Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

január, 2010 havi archívum

2010. január 30. B év, évközi idő, 3. hét, szombat A nap liturgikus színe: zöld

2Sám 12,1-7a.10-17

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.” Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.” Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!” Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.” Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.
Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!” Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?” Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!” Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?” Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?”

2010. január 30., szombat A Lélek visszavisz az igazi értékhez

Olyan korban élünk, amikor – úgy tűnik – a Lélek fellazítja az afféle megrögzött kereteket, mint például a zárt spirituális „kasztok” külön kis világai, amelyek alig tartanak fenn kapcsolatokat a társadalmi lét síkján. Társadalmunk hozzászokott, hogy a saját önállóságukat és magánérdekeiket kereső szervezetek szemben állnak egymással. A Lélek igyekszik visszavinni az embert a lényegi értékhez, amelynek Isten Jézus által kizárólagos elsőbbséget adott: a szeretetközösségben megélt kapcsolatokhoz. Ember és ember között, a szerzetescsaládok és az egyházmegyés papok között, valamint a „tökéletesség állapotát” élők és az Igino Giordani által a „lelki proletariátusnak” nevezett rétegekhez tartozók között.

Isten háromságos közösség. Nincs más célja az általa teremtett emberekkel, mint hogy a sajátjához hasonló közösségbe gyűjtse őket.

Silvano Cola

2010. január 30. – Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: “Keljünk át a
túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. O a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: “Mester, nem törodsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: “Hallgass el, nyugodj
meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
“Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el
ugyanis oket. Egymást kérdezgették: “Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-40

Elmélkedés:

A kánai menyegzon tett csoda esetében is megfigyeltük már, hogy Jézus nem
avatkozik be azonnal az eseményekbe, hanem vár, hogy segíthessen, s
várakozik, hogy kérjenek tole. S amikor hozzá fordulnak, akkor készséggel
segít. Az emberi szükséghelyzet egészen nyilvánvaló a háborgó, viharos
tenger esetében, de mintha ezt Jézus nem venné észre. O nyugodtan pihen,
miközben a tanítványokat félelem, halálfélelem tölti el. S amikor végre
hozzá fordulnak, akkor egészen egyszeruen szünteti meg a félelmet okozó
helyzetet, egy olyan csodával, amire nem is gondolnak. Jézus talán a mi
életünkbe sem szeretne látványosan beavatkozni, s talán csak azt várja,
hozzá végre forduljunk és segíthessen nekünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

30. szombat (Ward Mária)

2Sám 12,1-7a.10-17; Zs 50; Mk 4,35-41
Vétkeztem az Úr ellen!

2Sám 12,1-7a.10-17

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. Amikor odaért hozzá, azt mondta neki: ,,Két ember volt egy városban: az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt, a szegénynek azonban nem volt semmije sem, csak egy kis nőstény báránykája, amelyet ő vásárolt és táplált, s amely nála, fiaival együtt nőtt fel, a kenyeréből evett, a poharából ivott, az ölében aludt, s olyan volt neki, mintha a lánya lett volna. Amikor aztán egyszer vendég érkezett a gazdaghoz, az nem akart a maga juhaiból s marháiból venni, hogy lakomát szerezzen a hozzá érkezett utasnak, hanem fogta a szegény ember bárányát, s azt készítette el eledelül a hozzá érkezett embernek.’ Igen nagy haragra gerjedt erre Dávid az ellen az ember ellen, s azt mondta Nátánnak: ,,Az Úr életére mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte. Négyszeresen térítse vissza a bárányt, mivelhogy ezt cselekedte és könyörtelenül járt el.’ Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Én felkentelek Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből, Ne távozzék tehát a kard sohasem házadtól, mivel semmibe sem vettél engem, s elvetted a hetita Uriás feleségét, hogy a te feleséged legyen. Ezt üzeni ezért az Úr: Íme, saját házadból támasztok bajt ellened, szemed előtt veszem el feleségeidet, és adom oda vetélytársadnak. Az le fog feküdni feleségeiddel a nap színe alatt. Te ugyanis titokban cselekedtél, én azonban egész Izrael színe előtt s a Nap színe alatt váltom valóra ezt a dolgot.’ Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: ,,Vétkeztem az Úr ellen!’ Azt mondta erre Nátán Dávidnak: ,,Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal; mindazonáltal, mivel e dolog által alkalmat adtál az Úr ellenségeinek a káromlásra, fiad, aki született neked, meghal.’ Nátán erre visszatért házába. Meg is verte az Úr azt a gyermeket, akit Uriás felesége szült Dávidnak, úgyhogy lemondtak róla. Erre Dávid könyörgött Istenhez a gyermekért, majd böjtöt tartott Dávid, félrevonult, és lefeküdt a földre. Erre odamentek hozzá házának vénei, és unszolták, hogy keljen fel a földről. Ő azonban nem akart, s eledelt sem vett magához velük.

