és elfutott a sírbolthoz, és amikor lehajolt, csupán a lepedőket látta, és elment, ma-gában csodálkozva a történeteken,
13. és lám, ketten közülük még aznap elindultak egy faluba, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira volt, amelynek neve Emmausz,
14. és beszélgettek egymással mindezekről az eseményekről,
15. és történt, hogy míg beszélgettek és tanakodtak, maga Jézus is csatlakozott, és együtt ment velük,
16. de a szemeik le voltak fogva, nehogy ráismerjenek,
17. de Ő szólt hozzájuk: micsoda szavak ezek, amelyeket jártotokban egymással váltotok? és megálltak szo-morú tekintettel,
18. az egyik, akinek neve Kleopás volt, így válaszolt neki: te vagy egyedül idegen Jeruzsálemben, nem is tudod, mik történtek ott ezekben a napokban?
19. és mondta nekik: mik? azok pedig mondták neki: A názáreti Jézus felől, aki próféta volt, munkában és szóban, hatalmas az Isten és az egész nép előtt,
20. hogyan szolgáltatták ki a főpapjaink és vezetőink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg (vonták kín-karóra) Őt,
21. pedig mi reméltük, hogy Ő az, aki meg fogja váltani Izraelt, de hát harmadnapja már, hogy ezek történ-tek,
22. de némely közülünk való asszony is megdöbbentett bennünket: korán reggel a sírboltnál voltak,
23. és nem találták ott a testét, eljöttek és azt mondták, hogy angyalok (meg)jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él,
24. el is mentek némelyek a velünk valók közül a sírbolthoz és úgy találták, ahogyan az asszonyok is mond-ták, de Őt magát nem látták,
25. erre Ő így szólt hozzájuk: ó ti balgák és restszívűek, mindazok elhívésére, amiket a próféták szóltak,
26. hát nem ezeket kellett szenvedni a Krisztusnak és bemenni az Ő dicsőségébe?
27. és kezdve Mózestől és minden prófétától elmagyarázott nekik mindent, amit az írásokban róla írtak,
28. és közel értek a faluhoz, amelybe mentek, és Ő úgy tett, mintha tovább menne,
29. de erősen marasztalták Őt, ezt mondták: maradj velünk, mert beesteledik, és lehanyatlott már a nap, és betért, hogy velük maradjon,
30. és történt, hogy amikor az asztalhoz telepedett velük, kezébe vette a kenyeret, megáldotta és megtörte, és odaadta nekik,
31. azoknak pedig megnyíltak a szemeik és ráismertek, de Ő eltűnt előlük,
32. és így szóltak egymáshoz: hát nem lobbant izzó lángra a szívünk bennünk, ahogyan szólt hozzánk az úton, ahogyan kifejtette az Írásokat?
33. és útra keltek abban az órában, visszafordultak Jeruzsálembe, és összegyűl(ekez)ve találták a tizenegyet és a velük levőket,
34. akik ezt mondták: valóban életre kelt az Úr, és megjelent (láthatóvá lett) Simonnak,
35. és ők is beszámoltak az úton történtekről, és arról, hogyan ismerték fel őt a kenyér megtöréséről,
36. Amíg pedig ezeket beszélték, maga Jézus állt meg ott közöttük, és ezt mondta nekik: békesség nektek!
37. megrettentek és félelemmel telve úgy vélték, hogy szellemet látnak,
38. de Ő ezt mondta nekik: mit vagytok zavarban, és miért támadnak ily következtetések szívetekben?
39. nézzétek a kezeimet és a lábaimat, hogy én vagyok magam, tapintsatok meg engem és lássátok: mivel-hogy a szellemnek nincs hús(teste) és csontja, amint látjátok, nekem van.
40. (És ezt mondva megmutatta nekik a kezeit és a lábait.)
41. De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: van valami ennivaló-tok itt?
42. azok pedig adtak neki egy darab sült halat
43. és kezébe fogta és szemük láttára evett
44. és így szólt hozzájuk: ezek azok a szavak, amelyeket akkor szóltam hozzátok, amikor még veletek vol-tam, hogy be kell teljesedni mindazoknak, amik írva vannak a Mózes törvényében és a prófétákban és Zsoltárokban rólam!
45. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat,
46. és ezt is mondta nekik: így van megírva és így kellett szenvednie a Krisztusnak, és feltámadnia a halottak közül harmadnapon,
47. és hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észretérést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett minden (nem-zsidó) nemzet között, Jeruzsálemtől kezdve.
48. Ti vagytok ezeknek tanú(bizony)ságtevői
49. és lám, én elküldöm rátok Atyám ígéretét, ti pedig legyetek veszteg a városban, míg fel nem lesztek ru-házva a magasból (ható)erővel,
50. kivezette őket Betániához közel, és felemelte kezeit, megáldotta őket,
51. és történt, hogy amíg áldotta őket, eltávolodott (elvált) tőlük (és felvitetett az égbe)
52. és azok (imádva őt) visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel,
53. és mindenkor a templomépületben voltak és dicsérve áldották az Istent.

