Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január 18, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 9. fejezet

1. És ezt mondta nekik: Ámen, mondom nektek, hogy vannak olyanok, azok között, akik itt állnak, akik addig nem kóstolnak halált, míg meg nem látják Isten hatalommal bíró királyságának eljövetelét,
2. és hét nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost és felvitte őket külön egy magas hegy-re és elváltozott (átalakult) előttük,
3. és ruhája olyan ragyogó lett, igen fehér, amilyenre a ruhafestő sem képes kifehéríteni,
4. és megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.
5. És Péter ezt mondta Jézusnak: Rabbi! oly (eszményi) szép itt lenni, csináljunk három sátrat, neked egyet (és) Mózesnek is egyet (és) Illésnek is egyet,
6. mert nem tudta, mit mondjon, mert meg voltak ijedve,
7. és felhő keletkezett (ereszkedett le), mely beárnyékolta őket (rájuk vetette árnyékát) és a felhőből hang hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, rá hallgassatok!
8. és hirtelen körültekintettek és már senkit sem láttak maguk körül, csak Jézust egyedül,
9. és a hegyről lejövet megparancsolta (elrendelte) nekik, hogy senkinek el ne beszéljék amit láttak, csak akkor, amikor az Emberfia a halálból feltámad.
10. És megjegyezték (e szóba belekapaszkodtak) és maguk közt megvitatták, hogy mi az: a halálból feltá-madni,
11. és megkérdezve Őt, ezt mondták: miért mondják az írástudók, hogy Illésnek kell eljönni előbb?
12. Ő pedig megmondta nekik: Illés bizonyára eljön előbb, mindent helyreállít, hogyan is van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és semmibe sem veszik?
13. de mondom néktek, hogy Illés is eljött és azt tették vele, amit akartak, ahogy írva van róla,
14. és amikor odaérkeztek a tanítványokhoz, nagy tömeget láttak körülöttük és írástudókat, akik vitatkoztak velük,
15. és mindjárt, amint meglátták Őt, megdöbbentek, majd elébe siettek és köszöntötték Őt,
16. és Ő megkérdezte őket: mit vitatkoztok velük?
17. És valaki a tömegből válaszolt Neki, ezt mondta: Tanítómester, elhoztam Hozzád a fiamat, akit néma szellem szállt meg (vett birtokába)
18. és ahol csak megragadja, megszaggatja (földhöz veri), habzik a szája, a fogait csikorgatja és megmered, és mondtam a tanítványaidnak, hogy hajítsák ki belőle, de nem bírták (nem volt erejük).
19. Ő pedig válaszolva nekik ezt mondta: ó hitetlen nemzedék, meddig leszek veletek, meddig hordozzalak (tűrjelek) benneteket? hozzátok őt hozzám,
20. és odavitték őt hozzá, és amint a szellem meglátta Őt, mindjárt össze-vissza rángatta (rázta) a fiút, és az a földre esett, habzó szájjal fetrengett,
21. és megkérdezte az apját, mennyi ideje annak, hogy ez történt vele? az pedig ezt mondta: kisgyermekkora óta,
22. és sokszor tűzbe is, meg vízbe is dobta (kergette), azért, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségünkre nekünk, könyörülj meg (induljon meg szíved) rajtunk.
23. Jézus pedig ezt mondta neki: ha valamit tehetek? – minden lehetséges annak, aki hisz,
24. mindjárt felkiáltott a fiú apja s ezt mondta: hiszek, segíts a hitetlenségemen (légy segítségül a hitetlensé-gemnek)!
