Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január 28, 2010 havi archívum

Wass Albert A magyar nemzet hét parancsolata

“Az Úristen kegyelméből azonban nincsen veszedelem a megmaradás lehetősége nélkül. Ha fölismerjük a veszedelmet, és él bennünk az akarat, hogy segítsünk magunkon, az Úr is velünk lesz!
S ha már egyebet vénségemnél fogva nem is tehetek: szavakba foglalhatom a törvényt, mely részben minden nemzetre egyformán vonatkozik, de különösképpen a magyarra.
És elnevezhetem ezt a törvényt A MAGYAR NEMZET HÉT PARANCSOLATÁNAK:

1. Tiszteld és szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, minden erődből és rajta kívül más istened ne legyen. Bálványt ne imádj! A pénz mindössze eszköz, nem istenség. Érdekimádat, ön-imádat hamis utakra vezet embert és nemzetet egyaránt.

2. Magyar mivoltodat, az Úr legszebb ajándékát, meg ne tagadd soha! Őrizd, ápold, add át fiaidnak, mert csak addig marad rajtatok az Úr szeme, míg e nemzethez hívek maradtok. Ki nemzetét elhagyja: az Urat tagadja meg, s elvész nyom nélkül a népek tengerében.

3. De ne gyűlöld azt, aki más nemzethez tartozik. A gyűlölet méreg, mely megmérgezi az elmét, és gyűlöletet terem. Rokonod minden isten-fia ember, bármely nyelvet beszéljen is.

4. Szeress minden magyart, mert testvéred Ő: nemzeted fia. Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr. Ki testvére ellen fordul, vagy megcsalja azt: önmagát rövidíti meg ezzel, saját nemzetét gyöngíti, s az Úr parancsa ellen vétkezik. Ki széthúzás magját veti el: romlást arat.

5. Ki bántja a magyart: téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Bárki magyar vesztesége a te veszteséged is.

6. Légy becsületes, tisztességes és igaz! Ezek azok az emberi értékek, melyeken nemzeteknek, országoknak épülniök kell. Hamis szó, hamis cselekedet ingoványba vezet. Aki csalásra épít: nyakát töri. A felelőtlen ember homokra épít, amit elfúj a szél, és elmos az eső. A becsületesség olyan, mint a sziklakő: kemény és maradandó. Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövendő az igazaké. Haladj csak bátran a becsület és tisztesség útján, a jövendő az igazakkal van.

7. Legyetek bátrak és hűségesek egymáshoz és a magyar nemzethez, mert az Úr szereti a bátrakat és a hűségeseket, s megsegíti azokat, akik az igazság útjain járnak.

Őrizzétek szívetekben ezeket a parancsolatokat, s meglássátok: az Úr veletek lesz! “