Reklámok

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 23. fejezet

1. És felkerekedett a sokaság mind, és elvitték (elvezették) Őt Pilátushoz,
2. kezdték pedig vádolni, (ezt) mondták: azt találtuk, hogy elforgatja nemzetünket, és megtiltja, hogy adót fizessünk a Cézárnak, és azt mondja magáról, hogy Ő a Krisztus, király.
3. Pilátus pedig megkérdezte őt, és ezt mondta: te vagy(-e) a zsidók királya? Ő pedig válaszolt neki: te mondod.
4. Pilátus pedig így szólt a főpapokhoz és a néptömeghez: semmi okot a vádra nem találok ebben az ember-ben,
5. de azok erősködtek, és ezt mondták: fölzendíti a népet, tanítva egész Júdea szerte, Galileától kezdve idá-ig.
6. Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdezte, vajon galileabeli ember-e?
7. És megtudva, hogy Heródes fennhatósága (uralma) alá tartozik, elküldte őt Heródeshez, aki szintén Jeru-zsálemben volt ezekben a napokban.
8. Heródes pedig szerfölött megörült, amikor meglátta Jézust, mert elég hosszú ideje (régóta) akarta őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, valami csodajelet tesz a szeme láttára.
9. Sok szóval faggatta, de Ő semmit sem válaszolt neki,
10. de ott álltak a főpapok és az írástudók nagy erővel (nekifeszülve) vádolták őt.
11. Heródes pedig katonáival együtt semmibe vette Őt és kicsúfolta, fényes (csillogó) ruhába öltöztetve visz-szaküldte Pilátushoz.
12. Heródes és Pilátus ezen a napon lettek (jó)barátok, mert azelőtt ellenséges viszonyban voltak egymással.
13. Pilátus pedig összehívatta a főpapokat, a vezetőket és a népet,
14. így szólt hozzájuk: elém vezettétek ezt az embert, mint a nép félrevezetőjét, és lám, én előttetek kihall-gattam, semmi olyan vádokot nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok őt,
15. de még Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám, és láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
16. Megfenyítem tehát őt, és szabadon bocsátom,
17. az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot,
18. ámde felkiáltott a sokaság, és ezt mondták: vesszen ez (veszítsd el ezt), de bocsásd szabadon Barabbást!
19. egy olyan embert, aki a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve,
20. Pilátus pedig ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta (szerette volna) bocsátani Jézust,
21. azok azonban tovább ordítoztak és ezt mondták: feszítsd meg, feszítsd meg Őt! (Kínkaróra vele!)
22. Ő pedig harmadszor is szólt hozzájuk: mert mi rosszat tett ez? semmi halált érdemlő vádokot nem talál-tam benne, megfenyítem hát Őt, és elbocsátom (szabadon eresztem),
23. de azok ostromolták nagy hangoskodással, és kérték, hogy feszítse meg Őt, és győzött a hangerejük,
24. és Pilátus kimondta az ítéletet (döntött), hogy legyen meg a követelésük,
25. szabadon engedte hát nekik azt, akit felkelésért és gyilkosságért vetettek tömlöcbe, Jézust pedig kiszol-gáltatta akaratuknak,
26. és amint elvezették (Őt), megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, aki éppen a mezőről jött, és vállára tették a keresztet (kínkarót), hogy vigye Jézus után,
27. követte pedig a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik mellüket verték, és siratták Őt.
28. Jézus pedig hozzájuk fordulva ezt mondta: Jeruzsálem leányai, ne rajtam siránkozzatok, hanem inkább magatokon siránkozzatok és gyermekeiteken,
29. mert lám! jönnek napok, amikor azt mondják: boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem fogantak, és az emlők, melyek nem szoptattak!
30. Akkor kezdik mondani a hegyeknek: essetek ránk, és a halmoknak: rejtsetek el minket!
31. Mert ha a zöldellő (víztől nedves) fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
32. Két más gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki
33. és amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponyának hívnak, ott keresztre feszítették (kínkaróra húz-ták) Őt és a gonosztevőket, egyiket jobbról, a másikat pedig balról.
34. Jézus pedig ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit csinálnak (tesznek). Azután megosztoztak, sorsot vetve ruháin
35. és megállt a nép bámészkodva. De kicsúfolták a főemberek is, ezt mondták: másokat megmentett, mentse meg saját magát, ha Ő a Krisztus, az Istennek a kiválasztottja.
36. Gúnyolták pedig a katonák is, odamentek hozzá és ecetet vittek neki
37. és ezt mondták: ha Te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!
38. Volt pedig egy felirat is fölibe írva görög, római és héber betűkkel: A ZSIDÓK KIRÁLYA EZ.
39. Az egyik felfüggesztett gonosztevő káromolta Őt, ezt mondva: ha te vagy a Krisztus, mentsd meg maga-dat és minket is,
40. de a másik rászólt, ezt mondva: nem féled te az Istent, hiszen ugyanabban az ítéletben vagy?
41. mi ugyan igazságosan, mert méltó büntetését kapjuk azoknak, amiket elkövettünk, de ez semmi helyte-lent nem cselekedett,
42. és ezt mondta Jézusnak: emlékezzél meg rólam, amikor eljössz, a Te királyságodba,
43. és ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban!
44. és már körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
45. A nap elsötétült (napfogyatkozás lett) és kettéhasadt a templom függönykárpitja középen,
46. és Jézus nagy hangon felkiáltott: Atyám, kezeidbe teszem le a szellememet – és ezt mondva kilehelte (kibocsátotta) szellemét,
47. látva pedig a százados, mi történt, dicsőítette az Istent, ezt mondta: ez az ember valóban igaz volt,
48. és a tömeg mind, amely együtt volt a jelenetnél, látta a történteket, és mellét verve tért haza.
49. Ott álltak pedig mind az ismerősei távol, olyan asszonyok is, akik együtt kísérték Galileától és látták ezeket,
50. és lám! egy József nevű férfi, (aki) a tanács tagja volt, jó és igaz(ságos) férfiú,
51. nem értett egyet a határozatukkal és eljárásukkal, Arimateából, a zsidók városából való, aki maga is várta Isten Királyságát,
52. ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét,
53. és levette, gyolcsba göngyölte, és sziklába vágott sírboltba helyezte, ahol még nem feküdt senki,
54. és az előkészület napja volt, (és) a szombat beállóban volt,
55. elkísérték pedig az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, és hogy ho-gyan helyezték el benn az Ő testét,
56. visszatérőben pedig illatszereket és keneteket készítettek elő, és a szombaton pihentek a parancsolat sze-rint,

