Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 1, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 3. fejezet

1. Volt pedig egy Nikodémus nevű ember a farizeusok közt, a zsidók főembere (vezetője),
2. ez eljött Jézushoz éjjel és ezt mondta neki: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítómesterül, mert senki sem tehet (nem képes, nincs hatalmában, hogy tegye) ilyen jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele,
3. válaszolt Jézus és ezt mondta neki: Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem lesz újjá (nem szárma-zik fentről), nem láthatja meg (nem képes felfogni) az Isten Királyságát (királyi uralmát),
4. így szólt hozzá Nikodémus: hogyan képes egy ember világra jönni, aki öreg? netán képes az anyja méhé-be (hasüregébe) még egyszer (ismét, másodszor) bemenni és világra jönni?
5. Jézus válaszolt: Ámen, Ámen mondom neked, ha valaki nem származik (lesz) netán vízből és Szellem-ből, nem képes bemenni Isten Királyságába,
6. ami hústestből van nemzve (amit hústest hoz létre), hústest az, ami Szellemből jön létre, szellem az.
7. Nehogy csodálkozz azon, hogy ezt mondtam: újjá kell lennetek (nektek fentről kell származnotok).
8. A Szellem ahol akar, ott fuvall és a hangját hallod, de nem tudod, honnan jön és hová tart, így van min-denki, aki Szellemből származott (lett),
9. Nikodémus válaszolt és ezt mondta neki: hogyan képesek ezek létrejönni (hogy lehet meg ez)?
10. Jézus válaszolt és ezt mondta neki: te Izrael tanítómestere vagy és ezeket nem tudod?
11. Ámen, Ámen mondom neked, hogy amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, arról teszünk ta-nú(bizony)ságot és a mi tanú(bizony)ságtételünket nem fogadjátok el.
12. Ha a földi dolgokat mondtam néktek, és nem hiszitek, hogyan hiszitek, ha majd ez égben levőket mon-dom?
13. és senki sem jutott az égbe, csak az, aki az égből szállt le, az Emberfia,
14. és ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,
15. hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, világkorszakra szóló élet birtokosa legyen,
16. mert úgy (olymódon) szereti az Isten a világot /a világrend(sz)e(r)t/, hogy az egyetlen világra jött Fiát adta, hogy mindenki, aki hívő (hithű) lesz Benne, nehogy elvesszen (elpusztuljon), hanem birtokosa le-gyen a világkorszakra szóló (aioni) életnek, 17. mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözítse (meg-mentse, megtartsa) a világot Általa (Rajta keresztül).
17. Aki hívő lesz (hithűségbe jut) nem kerül ítéletre, aki (netán) nem hisz, (nem lesz hű) már ítélet alá esett, mivelhogy nem hitt (hűn) a világra jött Isten egyetlen Fiának nevében.
18. Ez pedig az ítélet, hogy a fény eljött a világba, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a fényt, mert a műve(lete)ik gonoszak voltak.
19. Mert mindenki, aki romlott dolgokat cselekszik, gyűlöli a fényt és nem jön ki a fényre, hogy napfényre ne kerüljenek tettei /műve(lete)i, dolgai/,
20. aki azonban a való(igaz)ságot teszi, kimegy a fényre, hogy nyilvánvalókká legyenek a tettei /műve(lete)i/, hogy Istenben tette őket,
21. ezek után Jézus és a tanítványai Júdea földjére mentek és ott tartózkodott velük és (víz)bemerített,
22. de János is (víz)bemerített Ainonban, Szálem közelében, mivelhogy ott sok víz volt és odamentek és bemerítkeztek,
23. mert János még nem volt börtönbe vetve,
24. vita(tkozás) támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől
25. és Jánoshoz mentek és ezt mondták neki: Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanú(bizony)ságot tettél, lám! ez bemerít és mindenki tódul hozzá,
26. válaszul János ezt mondta: semmit sem kaphat az ember, ha csak nem az égből adták neki,
27. ti magatok vagytok a tanúim (tanúságtevőim), hogy megmondtam: nem én vagyok a Krisztus, hanem hogy előfutár (küldött) vagyok Őelőtte.
28. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hall(gat)ja őt, örömmel örül a vőlegény hangjának, ez az örömöm tehát betel(jesedet)t.
29. Neki növekedni kell, nekem pedig kisebbednem.
30. Aki felülről jön, mindeneknek fölötte van, aki a földből való, az földi (földhözragadt) és a földiekről szól: aki az égből jön, mindeneknek fölötte van,
31. amit látott és hallott, arról tesz tanú(bizony)ságot és az ő tanú(bizony)ságtételét senki sem fogadja el,
32. aki elfogadja a tanú(bizony)ságtételét, megpecsételte, hogy az Isten való igaz.
33. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert Isten nem mértékkel adja a Szellemet.
34. Az Atya szereti a Fiút és mindent a kezébe adott.
35. Aki hisz a Fiúban, korszakra szóló élet birtokosa, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Reklámok