Reklámok

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 15. fejezet

1. A vámszedők és a bűnösök (vétkezők) mind közeledtek hozzá, hogy hallgassák,
2. és zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, és ezt mondták: ez bűnösöket (vétkezőket) fogad magához és együtt eszik velük.
3. Erre ezt a példázatot mondta nekik:
4. ki az az ember közületek, akinek ha száz juha van, és egy elvész közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja?
5. és amikor megtalálta, örömében felveszi a vállára,
6. és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait és ezt mondja nekik: örüljetek együtt velem, mivelhogy megtaláltam az elveszett juhomat,
7. mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben is egy bűnös gondolkodásmód megváltoztatásán (észretérésén) mint kilencvenkilenc megigazulton, akinek nincs szüksége a gondolkodásmód megváltoztatására.
8. Vagy melyik asszony az, akinek van tíz drachmája, és ha elveszt egy drachmát, nem gyújt mécset, nem söpri ki a házat és nem keresi gondosan, míg meg nem találja?
9. és ha megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyokat, és ezt mondja: örüljetek együtt velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem.
10. Ugyanígy, mondom nektek, öröm lesz az Isten angyalainak színe előtt egyetlen észretért vétkezőn (gondolkozását megváltoztató bűnösön),
11. majd pedig ezt mondta: egy embernek volt két fia,
12. és a fiatalabbik ezt mondta az apjának: apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét, az pedig elosztotta köztük a vagyonát (ami a megélhetésre volt).
13. És nem sok nappal azután összeszedte mindenét a fiatalabb fiú, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta (elpazarolta) vagyonát, léhán, feslett életet élve.
14. Amikor pedig mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett,
15. és elment, elszegődött annak a vidéknek egy polgárához, aki elküldte őt mezeire disznókat legeltetni.
16. És sóvárgott (kívánta volna) megtölteni gyomrát azokkal a szentjánoskenyér hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, és senki sem adott neki,
17. ekkor pedig magába szállt, és ezt mondta: apám hány bérese bővölködik kenyérben, én meg itt éhen pusztulok,
18. fölkelek, elmegyek az apámhoz, és ezt mondom neki: apám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben,
19. többé már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak hívj, tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.
20. És útra kelt, visszament az apjához, de még mikor távol volt (messziről) meglátta őt az apja, és megesett rajta (elszorult) a szíve, és futott, a nyakába borult, és össze-vissza csókolta.
21. Ekkor ezt mondta a fia neki: apám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben, többé (már) nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívj.
22. Így szólt pedig az apa rabszolgáihoz: gyorsan hozzátok ki a legjobb (elsőrendű) ruhát, öltöztessétek fel, és adjatok (húzzatok) gyűrűt az ujjára és sarut a lábaira,
23. és hozzátok elő a hízlalt borjút, és vágjátok le, együnk és vigadjunk,
24. mivelhogy ez a fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megtaláltatott (megkerült) és elkezdtek vigad(oz)ni,
25. az idősebbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, a zene és a körtánc hangját meghallotta
26. és odahívta az egyik (szolga)legényt, tudakozódott, hogy mik ezek,
27. az pedig megmondta neki, hogy: a testvéröcséd megjött, és levágatta az apád a hízlalt borjút, mivelhogy egészségesen visszakapta őt,
28. erre (az) megharagudott, és nem akart bemenni, az apja pedig kijött és kérlelte,
29. ő pedig ezt mondta az apának: látod, annyi éve szolgálok neked, és soha parancsaidat meg nem szegtem (át nem hágtam), és nekem sohasem adtál egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal egyet mulassak (vigadjak),
30. amikor pedig ez a fiad, aki a vagyonodat cédákkal falta fel, megjött, levágattad neki a hízlalt borjút.
31. Ő pedig ezt mondta neki: gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tied,
32. de vigadnod és örülnöd kellene, mivelhogy ez a testvéred halott volt, és életre kelt (megelevenedett), elveszett és megtaláltatott,

