Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 2, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 6. fejezet

1. Ezek után elment Jézus Galilea tengerének, a Tibériás tavának túlsó partjára,
2. nagy (nép)tömeg követte Őt, mivelhogy látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken tett.
3. Fölment pedig Jézus a hegyre és ott leült tanítványaival együtt,
4. közel volt pedig a húsvét (pászka), a zsidók ünnepe.
5. Amikor tehát felemelte Jézus a szemeit, és meglátta, hogy nagy (nép)tömeg jön hozzá, így szólt Fülöp-höz: honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek egyenek?
6. (ezt) azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő (maga) tudta, mit szándékozott tenni,
7. válaszolt neki Fülöp: kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek jusson egy-két falat,
8. tanítványai közül egy, András, a Simon Péter testvére, ezt mondta neki:
9. van itt egy kisfiú akinek öt árpakenyere és két halacskája van, de mi az ennyinek?
10. de Jézus (ezt) mondta: ültessétek le az embereket! sok fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren.
11. Kezébe vette hát Jézus a kenyereket és hálát adott, szétosztotta a letelepülteknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit akartak.
12. Amint pedig jóllaktak (beteltek) (ezt) mondta tanítványainak: gyűjtsétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszen.
13. Összegyűjtötték tehát és megtöltöttek tizenkét (málhás) kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek fölöslegben maradtak az étkezők után.
14. Amikor tehát az emberek látták a csodajelet, amit Jézus tett, (ezt) mondták, hogy ez valóban az a próféta, aki eljövendő a világba.
15. Jézus miután észrevette (megtudta), hogy készülnek jönni és megragadni, hogy királlyá tegyék, újra visz-szatért a hegyre egy(edül) magában.
16. Amint pedig beesteledett, lementek a tanítványok a tengerhez,
17. és beszálltak egy hajóba, elindultak a túlsó partra Kapernaumba, már sötét volt és Jézus még mindig nem ment hozzájuk,
18. a tenger pedig, mivel nagy szél fújt (kerekedett), háborgott:
19. hát amikor mintegy huszonöt vagy harminc futamnyit (stádiumot) eveztek, megpillantották (látták) Jé-zust, hogy a tengeren jár(kál)t és közeledett a hajóhoz és megijedtek
20. Ő pedig (ezt) mondta nekik: én vagyok, ne(hogy) féljetek!
21. be akarták tehát Ő venni a hajóba, de a hajó mindjárt ott lett a szárazföldnél, ahova tartottak (mentek).
22. Másnap a (nép)tömeg, amely a tenger túlsó partján állt, látta (észrevette), hogy más csónak nem volt ott, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt a hajóba, hanem csak a tanítványai mentek el,
23. de más csónakok jöttek Tibériásból, mely közel volt ahhoz a helyhez, ahol az Úrtól megáldott kenyereket ették,
24. amikor tehát látta a (nép)tömeg, hogy Jézus nincs ott, sem a tanítványai, beszálltak ők is a csónakokba és elmentek Kapernaumba, keresve Jézust
25. és amikor megtalálták (Őt) a tenger túlsó partján (ezt) mondták neki: Rabbi, mikor kerültél ide?
26. Válaszolt Jézus, (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
27. Ne(hogy) az elvesző eledelért fáradozzatok (munkálkodjatok), hanem a maradandó eledelért (táplálékért) a világkorszakra szóló életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt az Atya pecsételte el, az Is-ten,
28. így szóltak tehát hozzá: mit tegyünk, hogy az Isten(nek tetsző) dolgait műveljük?
29. válaszul Jézus (ezt) mondta nekik: ez az Isten dolga (munkája), hogy higgyetek abban, akit Ő küldött,
30. (ezt) mondták tehát neki: milyen csodajelt teszel tehát te, hogy lássunk és higgyünk neked? mit munkálsz (művelsz)?
31. a mi atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: az égből kenyeret adott nekik enni.
32. Jézus (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, nem Mózes adta nektek a kenyeret az égből, hanem az én Atyám adja nektek a kenyeret az égből, az igazit (valódit),
33. mert az az Isten kenyere, amely alászáll az égből és életet ad a világnak,
34. így szóltak tehát hozzá: Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret.
