Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január 27, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 12. fejezet

1. Közben tízezres tömeg verődött (gyűlt) össze körülötte, annyira, hogy (úgyhogy) egymást taposták, elő-ször csak a tanítványainak kezdte mondani: óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a kétszínűség.
2. Nincs pedig semmi elrejtve, ami le ne lepleződnék, sem oly titok, ami ki ne tudódnék.
3. Ezért, amit a sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit fülbe súgtatok a kamrák-ban, azt a háztetőkről fogják hirdetni.
4. Ezt mondom pedig nektek, barátaimnak: nehogy féljetek azoktól, akik a testet megölik, és azon túl (azu-tán) semmi többet nem tehetnek,
5. de megmutatom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek, miután megöl, van hatalma a gyehennára vetni, igen, mondom nektek, tőle féljetek.
6. Ugye öt kis verebet árusítanak két fillérért? és egyikükről sem feledkezik meg az isten,
7. sőt, a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek (hát)! sok kis verébnél többet értek (drágábbak vagytok).
8. Ezt mondom pedig nektek, hogy aki vallomást tesz rólam az emberek előtt, azt az Emberfia is magáénak vallja (megvallja) az Isten angyalai előtt,
9. aki azonban megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt,
10. és mindenki, aki az Emberfia ellen szól: bocsánatot nyer, de aki a Szent Szellemet káromolja, nem nyer bocsánatot,
11. amikor pedig a zsinagógákba, elöljárók és hatóságok elé visznek (hurcolnak) benneteket, nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok,
12. mert a Szent Szellem megtanít majd titeket abban az órában arra, amit mondanotok kell.
13. Megszólalt pedig valaki a tömegből: Tanítómester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem a sorsrészt (az örökséget).
14. Ő pedig ezt mondta neki: ember, ki tett engem fölétek döntőbíróvá vagy részosztóvá?
15. De azután ezt mondta nekik: vigyázzatok (meglássátok) és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővölködéstől függ az ember élete.
16. Mondott pedig egy példabeszédet nekik: egy gazdag embernek jól termett a földje,
17. és fontolgatta magában: mit tegyek? mert nincs hová gyűjtsem a termésemet,
18. és ezt mondta: ezt fogom tenni: lebontom a magtáraimat és nagyobbakat építek majd és odagyűjtöm ösz-sze minden gabonámat és javaimat,
19. és ezt mondom a lelkemnek: lélek, sok javad van neked sok esztendőre eltéve, pihenj meg, egyél, igyál, légy vidám!
20. Isten pedig ezt mondta neki: esztelen (meggondolatlan), az éjjel elkérik (számon kérik) a lelkedet tőled, akkor amiket készítettél, kié lesz?
21. Így van az, aki kincset gyűjt (halmoz) magának, és nem Istenben gazdag,
22. majd így szólt a tanítványaihoz: ezért mondom nektek: nehogy tépelődjetek a lelketek miatt, hogy mit egyetek, sem testetek miatt, hogy mit öltsetek föl,
23. mert a lélek több, mint az eledel (táplálék) és a test több, mint az öltözet.
24. Gondoljatok (figyeljetek) a hollókra, hogy nem vetnek, sem nem aratnak, nincs kamrájuk, sem magtáruk és az Isten táplálja őket, mennyivel többet értek a madaraknál?
25. Ki pedig közületek az, aki tépelődésével hozzá tudna tenni termetéhez egy arasznyit?
26. ha tehát a legkisebbre sem vagytok képesek mit tépelődtök a többi felől?
27. Figyeljétek meg, a virágokat, hogyan nőnek, sem nem fonnak, sem nem szőnek, de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy,
28. ha pedig a mezőn a füvet, amely ma van, holnap kemencébe dobják, Isten így öltözteti, mennyivel in-kább titeket, kicsinyhitűek?
29. ti se kérdezgessétek, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és nehogy nyugtalankodjatok (kételkedjetek),