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 2. fejezet

1. És a harmadik napon menyegző lett a galileai Kánában, ott volt Jézus anyja is.
2. Meghívták pedig Jézust és tanítványait is a menyegzőbe,
3. és amikor fogytán volt a bor így szólt Jézus anyja Hozzá: nincs boruk!
4. Jézus ezt mondta neki: mi ez nekem és neked, asszony? Még nem jött el az én órám.
5. Ezt mondta az anyja a felszolgálóknak: bármit mond néktek, tegyétek meg!
6. Volt pedig ott hat vizes kőkorsó, a zsidók tisztálkodására odatéve, belefért mindegyikbe két-három mérő (víz).
7. Jézus ezt mondta nekik: töltsétek meg a vizeskorsókat vízzel. Meg is töltötték őket színig (felső karimá-jáig)
8. és mondta nekik: merítsetek most, és vigyetek a násznagynak, ők meg vittek,
9. amint pedig megízlelte a násznagy a borrá lett vizet és nem tudta, honnan van, de a felszolgálók tudták, akik a vizet merítették, előszólította a vőlegényt a násznagy,
10. és mondta neki: minden ember először a kitűnő (az eszményi jó) bort adja fel, és miután megittasodtak (megrészegedtek), akkor a silányabbat, te a kitűnő (az eszményi jó) bort mostanáig (a jelenre) tartogat-tad.
11. Ezt tette Jézus a jelek kezdetéül a galileai Kánában és ezzel kinyilvánította (láthatóvá tette) dicsőségét és hittek benne a tanítványai.
12. Ezután lement Kapernaumba Ő és anyja, testvérei és tanítványai és ott maradtak néhány napig
13. és közel volt a zsidók húsvétja (pászkája) és Jézus felment Jeruzsálembe
14. ott találta a templomépületben azokat, akik ökröket, juhokat és galambokat árultak és a pénzváltókat ott ülve,
15. és korbácsot csinált kötelekből és kihaj(í)totta mindnyájukat a templomépületből a juhokat és az ökröket, a nyerészkedők pénzét kiöntötte (szétszórta) és asztalaikat feldöntötte (felforgatta)
16. és a galambárusoknak ezt mondta: vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsar-nokká!
17. akkor eszébe jutott a tanítványainak, hogy meg van írva: a házadért való buzgóság emészt engem,
18. válaszoltak tehát a zsidók, ezt mondták neki: micsoda jelet mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
19. válaszolt Jézus és ezt mondta nekik: bontsátok le ezt a templomot és három nap alatt felállítom azt
20. ezt mondták erre a zsidók: negyvenhat esztendeig épült ez a templom és te három nap alatt felállítod azt?
21. de Ő a saját testének templomáról mondta ezt
22. amikor tehát életre kelt a halottak közül, visszaemlékeztek a tanítványai, hogy ezt megmondta. Hittek is az Írásnak és az Igének, amelyet Jézus mondott.
23. Amint pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan hittek nevében, figyelve a jeleket, amelye-ket tett,
24. de maga Jézus nem bízta magát rájuk, mivel ismerte mindnyájukat
25. és mivelhogy nem volt szüksége arra (nem szorult rá), hogy valaki tanú(bizony)ságot tegyen az ember-ről, mert Ő (maga) tudta, mi volt az emberben.

