Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január 20, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 16. fejezet

1. És amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja és Salómé illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek (és) megkenjék Őt.
2. és nagyon korán, a szombatok (a hét) első napján érkeztek a sírbolthoz, amikor a Nap felkelt
3. és ezt mondták egymásnak: ki gördíti el nekünk a követ a sírbolt bejáratából?
4. és amikor feltekintettek, látták, hogy a kő már el van hengerítve, pedig roppant nagy volt
5. (és) bementek a sírboltba látták, hogy jobbfelől egy fehér ruhába öltözött ifjú ül megdöbbentek,
6. az pedig ezt mondta nekik: nehogy megdöbbenjetek, a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek? Életre kelt, nincs itt, nézzétek, itt az a hely, ahová helyezték,
7. de menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek
8. és kijöttek és elfutottak a sírbolttól, mert reszketés és ámulás fogta el őket és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek
9. amikor pedig a szombatok (a hét) első napján korán feltámadt, megjelent először a magdalai Máriának, akiből hét démont haj(í)tott ki.
10. Ez elmenvén hírül adta azoknak, akik vele tartottak és (most) gyászolták és sírtak,
11. (de) amikor meghallották, hogy él és hogy ő látta, nem hitték el,
12. ezután pedig közülük kettőnek másféle alakban jelent meg útközben, amikor a mezőre mentek.
13. Azok is elmentek és hírül adták a többieknek, de azoknak sem hittek.
14. Utóbb pedig, amikor asztalhoz telepedtek, maguknak a tizenegyeknek jelent meg és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik életre kelve látták
15. és ezt mondta nekik: menjetek el mind az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek,
16. aki hisz és bemerítkezik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, ítéletre megy.
17. Akik pedig hisznek, azokat ezek a jelek követik: a nevemben démonokat haj(í)tanak ki, új nyelveken szólnak,
18. kígyókat vesznek fel és ha valami halálosat isznak, semmiképp nem árt nekik, kezüket rosszullevőkre teszik és azok kitűnő állapotba jutnak.
19. Az Úr pedig, miután szólott hozzájuk, felemeltetett az égbe és (le)ült az Isten jobbjára,
20. azok pedig elmentek (és) mindenütt hirdették az örömhírt (az evangéliumot), az Úr pedig együtt munkálkodott velük (velük volt munkájukban) és Igét követő [a beszédet a nyomában járó] csodajelekkel erősítette meg.