30. mert ezeket mind a világi nemzetekből valók (nem zsidó népek) keresik, Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre,
31. inkább keressétek az Ő (Isten) Királyságát, és ezeket ráadásképpen megkapjátok.
32. Nehogy félj, te parányi (kicsiny, maroknyi) nyáj, mert úgy látta jónak az Atyátok, hogy nektek adja a királyságot.
33. Adjátok el amitek van, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak olyan erszényt, amely nem avul el, elfogyhatatlan kincset az egekben, ahol tolvaj nem jut közelébe, és ahol moly sem rágja meg,
34. mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
35. Legyen derekatok felövezve, és égjen a mécsetek,
36. és ti olyan emberekhez hasonlítsatok, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőből, hogy amikor megérkezik és kopogtat, mindjárt ajtót nyissanak neki,
37. boldogok azok a rabszolgák, akiket az úr virrasztva (ébren) talál. Ámen, mondom nektek, hogy körül-övezi magát, asztalhoz telepíti őket és odamegy, hogy felszolgáljon nekik,
38. és ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és így találja őket, boldogok azok (a szolgák),
39. ezt pedig tudjátok meg, hogy ha tudná a házigazda, hogy mely órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába,
40. ti is legyetek készen, mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az Emberfia.
41. Péter pedig ezt mondta: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot (példabeszédet) vagy mindenkinek?
42. és ezt mondta az Úr: ki hát a hű és okos gondnok, akit az úr háznépe fölé rendelt, hogy kiadja a kellő időben a kimért gabonarészüket (járandóságukat)?
43. boldog az a rabszolga, akit ura, mikor megjön, ilyen munkában talál.
44. Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé állítja őt,
45. de ha ezt mondja a szívében az a rabszolga: még soká nem jön (elidőzik) az uram, és verni kezdi a szol-galegényeket és a szolgálóleányokat, enni és inni és részegeskedni kezd,
46. megjön annak a rabszolgának az ura egy napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer és kettévágja őt, és a hűtlenek sorsára juttatja,
47. az a rabszolga pedig, aki ismerte az ura akaratát, és nem végezte el, és így nem tett akarata szerint, sok verést kap.
48. Aki pedig nem ismerte, és így tett verést érdemlő dolgokat, (csak) kevés verést kap, mert mindenkitől, akinek sokat adnak, sokat követelnek, és akire sokat bíznak rá, attól többet kérnek számon,
49. tüzet dobni jöttem a földre, és mit akarok, mivelhogy az már felgyulladt?
50. de van (még) egy bemerítkezés, amellyel be kell merítkeznem, és mennyire szorongok, míg ez végbe nem megy.
51. Azt gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét adjak? Nem, mondom néktek, hanem hogy szét-húzást,
52. mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik megoszlanak egymás közt, három kettő ellen, és kettő három ellen.
53. Szembeszáll az apa fiával és a fiú az apával, anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.
54. Szólt pedig a tömegekhez is: amikor látjátok (észreveszitek), hogy napnyugatról esőfelhő támad, mind-járt mondjátok: zápor jön, és ez így be is válik,
55. és amikor délről fúj a szél, ezt mondjátok, hogy hőség lesz, és meg is történik.
56. Kétszínűek! a föld és az ég arculatát meg tudjátok vizsgálni, ezt a jelen (mostani) időszakot hogy-hogy nem vizsgáljátok meg?
57. de miért nem ítélitek meg magatoktól is, mi az igazságos?
58. Amikor ellenfeleddel a főbíróhoz tartasz, útközben igyekezzél, hogy megszabadulj tőle, nehogy a bíró elé hurcoljon, és a bíró az ítéletvégrehajtónak átadjon majd, és az ítéletvégrehajtó tömlöcbe vessen,
59. mondom neked, ki nem jössz onnét, míg az utolsó fillért is meg nem adod.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 11. fejezet

