Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 3, 2010 havi archívum

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 9. fejezet

1. és elmentében látott (észrevett) egy embert, aki vak volt születésétől fogva,
2. és megkérdezték Őt a tanítványai, (ezt) mondták: Rabbi, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon (szü)le(te)tt?
3. (ezt) válaszolta Jézus: sem ez nem vétkezett, sem ennek szülői, hanem, hogy nyilvánvalóvá (láthatóvá) legyenek az Isten tettei (munkái) (ő)benne,
4. amíg nappal van, nekünk munkálni kell annak a munkáit, aki elküldött engem: jön egy éj, amikor senki sem képes munkálkodni,
5. amíg a világban vagyok, fénye vagyok a világnak,
6. ezeket mondta, a földre (talajra) köpött és sarat csinált a köpésből (a nyállal) és rátette (kente) a sarat a vak szemeire,
7. és ezt mondta neki: eredj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (fürdőben) (ami azt jelenti: küldött) el-ment tehát és megmosakodott és megjött látva.
8. A szomszédok pedig és akik őt azelőtt látták, hogy kéregető vak volt, (ezt) mondták: nem ez az, aki itt szokott ülni és kéregetni?
9. egyesek (ezt) mondták: ez az, mások (ezt) mondták: nem, hanem hasonló hozzá. Ő meg mondta, hogy én vagyok az,
10. (ezt) mondták hát neki: hogyan nyíltak meg hát a szemeid?
11. az így válaszolt: az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált és megkente a szemeimet és (ezt) mondta nekem: eredj el a Siloámba, és mosakodjál meg: elmentem hát és megmosdottam és visszajött a látásom (a szemem világa)
12. és (ezt) mondták neki: hol van Ő? (ezt) felelte: nem tudom.
13. elvezették őt az egykori vakot a farizeusokhoz.
14. Szombat volt pedig aznap, amikor a sarat csinálta Jézus és felnyitotta annak szemeit.
15. Újra megkérdezték őt a farizeusok is: hogyan nyerte vissza látását (szeme világát): ő pedig elmondta nekik: sarat tett a szemeimre és megmosakodtam és látok.
16. (Ezt) mondták hát a farizeusok közül egyesek: nem Istentől van ez az ember, mivelhogy a szombatot nem tartja meg: mások ezt mondták: hogyan képes egy bűnös ember ilyen csodajeleket tenni? és megha-sonlás (szakadás) lett közöttük.
17. (Ezt) mondták tehát a vaknak újra: te mit mondasz felőle, hogy felnyitotta a szemeidet? ő pedig azt mondta, hogy próféta.
18. Nem hitték el tehát a zsidók róla, hogy vak volt és visszanyerte látását, mígnem előszólították a szüleit annak, aki újra látóvá lett, (akinek megjött a látása),
19. és megkérdezték őket, (ezt) mondták: ez a ti fiatok, róla mondjátok, hogy vakon (szü)le(te)tt? Hogyan van hát, hogy jelenleg lát?
20. Válaszoltak tehát annak szülei és (ezt) mondták: tudjuk, hogy ez a mi fiunk és hogy vakon (szü)le(te)tt,
21. de hogy most hogyan lát, nem tudjuk, vagy ki nyitotta fel neki a szemeit, mi nem tudjuk, őt magát kér-dezzétek meg, már felnőtt (megvan a kora), maga szóljon magáról,
22. ezeket mondták a szülei, mivelhogy féltek a zsidóktól, mert már megállapodtak a zsidók, hogyha valaki Krisztusnak vallja Őt, kizárják a zsinagógából.
23. Ezért mondták annak a szülei, hogy felnőtt korú már (megvan a kora), őt magát kérdezzék.
24. Előszólították tehát azt az embert másodszor, aki vak volt és (ezt) mondták neki: adj dicsőséget Istennek, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös,
25. az így válaszolt: hogy bűnös-e, nem tudom, egyet tudok: vak voltam és jelenleg látok.
26. (Ezt) mondták tehát neki: mit csinált veled? Hogyan nyitotta fel a szemeidet?
27. (Ezt) válaszolta nekik: megmondtam már nektek és nem hallottátok, miért akarjátok újra hallani? tán ti is tanítványai(vá) akartok lenni?
28. És összeszidták őt és (ezt) mondták: te vagy tanítványa neki, mi pedig Mózesnek vagyunk tanítványai.
29. Mi tudjuk, hogy Mózesnek szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van,
30. válaszul az ember (ezt) mondta nekik: mert ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan van, és felnyitotta a szemeimet.
31. Tudjuk, hogy Isten bűnösöket nem hallgat meg, hanem ha valaki Istenfélő (tisztelő) és az ő akaratát teszi, azt meghallgatja.
32. A világkorszaktól kezdve nem hallatszott, hogy egy vakon (szü)le(te)tt ember szemeit valaki felnyitotta volna.
33. Ha ez netán nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.
34. Válaszoltak és (ezt) mondták neki: te egészen bűnben (szü)le(te)tt vagy és te tanítasz minket? és kidobták (kihajították) őt.
35. Meghallotta Jézus, hogy kidobták őt és megtalálta őt, (ezt) mondta: te hiszel az Emberfiában?
36. Az így válaszolt: és ki az Uram, hogy higgyek benne?
37. Jézus (ezt) mondta neki: láttad is Őt magát és aki beszél veled, Ő az.
38. Ő pedig (ezt) felelte: hiszek Uram. És imádta Őt (hódolt Neki)
39. és (ezt) mondta Jézus: ítélet végett jöttem én e világba, hogy akik nem látnak, lássanak és akik látnak, vakok(ká) legyenek.
40. A farizeusok közül, akik vele voltak meghallották ezeket és (ezt) mondták neki: talán mi is vakok va-gyunk?
41. (ezt) mondta nekik Jézus: ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, de mivel most azt mondjátok, hogy látunk: a ti bűnötök megmarad.