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 15. fejezet

1. És kora reggel mindjárt össztanácskozást készítettek elő a főpapok a vénekkel és az írástudókkal és az egész tanáccsal és megkötözve elvitték Jézust és átadták Pilátusnak
2. és Pilátus megkérdezte Őt: te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig válaszul ezt mondta: te mondod
3. (és) sokat vádolták Őt a főpapok.
4. Pilátus pedig ismét megkérdezte, ezt mondva: nem válaszolsz semmit?
5. Jézus azonban nem válaszolt többé semmit, úgyhogy Pilátus (el)csodálkozott.
6. Ünnep alkalmával (ünnepenként) pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek.
7. Volt pedig egy Barabbás nevezetű fogoly, akit a lázadókkal (együtt) tartóztattak le, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
8. És amikor a tömeg felvonult, kezdte kérni azt, amit mindig megtett nekik
9. Pilátus pedig válaszolva nekik, ezt mondta: akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
10. mert megtudta, hogy irigységből (féltékenységből) adták kezébe a főpapok.
11. A főpapok azonban bujtogatták a tömeget, hogy inkább Barabbást engedje szabadon nekik.
12. Pilátus pedig ismét megszólalt, ezt mondta nekik: mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondtok?
13. Azok pedig ismét ezt kiáltozták: feszítsd keresztre!
14. Pilátus pedig ezt mondta nekik: de mi rosszat tett? azok pedig annál harsányabban kiáltották: feszítsd keresztre!
15. Pilátus pedig a tömegnek eleget szándékozott tenni, szabadon engedte nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megkorbácsoltatta, átadta nekik, hogy feszítsék keresztre,
16. a katonák pedig elvezették a palotaudvar belsejébe, a Praetoriumba és összehívták az egész őrcsapatot
17. és bíborba öltöztették Őt és tövisből font koszorút tettek a fejére
18. és így kezdték köszönteni: örülj, (örömöt kívánok) zsidók királya!
19. és a fejét náddal verték és leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak neki (imádták).
20. Amikor így kigúnyolták, lehúzták róla a bíbort és ráadták a maga (felső)ruháit és kivezették, hogy ke-resztre feszítsék
21. és arra kényszerítettek egy mellettük elmenőt: cirenei Simont, Alexandros és Rufus apját, hogy vigye a keresztjét (kínkaróját)
22. és felvitték a Golgotára, egy helyre, amely azt jelenti: Koponya-hely
23. és mirhával kevert bort adtak neki (inni), de nem fogadta el
24. és keresztre feszítették, megosztoztak a (felső)ruháin, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen el (kapjon)
25. három óra volt pedig (amikor) keresztre feszítették
26. és elítélésének okát egy jelzőtáblára írták fel:
A ZSIDÓK KIRÁLYA
27. és Vele együtt keresztre feszítettek két rablót, egyiket jobb és másikat bal felől,
28. és beteljesedett az Írás: a törvényszegők közé sorolták,
29. akik mellette elmentek, káromolták (szidalmazták), a fejüket csóválták és mondogatták: Aki lerombolod a templomot és három nap alatt fölépíted,
30. mentsd meg magadat és szállj le a keresztről,
31. hasonlóképpen a főpapok is az írástudókkal együtt gúnyolódtak és egymásnak ezt mondták: másokat megmentett, magát nem képes megmenteni
32. a Krisztus, az Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! és akik vele együtt voltak megfeszítve, azok is gyalázták Őt.
33. Amikor hat óra lett, sötétség borult az egész földre, kilencedik óráig
34. és a kilencedik órában felkiáltott Jézus nagy hangon: Elói, Elói, lama Sabaktáni? ami ennyit jelent: Iste-nem, Istenem, miért hagytál el engem?
35. és néhányan az ott állók közül, akik hallották, ezt mondták: nézd, Illést hívja.
36. Valaki pedig odafutott, ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki, ezt mondta: hagyjátok, (hadd) lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye?
37. Jézus pedig nagy hangon kiáltott és kilehelte szellemét
38. és a templom függönye kettéhasadt felülről az aljáig.
39. Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogyan lehelte ki szellemét, ezt mondta: való-ban ez az ember Isten Fia volt.
40. Voltak pedig ott asszonyok is, akik távolról figyelték, akik közt ott volt magdalai Mária is és Mária, a kis Jakab és József anyja és Salómé,
41. akik amikor Galileában volt, követték Őt és szolgálatára voltak és sokan mások akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe
42. és amikor már esteledett, mivel az előkészület, azaz a szombat előtti nap volt,
43. jött József, aki Arimátiából való volt, előkelő tanácstag, aki maga is várta Isten Királyságát, bátran be-ment Pilátushoz és elkérte a Jézus testét.
44. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt és magához hívatta a századost, megkérdezte, hogy régen meghalt-e?
45. és amikor megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek,
46. (aki) miután gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, begöngyölte gyolcsba, és elhelyezte egy sír-boltba, amely kősziklából volt kivágva (kivésve) és egy követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
47. A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték Őt.