35. Jézus (ezt) mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere, aki énhozzám jön, nem éhezik többé és aki hisz bennem, (hithű lesz hozzám), nem szomjazik meg soha,
36. de mondtam nektek, hogy lát(ta)tok is engem, mégsem hisztek.
37. Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, semmiképpen nem taszítom el,
38. mert nem azért szálltam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.
39. Ez pedig az engem küldőnek az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon,
40. mert ez az Atyám akarata, hogy mindenki aki a Fiút nézi és aki hisz benne, világkorszakra szóló (aioni) élete legyen és föltámasszam őt az utolsó napon.
41. Zúg(olód)tak azért a zsidók ellene, mivelhogy (ezt) mondta: Én vagyok az a kenyér, amely az égből szállt alá,
42. és ezt mondták: nem ez-e Jézus, József fia, akinek mi is ismerjük az apját és az anyját? hogyan mondhat-ja hát ez, hogy: az égből szállottam alá?
43. válaszolt Jézus és (ezt) mondta nekik: ne(hogy) zúg(olód)jatok egymás között,
44. senki sem jöhet (én)hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza őt, én pedig föltámasztom azt az utolsó napon.
45. Meg van írva a prófétákban: és lesznek mind(nyájan) Isten tanítottjai: mindenki, aki hallgatott az Atyára és nála tanult, hozzám jön,
46. nem mintha az Atyát látta volna valaki ha csak az nem (azon kívül), aki az Istentől való, az látta az Atyát.
47. Ámen, Ámen mondom nektek, aki hisz bennem, (világ)korszakra szóló élete van,
48. Én vagyok az élet kenyere.
49. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak,
50. ez az égből leszállt kenyér, hogy az ember egyék belőle, (ne)hogy meghaljon.
51. Én vagyok az élő kenyér, amely az égből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, él a (vi-lág)korszakokba (nyúlóan) és az a kenyér pedig amelyet én adok majd a világ életéért az az én (hús)testem.
52. Tusakodtak egymás közt a zsidók, (ezt) mondták: hogyan adhatja ez nekünk a (hús)testét eledelül?
53. Jézus tehát (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom nektek: ha (netán) nem eszitek az Emberfia (hús)testét és nem isszátok a vérét, nincsen életetek önmagatokban.
54. Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, annak (világ)korszakra szóló élete van és én föltá-masztom őt az utolsó napon,
55. mert az én (hús)testem (való)igazi (valóságos) táplálék és az én vérem (való)igazi (valóságos) ital.
56. Aki eszi az én (hús)testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne, (én is abban).
57. Amint elküldött engem az élő Atya és én élek az Atya által és aki engem eszik az is él majd énáltalam.
58. Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá, nem olyan, mint amilyet apáitok ettek és meghaltak, aki ezt a kenyeret eszi, élni fog (a világkorszakba nyúlóan),
59. ezeket mondta, amikor a zsinagógában tanított Kapernaumban,
60. tanítványai közül sokan, akik hallották (ezt) mondták: kemény ez a szó (kifejezés), ki képes (ezt) hallgat-ni?
61. észrevette pedig Jézus magában, hogy zúgolódnak emiatt tanítványai, (ezt) mondta nekik: ez titeket megbotránkoztat (tőrbeejt, megütközést kelt)?
62. hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol előzőleg volt?
63. A Szellem az, ami megelevenít, a (hús)test nem használ, azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek, Szellem és élet,
64. de vannak közöttetek némelyek akik nem hisznek, mert tudta kezdettől fogva Jézus, kik azok, akik nem hisznek és ki az, aki ki fogja szolgáltatni őt
65. és ezt mondta: ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet énhozzám, hacsak meg nem adja neki az Atya.
66. Ettől fogva sokan visszavonultak (visszahúzódtak) a tanítványai közül és többé nem jár(kál)tak vele.
67. (Ezt) mondta tehát Jézus a tizenkettőnek: talán ti is el akartok menni?
68. Simon Péter válaszolt neki: Uram, kihez mennénk el? Nálad (birtokodban) vannak a (világ)korszakra szóló élet beszédei
69. és mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy az Isten(nek a) Szentje.
70. Jézus válaszolt nekik: nemde én titeket, a tizenkettőt választottalak ki és egy közületek ördög (diabolos, azaz szétdobáló),
71. Ezt pedig Júdásról mondta, a karióti Simon fiáról, mert ez lett kiszolgáltatója, pedig egy volt a tizenkettő közül,