25. Amikor pedig látta Jézus, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze (a tömeg hozzá fut), rászólt a tisztá-talan szellemre, ezt mondta neki: te néma és süket szellem, én elrendelem neked, menj ki belőle és többé nehogy visszamenj belé,
26. erre az felordított és sokszor összerángatta és kiment belőle és a fiú olyan lett, mint egy halott, úgyhogy sokan azt mondták, hogy meghalt.
27. Jézus azonban megfogta a kezét, életre keltette őt és az talpra állt
28. és amikor bement a házba, a tanítványai külön megkérdezték Őt, hogy: miért nem voltunk képesek mi kihaj(í)tani azt?
29. és Ő ezt mondta nekik: ez a fajta másként nem megy ki, csak imádsággal (és böjt hatására).
30. Onnét kimenve átmentek Galileán és nem akarta, hogy valaki megtudja,
31. mert tanította a tanítványait és (azt) mondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják és meg-ölik és miután megölték, harmadnapra feltámad,
32. ők pedig nem értették meg e beszédet (és) féltek is Őt megkérdezni.
33. És megérkeztek Kapernaumba, már otthon voltak (mikor) megkérdezte őket: mit vitatkoztatok (beszél-gettetek) az úton?
34. Ők pedig hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb,
35. és leült, odaszólította a tizenkettőt és azt mondta nekik: aki első akar lenni, legyen valamennyi között a legutolsó és mindenkinek kiszolgálója (diakónusa)
36. és (kézen) fogott egy kisgyermeket közéjük állította, majd ölébe vette őt és ezt mondta nekik:
37. aki az ilyen kisgyerekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, Aki engem küldött.
38. Szólt neki János, ezt mondta: Tanítómester, láttunk valakit, aki a Te nevedben démonokat haj(í)tott ki, aki nem követ minket (nem tart velünk) és megtiltottuk neki, mivelhogy nem követ minket (nem tartozik közénk).
39. Jézus pedig ezt mondta: nehogy eltiltsátok őt, mert senki sincs, aki csodatevő hatalmat gyakorol az én nevemben, és utána rosszat mond rólam,
40. mert aki nincs ellenünk, mellettünk (velünk) van,
41. mert aki inni ad nektek egy pohár vizet a nevemben, azért mert Krisztuséi vagytok, Ámen, mondom nek-tek, hogy nem veszti el (megkapja) jutalmát,
42. és aki botlásba visz egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák,
43. és ha a kezed botlásba visz téged, vágd le, jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a gyehenná-ba menned, az olthatatlan tűzbe,
44. (ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
45. és ha a lábad visz botlásba téged, vágd le, jobb sántán bemenni az életre, mintha két lábbal a gyehenna olthatatlan tüzébe dobnának,
46. (ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
47. és ha a szemed visz téged botlásba, vájd ki azt, mert jobb fél szemmel az Isten királyságába bemenni, mint két szemmel a gyehennába kerülni,
48. (ahol a férgük nem pusztul el és a tűz nem alszik ki)
49. mert mindenkit tűzzel sóznak majd meg (és minden áldozatot sóval sóznak meg).
50. Jó a só, de ha a só sótlanná válik (lesz), mivel ízesítik meg? Legyen bennetek (birtokotokban) só és le-gyetek békességben egymás között.