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 8. fejezet

1. Jézus pedig elment az Olajfák hegyére.
2. Korán reggel pedig ismét megjelent a templomépületben, és a nép mind odajött Hozzá és leült és tanítot-ta őket,
3. az írástudók és farizeusok pedig Hozzá vezettek egy házasságtörésen ért asszonyt, középre állították,
4. (ezt) mondták neki: Tanítómester, ezt az asszonyt rajtafogták a házasságtörésen.
5. A törvényben pedig Mózes meghagyta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni, hát te mit mondasz?
6. (ezt) pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, hogy legyen mivel vádolni Őt. Jézus pedig lehajolt, az ujjával írt a földre,
7. amint pedig megmaradtak kérdésük mellett, fölegyenesedett, így szólt hozzájuk: aki nem vétkezett közü-letek, az dobjon rá először követ
8. és újra lehajolt és írt a földre,
9. azok pedig hallva ezt a lelkiismeret vádolta őket, elódalogtak (elsomfordáltak) egyik a másik után, az öregebbektől kezdve mind az utolsókig és egyedül Jézus meg az asszony maradt ott középen állva,
10. fölegyenesedett pedig Jézus és senkit sem látott az asszonyon kívül, (ezt) mondta neki: asszony, hol van-nak azok, akik téged vádoltak? senki sem ítélt el téged?
11. Ő pedig (ezt) mondta: senki, Uram, (ezt) mondta pedig neki Jézus: én sem ítéllek el: menj és nehogy még vétkezz.
12. Ismét szólt nekik Jézus (ezt) mondta: én a világ fénye vagyok, aki követ engem, semmiképpen sem jár-kel a sötét(ség)ben, hanem az övé lesz az élet fénye,
13. mondták tehát neki a farizeusok: te önmagadról teszel tanú(bizony)ságot, a te tanú(bizony)ságtételed nem igaz (nem valódi),
14. válaszolt Jézus és (ezt) mondta nekik: ha én magamról teszek is tanú(bizony)ságot, valóigaz az én ta-nú(bizony)ságtételem, mivelhogy tudom, honnan jöttem és hová megyek,
15. ti a (hús)test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit,
16. de ha ítélek is én, az én ítéletem valóigaz, mivelhogy nem egyedül vagyok, hanem én és aki küldött en-gem.
17. Pedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két embernek a tanú(bizony)ságtétele valóigaz,
18. én vagyok, aki tanú(bizony)ságot teszek magamról és tanú(bizony)ságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem,
19. (ezt) mondták tehát neki: hol van a te Atyád? Jézus válaszolt: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek,
20. ezeket a beszédeket a kincstárban szólta, amikor tanított a templomépületben és senki sem fogta el Őt, mert még nem jött el az Ő órája,
21. mondta tehát ismét nekik: én elmegyek és kerestek majd engem és bűnötökben haltok meg: ahová én megyek (oda) ti nem jöhettek,
22. mondták tehát a zsidók: talán megöli magát, hogy (ezt) mondja: ahová én megyek, ti nem jöhettek?
23. és (ezt) mondta nekik: ti alulról valók vagytok, én felülről való vagyok, ti ebből a világból vagytok, én nem e világból vagyok,
24. (ezt) mondtam tehát nektek, hogy meghaltok bűnötökben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meg-haltok bűneitekben,
25. (ezt) mondták neki: ki vagy te? (ezt) mondta nekik Jézus: az, amit kezdet óta szólok is nektek.
26. Sok szólni és ítélni valóm van felőletek, de aki engem küldött valóigaz, és én, amiket hallottam tőle azo-kat szólom a világnak,
27. nem értették meg, hogy az Atyáról szólt nekik,
28. (ezt) mondta Jézus: amikor felemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy az én vagyok és magam-tól semmit sem teszek, hanem amint tanított engem az Atya, ezeket úgy szólom
29. és aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mivelhogy én, amik neki kedvesek azokat teszem mindenkor.
30. Amikor ezeket szólta, sokan hittek benne (hithűek lettek).
