Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 21. fejezet

1. Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják ajándékaikat a templom kincsőrző perselyébe a gazdagok,
2. de látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki bedobott két aprópénzt oda,
3. és ezt mondta: igazán mondom nektek, hogy az a koldusszegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott be,
4. mert ezek mind(nyájan) fölöslegükből dobtak (Istennek) ajándékot, ez pedig a maga szűkölködéséből mindazt odadobta, ami megélhetésére volt,
5. és amikor némelyek a templomépületről mondták, hogy gyönyörű (eszményi szép) kövekkel és fogadal-mi ajándékokkal van ékesítve, ezt mondta:
6. ezekből, amiket láttok, jönnek napok, amelyekben nem marad kő kövön, mind lerombolják.
7. Megkérdezték pedig Őt: és ezt mondták: Tanítómester, mikor lesznek ezek? és mi lesz a jele, amikor ezek meg fognak történni?
8. Ő pedig (ezt) mondta: vigyázzatok, nehogy félrevezessenek (tévútra vigyenek) benneteket, mert sokan jönnek az én nevemben, és ezt mondják: én vagyok, és az idő elközelgett, nehogy utánuk menjetek.
9. Amikor pedig hallotok háborúkról és zavargásokról, nehogy megrémüljetek, mert ezeknek meg kell tör-ténni előbb, de nincs mindjárt itt a vég!
10. Akkor ezt mondta nekik: nemzet támad nemzetre és királyság királyságra,
11. meg nagy földrengések lesznek, helyenként éh(ín)ség és járványok, félelmet keltő tünemények és nagy jelek lesznek az égből,
12. de mindezeket megelőzően kezet emelnek rátok és üldözni fognak, kiszolgáltatnak (átadnak) a zsinagó-gáknak és börtönökbe vetnek, királyok és vezetők elé hurcolnak az én nevem miatt,
13. de ez alkalom lesz számotokra a tanú(bizony)ság tételre.
14. Véssétek hát (a) szívetekbe: ne törjétek a fejeteket előre, hogyan védekezzetek,
15. mert én majd adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
16. Kiszolgáltatnak titeket a szülők és testvérek, a rokonok és barátok, és némelyeket halálra visznek közüle-tek,
17. és gyűlöltek lesztek mindenki előtt az én nevemért,
18. (de) fejetekről egy hajszál sem vész el,
19. a kitartásotokkal megnyeritek a lelketeket.
20. Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek veszik körül, akkor tudjátok meg (vegyétek tudo-másul), hogy elközelgett pusztulása!
21. Akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe, és a városban levők távozzanak belőle, és akik a vidé-ken vannak, nehogy bemenjenek oda,
22. mivelhogy a bosszúállás (igazságszolgáltatás) napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.
23. Jaj pedig a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban, mert nagy szükség lesz a földön, és harag ezen a népen,
24. és harci kard éle által hullanak el, és fogságba hurcolják őket mindenféle nemzet közé, és Jeruzsálemet (nem zsidó) nemzetek tiporják (tapossák), míg a (nem zsidó) nemzetek időszaka be nem telik,
25. és lesznek jelek a napban, a holdban, és a csillagokban és a földön a nemzetek szorongása tanácstalansá-gukban a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt,
26. megdermednek az emberek a félelemtől és a földkerekségre zúduló szörnyűségek várásától, mert az egek összetartó erői megrendülnek,
27. és akkor meglátják az Emberfiát eljönni felhőkben hatalommal és sok dicsőséggel.
28. Amikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeleg a ti megváltásotok,
29. és mondott egy példázatot (példabeszédet) nekik: nézzétek a fügefát és minden (élő)fát,
30. amikor már látjátok, hogy kihajtanak, magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár.
31. Úgy ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten Királysága.
32. Ámen, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek.
33. Az ég és a föld elmúlik, de az Én szavaim semmiképpen el nem múlnak.
34. Vigyázzatok pedig magatokra, nehogy elnehezítsétek szíveteket mámorban és részegségben és a megél-hetés tépelődő gondjaiban, és készületlenül (váratlanul) ne érjen benneteket az a nap,
35. mert mint egy tőr, fog lecsapni mindazokra, akik a föld összfelszínén laknak.
36. Virraszatok hát minden időszakban könyörögve, hogy legyen erőtök kimenekülni mindezekből, amelyek meglesznek majd, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.
37. Nappal pedig a templomépületben volt és tanított, éjszakára pedig kiment, és azon a hegyen tartózkodott, amelyet Olajfák hegyének hívnak,
38. és a nép mind korán reggel odatódult hozzá, hogy a templomépületben hallgassa Őt.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 20. fejezet