Reklámok

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 8. fejezet

1. Azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg körülötte és nem volt mit enniök, magához hívta a tanítványait és ezt mondta nekik:
2. szánakozom a (nép)tömegen, hogy már három napja velem tartanak (kitartanak mellettem), és nincs mit enniök,
3. és ha étlen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, hisz némelyikük messziről jött
4. és ezt válaszolták neki tanítványai: honnan lenne képes valaki ezeket annyi kenyérrel ellátni, hogy mind jóllakjanak a pusztában?
5. és megkérdezte őket: hány kenyeretek van? azok pedig azt mondták: hét,
6. erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre, és kezébe vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte (darabokra törte)és odaadta a tanítványainak, hogy osszák szét (tegyék eléjük), és oda is tették,
7. néhány haluk is volt, és ezeket is megáldotta, s mondta, hogy ezeket is tegyék eléjük (osszák szét),
8. ettek és jól is laktak és felszedték a megmaradt darabokat: hét kosárral.
9. Voltak pedig mintegy négyezren és elbocsátotta (hazaküldte) őket
10. és mindjárt hajóba szállt a tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment,
11. és kijöttek a farizeusok is és vitatkozni kezdtek vele, égi jelet követeltek (kértek tőle), hogy próbára te-gyék.
12. Szellemétől indíttatva felsóhajtott, ezt mondta: miért követel jelet ez a nemzedék? Ámen, mondom nék-tek, ennek a nemzedéknek nem adatik semmiféle jel.
13. És otthagyta őket, ismét beszállt a hajóba és átkelt a túlsó partra,
14. és elfelejtettek kenyeret vinni (magukkal) és egy kenyéren kívül már nem volt több a hajóban
15. és óva intette őket mondván: vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától
16. és egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerük
17. és Jézus észrevette, ezt mondta nekik: mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? még most sem érti-tek, nem fogjátok föl? Még mindig kérges a szívetek?
18. Van szemetek és nem láttok, és van fületek és nem hallotok? És nem emlékeztek:
19. amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezer embernek, hány kosarat szedtetek tele a megmaradt darabok-kal? ezt mondták neki: tizenkettőt,
20. amikor pedig a hetet a négyezernek, hány tele kosár megmaradt darabot szedtetek össze?
21. és ezt mondták: hetet. És azt mondta nekik: hogyan van, hogy még mindig nem értitek?
22. És amikor megérkeztek Betszaidába, egy vakot hoztak hozzá és kérlelték, hogy érintse meg
23. és megfogta a vak kezét és kivezette a faluból, itt nyállal megkente szemét, rátette kezét, megkérdezte: látsz-e valamit?
24. és az feltekintett és ezt mondta: látom az embereket, úgy látom őket, mint (élő) fákat, amint járkálnak,
25. ezután ismét a szemére tette kezét, és az ember szétnézett, úgy rendbejött, hogy messzire és élesen látott mindent.
26. És hazaküldte őt, ezt mondta: a faluba pedig be se menj (nehogy megmondd bárkinek),
27. és elment Jézus és a tanítványai a Fülöp Cezáreájának falvaiba, útközben megkérdezte a tanítványait, ezt mondta nekik: kinek mondanak engem az emberek?
28. ők pedig így feleltek Neki, hogy: Bemerítő Jánosnak, és mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül,
29. és Ő maga megkérdezte őket: ti pedig mit mondotok, ki vagyok? (kinek mondotok?) Péter ezt mondotta neki: Te vagy a Krisztus.
30. Ő pedig óva intette őket, nehogy valakinek elmondják ezt róla,
31. és kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és a vének és a főpapok és írástudók Őt, mint a próbát ki nem állót, elvetik és megölik és harmadnapra feltámad.
32. És nyíltan beszélt a dologról, Péter azonban pártfogásba vette és dorgálni kezdte (szemrehányást tett neki),
33. de Ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és megintette Pétert és ezt mondta: távozz mögém (tőlem hátra) sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire.
34. És odahívta a tömeget a tanítványaival együtt és ezt mondta nekik: ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye föl a keresztjét és kövessen engem,
35. mert aki meg akarja menteni lelkét, elveszti azt, aki pedig elveszti lelkét értem és az evangéliumért, az megmenti azt,
36. mert mit használ (ér) az embernek, ha az egész világot megnyeri (megszerzi), de a lelkét veszni hagyja (de a lélek kárát vallja)?
37. mert mit adhat az ember cserébe lelkéért?
38. mert aki szégyell engem és az én Igémet ez előtt a házasságtörő és bűnös nemzedék előtt, azt az Ember-fia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 7. fejezet