31. Így szólt tehát Jézus a benne hívő zsidóknak: ha ti megmaradtok az én szavaimban, valóban a tanítványa-im lesztek,
32. és megismeritek a való(igaz)ságot és a való(igaz)ság megszabadít titeket.
33. Így válaszoltak neki: Ábrahám magva (ivadéka) vagyunk, és senkinek rabszolgái nem voltunk soha, ho-gyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?
34. Jézus pedig így válaszolt nekik: Ámen, Ámen mondom néktek, hogy mindenki, aki bűnt tesz, rabszolgája a bűnnek,
35. a rabszolga pedig nem marad a házban a (világ)korszakra, a fiú marad ott a (világ)korszakra.
36. Ha tehát a fiú titeket szabaddá tesz, valóban szabadok lesztek.
37. Tudom, hogy Ábrahám magva (ivadéka) vagytok, de arra készültök, hogy engem megöljetek, mert az én szavamnak nincs helye (tere) bennetek,
38. én azt szólom, amiket az Atyámnál láttam és ti is azokat teszitek tehát, amiket atyátoktól hallottatok,
39. válaszul (ezt) mondták neki: a mi atyánk Ábrahám! Jézus (ezt) mondta nekik: ha Ábrahám gyermekei vagytok, az Ábrahám munkáit tegyétek,
40. most pedig megölni törekesztek engem (életemre törtök), egy (olyan) embert, aki a való(igaz)ságot szól-tam nektek, amelyet Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette,
41. ti a ti atyátok munkáit teszitek. Ezt mondták neki: mi nem cédaságból (szü)lettünk, egy(etlen) atyánk van, az Isten.
42. Jézus így szólt hozzájuk: ha Isten volna nektek atyátok, szeretnétek engem, mert én Istenből jöttem ki és érkeztem meg, mert nem is magamtól jöttem, hanem Ő küldött engem.
43. miért nem értitek (ismeritek fel) az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok (meg)hallgatni az én szó-mat,
44. ti az ördög atyából vagytok, és az atyátok kívánságait akarjátok tenni (megvalósítani). Ő embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg a való(igaz)ságban, mivelhogy nincsen való(igaz)ság (ő)benne. Amikor a hazugságot szólja, a sajátjából szól, mivelhogy hazug ő és atyja annak,
45. nekem pedig, mivelhogy a való(igaz)ságot mondom, nem hisztek.
46. Ki vádol közületek engem bűnnel (vétekkel)? ha való(igaz)ságot mondok, miért nem hisztek nekem?
47. Aki Istentől származik, az Isten beszédeit hallgatja, ti azért nem hallgatjátok, mert nem származtok az Istentől,
48. válaszoltak a zsidók és (ezt) mondták neki: nem eszményi(szép)en mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy és valami démon van benned?
49. Jézus így válaszolt: bennem démon nincs, hanem én tisztelem az Atyámat és ti nem tiszteltek engem,
50. de én nem keresem az én dicsőségemet, van aki keresi és megítéli.
51. Ámen, Ámen mondom nektek, ha valaki az én szavamat megtartja, nem lát halált semmikor (a világkor-szakra)
52. ezt mondták neki a zsidók: most értettük meg, hogy démon van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is és te (ezt) mondod: ha valaki az én szavamat megtartja, nem kóstol (ízleli meg a) halált semmikor (világ-korszakra).
53. Tán te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? a próféták is meghaltak, mivé teszed magadat?
54. (ezt) válaszolta Jézus: ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, aki engem dicsőít, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek
55. és nem ismeritek Őt, én pedig ismerem Őt és ha (azt) mondanám, hogy nem ismerem Őt, hozzátok ha-sonló hazug lennék, de ismerem Őt s az Ő szavát megtartom.
56. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott, hogy látni fogja az én napomat, látta is és örült,
57. így szóltak tehát a zsidók hozzá: még ötven éves sem vagy és láttad Ábrahámot?
58. (ezt) mondta nekik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett: én vagyok.
59. Köveket ragadtak tehát, hogy rádobálják (hajigálják), de Jézus elrejtőzött és kiment a templomépületből,

