Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 16, 2010 havi archívum

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 28. fejezet

1. És amikor kimenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Melitának hívják a szigetet.
2. A barbárok (bennszülöttek) nem mindennapi emberbaráti szeretetet tanúsítottak irántunk, mert tüzet rak-tak (gyújtottak), befogadtak mindnyájunkat a ránk szakadó záporeső és hideg elől.
3. Összegyűjtött (összeszedett) pedig Pál egy csomó rőzsét és rátette a tűzre, egy vipera a melegből előjött (és) rátapadt a kezére,
4. amint pedig a barbárok meglátták a vadállatot a kezén függeni, egymáshoz így szóltak: mindenesetre gyilkos ez az ember, aki kimenekült a tengerből, de az Igazságosság nem engedi élni,
5. ő azonban lerázta a vadállatot a tűzbe (és) semmi baja nem lett.
6. azok pedig azt várták, hogy megdagad (fölpuffad), vagy összeesik hirtelen holtan, de amikor sokáig vár-tak és látták, hogy semmi baja, megváltozott véleményük, azt mondták, hogy isten.
7. Annak a helynek a környékén feküdtek a sziget első emberének, névszerint Popliusznak birtokai, aki befogadott minket (és) három napig barátságosan vendégül látott.
8. Történt pedig, hogy Popliusz apja láztól és vérhastól gyötörve ágyban (betegen) feküdt, akihez Pál be-ment, imádkozott, rátette kezeit, orvosolta őt.
9. Miután pedig ez történt, a többiek is, akiknek a szigeten valamilyen betegségük volt, hozzájöttek és ki-gyógykezelte őket,
10. akik megbecsülésük sok jelével tiszteltek meg minket és amikor elindultunk, elláttak a szükséges hol-mikkal.
11. Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt át, amelynek a jel-vényén (címerén) Dioszkuroszok voltak,
12. és megérkezve Szirakuzába, ott maradtunk három napig,
13. ahonnan kerülővel eljutottunk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, másnap megér-keztünk Puteoliba,
14. itt testvéreket találtunk, kérésüknek engedve ott maradtunk egy hétig és így jöttünk el Rómába,
15. onnan pedig a testvérek, akik hallottak rólunk, eljöttek elénk a Forum Appii (Appiusz piacáig) és a Trés Tabernae-ig (három kocsmáig) és amikor meglátta őket Pál, hálát adott az Istennek, és bátorságot kapott.
16. Amikor pedig beértünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy külön lakjék az őt őrző katonával együtt.
17. Történt pedig, hogy három nap múlva összehívatta magához Pál a zsidók közt való főembereket. Amikor pedig egybegyűltek így szólt hozzájuk: én, – férfiak, testvéreim -, semmit nem tettem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, mégis mint foglyot megköt(öz)ve átadtak (kiszolgáltattak) engem Jeruzsálemből a rómaiak kezeibe,
18. akik kivizsgálták ügyemet, engem szabadon akartak bocsátani, mivelhogy semmi halált érdemlő vád nincs ellenem,
19. de ellentmondtak a zsidók, ezért kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, nem mintha nemzetem ellen volna valami vádam.
20. Ez okból hivattalak tehát titeket, hogy lássalak és szóljak hozzátok, mert az Izrael reménységéért vettek körül e bilinccsel (lánccal).
21. Azok pedig így szóltak hozzá: mi sem írást rólad nem kaptunk Júdeából, sem a testvérek közül valaki ide vetődve nem hozott hírt, vagy szólt felőled semmi gonoszt.
22. Illőnek (méltónak) tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol (miket gondolsz), mert erről a szakadárságról (irányzatról) azt tudjuk (az tudott), hogy mindenütt ellene mondanak.
23. Kitűztek pedig neki egy napot és eljöttek hozzá a szállására többen, akiknek kifejtette átfogó tanúbizonyságtevéssel az Isten Királyságát, és igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján, kora reggeltől késő estig,
24. és némelyek elhitték azt, amiket mondott, mások pedig nem hittek,
25. mivel pedig nem jutottak összhangra maguk között, szétoszlottak, miután Pál egy beszédet mondott: eszményi jól szólt a Szent Szellem Ézsaiás próféta által atyáitokhoz
26. ezt mondta: menj el ehhez a néphez és mondd: hallva halljatok és ne értsetek és tekintve tekintsetek és ne lássatok,
27. mert megvastagodott e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, és a szemeiket behunyták, nehogy lássanak szemeikkel és halljanak füleikkel és szívükkel ne értsenek és meg ne forduljanak és meg ne orvosoljam őket,
28. tudjátok hát meg, hogy a nemzeteknek lett küldve az Istennek ez az üdvössége, ők meg is hallgatják.