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 22. fejezet

1. Közeledett pedig a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyet páskának (húsvétnak) mondanak,
2. és keresték a módját a főpapok és az írástudók, hogyan végezhetnék ki Őt, mert féltek a néptől.
3. Bement pedig a sátán Júdásba, akit iskariótinak hívnak, aki a tizenkettő egyike volt (közé számított)
4. és elment, megtárgyalta a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik átadni őt.
5. és azok megörültek (örömmel fogadták) és megegyeztek, hogy ezüstpénzt adnak neki,
6. és megígérte, és egy alkalmas időszakot keresett, hogy a tömeg tudta nélkül kezükbe adhassa őt.
7. Elérkezett pedig a kovásztalan kenyér ünnepének napja, ezen kellett leölni (feláldozni) a húsvéti bárányt,
8. és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: menjetek el, és készítsétek el nekünk a páskát (a húsvéti bárányt), hogy megehessük.
9. Azok pedig ezt mondták neki: hol akarod, hogy elkészítsük?
10. Ő pedig ezt mondta nekik: lám! Amikor bementek a városba, egy emberrel találkoztok, aki egy korsó vizet visz, kövessétek (menjetek utána) a házba, ahová bemegy,
11. és mondjátok meg a házigazdának: azt mondja neked a Tanítómester: hol az a szállás (teherleoldó hely), ahol a páskát (a húsvéti bárányt) az én tanítványaimmal megehetem (elfogyaszthatom)?
12. és az mutatni fog nektek egy nagy, étkezésre berendezett emeleti helyiséget (felházat), ott készítsétek el,
13. elmentek tehát, és úgy találták, ahogyan mondta nekik, és el is készítették a páskát (húsvéti bárányt),
14. és amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett, és a tizenkét apostol vele együtt,
15. és így szólt hozzájuk: vágyva vágytam rá, hogy ezt a páskát (húsvéti bárányt) megegyem veletek, mielőtt szenvedek,
16. mert mondom nektek, hogy soha többé nem eszem azt, amíg be nem teljesedik az Isten Királyságában.
17. Azután felvett egy poharat, hálát adott és ezt mondta: vegyétek ezt és osszátok el magatok közt,
18. mert mondom nektek, hogy egyáltalán nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, míg Isten Ki-rálysága el nem jön.
19. És kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és nekik adta ezt mondva: ez a testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre,
20. és ugyanígy az estebéd után fogta a poharat és ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontok!
21. de lám, (nézzétek) annak keze, aki kiszolgáltat (átad) engem, (az enyémmel együtt) rajta van az asztalon,
22. mivelhogy az Emberfia ugyan, amint el lett határozva, elmegy, de jaj annak az embernek, aki kiszolgál-tatja
23. és elkezdtek vitatkozni egymással, hogy ki lehet közülük az, aki ilyet fog cselekedni,
24. versengés is támadt, hogy ki tekintendő közülük nagyobbnak,
25. Ő pedig ezt mondta nekik: a nemzetek királyai uralkodnak azokon, és akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőknek hívatják magukat,
26. de ti ne így legyetek, hanem aki nagyobb köztetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan, mint aki felszolgál,
27. mert ki nagyobb, aki asztalhoz telepszik, vagy az, aki felszolgál? nemde az, aki az asztalhoz telepszik? de én köztetek úgy vagyok, mintha a felszolgálótok volnék,
28. ti viszont megmaradtatok (kitartottatok) megpróbáltatásaimban,
29. és én királyságot adok néktek, mint ahogy Atyám nekem adta,
30. hogy majd egyetek és igyatok asztalomnál a királyságomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött.
31. Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,
32. én azonban könyörögtem érted, nehogy kifogyjon a hited, és te amikor (egykor) visszatérsz, megszilár-dítsd a testvéreidet,
33. ő pedig ezt mondta neki: Uram, veled kész vagyok börtönbe is, halálba is menni.
34. Ő pedig ezt mondta: mondom neked, Péter, mielőtt ma felhangzik a kakasszó, háromszor letagadod, hogy ismersz engem,
35. és ezt mondta nekik: amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Ők pedig ezt mondták: semmiben,
36. majd ezt mondta nekik: most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanígy tarisznyáját is, és aki-nek (netán) nincs, adja el a felöltőjét, és vásároljon egy (harci) kardot,
37. mert mondom nektek, hogy be kell teljesedni rajtam annak, ami meg van írva (rólam): és törvénytelenek közé számították, ugyanis ami rám vonatkozik, az végbemegy,
38. azok pedig mondták: Uram, lám, itt van két (harci)kard. Ő pedig ennyit mondott: elég!
39. és elindult, szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, elkísérték pedig őt a tanítványok is.
40. Amikor pedig a helyszínre ért, ezt mondta nekik: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41. és ő eltávozott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott,
42. (ezt) mondta: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a pohárt, de ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg!
43. Megjelent pedig neki egy angyal az égből, és megerősítette,
44. és a halállal tusakodva legnagyobb erőfeszítéssel imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott le a földre,
45. majd felállt az imádkozástól, (vissza)ment a tanítványokhoz, alva (elszunnyadva) találta őket a szomorú-ságtól,
46. és ezt mondta nekik: miért szunyókáltok? álljatok föl, imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek (meg-próbáltatásba jussatok)
47. és amikor még beszélt, lám! tömeg jött és a tizenkettő egyike, a Júdás nevű vezette őket, és Jézushoz közellépett, hogy megcsókolja.
48. Jézus pedig ezt mondta neki: Júdás, csókkal szolgáltatod ki az Emberfiát?
49. Látva pedig a körülötte levők, hogy mi történik, ezt mondták: Uram, közéjük vágjunk (harci)karddal?
50. és rácsapott egy valaki közülük a főpap rabszolgájára, és levágta a jobb fülét,
51. válaszul pedig Jézus ezt mondta: hagyjátok abba! (eddig és ne tovább) és megérintette annak fülét, és meggyógyította.
52. Szólt pedig Jézus az ellene kivonult főpapoknak és a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és furkósbotokkal?
53. (Amikor) naponként veletek voltam a templomépületben, kezeteket sem nyújtottátok ki rám, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.
54. Elfogták, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.
55. Tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is odaült közéjük.
56. Meglátta őt egy szolgálóleány a fénnyel szemközt ülni, jól megnézte (szemügyre vette) őt, ezt mondta: ez is vele volt!
57. Ő pedig letagadta, ezt mondta: nem ismerem Őt, asszony!
58. és röviddel ezután más is észrevette őt, és ezt állította: te is közülük való vagy! de Péter ezt mondta: em-ber, nem vagyok!
59. és alig telt egy óra, másvalaki erősítette, ezt mondva: valóban ez is vele volt, mert galileai is,
60. (ezt) mondta pedig Péter: ember, nem tudom, mit mondasz! és rögtön, még mialatt beszélt, felhangzott a kakasszó.
61. és megfordult az Úr, rátekintett Péterre, és eszébe jutott Péternek az Úr szava, amint megmondta neki, hogy: mielőtt a kakasszó felhangzik ma, megtagadsz engem háromszor!
62. és kiment Péter, künn keserves sírásra fakadt,
63. és azok a férfiak, akik közrefogták Jézust, csúfolták, verték őt,
64. és letakarták (körülburkolták) a fejét, és megkérdezték: prófétáld meg (találd el) ki ütött meg?
65. (és) sok másféle szidalmat (mindenféle szitoközönt) is szórtak rá,
66. és amikor megvirradt (nappal lett), összegyűlt a nép véneinek tanácsa (presbitériuma), a főpapok meg az írástudók, és elvezették őt a gyűlésükbe,
67. (ezt) mondták: ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! de ezt mondta nekik: ha megmondom is nek-tek, egyáltalán nem hiszitek,
68. ha pedig én kérdezlek, egyáltalán nem válaszoltok,
69. de mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni.
70. Erre egyszerre mind ezt mondták: Hát Te vagy az Isten Fia? Ő pedig hozzájuk így szólt: ti mondjátok, hogy én vagyok
71. ők pedig ezt mondták: mi szükségünk van még tanú(bizonyságo)kra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából.