AZ ÖRÖMÜZENET JÁNOS SZERINT 7. fejezet

1. és ezek után Jézus Galileában járt-kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivelhogy meg akarták ölni (ha-lálra keresték) a zsidók.
2. Közel volt pedig a zsidók ünnepe, a (lomb)sátorverés ünnepe,
3. így szóltak hozzá testvérei: menj el innen és eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet (dolgai-dat), amelyeket teszel,
4. mert senki sem működik (tesz) titokban (elrejtve), ha azt keresi (arra törekszik), hogy közismert legyen (mindenki beszéljen róla). Ha ilyeneket teszel, mutasd meg magadat (tűnj fel) a világnak,
5. mert még a testvérei sem hittek benne,
6. (ezt) mondta tehát nekik Jézus: az én idő(szako)m még nincs itt, a ti időszakotok pedig mindig készen van (megfelelő).
7. Titeket nem gyűlölhet a világ, engem pedig gyűlöl, mivelhogy én tanú(bizony)ságot teszek ellene, mi-velhogy az ő munkái (művei) gonoszok (romlást árasztók).
8. Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mivelhogy az én idő(szako)m még nem telt be,
9. ezeket mondta pedig nekik és Galileában maradt.
10. Amint azonban testvérei felmentek (elzarándokoltak) az ünnepre, akkor Ő is felment az ünnepre, de nem nyilvánosan, hanem titokban (rejtve),
11. a zsidók viszont keresték Őt az ünnepen és mondták: hol van Ő?
12. és sok(féle) súgás-búgás volt róla (felőle) a (nép)tömegekben egyesek ugyan (ezt) mondták: jó (ember), mások pedig ezt mondták: nem az, sőt félrevezeti a (nép)tömeget,
13. de nyíltan (mindent kibeszélve) senki nem szólt felőle a zsidóktól való félelem miatt.
14. Amikor pedig már az ünnep közepe volt, fölment Jézus a templomépületbe és tanított,
15. csodálkoztak hát a zsidók és (ezt) mond(ogat)ták: hogyan ismeri ez az Írásokat, mikor nem is tanulta?
16. válaszolt tehát nekik Jézus és (ezt) mondta: az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött en-gem,
17. ha valaki az ő akaratát akarja tenni, az fölismeri a tanításról, vajon Istenből van-e vagy én magamtól szólok,
18. aki magától szól, a saját dicsőségét keresi, aki pedig annak a dicsőségét keresi, aki küldte őt, az igaz és nincs benne igaz(ság)talanság.
19. Nem(de) Mózes adta nektek a törvényt és senki közületek nem tartja meg a törvényt. Mit kerestek engem halálra (miért törtök életemre)?
20. a (nép)tömeg válaszolt: démon szállt meg (vett birtokába), ki keres téged, hogy megöljön?
21. Jézus válaszul (ezt) mondta nekik: egy(etlen) dolgot tettem és mind csodálkoztok rajta.
22. Ezért adta Mózes nektek a körülmetélést – ugyan nem Mózestől van, hanem az atyáktól van az -, és szombaton körülmetélitek az embert.
23. Ha körülmetélik az embert szombaton, hogy csorba ne essék a Mózes törvényén (érvényét ne veszítse), rám haragusztok, mert egy embert egészen egészségessé tettem szombaton?
24. Ne(hogy) látszat szerint ítéljetek, hanem igaz(ságos) ítélettel ítéljetek.
25. (Ezt) mondták hát egyesek a jeruzsálemiek közül: nem ez az, akit keresnek, hogy megöljék (akinek életé-re törnek)?
26. nézzétek! nyíltan szól és nem szólnak neki semmit. Talán csak nem ismerték meg való(igazá)ban a veze-tők, hogy ez a Krisztus?