1. Történt, hogy amikor egy helyen imádkozott, amint befejezte, így szólt hozzá az egyik tanítványa: Uram, taníts (meg) minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait,
2. erre ezt mondta nekik: amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! szenteltessék meg (megszentelt le-gyen) a te neved, jöjjön el a Te királyságod,
3. a mi kenyerünket, a létrevalót, add meg nekünk naponként (minden nap)
4. és engedd el (bocsásd meg) a bűneinket (vétkeinket), mert mi magunk is megbocsátunk (elengedjük) mindenkinek, aki nekünk tartozik (adósunknak), és nehogy belevígy bennünket (a) megpróbáltatásba (kí-sértésbe),
5. és így szólt hozzájuk: ki az közületek, akinek barátja van, és hozzámegy éjfélkor, és ezt mondja neki: barátom, adj kölcsön (kölcsönözz) nekem három kenyeret,
6. mivelhogy egy barátom útról érkezett hozzám, és nincs mit elébe tegyek (adjak néki),
7. az belülről válaszolna és azt mondaná: ne háborgass engem, már az ajtó be van zárva, és gyermekeim az ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek fel, hogy adjak neked.
8. mondom nektek, ha nem is kel fel, hogy adjon neki azért mert a barátja, de azért, mert tolakodik (nem tágít), mégis fölkel, és adni fog neki (annyit) amennyire szüksége van (amennyi kell),
9. én is mondom nektek, kérjetek és adni fognak nektek (kaptok), keressetek és találtok, kopogtassatok, és ajtót nyitnak nektek,
10. mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, az talál, és aki kopogtat, annak ajtót nyitnak,
11. melyik az az (édes)apa közületek, (aki) (követ ad a fiának, amikor az kenyeret kér), ha fia halat kér, ak-kor hal helyett kígyót ad neki?
12. vagy ha tojást fog kérni, akkor skorpiót ad neki?
13. ha tehát ti gonosz (romlást árasztó) létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog az égi Atyátok Szent Szellemet adni azoknak, akik kérik tőle.
14. És történt, hogy kihajtott egy démont és az néma volt, s amikor a démon kiment, megszólalt a néma, és elcsodálkozott a tömeg,
15. némelyek pedig közülük ezt mondták: Belzebubbal, a démonok fejedelmével hajtja ki a démonokat,
16. mások pedig, hogy próbára tegyék, égi jelt kívántak tőle.
17. Ő azonban ismerte gondolataikat (átlátott rajtuk), ezt mondta nekik: minden királyság, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra dől (omlik),
18. ha pedig a sátán is meghasonlik (ön)magával, hogyan állhat(na) fenn a királysága? mert ezt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével haj(í)tom ki a démonokat,
19. ha pedig én Belzebub segítségével haj(í)tom ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével haj(í)tják ki őket? Ezért ők lesznek bíráitok,
20. de ha én Isten ujjával haj(í)tom ki a démonokat, akkor elérkezett hozzátok (közel van) Istennek a Király-sága.
21. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját (udvarát), biztonságban (békességben) van a vagyona,
22. de ha egy nála erősebb megtámadja (rátör) és legyőzi őt, az teljes fegyverzetét elveszi, amelyben bízott, és az elvett zsákmányát szétosztja.
23. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az széjjelszór.
24. Amikor a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen (sivár) helyeken bolyong, megnyugvást (fel-üdülést) keres, és amikor nem talál, ezt mondja: visszatérek a házamba (otthonomba), ahonnét kijöttem,
25. és amikor megérkezik, kisöpörve és feldíszítve (kicsinosítva) találja,
26. akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másféle, nálánál gonoszabb szellemet, és bemennek, ott lak(oz)nak, és annak az embernek utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél (mint előbb volt).
27. Történt pedig, amikor ezeket mondta, egy asszony odakiáltott (felemelte hangját) a tömegből, ezt mondta neki: boldog az anyaméh, amely kihordott, és az emlők, amelyeket szoptál.