2010. január 31. C év, évközi idő, 4. vasárnap (Bosco Szent János áldozópap) A nap liturgikus színe: zöld

Ahol, és amikor elér az ember füléhez a Jézust hirdető evangélium, ott és akkor az üdvösség lehetősége újra meg újra hatékony „mát” kínál az embernek. Hogy meghallhassuk Jézus hívó szavát, hogy nyitott legyen szívünk az evangélium befogadására, hogy élni tudjuk a szeretetet, kérjük ma is Isten kegyelmét.

A hívek üdvözlése után: A köznapok megkopott, elhasznált ruháit felcseréltük az ünneplővel. Ma lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. A bűnbánat megtisztítja, az imádság Istenhez emeli. Mindig bátran kérjünk. Isten mindent megad, ami lelkünk javára válik.
A szeretet a mai világban mennyire félreértett, elcsépelt, félremagyarázott fogalom. Mennyien nem tudnak helyesen szeretni. Számunkra, keresztényemberek számára újra és újra felhangzik az Isteni szó, és szemünk előtt áll Jézus példája: senkinek nincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért!

Első könyörgés után: Figyelemmel hallgassuk a szentírás és a szentbeszéd szavait, hátha éppen ma hív bennünket az Isten buzgóbb követésére.

Olvasmány: Jer 1, 4-5.17-19 Mielőtt megalkottalak anyád méhében, ismertelek!
Szentlecke: 1Kor 12,31-13,13 A szeretet nem szűnik meg soha
Evangélium: Lk 4, 21-30 Ma beteljesedett mindaz, amit az imént hallottatok!

Hívek imája:

Pap: Testvéreim! Isten maga a szeretet. Kérjük tehát tőle mindnyájunk számára a szeretet kegyelmi ajándékát!

1. Erősítsd meg az Egyház pásztorait küldetésük gyakorlásában, hogy mindig szeretetben hirdessék szent Igédet, hallgass meg Urunk!
2. Erősítsd bennünk a te szeretetedet, hogy ezzel a szeretettel járhassuk életünk útjait, hallgass meg Urunk!
3. Erősítsd bennünk a küldetéstudatot, hogy minden helyzetben tanúságot tudjunk tenni Rólad, hallgass meg Urunk!
4. Erősíts bennünket, hogy a te szereteteddel tudjunk legyőzni minden viszályt, háborúságot, meg nem értést, hallgass meg Urunk!
5. Erősítsd a betegeket, szenvedőket, nehéz helyzetben lévőket, hogy mindig felfedezzék szeretetedet, és a belőle fakadó erőt, hallgass meg Urunk!

Pap: Urunk, Istenünk! Öntsd híveid szívébe Szentlelked kegyelme által a szeretet ajándékát! Add meg szolgáidnak, hogy miattad szeressék egymást, és egymás szeretete által eljussanak tehozzád! Krisztus a mi Urunk által!

A felajánlási könyörgés után: Az ajándékozás a szeretet kifejezése: az ajándékkal mintegy önmagunkat adjuk oda. Aki elfogadja, nemcsak az ajándékot, az ajándékozót is birtokolja valamiképpen. Az áldozat is ajándékozás. Amikor áldozatunkat bemutatjuk, elismerjük, hogy Isten tulajdona vagyunk, de magunkat szeretetből, önként adjuk oda.

Áldozási könyörgés után: Isten maga az öröm és ezt sugározza közelsége. Megörvendeztetett tanításával, jelenlétével, nekünk ajándékozta Fia testét, Örvend a szívünk, mert meghallgatta imádságunkat, kéréseinket. Örömmel teljesítjük és fogadjuk minden nap szent akaratát.

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: A köznapok megkopott, elhasznált ruháit felcseréltük az ünneplővel. Ma lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. A bűnbánat megtisztítja, az imádság Istenhez emeli. Mindig bátran kérjünk. Isten mindent megad, ami lelkünk javára válik.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Figyelemmel hallgassuk a szentírás és a szentbeszéd szavait, hátha éppen ma hív bennünket az Isten buzgóbb követésére.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ajándékozás a szeretet kifejezése: az ajándékkal mintegy önmagunkat adjuk oda. Aki elfogadja, nemcsak az ajándékot, az ajándékozót is birtokolja valamiképpen. Az áldozat is ajándékozás. Amikor áldozatunkat bemutatjuk, elismerjük, hogy Isten tulajdona vagyunk, de magunkat szeretetből, önként adjuk oda.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten maga az öröm és ezt sugározza közelsége. Megörvendeztetett tanításával, jelenlétével, nekünk ajándékozta Fia testét, Örvend a szívünk, mert meghallgatta imádságunkat, kéréseinket. Örömmel teljesítjük és fogadjuk minden nap szent akaratát.

ELMÉLKEDÉS

Forrás: http://www.katolikus.hu

Jézus szavai döntésre hívnak (Lk 4,21-30)

“Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (21. v.). Vagyis ma elérkezett az üdvösség idejének teljessége. Ezt Jézus mondja hallgatóságának a názáreti zsinagógában. Az Írás, amelynek jövendölése személyével beteljesedett, Izajás próféta szavai. Ezek az üdvösség idejének megérkezéséről és ennek jellemző vonásairól szólnak. Ez a mai nap, amely kétezer éve Názáretre virradt fel, a mai napig nem ért véget. Ennek a napnak a fénye nekünk is világít. Ennek olyan a természete, hogy nem ismeri az estét, a Nap lenyugvását. Az üdvösség, amelyet Jézus hozott, jelen van most, a mai napon, amely nem ismeri az estét, és teljességben jelen van az örök életben.