Zs 50

A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Mk 4,35-41

Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: ,,Menjünk át a túlsó partra!’ Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltteték: ,,Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?’ Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: ,,Csendesedj és némulj el!’ Erre elállt a szél és nagy csendesség lett. Azután hozzájuk fordult: ,,Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?’ Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: ,,Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?’

Forrai Sándor: A magyar nemzettudat tízparancsolata

1. Magyar! Szeresd a te Istenedet teljes szívedből, minden erődből. Ne felejtsd el, hogy az Isten szavunk jelentése Őslélek, öröktől fogva a világmindenséget teremtő lélek, melynek fogalmát egyedül csak a magyar nyelv tudja ilyen pontosan kifejezni, ragaszkodj hozzá minden körülmények között.

2. Merjél újból minden igyekezeteddel a magyar nemzet szemléletében élni, gondolkodni, alkotni, minden cselekedeted nemzeti érdekünket szolgálja.

3. Tartsd szem előtt, hogy legyen a magyar jövőben minden magyar igaz testvére és minden más népnek, elsősorban itt a Kárpát-medencében felebarátja.

4. Becsüld meg mindazt, ami a miénk, ami magyar, múltunkkal, történelmünkkel, kultúránkkal kapcsolatos. Ennek ismerete nemzeti tudatunkhoz hozzátartozik, enélkül nem lehetsz jó magyar.

5. Boldogulni, alkotni csak közösségben tudsz, elsősorban a családi közösségben, mely minden közösségnek, a nemzetközöségnek is alapja, magva, ezért fontos, hogy a családi közösség szilárd alapokon nyugodjon, mert ha azok felbomlanak, az veszélyezteti egész nemzetközösségünket is. Vigyázz és óvd, mert felelős vagy a családodért.

6. Tanuljad, hogy minden nemzet támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, nemzetünk kerül veszélybe. Ennek elkerülése érdekében gyakorold a tiszta erkölcsöt, szeresd a munkát, követve őseink példáját, mely egyúttal magyar testvéreink megbecsülését is jelenti.

7. Ha a közigazgatásban vagy egyéb területen tisztséget vállaltál, akár az államvezetésben, kötelességed a nemzet javára cselekedned, minden idegen vagy önös érdek félretételével.

8. Kötelességed neked és minden magyarnak ősi magyar nyelvünk tisztaságának megőrzése, a felesleges idegen szavak kerülése. Amely nép elveszti nyelvét, az elvész.

9. Becsüld meg ősi magyar rovásírásunkat, mert népünk olyan ősi kulturális öröksége, amely ma már egyetlen európai népnek sincs. Tudd meg, hogy mai latin nagybetűs írásunknak is egyik alapja a székely-magyar rovásírás.

10. Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar! Nemzettudatod adjon erőt, hogy Isten akaratából a nagyvilág bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel, magyarként élhess.

Erdélyi magyarok tízparancsolata

A minap a Bethlen Könyvtárban egy kis nyomtatott füzetecske vonta magára a figyelmemet. Címlapján ez volt olvasható:Erdélyi Magyarok Könyvesháza 110. szám.Gábor Áron, az ágyúönto székely, Budapest,1921. Kiadja a Bocskai Szövetség. Ára 5korona. A címlap még egy igen jellegzetes székelykaput ábrázol, elotte pedig egy székelyférfi, meg egy székely asszony népviseletben.A Gábor Áronról szóló 15 és fél oldalas ismerteto után az erdélyi magyarok alább közölt – tízparancsolata következik.