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 14. fejezet

1. és történt, amikor a farizeusok egyik vezetőjének házába ment szombaton kenyeret enni, azok figyelték (szemmel tartották) Őt,
2. és lám, egy vízkóros ember volt előtte,
3. és Jézus szólt a törvénytudókhoz és a farizeusokhoz, ezt kérdezte: szabad-e (megengedett-e) szombaton beteget gyógykezelni, vagy nem?
4. Azok pedig hallgattak, erre Ő rátette kezét, meggyógyította, és elbocsátotta (elküldte),
5. hozzájuk pedig így szólt: ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azt mindjárt?
6. És nem bírtak válaszolni erre,
7. mondott pedig a meghívottaknak egy példázatot (példabeszédet), miközben megfigyelte, hogyan válogat-ják az első asztali helyeket, és így szólt hozzájuk:
8. amikor valaki meghív lakodalomba, nehogy letelepedj a főhelyre, mert hátha nálad előkelőbbet is meg-hívott,
9. és odajön, aki meghívott téged is meg őt is, és felszólít: add át neki a helyedet és akkor kezded szégyen-szemre az utolsó helyet elfoglalni,
10. hanem ha meghívnak, menj és telepedj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: barátom, jöjj feljebb, akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled,
11. mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megalázzák, és aki megalázza magát, felmagasztalják.
12. annak pedig, aki meghívta Őt, azt mondta: amikor reggelit vagy estebédet adsz, ne hívd meg arra baráta-idat, se testvéreidet, se rokonaidat, se jómódú (gazdag) földieidet, nehogy (esetleg ők is) visszahívjanak, és viszonozzák neked,
13. hanem, amikor vendégséget rendezel, hívd a koldusszegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat,
14. és boldog leszel, mivelhogy nincs miből viszonozniuk, de te viszonzásban részesülsz (visszaadják neked) majd az igaz(ságos)ak feltámadásakor,
15. meghallotta pedig valaki az asztaltársaságból ezeket, és ezt mondta neki: boldog, aki kenyeret eszik Isten Királyságában.
16. Ő pedig ezt mondta neki: egy ember nagy estebédet csinált, és sokakat meghívott,
17. és elküldte a rabszolgáját az estebéd órájában, hogy mondja meg a meghívottaknak, gyertek, mert már minden készen van.
18. És elkezdtek mind mentegetőzni, az első ezt mondta neki: szántóföldet vásároltam, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek téged, ments ki engem (fogadd el mentségemet),
19. és a másik ezt mondta: öt iga ökröt vásároltam, és megyek, hogy kipróbáljam őket, kérlek téged, fogadd el mentségemet,
20. ismét egy másik ezt mondta: megnősültem (feleséget vettem) és ezért nem mehetek,
21. és visszatért a rabszolga, jelentette az urának ezeket. Akkor megharagudott a házigazda és ezt mondta a (rab)szolgájának: menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és a (koldus)szegényeket és a nyomorékokat, a vakokat és a sántákat hozd (vezesd) be ide.
22. És ezt mondta a (rab)szolga: Uram, megtörtént, amit elrendeltél, és még van hely,
23. ekkor az úr ezt mondta a rabszolgának: eredj ki az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni min-denkit, hogy megteljék a házam,
24. mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki meg nem kóstolja az én estebédemet
25. Nagy tömeg ment vele együtt, megfordult és így szólt hozzájuk:
26. ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg az apját és az anyját, a feleségét és a gyermekeit, a fi(test)vérét és a nő(test)vérét, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványon,
27. és aki nem hordozza (veszi vállára) a keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet nékem tanítványom,
28. mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből (lesz-e annyija) hogy kivitelezze?
29. nehogy azután, hogy az alapot lerakta, nem bírja bevégezni, és mind, akik szemlélik, kicsúfolják,
30. és ezt mondják: ez az ember elkezdett építkezni, és nem bírta bevégezni
31. vagy melyik király az, aki háborúba indul (hadba vonul) egy másik király ellen, és nem ül le előbb és nem tart tanácsot, vajon képes-e tízezer katonával szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32. Ha pedig nem: követséget küld hozzá amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33. Így tehát mindenki, aki nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.
34. Kitűnő tehát a só, de ha a só elveszti ízét, mivel ízesítik? Se a földbe, se trágyának nem alkalmas, kidob-ják. Akinek füle van a hallásra, hallja meg.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 13. fejezet