27. de (ezt) tudjuk: honnan való, a Krisztus pedig, amikor jön, senki sem tudja, honnan való.
28. Kiáltott tehát a templomépületben tanítva Jézus és (ezt) mondta: ismertek ugyan engem és tudjátok, hon-nan való vagyok, de én nem magamtól jöttem, hanem az, aki küldött engem való(igaz), akit ti nem ismer-tek,
29. én ismerem őt, mivelhogy mellőle való vagyok, ő küldött engem.
30. Igyekeztek elfogni őt, de senki nem emelte rá a kezét, mivelhogy még nem jött el az ő órája.
31. A (nép)tömeg közül pedig sokan hittek benne és (ezt) mondták: a Krisztus, amikor eljön, tesz-e majd több csodajelet mint ez tett?
32. Hallották pedig a farizeusok, amint a (nép)tömeg ezeket súgta-búgta Őróla és a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy fogják el Őt.
33. Jézus tehát (ezt) mondta: még egy kis ideig veletek vagyok, de azután elmegyek ahhoz, aki küldött en-gem,
34. kerestek majd engem és nem találtok meg és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.
35. Így szóltak egymáshoz a zsidók: hová készül ez menni, hogy mi nem találjuk meg őt? talán a görögök szórványába készül menni és a görögöket tanítani?
36. mi az értelme annak az Igének, amelyet mondott: kerestek majd engem és nem találtok meg és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?
37. Az ünnep utolsó, nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott, (ezt) mondta: ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék:
38. aki hisz bennem, mint az Írás mondja, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek (folynak),
39. ezt pedig a Szellemről mondta, amelyet kapnak majd a Benne hívők, mert még nem volt Szellem ott, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg.
40. A (nép)tömegből tehát, amikor hallották e szavakat (ezt) mondták: ez valóban a próféta:
41. mások (ezt) mondták: ez a Krisztus, megint mások pedig (ezt) mondták: talán Galileából jön el a Krisz-tus?
42. nem (azt) mondja-e az Írás, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid volt, jön (el) a Krisztus?
43. szakadás támadt tehát a (nép)tömegben miatta,
44. némelyek pedig el akarták őt fogni, de senki sem emelte (vetette) rá a kezeit.
45. Elmentek hát a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz és azok (ezt) mondták nekik: miért nem vezetté-tek ide Őt?
46. Válaszoltak pedig a szolgák: ember még sohasem beszélt úgy, amint ez az ember szól,
47. válaszoltak tehát nekik a farizeusok: talán titeket is félrevezetett?
48. Vajon a vezetők közül, vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki?
49. de ez a (nép)tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.
50. Nikodémus, aki előzőleg elment Hozzá és egyik volt közülük, így szólt hozzájuk:
51. vajon a mi törvényünk elítéli az embert, míg előbb ki nem hallgatja és meg nem tudja, mit tett?
52. Válaszoltak és (ezt) mondták neki: talán te is Galileából vagy? Kutass és lásd meg, hogy Galileából pró-féta nem származott (eredt),
53. és elment mindenikük a maga házába (hazatért a maga otthonába).

