Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 8, 2010 havi archívum

2010. február 8. B év, évközi idő, 5. hét, hétfő (Emiliáni Szent Jeromos, nevelő) A nap liturgikus színe: zöld

1481-ben született Velencében. 15 éves korától kezdve katonáskodott. 27 éves korában, 1508-ban katonai parancsnokként fogságba esett, és a börtönben rettenetes elbánásban részesült. Csodálatos szabadulása után bilincseit Treviso-ban a Szűzanya oltárára helyezte, és az árvák nevelésére szentelte életét. 1518-ban, 37 éves korában pappá szentelték. Mint pap, megalapította a szamaszkai szabályozott papok társulatát a betegek gondozására, és az árva gyermekek nevelésére. 1537 február 8-án halt meg a pestisjárvány áldozataként. Sírja Samascában van.

1Kir 8,1-7.9-13

Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. — Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről. Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor Salamon így szólt: ,,Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni: íme, építettem házat neked lakásul, állandó, örökös királyi székedül.”
Mk 6,53-56

Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.

2010. február 8., hétfő Nem alkalmazkodó, hanem irgalmas

Méltán a képmutatók közé számítják, aki a fegyelem külszíne alatt a kormányzás szolgálatát uralkodással cseréli föl. Még súlyosabb az a vétek, ha a gonoszok között inkább az alkalmazkodás, mint a fegyelem őriztetik meg.

Azért szükséges, hogy midőn a javítandó bűn sebét az alattvalókban bekötözik, az gondos mérséklettel történjék s az elöljáró úgy gyakorolja a vétkesekkel szemben a fegyelmezés jogát, hogy az irgalmasság érzületéről se feledkezzék meg. Legyen gondja rá a lelkipásztornak, hogy alattvalóit megértve anyja, figyelmezése által pedig atyja legyen. Éspedig – figyelmes körültekintéssel – úgy, hogy ne legyen se az ítélkezés szigorú, se a megértés elpuhult. Valóban sokat rombol a büntetés vagy könyörületesség, ha egyiket a másik nélkül gyakorolják.

Nagy Szent Gergely: A lelkipásztorkodás törvénykönyve

2010. február 8. – Hétfo

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és
ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték,
ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a
városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy
legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette,
meggyógyult.
Mk 6,53-56

Elmélkedés:

Az evangéliumok számunkra talán legmegdöbbentobb mondatai közé tartoznak,
amikor az embereket fogva tartó gonosz lelkek Isten Fiának nevezik Jézust.
Ok tehát azonnal megismerik Jézust, tudják, hogy kivel állnak szemben. S
ez a szembenállás itt szó szerint értendo, hiszen Jézus célja éppen
ellentétes a gonosz szándékával. A gonosz az ember vesztét, Jézus az ember
üdvösségét akarja. De nem csak a gonosz lelkek ismerik meg Jézust, hanem
egy ido után az emberek is felismerik ot, ahogyan errol a mai evangéliumi
részlet is tanúskodik. Felismerik, mert már korábban, talán más helyen
látták csodáit, csodás gyógyításait, hallhatták tanítását. Ismeros már a
nép számára Jézus, aki jócselekedeteivel hívja fel magára a figyelmet.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

A fény csak beloled árad, ó, Jézus, nem belolünk. Te ragyogsz rajtunk
keresztül mások felé. Hadd dicsoítsünk Téged, ahogyan neked a
legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd
hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó
erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes
szeretetének minden jelével.
Boldog Kalkuttai Teréz

8. hétfő (Emiliáni Szent Jeromos)

1Kir 8,1-7.9-13; Zs 131; Mk 6,53-56
Örömmel építettem neked lakásul házat, örök lakóhelyül

1Kir 8,1-7.9-13

Aztán egybegyűjtötték Izrael valamennyi vénét, a törzsek fejeit és Izrael fiainak nemzetségfőit, Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy elhozzák az Úr szövetségének ládáját a Dávid-városból, azaz a Sionról. Egybe is gyűlt egész Izrael Salamon királynál Etánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen. — Amikor aztán Izrael vénei mindnyájan eljöttek, felvették a papok a ládát, s elhozták az Úr ládáját, meg a szövetség sátrát s a szent hely minden eszközét, amely a sátorban volt. Amíg ezeket a papok és a leviták vitték, Salamon király és Izrael egész sokasága, amely összegyűlt nála, vele együtt a láda előtt haladt, s annyi juhot és marhát mutatott be áldozatul, hogy se szeri, se száma nem volt. Aztán bevitték a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom felelőhelyére, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá; a kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, s befedték a ládát s rúdjait felülről. A ládában nem volt semmi egyéb, mint a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor az Úr szövetséget kötött Izrael fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről. Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szentélyből, a felhő betöltötte az Úr házát, úgyhogy a papok nem állhattak szolgálatba a felhő miatt, mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát. Ekkor Salamon így szólt: ,,Az Úr azt mondta, hogy a felhőben akar lakni: íme, építettem házat neked lakásul, állandó, örökös királyi székedül.’

Zs 131

Zarándok-ének. Emlékezzél meg, Uram, Dávidról, és minden gyötrődéséről, arról, hogy megesküdött az Úrnak, fogadalmat tett Jákob erős Istenének: ,,Nem lépek be házam sátorába, nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába, nem engedem szememet aludni, pilláimat szunnyadozni, amíg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob erős Istenének!’ Íme, hallottuk, hogy Efratában volt, és rátaláltunk Jaár mezején. Lépjünk be az ő hajlékába, boruljunk le lábának zsámolyához! Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaid öltözzenek igazságba, szentjeid pedig ujjongjanak. Dávidért, a te szolgádért, ne vesd meg fölkentednek színét! Igaz esküt tett az Úr Dávidnak s azt nem másítja meg: ,,Ágyékod gyümölcsét ültetem királyi székedbe. Ha fiaid megtartják szövetségemet, s e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindenkor trónodon ülnek majd.’ Mert Siont választotta ki az Úr, lakásául azt választotta. ,,Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre, itt lesz a lakásom, mert ezt szeretem. Özvegyeit áldva megáldom, szegényeit jóllakatom kenyérrel. Papjait felruházom segítségemmel, s ujjongva ujjonganak majd szentjei. Dávid hatalmát itt növelem meg, fölkentemnek fáklyát készítek. Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta azoban ragyogni fog koronája.’

Mk 6,53-56

Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.