1. Jelen voltak pedig abban az időszakban néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozatuk vérével keverte össze,
2. és válaszul ezt mondta nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galilea-inál, mivelhogy ezeket elszenvedték?
3. nem, mondom nektek, hanem ha gondolkozást nem változtattok (észre nem tértek), mindnyájan hasonló-képpen elvesztek,
4. vagy az a tizennyolc, akikre rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, azt gondoljátok, hogy azok vét-kesebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bármelyik ember?
5. mondom nektek: nem! de ha nem változtattok gondolkozásmódotokon, mindnyájan éppen úgy elvesztek.
6. Azután pedig ezt a példázatot mondta: egy fügefa volt valakinek a szőlőjébe ültetve, és odament, hogy gyümölcsöt keressen rajta, és nem talált,
7. erre ezt mondta a vincellérnek: nézd, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki, miért foglalja a földet hiába?
8. az pedig így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom,
9. hátha terem (gyümölcsöt hoz) jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.
10. Tanított pedig az egyik zsinagógában szombatonként,
11. és lám, volt ott egy asszony, akiben a gyengélkedés szelleme volt tizennyolc éve, és össze volt görbedve, és nem volt képes teljesen felegyenesedni.
12. Amikor pedig Jézus meglátta őt, magához szólította (odahívta) és ezt mondta neki: asszony, fel vagy old(oz)va a betegségedből,
13. és rátette a kezeit és rögtön felegyenesedett és dicsőítette az Istent.
14. Erre válaszul a zsinagóga előljárója fölháborodott (méltatlankodott) mivelhogy szombaton gyógyított Jézus, ezt mondta a tömegnek: hat nap van amelyen dolgozni kell, tehát azokon jöjjetek gyógykezeltetni magatokat és ne a szombat napján.
15. Az Úr pedig így válaszolt neki: kétszínűek, szombaton nem oldja-e el mindenitek az ökrét vagy a szama-rát a jászoltól, és nem vezeti-e el megitatni?
16. de Ábrahámnak ezt a lányát, akit a sátán lám, tizennyolc éve megkötözött, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből a szombat napján?
17. És amikor ezeket mondta, elszégyellték magukat (mind), akik ellene voltak, és a tömeg mind örült azok-nak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.
18. Azután ezt mondta: mihez hasonlít az Isten Királysága, (és) mihez hasonlítsam?
19. hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjébe, és fel is nőtt, és (élő)fává lett, és az ég madarai fészket raktak az ágai közé,
20. és ismét szólt: mihez hasonlítsam Isten Királyságát?
21. hasonlít a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, bele keverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.
22. És városokon és falvakon áthaladva tanított, és így tette meg az utat Jeruzsálembe (így folytatta útját Jeruzsálem felé)
23. ezt mondta pedig valaki neki: Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ő pedig így szólt hozzájuk:
24. Küzdjetek (tusakodjatok) bemenni a szűk kapun, mivelhogy sokan – mondom nektek -, igyekeznek be-menni, és nem bírnak,
25. attól fogva, hogy a házigazda felkelt és bezárta az ajtót, és ti kívül állva kopogtatni kezdtek az ajtón és ezt mondjátok: Uram, nyisd ki nekünk, és ezt válaszolja majd nektek: nem tudom, ti honnan valók vagy-tok,
26. akkor elkezditek mondani: a szemed láttára ettünk és ittunk, és az utcáinkon (tereinken) tanítottál,
27. erre Ő ezt mondja nektek: nem tudom, honnan vagytok, távozzatok tőlem mind(nyájan), ti, akik igazság-talanságot műveltek,
28. ott lesz sírás és fogak csikorgatása, amikor látjátok Ábrahámot és Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten Királyságában, magatokat pedig kirekesztve (kitaszítva) belőle,
29. és eljönnek keletről és nyugatról, északról és délről és asztalhoz telepednek az Isten Királyságában,
30. és lám, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek, és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.
31. Még abban az órában néhány farizeus jött hozzá, akik ezt mondták neki: menj, távozz el innét, mert He-ródes meg akar téged ölni,
32. és ezt mondta nekik: menjetek, mondjátok meg annak a rókának, lám, démonokat haj(í)tok ki és gyógyí-tok, ma és holnap, és harmadnap elérkezek a végcélba (bevégzem)
33. csakhogy nekem ma és holnap és a következő (hátralevő) napokon folytatnom kell utamat, mert nem lehetséges, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34. Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hány-szor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a madár a fiókáit a szárnyai alá, és nem akartátok,
35. meglátjátok, elhagyatott lesz a házatok, de mondom nektek, nem láttok engem, míg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!

2010. január 28. Aquinói Szent Tamás áldozópap, egyháztanító A nap liturgikus színe: fehér

Szent Tamás, a nagy tudós, a hit rendszerezője. Magvetőként hirdette és élet Isten üzenetét. A magvető bártorságával és kitartásával akarok én is Isten ügyében tevékenykedni.