I.Ne vándorolj ki Erdélybol, sot ha a mostohaviszonyok arra is kényszerítettek volna, hogy ideiglenesen eltávozzál onnan, mihelyt lehet,azonnal térj vissza, mert Erdély csak úgy veszhet el, ha megfogyatkozik benne a magyarság.A hazát nem a hegyek, a völgyek, a folyók és a mezok alkotják, hanem azok, kik benne laknak, a nemzet tagjai, az emberek. Ne feledd azt az igazságot, hogy Erdély tolünk senki sem veheti el, hanem csak magunk veszíthetjük el buneink és tévedéseink következtében.

II.Légy hu vállalásodhoz és egyházadhoz.Oseid hite és Istene szent legyen és tisztelettárgya elotted, mert eros várunk lesz nekünk erdélyi magyaroknak az Isten és az o háza, a templom.

III.Rendületlenül ragaszkodjál magyar anyanyelvedhez. Ne feledd el, hogy nyelvében él a nemzet. A nemzet nyelvének megorzoi és kincsesházai azok a könyvek, melyeket a nemzet nagy költoi és tudósai írtak, temploma pedig az iskola. Magad és gyermeked magyarságának érdekében a könyvért és az iskoláért ne sajnálj soha, semmiféle anyagi áldozatot. Légy hu osapáid nemes szokásaihoz,hagyományaihoz, meséihez, mondáihoz,zenéjéhez, dalaihoz és muvészetéhez, mert azokban él magyarságod legnemesebb alkotóereje, magyar fajodnak lelke.

IV.Szeresd kivétel nélkül magyar véreidet, mert azok igazi édestestvéreid. Élj velök egyetértésbenés szeretetben. Vezetoidet azoknak legderekabbjai és legbecsületesebbjei közül választ, de aztán bízzál bennök, kövesd oketés engedelmeskedjél nekik. Bizalom és fegyelem nélkül nem maradhat fenn semmiféle emberi társadalom. Ne civakodj, ne pártoskodj,mert egyetértés nélkül, mint oldott kéve, hull szét szegény, sokat szenvedett magyar nemzeted. Lásd a búzaszál is önmagában gyönge és törékeny, de kévébe kötve nehezebben szakítható el, mint a kooszlop.

V.Ne gyulöld a veled együtt lakó idegennemzeteket, még akkor sem, ha ellenségeid.Igyekezzél velök, hacsak lehet, békességben élni. Magyar véreid ellen azonban azoknak szolgálatába a világ semmi kincséért se állj.Nemzetséged megtagadásának legerosebb védoeszköze nem a gyulölet, amelyet ellenségeid ellen táplálsz kebledben, hanem a nemzetedhez és önmagadhoz való rendíthetetlen huséged.

VI.Szeresd családodat. Légy jó férj, jó apa, jó feleség, jó anya és jó gyermek. Ne feledd,hogy a nemzet nem ás, mint az egyszármazású vagy az egymáshoz simult családok összessége. Ha a család egészséges, eros,becsületes, akkor a nemzet is egészséges, eros és becsületes lesz. A tiszta erkölcsu család alkotja azt az alapját az államnak,amelynek megromlása után még a hajdan annyira híres és hatalmas Róma is rabigába görnyedt.

VII.Makacsul ragaszkodjál a birtokodban lévo házhoz és földhöz, bármilyen kicsi legyen is az.Idegen nemzetbol valónak el ne add, semmiáron és semmi körülmények között sem házadat,sem földedet, mert ne feledd, hogy kié aföld, azé az ország.

VIII.Tanulj és folytass hasznos mesterséget, ipart és kereskedést, mert ezek nélkül a nemzetnem lehet vagyonos és nem tehet jólétre szert.Ha az ipar és kereskedelem idegenek kezébekerül, akkor még saját házadban és saját földeden is idegenek szolgája leszel. Szorgalom és kitartó munka nélkül nincs sem egyéni, sem nemzeti önállóság és szabadság.

IX.Légy becsületes nemcsak magánéletedben,hanem a közdolgokat illeto minden cselekedetedben is. Közéleti dolgodban, legyen az akár községed, akár egyházad, vármegyéd, vagy hazád ügyeivel kapcsolatos. Amerika nagy államférfiának, a villámhárító feltalálójának,Franklin Benjáminnak azt a bölcs mondását kövesd, amely azt tanítja, hogy a legjobb politika a becsületes politika.

