Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 20, 2010 havi archívum

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 12. Fejezet

1. Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek,
2. és nehogy hozzáidomuljatok ehhez a világkorszakhoz, hanem gondolkozás(mód)otok megújulásával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, mi az Isten akarata, mi az ami jó, kedves és tökéletes,
3. mert azt mondom a nekem adott kegyelemnél fogva mindenkinek, aki közöttetek van, hogy többet ne gondoljon magáról, mint amennyit gondolnia kell, hanem józanul gondolkodjék mindenki, amint kiosz-totta az Isten a hit(hűség) mértékét,
4. mert ahogyan egy test(ület)ben sok tagunk van, mindegyik tagnak pedig nem ugyanaz a gyakorlati mű-ködése,
5. így akik sokan vagyunk egy test(ület) vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai,
6. de különböző kegyelmi ajándékaink vannak, éspedig a nekünk adott kegyelem szerint, akár prófécia a hit(húség) aránya szerint,
7. akár (diakóniai) szolgálat a diakóniai szolgálatban, akár aki tanító, a tanításban,
8. akár aki intő az intésben, aki adakozó, egyszerűségben, aki elöljáró buzgalomban, aki könyörülő a derű-ben,
9. a szeretet legyen képmutatás mentes (kétszínűség nélküli), utáljátok a gonoszt, ragaszkodjatok a jóhoz,
10. a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
11. a serénykedésben nehogy meglankadjatok, a szellemben buzgók, az Úrnak szolgáljatok,
12. a reménységben (váradalomban) örülök, a nyomor(úság)ban kitartók (béketűrők), az imádkozásban áll-hatatosak (ragaszkodók),
13. a szentek szükségeiben vállaljatok közösséget, a vendégbarátságot gyakoroljátok,
14. áldjátok azokat, akik titeket üldöznek, áldjátok és nehogy átkozzátok,
15. örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal,
16. egymás iránt ugyanazzal az érzülettel legyetek, nehogy fellengző dolgokon jártassátok eszeteket, hanem tartsatok együtt az alacsonyan lévőkkel, nehogy okosak legyetek magatok előtt,
17. senkinek rosszat rosszért ne fizessetek, azon gondolkodjatok, amik minden ember előtt eszményi szépek,
18. ha lehetséges, amennyiben tőletek függ, minden emberrel békében éljetek,
19. ne szolgáltassatok magatoknak igazságot (ne szerezzetek megtorlást magatokért) szeretteim, hanem az Isten haragjának adjatok helyet, mert meg van írva: enyém a bosszú, én majd megfizetek, mondja az Ur,
20. sőt, ha éhezik az ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni, mert amikor ezt teszed, izzó para-zsat raksz a fejére,
21. nehogy legyőzzön a rossz, hanem győzd le jóval a rosszat.