2010. február 3. Szent Balázs püspök és vértanú (Szent Anszgár (Oszkár) püspök OSB) A nap liturgikus színe: piros

Szent Balázs püspök közbenjárását kérjük a torokbaj és minden más bajból való szabadulásért. Hitünk elűzi a félelmet, és megerősít az Isten követésében.

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
A BALÁZS-ÁLDÁS KÖNYÖRGÉSE
Szent Balázs püspök, vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A hagyomány szerint az örményországi Szebaszte városának volt a püspöke a IV. században. A börtönben megmentette egy gyermek életét, aki halszálkát nyelt. Ezért keleten és nyugaton már a VI. századtól kezdve kérik közbenjárását a torokbetegség ellen. 316-ban Liciniusz császár idejében lefejezték. Az ünnepéhez kötődő balázs-áldás a XVI. század óta terjedt el. Balázst a középkor óta a 14 segítő szent közé sorolják.
Élete:
Nevének megfelelően (Blasius=Basilius=király) igazi királyi lélek volt. Életét az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek véghosszat nem érő sorával szőtte át, halálát pedig a vértanúság bátor hitvallásával pecsételte meg. A 3. század második felében élt, s 316 körül szenvedett vértanúhalált.
Szülővárosában, az örményországi Szebasztéban eredetileg orvosi gyakorlatot folytatott. Mivel azonban igen vallásos életet élt és a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, keresztény testvérei a legközelebbi püspökválasztás alkalmával egy szívvel lelkük pásztorává választották. Balázs meghajolt a nép akarata előtt és ettől kezdve egészen a lelkek gondozására adta magát. Erre nagy szükség is volt, mert Keleten még mindig erősen dühöngött a keresztényüldözés. Konstantin császár társuralkodója, Licinius ugyanis önkényesen túltette magát a 313-ban kiadott milánói türelmi rendeleten és folytatta az üldözést.
Az üldözés Szebasztéba is elhatott és természetesen elsősorban a nyáj pásztorát vette célba. Balázs híveinek unszolására egy időre kitért az üldözők dühe elől. A város közelében egy sziklaüregben vonta meg magát. Szebaszte pogány prefektusa Agricola azonban elfogatta. Miközben a katonák a városba vitték Balázst, amerre haladt, hívei mindenütt eléje vitték betegeiket és ő a kereszt jelével meggyógyította őket. Ekkor gyógyította meg a halszálkától fulladozó gyermeket is.
Agricola először nyájassággal akart Balázsra hatni. “Üdvözlégy Balázs – mondotta -, akit Agricola és az istenek kegyelnek”. Mire a szent: “Légy áldott, jó Agricola; de áldott csak akkor leszel, ha nem mondod isteneknek azokat, akik tulajdonképpen ördögök”. Az imént még nyájas prefektust teljesen kihozta sodrából ez a bátor felelet, s mivel látta, hogy Balázs állhatatosságát nem tudja megtörni, lefejeztette őt. A hívők emlékezet úgy tudja, hogy a szent püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik biztos meghallgatást remélhetnek.
Szent Balázs segítségülhívása a különböző betegségekben nagyon régi időkre nyúlik vissza. Az ún. balázsolás nyomait Németországban és Csehországban már a középkorban felleljük: A pap két, András-kereszt módjára összeillesztett gyertyát tart a hívők álla alá és megáldja őket e szavak kíséretében: “Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására szabadítson meg téged az Isten a torokbajtól és minden más bajtól”. A 14. század közepén dühöngő rettenetes himlő- és pestisjárvány nagymértékben hozzájárult Szent Balázs tiszteletének általánossá válásához. Ez a szörnyű betegség ugyanis legtöbbször torokfájással és fulladási rohamokkal kezdődött. Valószínűleg innét kezdve számítják Szent Balázst a 14 segítő szent közé (Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus). Az orvosok, muzsikusok pártfogójaként tiszteljük.