1225-ben született Roccaseccában, az Aquinoi grófok családjából. Ötéves korában Montecassinoba berült nevelésre. Tudományos képzését a nápolyi domonkosoknál kapta. 1244-ben Párizsba került. 1245 és 52 között Kölnben tanult Nagy Szent Albert iskolájában. 1256-ban a hittudományok magisztere lett. Egy évre rá Szent Bonaventurával együtt kezdte előadásait Párizsban. 1259-ben Itáliába ment, 1261 és 64 között IV. Orbán pápa udvarában élt Orvietoban. 1265-ben a római dominikánus főiskola igazgatója lett. 1269-ben újra Párizsba került, majd 1272-ben ismét Nápolyba küldték. A II. Lyoni zsinatra utazva, a fossanovai apátságban halt meg 1274 március 7-én. Holttestét 1369 január 28-án átvitték Toulouse-ba.
Mint az Anyaszentegyház tanítómesterét magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a bölcsesség és értelem lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Az igazi alázatosság elvezet Isten igaz ismeretére. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy a lélek alázatosságával eljussunk a helyes Isten-ismeretre.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki magad vagy a teremtetlen örök Igazság:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki kinyilatkoztattad a mennyei Atya titkait:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki Egyházadra bíztad az örök élet igéit:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, a világ Világosságát, a tanítók Tanítómesterét, hogy adja meg a hit bizonyosságát, és a természetfeletti világos látást.

1. Add, Urunk, hogy az eszmék megtévesztő kavargásában állhatatosan kitartsunk a hitben.
2. Add, hogy a divatos szólamok helyett Egyházad üdvösségre vezető tanításához ragaszkodjunk.
3. Add, hogy akik a tanítás feladatát kapták, mindig a Te igazságodat hirdessék.
4. Adj nekünk értelmes szívet, hogy a megismert igazságokat szeretetben életté váltsuk.
5. Add, hogy egykor Benned szemlélhessük a teremtetlen örök Bölcsességet.

Urunk, Jézus Krisztus! Titokzatos Testedben, az Egyházban különböző ajándékokat adtál, hogy a szenteket hivatásuk betöltésére neveljék, és felépítsék Egyházadat. Kérünk, add, hogy amint Aquinoi Szent Tamásban Egyházadnak szentet és tanítót adtál, úgy korunk tanítói is életszentségben mutassák az utat, amely elvezet Hozzád. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.

Istenünk, aki Aquinói Szent Tamást az életszentség lángoló szeretetének és a szent tudományban való jártasságnak tükrévé tetted, kérünk, add meg nekünk, hogy értelmünkkel átlássuk, amit tanított, és szívünkkel kövessük, amit cselekedett!

Példája: Csendes, alázatos munkával szorgoskodj!
Élete: 1225-ben született az aquinói gróf gyermekeként Roccasicca (ejtsd: rokkaszikka) várában. Öt évig tanult a bencéseknél a Monte Cassinó-i kolostorban, majd Nápolyba került, ahol a domonkosokkal ismerkedett meg. 17 évesen lett domonkosrendi, a családja akarata ellenére: testvérei elrabolták, több mint egy évre egy várba zárták kötélen kimászott, Nápolyban lett domonkos.

20 évesen Párizsba viszik tanulni, később Kölnben tanul tovább, mestere Nagy Szent Albert. Néma ökörnek csúfolták társai, de Nagy Szent Albert megvédte, és tehetségét felismerve, külön feladatokat adott Tamásnak.

27 évesen tanár volt a Párizsi egyetemen, majd Rómában és Nápolyban is tanított 32 kötetet írt, tekintélyét mindenütt elismerték. Mégis megmaradt szerzetesnek, alázatosan.

A lyoni zsinatra főteológusnak hívta meg X. Gergely pápa, azonban útközben megbetegedett, ágynak esett. 1274. március 7-én halt meg Terracina közelében, a fossanuovai ciszterci kolostorban.

Emléknapját azért január 28-án üljük meg, mert földi maradványait 1369-ben ezen a napon vitték át Toulouse-ba, és március 7. már nagyböjtre esik..

Legfőbb műve a “Summa theologica” évszázadokon át az Egyházi ismeretek legfőbb kézikönyve volt.

Aquinói Szent Tamás a teológiai főiskolák és egyetemek védőszentje.