29. (Amikor Pál ezeket elmondta, elmentek a zsidók, maguk közt sokat vitatkozva.)
30. Pál pedig két egész esztendeig maradt tulajdon bérelt szállásán és fogadott mindenkit, aki hozzáment,
31. hírnökként hirdette az Isten Királyságát és tanított az Űr Jézus Krisztusról nyílt bátorsággal, akadály (tiltás) nélkül.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 27. fejezet

1. Amint pedig elhatározták, hogy elhajózunk Itáliába, átadták Pált és (némely) más egyéb foglyokat őfel-sége csapata egy Juliusz nevű századosának,
2. beszálltunk pedig egy adramittiumi hajóra, amely Ázsia mentén fekvő helyeket készült behajózni, és elindultunk, velünk együtt volt a makedón Arisztarchosz is Thesszalonikából.
3. Másnap megérkeztünk Szidonba, Juliusz emberbarátilag bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen baráta-ihoz, gondoskodásukban részesüljön.
4. Onnan elindulva elhajóztunk Küprosz alatt, mivelhogy a szelek ellenkezőek voltak.
5. és amikor a Kilikia és Pamfilia mellett levő nyílt tengeren áthajóztunk, eljutottunk a lükiai Mirába
6. és mivel ott talált a százados egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, átszállított minket abba,
7. elég sok napon át pedig hajónk lassan haladott és nehezen jutott Knidosz irányába, mivel nem engedett a szél minket, lehajóztunk Krétába, Szalmone táján,
8. és nagynehezen elhajózva mellette megérkeztünk egy helyre, amelyet Eszményi-szép kikötőnek (öböl-nek) hívnak, amelyhez közel van Lázea városa.
9. Mivel pedig közben elég sok idő eltelt, és a hajózás már nem volt biztonságos, miután már a böjt is el-múlt, Pál óva-intette őket,
10. ezt mondta nekik: férfiak, úgy látom, hogy nemcsak a rakománynak (tehernek) és a hajónak, hanem lel-künknek is bántódásával és sok kárával fog történni a hajózás,
11. de a százados a kormányosnak és a hajóskapitánynak inkább hitt, mint azoknak, amit Pál mondott.
12. mivel pedig a kikötő a telelésre alkalmatlan volt, a többség azt határozta, hajózzanak el onnan, hátha valahogyan eljuthatnak áttelelni Foinikébe, Kréta egyik kikötőjébe, amely délnyugat és északnyugat felé néz,
13. de mivel lassú déli szél kezdett fújni, úgy vélték, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, felszedték a horgonyt és Kréta mentén (szorosan közel) hajóztak tovább,
14. nemsokára pedig onnét csapott le egy orkánszerű-forgószél, az úgynevezett eürakülon,
15. amint ez a hajót megragadta és nem volt képes széllel szembemenni, ráhagytuk, hogy sodorjon.
16. Amikor pedig egy Klaudának hívott kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentőcsónakot.
17. Miután mégis felhúzták, védőintézkedést tettek: körülkötözték a hajót félve, hogy homokzátonyra vetőd-nek, leeresztették a vitorlát és így sodródtak (vitettek) tovább,
18. mivel pedig hevesen dobált (hányt-vetett) a vihar bennünket, másnap kiszórták a rakományt,
19. és a harmadnap saját kezükkel (önkezűleg) a hajó felszerelését kidobálták (kihajigálták),
20. amikor azonban sem a nap, sem a csillagok több napon át nem látszottak, a téli vihar meg nem kicsit tombolt fölöttük, végül is oda lett a (meg)menekülésünknek minden reménye.
21. Amikor pedig már sok ideje nem ettek, akkor felállt Pál közöttük, és ezt mondta: kellett volna ugyan, ó férfiak, hogy rám hallgassatok (engedelmeskedjetek nekem) és nem kellett volna elindulni Krétától, hogy elkerüljük ezt a bajt és kárt,
22. de most azt mondom (intelek titeket), legyetek jó bizakodással, mert eldobva egy lélek sem lesz közüle-tek, csupán csak a hajó,
23. mert mellém állt az éjjel angyala az Istennek, akié vagyok, akinek (tisztelettel) szolgálok is
24. és ezt mondta: nehogy félj, Pál! A császár elé kell neked állnod és lám! neked ajándékoz az Isten min-denkit, akik veled együtt hajóznak,
25. azért legyetek jó bizakodással (jókedvűek) férfiak, mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan szólt nekem.