Reklámok

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 5. fejezet

1. Ezek után ünnepük volt a zsidóknak és fölment Jézus Jeruzsálembe,
2. van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdőmedence, amelyet héberül Beteszdának neveznek, öt (oszlop)csarnoka volt,
3. ezekben feküdt a gyengélkedők, vakok, sánták, sorvadtak sokasága, akik várták a víz megmozdulását,
4. mert egy angyal időszakonként leszállott a fürdőmedencére és fölkavarta a vizet, aki tehát elsőnek lépett be a víz felkavarása után, egészséges lett, akármilyen baja (nyavalyája) volt
5. volt pedig egy ember ott, harmincnyolc esztendeje volt beteg,
6. ezt látta (észrevette) Jézus, amint ott feküdt és tudta (ismerte), hogy már sok ideje ott van, mondta neki: akarsz-e egészséges(sé) lenni (éppé válni)?
7. válaszolt neki a beteg: Uram, egy emberem sincs, hogy amikor felkavarodik a víz, beledobjon engem a fürdőmedencébe, mire pedig én odaérek, más lép be előttem,
8. (ezt) mondta neki Jézus: kelj fel, vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül!
9. és mindjárt egészséges lett az ember és felvette (felemelte) hordágyát és körüljár(kál)t . Szombat volt pedig azon a napon.
10. (ezt) mondták tehát a zsidók a gyógykezeltnek: szombat van, nem szabad (nincs megengedve) neked a hordágyat vinned.
11. Ő pedig válaszolt nekik: aki egészségessé tett engem, az mondta nekem: vedd fel a hordágyadat és jár(kál)j körül.
12. Megkérdezték őt: ki az az ember, aki mondta neked: vedd (ágyadat) és járj?
13. a megorvosolt pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus elkerült tőle, mivel (nép)tömeg volt azon a helyen.
14. Ezek után megtalálta őt Jézus a templomépületben (ezt) mondta neki: látod, egészséges lettél, ne vétkez-zél többé, nehogy rosszabbul járj!
15. elment az ember és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt egészségessé tette,
16. és emiatt üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezeket
17. Ő pedig (ezt) mondta nekik: az én Atyám mind ez ideig (mostanáig) munkálkodik, én is munkálkodom.
18. Ezért tehát a zsidók méginkább meg akarták ölni (életére törtek), mivelhogy nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé tette magát az Istennel.
19. Válaszolt pedig Jézus és (ezt) mondta nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy (hasonlóképpen) a Fiú is,
20. mert az Atya kedveli a Fiút és mindent megmutat neki, amit (önmaga) tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd, hogy (ti) csodálkozzatok,
21. mert amiképpen az Atya életre kelti a halottakat és megeleveníti (élővé teszi) úgy a Fiú is, megeleveníti azokat, akiket akar,
22. mert az Atya nem is ítél senkit sem, hanem az ítéletet mind a Fiúnak adta,
23. hogy mindenki úgy tisztelje (becsülje meg) a Fiút, ahogy(an) tisztelik (megbecsülik) az Atyát. Aki netán nem tiszteli (becsüli) a Fiút, nem tiszteli (becsüli) az Atyát (sem), aki küldte Őt.
24. Ámen, Ámen mondom néktek: hogy aki az én szavamat hallja, és hisz annak, aki engem küldött, (vi-lág)korszakra szóló élete van és nem megy ítéletbe, hanem átment a halálból az életbe.
25. Ámen, Ámen mondom néktek, hogy (el)jön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját és akik (meg)hallják, élni fognak,
26. mert miképpen az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagá-ban,
27. és (telj)hatalmat (felhatalmazást) adott neki, hogy ítéletet tegyen, mivelhogy Ő az Emberfia.
28. Nehogy csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírboltokban vannak, meg-hallják az Ő hangját
29. és előjönnek: azok, akik jót tettek, az élet föltámadására, akik rosszat cselekedtek, az ítélet föltámadásá-ra.
30. Nem tehetek én magamtól semmit sem, ahogyan hallom, úgy ítélek és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.
31. Ha én önmagamról teszek tanú(bizony)ságot, az én tanú(bizony)ságtételem nem való(igaz)ságos,
32. más az, aki tanú(bizony)ságot tesz énrólam, és tudom, hogy valóigaz az a tanú(bizony)ság, amit tesz felőlem.
33. Ti elküldtetek Jánoshoz és tanú(bizony)ságot tett a való(igaz)ságról,
34. de én nem embertől kapom, a tanú(bizony)ságot, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megmeneküljetek (üdvözüljetek).
35. Ő volt a mécs, mely égett és ragyogott (világított), de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni (ujjongani) az Ő fényében,
36. de nekem nagyobb tanú(bizony)ságtételem van Jánosénál, mert azok a munkák (tettek), amelyeket adott nekem az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a tettek (munkák), amelyeket teszek, tanú(bizony)ságot tesznek énrólam, hogy az Atya küldött engem,
37. és aki elküldött engem, az Atya, maga tett rólam tanú(bizony)ságot, sem hangját nem hallottátok, sem alakját (ábrázatát) nem láttátok,
38. és az ő szava nem marad bennetek, mivelhogy akit Ő küldött, annak ti nem hisztek.
39. Kutatjátok (fürkészitek) az Írásokat, mivelhogy nektek úgy tetszik, hogy azokban van a (világ)korszakra szóló életetek;pedig azok rólam tesznek tanú(bizony)ságot
40. és ti nem akartok hozzám jönni, hogy életet kapjatok (nyerjetek).
41. Dicsőséget emberektől nem veszek,
42. de megismertelek benneteket, hogy Isten szeretete nincs meg bennetek.
43. Én az Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, majd ha más a maga nevében jön, azt befo-gadjátok.
44. Hogyan hihetnétek ti, (mimódon volnátok képesek hinni), kik egymástól vesztek dicsőséget és azt a di-csőséget, amely az egy(etlen) Istentől van, nem keresitek?
45. Nehogy azt gondoljátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, megvan nektek a vádolótok, Mózes, akiben ti reménykedtek (reménységeteket vetettétek),
46. mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem is, mert én rólam írt ő,
47. ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok az én beszédeimnek hinni?