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 1. fejezet

1. Kezdetben volt az Ige (a Szó) és az Ige Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige.
2. Ez kezdetben az Isten felé mutatott.
3. A Mindenség általa (Rajta keresztül) lett és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett, ami lett.
4. Őbenne élet volt és az élet volt az emberek fénye
5. és a fény a sötétben ragyog (világít) és a sötétség azt nem tartóztatta fel.
6. Megjelent (támadt) egy ember, akit Isten küldött, akinek János volt a neve.
7. Ez tanú(bizony)ságtételre jött, hogy tanúskodjék a fényről, hogy mindenki higgyen általa.
8. Nem ő volt a fény, hanem (jött), hogy tanú(bizony)ságot tegyen a fényről.
9. Az igazi fény már eljött a világba és fénybe borított minden embert.
10. A világban volt és a világ általa (Rajta keresztül) lett, de a világ Őt nem ismerte (fel).
11. A sajátjába jött, de az övéi nem fogadták be Őt,
12. de akik befogadták Őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azok, akik az Ő nevé-ben hisznek,
13. akik nem vérből, sem a (hús)test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből (szü)lettek
14. és az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az Atya egyszü-lötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal.
15. János tanú(bizony)ságot tett Róla és kiáltott, (ezt) mondta: ez volt az, akit mondtam, hogy utánam jön, aki megelőzött, mert előbb volt, mint én.
16. Mert az Ő teljességéből mi mindnyájan kaptunk, mégpedig kegyelmet kegyelemre,
17. mert a törvényt Mózes által adták, a kegyelem és a való(igaz)ság Jézus Krisztus által valósult meg,
18. Istent senki sem látta soha, az egy(szülött) Isten, aki az Atya ölé(be)n van, Ő nyilatkoztatta ki
19. és ez a János tanú(bizony)ságtétele, amikor a zsidók Jeruzsálemből papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék őt: te ki vagy?
20. és megvallotta és nem tagadta és megvallotta, hogy: én nem vagyok a Krisztus
21. és megkérdezték őt: mi (vagy) tehát? te Illés vagy? és (ezt) mondta: nem vagyok. A próféta vagy te? És válaszolt: nem!
22. tehát (ezt) mondták neki: ki vagy? hogy választ adjunk azoknak, akik küldtek minket, mit mondasz ma-gad felől?
23. Én egy (segély)kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját, amint Ézsaiás, a próféta megmondotta
24. és a küldöttek a farizeusok közül valók voltak
25. és megkérdezték Őt és (ezt) mondták neki: miért merítesz vízbe hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26. Válaszolt nekik János, (ezt) mondta: én vízbe merítek be, de köztetek áll, akit ti nem ismertek,
27. Ő utánam jön, akinek nem vagyok én méltó, hogy megoldozzam a saruszíját.
28. Ezek Betániában történtek a Jordánon túl, ahol János a (víz)bemerítést végezte.
29. Másnap látta János Jézust maga felé közeledni és (ezt) mondta: lám, (nézd) az Isten báránya, aki magára veszi a világ bűnét!
30. Ő az, akiről én (azt) mondtam, utánam jön egy férfiú, aki megelőzött engem, mert elsőbb volt nálam
31. és én nem ismertem Őt, de hogy kijelentessék Izraelnek, azért jöttem én a vízbe(n be)meríteni
32. és így tanúskodott János, (ezt) mondta: láttam, hogy a Szellem, mint egy galamb leszállott az égből és rajta maradt,
33. én nem ismertem Őt, hanem aki elküldött engem vízbe(n be)meríteni, az mondta nekem: akire látod a Szellemet leszállni és rajta marad, Ő az, aki Szent Szellembe merít be
34. és én láttam és tanú(bizony)ságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35. Másnap ismét ott állt János és tanítványaiból kettő
36. és rátekintett az arra sétáló Jézusra, (ezt) mondta: lám, (nézzétek): az Isten Báránya!
37. és amikor meghallotta két tanítványa e szólást, nyomába szegődött Jézusnak.
38. Hátrafordult pedig Jézus és meglátta, hogy követik, (ezt) mondta nekik: mit kerestek? ők pedig mondták neki: Rabbi ( ami azt jelenti: Tanítómester), hol van az (állandó) lakhelyed (maradandó szállásod)?
39. Ő (ezt) mondta nekik: jöjjetek és meglátjátok. Elmentek tehát és megtudták, hol lakik, nála is maradtak aznap, volt pedig mintegy tíz óra.
40. András, a Simon Péter testvére volt az egyik, a kettő közül, aki hallotta (ezt) Jánostól és követte Őt,
41. Ő először a saját testvérével, Simonnal találkozott és megmondta neki: megtaláltuk a Messiást (ami azt jelenti: Krisztus azaz Fölkent)
42. és Jézushoz vezette őt, amikor rátekintett Jézus (ezt) mondta: te vagy Simon, a János fia, téged Kéfásnak hívnak majd (ami megmagyarázva: Petrosz azaz Kőszikla)
43. Másnap Jézus Galileába akart menni és találkozott Fülöppel és (ezt) mondta neki Jézus: kövess engem!
44. Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából,
45. Fülöp találkozott Natánáellel és (ezt) mondta neki: akiről írt Mózes a törvényben és a próféták, megtalál-tuk Jézust: a József fiát, a Názáretből valót
46. és (ezt) mondta Natánáel: Názáretből jöhet-e (lehet-e) valami jó? (ezt) mondta neki Fülöp: jöjj és lásd meg!
47. Amikor Jézus a hozzá közeledő Natánáelt meglátta (ezt) mondta róla: lám (nézd) egy igazán izraelita, akiben nincs csalárdság!
48. (Ezt) mondta neki Natánáel: honnan ismersz engem? válaszul Jézus (ezt) mondta: mielőtt Fülöp hívott, a fügefa alatt láttalak téged.
49. Ezt válaszolta neki Natánáel: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
50. válaszolt Jézus és ezt mondta neki: mivelhogy ezt mondtam neked, láttalak téged a fügefa alatt, hiszel? ezeknél nagyobbakat fogsz látni
51. és ezt mondta neki: Ámen, Ámen, mondom néktek, látni fogjátok a felnyílt eget és Isten angyalait (hírvi-vő követeit), amint fölszállnak és leszállnak az Emberfiára.