26. Egy szigetre kell nekünk kivetődnünk.
27. Amint pedig eljött a tizennegyedik éjszaka, azóta amióta hányattattunk (hánykódtunk) ide-oda dobálva az Adrián, éjféltájban azt gyanították a hajósok, hogy közeledik valamilyen szárazföld hozzájuk,
28. és ledobva a mérőónt, húsz ölnyinek találták, röviddel azután továbbmenve (távolabb) ismét lebocsátot-ták a mérőónt, tizenöt ölnyinek találták,
29. és félve attól, hogy talán valahol sziklás helyekre fognak vetődni, a hajó farából kihajítottak négy hor-gonyt (és) alig várták (kívánták), hogy megvirradjon,
30. amikor pedig a hajósok megpróbáltak (módot kerestek) menekülni a hajóból, és leeresztették a mentő-csónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, mintha a hajó orrából horgonyokat szándékoznának leereszteni,
31. ezt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: ha ezek nem maradnak a hajóban, ti nem lesztek képesek megmenekülni,
32. akkor elvágták a katonák a mentőcsónak köteleit és hagyták azt kiesni.
33. Addig pedig amíg nappal nem lett, bíztatta (intette) Pál mindnyájukat, hogy vegyenek valami táplálékot magukhoz, ezt mondta: tizennegyedik napot töltitek várakozásban, és semmit nem vettetek magatokhoz,
34. azért nagyon kérlek titeket, vegyetek magatokhoz táplálékot, mert ez a ti megmentéseteket szolgálja, mert senkinek közületek egy hajszála sem esik le (vész el) a fejéről.
35. Ezeket mondta és (kezébe) vett egy kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára és meg-törte és elkezdett (hozzáfogott) enni,
36. miután (erre) jókedvűek lettek mindnyájan, ők maguk is vettek magukhoz táplálékot.
37. A hajóban pedig lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan voltunk.
38. Amikor jóllaktak a táplálékkal, azzal könnyítették a hajót, hogy kidobálnák a gabonát a tengerbe.
39. Amikor nappal lett, a szárazföldet nem ismerték fel, de egy öblöt vettek észre, amelynek lapos (lejtős) partja volt, elhatározták, hogy ha lehetséges, erre futtatják ki a hajót,
40. és a horgonyokat körös-körül eloldották, a tengerbe hagyták, egyszersmind a kormánylapátok tartóköte-leit felengedték, és felvonták az orrvitorlát, a szél irányában tartottak (igyekeztek) a part felé.
41. Amikor pedig egy olyan helyre jutottak, ahol egy földnyelv (két oldalról mosott homokzátony) volt, rá-futtatták a hajót, az orra befúródva maradt mozdítatlanul, de a hátsórésze (a hajó fara) szétroncsolódott a hullámverés ereje miatt.
42. A katonáknak pedig az volt a tervük, hogy a foglyokat leölik, nehogy kiúszva, elmeneküljenek,
43. de a százados szándéka (terve) az volt: épségben átmenti Pált, eltiltotta őket ettől a szándéktól, megpa-rancsolta, akik úszni tudnak, azok ugorjanak ki és elsőnek menjenek a szárazföldre,
44. és a többiek ki deszkákon, ki pedig hajóroncsokon; és így történt, hogy mindnyájan kimenekültek (ép-ségben kijutottak) a szárazföldre.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 26. fejezet

1. Agrippa pedig Pálhoz így szólt: engedélyt kapsz, hogy a magad érdekében szólj. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, s így védekezett:
2. mindazok felől, amikkel vádolnak a zsidók, Agrippa király, boldognak tartom magamat, hogy előtted védekezem,
3. leginkább azért, mert te ismered a zsidók minden szokásait és vitakérdéseit, azért kérlek türelmesen hall-gass meg engem.
4. Tehát életmódomat fiatalság(om)tól fogva, amely kezdettől az én nemzetem közt folyt le Jeruzsálemben tudják a zsidók mindnyájan,
5. régtől fogva ismernek engem kezdettől, ha tanúbizonyságot akarnak tenni, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus,
6. most is az Istentől atyáinknak tett ígérete reményéért állok ítélet alatt,
7. amelyre a mi tizenkét törzsünk erőfeszítő kitartással éjjel és nappal szolgálva reméli, hogy eljut, ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, király!
8. Miért ítélitek hihetetlennek magatokban, hogy Isten halottakat kelt életre?
9. én magam is azt gondoltam, hogy a názáreti Jézus neve ellen sokat kell tennem, ezt meg is csináltam Jeruzsálemben,
10. és a szentek közül én sokakat tömlöcbe zárattam, erre a főpapoktól felhatalmazást kaptam, amikor pedig megölték őket, hozzájárultam szavazatommal,
11. és minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, szerfölött dühöngtem elle-nük, üldöztem a külországok városaiban is.