B év, évközi idő, 3. hét, csütörtök
2Sám 7,18-19.24-29

Bement erre Dávid király az Úr elé, leült, és így szólt: ,,Ki vagyok én, Uram Isten, s mi az én házam, hogy engem ennyire felemeltél? Sőt még ez is kevésnek tűnt színed előtt, Uram, Isten, s a messze időre vonatkozólag is szóltál szolgád házáról, mert ez a törvénye az embernek, Uram, Isten! Örökre népeddé tetted ugyanis népedet, Izraelt, s te, Uram Isten, lettél az Istenük. Most tehát, Uram Isten, tartsd fenn szavadat, amelyet szóltál szolgádról s házáról, mindörökké, s tégy, ahogy szóltál, hogy magasztalják nevedet mindörökké és mondják: ,,A seregek Ura az Istene Izraelnek” — s akkor szolgádnak, Dávidnak a háza állandó lesz az Úr előtt. Seregek Ura, Izrael Istene, mivel te nyilatkoztattad ki szolgád hallatára a szót: ,,Házat építek neked”, azért merített szolgád bátorságot arra, hogy ezzel az imádsággal forduljon hozzád. Most tehát, Uram Isten, te Isten vagy és szavad igaz lesz, mert te mondtad szolgádnak e jókat! Méltóztasd tehát megáldani szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted örökké, hiszen, Uram Isten, te mondtad és áldásod meg is fogja áldani szolgád házát mindörökké.”
Mk 4,21-25

Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: ,,Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

2010. január 28., csütörtök Az Egyház alaptörvénye

Mi az az összetartó erő, amely össze tud tartani egy plébániát vagy a Krisztus után vágyakozó emberiséget? Mindenki tudja, hogy ez a szeretet. Csodálatos ajándék, szóval ki nem fejezhető erény!

A szeretet Istentől ered, aki a szeretet által Önmagát közli az emberekkel, és az kiárad emberről emberre. Az égből száll alá, mint áldást hozó királyi folyó. Istennek a jósága, aki szereti az embereket, és arra hívja őket, mintegy belülről ösztönözve őket, hogy egymást is szeressék.

Ez az Egyház alaptörvénye. Ha elméletileg nézzük, a szeretetet könnyű hirdetni, lehet róla szépen beszélni vagy közösen megvallani – gyakorlása azonban nagyon igényes és nehéz. Ez azonban nemcsak egy végrehajtható és aktuális feladat, hanem éppen ez mutatja meg igazán, milyen Egyházunk élete.

VI. Pál pápa beszéde a S. Maria Consolatrice plébánián (1964)

2010. január 28. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: “Vajon azért gyújtanak-e
lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a
lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy
nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért,
hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
folytatta: “Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek,
olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sot ráadást is adnak hozzá. Mert
akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije
van.”
Mk 4,21-25

Elmélkedés:

Jézus az isteni tanítást hozta el nekünk, embereknek, hogy
megvilágosodjunk az igazság által, s eljussunk a hitre. Azok a csodák,
amikor Jézus vakoknak adja vissza a látás képességét, nagyon fontosak,
mert nem csak arról van szó bennük, hogy Jézus gyógyító cselekedete
következtében testi betegségük elmúlik, hanem ezen személyek értelme és
szívük is megnyílik a hit számára. A hit fényét, amelyet mindannyian
Istentol kapunk, nem szabad elrejtenünk, hanem mások számára is fel kell
mutatnunk, mert ezt jelenti a keresztény tanúságtétel. Mivel a krisztusi
tanítás az üdvösség szempontjából elengedhetetlen számunkra, nekünk is
gondoskodnunk kell terjedésérol.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Atyánk! Itt vagyok szolgáltadra, a Te gyermeked, hogy rajtam keresztül
folytasd szereteted munkáját a világban azáltal, hogy Jézust adod nekem,
rajtam keresztül másoknak és az egész világnak. Imádkozzunk egymásért,
hogy Jézus szerethessen bennünk és általunk azzal a szeretettel, mellyel
az Atya szereti Ot.