1. És köréje gyűltek a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek,
2. és meglátták, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosdatlan kézzel eszi a kenyeret,
3. mert a farizeusok és általában a zsidók nem esznek addig, míg meg nem mossák a kezüket, mert ragasz-kodnak a vének hagyományához,
4. és ha a piacról hazajönnek, addig nem esznek, míg vízzel le nem mossák magukat, és még sok más van, amit átvettek, hogy megtartsák (ragaszkodnak hozzá): poharak és korsók, rézedények vízbemerítése (le-öblítése)
5. és a farizeusok és az írástudók megkérdezték: miért nem járnak el a tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem tisztátalan kézzel eszik a kenyeret?
6. Ő pedig ezt mondta nekik: találóan (kitűnően) jövendölt Ézsaiás rólatok képmutatók, amint meg van írva: ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük távol van tőlem,
7. pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat előírások gyanánt tanítanak.
8. Mert elhagyjátok Isten parancsolatát, az emberi hagyományokhoz (a korsók és poharak megmerítéséhez, és sok ehhez hasonlóhoz) ragaszkodtok.
9. És így szólt hozzájuk: szépen félreteszitek (kijátszátok) Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyomá-nyát megtartsátok.
10. Mert Mózes ezt mondta: becsüld meg (tiszteld) apádat és anyádat és aki rosszat mond apjáról vagy anyjá-ról, annak vége halál legyen,
11. ti pedig ezt mondjátok: ha egy ember azt mondja az apjának vagy az anyjának: Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel hasznodra lehetek,
12. akkor már nem engeditek meg neki, hogy valamit tegyen apjáért vagy anyjáért.
13. Ezzel érvényétől fosztjátok meg (érvénytelenítitek) Isten szavát a hagyományotokkal, amelyet tovább adtatok és még sok más ehhez hasonlót tesztek,
14. és ismét magához szólította a tömeget és ezt mondta nekik: hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
15. kívülről semmi sem jut be az emberbe, ami beszennyezhetné, hanem ami belőle kijön, az teszi tisztáta-lanná az embert.
16. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg,
17. és amikor a tömeget elhagyva bement a házba, megkérdezték a tanítványai a példázatról,
18. és ezt válaszolta nekik: hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, az nem szennyezheti be,
19. mert nem a szívébe megy, hanem csak a gyomorba, és a csatornába kerül? Ezzel tisztának nyilvánított (minősített) minden ételt,
20. de azt hangoztatta, hogy ami az emberből kimegy, az teszi tisztátalanná az embert,
21. mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz számítgatás: házasságtörés, cédaság, gyilkos-ság,
22. lopás, kapzsiság, gonoszságok, csalás, kicsapongás, gonosz szem (irigység), káromkodás, fennhéjázás (többnek látszani vágyás), kevélység, meggondolatlanság,
23. ez a (sok) gonoszság mind belülről származik és ezek teszik tisztátalanná az embert.
24. Onnan pedig útra kelt, Tírusz és Szidon határába ment, és bement egy házba, nem akarta, hogy tudjanak róla, de nem maradhatott titokban,
25. mert mindjárt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan szellem szállta meg, eljött és lábaihoz borult,
26. az asszony pedig hellén volt, szírföníciai származású és kérte, hogy a démont hajtsa ki a leányából,
27. és ezt mondta az asszonynak: hadd lakjanak jól előbb a gyermekek, mert nem szép elvenni a gyermekek kenyerét és a kiskutyáknak dobni,
28. de az így válaszolt, ezt mondva neki: igen, Uram, csakhogy a kiskutyák is esznek az asztal alatt abból, amit a gyerekek elmorzsálnak,
29. erre ezt mondta neki: ezekért a szavakért, menj el, kiment a leányodból a démon,
30. és hazament és a leánykát az ágyon fekve találta és a démon már kiment,
31. és ismét elhagyta Tírusz határait és Szidonon át a Galileai tengerhez érkezett a Tízváros határain keresz-tül
32. és hoztak hozzá egy nehezen szóló (dadogva beszélő) süketet és kérték, hogy tegye rá a kezét,
33. és félrevonta őt külön a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét
34. és föltekintett az égbe, fohászkodott (felsóhajtott) és ezt mondta neki: effata! azaz: nyílj meg!
35. és megnyíltak hallószervei és nyomban megoldódott nyelvének bilincse és helyesen (rendesen) beszélt,
36. és megparancsolta, nehogy valakinek megmondják, de minél jobban tiltotta nekik, annál inkább elhíresz-telték,
37. és szerfölött elálmélkodtak és ezt mondták: mindent kitűnően tett: a süketeket is hallokká teszi, a némá-kat is megszólaltatja.

2010. január 18. Árpádházi Szent Margit A nap liturgikus színe: fehér

Szent Margit szülei fogadalma révén került a domonkos nővérek közé. Felnőtt fejjel maga is felvállalta szülei akaratát, teljes szívvel Istennek ajánlotta önmagát. Imádságával, a békéért való munkálkodásával szolgálta családját és nemzetét. Milyen jó lenne, ha ma is sok fiatal szülei szándékában Isten akaratát fedezné fel!