28. Ő pedig ezt mondta: hát (sőt) még azok milyen boldogok, akik hall(gat)ják az Isten szavát és megőrzik.
29. Amikor pedig még nagyobb tömeg tódult oda, elkezdte mondani: ez a nemzedék gonosz nemzedék, jelt kíván, de nem kap mást jelt, mint a Jónás próféta jelét,
30. mert ahogyan Jónás jellé vált a niniveieknek, úgy jel lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek.
31. Dél királynője életre kel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mivelhogy eljött a föld legvégéről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és lám, itt több van Salamonnál.
32. A ninivei férfiak feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt és elítélik (azt), mivelhogy észretértek (gondolkozásukat megváltoztatták) Jónás igehirdetésére, és lám, több van itt Jónásnál.
33. Senki sem gyújt mécset, azért, hogy rejtett helyre (rejtekbe) tegye, sem hogy a véka alá, hanem a mécs-tartóra, hogy akik bemennek, a fényt (a sugárzást) lássák.
34. A test mécse a szem, ha a szemed nyílt, az egész tested is fénytelt lesz, de ha gonosz, a tested is sötét lesz.
35. Vigyázz tehát (nézz utána) nehogy a benned levő fény sötétséggé váljék.
36. Ha tehát az egész tested fénytelt, és nincs benne sötét rész, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével.
37. Mialatt beszélt, megkérte egy farizeus, hogy egyék nála, bement és asztalhoz telepedett,
38. a farizeus pedig csodálkozva látta, hogy étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét,
39. az Úr pedig így szólt hozzá: nos ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül csordultig (tele) vagytok rablásvággyal és gonoszsággal,
40. balgák, nemde, aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a belsőt is?
41. adjátok oda inkább alamizsnául, ami benne (belül) van, és mindenetek tiszta lesz,
42. de jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, rutából és minden zöldségből, és mellő-zitek az ítéletet és az Isten szeretetét, ezeket meg kell pedig tenni, de amazokat sem elhagyni,
43. jaj nektek farizeusok, mert szeretitek az elöl ülést a zsinagógákban és a köszöntéseket a piacokon (vásár-téren).
44. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a felismerhetetlen sír(bolt)ok, és az emberek járkálnak fölöttük (rajtuk) anélkül, hogy tudnának róluk,
45. válaszolva pedig egy a törvénytudók közül, ezt mondta neki: Tanítómester, amikor ezeket mondod, min-ket is bántasz.
46. Ő pedig ezt mondta: jaj nektek is törvénytudók, mivel elviselhetetlenül nehéz terhekkel terhelitek meg az embereket, és ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek a terheket (nyúltok hozzá a terhekhez).
47. Jaj nektek, mert ti építitek a próféták síremlékeit, a ti apáitok pedig megölték őket.
48. Ezáltal tanúbizonyságot tesztek, hogy helyeslitek (jónak látjátok) a ti atyáitok tetteit, mivelhogy ők ugyan megölték őket, ti pedig síremléket építetek nekik,
49. ezért mondja az Isten bölcsessége is: küldök nekik prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek és elüldöznek,
50. hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amelyet a világrend (alapjának) levetésétől fogva
51. Ábel vérétől az áldozati oltár és Isten háza között megölt Zakariás véréig kiontottak, igen, mondom nek-tek, számot fog adni róla e nemzedék (számon fogják kérni ettől a nemzedéktől).
52. Jaj nektek, törvénytudóknak, mert elvettétek (lefoglaltátok) a tudás (ismeret) kulcsát, magatok nem men-tek be, és azokat is megakadályoztátok, akik bemennének.
53. Amikor kijött onnét, elkezdtek az írástudók és a farizeusok rettentően neheztelni és több dolog felől fag-gatni,
54. leselkedtek rá (alattomban figyelték), vadásztak szavaira (hogy ellessenek szájából kikapva valamit), hogy vádat emelhessenek ellene (vádolhassák Őt).