12. Ezekben (ilyen ügyben )mentem Damaszkuszba a főpapok felhatalmazásával és megbízásával,
13. déltájban az út irányában láttam, ó király, hogy az égből a nap fényességét felülmúló fény körül sugárzott engem és azokat, akik velem együtt mentek,
14. amikor pedig mi mind(nyájan) leestünk a földre, hallottam egy hangot, amely szólt hozzám héber nyel-ven: Saul, Saul, mit üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke (szúróvas) ellen rugdalóznod.
15. én pedig (ezt) mondtam: Ki vagy Uram? Az Úr pedig (ezt) mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl,
16. de kelj föl és állj talpra, mert azért jelentem meg neked (lettem láthatóvá), hogy kiválasszalak téged szol-gává és tanú(bizony)ságtevővé azoknak, amiket láttál, és amelyeket majd ezután fogsz látni,
17. kiragadlak (kiemellek) téged a népedből és a nemzetekből, akik közé én küldelek téged,
18. hogy nyisd fel szemeiket, hogy elforduljanak a sötétségtől a fénybe, és a sátán hatalmából az Istenhez, hogy bűnbocsánatot nyerjenek és osztályrészt a megszenteltek között a belém vetett hit révén,
19. ezért Agrippa király, nem lettem engedetlen (szófogadatlan) az égi lát(om)ás iránt,
20. hanem a damaszkusziaknak először és jeruzsálemieknek, majd Júdea minden vidékén és a nemzeteknek hirdettem, hogy változtassák meg gondolkozásmódjukat és forduljanak az Istenhez, a gondolkozásmód megváltoztatáshoz méltó cselekedeteket (műveket) tegyenek.
21. Emiatt a zsidók megfogtak engem a templomépületben, gyilkossági kísérletet követtek el ellenem (meg-próbálkoztak kezet vetni rám),
22. dehát az Istentől segítséget (oltalmat) kaptam mind e mai napig megálltam tanú(bizony)ságtevőként ki-csinyek és nagyok előtt, semmit sem mondok azon kívül, amit a próféták szóltak, meg Mózes is, hogy meg fognak történni:
23. hogy szenvedésre lett rendelve Krisztus, hogy első lesz a halottak feltámadásából, fényt fog hirdetni a népnek meg a nemzeteknek is.
24. Amikor pedig ezeket mondta védekezésében, Fesztusz nagy hangon közbeszólt, ezt mondta: elment az eszed (őrült vagy), Pál! A sok tudomány őrültségbe kerget (visz, dönt).
25. Pál pedig így szólt: nem vagyok őrült, nagyhatalmú Fesztusz, hanem való(igaz)ság és józanság beszédeit hangoztatom,
26. mert tud ezekről a király, akihez nyílt bátorsággal szólok, mert elrejtve ezekből semmi sincs előtte, meg vagyok győződve, mert nem zugban tett dolog ez.
27. Hiszel Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28. Agrippa pedig Pálhoz így szólt: kevés híja, hogy engem (ráveszel) keresztyénné teszel.
29. Pál pedig így szólt: kívánom Istentől akár kissé, akár nagyon, nem csak te, hanem mindazok, akik engem ma hallgatnak, olyanok lennétek, mint én is vagyok, leszámítva a bilincseket (e bilincsek nélkül).
30. Felállt a király és a helytartó és Berniké és akik velük együtt ültek,
31. és amikor eltávoztak, szóltak egymáshoz, ezt mondták: semmi halálra vagy bilincsre méltót nem tett ez az ember.
32. Agrippa pedig Fesztusznak ezt mondta: el lehetett volna bocsátani, ha nem föllebbezett volna a császár-hoz.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 25. fejezet

1. Fesztusz tehát amint a helytartóságba lépett, három nap múlva felment Jeruzsálembe Cezáreából.
2. feljelentést (panaszt) tettek pedig neki a főpapok és a zsidók előkelői Pál ellen, és kérték őt,
3. kegyképpen ellene, hogy küldje őt Jeruzsálembe, kitervelték, hogy megölik az úton.
4. Fesztusz azt válaszolta, hogy őrizetben tartják Pált Cezáreában, őmaga pedig rövidesen el fog utazni.
5. Azok pedig közületek – mondta – akiknek meghatalmazásuk van, jöjjenek be velem együtt, és ha van valami helytelen abban a férfiúban, emeljenek ellene vádat.
6. Miután pedig tíz napnál többet töltött el köztük, lement Cezáreába, az ítélőbírói székre ült, megparan-csolta: vezessék elő Pált.