2010. február 1. B év, évközi idő, 4. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

2Sám 15,13-14.30; 16,5-13a

Hírmondó jött ekkor Dávidhoz és azt mondta: ,,Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael.” Azt mondta erre Dávid a szolgáinak, akik vele voltak Jeruzsálemben: ,,Keljetek fel, meneküljünk, mert nem lesz menekvésünk Absalom színe elől; szaporán menjetek, hogy ha megérkezik, itt ne lepjen minket, s romlást ne zúdítson ránk, s kardélre ne hányja a várost.” Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé. Amikor aztán Dávid király Bahurimig jutott, íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának nemzetségéből való volt, név szerint Szemei, Gera fia, s amint kijött, jártában egyre átkozta, s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. Így szólt Szemei, amikor a királyt átkozta: ,,Eredj, eredj te vérszopó ember, Béliál fia! Megtorolta rajtad az Úr Saul házának minden vérét, hogy elfoglaltad királyságát és Absalomnak, a fiadnak a kezébe adta az Úr a királyságot, s téged íme, szorongatnak bajaid, mert vérszopó ember vagy.” Azt mondta ekkor Abizáj, Száruja fia a királynak: ,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt? Elmegyek, s fejét veszem.” Ám a király azt mondta: ,,Mi közöm hozzátok, Száruja fiai? Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy ,,miért cselekszik így.”” Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: ,,Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért.” Tovább ment tehát Dávid, s vele társai az úton, Szemei pedig a hegygerinc oldalán, vele szemben haladt, s közben átkozódott, köveket hajigált és földet hányt feléje.
Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!” Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!” Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?” Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.” Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

2010. február 1., hétfő Összeköttetésben lévő tagok

Kétségtelen, hogy Isten egyháza hierarchikus fokozatokra épül, oly módon, hogy a különböző tagok belőlük alkotják a szent Testet a maga egészében. Azonban az Apostol ezt mondja: „Krisztusban mindnyájan egyek vagyunk” (vö. 1Kor 12), ezért senki sincs elszakítva a másik funkciójától, és nincs olyan tag, legyen bármily kicsi, aki ne lenne közvetlen összeköttetésben a fővel.