1. És történt az egyik napon, hogy amikor a népet tanította a templomépületben és hirdette az evangéliumot, előálltak a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,
2. és így szóltak hozzá: mondd meg nekünk, milyen hatalommal (felhatalmazással) teszed ezeket? vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?
3. Válaszul pedig így szólt hozzájuk: kérdezek tőletek én is egy dolgot és mondjátok meg nekem:
4. János (víz)be merítése égből volt vagy emberektől?
5. azok pedig tanakodtak (okoskodtak) maguk közt: hogy ha ezt mondjuk: az égből, azt mondja majd: miért nem hittetek neki?
6. ha pedig azt mondjuk: emberektől, a nép mind megkövez minket, mert meg van győződve, hogy János próféta volt,
7. és azt válaszolták, hogy nem tudják, honnan volt.
8. Jézus is (azt) mondta nekik: én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.
9. A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte mondani: egy ember szőlőt ültetett, és bérbe adta azt föld-munkásoknak, és hosszabb időre külföldre utazott,
10. a kellő időszakban elküldte a földművesekhez egy rabszolgáját, hogy a szőlő terméséből adjanak neki, de a földművesek megverték és üresen elkergették,
11. és egy másik rabszolgát küldött, de azok azt is megverték, és gyalázva üresen elküldték,
12. és egy harmadikat is küldött, azok pedig ezt is sebesre verve kidobták,
13. ezt mondta pedig a szőlő ura: mit tegyek? elküldöm szeretett fiamat, tán ha látják, megbecsülik.
14. Amikor azonban őt a földművesek meglátták, tanakodtak egymás között és (ezt) mondták: ez az örökös (sorsrész-élvező), öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség (sorsrész)
15. és kidobták őt a szőlőből és megölték, mit tesz tehát velük a szőlőnek ura?
16. eljön és elpusztítja ezeket a földműveseket, és a szőlőt másoknak adja. Ezt hallva pedig (ezt) mondták: nehogy így legyen!
17. Ő pedig rájuk tekintett (végignézett rajtuk) és ezt mondta: mi tehát ez, ami meg van írva: a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett?
18. mindenki, aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig az esik rá, agyonzúzza.
19. És igyekeztek a főpapok és az írástudók elfogni (kezeiket rávetni) abban az órában, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk szólt ez a példabeszéd,
20. és hogy szemmel tartsák, (cselvető) kémeket küldtek ki, akik becsületes embereknek színlelték magukat, hogy szaván fogják, és hogy kiszolgáltassák (átadják) a főhatóságnak és a helytartó hatalmának,
21. és megkérdezték őt: Tanítómester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyvá-logató (nem a külsőre vagy tekintettel), hanem a való(igaz)sághoz híven az Isten útját tanítod.
22. Szabad-e (megengedett-e) nekünk a Cézárnak (a római császárnak) adót fizetnünk, vagy nem?
23. Ő pedig mélyére látott alattomosságuknak, és ezt mondta nekik:
24. mutassatok nekem egy dénárt, kinek a képe és felirata van rajta? ők pedig (ezt) mondták: Cézáré (a római császáré).
25. Ő pedig így szólt hozzájuk: adjátok meg tehát ami a Cézáré, a Cézárnak, és az Istennek ami az Istené,
26. és nem bírták megfogni beszédében a nép előtt, és csodálkozva a válaszán, elhallgattak,
27. odamentek hozzá pedig némelyek a szadduceusok közül, akik tagadják hogy van feltámadás, és megkér-dezték őt,
28. (ezt) mondva: Tanítómester, Mózes megírta nekünk, ha valakinek a fi(test)vére meghal, akinek felesége van, és gyermektelen, hogy annak fitestvére vegye el az (özvegy)asszonyt, és támasszon utódot a (fi)testvérének.
29. Voltak tehát heten testvérek, és az első megnősült (feleséget vett), aztán meghalt gyermektelenül,
30. és a második is elvette az asszonyt, az is meghalt gyermektelenül,
31. aztán a harmadik vette el őt, majd (sorra) mind a hét, de (mind) úgy haltak meg, hogy nem hagytak gyermeket.
32. Végül (utoljára) az asszony is meghalt.
33. A feltámadáskor tehát kié lesz az asszony? mert mind a hétnek felesége volt,
34. és (ezt) mondta nekik Jézus: e (világ)korszak (aion) fiai nősülnek és férjhez mennek,
35. azok pedig, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak a másik világkorszakba és a halottak közül való feltámadásra, azok nem nősülnek és férjhez sem mennek,
36. már meg sem halhatnak, mert az angyalokhoz hasonlítanak (az angyalokkal egyenlők) és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.
37. Hogy pedig a halottak életre kelnek, már Mózes is hírül adta a csipkebokornál, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
38. Isten pedig nem a halottaké, hanem az élőké, mert mindenki az Ő számára (Ő néki) él,
39. néhány írástudó pedig ezt mondta: Tanítómester, kitűnően szóltál (jól mondtad),
40. többé ugyanis nem mertek tőle kérdezni semmit,
41. de Ő így szólt hozzájuk: hogyan mondhatják, hogy a Krisztus Dávid(nak) Fia?
42. hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében:
1. Mondja az Úr, Uramnak: ülj a jobbomra,
43. míg ellenségeidet lábaid alá teszem zsámolyul.
44. Dávid tehát Urának hívja, akkor hogyan lehet a Fia neki?
45. Amikor pedig a nép mind hallotta, ezt mondta a tanítványainak:
46. óvakodjatok az írástudóktól, akik díszöltözetben akarnak járni-kelni, és szívesen veszik a tereken a kö-szöntéseket és a zsinagógákban (összejöveteleken) az első székeket, és az estebédeken az első (fekvő) helyeket,
47. felemésztik (felfalják) az özvegyek házait, és színleg hosszan imádkoznak, annál súlyosabb ítélet vár rájuk.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 19. fejezet