B év, évközi idő, 4. hét, szerda
2Sám 24,2.9-17

Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: ,,Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.” Erre Joáb átadta a királynak a nép összeírásának eredményét, amely szerint Izraelben nyolcszázezer kardforgató, erős férfi, Júdában meg ötszázezer harcos akadt. Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete, s azért Dávid azt mondta az Úrnak: ,,Nagyon vétkeztem e tettel, de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen esztelenül cselekedtem.” Mire Dávid reggel felkelt, az Úr a következő szózatot intézte Gád prófétához, Dávid látnokához: ,,Eredj és szólj Dávidhoz: Ezt üzeni az Úr: Három dolog közül választhatsz: válassz közülük egyet tetszésed szerint, s én azt cselekszem meg veled.” Gád el is ment Dávidhoz és jelentette neki: ,,Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Nos, gondolkodj, s határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött.” Azt mondta erre Dávid Gádnak: ,,Nagyon szorongok, de jobb az Úr kezébe esnem (mert nagy az ő irgalmassága), mint az emberekébe.” Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember. Amikor azonban az Úr angyala Jeruzsálemre nyújtotta ki kezét, hogy azt is elpusztítsa, megkönyörült az Úr a nyomorúságon és azt mondta a nép öldöklő angyalának: ,,Elég, vondd vissza immár kezedet.” Amikor ugyanis az Úr angyala a jebuzita Arauna szérűje mellett volt, így szólt Dávid az Úrhoz, amint meglátta a nép öldöklő angyalát: ,,Én vagyok az, aki vétkeztem, s aki gonoszul cselekedtem; de ők, a juhok, mit követtek el? Kérlek, forduljon tehát kezed én ellenem s az én apámnak háza ellen!”
Mk 6,1-6

Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: ,,Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában.” Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

2010. február 3., szerda Krisztus jelenléte

Az Egyházban mindenkinek az élete Krisztusból fakad, mivel benne keresztelkedtünk meg, és az Ő Lelkét kaptuk. Mindenki Krisztust hordozza – főként akkor, amikor arról tesz tanúságot, hogy Őbenne gyökerezik. Mindenki Őt hordozza az egyházi közösségben. Tehát a maga módján mindenki az Egyház „kiindulópontja”.

Az Egyház egységének biztosításához azonban szükség van Krisztusnak mint Főnek a jelenlétére is [repraesentatio Christi capitis].

Ez a jelenvalóság adatott az Egyház számára, hogy megmaradjon az egységben, és megtartsa kapcsolatát saját eredetével – mint ennek az eredetnek a szentsége.