Jézus szavainak az értelmét nem szabad beszűkíteni. Vele nem zárkózhatunk be a földi házunkba. Ennek a világnak a tetőablakait nem szabad besötétíteni, és az evangélium szavait olyan értelemben venni, hogy csak a földi házunk berendezését irányítja. Akik Jézust látták és hittek benne, általa sokkal több fényt kaptak. János később erről így tesz vallomást: “Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét” (Jn 1,14). Itt tehát arról a dicsőségről van szó, amely Istentől jön, amely Isten jelenlétét hirdeti. Jézus nemcsak a földi szabadságért és igazságért küzdött, ő Istenhez akart kapcsolni minket. Ő nemcsak az emberi testvériségnek a példaképe, hanem az Istent szerető, az imádkozó emberé is. Sőt életében ez van az első helyen. Ez számunkra egy folytonosan jelenlévő feladatot és kihívást jelent. Életünket először nekünk is úgy kell alakítani, hogy azt a végső cél, az örök üdvösség elérésére való törekvésünk irányítsa. Ez azt is jelenti, hogy nem élhetünk ugyanúgy, mit azok, akiket rabjává tettek a szekularizált világ vágyai és ígéretei. Nem mondhatjuk, hogy ezt a feladatot már megoldottuk. Ennek az életvitelnek azt is hirdetnie kell, hogy életünk célja nem lehet a jólét, a földi kényelem és élvezetek, amelyet a technikai kultúra világa ígér számunkra. Törekedjünk tehát olyan életstílusra, amely radikálisan tanúságot tesz arról, hogy ennek a világnak ezeket az ígéreteit elutasítjuk magunktól. Ehhez valami módon egyszerűbb, igénytelenebb, a földi élvezetekkel szembeforduló életre kell törekednünk. Bár ez mindnyájunk egyéni és családi feladata, ehhez mindenképpen igazi keresztény közösségekre, közösségi életre van szükségünk. Jézus Egyházáról, mint a Szentlélek által vezetett hívő közösségről beszél. Egyéni vallásos életünknek ez a természetes és szükséges kerete.

Ha komolyan vesszük ezeket a feladatokat, és a hiteles tanúságtételhez megvannak a szükséges közösségi keretek is, akkor azokat a tapasztalatokat is meg tudjuk beszélni, amelyek ebből az életvitelből táplálkoznak. Hogyan jelentkezik szívünkben az az élményvilág, amely jelzi: az anyagi javak nem tudják betölteni szívünket. Sőt, ha ezeket mértéktelenül igényeljük, akkor a legnemesebb, legmélyebb örömöktől megfosztjuk szívünket. Helyette pedig folytonos nyugtalanság fog betölteni minket, amely abból származik, hogy nem jó helyen keressük helyünket az életben. Ha szívünkben, életünkben ennek alapján már komolyan tájékozódni tudunk belső világunkban, akkor tudunk erről hitelesen beszélni másoknak, amelynek értékét alá fogja húzni az a tanúságtétel, amelyet életünkkel nyújtunk. Így növekszik egyre erősebben az örök élet vágya szívünkben és ennek nyomán alakul egyre határozottabban az a keresztény életstílus, amelyet az a hívő tudat alakít, hogy felvirradt ránk Krisztusban az üdvösség napja, az üdvösség jelen van életünkben. A hívő élet, a hívő közösség így erősíti Isten dicsőségének jelenlétét életünkben. Ez teszi lehetővé “Istennek, az örök élet ízének, az igazi vigasztalásnak megtapasztalását az élet minden abszurditása közepette is.” (Karl Rahner)

Jézus hallgatósága Názáretben égből jövő jelet szeretne látni, ő azonban ezt megtagadja tőlük. Szavai hitünket szólítják meg, és ezzel a döntés szavai lesznek. Ha a világot ennek alapján építjük, akkor csodákra nem számíthatunk. Sok dolog kicsinynek, majdnem hétköznapinak fog tűnni. Nincs lehetőségünk arra, hogy egyetlen ugrással elérjük a boldogságot. Isten Szava messze nem mindig felel meg vágyainknak. Azonban azt nem tehetjük meg, hogy csak azt fogadjuk el, ami nekünk tetszik, azt pedig megtagadjuk, ami nem felel meg elvárásainknak. Örök életünk szempontjából döntő jelentősége van, hogyan hallunk meg és fogadunk el mindent, amit Jézus mond nekünk. Ez szoros összefüggésben van az Egyház értékelésével. Úgy tekintsünk rá, mint aki megőrzi Isten Szavát, meg is ajándékoz minket vele és ezzel nagy szolgálatot tesz nekünk. Ezért nagyon hálásnak kell lennünk. Gertrud le Fort mondja az Egyházhoz írt himnuszában: “Ki képes úgy beszélni, ahogyan te beszélsz? A te fejed egészen az égig ér. Hitvallást teszel az örök élet mellett, lelked soha nem rendül meg, nem lesz kicsinyhitűvé. Benned minden zarándokút hazatalál.” Ahhoz, hogy Jézus szavaiban ne válogassunk, hogy tanítása, kegyelmei tévedéstől mentesen és teljes valóságában jussanak el hozzánk, és így egész életünkkel követésének szenteljük magunkat, ehhez arra van szükségünk, hogy az Egyház közösségében hallgassuk meg és fogadjuk el. MK

BEVEZETŐ: Mai vasárnapunk alapgondolata a “szeretet”. Az a szeretet, amit az Isteni kinyilatkoztatás ismertet meg az önző világgal. Amely szeretet Krisztusban jött el közénk. Az evangéliumban hallani fogjuk, hogy ezt a szeretetet – magát Krisztust – el lehet utasítani. “Senki sem próféta a maga hazájában” – nyilatkozik keserűen Jézus. A bűnbánatban bánjunk meg minden olyan bűnt, amit az Isten- és emberszeretet ellen elkövettünk.

OLVASMÁNY ELÉ: Jeremiás a fájdalmak prófétája. Az a próféta, akit Isten a szeretetben megpóbált és hűségesnek talált. Amikor Jeremiás már Istentől is elhagyatva érzi magát, akkor kapja talán a legszebb üzenetet az Úrtól: “Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek… Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak! Ez az Isten szeretete: nem megóv a rossztól, hanem védelmez a rosszban.

SZENTLECKE ELÉ: Az újszövetség gyöngyszemét fogjuk hallani. Pál apostol korintusi leveléből a szeretet himnuszt. Figyeljük meg milyen tulajdonságokkal illeti Szent Pál a szeretetet.

Kedves Testvérek!

A szeretetről nagyon sokan, nagyon sokfélét mondtak, írtak, festettek már. Talán nincs még egy olyan szó, ami mögött olyan mély tartalom lenne, mint a szeretet. De talán nincs még egy olyan szó, ami ne lenne annyira lejáratva, mint a szeretet. Nagyon nehéz úgy beszélni a szeretetről, hogy az ne legyen pusztán csak rózsaszín máz, hogy az egyáltalán ne legyen giccses, hogy ne puszán csak közhelyekből álljon. Elhatároztam, hogy nem mondok semmi olyasmit, hogy a szeretet egy nagyon jó érzés, hogy a szeretet a legszebb emberi tulajdonság, hogy a szeretet nélkül nem lehet élni, hanem azt mondom, hogy a szeretet árvíz, a szeretet tűzvész és a szeretet sivatag.