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 4. fejezet

1. Amint tehát megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János,
2. bár Jézus maga nem merített (víz)be, hanem csak a tanítványai,
3. elhagyta Júdeát és elment ismét Galileába.
4. Keresztül kellett pedig mennie Szamarián,
5. megérkezett tehát egy szamariai városba, amelyet Szikárnak mondanak, közel ahhoz a térséghez, melyet Jákób fiának, Józsefnek adott,
6. ott pedig volt egy forrás, a Jákóbé. Jézus tehát, elfáradva az utazástól, leült úgy, ahogy(an) volt a forrás-nál: mintegy hat óra volt.
7. Jött Szamariából egy asszony vizet meríteni, ezt mondta neki Jézus: adj nekem innom!
8. a tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak,
9. ezt mondta neki a szamariai asszony: hogyan van az, hogy te zsidó létedre tőlem, aki szamariai asszony vagyok, inni kérsz? mert a zsidók nem érintkeztek (társalogtak) a szamariaiakkal, (nem használtak egy edényt).
10. Válaszolt Jézus és (ezt) mondta neki: ha ismernéd Istennek az ajándékát, és azt, hogy ki az, aki mondja neked: adj nekem innom, te kérted volna Őt és élő vizet adott volna neked,
11. (ezt) mondta neki: Uram, még merítővödröd sincs, és a kút mély, honnan vennéd hát az élő vizet?
12. talán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk e kutat adta és Ő maga is ebből ivott, fiai is, nevelt jószágai is?
13. Válaszolt Jézus és ezt mondta neki: mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
14. de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, többé nem szomjazik meg a világkorszakokon át, ha-nem az a víz, amelyet én adok neki, benne oly víznek forrásává válik, amely világkorszakra szóló életbe szökellik,
15. így szólt hozzá az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam és ne jöjjek ide meríteni.
16. Mondta neki Jézus: menj, hívd (szólítsd) a férjedet és jöjj ide!
17. válaszolt az asszony és (ezt) mondta: nincs férjem: (ezt) mondta neki Jézus: (eszményi) szépen mondtad, hogy: nincs férjem,
18. mert öt férjed volt, de akid most van, az nem a férjed, ezt való(igazá)ban megmondtad.
19. Mondta neki az asszony: Uram, ahogy látom próféta vagy te.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent és ti (azt) mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell.
21. Ezt mondta neki Jézus: higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeru-zsálemben nem imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek (tudtok), mi azt imádjuk, amit ismerünk (tudunk), mivelhogy az üdvösség (megmentés) a zsidók közül ered (származik),
23. de eljön az óra, és az (már) most van, amikor az igazi (valódi) imádók szellemben és való(igaz)ságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyeneket keres magának imádóiul.
24. Szellem az Isten, és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és való(igaz)ságban kell imádniok.
25. Mondta neki az asszony: tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak (Felkentnek) mondanak és amikor az eljön, hírül ad nékünk minden(eke)t,
26. (ezt) mondta neki Jézus: én vagyok az, aki veled beszélek