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 10. fejezet

1. Ezek után pedig kirendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte őket kettesével maga előtt minden vá-rosba és helységbe, ahová menni készült (szándékozott).
2. Így szólt pedig hozzájuk: az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés, könyörögjetek tehát az aratás Urá-hoz, hogy vessen be munkásokat az ő aratásába.
3. Menjetek, nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé
4. ne vigyetek magatokkal erszényt, se (koldus)tarisznyát, se sarut, és senkit az úton ne köszöntsetek,
5. ha pedig bementek egy házba, először ezt mondjátok: békesség e háznak
6. és ha ott a békesség fia lakik, megnyugszik majd azon a békességetek, ha pedig nem, visszaszáll rátok
7. maradjatok pedig abban a házban, azt egyétek és igyátok, ami van náluk, mert a munkás megérdemli a maga bérét. Nehogy házról-házra járjatok
8. és ha egy városba érkeztek, és ott befogadnak (szívesen látnak) titeket, egyétek, amit elétek raknak,
9. és gyógykezeljétek az ottlévő gyengélkedőket, és mondjátok nekik: közel van hozzátok az Isten Király-sága.
10. Ha pedig valamely városba bementek, és (netán) nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, ezt mondjátok:
11. még a port is, amely városotokból lábainkra tapadt, lerázzuk rátok, de azért tudjátok meg, hogy közel van (jött) az Isten Királysága.
12. Hát mondom nektek, hogy a szodomaiaknak elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a város-nak.
13. Jaj neked Korazin! Jaj neked Betszaida, mert ha Tiruszban és Szidonban lettek volna e hatalmas tettek (csodák), amelyek bennetek lettek, már rég zsákban és hamuban ülve észretértek volna (gondolkodásmó-dot változtattak volna),
14. de Tirusznak és Szidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.
15. És te Kapernaum, az égig emeled magad? Az alvilágig leszel ledobva (fogsz lesüllyedni).
16. Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, aki pedig engem elutasít, az azt utasítja el, aki engem küldött.
17. Visszatért pedig a hetven tanítvány, örömmel mondták: Uram, a démonok is enged(elmesked)nek ne-künk a nevedben.
18. Ő pedig ezt mondta nekik: láttam (figyeltem) a sátánt, mint villámlás esett le az égből.
19. Lám, hatalmat adtam néktek (megadtam nektek a felhatalmazást), hogy kígyókon és skorpiókon tapodja-tok, és minden ellenséges erőn úrrá legyetek, és semmi sem fog néktek ártani,
20. de nehogy annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a neveitek fel vannak írva az egekben.
21. Abban az órában felujjongott Jézus a Szent Szellemben és ezt mondta: vallást teszek melletted Atyám, égnek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kinyilatkoztattad (kijelen-tetted, leleplezted) a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked (így láttad jónak).
22. Mindent átadott nekem az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, azt csak a Fiú, és akinek a Fiú le akarja leplezni (leplét levenni)
23. és a tanítványokhoz fordulva csak nekik ezt mondta: boldogok azok a szemek, amelyek látják, amiket ti láttok,
24. mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amiket ti láttok, és nem látta meg, és halla-ni azt, amiket ti hallotok, és nem hallotta meg,
25. és lám! egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye, és ezt mondta: Tanítómester, mit tegyek, hogy a (világ)korszakra szóló (aioni) élet részese legyek?
26. Ő pedig így szólt hozzá: a törvényben mi van megírva? Hogyan (miképpen) olvasod?
27. Az pedig így válaszolt: szeresd az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, és egész erődből és egész gondolkozás(mód)odból és a legközelebbi embertársadat is, mint saját magadat.
28. Jézus ezt mondta neki: helyesen válaszoltál, ezt tedd és élni fogsz.
29. Az pedig igazolni akarta magát, így szólt Jézushoz: és ki is az én (legközelebbi) embertársam?
30. Jézus pedig átvette a szót, és ezt mondta: egy ember ment lefelé Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezébe esett, akik levetkőztették, meg is verték, elmentek és otthagyták félholtan.
31. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, és bár látta (észrevette) a túlsó oldalon, elment mellette (elkerülte)
32. hasonlóképpen pedig egy lévita is arra a helyre ért, meglátta és továbbment (elkerülte).
33. Egy szamaritánus pedig, aki úton volt (arra utazott), oda érkezett hozzá, és amikor meglátta, megesett rajta a szíve (megszánta, megsajnálta),
34. és odament hozzá, bekötözte a sebeit, olajat és bort öntött rá, magát az embert pedig rátette saját teher-hordó állatára, elvezette egy fogadóba, és gondját viselte,
35. és másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: viseld gondját, és amit még ezen felül ráköltesz, én, amikor visszatérek, megadom majd neked.
36. E három közül, mit gondolsz, ki volt legközelebbi embertársa (felebarátja) annak, aki a rablók kezébe (keze közé) esett?
37. az pedig ezt mondta: az, aki irgalmasságot tett vele, ezt mondta neki Jézus: eredj el, és tégy te is hason-lóképpen.
38. Történt pedig, amikor továbbmentek, maga Jézus betért egy faluba, és egy Márta nevű asszony házába fogadta
39. és ennek volt egy nő(test)vére, akit Máriának hívtak, aki odaült az Úr lábaihoz, hallgatta a szavát.
40. Márta pedig sürgött-forgott a sok felszolgálásban, egyszer csak eléje állt és ezt mondta: Uram, azzal nem törődsz, hogy a nő(test)vérem magamra hagyott (egyedül hagyott) engem a felszolgálásban? Mondd ne-ki, hogy segítsen nekem.
41. válaszul pedig ezt mondta neki az Úr: Márta, Márta, sokat aggódsz (tépelődsz) és töröd magad,
42. pedig kevésre van szükség, vagy csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amit nem vesznek el tőle soha.