A szeretet árvíz. Talán meglepő, hogy ezt mondom. Az árvíznek nem szoktunk örülni. Az árvíz önmagában nem egy kellemes dolog. Mégis szeretetünknek olyannak kell lennie, mint az árvíznek. Méghozzá abban az értelemben, hogy nem tud megmaradni a saját medrében. Ahogy a megáradt folyó kilép önmagából, ugyanúgy a szeretetünknek is ki kell lépnie önmagunkból. Nem szabhatnak határt emberi gátak. Jézus szeretetét sem az emberi vélemények határozták meg. Ha szeretett akkor szombaton is gyógyított. Ha szeretett akkor még a házasságtörőnek is megbocsátott. Nem az emberi véleményeket nézte, hanem egyszerűen szeretett. Kilépve önmagából, mindent és mindenkit magával ragadva szeretett. Ha őt követjük, mi sem tehetünk másként.

A szeretet tűzvész. Be kell vallanunk, hogy önmagában ez sem valami jó dolog. Az árvíz mellett talán a tűzvész az, amitől a legjobaban félünk. Milyen szörnyű, amikor arról hallunk tudósítást, hogy tűzvész pusztít és nem kímél sem életet, sem értékeket. Mégis azt mondom, hogy szeretetünknek olyannak kell lennie, mint a tűzvésznek. Méghozzá abban az értelemben, hogy mindent és mindenkit lángra lobbant. Egyszerűen ne lehessen megfékezni. Ne lehessen elfolytani szeretetünket! Amikor Jézust keresztre feszítették, azt gondolták, ‘na most elfolytjuk’, ‘na most egyszer s mindenkorra kioltjuk ezt a tüzet’. Mekkorát tévedtek! Krisztus szeretetét nem tudták kioltani, nem tudták elfolytani. Mindmáig lángol és terjed a világben! Rajtunk keresztül. Értsem meg, ha én, ha te nem égünk, kialszik a világ. Értsem meg, hogy ha én, ha te nem lángolunk, akkor nincs, aki a tüzet tovább adja! Ha én, ha te nem szeretjük a mellettünk levőt, akkor lehet, hogy senki se, szereti őt! Legyünk olyan tűz a világban, amit nem lehet kioltni.

A szeretet sivatag. Emberi tapasztalatunk az, hogy a sivatag olyan hely, ahol nincs élet, ahol lehetetlen dolog huzamosabb ideig élni. A sivatag önmagában barátságtalan, zord hely, mégis azt mondom szeretetünk legyen olyan, mint a sivatag. Nem szabad, hogy csak az érzelmeken alapuljon. Az igazi szeretet, akkor is szeret, ha nem érzi. Akkor is ha bennem szárazság van, akkor is ha már-már kiégtem a másik felé. A szeretet nem pusztán érzelem. Ha csak azokat szeretitek – mondta Jézus -, akik benneteket is szeretnek, nem vagytok különbek e világ embereinél. Jézus szeretete olyan volt, mint a sivatag. A végső elhagyatottságban, a végső ürességben, a kereszten is tudott szeretni. Sőt ekkor szeretett a legjobban, hiszen életét adta mindenkiért. Azokért is akik őt szerették, de azokért is akik őt keresztre szegezték. A mi szeretetünk is ilyen sivatagi szeretet legyen, ne pusztán csak az érzelmeken alapuljon, ne válogasson.

A szeretet árvíz, amelynek nincs emberi gátja. A szeretet tűzvész, amit nem lehet kioltani. A szeretet sivatag, ami a legnehezebb pillanatban is képes a másikat szeretni. A szeretet feladat, amit még ebben a pillanatban el kell kezdenem és soha nem szabad abbahagynom! Amen.

Dr. Csertő J György O.P. : AZ IGAZSÁG MEGNYÍLT ÚTJÁN

Jézus mindjárt küldetésének kezdetén tudtul adja, hogy örömhíre nemcsak a zsidóknak, hanem az egész emberiségnek szól. A názáretiek magatartása előre jelzi Jézus és evangéliumának sorsát.
Jeremiás prófétai kiválósága Jézus nagyságának jelképe volt. Átélte azokat a szenvedéseket, amelyek Jézusban minden mértéket felülmúltak. Azt is megérteti, hogy a próféta nemcsak akkor van isteni erők birtokában, amikor jövendöl és tanít, hanem amikor szenved is. Ezért a küzdelmekben az ellenség csak látszólag kerekedik felül. Az igazi győzelem a prófétánál van.
A názáretiek visszautasították Jézus személyét és tanítását. Nem fogadták el egyetemes küldetését, mert olyan messiásról ámodoztak, aki majd a zsidó népet teszi naggyá. Viselkedésükkel a szeretet himnuszát csúfolták meg. A kevélység és a vele járó vakság nemcsak őket jellemzi, hanem mindazokat, akik Krisztustól függetlenül keresik boldogságukat.
A názáretiek csalódtak Jézusban, mert nem azt a tanítást kapták tőle, amit a Messiástól vártak. De származása sem egyezett az ő elgondolásukkal. Kevélységükben elvakultak és azt hitték. hogy Kriszts nélül is boldok lehetnek.

Kiss Ulrich SJ gondolatai 2004

Íme, egy példabeszéd az ingatag közvéleményről! Pár per telt el csak a két lelkiállapot között, és az általános helyeslésből általános zúgolódás, majd lincselési hangulat lett. Jézusnak erre a tapasztalatra is szüksége volt: Mindnyájunknak szüksége van rá! Mint igazgató a felvételinél kérdeztem a leendő kollégistákat: Mi volt eddig életed legnagyobb kudarca? Emlékszem, egyikük hetykén válaszolta: Engem mindig tenyerén hordozott az Isten! Bízzunk abban, hogy ez a derűlátó jelölt soha nem kerül olyan helyzetbe, mint Jézus a Golgotán.