7. Amikor pedig az megjelent, körülállották a zsidók, akik Jeruzsálemből lejöttek, sok és súlyos vádat hoz-tak fel ellene, amelyeket nem bírtak bebizonyítani,
8. mivelhogy Pál magát ezzel védelmezte: sem a zsidók törvénye ellen, sem a templomépület ellen, sem a császár (a Cézár) ellen nem vétettem.
9. Fesztusz pedig a zsidóknak kedveskedni akart, válaszolva Pálnak ezt mondta: akarsz-e Jeruzsálembe felmenni, s ott ítélkezzenek ezek feletted én előttem?
10. ezt mondta pedig Pál: a császár ítélőbírói emelvénye előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmi jogtalanságot nem követtem el, amint te is jól tudod,
11. mert ha igazságtalanságot csináltam és ha valami halálra méltót tettem, nem vonakodom a haláltól, de ha semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki engem nem ajándékozhat nekik. A császár-hoz föllebbezek!
12. Akkor Fesztusz megbeszélte (értekezett) a tanáccsal (tanácsadóival), így válaszolt: a császárhoz fölleb-beztél, a császár elé fogsz menni.
13. Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Berniké Cezáreába mentek, hogy köszöntsék Fesztuszt.
14. Amint pedig több napot töltöttek ott, Fesztusz előadta (előhozta) a királynak Pál ügyét, ezt mondta: egy férfiút hagyott hátra Félix fogva, megköt(öz)ve,
15. aki felől, amikor Jeruzsálemben voltam, feljelentést tettek (vádat emeltek) a főpapok és a zsidók vénei és elítélését követelték,
16. akiknek azt válaszoltam, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert kiadjanak, míg a vád-lottat nem szembesítik vádlóival és alkalmat (helyet) nem adnak (nem nyer arra), hogy védekezhessék a vád ellen.
17. Amikor tehát összegyűltek ide haladék nélkül másnap ítélőbírói emelvényre ültem, elővezettettem a fér-fiút,
18. aki ellen előálltak a vádlók, de semmiféle vádokot nem hoztak elő, amiket én gyanítottam (sejtettem),
19. hanem holmi vitás kérdéseket vetettek fel ellene a saját vallásoskodásukkal kapcsolatban és egy bizonyos halott Jézust illetően, akiről Pál azt állította, hogy él.
20. Én pedig mivel zavarban voltam, efféle vitás kérdésekben, azt mondtam, hajlandó-e felmenni Jeruzsá-lembe; ott mondanak ítéletet ebben az ügyben,
21. de Pál föllebbezett, hogy őfelsége döntésére tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, míg majd felküldöm őt a császárhoz.
22. Agrippa pedig így szólt Fesztuszhoz: szeretném magam is azt az embert hallani. – Holnap – mondta – majd meghallod őt.
23. Másnap tehát, amikor eljött Agrippa és Berniké sok pompával és bementek a kihallgatási-terembe ezre-desekkel és a város előkelő embereivel és Fesztusz parancsára elővezették Pált,
24. és így szólt Fesztusz: Agrippa király és ti mind(nyájan) velünk együtt jelenlevő férfiak, nézzétek ezt, aki miatt a zsidók sokasága mind megkeresett engem Jeruzsálemben és itt kiabálva, hogy neki nem kellene tovább élnie,
25. én pedig úgy találtam, hogy semmi halálra méltót gyakorlatilag nem tett. Mivel azonban őmaga föllebbe-zett őfelségéhez, úgy döntöttem, hogy elküldöm,
26. felőle semmi bizonyosat írni nem tudok az én uramnak, azért idevezettem őt elétek és főképpen (legin-kább) eléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után legyen mit írnom,
27. mert ésszerűtlennek tűnik nekem, elküldeni egy foglyot és az ellene emelt vádokot nem jelenteni.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 24. fejezet

1. Öt nap múlva pedig lement Ananiás főpap a vének közül néhánnyal és egy ügyvéddel, Tertullusszal, akik megjelentek a helytartó előtt Pál ellen.
2. Előhívták pedig őt, elkezdte vádolni. Tertullusz ezt mondta: sok békében van részünk általad és helyes intézkedések történnek e nemzet javára a te előregondolásod által,
3. minden tekintetben és mindenütt, elismerjük leghatalmasabb Félix minden hálával,
4. hogy pedig több ideig fel ne tartsalak (tartóztassalak), kérlek hallgass meg minket röviden kedvességed (nyájasságod) szerint,
5. mert mi úgy találtuk, hogy ez az ember pestist-terjesztő és lázadást szít az összes zsidók között a lakott földkerekségen, a nazarénusok felekezetének élenjárója,
6. aki a templomépületet is megpróbálta megszentségteleníteni, akit el is fogtunk.