2010. január 27. B év, évközi idő, 3. hét, szerda (Merici Szent Angéla szűz, nevelő) A nap liturgikus színe: zöld

Teljesíteni Isten akaratát. Napi feladat, egész életre szóló feladat. Szent Angéla is napról napra ezt tette, és ezáltal vált példaképpé korában, és segítőnkké nekünk is az Isten útján.

1474 március 21-én született Desenzanoban. Korán árvaságra jutott, és hamar elvesztette egyetlen nővérét is. 13 éves volt, amikor elsőáldozó lett. Nemsokára Szent Ferenc harmadik rendjébe lépett. 1497 nyarán látomása volt, és attól kezdve érett lelkében a leány-ifjúság nevelésének gondolata. 1516-ban Bresciába költözött. 1524-ben elzarándokolt a Szentföldre, a következő évben pedig Rómában részt vett a Szentéven. 1530-ban 12 leánnyal társulatot alapított, és Szent Orsolya oltalmába helyezte művét. Tíz év alatt már 76-an lettek, akik a leányok nevelésére szentelték életüket. 1540 január 24-én halt meg Bresciában.
Élete mozgatója volt az Úr mondása, amit a szentmise Kezdőénekében ismételünk:

Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa. – mondja az Úr.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Akik az igazságra oktatnak sokakat, tündökölni fognak, miként a csillagok. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy az igazság hordozói lehessünk.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki a szolgáló szeretetet adtad az üdvösség elérése eszközéül:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki elhoztad nekünk az örök élet igazságait:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Akit befogadhatunk, amikor gyermeket fogadunk vagy szolgálunk:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük Urunkat, Testvéreim, kegyelmével formálja a nevelők szívét, hogy ne csak az értelmi tudást, hanem a szív tudományát is ültessék el tanítványaik lelkében.

1. Add, Urunk, hogy akik az ifjúság nevelésén fáradoznak, szeretetedre is megtanítsák a rájuk bízottakat.
2. Add, hogy a nevelők példája legyen a leghatásosabb nevelési eszköz.
3. Add, hogy az ifjúság gyakorlatilag is megtanulja az erényes életet.
4. Add, Urunk, hogy az iskolai és a családi nevelés összhangban legyen, és a kegyelmi élet növekedését is megadja.
5. Add, hogy a nevelők és tanítványaik egyaránt eljuthassanak Országod dicsőségébe.

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt akartad, hogy a fiatal szívek ifjúságunk tiszta lelkesedésével szolgáljanak Neked. Kérünk, Merici Szent Angéla közbenjárására adj példás életű nevelőket, akik az örök élet tudományát is továbbadják tanítványaiknak. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Kérünk, Istenünk, Szent Angéla szűz szüntelenül ajánljon minket irgalmadba, hogy az ő szeretetének és okosságának nyomdokain haladva megőrizhessük és megvallhassuk tanításodat!

Példája: Segíts minden veszélyeztetett emberen!
Élete: (ejtsd: mericsi) 1470 körül született Desenzano del Gardában, Brescia (ejtsd: Bressa) közelében. Korán árvaságra jutott, egy rokona nevelte őt és nővérét Saló városában. Már ekkor remetéskedésről ábrándoztak, el is vonultak egy közeli barlangba, nagybátyjuk azonban szerencsésen megtalálta őket és visszavezette a két kis “remetét” a gondviselő házba.
Alig volt 13 éves, amikor nővére is elhunyt. Ekkoriban lett elsőáldozó, majd ettől kezdve napi áldozóvá vált. Ferences harmadrendi lett, 1516-ban a Szentföldre akart zarándokolni. Utközben Kréta szigetén egy szerencsétlenség következtében megvakult, Jézus életének útját vakként járta végig. Látását hazafelé jövet visszanyerte, de mindezt isteni intésnek tekintette.
1525-ben visszatért Bresciába, 12 lányt gyűjtve maga köré, azokat a szeretet gyakorlataira oktatta.
1535-ben Szent Orsolya pártfogása alatt női szerzetestársulatot alapított, szegény lányokat neveltek a keresztény életben.
Meghalt Bresciában, 1540. január 27-én, ekkor már közösségük létszáma 100 fölé emelkedett. Borromeo Szent Károly milánói érsek pártfogásával váltak szerzetté, kb 30 év múlva, később az orsolyiták közössége tanítórenddé fejlődött.