A vesztett muhi csata után IV. Béla király feleségével, Laskaris Máriával együtt Dalmáciába menekült. Ott, Klissza várában született Szent Margit 1242-ben. Szülei felajánlották Magyarországért. Margit négy éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz került, és ott gondos nevelésben részesült. Később a Nyulak szigetén lévő zárdába került át, amelyet atyja építtetett. Visszautasította II. Ottokár cseh, és Anjou Károly szicíliai király házassági ajánlatát. 1261-ben ünnepélyes fogadalmat tett. Az önfegyelmezés és keresztény szeretet példaképe. A legalacsonyabbrendű munkát is szívesen végezte, és a legrosszabb ruhákban járt. Napjait munkában, éjszakáit imádságban töltötte. 1271 január 18-án halt meg.
Büszke örömmel ismételjük a szentmise Kezdőénekének szavait:

Örvendjünk, vigadjunk,
mert a mindenség Ura
szent és dicsőséges Szüzet
tüntetett ki szeretetével.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Urunk, Jézus Krisztus reánk bízta testvéreinket, hogy engesztelésünkkel mentségükre legyünk. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy imádságaink engesztelő áldozatként szálljanak Urunk elé.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki példát adtál nekünk a szelídségre és az alázatosságra:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki reánk bíztad a kiengesztelődés szolgálatát:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Barátaidban példaképeket adtál, hogy nyomukba lépjünk:
Uram, irgalmazz!
DICSŐSÉG
A SZENTLECKÉHEZ (2Kor 10,17-11,2)
Szent Pál felelősséget érzett a korintusi egyházközségért, és mint tiszta szüzeket akarta elvezetni őket Krisztushoz. Az Anyaszentegyház szépen alkalmazza ezt a szentírási részletet Szent Margitra, aki felelősséget érzett egész nemzetéért, és engesztelő életével akart segítségére lenni magyar népünknek.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Mt 25, 1-13)
Az Úr eljöveteléről beszél az evangéliumi részlet, és az éberségről. A gondos, éber embert okosnak, az alvót pedig balgának nevezi. A példabeszédben az okos szüzek is elalszanak, számukra is váratlanul érkezik a vőlegény, de az okosak felkészülten várakoztak, azért be is mentek a vőlegénnyel a menyegzőre.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, a szüzesség kedvelőjét, hogy Szent Margit példájára vonzzon sok magyart az áldozatos életre.

1. Engedd, hogy szüntelen szemünk előtt legyen: kötelességünk engesztelni nemzetünkért.
2. Tégy bennünket is szerénnyé, alázatossá és szeretettel teljessé.
3. Add, hogy készséges szívvel vállaljunk minden szolgálatot, és testvéreinkben Neked szolgáljunk.
4. Adj erős akaratot, hogy megkezdett buzgóságunk napról napra növekedjék.
5. Engedd, hogy egykor a szent magyarok közé kerülhessünk.

Urunk, Jézus Krisztus! Te nemzetünknek Szent Margitban nagy engesztelőt és csodás példaképet adtál. Kérünk, add, hogy Szent Margit nyomát követve mi is engesztelni tudjunk nemzetünkért Téged, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek jóvoltából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi tisztaság ékességét a jó cselekedetek érdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnbánattal visszanyerhessük!

Példája: Szüleid álmai legyenek a Te álmaid is.
Élete: 1242-ben született Spalatóban, Klissza várában (Dalmáciában, a mai Horvátországban), ahova a tatárjárás elől menekültek.. Szülei voltak: IV. Béla király és Laszkarisz Mária, testvérei: Boldog Kinga, Boldog Jolán, és Boldog Konstancia.

A tatárjárástól szerencsésen megmenekülve Istennek nevelték Margitot, fogadalmat tettek, hogyha az ország megmenekül, lányukat teljesen Isten szolgálatára szentelik. Már három évesen dominikánus apácák nevelték, Veszprémben. Nagyon vallásos volt, gyorsan tanult, sokat foglalkozott családja szentéletű őseinek történetével. Tíz évesen a Nyulak szigetére a dominikánus apácákhoz került, fogadalmat tett. Kereste a bőjt mellett az önmegtagadást, sőt önsanyargatást. A munkákból kivette a részét, nem válogatott, igénytelen volt. Betegeket ápolt. Dinasztikus házassági ajánlatokat utasított vissza.

1261-ben örök fogadalmat tett. Önfegyelmezés, a keresztény szeretet gyakorlása, teljes Istennek adottság, a legalacsonyabb szolgai munka, hősies vezeklés és a családi béke munkálása jellemezte életét. A kemény munka és önmegtagadás, valamint családi tragédiák legyengítették, súlyos beteg lett, tizenkétnapi szenvedés kioltotta életét. Szentség hírében halt meg 1271. január 18-án a Nyulak szigeti (ma Margit sziget) kolostorban.