27. és éppen ekkor jöttek vissza a tanítványai és csodálkoztak, hogy asszonnyal szó(ba ál)lt, mindazáltal egyik sem mondta: mit keresel? vagy: mit állsz szóba (szólsz) vele?
28. Otthagyta tehát a vizeskorsaját az asszony és elment a városba és mondta az embereknek:
29. Jertek ide, lássatok egy embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem, (vajon) nem ez-é a Krisz-tus?
30. Kimentek tehát a városból és odamentek hozzá.
31. Közben kér(lel)ték Őt a tanítványok, (ezt) mondták: Rabbi, egyél!
32. Ő pedig (ezt) mondta nekik: van nekem eledelem, amiről ti nem tudtok.
33. Mondták tehát a tanítványok egymásnak: netán valaki hozott neki enni?
34. Jézus ezt mondta nekik: az én eledelem az, hogy tegyem annak akaratát, aki elküldött engem és bevégez-zem az Ő munkáját (művét).
35. Nem ti mondjátok-é, hogy még négy hónap és jön az aratás? Lám, (azt) mondom nektek, emeljétek fel szemeiteket és szemléljétek meg a földterületeket (térségeket), hogy már fehérek az aratásra,
36. az arató már most megkapja a bérét, és összegyűjti termését a világkorszakra szóló életre, hogy a magve-tővel együtt örüljön az arató is,
37. mert ebben igaza van a közmondásnak (az a szó igaz), hogy más a magvető, és más az arató.
38. Én aratni küldtelek titeket, azt, amit nem ti műveltetek meg (fáradtatok) mások fárad(oz)tak és ti azok fáradozásába jöttetek (léptetek be).
39. Abból a városból pedig sokan hittek Őbenne a szamaritánusok közül a tanú(bizony)ságtevő asszony sza-vára, hogy: „mindent megmondott nekem, amit tettem”.
40. Amint tehát odaér(kez)tek hozzá a szamaritánusok, kér(lel)ték, hogy maradjon náluk, és ott maradt két napig
41. és sokkal többen hittek az Ő szavának,
42. az asszonynak meg (azt) mondták, hogy: most már nem a te szólásodra hiszünk, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez való(igazá)ban a világ Megmentője (Üdvözítője).
43. Két nap múlva pedig kiment onnan Galileába,
44. mert maga Jézus tett tanú(bizony)ságot, hogy a prófétának a saját hazájában nincs becsülete.
45. Amikor tehát Galileába érkezett, szívesen fogadták őt a galileabeliek, akik mindent láttak, amit tett Jeru-zsálemben az ünnepen, mert ők maguk is feljöttek az ünnepre,
46. tehát elment ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá tette és Kapernaumban volt egy királyi tisztvise-lő, akinek fia beteg volt,
47. ez, amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kér(lel)te Őt, hogy jöj-jön el és orvosolja meg a fiát, mert halálán van.
48. Így szólt tehát hozzá Jézus: ha csak jeleket és csodákat nem láttok, egyáltalán nem hisztek,
49. így szólt hozzá a királyi tisztviselő: Uram, jöjj el, mielőtt meghal(na) a fiacskám!
50. (ezt) mondta neki Jézus: menj el, a fiad él! az ember hitt a szónak, amelyet mondott neki Jézus és elment.
51. Amikor pedig elment az úton a rabszolgák szembe jöttek vele, mondták, hogy a gyermeke él.
52. Megtudakolta azért az órát tőlük, melyben jobban (rendben) lett, mondták hát neki, hogy tegnap hét óra-kor hagyta el őt a láz.
53. Megtudta tehát az apa, hogy abban az órában történt amelyben (ezt) mondta neki Jézus: a fiad él. Hithű is lett ő, és az egész háza(népe).
54. Ezt pedig újra második jelként tette Jézus, amikor megérkezett Júdeából Galileába.