2Sám 7,4-17

Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: ,,Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. Szóltam-e valahol, ahol Izrael fiaival jártam, Izrael valamelyik törzsének, amelyet népemnek, Izraelnek legeltetésével megbíztam, s mondtam-e nekik: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől, hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.” Így, egészen e szavak szerint, s egészen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.
Mk 4,1-20

Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ,,Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.” Majd ezt mondta: ,,Akinek van füle a hallásra, hallja meg.” Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: ,,Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek” [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: ,,Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.”

2010. január 27., szerda Meghallgatás és párbeszéd papok és világiak között

A közösségi Egyház alapeszménye, amelyet a II. Vatikáni Zsinat, majd a Tanítóhivatal sok ezt követő dokumentuma megerősít – alkalmazkodva az újabban fölmerült igényekhez –, fel tudja lelkesíteni mindenekelőtt a fiatal papokat. Ugyanakkor nem kevés nehézséget is támaszt, mert megkívánja nemcsak a püspökkel és a paptestvérekkel, de a világiakkal való együttműködést is. A velük folytatott párbeszéd azt igényli a paptól, hogy tudjon meghallgatni is, ami nem könnyű, ha hiányzik belőlük a párbeszéd és a hagyományok követése.

Ennek kapcsán gazdag tapasztalatot tudok felajánlani, mivel a számkivetettség ideje alatt, amíg a kormány eltiltott a szolgálat gyakorlásától, világiak által vezetett titkos csoportokban éltem, s ha én lettem volna a vezető, az számomra politikai szempontból veszélyesebb lett volna. Ez arra „kényszerített”, hogy megtanuljam a velük való párbeszédet. Így fedeztem föl a közösség építésének döntő fontosságát.

Miloslav Vlk bíboros

2010. január 27. – Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyult köréje.
Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a
tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenrol beszélt nekik.
Így kezdte tanítását: “Halljátok csak! Kiment a magveto vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és
fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja.
Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött
a nap, megperzselodött, és mivel nem volt elég eros gyökere, elszáradt.
Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnottek,
elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott,
kikelt, felnott, és harmincszoros, hatvanszoros, sot százszoros termést
hozott.” Jézus így fejezte be szavait: “Akinek füle van, hallja meg!”
Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték
tole, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: “Ti megtudhatjátok
Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben
hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy
megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: “Nem értitek
ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A
magveto az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás,
meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükbol az
elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a
tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert
(állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy
üldözés éri oket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig,
akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a
tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi
szenvedély rabul ejtik oket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük
gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott.
Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros,
sot százszoros termést hoznak.”
Mk 4,1-20

Elmélkedés:

Érdemes odafigyelnünk a magveto alázatára és bizalmára. Nem értékeli túl
sem önmagát, sem tevékenységét, hanem egyszeruen elvégzi mindennapi
munkáját. S közben bízik abban, hogy Isten jó lesz hozzá, s megfelelo
idojárással segíti a meg kikelését és fejlodését. A magveto tudja, hogy
attól a pillanattól kezdve, hogy kezei elhinti a földbe a magot, az
események irányítása is kikerül a kezébol. Mostantól egyedül Istentol
függ, hogy megáldja-e munkáját. Az igehirdeto is ugyanezzel az alázattal
és bizalommal hirdeti Krisztus tanítását, tudva, hogy nem rajta múlik a
siker, hanem egyedül Istenen, aki gondoskodik arról, hogy a jó szívek
gazdag lelki kincseket teremjenek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézusom, Te mondtad: “Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”.
Íme, most szavad csalatkozhatatlanságára támaszkodunk, és kérjük a
kegyelmet, hogy minden erotlenségünkbol, gyengeségünkbol,
hitetlenségeinkbol, reménytelenségeinkbol és szeretetlenségeinkbol emelj
ki minket, hogy Általad eros, a Te mértékedet tartó és szeretetteljes
életet élhessünk a Te dicsoségedre és az emberek megmenekülésére.