Már 1271. június 13-án kérte V. István király (Margit bátyja) húga szentté avatását X. Gergely pápától, V. Ince 1276-ban újabb vizsgálatot indított, Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánt is sürgette az eljárást. 1943. november 19-én avatta végül is szentté XII. Piusz pápa. Hamvai ma is a (róla elnevezett) Margit-szigeten nyugszanak egy hatalmas vörös márványlap alatt, ezt tisztelői helyezték el ott halálának 700 éves évfordulóján.

forrás: magvető lista 2003
Szent Margit a magyar lányok védőszentje. Ez önmagában is felveti a kérdést: vajon
ma a fiatal lányok mennyiben követik az ő példáját? A modern ‘példaképek’ mellett vajon ma is megállja helyét?
Nyilván ma nem szívesen veszik az emberek, ha áldozathozatalra, lemondásra vagy önmegtagadásra szólítják fel őket. És a fiatalság különösképpen is ódzkodik tőle.
Pedig minden emberközpontú filozófia (vegyük csak pl. a ma divatos keleti
filozófiákat) is azt ajánlja, hogy önmagunk fékezésével, önmegtagadással lehet nagy eredményeket elérni minden területen (a nagy tudósok is lemondtak szórakozásról, néha még családról is, hogy a tudománynak éljenek és eredményes legyen munkásságuk).
Így igazából azt kell, hogy mondjuk: Szent Margit ma is, most is igenis példakép. Még akkor is, ha kevesen akarják követni. Ráadásul, még valamit meg tud mutatni a ma ifjúságának: azt, hogy egy nemes cél érdekében érdemes – ha kell – még az
életünkről is lemondani. Mint ahogy ő a hazáért, az országért szentelte Istennek életét, ma is szükség van arra, hogy az embereket, az egyházért, sokak üdvösségéért Istennek szenteljük, adjuk oda egész életünket. Így biztosan az okos szüzek közé fogunk tartozni, akik bemehetnek a menyegz?re és elérhetik boldogságukat.

B év, évközi idő, 2. hét, hétfő
1Sám 15,16-23

Azt mondta erre Sámuel Saulnak: ,,Engedd, hadd közöljem veled, mit mondott nekem az Úr ez éjszaka.” Ő így szólt: ,,Beszélj!” Azt mondta erre Sámuel: ,,Nemde, noha kicsiny is voltál a magad szemében, Izrael törzseinek fejévé lettél, és az Úr Izrael királyává kent fel téged. Aztán elküldött az Úr téged erre az útra és azt mondta: ,,Eredj, s pusztítsd el a vétkes amalekitákat, s hadakozz ellenük, amíg meg nem semmisülnek.” Miért nem hallgattál tehát az Úr szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért cselekedted azt, ami gonosz az Úr előtt?” Azt mondta erre Saul Sámuelnek: ,,Hiszen én hallgattam az Úr szavára, s elmentem arra az útra, amelyre az Úr küldött, s elhoztam Agágot, az amalekiták királyát, s megöltem az amalekitákat. A nép pedig azért vett el a zsákmányból aprójószágot és marhát, hogy a megölt jószág zsengéjeként áldozatul mutassa be az Úrnak, Istenének Gilgálban.” Azt mondta erre Sámuel: ,,Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása, mert a varázslás bűnével ér fel az ellenszegülés, és a bálványimádás vétkével az engedelmesség megtagadása. Mivel tehát megvetetted az Úr szavát, azért az Úr is megvetett téged, hogy ne légy tovább király.”
Mk 2,18-22

János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és megkérdezték tőle: ,,Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?” Jézus így felelt: ,,Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.”

2010. január 18., hétfő Letenni a fegyvert

Fontos, hogy sikerüljön letenni a fegyvert.
Én hosszú évekig harcoltam ezt a háborút.
Szörnyű volt. De most letettem a fegyvert.
Nem félek többé semmitől,
mert „a szeretet elűzi a félelmet”.
Letettem, de nemcsak a fegyvert, hanem a győzni akarást is,
s hogy mások élete árán igazoljam önmagam.
Nem őrködök többé éberen,
irigyen ragaszkodva minden gazdagságomhoz.
Elfogadom, amit kapok, s megosztom másokkal. Nem tartom nagyra
elképzeléseimet és terveimet.
Ha jobb javaslatokkal találkozom,
örömmel fogadom.
Mindaz, ami jó, igaz, valós, akárhol legyen is,
az mindig a legjobb számomra.
Ezért nem félek többé.
Ha nincs már semmid,
félned sincs mitől többé.
„Ki ragadhat el Krisztus szeretetétől?” (Róm 8,35)
Ha azonban fegyvertelenné, mezítelenné válunk,
ha megnyílunk az Isten-ember felé,
aki mindent újjáteremt,
akkor Ő fogja eltörölni a megsebzett múltat,
s új idők kapuit nyitja meg, ahol minden lehetségessé válik.