2010. február 2., kedd Mária, a szabadság és egyenlőség őrzője

Egy anya számára a gyermekek: elsősorban és egyszerűen csak gyermekek – tekintet nélkül feladataikra és szerepeikre. Mária számára Krisztus tagjai egyszerűen a gyermekei, akiket a kereszt tövében fogadott be (vö. Jn 19,26) – függetlenül attól, hogy az Egyházban és az Egyházért végzett feladataik egyébként mennyire különbözőek.

Azt mondhatnám, hogy Máriában megvilágosodik a lét a maga tisztaságában, amiből előtör a tett – a sokféle tevékenység –, de aki, mint lét, nem befejezett önmagában, és nem is határozza meg magát.

Ő az, aki őrzi az Atyával Isten egész népének szabadságát és egyenlőségét. Egyenlőség, ami nem egyenlősdi, mert forrása a szentháromságos élet, ahol mindhárom Személy Egyetlen – egyenlő tehát a Másik Kettővel –, de a maga megismételhetetlen létezésében.

Giuseppe Maria Zanghi: Isten, aki Szeretet

2010. február 2. Urunk bemutatása Gyertyaszentelő Boldogasszony A nap liturgikus színe: fehér

Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.

Mária és József megtesznek mindent, amit a törvény előír. Bemutatják elsőszülött gyermeküket az Istennek. Simeon és Anna felismerik az Isten küldöttét a gyermekben. A megszentelt gyertyák Jézusra, a világ világosságára mutatnak rá. Legyen egész évünk során világosságunk Jézus, kövessük szavát, éljük meg szeretetét.

Urunk Bemutatásának ünneplése a IV. századtól kezdve általános volt Jeruzsálemben is, Rómában is. Az Ószövetségben Isten prófétája által szólott, és vigasztalta választott népét, hogy a babiloni fogság után helyreállított templom, ha szegényesebb is mint a salamoni, de méltóságában messze felülmúlja, mert ide látogat el az Eljövendő. Simeon és Anna próféta-asszony pedig a Szentlélek ösztönzését követve lettek tanúi Isten ígérete beteljesedésének. A karácsonykor gyulladt isteni Fény egyre nagyobb világosságot áraszt. Azért szenteljük meg az emberi természetünket jelképező gyertyákat, hogy az isteni Fény kiáradjon és eltöltsön bennünket is.