Klaus Hemmerle: Az egyetemes Egyház és az egyházmegye

2010. február 3. – Szerda

Abban az idoben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: “Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye novérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: “Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

A názáretiek úgy tudják, hogy Jézus az ácsmesterséget tanulta meg
neveloapjától, Józseftol, s minden bizonnyal Jézus gyakorolta is ezt a
foglakozást. Nem járt o rabbiképzobe, ahol a szentírás ismeretét oktatták,
ezért csodálkoznak tudását és a törvények ismeretében való jártasságán.
Amikor ácsnak nevezik, alacsony származására utalnak, s ebbe bizony van
egy kis megalázó szándék is. De nem csak Jézus tudása vált ki csodálatot,
hanem cselekedetei, csodái, természetfeletti ereje is. A názáretiek azzal
esnek hibába, amikor mindezek mögött földi eredetu magyarázatot keresnek,
mert nem tudják elfogadni, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki
Istentol kapta hatalmát. Ha ezt képesek lettek volna hittel elfogadni,
akkor mindenre magyarázatot kapnak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földrol és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belso érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen
foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal
öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát

3. szerda (Szent Balázs, Szent Anszgár-Oszkár)

2Sám 24,2.9-17; Zs 31; Mk 6,1-6
Nagyot vétettem, ezért bocsásd meg, Uram, szolgád bűnét!

2Sám 24,2.9-17

Meg is hagyta a király Joábnak, serege vezérének: ,,Járd be Izrael valamennyi törzsét, Dántól Beersebáig és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a számát.’ Erre Joáb átadta a királynak a nép összeírásának eredményét, amely szerint Izraelben nyolcszázezer kardforgató, erős férfi, Júdában meg ötszázezer harcos akadt. Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete, s azért Dávid azt mondta az Úrnak: ,,Nagyon vétkeztem e tettel, de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen esztelenül cselekedtem.’ Mire Dávid reggel felkelt, az Úr a következő szózatot intézte Gád prófétához, Dávid látnokához: ,,Eredj és szólj Dávidhoz: Ezt üzeni az Úr: Három dolog közül választhatsz: válassz közülük egyet tetszésed szerint, s én azt cselekszem meg veled.’ Gád el is ment Dávidhoz és jelentette neki: ,,Vagy hét esztendeig éhínségnek kell jönnie országodra, vagy három hónapig menekülnöd kell ellenségeid elől, s azoknak üldözniük kell téged, vagy pedig három napig döghalálnak kell lennie földeden. Nos, gondolkodj, s határozz, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött.’ Azt mondta erre Dávid Gádnak: ,,Nagyon szorongok, de jobb az Úr kezébe esnem (mert nagy az ő irgalmassága), mint az emberekébe.’ Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember. Amikor azonban az Úr angyala Jeruzsálemre nyújtotta ki kezét, hogy azt is elpusztítsa, megkönyörült az Úr a nyomorúságon és azt mondta a nép öldöklő angyalának: ,,Elég, vondd vissza immár kezedet.’ Amikor ugyanis az Úr angyala a jebuzita Arauna szérűje mellett volt, így szólt Dávid az Úrhoz, amint meglátta a nép öldöklő angyalát: ,,Én vagyok az, aki vétkeztem, s aki gonoszul cselekedtem; de ők, a juhok, mit követtek el? Kérlek, forduljon tehát kezed én ellenem s az én apámnak háza ellen!’

Zs 31

Maszkíl Dávidtól. Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűne el van takarva. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, s akinek lelkében nincsen csalárdság. Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében. Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ,,Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad. Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben, akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket. Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől; Körülveszel a szabadulás örömével. Értelmet adok neked és megtanítlak az útra, amelyen járnod kell; Rajtad tartom szemem. Ne legyetek értelmetlenek, mint a ló és az öszvér: amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát, másként nem közelednek hozzád. Sok csapás éri a bűnöst, ám az Úrban remélőt irgalom övezi. Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak, ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!

Mk 6,1-6

Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: ,,Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?’ És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában.’ Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.