Tehát a keresztség és a hit egységére épül, kedveseim, az az eltéphetetlen kötelék, ami köztünk van, és a méltóság, amelyet birtoklunk, Szent Péter apostol szent és hiteles szavai szerint: „Ti, mit élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek szentelt lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által”, és később: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok” (1 Pét 2,5.9)

Nagy Szent Leó: 4. homília

2010. február 1. – Hétfo

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felol egy
tisztátalan lélektol megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messzirol meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát elotte, és hangosan így
kiáltott: “Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: “Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebbol az emberbol!” Erre Jézus megkérdezte tole: “Mi a neved?”
Azt válaszolta: “Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust,
hogy ne uzze el oket arról a vidékrol. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
“Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberbol, és megszállták a mintegy
kétezer sertésbol álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Orzoik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül elottük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. O azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: “Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot muvelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban talán kissé meglepodve olvassuk, hogy a
gonosz lelkek mennyire jól ismerik Jézust. Tudják, hogy kicsoda, s ezért a
“magasságbeli Isten Fiának” nevezik. Csodálkozásunkat az váltja ki, hogy
az emberek viszont oly nehezen ismerik fel, hogy Jézust a mennyei Atya
küldte. A názáretiek kételkedve fogadták, ellene fordultak, s mások is
hitetlenkedve fordulnak el tole. Még a tanítványok is csak lassan, hosszú
ido múlva ismerik fel, hogy ki valójában a Mesterük. A gonosz lelkek jól
ismerik Jézust és az o isteni hatalmát, s tisztában vannak vele, hogy
Jézus ereje nagyobb, mint az övék. Mert Isten szabadító ereje nagyobb,
mint a gonosz léleké, aki ártani akar az embernek. Ez az isteni ero nekünk
is megváltást hoz.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielott megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erot azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz

1. hétfő

2Sám 15,13-14.30; 16,5-13a; Zs 3; Mk 5,1-20
Bárcsak rám tekintene nyomorúságomban az Úr!

2Sám 15,13-14.30

Hírmondó jött ekkor Dávidhoz és azt mondta: ,,Teljes szívvel követi Absalomot egész Izrael.’ Azt mondta erre Dávid a szolgáinak, akik vele voltak Jeruzsálemben: ,,Keljetek fel, meneküljünk, mert nem lesz menekvésünk Absalom színe elől; szaporán menjetek, hogy ha megérkezik, itt ne lepjen minket, s romlást ne zúdítson ránk, s kardélre ne hányja a várost.’ Dávid pedig felment az Olajfák hegyére, sírva ment, mezítelen lábbal s beburkolt fejjel haladt, s az egész vele levő nép is beburkolt fővel, sírva tartott felfelé.

16,5-13a

Amikor aztán Dávid király Bahurimig jutott, íme, kijött onnan egy ember, aki Saul házának nemzetségéből való volt, név szerint Szemei, Gera fia, s amint kijött, jártában egyre átkozta, s kövekkel hajigálta Dávidot s Dávid király minden szolgáját, pedig az egész nép és valamennyi harcos ott haladt a király jobbján és balján. Így szólt Szemei, amikor a királyt átkozta: ,,Eredj, eredj te vérszopó ember, Béliál fia! Megtorolta rajtad az Úr Saul házának minden vérét, hogy elfoglaltad királyságát és Absalomnak, a fiadnak a kezébe adta az Úr a királyságot, s téged íme, szorongatnak bajaid, mert vérszopó ember vagy.’ Azt mondta ekkor Abizáj, Száruja fia a királynak: ,,Mit átkozza ez a holt eb uramat, a királyt? Elmegyek, s fejét veszem.’ Ám a király azt mondta: ,,Mi közöm hozzátok, Száruja fiai? Hagyjátok, hadd átkozzon, hiszen az Úr parancsolta neki, hogy átkozza Dávidot, s azért ki merné kérdezni, hogy ?,,miért cselekszik így.?”’ Majd azt mondta a király Abizájnak s minden szolgájának: ,,Íme, saját fiam, aki az én ágyékomból származott, tör életemre: mennyivel inkább tehát Jemini fia? Hagyjátok, hadd átkozzon az Úr parancsa szerint, hátha megtekinti az Úr nyomorúságomat, s jóval fizet nekem az Úr e mai átokért.’ Tovább ment tehát Dávid, s vele társai az úton, Szemei pedig a hegygerinc oldalán, vele szemben haladt, s közben átkozódott, köveket hajigált és földet hányt feléje.

Zs 3

Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült. Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem! Sokan mondják rám: ,,Nincsen segítsége Istenében!’ Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem. Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem. Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem. Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem! Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted. Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!

Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!’ Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!’ Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?’ Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.’ És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.’ Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!’ Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.