Athenagorász pátriárka

2010. január 18. – Hétfo, Árpád-házi Szent Margit

Abban az idoben Jézus a következo példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szuz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a volegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a volegény, s ok
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: “Íme, a volegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
“Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt
válaszolták: “Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedokhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a volegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzore; az ajtó pedig bezárult. Késobb megérkezett a többi szuz is.
Így szóltak: “Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De o így válaszolt:
“Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A tíz szuzrol szóló példázat azzal fejezodik be, hogy csak egy részük
jutott be az esküvoi lakomára, a készületlenek viszont kívül maradtak.
Ennek alapján a történet egyik értelmezési lehetosége az, hogy nem minden
ember fog üdvözülni. Csak azok juthatnak el az üdvösségre, akik
felkészülnek Krisztus érkezésére, s a vele való találkozásra. A balgák
azzal követtel el hibát, hogy nem voltak elorelátóak, s nem számoltak
minden lehetoséggel. Amikor felismerték, hogy hibájuknak milyen rossz
következménye lesz számukra, újabb balgaságukkal majdnem veszélybe
sodorták társaikat is. Az okosak viszont helyesen ismerték fel
helyzetüket. Elorelátásunkon nem kevesebb, mint az üdvösségünk múlik.
Érdemes tehát bölcsen szem elott tartanunk mindig, hogy mi szolgálja ezt,
s mi akadályozhatja meg.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!
Milyen jó, hogy rábízhatjuk
kezünket arra a Kézre,
amely megtörte és életre keltette a Kenyeret,
amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket,
s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre,
amely olyan, mint a mienk,
de amelynek tetszoleges döntését csupa jóság vezérli,
s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és hatalmas ereju Kéznek,
amely lehat a lélek velejéig,
amely formál és teremt,
s amelyen át oly végtelen szeretet árad.
Teilhard de Chardin

18. hétfő: ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT (ünnep) (Szent Piroska)

2Kor 10,17 – 11,2; Zs 44; Mt 25,1-13
Jön a Vőlegény, menjetek ki elébe!

2Kor 10,17 – 11,2

Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék [Jer 9,22k]; mert nem az érdemel hitelt, aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl. Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Sőt viseljetek el engem is! Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket egy férfinek, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.

Zs 44

A karvezetőnek. A ,,Liliomok’ szerint. Kóré fiaitól. Maszkíl. Szerelmes ének. Szívem ünnepi szózattól árad, a királynak zengem dalomat. Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje. Ékesebb vagy az emberek fiainál, kedvesség ömlik el ajkadon, azért áldott meg téged örökre az Isten. Kösd fel derekadra kardodat, te hős, dicsőségedet és ékességedet. Kelj útra ékességedben és haladj diadallal a hűségért, a szelídségért és az igazságért. Csodákra tanítson jobb kezed: hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd a király ellenségeinek szívébe hatolnak. Királyi trónod, Isten, örökké áll, kormánypálcád az igazság pálcája. Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel téged Isten, a te Istened, az öröm olajával, társaid felett. Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból, elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet. Királyleányok vannak díszes udvarodban; jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen. Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet, feledd el népedet és atyád házát. Íme, a király kívánja szépségedet. Hiszen ő a te urad, hódolj előtte. Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai, s valamennyien a nép gazdagjai. Belül csupa szépség a király leánya, kívül arannyal átszőtt ruha takarja. Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz, szűz társnői követik, hozzád vezetik őket. Örvendezve, ujjongással bevezetik őket, bevonulnak a király házába. Atyáid helyébe fiaid születnek, az egész világ fejedelmeivé teszed őket. Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre, s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön-örökké.

Mt 25,1-13

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ?,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!?” Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ?,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.?” Az okosak ezt válaszolták: ?,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.?” Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ?,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!?” De ő így válaszolt: ?,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.?,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.