27. szerda (Merici Szent Angéla)

2Sám 7,4-17; Zs 88,4-30; Mk 4,1-20
Házad és királyságod örökre megmarad

2Sám 7,4-17

Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: ,,Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Hiszen nem laktam én házban attól a naptól kezdve, hogy kihoztam Izrael fiait Egyiptom földjéről mind a mai napig, hanem sátorhajlékban jártam. Szóltam-e valahol, ahol Izrael fiaival jártam, Izrael valamelyik törzsének, amelyet népemnek, Izraelnek legeltetésével megbíztam, s mondtam-e nekik: Miért nem építettetek nekem cédrusházat? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát. Ő fog házat építeni nevemnek, s én megszilárdítom királysága trónját mindörökre. Atyja leszek neki, s ő fiam lesz nekem: ha valami gonoszat cselekszik, megfenyítem őt az emberek vesszejével, s az emberek fiainak csapásaival. De irgalmasságomat meg nem vonom tőle, mint ahogy megvontam Saultól, akit eltávolítottam színem elől, hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.’ Így, egészen e szavak szerint, s egészen e látomás szerint mondta el Nátán mindezt Dávidnak.

Zs 88,4-30

,,Szövetségre léptem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: örökre megszilárdítom utódodat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat.’ Csodáidat, Uram, magasztalják az egek, és hűségedet az egybegyűlt szentek. Mert ki hasonló az Úrhoz a fellegek közt ki olyan az Isten fiai között, mint Isten? Isten, akit rettegnek a szentek tanácsában, aki nagyobb és félelmetesebb mindazoknál, akik körülötte vannak. Uram, Seregek Istene, ki hasonló hozzád? Hatalmas vagy, Uram, és hűséged övez téged. Te uralkodsz a tenger erején és háborgó hullámait te fékezed meg. Te tapostad el Ráhábot, halálra sebezve, hatalmas karoddal szétszórtad ellenségeidet. Tiéd az ég, és tiéd a föld, te alkottad a föld kerekségét és mindazt, ami rajta van. Te teremtetted északot és délt, nevedben örvendezik a Tábor és a Hermon. Karod hatalmas, kezed erős, jobbod diadalmas. Igazságosság és jog trónod alapja, irgalom és igazság vonulnak előtted. Boldog az a nép, amely tud ünnepelni. Az ilyenek arcod világosságánál járnak, Uram. Nevedben egész nap ujjonganak, s felmagasztalódnak igazságosságodban. Mert te vagy erejük és ékességük és jóságod emeli magasra fejünket. Mert az Úré a pajzsunk, s Izrael Szentjéé a királyunk. Egykor látomásban szóltál szentjeidhez és azt mondtad: ,,Segítséget nyújtottam egy hősnek, felemeltem népemből egy választottat. Megtaláltam szolgámat, Dávidot, felkentem őt szent olajommal. Vele lesz erős kezem és karom megerőssíti őt. Semmit sem tehet vele az ellenség, és nem árthat majd neki a gonoszság fia. Kiirtom előle ellenségeit, és gyűlölőit megfutamítom. Vele lesz hűségem és kegyelmem, és hatalma magasra emelkedik nevemben. Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyóvizekre. Így szól majd hozzám: ,,Atyám vagy te, én Istenem, és szabadításom kősziklája!’ S én elsőszülöttemmé teszem őt, legfölségesebbé a föld királyai között. Örökre megőrzöm irgalmamat iránta, és szövetségem mindig vele marad. Örökkévalóvá teszem nemzetségét, s fenntartom trónját, amíg az ég áll.

Mk 4,1-20

Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: ,,Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben, de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.’ Majd ezt mondta: ,,Akinek van füle a hallásra, hallja meg.’ Mikor egyedül maradt, megkérdezte őt a vele levő tizenkettő a példabeszéd felől. Ezt mondta nekik: ,,Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek’ [Iz 6,9-10]. Majd így folytatta: ,,Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? A magvető az igét veti. Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott. Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad. A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.’