X.Légy lelkedben, szavaidban és tetteidben igaz, önzetlen, oszinte és egyenes, mert ez az igaz magyar jellem. Ne csak a másét ne kívánd, hanem a közvagyont is olyan érintetlen szentségnek tekintsd, amelyet nemcsak nem szabad csorbítanod, hanem munkás hozzájárulásoddal éppúgy tartozol növelni, mint saját magánvagyonodat, mert a közvagyon egyszersmind a tied is. Ne feledd egy pillanatra sem, hogy hazád Erdély, csak úgy maradhat magyar, bárkié is legyen benne a hatalom, ha nemcsak a benne lakó egyes magyarok,hanem magyar községei, városai is virágzókés gazdagok lesznek.

A nemzet tízparancsolata:

1. Higgyél nemzetedben, és magadban is hinni fogsz.

2. Szeresd népedet, és téged is igazán szeretni fognak.

3. Nevesd ki a győztesek hazugságait, és kutasd ki a valóságot népedben bízva.

4. Vesd meg a hazugság szolgáit, mert ezek gyűlöletet vetnek és pusztulást hoznak a népekre!

5. Vezesd a hazugságok alatt megvakultakat, hogy el ne botoljanak! Gyógyítsd meg beteg lelküket! Viseld el türelmesen gyűlöletüket, mert az ellenséges hazugságpropaganda áldozatai. Fivéreink és nővéreink ők. Gondozd őket, ahogy egy tisztességes nép sebesült harcosait gondozza!

6. Tudd, hogy semmi sem erősebb, mint a szellem, és ne félj ellenségeink gyilkos gépezeteitől, mert ezek értéktelen ócskavassá válnak, ha a szellem elfordul tőlük!

7. Tudd, hogy népünknek az abszolút szellem adta a tudást! Ebből a tudásból nő ki népünk ereje az anti-nép legyőzésére, amely világszerte rabszolgává teszi és legyilkolja a a népeket.

8. Tudd, hogy a gyűlölet elsötétíti a valóságot és az igazságosságot gyalázza! Akit a gyűlölet vezet, az nem a valóságért és igazságért harcol. A gyűlölet angyalává válik – mint ellenségünk.

9. Tudd, hogy csak az ellenségen keresztül látszik igazi nagyságunk, mely fölszabadítja a világot. Ne átkozd az ellenséget, hanem foglald be imádságaidba, hogy legyen ő is részese az abszolút szellem tudásának.

10. Bárhol is legyél, szavazz a valóságra! A valóság akkor győz, ha félelem nélkül beszélünk róla.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 18. fejezet