AZ OLVASMÁNYHOZ (Mal 3, 1-4)
Az Ószövetségben Isten megígérte, hogy elküldi Küldöttét, az Uralkodót, a Szövetség Angyalát templomába. Ez a jövendölés Jézus bemutatásával vette kezdetét. Így a babiloni fogság után felépült templom méltósága messze felülmúlta Salamon templomának dicsőségét, mert Isten Fia látogatása szentelte meg.
A SZENTLECKÉHEZ (Zsid 2, 14-18)
Testünk a Szentlélek temploma. A sátán meggyalázta ugyan, amikor a bűnre csábította, de Urunk, Jézus Krisztus eljövetelével megszentelte. Magára vette emberi természetünket: “a bűn testében” jött el hozzánk, hogy kiengesztelje a nép bűneit, Istennek tetsző néppé, a Szentlélek templomaivá tegyen minket.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Lk 2, 22-40)
A bemutatáskor egy jövendölés hangzott el, amely megdöbbentő: “Íme, sokak romlására és sokak föltámadására lesz Izraelben: Jel, Amelynek ellene mondanak.” Előre jelezte a világ Üdvözítőjének sorsát, és jelzi, mit várhatunk mint Isten gyermekei ettől a világtól.

KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, hogy a mi Urunkban, Jézus Krisztusban minden ember felismerje a világ Világosságát.

1. Urunk, Jézus Krisztus, a szentmise áldozatban úgy jöjj el közénk, hogy felismerjünk Téged.
2. Urunk, Jézus Krisztus, világosítsd meg Egyházadat, és add, hogy híveid az isteni élet fényében éljenek.
3. Urunk, Jézus Krisztus, egyesítsd népedet Szentlelked erejével, és adj nekik békességet.
4. Urunk, Jézus Krisztus, add kegyesen, hogy minél több szülő nevelje fiát az evangélium világosságának terjesztésére.
5. Urunk, Jézus Krisztus, add meg nekünk, hogy életünk végén találkozhassunk Veled, és a mennyben örökre láthassuk fényességedet.

Urunk, Jézus Krisztus! Gyújtsd fel szívünkben istenséged ismeretének tiszta világosságát, hogy mindig tetszésed szerint éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk megvilágosítója: Krisztus, Istenünk! és Téged dicsőítünk Atyáddal és éltető Lelkeddel most, és mindörökkön örökké.

Karácsony fényére emlékezünk 40 nappal karácsony után. A Világ Világosságának születését ünnepeltük, ma pedig Simeon szava nyomán, Jézus bemutatásában szeretnénk meglátni mi is a Világ Világosságát.
Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz. Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
– fényt ad, világít a sötétben
– lángja barátságos fényt ad
– meleget ad
– önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
– lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.
A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.
Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani.

Minap fiatalokkal beszélgettünk. Átgondolt műveltségük hátterével fejezték ki meggyőződésüket: elképzelhetetlen lenne világunk Isten teremtő, fenntartó, személyes szeretete nélkül. A modern fizika beláttatja velünk, mennyire titokzatos és mennyire önmagán túlra mutat maga az anyagvilág is, nem csak az ember (v.ö. Heisenberg bizonytalansági reláció, a mikro- és a makrokozmosz meghökkentő következetes arányossága, amely pont az emberben metsződik, stb.). Értelmetlen lenne Istent kihagyva szemlélni a valóság egészét. Azon is eltűnődtünk, hogy kultúránk korábbi rétegeiben mennyire egyetemesen ott van a fénynek, a világosságnak, a Napnak olyan fajta priorizálása, megcsodálása, amely azt sejteti, hogy a Nap jelképén át régebbi kultúrák, a pogány hellenista kultúra is valamiképpen Világ Világosságát kereste, tisztelte (Eknathon fáraó napkultusza, Mitras kultusz, a kereszt jele, mint a nap a világosság jelképe).
Amikor ma Urunk bemutatása ünnepén a Világ Világosságát ragadjuk meg, áldjuk és magasztaljuk Benne, akkor éppen a Tőle kapott fényben ismerjük el Krisztusban az Atya Küldöttét, a megváltó világosságába minket is belevonó Istenünket (2 Kor 4, 6). Ezért olyan megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánljuk, odaadjuk Neki, ahogyan ezen a napon a szerzetesek teszik a Szent Péter Bazilikában egy, a Pápa kezébe adott gyertya jelképében, vagy amint az elmúlt napokban a Teológiai Lelkipásztori Napok keretében határon innen és túlról papok, és elkötelezett világiak tették le Krisztus kezébe önmagukat, rábízottjaikat, és a jövőben őket felkeresőket a lelki vezetés szolgálatának mélységesen szent felelősségérzetében.