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 14. fejezet

1. Két nap múlva volt a húsvét (pászka) és a kovásztalan kenyerek ünnepe és a főpapok és az írástudók módot kerestek, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék,
2. mert (ezt) mondták: ne az ünnepen, nehogy zavargás (zendülés) legyen a nép közt.
3. Amikor Betániában volt a leprás Simon házában, az asztalhoz telepedett, odajött egy asszony, akinél egy alabástrom edényben valódi, igen értékes nárdus olaj volt és feltörte az alabástrom edényt és Jézus fejére öntötte,
4. voltak pedig némelyek, akik bosszankodtak magukban és (ezt) mondták: mire való volt a kenetnek ez az elpazarlása?
5. mert eladhattuk volna ezt a kenetet, több mint háromszáz dénárért és odaadhattuk (szétoszthattuk) volna a koldusszegényeknek és szemrehányást tettek az asszonynak.
6. Jézus azonban (ezt) mondta: hagyjátok, mit bántjátok (akadékoskodtok), hisz (eszményi) szép dolgot művelt velem,
7. mert koldusszegények mindig vannak veletek és amikor akartok, (akkor) tehettek jót velük, de én nem mindig vagyok veletek,
8. ami tőle telt, azt tette, előre megkente a testemet a temetésre,
9. Ámen, mondom néktek: ahol csak hirdetik az evangéliumot (örömhírt), az egész világon, azt is amit ő tett, elmondják majd az ő emlékezetére.
10. Ekkor (is)kárióti Júdás, a tizenkettő közül egy, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa (átadja) nekik.
11. Amikor pedig ezek meghallották, megörültek és megígérték neki, hogy ezüstpénzt adnak neki és (ő) mó-dot keresett, hogyan adja kezükbe a kellő időszakban.
12. A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt megáldozták, azt mondták neki a tanítvá-nyai: hová akarod, hogy elmenjünk? Hol készítsük el, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. és elküldött kettőt a tanítványai közül és ezt mondta nekik: menjetek a városba és ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel, kövessétek (szegődjetek a nyomába),
14. és ahová bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a tanítómester üzeni: hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal együtt a húsvéti (pászka) bárányt elfogyaszthatom?
15. és ő majd mutat nektek egy nagy felsőtermet, készen felterítve és ott készítsétek el nekünk
16. és kimentek a tanítványok és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítet-ték a húsvéti bárányt.
17. És amikor este lett, odament a tizenkettővel
18. és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus ezt mondta: Ámen, mondom nektek, hogy egy tiközületek, aki együtt eszik velem, elárul engem.
19. Elszomorodtak és egyenként mondták Neki: csak nem én?
20. Ő pedig ezt mondta nekik: egy a tizenkettő közül, aki velem egyszerre márt a tálba,
21. az Emberfia ugyan elmegy, ahogyan meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát el-árulja (átadja) jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna,
22. és miközben ettek, kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta (áldást mondott), megtörte és nekik adta, és ezt mondta: vegyétek, ez a testem,
23. majd fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik és ittak belőle mindnyájan
24. és azt mondta nekik: ez a vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.
25. Ámen, mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtő terméséből addig a napig, amíg újat iszom az Isten Királyságában
26. és dicséretet énekelve kimentek az Olajfák hegyére
27. és ezt mondta nekik Jézus: mindnyájan megbotránkoztok bennem (ezen az éjszakán), ahogy meg van írva: megverem a pásztort, szétszélednek a juhok,
28. de életrekelésem után előttetek vonulok Galileába,
29. Péter pedig ezt mondta neki: ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem!
30. és ezt mondta neki Jézus: Ámen, mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem,
31. ő pedig magából kikelve szólt: ha meg is kellene halnom Veled együtt, akkor sem tagadlak meg, de ugyanígy mondták a többiek is mind.
32. Elérkeztek arra területre, amelynek neve Getszemáné és ezt mondta a tanítványainak: üljetek le itt, amíg imádkozom.
33. Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost és rémület és hontalanság érzése kezdte gyötörni,
34. és ezt mondta nekik: halálos szomorúság borult a lelkemre, maradjatok itt és virrasszatok