1. Mondott egy példázatot is nekik arról, hogy mindenkor imádkozni kell, és nem szabad elcsüggedni,
2. (ezt) mondta: volt egy bíró az egyik városban, Istentől nem félt, és embert nem tisztelt.
3. volt pedig egy özvegyasszony is abban a városban, elment hozzá és ezt mondta: tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben,
4. az egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: ha Istent nem is félem, embert pedig nem tisztelek,
5. mindazonáltal, mivel nekem terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön ide és ne zaklasson engem,
6. így szólt pedig az Úr: halljátok, mit mond az igazságtalan bíró?
7. az Isten pedig nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik hozzá kiáltanak segítségért éjjel és nappal, és megváratja-e őket?
8. mondom nektek, hogy végrehajtja a jogos büntetést rajtuk gyorsan, de különben az Emberfia amikor eljön, talál-e majd hitet a földön?
9. némelyeknek pedig, akik elbízták magukat (elbizakodottak), hogy ők megigazultak, és a többieket meg-vetették, ezt a példázatot mondta:
10. két ember ment fel a templomépületbe imádkozni, az egyik farizeus, és a másik vámszedő,
11. a farizeus odaállt, önmagához (beszélve) ezt imádkozta: ó Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez a vámszedő is,
12. böjtölök kétszer szombatonként (kétszer egy héten), tizedet adok mindenből, amit szerzek,
13. A vámszedő pedig távol állva, még szemeit sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: ó Isten, engesztelődj ki velem, bűnössel,
14. mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy mint amaz, mert mindenki, aki magát felmagasz-talja, azt megalázzák majd, aki pedig megalázza magát, felmagasztalják.
15. Odavitték pedig hozzá a kisgyermekeket is, hogy tegye rájuk kezét (megérintse őket), látva pedig ezt a tanítványok, megdorgálták őket.
16. De Jézus odahívta magához őket, (ezt) mondta: hagyjátok a kisgyermekeket hozzám jönni, és ne tiltsátok (akadályozzátok) őket, mert ilyeneké az Isten királysága.
17. Ámen, mondom nektek, hogy aki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint egy kisgyermek, egyáltalán nem megy be abba,
18. és egy előkelő ifjú (vezető ember) megkérdezte Őt: jó (csodálatraméltó) Tanítómester, mit tegyek, hogy korszakokból álló (aioni) élet sorsrészese legyek?
19. (ezt) mondta pedig neki Jézus: miért engem mondasz jónak? senki sem jó (csodálatraméltó), csak egy: az Isten,
20. a parancsolatokat tudod: ne törj házasságot, ne gyilkolj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, becsüld (értékeld) az apádat és az anyádat,
21. az pedig (ezt) mondta: (ezt) mind megtartottam (megőriztem) fiatal koromtól fogva.
22. Ennek hallatára pedig Jézus ezt mondta neki: még egy hiányosságod van, mindenedet, amid van, add el, és oszd szét a koldusszegényeknek, és kincsed lesz az egekben, és jer ide, kövess engem (ragaszkodj hozzám)!
23. Az pedig, amikor ezeket meghallotta, elfogta a szomorúság, mert roppant gazdag volt.
24. Amikor pedig látta őt Jézus, ezt mondta: milyen kelletlenül mennek be a vagyonosok az Isten királysá-gába,
25. könnyebb egy tevének a varrótű lyukán átmenni, mint a gazdagnak az Isten királyságába bejutni,
26. (ezt) mondták pedig akik hallották: hát akkor ki üdvözülhet?
27. Ő pedig ezt mondta: ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.
28. Ezt mondta pedig Péter: nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt, és követtünk téged.
29. Ő pedig ezt mondta nekik: Ámen, mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, vagy testvéreit, vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten Királysága miatt,
30. és ne kapna sokszorta többet ebben az időszakban és az eljövendő (világ)korszakban (aionban) pedig (világ)korszakra szóló (aioni) életet.
31. Maga mellé véve pedig a tizenkettőt, így szólt hozzájuk: lám, most felmegyünk Jeruzsálembe, és betelje-sedik minden, amit a próféták megírtak az Emberfia számára,
32. mert átadják (kiszolgáltatják) majd a nemzet(beli)eknek és kigúnyolják, bántalmazzák és leköpik,
33. és azután, hogy megostorozták, megölik, és harmadnapon feltámad,
34. és ők mit sem értettek ezekből, ez a beszéd el volt rejtve előlük, és nem értették (nem ismerték fel) a mondottakat.
35. Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út mellett és kéregetett,
36. hallotta pedig, hogy tömeg megy el mellette, és tudakozódott, mi az?
37. hírül adták neki, hogy Jézus, a názáreti megy el arra,
38. és segítségért kiáltott, és (ezt) mondta: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!
39. és az elől menők csitították, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid fia, könyörülj rajtam!
40. és Jézus megállt, megparancsolta, hogy vezessék hozzá, amikor pedig közel ért hozzá, megkérdezte őt:
41. mit akarsz, hogy veled tegyek? az pedig ezt mondta: Uram, hogy (újra) föltekintsek rád,
42. és Jézus (ezt) mondta neki: Tekints föl, a hited megmentett, /(hit)hűséged megtartott./
43. És rögtön föltekintett, és csatlakozott hozzá dicsőítve az Istent, és a nép mindezt látva dicsőítette az Is-tent.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 17. fejezet