1. És bement Jerikóba, és keresztül ment rajta,
2. és lám, volt ott egy férfi, névszerint Zákeus, aki fővámszedő volt és gazdag,
3. és igyekezett látni Jézust, ki Ő, de nem volt rá képes a tömegtől, mert termetre nézve kicsi volt,
4. és előre futott, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa Őt, mivelhogy arra kellett elmennie,
5. és amint arra a helyre ért, Jézus föltekintett, és így szólt hozzá: Zákeus, sietve szállj le, mert ma a te há-zadban kell nekem maradnom,
6. és sietve leszállt, és örömmel befogadta Őt.
7. És látva ezt, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös férfihez ment be szállásra (tért be lepi-henni),
8. de Zákeus előállt, és így szólt az Úrhoz: nézd, szerzett vagyonom felét, Uram, a koldusszegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, visszaadom négyszeresen,
9. így szólt pedig hozzá Jézus: ma lett üdvössége (megmentése) ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia,
10. mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megmentse (üdvözítse), ami elveszett.
11. Hallgatóinak pedig még egy példabeszédet mondott, mivel már közel volt Jeruzsálemhez, és (azt) gon-dolták, hogy hamarosan megvalósul az Isten Királysága (királyi uralma),
12. (ezt) mondta tehát: egy nemes ember messze földre indult (távoli országba utazott), hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.
13. Magához hívatta pedig tíz (rab)szolgáját, adott nekik tíz minát és ezt mondta nekik: tevékenykedjetek, míg megjövök.
14. Polgártársai azonban gyűlölték (őt), és követséget küldtek utána, és (ezt) mondták: nem akarjuk, hogy ez királyunk legyen (uralkodjék rajtunk),
15. és történt, hogy amikor visszatért a királyság megszerzése után, magához hívatta azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.
16. Jött pedig az első, és ezt mondta: uram, minád tíz minát hozott (nyert),
17. (ezt) mondta neki: jól van, jó rabszolgám, mivelhogy a kicsiben hű voltál, legyen hatalmad (fennhatósá-god) tíz városon.
18. Jött a második is, és (ezt) mondta: uram, minád öt minát szerzett.
19. Mondta pedig ennek is: te is lény úr öt város felett,
20. és jött egy másik, ezt mondta: uram, lám! itt a minád, melyet keszkenőbe téve tartottam,
21. mert féltem tőled, mivelhogy szigorú ember vagy, (f)elveszed, amit nem tettél le, és (le)aratod, amit nem vetettél,
22. (erre) ezt mondta neki: a te szádból ítéllek meg téged, gonosz rabszolga, tudtad, hogy én szigorú ember vagyok, (f)elveszem, amit nem tettem le, és learatom, amit nem vetettem,
23. miért nem adtad (ezüst)pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy én megjövet, kamatostól hajtottam volna be?
24. és azt mondta a mellette állóknak: vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van,
25. és (ezt) mondták neki: uram, tíz minája van (már),
26. mert mondom nektek, hogy mindenki, akinek van, annak adni fognak, akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van,
27. ezen felül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király(uk) legyek, vezessétek ide, és vágjátok le énelőttem,
28. és ezeket elmondva előrement, felfelé menve Jeruzsálembe,
29. és történt, hogy amint közeledett Betfagé és Betánia felé a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldött kettőt tanítványai közül,
30. (ezt) mondva: menjetek el a szemközti faluba, amelyben, amint bementek, találtok egy megkötözött sza-márcsikót, amelyen még soha ember nem ült, oldjátok el és vezessétek ide,
31. és ha valaki titeket megkérdez, miért oldjátok el, így válaszoljatok: az Úrnak van szüksége rá.
32. Amikor pedig elmentek a küldöttek, úgy találták, ahogy mondta nekik.
33. Amikor pedig eloldották a szamárcsikót, így szóltak hozzájuk a gazdái: miért oldjátok el a szamárcsikót?
34. Azok pedig (ezt) mondták: az Úrnak szüksége van rá,
35. és elvezették (azt) Jézushoz, és ráterítették (rádobták) a ruhájukat a szamárcsikóra, felültették rá Jézust.
36. Amint pedig ment, (az emberek) ruháikat az útra terítették előtte,
37. amikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, elkezdte a tanítványok sokasága mind örö-mében dicsérni az Istent nagy hangon mindazokért, a hatalmas tettekért amelyeket láttak,
38. és (ezt) mondták: áldott a Király, aki az Úr nevében érkezik, az égben békesség, és dicsőség a magassá-gokban!
39. némely farizeus a tömegből (ezt) mondta neki: Tanítómester, intsd le tanítványaidat!
40. és Ő válaszul ezt mondta nekik: mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani,
41. és amint közeledett, látta a várost, sírt rajta,
42. (ezt) mondta: bárcsak (vajha) megismerted volna te is, (legalább) ezen a napon, amik békességedre szol-gálnak, de most el vannak rejtve szemeid elől,
43. mivelhogy jönnek napok, amikor ostromfalakkal vesznek körül ellenségeid, és bekerítenek téged, és mindenfelől szorongatnak téged,
44. és földre tipornak téged és gyermekeidet akik benned laknak, és nem hagynak majd benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod időszakát.
45. És bement a szenthelyre (a templomépületbe), kezdte kihaj(í)tani azokat, aki árusítottak benne,
46. (ezt) mondta nekik: írva van: a házam az imádságnak háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek,
47. és ott tanított naponként a templomépületben, a főpapok és az írástudók pedig igyekeztek elpusztítani és a nép előkelői is,
48. és nem találták módját, hogy mit tegyenek vele, mert a nép mind rajta csüngött, amikor hallgatta.

