Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 12, 2010 havi archívum

2010. február 12. B év, évközi idő, 5. hét, péntek A nap liturgikus színe: zöld

A kereszténység nem ráadás, nem mellékes dolog, hanem életforma. A Krisztus-követő nem különc, nem életunt, nem menekülő, aki elbújik az élet nehézségei elől, hanem Isten szegénye, aki az életet választja úgy, ahogy Mestere kínálja fel. Miért is ne választanánk mindannyian a jobbik részt?

1Kir 11,29-32

Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: ,,Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset. Egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül. Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.
Mk 7,31-37

Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!”, azaz ,,Nyílj meg!” Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!’

2010. február 12., péntek Mint a lant húrjai

A püspök mindenki másnál inkább rendelkezik azzal a kegyelemmel, hogy megértse annak a helyi egyháznak a szükségleteit, amelynek ő az alapköve és pásztora.

A pap az által érti meg, hogyan gyakorolja jobban szolgálatát és hogyan vállalja magára a püspökkel együtt egyházmegyéjének szükségleteit, ha őszintén szereti a püspökét, teljesen eggyé válik vele, s készségesen és engedelmesen felajánlja magát neki, ahogy Jézus tette Atyjának.

Bárcsak újra és újra elhangozhatna az a papokról szóló dicséret, amelyet Antióchiai Szent Ignác írt az efezusiaknak: „Istenhez méltó presbitériumotok méltán híres arról, hogy olyan összhangban áll a püspökkel, mint lant a húrjaival.”

Chiara Lubich: A pap ma, a szerzetes ma, 1982

2010. február 12. – Péntek

Jézus eltávozott Tírusz vidékérol, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta ot a tömegbol, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az
égre, fohászkodott, és így szólt: “Effeta”, vagyis “Nyílj meg!” Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetoen beszélt. Jézus
megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta,
annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: “Mindent
jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a
beszédet.”
Mk 7,31-37

Elmélkedés:

Bármennyire is furcsának tunnek, látványos eredményt hoznak Jézus
mozdulatai. És a süketnéma ember számára ez a lényeg. O beszélni szeretne
és hallani akarja mások beszédét. Jézus mozdulatai azt eredményezik, hogy
megszunik némasága és hallása is megjavul. A csoda azonban messzebbre
mutat, mint a testi betegség megszunése. Aki képes visszaadni a hallást,
az képes arra is, hogy nyitottá tegye a szívet is Isten igazságának
meghallására. S aki képes valakit megajándékozni a beszéd adományával,
annak hatalma van ahhoz is, hogy az megbízást adjon az igazság
hirdetésére. Mert miként semmiféle emberi nyomorúság nem akadályozhatja az
isteni irgalmasság megnyilvánulását, ugyanúgy semmi sem állhat annak
útjába, hogy az üdvösség örömhíre eljusson minden emberhez.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, aki teljes odaadással fogadtad el a kereszthalált
üdvösségünkért, tégy minket és a világ minden emberét keresztáldozatod
részesévé, hogy létünk és cselekedeteink szabad és tudatos részesedés
legyenek üdvözíto muvedben.
II. János Pál pápa

12. péntek

1Kir 11,29-32; 12,19; Zs 80; Mk 7,31-37
Jeruzsálem városát kiválasztottam

1Kir 11,29-32

Történt már most ebben az időben, hogy Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Silóból való Ahiás próféta, akin új palást volt és csak ők ketten voltak a mezőn. Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: ,,Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset — egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül –.

12,19

Így pártolt el Izrael Dávid házától mind a mai napig.

Zs 80

A karvezetőnek. A ,,Szőlőprések’ szerint. Ászáftól. Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének. Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa. Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján. Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa. Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam: ,,Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolga-kosártól. Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek. Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem! Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent! Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám. Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után. Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna, rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet. Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana. Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.’

Mk 7,31-37

Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!’, azaz ,,Nyílj meg!’ Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!’