7. (de odajött Lüsziász, az ezredes és erőszakkal kezeinkből kivette,
8. azt parancsolta, hogy vádolói jöjjenek hozzád), akitől, ha kihallgatod (kivallatod), mindezekről magad megtudhatod, amivel mi vádoljuk,
9. helyeselték pedig a zsidók is, állítva, hogy ezek így vannak.
10. Pál pedig válaszolt, amikor fejjel intett neki a helytartó, ezt mondta: sok esztendő óta te ítélőbírája vagy ennek a nemzetnek, (jól)tudom, jóindulattal(-érzéssel) hozom fel védelemre az én dolgaimat,
11. megtudhatod, hogy nincs tizenkét napnál több, amióta felmentem imád(koz)ni Jeruzsálembe,
12. és sem a templomépületben nem találtak engem valakivel vitatkozva, vagy tömegcsődületet csinálva, sem a zsinagógákban, sem a városban,
13. nem is tudják rám bizonyítani, amikkel most vádolnak engem,
14. megvallom pedig ezt neked, hogy én aszerint az Út szerint, amelyet felekezetnek (szakadárságnak) mon-danak, úgy szolgálok atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva,
15. reménységem van az Istenben, amit ezek maguk is várnak, hogy föltámasztásuk lesz az igaz(ságos)aknak és az igaz(ság)talanoknak,
16. ebben magam is gyakorlom magam, hogy feddhetetlen (botlás nélkül való) lelkiismeretem legyen az Isten és az emberek felé mindig.
17. Több esztendő múltán pedig eljöttem, hogy az én nemzetemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat,
18. ezekben találtak engem megszentelődve a templomépületben, nem a tömegben, sem a zavargásokban,
19. néhányan pedig az Ázsiából való zsidók, akiknek meg kellett volna előtted jelenni és vádat emelni, ha valami panaszuk van ellenem,
20. vagy ezek maguk mondják meg, hogy találtak-e bennem valami igaztalanságot, amikor a főtanács előtt álltam,
21. hacsak ez egy hang tekintetében nem, amelyet kiáltottam közöttük állva, hogy a halottak föltámadása miatt állok ma vádlottként előttetek.
22. Félix pedig, mivel pontosabban meglátta a dolgokat az Út felől, elhalasztotta (ügyüket) ezt mondta: ami-kor Lüsziász ezredes lejön, majd döntök ügyetekben.
23. Megparancsolta (meghagyta) a századosnak, hogy tartsa Pált őrizetben, de könnyítsenek rajta és senkit ne akadályozzanak abban, hogy az övéi közül valaki szolgálatára legyen.
24. Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, aki zsidó nő volt, maga elé hivatta Pált (elküldött érte) és meghallgatta őt a Krisztus Jézusba vetett hit(húség)e felől,
25. de amikor Pál a megigazulásról és önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről tájékoztatta, megijedt Félix, így válaszolt: most menj el, de alkalomadtán magamhoz hivatlak téged,
26. egyszersmind remélte, hogy pénzt kap majd Páltól, ezért gyakrabban hivatta őt és elbeszélgetett vele.
27. Amikor pedig két esztendő eltelt, Félix utóda Porciusz Fesztusz lett, mivel kedveskedni akart a zsidók-nak Félix, Pált fogságban hagyta.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 23. fejezet

1. Pál pedig a főtanácsra szegezte szemeit, ezt mondta: férfiak, testvérek! én jó lelkiismerettel (polgárként) szolgáltam Istennek e mai napig.
2. Anániás főpap pedig megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon
3. ekkor Pál így szólt hozzá: megver téged majd (még) az Isten, te fehérre meszelt fal! Te is leülsz, hogy megítélj engem a törvény szerint és törvényellenesen parancsolod, hogy engem verjenek?
4. az ott állók pedig ezt mondták: az Isten főpapját gyalázod?
5. és szólt Pál: nem tudtam testvérek, hogy főpap; mert meg van írva, a néped fejedelmére ne szólj rosszat.
6. Tudta pedig Pál, hogy egyik részük a Szadduceusok, a másféle pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: férfiak, testvérek, én farizeus vagyok, farizeusnak fia, a halottak reménysége és feltámadása miatt vagyok vád (ítélet) alatt.
7. Amint pedig ezt szólta, felzúdulás támadt a farizeusok és Szadduceusok között és két pártra szakadt a sokaság,
8. mert a Szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem szellem, a farizeusok pedig vallják mind a kettőt,
9. támadt pedig nagy kiáltozás és felemelkedtek (felálltak) néhányan az írástudók közül a farizeusok részé-ről, hadakozva mondták: semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben, hátha Szellem szólt neki, vagy (egy) angyal,
10. amikor pedig nagy lett az egyenetlenség (felzúdulás), félt az ezredes, netán szétszaggatják Pált, parancsot adott, hogy a katonaság menjen le, ragadja ki őt közülük és vezesse a táborba.