2010. január 30. B év, évközi idő, 3. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

2Sám 12,1-7a.10-17

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.” Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.” Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.” Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!” Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”

2010. január 30., szombat A Lélek visszavisz az igazi értékhez

Olyan korban élünk, amikor – úgy tűnik – a Lélek fellazítja az afféle megrögzött kereteket, mint például a zárt spirituális „kasztok” külön kis világai, amelyek alig tartanak fenn kapcsolatokat a társadalmi lét síkján. Társadalmunk hozzászokott, hogy a saját önállóságukat és magánérdekeiket kereső szervezetek szemben állnak egymással. A Lélek igyekszik visszavinni az embert a lényegi értékhez, amelynek Isten Jézus által kizárólagos elsőbbséget adott: a szeretetközösségben megélt kapcsolatokhoz. Ember és ember között, a szerzetescsaládok és az egyházmegyés papok között, valamint a „tökéletesség állapotát” élők és az Igino Giordani által a „lelki proletariátusnak” nevezett rétegekhez tartozók között.

Isten háromságos közösség. Nincs más célja az általa teremtett emberekkel, mint hogy a sajátjához hasonló közösségbe gyűjtse őket.

Silvano Cola

2010. január 30. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: “Keljünk át a
túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. O a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: “Mester, nem törodsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: “Hallgass el, nyugodj
meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
“Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el
ugyanis oket. Egymást kérdezgették: “Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-40

Elmélkedés:

A kánai menyegzon tett csoda esetében is megfigyeltük már, hogy Jézus nem
avatkozik be azonnal az eseményekbe, hanem vár, hogy segíthessen, s
várakozik, hogy kérjenek tole. S amikor hozzá fordulnak, akkor készséggel
segít. Az emberi szükséghelyzet egészen nyilvánvaló a háborgó, viharos
tenger esetében, de mintha ezt Jézus nem venné észre. O nyugodtan pihen,
miközben a tanítványokat félelem, halálfélelem tölti el. S amikor végre
hozzá fordulnak, akkor egészen egyszeruen szünteti meg a félelmet okozó
helyzetet, egy olyan csodával, amire nem is gondolnak. Jézus talán a mi
életünkbe sem szeretne látványosan beavatkozni, s talán csak azt várja,
hozzá végre forduljunk és segíthessen nekünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

30. szombat (Ward Mária)

2Sám 12,1-7a.10-17; Zs 50; Mk 4,35-41
Vétkeztem az Úr ellen!

2Sám 12,1-7a.10-17

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.’ Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.’ Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.’ Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!’ Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.’ Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.

Zs 50

A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!’ Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?’ Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!’ Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?’ Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?’