35. és kissé előbbre ment, földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra
36. és ezt mondta: Abba, ó Atyám! minden lehetséges Neked, vedd el tőlem ezt a poharat, de ne az legyen, amit én akarok, hanem, amit Te
37. és odament és elszunnyadva találta őket, és ezt mondta Péternek: Simon, alszol, nem bírtál egy órát vir-rasztani?
38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, a szellem ugyan kész, de a (hús)test gyenge (erőtelen)
39. és ismét elment és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott
40. (és) visszatérve ismét alva találta őket, mert szemeik elnehezültek és nem tudták, mit válaszoljanak Neki
41. és amikor harmadszor is eljött, ezt mondta nekik: aludjatok most már (tovább) és nyugodjatok! Elég volt (megvan a döntés) eljött az óra, lám az Emberfiát a bűnösök kezébe adják,
42. keljetek föl, menjünk, lám közeleg, aki engem átad (elárul)
43. és mindjárt, midőn még beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő egyike és vele jött a főpapoktól, az írástu-dóktól és a vénektől a tömeg, harcikardokkal és botokkal,
44. az árulója pedig egy jelt adott nekik, ezt mondta: Akit megcsókolok Ő az, fogjátok (ragadjátok) meg és vezessétek el biztos őrizet alatt
45. és amint odaért, mindjárt odament Hozzá és ezt mondta (Neki): Rabbi! és megcsókolta,
46. azok pedig rávetették a kezüket és elfogták őt,
47. egy valaki pedig, a mellette állók közül kirántotta a harci kardját, rásújtott a főpap rabszolgájára és levág-ta a fülét.
48. És Jézus megszólalt, ezt mondta nekik: mint egy rablóra, úgy jöttetek ki (harci)kardokkal és fadorongok-kal elfogni engem?
49. naponta nálatok voltam, a templomépületben tanítottam és nem fogtatok el, de be kell hogy teljesedjenek az Írások.
50. És ekkor mindenki magára hagyta és elmenekült (elfutott).
51. És egy ifjú (mégis) nyomon követte, csupasz testét csak egy vászonlepel fedte és megragadták,
52. az pedig otthagyta a vászonlepelt és meztelenül elfutott
53. és elvezették Jézust a főpaphoz és összegyűltek a főpapok, a vének és az írástudók mind,
54. (és) Péter távolról követte Őt, be egészen a főpap udvarába és ott ült a szolgákkal együtt és melegedett a tűz fénye felé fordulva.
55. A főpapok és az egész tanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak,
56. mert sokan tanúskodtak hamisan ellene és a tanúvallomások nem voltak megegyezők.
57. Néhányan fel is álltak és hamis tanúbizonyságot tettek ellene, ezt mondták:
58. mi hallottuk, amikor ezt mondta: én lebontom ezt a(z emberi) kézzel csinált templomot és három nap alatt másikat építek, mely nem emberkéz alkotása lesz,
59. de még így sem volt megegyező a vallomásuk (tanúbizonyságuk)
60. (és) felállt a főpap a középre és megkérdezte Jézust, ezt mondta: semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek ellened tanúként vallanak?
61. de Ő hallgatott és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte Őt a főpap és ezt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak a Fia?
62. Jézus pedig ezt mondta: én vagyok és meglátjátok majd az Emberfiát, hogy a Hatalmas jobbján ül és eljön az ég felhőivel.
63. A főpap pedig megszaggatta (alsó)ruháit és ezt mondta: mi szükségünk van még tanú(bizonyságok)ra?
64. hallottátok a káromlást, mi a véleményetek? azok pedig mind elítélték Őt, hogy méltó a halálra
65. és elkezdték némelyek Őt (le)köpdösni és arcát betakarták és ököllel verték és ezt mondták neki: prófé-tálj, (mondd meg, ki az?) a szolgáktól is kapott arculcsapásokat.
66. Péter (pedig) lent volt az udvarban, jött egy a főpap szolgáló(leánya)i közül
67. és meglátta Pétert melegedni, arcába tekintett és ezt mondta: te is a názáretivel, a Jézussal voltál,
68. ő azonban tagadta, ezt mondta: nem tudom, nem is értem, mit mondasz és kiment az előcsarnokba és felhangzott a kakasszó
69. és amint a szolgáló(leány) észrevette, ismét kezdte mondani az ott állóknak, hogy: ez is közülük való,
70. de ő újra tagadta és egy kis idő múlva az ott állók ismét ezt mondták Péternek: valóban közülük való vagy, hiszen galileai is vagy,
71. ő pedig elkezdett átkozódni és esküdözni, hogy: nem ismerem ezt az embert akiről beszéltek
72. és mindjárt felhangzott másodszorra is a kakasszó és újra eszébe jutott Péternek a beszéd, amit Jézus mondott neki, (hogy): mielőtt a kakas(szó) másodszor felhangzik, háromszor tagadsz meg engem és sírvafakadt.