1. Szólt pedig a tanítványaihoz: lehetetlen, hogy botrányok (botlások) ne jöjjenek, de jaj annak, aki által eljönnek,
2. elviselhetőbb (volna) annak, ha egy malomkövet kötnének a nyakába, és úgy hajítanák a tengerbe, mint egyet e kicsinyek közül botlásba vigyen.
3. Vigyázzatok (ügyeljetek) magatokra. Ha pedig vétkezik a testvéred, fedd meg, de ha észretér (gondolko-zását megváltoztatja), bocsáss meg neki,
4. és azt mondták az apostolok az Úrnak: növeld a mi hitünket,
5. ezt mondta pedig az Úr: ha csak akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: szakadj ki gyökerestül, és eressz gyökeret a tengerben, szót fogadna nektek,
6. ki pedig közületek az, aki ha van neki egy (rab)szolgája, aki oda van szántani vagy legeltetni és amikor a mezőről hazajön, ezt mondja neki: gyere ide hamar és ülj (telepedj) az asztalhoz?
7. sőt nemde azt mondja-e neki: készíts vacsorát, és övezd körül magadat, szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, és azután majd ehetsz, ihatsz te is?
8. Netán hálával tartozik-e a (rab)szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolom.)
9. Így ti is, ha mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok, hogy mihaszna (hasznavehetet-len) (rab)szolgák vagyunk, amit kötelesek voltunk megtenni, azt tettük.
10. És történt, hogy amikor Jeruzsálem felé haladt és átment Szamaria és Galilea közös határán,
11. egy faluba bement, tíz leprás férfi jött elébe, megálltak messziről,
12. és (fel)emelt hangon mondták: Jézus, Mester, irgalmazz nékünk! (könyörülj rajtunk!)
13. és amint meglátta őket, (ezt) mondta nekik: menjetek, és mutassátok meg magatokat a papoknak. És az történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.
14. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és nagy hangon dicsőítette az Istent,
15. és arcra borult Jézus lábainál, hálát adott neki, és az szamariai volt.
16. Jézus pedig így szólt: nem tízen tisztultak-e meg? a többi kilenc (pedig) hol van?
17. nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez a más nemzetségű?
18. és (ezt) mondta neki: állj fel és menj, a hited megmentett (megtartott) téged.
19. Megkérdezték pedig a farizeusok tőle: mikor jön el az Isten Királysága? így válaszolt nekik: nem jön el Isten Királysága szembetűnő módon,
20. nem mondják majd: lám, itt van, vagy amott van, mert nézzétek, Isten Királysága (királyi uralma) benne-tek van.
21. Szólt pedig a tanítványokhoz: jönnek napok, amikor kívánjátok, hogy az Emberfia egy napját látnátok, de nem fog(já)tok látni,
22. és mondják majd nektek: lám itt van, vagy nézzétek, amott van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána,
23. mert amint a cikázó villám az ég egyik szélétől a másikig villan, úgy jön el az Emberfia is azon a napon (az Ő napján)
24. előbb azonban sokat kell neki szenvednie, és megvettetnie e nemzedéktől,
25. és amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az az Emberfia napjaiban is:
26. ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, míg bement Noé a bárkába, és eljött a vízözön, és elpusztított mindent
27. hasonlóképpen, mint ahogyan Lót napjaiban történt: ettek, ittak, vásároltak, eladtak, ültettek, építettek,
28. amely napon pedig kiment Lót Szodomából, tűz és kéneső esett az égből, és elpusztított mindenkit.
29. Ugyanígy lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik (az Emberfiáról a lepel lehull).
30. Aki azon a napon háztetőn lesz és a holmija a házban, nehogy lejöjjön érte, hogy elvigye, és aki kinn lesz a mezőn, nehogy visszaforduljon.
31. Emlékezzetek Lót feleségére!
32. Aki igyekszik (azon van), hogy lelkét megtartsa, elveszíti, aki pedig elveszíti, életben tartja azt.
33. Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyon, az egyiket fölveszik, és a másikat otthagy-ják.
34. Két asszony fog együtt őrölni, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják
35. (Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)
36. és válaszul ezt mondták neki: hol Uram? Ő pedig így felelt nekik: ahol a holttest, ott gyülekeznek össze a saskeselyűk.