Mal 3,1-4

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, — mondja a Seregek Ura. — De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.
Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.
Lk 2,22-40

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek” [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át — hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

2010. február 2. – Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelo Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye eloírja: “Minden elsoszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, “egy pár gerlét vagy
két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevu férfiú, egy igaz és istenfélo ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény eloírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette ot, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsoség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta oket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: “Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz o – még a te lelkedet is tor járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna
prófétano is, Fánuel leánya Áser törzsébol. Idos volt már, napjai
elorehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsoítette Istent, és beszélt a gyermekrol mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erosödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A karácsonyi utáni negyvenedik napon Jézus bemutatását ünnepeljük. A
helyszín a jeruzsálemi templom, ahová a mózesi törvények szerint elviszi
Mária és József az újszülött Jézust. A templomban két idos személy tunik
fel, akik örömmel fogadják a gyermeket és hitvallást tesznek arról, hogy o
a várva várt üdvözíto. Ok jelképezik mindazokat, akik az isteni ígéret
alapján évszázadokon keresztül várták a Messiást. Vágyakozásuk
beteljesedett, amikor megpillanthatták és karjukba vehették Jézust.
Érdemes volt várniuk, érdemes volt hinniük az isteni ígéretben. A i
szívünk is akkor fog megnyugodni, amikor megtaláljuk Istent.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Mária, toled kell megtanulnunk, hogy Istenben bízzunk, foképp, hogy
reméljük üdvösségünket. Nem saját eronkben kell bíznunk, csupán ezt kell
ismételnünk: Mindent megtehetek Abban, aki erot ad.
Ó Mária, rád bízom magam; ebben a reményben élek, és remélem, hogy ebben a
reményben halok majd meg, ezt ismételve: Egyetlen reményem Jézus – és
Jézus után Mária.

2. kedd: URUNK BEMUTATÁSA (ünnep)

Mal 3,1-4 vagy Zsid 2,14-18 Zs 23 Zsid 2,14-18 Lk 2,22-40
Eljön templomába az Úr, aki után vágyódunk

Mal 3,1-4

Íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. Íme, már jön is, — mondja a Seregek Ura. — De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és salaktalanná teszi Lévi fiait; és megtisztítja őket, mint az aranyat és mint az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak, és tetszeni fog az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdankor napjaiban, és mint a régi esztendőkben.

vagy

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Zs 23

Zsoltár Dávidtól. Az Úré a föld s ami azt betölti, a földkerekség és minden lakója. Mert ő alapította a tengerekre, s a folyók fölé ő állította. Ki mehet fel az Úr hegyére? Ki állhat meg az ő szent helyén? Az, akinek keze ártatlan, akinek szíve tiszta, aki magát hiúságra nem adja, s nem tesz hamis esküt. Az ilyen áldást nyer az Úrtól, s irgalmat Istentől, oltalmazójától. Ez azok nemzedéke, akik őt keresik, akik Jákob Istenének arcát keresik. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, a harcban hatalmas Úr. Táruljatok fel, hatalmas kapuk, táruljatok fel, örök kapuk, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki az a dicsőség királya? A seregek Ura, ő a dicsőség királya.

Zsid 2,14-18

Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek a halál fölött uralma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel [Iz 41,8-9]. Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez [Zsolt 22,23], hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Mivel ő maga is megtapasztalta a szenvedést és a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Lk 2,22-40

Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve’ [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát’ [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek’ [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át — hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.’ Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.