Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 14, 2010 havi archívum

2010. február 14. C év, évközi idő, 6. vasárnap (Szt. Cirill szerzetes és Szt. Metód püspök, egyházszervezők, Európa védőszentjei) A nap liturgikus színe: zöld

Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a holtak közül. Ez a hit keresztény életünk alapja. Ebből fakad a boldogság. A mai vasárnapon kérjük Istent, erősítse meg hitünket, és rajtunk keresztül másokat, a körülöttünk élők hitét.

A hívek üdvözlése után: Az ember oltalomra szorul. Életét, egészségét veszély fenyegeti. A bűn és a kísértés a lélek életére tör. Hitetlenség, kétségbeesés, gyűlölet a legfőbb eszményeinket döntik romba. Istenhez menekülünk, házában oltalmat keresünk. A gondviselő Atya jósága biztos kősziklája ingatag életünknek.
Isten az őszinte és tiszta szívekben akar élni. A tiszta szívű ember lehet igazán boldog. Éppen ezért a boldogság igazi forrása Isten kegyelme. Minden Szentmisénkben Isten kegyelme tölt el minket, hogy megőrizhessük tiszta szívünket. Kérjük mai Szentmisénkben is Isten kegyelmét.

Első könyörgés után: A szentírás számunkra nem csupán ősi, irodalmi emlék és érdekesség, hanem az Isten üzenete is a hívő emberhez. Isten kegyelme világítsa meg elménket a megértésre, erősítse akaratunkat az elhangzott ige követésére.

Olvasmány: Jer 17, 5-8 Áldott ember, aki az Úrban bízik.
Szentlecke: 1Kor 15, 12.16-20 Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.
Evangélium: Lk 6, 17.20-26 Boldogok, akik Isten ügyében járnak.

Hívek imája:
pap: Testvéreim! Isten új, természetfeletti életfelfogásra oktatott minket. Kérjük segítségét, hogy megértsük és megvalósítsuk a tőle kapott tanítást.

1. Hogy meg tudjuk őrizni tisztának és őszintének szívünket, és Jézus mindig lakást vehessen benne, kérjük Urunkat!
2. Hogy szentatyánk, püspökeink és papjaink az igazi boldogság útját mutassák és éljék elénk, kérjük Urunkat!
3. Hogy minden élethelyzetünkben Isten iránti bizalommal tehessük feladatunkat, kérjük urunkat!
4. Hogy a feltámadás hite mindig elevenen éljen bennünk, kérjük Urunkat!
5. Hogy az örök élet reménye erősítsen életutunkon, és eljuthassunk a boldogító színelátásra, kérjük Urunkat!

pap: Mindenható Istenünk! Erősítsd a feltámadásba vetett hitünket, hogy ezzel a hittel járva életünk útját mások számára is megmutathassuk az igazi boldogság útját. Krisztus a mi Urunk által.

A felajánlási könyörgés után: Hálaadásunk bemutatásakor megköszönjük Istennek, hogy meghívott fiainak családjába, tanított, bűneinket ismételten megbocsátotta. Hálát adunk, mert részesülhetünk Krisztus halálának érdemeiben.

Áldozási könyörgés után: Oltalomra leltünk Isten házában. Tétova hitünk megerősödött, ingadozó bűnre hajló akaratunkkal együtt. Isten békéje tölti el szívünket. A szeretet cselekedeteivel viszonozzuk Atyánk kiáradó jóságát hétköznapjainkban.

Bertalan atya kommentára

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az ember oltalomra szorul. Életét, egészségét veszély fenyegeti. A bűn és a kísértés a lélek életére tör. Hitetlenség, kétségbeesés, gyűlölet a legfőbb eszményeinket döntik romba. Istenhez menekülünk, házában oltalmat keresünk. A gondviselő Atya jósága biztos kősziklája ingatag életünknek.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A szentírás számunkra nem csupán ősi, irodalmi emlék és érdekesség, hanem az Isten üzenete is a hívő emberhez. Isten kegyelme világítsa meg elménket a megértésre, erősítse akaratunkat az elhangzott ige követésére.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hálaadásunk bemutatásakor megköszönjük Istennek, hogy meghívott fiainak családjába, tanított, bűneinket ismételten megbocsátotta. Hálát adunk, mert részesülhetünk Krisztus halálának érdemeiben.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Oltalomra leltünk Isten házában. Tétova hitünk megerősödött, ingadozó bűnre hajló akaratunkkal együtt. Isten békéje tölti el szívünket. A szeretet cselekedeteivel viszonozzuk Atyánk kiáradó jóságát hétköznapjainkban.

LITURGIKUS NAPTÁR

Liturgikus naptár – Fülöp Ákos atya
Hívek könyörgése – Bárdosy Éva

A boldogságok útján járunk. keressük a boldogságot, csak sokszor nem jó helyen. A bűn és következményei akadályoznak abban, hogy az igazi boldogságra rátaláljunk. Isten újra és újra megmutatja az utat, amelyen járnunk kell, amely a boldogság útja lehet mindannyiunk számára.

Jer 17, 5-8 Áldott ember, aki az Úrban bízik.
1Kor 15, 12.16-20 Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül.
Lk 6, 17.20-26 Boldogok, akik Isten ügyében járnak.

Isten az őszinte és tiszta szívekben akar élni. A tiszta szívű ember lehet igazán boldog. Éppen ezért a boldogság igazi forrása Isten kegyelme. Minden Szentmisénkben Isten kegyelme tölt el minket, hogy megőrizhessük tiszta szívünket. Kérjük mai Szentmisénkben is Isten kegyelmét.

Hívek könyörgése:

1. Bárcsak találnál valamit mindazokban, akik ma hallgatják az evangéliumot, amiért őket is boldognak nevezhetnéd! Hogy legyen okod minket is boldognak tartani: hallgass meg, Urunk!
2. Add, hogy az egyház közösségében Veled együtt könnyebben járhassuk végig a szegények, az éhezők, a sírók, a kivetettek valójában nehéz útját! Hallgass meg, Urunk!
3. Bátorítsd hitünket, hadd legyen elég erős ahhoz, hogy egy egészen mást sugalló lelki-szellemi-gazdasági közegnek ellenálljon! Hallgass meg, Urunk!
4. Hogy a társadalmi nyomor legyőzéséért összefogjunk minden jóakaratú emberrel, és ránk legalábbis mindig számíthassanak az igazán szegények! Hallgass meg, Urunk!
5. Óvj meg bennünket a kirekesztés, a rágalmazás bűnétől és minden szeretetlenségtől! Hogy észrevegyük, a segítségre szorulók ínségét, és tőlünk telhetően orvosolhassuk is bajukat! Hallgass meg, Urunk!
6. A betegek világnapján adj egy kis enyhülést minden betegnek, vigasztald meg, öleld szívedre, gyógyítsd meg a testi-lelki bajokban szenvedőket! Hallgass meg, Urunk!

ELMÉLKEDÉS

Forrás: http://www.katolikus.hu

Milyen a jellemzően keresztény élet a világban? (Lk 6,17, 20-26)

Mindenfelé a világon nyugtalanság jellemzi az emberek életét. Sokan, főleg a fiatalok, bizalmatlanok mindazzal szemben, amit az előző nemzedékek alkottak meg. Mindennel szemben elégedetlenek, mindent kritizálnak: erkölcsöt és társadalmi rendet, jogot és tulajdonnal kapcsolatos viszonyokat. Nagyon veszélyes ez az akadékoskodó magatartás, amelynek az lehetne a jelszava: Legyünk homok, és nem olaj a hajtóműben. Arra persze nem gondolnak, mi lesz akkor, ha a motor a homok következtében tönkremegy.

A keresztények között is nyugtalanító kérdések jelentkeznek. Ezek ugyan hasznosak is lehetnek, ha csak a vallásos élet korhoz kötött elemeit érintik, de igen veszélyesek akkor, ha azzal vannak kapcsolatban, ami a kinyilatkoztatáshoz, Krisztus tanításához tartozik

A mai evangélium Krisztus éltető szavait közvetíti, amelyek ma is érvényesek. Ő négyszeres “jajjal” fordul a gazdagok, a jóllakottak, a nevetők és azok felé, akik szívesen hallgatják a feléjük irányuló hízelgő szavakat. Jézus figyelmeztetésével itt a gazdagok felé fordul, akiknél egy hibás lelki magatartás is felismerhető. A gazdag ember legtöbbször saját dicsőségét keresi, hajlik a gőgre, beképzeltségre, és arra, hogy lenézze azokat, akik kevésbé bizonyultak sikeresnek életükben. Ezt a négyszeres jajt nekünk is meg kell hallanunk, és nem szabad könnyen úgy gondolkodnunk, hogy ezek ránk nem vonatkoznak, ezért hamar elfelejtjük őket.

Azonban mi a szándéka Jézusnak ezekkel a figyelmeztetésekkel? Csak azt akarja jelezni, hogy ő a szegények, a nyomorúságban élők pártján van? Felszólít minket arra, hogy legyünk segítségére a nélkülözőknek? Máté evangéliumában az ítéletről szóló beszédben Jézus azonosítja magát a szegényekkel, és ezt az ítélet egyetlen tárgyának nevezi. “Bizony mondom nektek: Amit nem tettetek eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek” (Mt 25,45). Azonban Jézus tanítását nagyon megrövidítenénk, ha belőle csak a társadalmi változásokra irányuló felszólítást akarnánk meghallani. Pedig sokan szeretnék az evangéliumot úgy érteni, hogy az csak a horizontális változásokra akar figyelmeztetni. Sőt úgy gondolják, hogy mivel az egyház nem elég radikálisan képviseli ezeket a következményeket, ez annak a jele, hogy már elveszítette régi lendületét és hatékonyságát.

Az evangélium azonban nem akar politikai programot hirdetni, hanem az egyének lelki magatartását akarja megváltoztatni. Ebben az összefüggésben az evangélium üzenete radikálisan szembenáll minden földi gazdasági és gazdagságra törekvő programmal. Ezek abban hisznek, hogy sikerül a Földön a jólét világát saját erőnkből megteremteni. Jézus azonban arról beszél, amit Isten valósít meg, és amely a világ végén lesz tökéletessé: ez az Isten országa, Istennek végleges uralma. Ez végtelen boldogságban részesít minden embert, aki ezt befogadja.

Ezt hirdeti Jézus azokkal a szavakkal, amelyekkel tanítványai felé fordul. Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek Isten országa. Abban a korban azok voltak a szegények, akiknek semmijük nem volt, de mindent Istentől vártak. Hasonló a jelentése az éhezőknek és a síróknak. Ők az igazságosságot éhezik és azért sírnak, mert a halál mindent romba dönt, de reménykednek az örök élet ajándékában, amely Istentől jön. Jézus tehát teljesen új értékrendet hirdet. Ez Isten országára épül, amelyet ő hozott közénk. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy a világ nem tud megszabadulni addig az igazságtalanság uralmától, amíg csak a földi jövőt és a földi boldogságot akarja építeni. Ez a szemlélet, ez a reménység olyan magasra helyezi a földi dolgok értékét, hogy az ember így elveszti helyes tájékozódó képességét. Már önmagát sem látja helyesen, és a földi dolgokat sem ismeri igazi értékük szerint. Így azonban hiába látja meg a földi nyomorban élő embert, hiába érzi valami módon feladatának, hogy segítsen rajta, az erre irányuló próbálkozásai sikertelenek maradnak, mert az embert és az ember jövőjét csak földi keretben és nem a helyes távlatban látja.

Jézus tehát nemcsak a földi világ átalakítását akarta. Ő egészen újat hozott, az Isten országát, amely már itt van, a hívő közösség benne él. Az Isten országában élő embernek azonban egészen más a jövőképe, mint annak, aki csak az evilági életet érzi sajátjának. Isten országa a végső teljesség felé tart, amely majd Jézus második dicsőséges eljövetelével fog megkezdődni. Az emberiség benne minden ember, aki akart ennek az országnak a kincseiből élni, itt fogja elérni végső célját, igazi boldogságát. Ez a szemlélet ragadja ki a keresztényt az “itt és most” élő, csak a földi élettel foglalkozó emberek szűk kereteiből. Itt van mindnyájunknak sok bölcsességre szüksége, amely a Szentlélek ajándéka. Hogyan alakítsuk életünket annak tudatában, hogy már most Isten országa kincseinek mérhetetlen gazdagságát birtokoljuk? Így minden földi kincs elveszti vonzerejét és szemünkben csak eszköz értéke lesz. Tudatában vagyunk annak, hogy Isten országában élünk, az egyház közösségében. Ezért életünket úgy alakítjuk, hogy nyilvánvaló legyen magunk és mások előtt is, hogy ezeknek a kincseknek megszerzésére és megtartására szenteljük életünket. MK

Forrás: Vasárnapi Kalauz http://www.piar.hu/pazmany

O: A próféta figyelmezteti Joákim királyt, hogy ne az emberekbe, hanem Istenbe vesse bizalmát.
S: Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitünk.
E: Jézus boldognak hirdeti a lélekben szegényeket, de jajt kiált a szívtelen gazdagokra.

Az embernek szüksége van biztonságra, ez jogos igénye! Lassacskán rájön, hogyan juthat ehhez az igényéhez: kapcsolatok, pénz, hatalom, biztosítások, viszontbiztosítások árán… — De a “megváltó forradalom” onnan felülről jön: “Boldogok”, kik most szegények vagytok, kik sírtok,… éheztek…” — “Jaj nektek, kik most bővelkedtek és kielégültetek.” A gazdag folytonos aggódás közt él, mivel féreg rágja gyökereit. A szegény reménykedve él, mert övé az ígéret!

Első olvasmányhoz / Jer 17,5-8
Ez az olvasmány alakja szerint nem jövendölés, hanem egy bölcsesség bemutatása. Két fajta embert hasonlít össze: azt, aki emberben bízik és azt, aki Istenben. Jó, hogy emberek bíznak egymásban, szükséges is; itt nem erről van szó. Mert minden ember gyökerében gyönge és bágyatag (“gyönge test”), még ha csellel vagy erőszakkal végtig csalja is magát és másokat. Aki Istenben bízik, az Isten hűségében, igazmondásában és segítő erejében hisz. Az ilyent talán nem kímélik a bajok, de van menedéke. Az ilyen mondat: “Átkozott az olyan ember… Áldott az ember…” — megállapít: ilyen a világ, így van ez! Jeremiás tán a szerencsétlen Szedekiás királyra gondolt így szólva: ez “bízott emberben”, és Jeruzsálem összeomlását idézte elő. (17,5-6: Ez 17,5-11; Zsolt 1,4-6; Jer 9,3; 13,24-25 # 17,7-8: Zsolt 40,5; 1,1-3; 22,5-6; 25,2-3; 44,7-9)

Válaszos zsoltár / Zsolt 1,1-2.3.4 és 6
A két útról

Szentleckéhez / 1Kor 15,12.16-20
A holtak föltámadása nemcsak a mi korunkban ejtette gondolkodóba az embereket. A korintusi hívőknek Krisztus föltámadása kétségtelen; és ehhez fűzi hozzá Pál: Ha nem lenne (általános) föltámadás, akkor Krisztus sem támadt volna föl. Akkor hitünk értelmetlen, és reményünk szánalmas öncsalás. “Márpedig Krisztus föltámadott!” — Aki azt hiszi, hogy egyes hitigazságokat kétségbe vonhat, értse meg végre, a krisztusi üzenet oszthatatlan, tételei szorosan egymásba kapcsolódnak. Ha egy tételét tagadod, sorra jön a többi is. Vagy egészen Ővele, vagy Ő ellene. “Aki nincs Velem, ellenem van.” (15,16-17: Róm 4,24-25; 6,8-10; 10,9)

Evangéliumhoz / Lk 6,17.20-26
A Máté evangélium hegyi beszédjének Lukácsnál az itt közölt tanítás felel meg. Szent Máté és Szent Lukács is a “boldogságokkal” kezdi (“Boldogok…, Jó azoknak…”). Lukács rövidebben csak négy boldogságot említ Jézus beszédéből, ellenben a négy “Jaj-nektek” kiáltást is adja. Jézus a szegényeknek ígér üdvöt, az éhezőknek, síróknak, üldözötteknek. Akik tudják, semmijük sincs, semmi igényüket meg nem valósíthatják, akik tehát képesek bizonytalanságukban csak Istenre hagyatkozni és Tőle venni jutalmukat. A jajok: ítéletmondás a gazdagokra, “jóllakottakra”, a keményszívűekre, kik más nyomorúsága láttán nevetni tudnak. (6,20-23: Mt 5,3-12; Róm 8,18-19; Iz 61,1-3; 65,13-14 # 6,23: 2Krón 36,15-16; Neh 9,26; Lk 11,49; ApCsel 5,41; 7,52 # 6,24-26: Zsolt 14,1; Mt 6,19-21; Lk 18,24-25)

Szentségre várva
Isten lakomájára a szegények hivatalosak, mert a gazdag “nem ér rá”. A szegény és az Istenre éhező, a nyomorult, aki érzi és megvallja ezt, az fog kielégülni — csak az!

Elmélkedés
Gazdag és szegény
“Elszomorodva ment el a gazdag ifjú”, s mondá az Úr: “Mily nehéz a gazdagnak a mennyországba jutnia!… Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni…” — Mintha azt mondaná: lehetetlen! És meghökkennek övéi, és mondják: “Ha így van, hát akkor ki üdvözül?” (Mert mind gazdag? Igen, vágyában legalábbis!) Ki üdvözül gazdagok (és kincsvágyók) közül? Szegények, hozzátok szólok, halljátok Krisztust! Hiszen ti vagytok többségben — legalább ti értsétek! Ha valaki közületek kérkedik, tolakszik szegénységével — vigyázzatok: el ne kapjon a gőg, s meg ne előzzenek az alázatos gazdagok! féljetek az istentelenségtől, nehogy jámbor gazdagok legyőzzenek! a részegségtől, nehogy a józan gazdag kerüljön fölétek! ne pöffeszkedjetek a szegénységgel, ahogy ők se a gazdagsággal!

És hallják a gazdagok, ha ugyan itt vannak: Hallják az Apostolt: “Parancsold az e világban gazdagoknak…” — mert vannak gazdagok a másik világon is: és ezek az itteni szegények; az apostolok is odatúl gazdagok, akik elmondhatták: “Mintha semmink se volna, pedig minden a miénk!” (2Kor 6,10) Tehát, evilág gazdagai figyeljetek: “ne bölcselkedjetek gőgösen!” Mert a vagyon első férge a gőg! Gonosz moly ez, mindent megrág, és hamuvá őröl. “Parancsold, ne bölcselegjenek gőgösen, s ne reménykedjenek ingatag gazdagságukban!” — nehogy gazdagon térj ágyba, és szegényen kelj föl. “Hanem az élő Istenben bízzanak.” Tolvaj elhordja aranyaid, ki veheti el Istened? És mije van a dúsnak, ha Istene nincs?

Mit tegyenek hát vagyonukkal? Halljad mit: “Legyenek jótettekben dúsak!” Mi ez, mondjad, Apostol! Mert sokan bíz nem akarják érteni, amit nem akarnak megtenni. Ne hagyj nekik kibúvót rossz tettekre homályos beszéddel! Hallják meg, és értsék! Ne legyen mentségük, magukat kezdjék inkább vádolni, mondván, amit épp most hallottunk a zsoltáréneklésben: “Mert bevallom én bűnömet, előttem van az mindig!” (Zsolt 50, 5) — “Jótettekben” — vagyis legyenek adakozók, osszák meg a szegénnyel, amit kaptak. Neked van, neki nincs. Oszd meg vele; osztozkodj itt, és osztályrészese leszel neki odatúl is. Adj itt kenyeret, és kapsz odatúl! Azt a kenyeret, amit tán verejtékes munkával szerzel — az első ember “átka folytán”… És ott mi kenyeret? Ezt aki mondta: “Én vagyok az élő Kenyér, ki a mennyből szállt alá”. Itt gazdag vagy, odatúl még szegény. Aranyad van, nincs nálad lévő Krisztusod! Oszd el, amid van, hogy legyen, amid nincs! “Legyenek gazdagok jótettekben, könnyen adjanak, osszák meg vagyonuk!”

Hallottuk a farizeust: “Tizedet adok mindenből…” Szégyen ránk, testvérek! Farizeusok és írástudók tizedet adtak mindenükből, pedig Krisztus őértük még nem ontotta vérét! Ne gondold hát, hogy valami nagy dolgot művelsz, ha kenyeret törsz a szegénynek, ami talán ezred része se minden vagyonodnak.

Megintettem a gazdagot! Most ti szegények, figyeljetek! Adjatok ti is, ne ragadozzatok, adjatok, amit tudtok: a vágyat, kapzsiságot adjátok le! Keressétek, ami elég, ne sóvárogjatok többre! A többlet földre nyom, magasba föl nem von. Megterhelés és nem megtisztelés. (Szent Ágoston: 85. beszéd)

+

Szegény és gazdag a mai gondolkozásban
A szegénnyel való együttérzést, mint a legtöbb elemi és elengedhetetlen dolgot, mindig is nehéz meghatározni, főleg a mi felvilágosult korunkban. Abból az egyszerű okból, hogy kivételesen nehéz megtalálni. Ez ösztönszerű lelkiállapot, melynél fogva úgy érezzük, hogy mindazok a dolgok, amelyekre nézve minden ember egyezik, kimondhatatlanul fontosak, s mindazok a dolgok, amelyekre nézve különböznek (tehát a puszta intellektus), nem fontosak. A mindennapi életben ehhez a felfogáshoz olyankor jutunk legközelebb, amikor bármely halálos vagy megdöbbentő eset elé kerülünk. Például így fogunk szólni: “Egy asszony a vízbe fúlt”. És nem fogjuk ezt mondani: “Egy nagyműveltségű asszony a vízbe fúlt.” Senki sem fogja ezt mondani: “ha rögtön oda nem rohan, és meg nem ragadja, egy igen finom hallású úr le fog ugrani arról a szikláról”. Ez az érzés életbevágó dolgokkal szemben, mint a születés vagy halál, mindnyájunkban feltámad; bizonyos emberekkel velük születik, és velük marad a köznapi élet során is, mindenütt és mindenkor. Így volt meg Szent Ferencben. Nem is várhatjuk el talán, hogy ilyen ragyogó és ritka mértékben járjon át egy egész társadalmat. Talán soha semmiféle közösségben nem volt olyan mértékű, mint az első franciskánusok között. Talán soha semmiféle közösségben nem volt olyan csekély mértékű, mint a mi társadalmunkban.

Ha alaposan szemügyre vesszük a mi korunkat, látni fogjuk, hogy alapjában véve mennyire népellenes. Vallási és erkölcsi téren — elméletileg — elismerjük, hogy a művelt osztályok bűnei éppoly nagyok, sőt talán nagyobbak, mint a szegény és tudatlan osztályok bűnei. De gyakorlatilag a középkori etikával ellentétben egész figyelmünket azokra a bűnökre összpontosítjuk, amelyek a szegények bűnei. Például folyton emlegetjük az iszákosságot, mivelhogy nekünk napnál világosabb, hogy e részben a szegények talán bűnösebbek, mint a gazdagok. Viszont még a létezését is mindenkor tagadják annak, amit a kevélység bűnének mondanak, mert napnál világosabb, hogy e részben a gazdagok bűnösebbek, mint a szegények. Mindig hajlandók vagyunk megtenni szentnek vagy prófétának azt a művelt embert, aki sorra járja a kunyhókat és egy kis jó tanáccsal szolgál a műveletlennek. Csakhogy a középkor egészen másképp fogta fel a szentet és a prófétát. A középkori szent vagy próféta “műveletlen ember” volt, aki sorra járta a palotákat és egy kis jó tanáccsal szolgált a művelteknek. A régi zsarnokok elég arcátlanok voltak ahhoz, hogy kifosszák a szegény embert, de nem voltak elég arcátlanok ahhoz, hogy prédikáljanak neki. Az urak nyomták el a szegényt, de a szegény volt az, aki az uraknak prédikált. Hogy nem vagyunk igazi nép-barátok, bizonyítja az, hogy egyre kérdezzük: mit csináljunk a szegény emberrel? Ha a nép oldalán volnánk, az kérdeznők, mit csináljon a szegény ember mivelünk? Nálunk a gazdag osztály mindig így szól magában: “Milyen törvényeket alkossunk nekik?” Egy tisztán nép-baráti államban mindig ezt mondanák: Milyen törvényeket szabjunk mind magunkra? Tiszta demokratikus állam talán még sohasem volt a világon. De a gyakorlatban még a feudális államok is annyiban demokratikusabbak voltak, hogy még a feudális fejedelem is tudta, hogy akármilyen törvényt hoz is, az minden valószínűség szerint őt is sújtani fogja. Ha megszegi a fényűzés ellen hozott törvényt, le fogják metélni a dísztollait. Ha pedig felségárulást követ el, lemetélik a fejét. (Chesterton: Hagyományos hazugságok, 67)

+

Az emberi jog lényege, hogy bárki amit méltónak vél, azt tisztelje, s másnak sincs útjában vagy hasznára egy másiknak hite. Valláshoz sem illő, hogy vallást rákényszerítsen, mert ezt önként kell fölvállalni! — Senki se vár tiszteletet a vonakodótól, még ember sem [– nemhogy Isten]. — Mi, keresztények, örvendünk, ha elítélnek, nem, ha fölmentenek! (Tertullián)

+

Vértanúság
Óh boldog Egyházunk! Isteni méltatás kegye úgy ragyog reája! A mi korszakunk a vértanúk dicső vérében tündöklik! Mert azelőtt a testvérek jótettein volt hófehér, most bíborra megfesti a mártírvér! Virágainak nincs híja: liljoma díszlik és rózsája. És kapnak koszorút, mely szent életbe hószínű, vagy kínszenvedve vérrel bíborult! (Szent Ciprián)

+

Üldözés
Barátaink tehát mindazok, kik jogtalan lesújtanak, megpróbáltatással, gyötrés, gyalázat, jogtiprás által bánatot, bántalmat, sőt vértanúságot s halált okoznak, — nagyon kell őket szeretnünk, mert öröklétet hoz nekünk, amit ők rajtunk “elkövetnek”. (Assisi Szent Ferenc)

+

Türelem
A szeretet: testvérség köteléke, békénk alapja, egység tartós volta, erőssége; hitet, erényt is túlhaladja! Jótettet, mártírságot meghalad, és mindörökre mivelünk a mennyhonban megmarad. De biz türelmet vedd belőle ki, magára hagyva elsorvad! (Szent Ciprián)

Forrás: Ócsai József

Kedves Testvérek!

Ha húsz keresztény embert megkérdeznénk, hogy mik a keresztény élet alaptörvényei, akkor biztosra veszem hogy tizenkilenc az válaszolná, hogy a Tízparancs. Ez azonban tévedés, mert a Tízparancs nem a keresztény élet alaptörvénye. A Tízparancs a mózesi ószövetségi törvények velős összefoglalása, melyet ebből a zsidó erkölcsi rendből vette át az Egyház némi módosítással. A Tízparancs tehát alapjában véve ószövetségi törvény, amely gyakorlatilag az emberhez méltó életre tanít. De az Ószövetség Jézus Krisztus halálával és feltámadásával lezárult, s kezdetét vette az Újszövetség, amelynek mi is tagjai vagyunk. Mi pedig még mindig csak az Ószövetség törvényét tartjuk meg? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kellene megtartani a Tízparancsot, hiszen mint mondtam az Egyház átvette az Ószövetségből, de ennek megtartása még önmagában nem tesz krisztushívővé.

De mi is az Újszövetség törvénye? Mert ha pusztán a Tízparancs lenne, akkor mi újat hozott Jézus Krisztus? Az Újszövetség törvénye nem más mint Isten Országának törvényei.

Sajnálatos tény, hogy a magukat kereszténynek vallók is nem tudnak mit kezdeni ezzel a fogalommal: Isten Országa. Ennek oka az, hogy az Egyház tanításában rendszerezett módon alig esik szó Isten Országáról. Pedig ez a tulajdonképpeni jézusi tanítás, erre épül az Újszövetség. Nehézség Isten Országának törvényeivel kapcsolatban, hogy nincs úgy rendszerezve, mint a mózesi törvény, amely szigorú, mindenre kiterjedő törvénykönyv formájában ma is olvasható a Szentírás elő könyveiben. Isten Országának törvényei elszórtan találhatók meg az evangéliumokban, s ott is könnyen félreérthető úgynevezett bölcs mondások formájában. A legtöbb Isten Országával kapcsolatos törvény a hegyi beszédben találhatjuk, melyből ma az evangéliumban hallottunk egy morzsányit Lukács evangélista kommentálásában.

Ma Isten Országának törvényei közül a szegénység, az adás törvényét fogom egy kicsit megvilágítani, mert ezzel kezdődnek a boldogságok: “Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten Országa.” És az ellentettje: “Jaj nektek gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.”

Letagadhatatlan tény, hogy az ember tudatában az anyagiak az élet legfontosabb tényezői. Egy társadalom pedig a gazdagságot tekinti a legfőbb értéknek és minden energiáját a még nagyobb gazdagság megszerzése köt le. Minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb és szervezettebb erőket vonultat fel a gazdagság növelése érdekében, melybe a gazdasági élet elengedhetetlen fejlődése címén vonja be a társadalom tagjait. Az örök probléma abból adódik, hogy hogyan osszák el a megtermelt javakat. Az elosztás mindig méltányossági alapon történik, ami azt eredményezi, hogy a gazdagok és a hatalmasok kapják mindig a legtöbbet, mert hiszen az övék a felelősség, ők kockáztattak a legtöbbet, s az egyszerű kétkezi munkás pedig a legkevesebbet kapja.

Jézus ezzel ellentétben az kiáltja a világba, hogy a szegények boldogok. Azért, mert Isten Országában a tökéletes szeretet uralkodik, s ez a szeretet adásra indít, amely által az, aki ad szegénnyé lesz. Fontos azt látni, hogy a szegénység alatt nem pusztán egy hátrányos anyagi helyzetet kell érteni, hanem a szeretetből fakadó adakozás cselekedetét. Boldog a szegény, mert ebben az adakozásban legyőzte irigységét, önzését ami megrontja az igazi boldogságot. A szegény megszabadul az aggodalmaskodástól – hiszen nincs mit féltenie – és felszabadul a szeretetre.

Az anyagi gazdagság Jézusnál nem érték, hanem csak egy olyan dolog, melyet átmenetileg kap az ember egyenesen esztelennek nevezi azt, aki a gazdagságra építi életét, egyszerűen azért, mert vagyonát nem viheti át az Isten Országába, s itt a földön pedig a rozsda és a moly emészti meg.

A szegénységnek három fokát különböztethetjük meg Jézus tanítása alapján. Az első az, amikor a mammon megszűnik úr lenni az ember életében, s átadja helyét az Istennek. A második fok az, amikor valaki a Szentlélek örömében tud áldozatot hozni anyagiakban. A harmadik pedig a tökéletesség foka, melyet a gazdag ifjúnak mond: mindet eladni, s egyedül Jézust követni. Ez a fokozat tanács, de akik a megtérés által megérnek erre az életállapotra, azoknak paranccsá válik.

Sajnos az Egyház igehirdetésében és a hívek egyéni életükben nem fektetnek kellő hangsúlyt erre a törvényre, a többi Isten Országára vonatkozó törvény mellett. Többnyire az életben megelégszünk a tisztességes polgár életmódjával.

A szegénység törvényének megvalósítása nem a vagyontól függ, hogy ki hogyan áll anyagilag. Mert eszerint az lenne a képlet, hogy a koldus a legboldogabb, és a multimilliomos a világ legboldogtalanabb embere. Érezzük, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, ha úgy tetszik bőrünkön is. Hiszen azzal, hogy szegények vagytok, hogy máról holnapra élnek sokan kicsinyke nyugdíjukból, ez egyáltalán nem valami boldogító állapot. A szegénység törvénye feladat, hogy az ember keresse Isten Országát. A szeretet vezesse minden cselekedetét, az anyagikkal kapcsolatban is, Istent keresse mindenben. Aki így él, aki keresi Isten Országát, az megtapasztalja és belátja, hogy az anyagiak nem értékesek nem kincs. Ennél sokkal nagyobb kincsek vannak.

Igaz, én könnyen beszélek a szegénységről, aki végső soron jólétben élek, mert megvan a tisztességes fizetésem, autóm, főznek, mosnak, takarítanak rám. Elismerem, nem tagadom, hogy nekem nincsenek anyagi gondjaim. De ez ne jelentse számotokra azt, hogy vizet prédikálok és bort iszok. A szegénység törvénye számomra is követendő parancs, aminek megvalósításán nap mint nap küzdök. Hol sikerül, hol nem.

Csak egyet kérek a szegénység törvényével kapcsolatban: ne azt nézzétek, hogy én mondom, hanem azt, hogy Jézus Krisztus kéri tőletek a saját boldogságotok érdekében. Tudom, hogy sokan nehéz anyagi körülmények között élnek és nap mint nap engem is felháborít a különböző szinteken tapasztalható szociális igazságtalanság. De ha Isten Országának e törvénye szerint élnénk, akkor élne a szeretet az emberek között. Akkor egy olyan társadalomban, ahol sokan a szeretet és a szegénység krisztusi parancsát tartják a legfőbb értéknek, akkor megvalósulna valamilyen szinten a szociális igazságosság. Ezért – ha ér számodra valamit Krisztus újszövetségi törvénye, akkor el kell kezdened eszerint élned. Biztos, hogy nem tapasztalod meg azonnal szereteted, szegénységed gyümölcsét, biztos hogy lesznek, akik kinevetnek, kigúnyolnak, lenéznek. De ha te nem kezded el, akkor senki nem kezdi el, s akkor gyermekeid, unokáid egy olyan világban fognak felnőttként élni, ahol farkastörvények uralkodnak, ahol az marad életben, annak lesz joga az élethez, aki erősebb, aki gazdagabb, aki kegyetlenebb.

Ámen.

forrás: Dózsa István

BEVEZETŐ: Boldogság után vágyunk mindnyájan. Ezirányban keressük a mai vasárnap üzenetét, mi módon találhatjuk meg igazi boldogságunkat, mire alapozhatjuk örömünket.

OLVASMÁNY ELÉ: Miben vagy kiben bízunk? Jeremiás erre akar Istentől jövő választ adni mindnyájunk számára.

SZENTLECKE ELÉ: Pál tovább finomítja Istenbe vetett bizalmunkat, amelynek alapja – az újszövetség újdonsága – a megváltottság és a feltámadás.

Kedves Testvérek!

Ha az evangéliumok által megismert Jézust nézzük és feltennénk magunknak azt a kérdést, hogy “Jézus vajon minden pillanatban jót akar nekünk?”, azt gondolom habozás nélkül így válaszolnánk: “Ez nem kérdés!”, “Igen!”, “Hát persze!”, “Ő, azt szeretné, ha minden pillanatunkban boldogok lennénk!” Egyik alkalommal elsős hittanosokkal beszélgettünk, hogy ha Jézustól kérhetnének valami ajándékot, akkor mi lenne az. Különböző válaszokat adtak. Bicikli, finomságok (dobostorta), kiscica, … Egyik számomra legmeglepőbb választ egy kislány adta, azt mondta, ő bárminek tudna örülni, ha Jézustól kapná, akár még egy kígyónak is. A mai evangéliumban Jézus azt mondta el, hogy szerinte mitől lehetünk mi boldogok.

Jézus mintha a saját vágyainkat akarná átformálni. Amikre általában a boldogságunkat szoktuk építeni, mintha alapjaiban át akarná építeni. Nézzük csak meg, általában mire alapozzuk a boldogságunkat.

Nagyon sok embernek a boldogság kapcsán először a megélhetés, a pénz jut eszébe. Ebben semmi rossz nincs önmagában, s mégis Jézus azt mondja “Boldogok a szegények”. Miért, Uram?

Sok ember – főleg manapság – már azzal is megelégszik, ha egyáltalán enni tud. Boldogság számára ha egyáltalán jól lakik. Olyan furcsa, hogy Jézus azt mondja “Boldogok vagytok, akik éheztek”. Miért?

Ha az előbiekben szűkével is vagyunk, de az öröm, a nevetés a boldogság alapjának kell lennie. Mit mond Jézus? “Boldogok vagytok akik most sírtok”. Hogyan?!

Befejezésül, nem kérünk mi olyan nagy dolgot: Legalább emberi mivoltunkban ismerjenek el! Legalább a tiszteletet kapjuk meg másoktól. Félek kimondani, hogy mit mond erre Jézus: “Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek”. Érthetetlen.

Nagyon furcsán hatnak annak a Jézusnak a szavai, akiről meg vagyunk győződve, hogy mindig jót akar nekünk, hogy mindig a boldogságunkat akarja. A megoldás kulcsát Pál adja nekünk a szentleckében. “Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” Ha Krisztust csak arra használom fel, hogy földi életem jobb legyen, minden embernél szánalomra méltóbb vagyok! Akkor a megélt szegénység számomra valóban nyomor lesz. Akkor a nélkülözés valódi és elviselhetetlen szenvedés. Akkor a sírás, igazi, mély fájdalom. Akkor a kirekesztettség, elviselhetetlen száműzés… Pál azt mondja, a mi igazi ajándékunk a megváltás és a feltámadás. Ennek a fényében lehet igazán boldog az életünk. Az igazi boldogságunkat és örömünket csak erre lehet alapozni! Ha ez az örömöm alapja, akkor még szegényen is boldog vagyok, mert enyém az egész Isten Országa. Még éhesen is, mert tudom, hogy igazi éhségemet Jézus betőlti. Akár még szomorúságok közepette is belső derűm van, mert tudom, hogy Jézus igazi vigaszt tud adni. Még az üldözések, kirekesztések közepette is boldog tudok lenni, mert igazi jutalom vár…

Jézus mai üzenete, hogy mindentől függetlenül tudunk boldogok lenni. Rá kell találnunk boldogságunk igazi alapjára, amely nem más, mint megváltottságunk tudata és örök életünk, illetve feltámadásunk reménye.

forrás: Dr. Csertő J György O.P. : AZ IGAZSÁG MEGNYÍLT ÚTJÁN “C” év

Az első boldogság a többinek foglalata. Sőt forrása, mint a nélkülözés, a sírás, a közömbösség és megvetés igen gyakran a szegénység velejárója.

A szegénység a hívő számára nem rossz, hanem segít, mert arra készteti, hogy Istenbe vesse minden bizalmát, Isten legyen számára a minden. Így az első parancs legtökéletesebb megtartását biztosítja.

Jézus megkülönböztetett szeretetet mutat a szegények iránt, mert alkalmasabbak az isteni ige befogadására. Jézus nem ellenségeskedéssel és háborúskodással akar rajtuk segíteni, hanem lelkiismeretük felébresztésével és lelkületük megváltoztatásával.

Jézus jajt mond a gazdagoknak, nem a gazdagság, hanem a vele járó veszélyek miatt. Hasonlóképpen jajt mond azokra, akik azzal hallgattatják el lelki igényüket, hogy a világi örömöknek adják át magukat.

Kiss Ulrich SJ 2004

Nem emlékszem, hogy a Tilos! Rádió körül felizzó szenvedélyes vitákban valaki is idézte volna Jézus boldogságmondásait! Egy becsípett rádiós halált kívánt nekünk, keresztényeknek, „az Emberfia miatt.” Ki emlékezett arra, hogy „Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok”? Ujjongjatok! Itt Lukács tulajdonképpen az mondja, „ugráljunk örömünkben: skirtesate.” Talán van, aki ráismer a szó gyökerében a szirtakira, Zorba vad táncára. A Bibliában jártasaknak pedig eszébe juthat Keresztelő János, a magzat, aki örömében „szökdécselt” – táncolt az anyaméhben (Lk 1,40), amikor felismerte az Urat. De a „sker” gyökér felismerhető az olasz „scherzo” = tréfa főnévben és a német „scherzen”,” = tréfálni igében is. Úgy tűnik, nekünk keresztényeknek mintha kevés humorérzékünk lenne, és inkább ó-testamentumi komorsággal szimatolnánk a gyűlöletbeszéd minden válfaja után. Érzékenyek, sőt mimózák vagyunk. Szeretnénk, ha szeretnének minket, mint a királyok, a zsarnokok, és a gazdagok. Tina Onassis egész életében attól rettegett, hogy „valaki” csak a hozománya, a milliárdjai miatt fogja szeretni. A sors iróniája, hogy végül tényleg egy szovjet ügynökbe szeretett bele, aki a KGB parancsára környékezte meg. Jaj nektek gazdagok! A görög milliárdos örököse „már megkapta vigasztalását”? A helyzet még szomorúbb: soha nem volt neki része benne, gyermekkora óta a gyanakvás, bizalmatlanság és a félelem légkörében élt.

Néha felteszem magamban a kérdést? Akarjuk-e Isten országát? Mert ha igen, a szegénység a királyi, a legbiztosabb út! „Ptokosz” (ptvkoV), nem pusztán szegény, hanem koldusszegény, azaz mások támogatására szorul. Nem a létminimumhoz, nem az átlaghoz viszonyítva szegény, nem dollárban és euróban kifejezve, hanem a segítség elfogadásához képest: az evangéliumi szegény elfogadja a segítséget, az alamizsnát, mert alázatos. Tudja, mindne ajándék. Ilyenkor mindig Sandro (ejtsd: Szandró) jut eszembe, B. Sándor a római Il Gesu (A jezsuiták főtemploma) koldusa. A magyar származású „barbone”, hajléktalan a templomba igyekvők előtt nyitogatta annak kapuját, és alamizsnából élt. Igaz, sokra nem volt szüksége, csak a napi 2-3 literre. Ha többet kapott, mint amit fogyasztani tudott, szétosztotta a nálánál szegényebbek között. Hétközben elég toprongyosan lődörgött a Piazza del Gesun, de vasárnaponként mindig ünneplőbe öltözött, sőt néha még nyakkendőt is felvett. Egyszer nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és megkérdeztem: Honnan van minden vasárnap más ünnepi ruhája? Ajándékba kapom, szombatonként – felelte, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Gondolom, nem kell magyaráznom, miért nem mondjuk, a pesti Bazilika vagy a Mátyás templom előtt koldul. Nem hogy nem kapna minden szombaton új felöltőt, de nem is lehetne „törzshelye” a templom kapuja. Minden népnek olyan szegényei vannak, amilyeneket kiérdemel.

Engem egy dolog vigasztal: amíg szidnak minket, remélhetem, hogy még nem árultuk el (és nem is árusítottuk ki) teljesen az evangéliumot. Be ne tiltástok a Tilost! Vagy tényleg a hízelgőkre vagytok kíváncsiak?

Jer 17,5-8

Így szól az Úr: ,,Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.
1Kor 15,12.16-20

Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje.
Lk 6,17.20-26

Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: ,,Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!

2010. február 14., vasárnap Péter küldetése: az egység szolgálata

„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Péter ezen ihletett hitvallására Jézus így válaszol: „Te Péter vagy és én erre a sziklára építem egyházamat. Neked adom a mennyek országának kulcsait” (vö. Mt 16,16-19).

Első ízben beszél itt Jézus az Egyházról, melynek küldetése, hogy megvalósítsa Isten nagy tervét: az egész emberiséget egybegyűjteni egyetlen családba. Péternek és utódainak éppen az a küldetése, hogy Isten zsidókból és pogányokból álló egyetlen egyházának egységét építse. Pótolhatatlan szolgálata az, hogy önazonosságában az egyház ne kötődjön egyetlen nemzethez, egyetlen kultúrához sem, hanem minden nemzet egyháza legyen, hogy az emberek között megjelenítse Isten békéjét és az Ő szeretetének megújító erejét.

A pápa sajátos küldetése tehát abban áll, hogy a szívbéli egységet szolgálja, azt a békét, mely Istentől ered – azoknak az egységét, akik Jézus Krisztusban testvérek lettek.

XVI. Benedek pápa, Úrangyala-imádság, 2008

2010. február 14. – Évközi 6. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyrol, és egy sík terepen
megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette
körül egész Júdeából, Jeruzsálembol, valamint a tíruszi és szidóni
tengermellékrol. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
“Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul boségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyulölnek titeket az emberek, kizárnak körükbol és
megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az
Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert
nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a
prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a
hamis prófétákkal.”
Lk 6,17. 20-26

Elmélkedés:

Veled mindenkinél boldogabb vagyok
Még a tanév elején történt, hogy egy hétfoi napon a gyerekek az iskolában
elkezdtek tízóraizni. Az egyik kisfiú lelkesen és persze nagyon éhesen
vette elo táskájából az otthon elkészített szendvicset, s amikor
kicsomagolta, mindjárt meg is nézte, hogy mi lapul a félbevágott
zsemlében. Nagy lelkesedése rögtön alábbhagyott, és az egész termet
betöltoen, hangosan panaszkodni kezdett: “Mogyorókrém, pedig nem is
szeretem!” A többiek persze csodálkoztak a siránkozáson, mert a legtöbb
gyerek édesszájú és szereti az ilyen finomságokat. Végül aztán a kisfiú
megette a szendvicset. A következo napon ismét várták a gyerekek a
nagyszünetet, hogy végre ehessenek. Ugyanaz a fiú ekkor is elovette a
szendvicset, majd mindenki által hallhatóan felkiáltott: “Már megint
mogyorókrém! Mindig csak mogyorókrém!” A nagy jajgatás után aztán kissé
unottan megette. A jelenet persze másnap is megismétlodött, és így ment
egész héten. Osztálytársai közül senki sem értette, hogy mi a baj a finom
mogyorókrémmel, s többen szinte irigykedve nézték. Pénteken aztán a
szokásos panaszkodáskor az osztály legokosabb kislánya, akit – szinte
mondanom sem kell, mert mindenki ki tudja találni – Eszternek hívtak,
odament hozzá. Bár még csak harmadik osztályos volt, de Eszternek mindig
voltak jó ötletei, hasznos tanácsai társai számára. Szóval, Eszter odament
a fiúhoz és megkérdezte: “Ha nem szereted a mogyorókrémet, akkor miért nem
mondod meg anyukádnak, hogy mást készítsen neked tízóraira?” A fiú ezt
válaszolta: “Hiába mondanám, mert én készítem magamnak a szendvicset.”

A történetet annak szemléltetésére mondtam el, hogy sokan magukban
méltatlankodnak valós vagy valótlan boldogtalanságukért, pedig könnyen
tudnának változtatni a dolgon, mert boldogtalanságukat nem más személy
okozza, hanem saját maguk tehetnek róla. De hol találjuk meg
boldogságunkat? Mitol lesz valóban boldog az életünk? Mit kell tennünk
annak érdekében, hogy boldogok legyünk? A mai evangéliumban Jézus a
boldogság útját mutatja meg, s valóban szükségünk is van arra, hogy maga
Isten mutassa meg nekünk az élet boldogságának természetét, mert az ember
Isten nélkül hiába keresné, sosem találná azt meg. De mielott Jézus
kijelentéseit szemügyre vennénk, egy másik példát is szeretnék mondani.

Jean Liedloff amerikai pszichológus és íróno több mint két évet töltött
Dél-Amerikában, a venezuelai dzsungelben egy indián törzs tagjai között,
akik gyakorlatilag ma is kokorszaki körülmények között élnek.
Tapasztalatait késobb Az elveszett boldogság nyomában címu könyvében írta
meg. Az indiánok között élve hamar felfigyelt arra, hogy mennyire boldog
és kiegyensúlyozott az életük, s ennek okát kezdte el keresni, s a
boldogság kulcsát az indiánok csecsemokkel és gyerekekkel való
bánásmódjában találta meg. A gyermekeket mindenhová magukkal viszik, a
gyerek mindenhol ott van, ahol az élet zajlik, a gyerekek állandó fizikai
és lelki kapcsolatban vannak szüleikkel, elsosorban az édesanyjukkal. A
pszichológusno szerint a gyereknek éppen erre van szüksége: az állandó
törodésre, a gondoskodásra, a szeretetre, s mivel mindezt születésének
pillanatától megkapja, ezért boldog az élete. A modern világban azonban a
gyermeknek az anyával való folyamatos, közvetlen kapcsolattartás igénye
nem teljesül, mert rácsos ágyba teszik, babakocsival utaztatják, s ha
kicsivel nagyobb lesz, külön szobát is kap. A távolságtartásnak ezek az
eszközei és módszerei az emberekben olyan hiányt ébresztenek, amely
boldogtalanságukat okozza. Nem tisztem értékelni az íróno elméletét, de
annyi biztos, hogy megállapításaiban sok igazság rejlik. Egyetlen
kijelentését szeretném még idézni, ami az indiánok között szerzett egyik
legfontosabb tapasztalata: a boldogság nem egy elérendo cél, hanem egy
természetes állapot.

Jézus boldogság-mondásait Máté és Lukács evangéliumában találjuk meg, az
imént az utóbbit olvastuk fel. A két felsorolás között bizonyos
különbségek vannak. Máténál nyolc, illetve kilenc boldogságot találunk,
Lukács csak négyet említ, s ezekhez négy “jaj-mondás” kapcsolódik. Máté
ezt a formát használja: “Boldogok a lélekben szegények, mert övék a
mennyek országa”. Lukács írásában ennél személyesebbek a mondások:
“Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa”. Máténál
inkább erkölcsi jelleguek a boldogságok, míg Lukács evangéliumában egy-egy
konkrét emberi élethelyzetet, életállapotot jelölnek meg, mint a
szegénység, az éhezés, a sírás és az üldöztetés.

Jézus szavai szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor
szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. O nem azt mondja, hogy tegyük
meg ezt vagy azt és akkor boldogok leszünk. O itt nem azt parancsolja,
hogy legyünk nincstelen szegények és akkor boldogok leszünk. Nem azt
mondja, hogy boldogságunk érdekében ne együnk semmit és éhezzünk. Jézus
nem azt kéri, hogy álljunk neki sírni szomorúságunkban és akkor majd
boldogok leszünk. Nem azt javasolja, hogy menjünk el egy olyan országba,
ahol hitünkért üldözni fognak minket, s ettol majd boldog lesz az életünk.
Jézus egészen másról beszél, arról, hogy még a legnehezebb
élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha
szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten Országa a miénk. Ha
nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk is,
Istenben megtalálhatjuk örömünket. S végül: az üldözések és a
bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtol és az örök
boldogságtól.

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? – kérdeztük
elmélkedésünk elején. Az elhangzottak alapján talán már látjuk, hogy a
kérdés kissé sántít. A boldogság nem valamilyen tevékenységgel elérendo
cél, s még inkább nem valamilyen tárgyi dolognak, kincsnek a birtoklásával
megszerezheto cél. Hiába is szaladunk a boldogság után! A boldogság az
Istennel való élet, az Istenben való élet állapota.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sot, éppen ellenkezoleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

14. vasárnap: ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP (SZENT CIRILL ÉS METÓD, Szent Bálint)

Jer 17,5-8; Zs 1; 1Kor 15,12.16-20; Lk 6,17.20-26
Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik

Jer 17,5-8

Így szól az Úr: ,,Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testet tesz támaszává, de az Úrtól eltávozik szíve! Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában: nem látja, ha valami jó jön; kiaszott vidéken lakik a sivatagban, szikes és lakatlan földön. Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma! Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, mely a folyóhoz ereszti gyökereit: nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog; száraz esztendőben sem aggódik, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

Zs 1

Boldog az az ember, aki nem követi a gonoszok tanácsát, nem áll a vétkesek útján, és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében, hanem az Úr törvényében leli kedvét, s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja! Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meghozza gyümölcsét, és amelynek nem hull le a lombja. Boldogul minden dolgában. Nem így járnak a gonoszok, nem így, hanem úgy, miként a szálló por, amelyet elsodor a szél. Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. Mert ismeri az Úr az igazak útját, de elvész az istentelenek ösvénye.

1Kor 15,12.16-20

Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél. Krisztus azonban feltámadt halottaiból, mint az elszenderültek zsengéje.

Lk 6,17.20-26

Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon tengermellékéről, Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: ,,Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!