Bár nem mindig tudatos bennünk, de életünk minden apró mozzanata készülés a Nagyra, a végső Pillanatra. Felemelt fővel, és mégis békés szívvel csak az nézhet szembe a Végzettel, aki erre készült. Kisebb-nagyobb kudarcaink arra készítenek fel, ne legyen nagy,végzetes bukásunk, vagy ha mégis, szembe nézhessünk vele. Jézus csalódása honfitársaiban annál hasznosabb volt, mert a közvélemény kijózanító ingatagságával mindjárt közéleti pályafutása legelején találkozott, mielőtt még hozzászokott volna a sikerhez. Persze igaz, nem volt egészen ártatlan a közhangulat hirtelen fordulatában. Provokálta őket. A szólás, amit idéz, de még inkább a két példa, amivel alátámasztja mondását, hogy „egy próféta sem kedves hazájában”, ugyanúgy szól hallgatóinak, mind önmagának. A hallgatóknak azt üzeni: Döntenetek kell. A látszatra, a demagógokra – „De hát nem József fia?”- akartok hallgatni, azokra, akik a legédesebb gyümölcs ízét is keserűvé magyarázzák, vagy a lelkiismeretetekre, a benső hangra figyeltek, arra, amely örömmel töltötte el szíveteket, amikor meghallottátok, itt a szabadulás órája. Ne hagyjátok elvitatni magatoktól az örömhírt. De szólt a példa önmagának is: miért legyen jobb dolgom, mint a prófétáknak? Nemde, éppen küldetésemet hitelesíti, hogy a kívülről irányított emberek nem hallgatnak rám? Jézust egy pillanatig sem fogja meginogni hagyni a közvélemény. Tanítványait még meg kell tanítania erre. Minket is.

Kiss Ulrich SJ

Jer 1,4-5.17-19

Így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.” Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, — mondja az Úr, — hogy megmentselek téged.”
1Kor 12,31 – 13,13

Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.
Lk 4,21-30

Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.” Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?” Ő ezt felelte nekik: ,,Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ,,Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.”” Majd így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

2010. január 31., vasárnap A fiatalok és az öröm Istene

A sátán többnyire kétféle megtévesztéssel akarja eltántorítani az erénytől a fiatalokat.

Az első, amikor azt ülteti a fejükbe, hogy az Úr szolgálata unalmassá teszi az életet, s így kivész belőle minden szórakoztató és örömteli dolog. Kedves fiatalok, ez nem így van! Én olyan keresztény életmódot szeretnék tanítani nektek, amely egyben vidám és boldog. Megismertetem veletek az igazi szórakozásokat és örömöket, hogy azt mondhassátok Szent Dávid prófétával: Szolgáljunk az Úrnak szent örömmel, szolgáljátok az Urat vidám énekszóval.

A másik megtévesztés az a remény, hogy az élet hosszú, kényelmesen ráérünk hát a megtéréssel öreg korunkban, vagy a halálunk óráján. De ki biztosít téged arról, hogy eléred az idős kort? Ehhez szövetséget kellene kötni a halállal, hogy várjon, amíg elérkezik az a bizonyos idő, ám az élet és halál az Úr kezében van. Mert ha a mi Istenünk hosszú életet szánna is nekünk, gondoljátok csak meg: amilyen úton egy fiú fiatal korában jár, azon fog járni idős korában is, amíg csak meg nem hal. Ha fiatalon jó életet választunk, akkor jó lesz az öregkorunk, jó lesz a halálunk és az örök boldogságunk kezdete is.
Bosco Szent János

2010. január 31. – Évközi 4. vasárnap

Abban az idoben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: “Ma  beteljesedett
az Írás,  melyet  az  imént  hallottatok.”  Mindenki  helyeselt  neki,  és
csodálkozott a fönséges  szavakon, amelyek ajkáról  fakadtak. “De hát  nem
József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: “Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk  –
Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!”  Majd így  folytatta:
“Bizony mondom  nektek, hogy  egy  próféta sem  kedves a  maga  hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
szidoni Száreptában élo özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
Namán.”
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiuzték ot
a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült,  a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De o áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,21-30

Elmélkedés:

Pillanatnyi lelkesedés?
Néhány évvel ezelott történt, hogy az  egyik falu új papot kapott, a  több
éve ott szolgáló plébános mellé egy újmisés atyát helyeztek káplánnak.  Az
ifjú pap  az elso  lelkipásztori helyén  tartott bemutatkozó  szentmiséjén
gyönyöru nyári nap  lévén többek  között a  különféle virágok  szépségérol
prédikált és  még  azt is  elárulta,  hogy  az o  kedvence  a  napraforgó,
mégpedig azért szereti  nagyon ezt a  növényt, mert mindig  a fény, a  nap
felé fordítja fejét.  És mintha  csak egy  programbeszédet tartott  volna,
hozzá tette, hogy azzal a szándékkal jött ebbe a faluba és szolgálja  majd
a híveket,  hogy  mindenki  szüntelenül az  igazi  világosság  Jézus  felé
forduljon. A  híveknek nagyon  tetszett  ez a  hasonlat, s  lélekben  elso
pillantásaikat máris  az égiek  irányába  vetették. Ugyancsak  tetszett  a
példa Eszternek is,  a plébániai közösség  lelkes gimnazista  fiataljának,
aki a sekrestyeajtóban állt kezében egy virágcsokorral, a fejében pedig az
új atyát köszönto  verssel. Orá  bízták tudniillik,  hogy a  mise végén  a
fiatalok nevében köszöntse  az atyát.  A prédikáció  végén váratlan  dolog
történt, Eszter megfordult, gyorsan letette a virágot és senkinek egy szót
sem szólva elviharzott. A sekrestyés bácsinak annyi ideje sem maradt, hogy
megkérdezze mi történt, s mivel már idos volt, arra nem is gondolt, hogy a
lány után  szaladjon. Közben  Eszter  pedig csak  szaladt végig  a  falun,
ünneplo ruhában,  fehér  blúzban,  annyira  igyekezett,  hogy  kis  cipoje
többször majdnem leesett  a lábáról.  Futott, futott,  egy pillanatra  sem
állt meg, amíg  ki nem ért  a falu határába,  ahol aranysárga  napraforgók
nyújtózkodtak az  ég  felé.  Puszta kézzel  szakított  le  három  gyönyöru
virágot, s újonnan szerzett kincseivel már szaladt is vissza a  templomba.
Még éppen  idoben  érkezett, a  sekrestyében  villámgyorsan  megigazította
ruháját és haját, s a napraforgókat az elore elkészített virágokhoz  fogva
elégedett mosollyal lépett  a templomba, hogy  elmondja köszöntojét,  majd
pedig mindenki  nagy csodálkozására  a virágokkal  együtt átadta  az  atya
kedvenc virágait, a napraforgókat is.