11. A következő éjszakán pedig melléje állt az Úr, ezt mondta: légy bátor! mert ahogy(an) tanúbizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell (köteles vagy) Rómában is tanúbizonyságot tenned.
12. Amikor pedig nappal lett összeszövetkeztek a zsidók, átokkal elkötelezték magukat (megfogadták), ezt mondták, nem esznek, sem nem isznak addig, míg meg nem ölik Pált,
13. voltak pedig több mint negyvenen, akik ezt az összeesküvést csinálták,
14. akik elmentek a főpapokhoz és vénekhez, ezt mondták: fogadalommal megfogadtuk (átokkal átkoztuk meg magunkat), hogy semmit nem ízlelünk addig, míg meg nem öljük Pált,
15. most tehát ti jelentsétek az ezredesnek a főtanáccsal együtt (egyetértésben), hogy holnap vezesse őt hoz-zátok, mintha az ügyét pontosabban szándékoznátok megismerni, mi pedig, mielőtt közel érne, készek vagyunk megölni őt.
16. Meghallotta pedig Pál nő(testvérének a fia a csel(szövés)t, és bejutott a táborba, hírül (tudtára) adta Pál-nak.
17. Magához hivatott pedig Pál egyet a századosok közül, ezt mondta: ezt az ifjút vezesd az ezredeshez, mert valami jelentenivalója van számára.
18. Az tehát maga mellé vette őt, elvezette az ezredeshez és ezt mondta: a fogoly Pál magához hivatott en-gem, kérte, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, valami mondanivalója van számodra.
19. Kézen fogta pedig az ezredes és félrevonta külön (négyszemközt), tudakolta (érdeklődött): mi az, ami jelentenivalód van nekem?
20. Ő pedig ezt mondta: a zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged, hogy holnap Pált vezettesd a főta-nács elé, mintha valami pontosabbat szándékoznának megtud(akoz)ni róla,
21. te tehát nehogy engedj nekik, mert leskelődik rá több mint negyven férfi, akik megfogadták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, míg meg nem ölik őt, és most készen vannak, várják a te beleegyezésedet.
22. Az ezredes elbocsátotta az ifjút, meghagyta: senkinek ne beszéld ki (ne szólj róla), hogy ezeket megje-lentetted nekem
23. és odahívatott kettőt a századosok közül, ezt mondta: tartsatok készenlétben) kétszáz katonát, hogy indul-janak Cezáreába, és hetven lovast és kétszáz parittyást (lándzsást), az éjszakának harmadik órájától,
24. nyerges (teherhordó) állatokat is szereljetek fel, hogy ráültetve Pált, biztonságban vigyék (átmentsék) Félix helytartóhoz
25. levelet írt, a szövege ez volt:
26. Klaudiusz Lüsziász a leghatalmasabb helytartónak Félixnek üdvözlet! (örömet kívánok).
27. Ezt a férfit, akit elfogtak a zsidók és szándékuk volt megölni, közbeléptem a katonasággal, kiragadtam, amikor tudomásomra jutott, hogy római.
28. Szándékoztam megtudni a vádokot, mi miatt idézték bíróság elé, levezettem a főtanácsuk elé.
29. Úgy találtam, hogy a törvényük vitás kérdéseivel kapcsolatban fogták perbe, de nincs semmi halált, vagy bilincset érdemlő panasz ellene,
30. jelentették pedig nekem, hogy merénylet készül e férfiú ellen. Azonnal elküldtem hozzád, hírül adtam a vádlóknak is, hogy mondják meg neked, ami rá vonatkozik és folyamodjanak hozzád.
31. A katonák tehát amint nekik megparancsolták, felvették Pált, elvitték az éjszaka Antipatriszba.
32. Másnap pedig a lovasokat hagyták, hogy tovább menjenek vele együtt, visszatértek a táborba.
33. Amikor beér(kez)tek Cezáreába és átadták a levelet a helytartónak, Pált is eléje állították.
34. Amikor a helytartó elolvasta és megkérdezte, melyik helytartóságtól való és megtudta, hogy Kilikiából,
35. ezt mondta: majd kihallgatlak, amikor vádlóid is megjelennek. Megparancsolta, hogy Heródes palotájá-ban őrizzék őt.

AZ APOSTOLOK (KIKÜLDÖTTEK) TETTEI 22. fejezet

1. férfiak, testvérek és atyák! hallgassátok meg védekezésem, amelyet hozzátok most intézek.