AZ ÖRÖMÜZENET MÁRK SZERINT 13. fejezet

1. És amikor kijött a templomépületből, ezt mondta Neki az egyik tanítványa: Tanítómester, nézd milyen kövek és milyen épületek!
2. és Jézus ezt mondta neki: látod ezeket a nagy épületeket? Nem hagynak itt követ kövön, amelyet le nem rombolnak
3. és leült az Olajfák hegyén a templomépülettel szemben, Péter, Jakab, János és András és külön (bizalma-san) megkérdezték:
4. mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek és mi lesz a jele, mikor mindezek bekövetkeznek (végbemen-nek)?
5. Jézus pedig mondani kezdte nekik: vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen (félrevezessen) titeket,
6. sokan jönnek majd az én nevemben, azt mondják: én vagyok az és sokakat megtévesztenek (tévedésbe ejtenek),
7. amikor pedig hallotok háborúkról, nehogy megrémüljetek, ezeknek meg kell lenni, de ez még nem a vég,
8. mert nemzet nemzet ellen, királyság királyság ellen támad, lesznek földrengések helyenként, lesznek éhínségek: a szülőfájdalmak gyötrelmeinek kezdete ez.
9. Vigyázzatok magatokra! mert bíróságok elé állítanak titeket és zsinagógákban (gyülekezetekben) vernek meg és helytartók és királyok elé állítanak énmiattam, hogy tanúbizonyságot tegyetek nekik hitetekről
10. és minden nemzetnek hirdetnetek kell előbb az evangéliumot (örömhírt),
11. és amikor elvezetnek benneteket és (bíróságra) átadnak, nehogy tépelődjetek előre, hogy mit szóljatok, hanem ami megadatik néktek abban az órában, azt szóljatok, mert nem ti vagytok akik szóltok, hanem a Szent Szellem.
12. És halálra adja a testvér testvérét és apa a gyermekét és a gyermekek szüleikre támadnak és halálra juttat-ják őket
13. és gyűlöltek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki végig kitart, az megmenekül (üdvözül).
14. Amikor pedig látjátok a pusztítás utálatosságát ott állani, ahol nem kell – aki olvassa, értse meg! – akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe,
15. aki pedig a háztetőn van, nehogy leszálljon, be ne menjen a házba, hogy valamit elvigyen a házából
16. és aki a mezőn lesz, nehogy visszaforduljon, hogy elhozza a felsőruháját.
17. Jaj pedig a várandós és a szoptatós asszonyoknak azokban a napokban,
18. imádkozzatok pedig, hogy ne télen legyen ez,
19. mert olyan nyomorúságos napok jönnek, amilyenek még nem voltak ezen az Isten alkotta világon, kezdet óta és nem is lesznek
20. és ha az Úr nem rövidítené meg ezeket a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény (hústest) sem, de a kiválasztottakért, akiket Ő kiválasztott, megrövidíti ezeket a napokat
21. (és) akkor ha valaki ezt mondja: nézzétek, itt van a Krisztus, vagy ott van, nehogy elhiggyétek,
22. ál-Krisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, még a választottakat is megtévesszék (félrevezessék).
23. Ti pedig vigyázzatok, előre megmondtam nektek mindent,
24. hanem azokban a napokban a nyomorúságok (szorongatások) után a nap elsötétedik és a hold nem ad világosságot
25. és a csillagok lehullanak az égből és az egekben lévő tartóerők megrendülnek
26. akkor meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel
27. és akkor elküldi angyalait és összegyűjti a kiválasztottait a négy szelek felől (a szélrózsa minden irányá-ból) a föld végső határától az ég végső határáig.
28. Tanuljátok meg pedig a fügefáról vett példázatot: amikor a hajtása már zsendül és levelei már kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár,
29. így ti is, amikor látjátok mindezeket, hogy meglesznek, vegyétek tudomásul, hogy közel van már: az ajtó előtt (a küszöbön).
30. Ámen, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem lesznek.
31. Az ég és a föld elmúlnak, de az én szavaim (Igéim) nem múlnak el,
32. arról a napról, vagy óráról azonban senki sem tud, az ég angyalai sem, sőt a Fiú sem, csak az Atya.
33. Vigyázzatok, legyetek éberek (virrasszatok), mert nem tudjátok mikor van ez az idő(szak),
34. mint egy idegenbe készülő utazó, aki elhagyja házát és rabszolgáinak átadja a meghatalmazást, mind-egyiknek a maga dolgát és a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
35. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura: este vagy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel.
36. Nehogy amikor váratlanul (hirtelen) megjő, alva (elszunnyadva) találjon titeket,
37. amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: virrasszatok (éberek legyetek)!