Ez a kis  történet azt példázza,  hogy milyen lelkesen  lehet fogadni  egy
papot,  s  ez  a  lelkesedés  milyen  leleményes  ötletet  ad  a  szeretet
kimutatására. Egy ilyen faluban persze hogy öröm szolgálnia a papnak, s  a
történetben szereplo káplánnak annyiban szerencséje volt, hogy ott töltött
évei alatt a lelkesedés meg is  maradt a hívek részérol. Jézusnak már  nem
volt  ekkora  szerencséje  a   názáreti  emberekkel.  A  mai   evangéliumi
történetbol  megtudjuk,  hogy  kezdetben  “mindenki  helyeselt  neki,   és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek  ajkáról fakadtak” (Lk 4,22).  A
leírás viszont azzal fejezodik be, hogy meg akarják ölni. Miért ez a  nagy
változás? Hogyan  lehet az,  hogy  ilyen rövid  idon  belül az  imént  még
helyeslokben  hirtelen   ellenséges,   gyilkos   érzület   támad?   Hogyan
fordulhatott elo, hogy  a Jézus iránti  szimpátia szinte pillanatok  alatt
ellenszenvvé változik át?  Miért fordul át  a kedvezo fogadtatás  váratlan
elutasításba?

Lukács evangélista  úgy helyezi  el  írásában ezt  az eseményt,  mint  ami
megnyitja Jézus nyilvános muködésének  idejét. Jézus tulajdonképpen –  mai
nyelven  szólva   –   programbeszédet  tart,   amelyben   elmondja,   hogy
beköszöntött az üdvösség ideje, eljött a messiási ido, most valósulnak meg
a prófétai jövendölések.  A hallgatóság csodálkozását  az váltja ki,  hogy
egyértelmuen kijelenti: az o személyével  és az o személyében valósul  meg
mindez. A  názáretiek, akiknek  körében  felnevelkedett, erre  igazán  nem
számítottak. Ok csak az  “ács fiának” gondolták Jézust,  s mit sem  tudtak
arról, hogy  o a  mennyei Atya  küldötte. Hallottak  már Jézus  csodáiról,
amiket más városokban, többek  között a közeli  Kafarnaumban tett, s  most
azt akarják, hogy az o körükben is tegyen csodákat, amelyek imént  mondott
szavait, kijelentését igazolják. De Jézus nem tesz csodát, s nyilvánvalóan
ez lehet az egyik oka a szembefordulásnak. A másik ok pedig az lehet, hogy
Jézus olyan kijelentéseket  tesz, amelyek arra  utalnak, hogy az  üdvösség
nem csak Izrael  népének szól, hanem  a pogány népeknek  is. A  názáretiek
által is jól  ismert Illés  és Elizeus  próféta esetét  említi. Illés  egy
szír, tehát egy pogánynak tartott embert gyógyít meg csodás módon, Elizeus
esetében pedig szintén egy pogány származású özvegyasszony javára történik
csoda. Az üdvösség ilyen kiterjesztése a zsidó népen kívül más népekre  is
hallatlan gondolat volt a názáretiek és minden izraelita számára, akik meg
voltak  gyozodve  arról,  hogy  egyedül   ok,  a  választott  nép   tagjai
részesülhetnek Isten jótéteményeiben.

A barátságos fogadtatás tehát  e kijelentések miatt ellenséges  hangulatot
kelt, s azt eredményezi, hogy  Jézus életére törnek. Az emberek  haragosan
ugrottak fel  és “kiuzték  ot a  városon kívülre,  és fölvezették  arra  a
hegyre, amelyen városuk épült, a  szakadék szélére, hogy letaszítsák”  (Lk
4,29). Itt mindenképpen  meg kell jegyeznünk,  hogy Názáret valójában  nem
egy hegyre épült, hanem  egy völgyben fekszik. De  nem arról van itt  szó,
hogy Lukács evangélista  téved, bár  ez megbocsátható  volna neki,  hiszen
antióchiai származású  lévén  nem  ismerhette  jól  a  galileai  földrajzi
viszonyokat.  Jelen   esetben  mégsem   pontatlanságról  vagy   tévedésrol
beszélhetünk,   hiszen   egészen   szándékosnak   tunik   az   evangélista
megfogalmazása: Jézust  kivezetik a  “városon  kívülre”, “fel  a  hegyre”.
Mindez  elorevetíti  Jézus   sorsát,  az  o   nagy  elutasítását,   amikor
Jeruzsálemben életére törnek, halálra ítélik, kiviszik a városon  kívülre,
fel a  Golgota hegyére,  hogy keresztre  feszítsék. Lukács  tehát  egészen
tudatosan fogalmazza  meg így  a názáreti  esemény végét,  elore  jelezvén
ezzel  a  Jézusra  váró  sorsot.  Most  azonban  még  nem  tudják   Jézust
bántalmazni, mert nem jött el az o ideje, s egyszeruen eltávozik.

A hitetlenség, a visszautasítás egy választási lehetoség, amit talán azért
választanak sokan, mert így nem kell megváltoztatniuk életüket. A hit,  az
elfogadás egy másik lehetoség, ami életünk megjavítását kívánja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk,  lelkesen hallgatjuk  szavaidat, s  készek vagyunk  arra,
hogy téged  követve  megvalósítsuk  mindazt,  amit  kérsz  tolünk.  Szavad
valóban örömhír, az üdvösség  tanítása, igazság, amely  az örök élet  felé
vezeto utat mutatja meg. Boldogan  és nagy lelkesedéssel indulunk el  ezen
az  úton,  s   tudjuk,  hogy   te  kísérsz  minket.   De  nem   szeretnénk
elbizakodottak lenni,  tudván, hogy  a  lelkesedés csökkenni  fog,  amikor
látjuk, hogy a  mi életutunk,  miként a tiéd  is, keresztútként  végzodik.
Kereszthordozásod  példája,  szenvedésed  példája,  türelmed  példája,  az
Atyának való engedelmességed példája adjon erot ahhoz, hogy ne  forduljunk
el soha toled, hanem mindig hittel kövessünk téged!

31. vasárnap: ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP (BOSCO SZENT JÁNOS)

Jer 1,4-5.17-19; Zs 70; 1Kor 12,31 – 13,13; Lk 4,21-30
Mielőtt a világra jöttél, magamnak választottalak

Jer 1,4-5.17-19

Így hangzott az Úr igéje hozzám: ,,Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; prófétául rendeltelek a nemzetek számára.’ Te azért övezd fel derekadat, kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit én parancsolok neked! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg előttük! Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, — mondja az Úr, — hogy megmentselek téged.’

Zs 70

Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!’ Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

1Kor 12,31 – 13,13

Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Emellett még egy mindennél kiválóbb utat is mutatok nektek. Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedhessem: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik. Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez valók. Most ugyanis tükör által, homályban látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.

Lk 4,21-30

Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.’ Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kedves szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. De utána megjegyezték: ,,Nem József fia ez?’ Ő ezt felelte nekik: ,,Bizonyára azt a példázatot fogjátok nekem mondani: ?,,Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.?”’ Majd így folytatta: ,,Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán’ [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.