AZ ÖRÖMÜZENET LUKÁCS SZERINT 16. fejezet

1. szólt pedig a tanítványaihoz is: volt egy gazdag ember, akinek volt egy intézője, és bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát,
2. és elhívatta és ezt mondta neki: mit hallok felőled? adj számot gondnokságodról (az intézőségedről), mert nem lehetsz többé intéző,
3. az intéző pedig ezt mondta magában: mitévő legyek, mivelhogy az uram elveszi az intézőséget tőlem, kapálni nem tudok, kéregetni szégyellek,
4. tudom, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a gondnokságból, befogadjanak engem a házaikba,
5. és magához hívatta egyenként urának minden egyes adósát, és ezt mondta az elsőnek: mennyivel tartozol az én uramnak?
6. az pedig ezt mondta: száz korsó (bátus) olajjal. Erre azt mondta neki: vedd az írásaidat, és ülj le gyorsan, írj ötvenet,
7. azután egy másiknak ezt mondta: te pedig mennyivel tartozol? Az pedig ezt mondta: száz véka (kórus) búzával, erre ezt mondta neki: vedd az írásaidat, és írj nyolcvanat,
8. megdicsérte az úr az igaztalan intézőt, hogy megfontoltan járt el, mert ennek a (világ)korszaknak a fiai a maguk nemében megfontoltabbak mint a fény fiai.
9. Én is ezt mondom nektek: szerezzetek barátokat magatoknak az igaztalan mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket a (világ)korszakra szóló sátorokba,
10. aki a kevésben hű (megbízható), az a sokban is hű, és aki a kevésben igaztalan, a sokban is igaztalan,
11. ha tehát az igaztalan mammonban nem voltatok hűek, az igazit (a valódit) ki bízza majd rátok?
12. És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja nektek azt, ami a tiétek?
13. egy háziszolga sem képes két úrnak szolgálni, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti, nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak,
14. hallották pedig mindezeket a farizeusok, akik (ezüst)pénzkedvelők voltak, és kicsúfolták Őt,
15. és ezt mondta nekik: ti vagytok, akik megigazultaknak tartjátok magatokat az emberek szeme előtt, de az Isten ismeri a szíveiteket, mivelhogy ami az emberek közt magasztos, az Isten szeme előtt utálatos.
16. A törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, attól fogva az Isten Királyságát (jóhírként) hirdetik, és min-denki erőfeszítéssel jut abba,
17. de könnyebb az égnek és a földnek elmúlni, mintsem hogy a törvényből egy betűszavacska is elveszne.
18. Mindenki, aki elválik feleségétől és mást vesz el, házasságot tör, (és) az is házasságot tör, aki férje által elbocsátott nőt vesz el.
19. Volt pedig egy gazdag ember, bíborba és patyolatba öltözött, és minden nap pompásan lakomázott,
20. és volt a kapuja előtt egy Lázár nevű koldusszegény is, aki ott feküdt kivetve tele fekéllyel,
21. és arra vágyakozott, hogy jóllakjék abból, ami a gazdag asztaláról hulladékként lekerült, de csak a kutyák jöttek és nyalták a fekélyeit,
22. történt pedig, hogy meghalt a koldusszegény, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére: meghalt pedig a gazdag is és eltemették,
23. és az alvilágban felemelte szemeit, kínokban volt, látta Ábrahámot távol, és annak kebelén Lázárt,
24. és hangos szóval ezt mondta: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe ujjának hegyét, és hűsítse le nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban.
25. Ábrahám pedig ezt mondta: gyermekem, emlékezz rá, megkaptad a jókat életedben, és Lázár hasonló-képpen a rosszakat, most itt vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz,
26. és mindezekben köztünk és köztetek nagy szakadék (űr) is tátong, úgyhogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne tudjanak, sem onnan hozzánk át ne keljen senki,
27. ekkor így szólt: kérlek hát téged Atyám, hogy küldd el őt az apám házába,
28. mert van öt testvérem, hogy így tanú(bizony)ságot tegyen nekik, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelem helyére,
29. de ezt mondta Ábrahám: ott van Mózesük és a prófétáik, hallgassanak rájuk,
30. az pedig így szólt: nem úgy atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy el valaki hozzájuk, meg-változtatják gondolkozásmódjukat,
31. de Ábrahám ezt mondta neki: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül feltámad valaki, annak sem hisznek.