2010. január 20. B év, évközi idő, 2. hét, szerda (Szent Sebestyén vértanú, Szent Fábián pápa, vértanú, Boldog Özséb, pálos rendalapító) A nap liturgikus színe: zöld

1Sám 17,32-33.37.40-51

Amikor aztán eléje vitték, Dávid így szólt hozzá: ,,Senkinek se csüggedjen el a szíve e miatt; én, a te szolgád, elmegyek és megvívok a filiszteussal.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: ,,Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te gyermek vagy, az meg harchoz szokott ember kora ifjúságától kezdve.” Majd azt mondta Dávid: ,,Az Úr, aki megszabadított az oroszlán mancsai meg a medve mancsai közül, Ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.” Azt mondta erre Saul Dávidnak: ,,Eredj, s az Úr legyen veled!” s vette botját, amelyet mindig a kezében hordott, kiválasztott magának öt jó sima követ a patakból, s betette azokat pásztortáskájába, amely nála volt, s kezébe vette parittyáját, s kiment a filiszteus elé. Erre a filiszteus, előtte haladó fegyverhordozójával együtt, ballagva és egyre jobban közeledve Dávid felé tartott. Amikor aztán a filiszteus feltekintett és meglátta Dávidot, semmibe sem vette, hiszen egy vörös, szép külsejű ifjú volt előtte. Erre a filiszteus így szólt Dávidhoz: ,,Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” Aztán a filiszteus megátkozta isteneivel Dávidot, és azt mondta Dávidnak: ,,Gyere csak ide hozzám, hadd adjam húsodat az ég madarainak s a mező vadjainak!” Dávid ekkor így szólt a filiszteushoz: ,,Te karddal, dárdával s pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael hadainak Istene nevével megyek ellened, amelyeket te gyalázattal illettél a mai napon. Az Úr pedig a kezembe fog adni téged, megöllek, leveszem rólad a fejedet, és még ma az ég madarainak és a mező vadjainak adom a filiszteusok táborának hulláit, hadd tudja meg az egész föld, hogy van Izraelnek Istene! Tudja meg ez az egész gyülekezet, hogy nem kell kard és dárda az Úrnak a győzelemhez, mert ő a harc ura, s ő a kezünkbe is fog adni titeket!” Amikor aztán a filiszteus nekikészült, s elindult, s Dávid felé közelített, Dávid sietve a filiszteus elé futott, hogy megküzdjön vele, és benyújtotta kezét táskájába, kivett belőle egy követ, azt parittyájával megforgatta, s elhajította, s homlokon sújtotta vele a filiszteust, úgyhogy a kő belefúródott homlokába, s az arcával a földre bukott. Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, s miután leverte, meg is ölte a filiszteust. Mivel ugyanis kard nem volt Dávid kezében, odaszaladt, megállt a filiszteus felett, megfogta kardját, kirántotta hüvelyéből, s megölte őt és levágta fejét. Amikor a filiszteusok látták, hogy hősük meghalt, megfutamodtak.
Mk 3,1-6

Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.” Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

2010. január 20., szerda Kölcsönösen formálódni

Mindannyian alakuló személyek vagyunk,
és valóságos értelemben
időről időre kölcsönösen formáljuk egymást.
De milyen gyakran megromlanak a személyes kapcsolatok
az elhamarkodott, alaptalan és túlzott ítéletek miatt!
Segítenünk kell egymást, Isten türelmére hagyva a végső ítéletet.
Az Újszövetség egyik legnagyobb ígérete,
hogy Isten szeretete mindannyiunkat befogad és átölel.
Legyünk a befogadás szolgái!

George Herbert: Meghívás az imádságra

2010. január 20.

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
kezére béna  ember. A  farizeusok figyelték  Jézust, vajon  meggyógyítja-e
szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis  ellene. Jézus felszólította a  béna
kezû  embert:  “Állj  ide  középre!”  Aztán  megkérdezte  a  körülállókat:
“Szabad-e szombaton jót  vagy rosszat  tenni, életet  menteni vagy  veszni
hagyni?” Õk azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
haragosan végignézett rajtuk, aztán így  szólt az emberhez: “Nyújtsd ki  a
kezedet!” A beteg  kinyújtotta kezét,  és meggyógyult.  Erre a  farizeusok
kimentek,  és  tanakodni   kezdtek  a   Heródes-pártiakkal,  hogy   miként
okozhatnák Jézus vesztét.
Mk 3,1-6

Elmélkedés:

Jézus  gyógyításai  azt  igazolják,  hogy  az  irgalmas  Isten  az   ember
segítségére siet. Megkönyörül  a betegségtõl szabadulni  akaró emberen  és
megajándékozza  azzal,  amire  a   beteg  vágyódik,  az  egészséggel.   Új
életminõséget, az élet jobb lehetõségét adja Isten. És ezt a jóságot  soha
nem korlátozhatják emberi törvények vagy emberi szándékok. Az isten jósága
bármikor érvényesülhet  a segítségre  szoruló  ember életében.  Jézus  jól
tudta, hogy  szombati gyógyításai  ellenérzést, sõt,  a késõbbiekbe  nyílt
támadásokat  váltanak  ki  a  farizeusok   részérõl,  mégis  e  napot   is
felhasználja, hogy  az  irgalmasságot  megmutassa.  Az  irgalmas  szeretet
gyakorlása embertársaink iránt a mi  számunkra is legyen legalább  ennyire
fontos.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Urunk, állj mellettünk, oltalmazz minket!
Mentsd meg a  bajban levõket,  emeld fel az  elesetteket, az  imádkozóknak
mutasd meg  magad!  Segítsd  a  betegeket, vezesd  vissza  helyes  útra  a
tévelygõket! Tápláld az éhezõket, szabadítsd  meg a foglyokat, erõsítsd  a
gyengéket, bátorítsd  a  kishitûeket!  Add, hogy  minden  nép  megismerjen
téged!
Szent Kelemen pápa