Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január 5, 2010 havi archívum

2010. január 5., kedd Egyház, amely vonzó

Az Egyház mint szeretetközösség arra hívatott, hogy Isten szeretetének – Aki maga is Közösség – dicsőségét tükrözze vissza, hogy így az egyéneket és népeket Krisztushoz vonzza.

Az Egyház nem a más vallások híveiből való toborzás által növekszik, hanem vonzóereje révén, miként Krisztus is „mindenkit magához vonz” szeretetének erejével.

Az Egyház akkor lesz vonzó, amikor éli a közösséget, mert Jézus tanítványai arról ismerhetők fel, hogy úgy szeretik egymást, ahogyan Ő szerette övéit (vö. Róm 12,4-13; Jn 13,34).

Aparecidai konferencia záródokumentuma, 2007

Reklámok

2010. január 5. Karácsonyi idő, Vízkereszt utáni kedd A nap liturgikus színe: fehér

Isten szeretete kell, hogy áthassa életünket. Ha bennünk van Isten szeretete, felismerjük a szükséget szenvedőt, és táplálni tudjuk őt azzal, amink van. Ha csak kevesünk van, azzal is. Isten az, aki teljesen kielégíti a szükséget szenvedőt.

1Jn 4,7-10

Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.
Mk 6,34-44

Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani. Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: ,,Sivár ez a hely és az idő későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.” Ő azonban ezt felelte nekik: ,,Adjatok nekik ti enni.” Azok így válaszoltak: ,,Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?” Erre megkérdezte tőlük: ,,Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.” Mikor megszámolták, azt mondták: ,,Öt darab, és két halunk.” Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön. Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllaktak. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak.