Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 15, 2010 havi archívum

2010. február 15. B év, évközi idő, 6. hét, hétfő A nap liturgikus színe: zöld

Jak 1,1-11

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek! Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
Mk 8,11-13

Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: ,,Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.” Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

2010. február 15., hétfő A presbitérium közös középpontja

A pap általában saját plébániájának, egyházmegyéjének lelkipásztora, de ezzel egyidejűleg az egész egyházért, annak szélesebb értelemben vett egységéért is él.

Ha egy pap nem szerencsés módon csak saját plébániájára tekintene, papi tevékenységét kizárólag erre fordítaná, akkor leszűkítené szolgálatának kereteit, melyet egyházmegyéjének papi testületében ellát. Ha egy püspök csak a saját egyházmegyéért élne, anélkül, hogy önmagát az egyetemes Egyház püspökének tekintené, szintén korlátok közé szorítaná saját szolgálatát.

A nagyobb egységgel való kapcsolat kétségtelenül engedelmességet kíván meg, vagyis hogy vessük alá önmagunkat annak, aki elöljáróként Krisztust, a Főt képviseli számunkra. De ez még nem minden. A pap illetékes kompetenciájára nem önmagában kell tekintenünk, hanem mindazokkal közösségben, akik ugyanezt a szolgálatot gyakorolják.

Csak így válik világossá, hogy az egyes pap nem lép Krisztusnak, a Főnek a helyébe, hanem tudatában van annak, hogy saját, Krisztust képviselő és megjelenítő szerepét csupán relatív értelemben gyakorolja. Az ugyanis, hogy Krisztus gyakorolja főségét az egyes papban, egyáltalán nem áll ellentétben azzal, hogy Ő egyúttal, mint Fő, minden pap fölött is áll. És ez akkor válik láthatóvá, ha a papok megteremtik maguk között azt a teret, ahol Krisztus úgy jelenik meg, mint mindnyájuk életének közös középpontja.

Klaus Hemmerle aacheni püspök

2010. február 15. – Hétfo

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
jelet kértek tole, mert próbára akarták tenni. O lelke mélyébol
felsóhajtott, és így szólt: “Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta oket.
Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés:

A farizeusok olyan jelet kívánnak Jézustól, amely egyértelmuen bizonyítja,
hogy o a messiás. Nem egy egyszeru csodát szeretnének látni, hiszen
ilyeneket Jézus több alkalommal is cselekedett már. Ok most messiási
cselekedetet követelnek. Valószínuleg abban reménykednek, hogy Jézus nem
tud ilyen jelet mutatni, s akkor elveszti népszeruségét a nép körében. A
mi Urunk azonban nem mutat ilyen jelet, hiszen o a mennyei Atya akaratából
a kereszt jelét akarja majd mutatni. E jelet azonban sokan hitetlenül
fogadták egykor és fogadják ma is. A kereszt mindig a megbocsátás, a
megváltás, az isteni irgalmasság, a szeretet jele.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Úristen, aki gondviselésed eszközeiül gyarló embereket
választván, ily módon is kitünteted isteni hatalmadat a világ
kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
legfobb hatalmasságot és minden hatalom kútfejét: annak általad rendelt
egyházi és világi képviseloit köteles engedelmességgel tiszteljem, s így
isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

15. hétfő

Jak 1,1-11; Zs 118,67-76; Mk 8,11-13
Hitetek próbája állhatatosságot eredményez

Jak 1,1-11

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek! Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.

Zs 118,67-76

Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted.

Mk 8,11-13

Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: ,,Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.’ Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.