2. Amikor pedig meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, méginkább elcsendesedtek, és így szólt:
3. én zsidó férfi vagyok, a kilikiai Tarzoszban születtem, felnevelkedtem pedig ebben a városban, Gamaliél lábainál, az atyák törvényének pontossága szerint neveltettem, buzgó voltam Isten iránt, mint ti mindnyá-jan vagytok ma,
4. aki ezt az Utat üldöztem halálig, megkötöztem és őrizetbe (át)adtam férfiakat és nőket,
5. amint a főpap is tanú(bizonyságo)m nekem, és a vének tanácsa is mind, akiktől leveleket kaptam a test-vérekhez, Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat megkötözve Jeruzsálembe vezessem, (megtorló) büntetés végett (hogy bűnhődjenek).
6. Történt pedig, hogy amint mentem, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban, hirtelen az égből körül sugárzott nagy fény engem
7. és leestem (lezuhantam) a földre és hangot hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, mit üldözöl engem?
8. én pedig válaszoltam: Ki vagy Uram? s így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, Akit te üldözöl
9. akik pedig velem együtt voltak, a fényt ugyan látták, de a hangját Aki szólt nekem nem hallották,
10. én pedig ezt mondtam: mit tegyek Uram? az Úr pedig így szólt hozzám: állj fel és menj Damaszkuszba, ott neked majd szólnak mindenről, ami el van rendelve neked, hogy megtedd,
11. mivel pedig nem láttam annak a fények a dicsősége miatt, a velem levők kézenfogva vezettek és így ér(kez)tem be Damaszkuszba,
12. egy bizonyos Ananias pedig, egy a törvény szerint kegyes (istenfélő) férfiú, akiről az ott lakó zsidók jó tanúbizonyságot tesznek,
13. eljött hozzám és mellém állt, ezt mondta nekem: Saul testvér, láss újra! és én abban az órában feltekintet-tem rá,
14. ő pedig ezt mondta: Atyáink Istene előre elválasztott téged, hogy megismerd akaratát és meglásd az Igaz(ságos)at és hangot hallj az Ő szájából,
15. mivel tanúbizonyságtevője leszel neki minden ember felé azok felől, amelyeket láttál és hallottál,
16. és most mit szándékozol tenni? állj fel, merítkezzél be és mosd le a bűneidet (vétkeidet), segítségül-híva az Úr nevét.
17. Történt pedig, hogy amikor visszatértem Jeruzsálembe és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem (jutottam),
18. és láttam Őt, amint ezt mondta nekem: siess és jöjj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló tanúbizonyságtételedet,
19. és én ezt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és (véres-re)vertem zsinagógánként azokat, akik hittek Benned,
20. és amikor kiömlött a vére Istvánnak, a Te tanúbizonyságtevődnek (mártírodnak) magam is ott voltam és helyeseltem (megölését) és őriztem a gyilkosainak ruháit,
21. és így szólt hozzám: menj el, mert én messz(ir)e a nemzetek közé küldelek ki téged.
22. Eddig a szóig hallgatták őt, (de ekkor) fölemelték hangjukat, ezt mondták: töröld el a föld színéről az ilyet! mert nem érdemli meg, hogy éljen.
23. Amikor pedig azok ordítoztak és lengették (elhányták) ruháikat és port szórtak a levegőbe,
24. megparancsolta az ezredes, hogy vezessék be a kaszárnyába (táborba) és ezt mondta, korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudja, miért (mi okból) hangoskodtak úgy rá.
25. Amikor pedig kifeszítették (kikötötték) szíjakkal, ezt mondta az ott álló századosnak Pál: Vajon egy em-bert, aki római és nincs elítélve, (ítélet nélkül) szabad nektek megkorbácsolni?
26. Amikor ezt hallotta a százados, odament az ezredeshez, és jelentést tett neki, ezt mondta: mit szándéko-zol tenni? mert ez az ember római,
27. hozzáment pedig az ezredes és ezt mondta neki: mondd meg nekem, te római vagy? ő pedig ezt mondta: igen,
28. válaszolt pedig az ezredes: én sok pénzösszegért szereztem meg e polgárjogot. Pál pedig ezt mondta: én pedig beleszülettem (úgy is születtem)
29. mindjárt elálltak tehát tőle, akik őt vallatni szándékoztak, az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római és hogy őt megkötöztette.
30. Másnap pedig szándékában volt megtudni a biztosat, hogy mivel vádolják a zsidók, feloldoztatta és meg-parancsolta, gyűljenek össze a főpapok és a főtanács (nagytanács) mind és elővezettette Pált, és eléjük ál-lította.