Reklámok

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 11. Fejezet

1. Én ezért azt mondom: talán elvetette (eltaszította) az Isten az Ő népét? Szó sincs róla! mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből,
2. nem vetette (taszította) el az Isten az Ő népét, amelyet előre ismert, vagy nem tudjátok Illésről mit mond az írás, hogyan szólal fel Istennél Izrael ellen:
3. Uram, a prófétáidat megölték, oltáraidat lerontották (feldúlták), és én maradtam meg egyedül, nekem is életemre törnek,
4. de mit mond az isteni döntés: meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baalnak,
5. így tehát a mostani időszakban is lett maradék a kegyelemből való kiválasztás szerint,
6. ha pedig a kegyelem alapján, akkor nem tettekből, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem,
7. hogyan van tehát? amire törekedett Izrael, azt nem érte el, de a kiválasztottak elérték, a többiek pedig megkeményíttettek (megkérgesedtek),
8. amint meg van írva, az Isten a kábultság szellemét adta nékik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak mind a mai napig.
9. és Dávid is mondja: legyen az asztaluk hurokká (tőrré) és vadhálóvá és csapdává és megtorlássá nekik,
10. sötétüljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és a hátukat mindenkorra görbítsd meg,
11. ezt mondom tehát, talán azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla, hanem elesésük folytán lett a megtartás a nemzeteké, hogy féltékenységre sarkalja őket,
12. ha pedig az ő elesésük a világ gazdagsága és az ő megfogyatkozásuk a nemzetek gazdagsága, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk?
13. de néktek mondom a nemzet(beli)eknek, amennyiben ugyanis én vagyok a nemzetek apostola, diakónus szolgálatomat azzal dicsőítem,
14. ha valahogyan féltékenységre ingerelhetném azokat, akik (hús)testem és vérem és megmentek némelye-ket közülük,
15. mert ha az ő elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi más lesz a visszafogadásuk, ha nem élet a halálból,
16. ha pedig a zsenge szent, a tészta is az és ha a gyökér szent, az ágak is azok,
17. ha pedig némely ág kitört is, te pedig vad olajfa létedre beoltódtál azokba és részese lettél, az olajfa bőzsírú gyökerének,
18. nehogy kérkedj az ágak rovására, ha pedig mégis kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyö-kér téged,
19. mondhatnád tehát: azért törték ki az ágakat, hogy engem beoltsanak,
20. így van, a hitetlenség következtében törték ki, te pedig hit által állsz, nehogy fennhéjázó légy, hanem félj,
21. mert ha Isten a természetes ágaknak nem kedvezett (kímélte), téged sem kímél.
22. Lásd meg tehát Isten jóság(osság)át és szigorát, azok iránt, akik elestek, szigorúságát, veled szemben jóságát, ha ugyan ebben megmaradsz, egyébként téged is kivágnak,
23. azok pedig, ha netán nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltódnak, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket,
24. mert ha téged a természetes vad olajfáról levágtak és a természet rendjén felül emelkedve nemes olajfába oltottak, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is odavalók,
25. mert nem akarom testvérek, hogy e titok dolgában egyéni elgondolás (értelmezés) vezessen benneteket, hogy a megkeményedés csak részben érte Izraelt, amíg a nemzetek teljes számban be nem mennek,
26. és így az egész Izrael üdvösségben részesül, amint meg van írva: eljön Sionból a Kiszabadító, és elfordít-ja Jákobtól az elvetemültséget,
27. és ez lesz velük az én szövetségem: akkor megbocsátom a bűneiket,
28. az örömüzenetet (evangéliumot) tekintve ellenségek ugyan, de a kiválasztás szerint szeretettek az (ős)atyákért,
29. mert az Isten kegyelmi ajándéka és elhívása megbánhatatlanok,
30. mert amint ti is egykor nem engedelmeskedtetek Istennek, most pedig irgalomra találtatok az ő engedet-lenségük következtében,
31. úgy ezek is engedetlenek lettek, hogy a rajtuk gyakorolt irgalom folytán ők is irgalmat nyerjenek,
32. mert Isten mindenkit engedetlenségbe zárt össze, hogy mindenkin irgalmat gyakoroljon (könyörüljön).
33. Ó, Isten gazdagságának és bölcsességének és ismeretének mélysége, mily kifürkészhetetlenek (kikutatha-tatlanok) ítéletei és kinyomozhatatlanok az útjai,
34. mert ki ismerte meg az Úr értelmét? Ki lett neki tanácsadója?
35. vagy ki adott előbb neki, hogy annak visszafizetését várhassa?
36. mivelhogy Belőle fakad, Rajta át halad és Beléje torkollik a mindenség, dicsőség neki jár a (vi-lág)korszakokba. Ámen,

PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 10. Fejezet

1. Testvérek, szívem jókívánsága és Istenhez való könyörgésem ugyan értük van,
2. mert tanú(bizony)ságot teszek mellettük, hogy buzgóság van bennük Isten iránt, de nem felismerés sze-rint,
3. mert nem ismerték fel az Isten igazságosságát és a sajátjukat igyekeztek érvényesíteni, az Isten igazsá-gosságának nem vetették (rendelték) magukat alá,
4. mert a törvény célja és vége: Krisztus, mindenkinek megigazulására, aki hithű,
5. mert Mózes azt írja a törvényből való megigazulásról, hogy aki megteszi, élni fog általa.
6. A hit(hűség)ből fakadó igazságosság pedig ezt mondja: nehogy ezt mondd a szívedben: ki megy fel az égbe? azaz, hogy Krisztust lehozza.
7. vagy ki megy le az alvilágba (feneketlen mélységbe)? azaz, hogy Krisztust a halottak közül felhozza,
8. hanem mit mond? közel van hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben; azaz a hit(hűség) igéje, amelyet mi hirdetünk,
9. mert ha megvallod a száddal az Úr Jézust, és hiszed a szívedben, hogy az Isten Őt életre keltette a halot-tak közül, üdvözülsz (megtartatol),
10. mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal pedig Vallást teszünk az üdvösségre.
11. mert azt mondja az írás: senki meg nem szégyenül, aki hisz Őbenne,
12. mert nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyan Ó az Ura mindnyájunknak, aki gazdag (bőkezű) mindenkihez, akik segítségül hívják Őt,
13. mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (megmenekül),
14. de hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? de hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? de hogyan hallanának igehirdető (hírnök) nélkül?
15. de hogyan hirdetnék, ha nem küldik őket? úgy, amint meg van írva: mily szépek a lábai az örömüzenet vivőknek (akik jóhírt hirdetnek),
16. de nem mind(nyájan) hallgattak az örömüzenetre, mert Ézsaiás ezt mondja: Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?
17. azért a hit(hűség) hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által (beszédén keresztül),
18. hanem ezt mondom: nem hallották? Sőt, inkább az egész földre kiment (szárnyal) a hangjuk zengése, és a lakott földkerekség végére elhatnak beszédeik,
19. de ezt is mondom, talán Izrael nem értette meg? elsőnek Mózes mondja: én féltékenységre ingerellek titeket egy nem-nemzet ellen, egy értetlen nemzet ellen haragítlak meg titeket.
20. Ésaiás pedig merészen ezt mondja: megtaláltak engem, akik nem kerestek, láthatóvá lettem azoknak, akik nem is kérdezősködtek utánam.
21. Izraelnek pedig ezt mondja: naphosszat (az egész napon) kiterjesztettem a kezeimet egy engedetlen, és ellenszegülő nép felé.

2010. február 20. Nagyböjt, Hamvazószerda utáni szombat A nap liturgikus színe: lila

Egyházunk tanításával ösztönöz minket Isten kegyelme, hogy a jó, ami megkezdődött lelkünkben, állhatatosságban gyümölcsöt is hozzon. Nem csak bűnbánatra, hanem a cselekedetekben való megújulásra is hív minket ez a szent idő.

Ha végignézel a környezeteden, milyen fajtáit fedezed föl az “éhségnek” magad körül? Mire vágynak a körülötted élők? Élelemre? Figyelemre? Szeretetre? Válassz ki egy konkrét helyzetet és – lehetőségeidhez mérten – próbálj segíteni!

Vágyak, dühök leomolnak
hiúságok nem rabolnak
engemet.
Vinni jobbra tört hevemmel
megnyugodva emelem fel
szememet.

(Fodor József: Mind tisztábban)

Iz 58,9b-14

Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: ,,Íme, itt vagyok!” Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.
Lk 5,27-32

Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: ,,Kövess engem!” Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: ,,Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus ezt válaszolta nekik: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.”

2010. február 20., szombat Cserépedénybe zárt kincs

Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon fény”, világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem nyomorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet.

2Kor 4,5-12

2010. február 20. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevu vámost,
aki a vámnál ült. Megszólította ot: “Kövess engem!” A vámos erre fölkelt,
és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy
lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember
telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva
fordultak a tanítványokhoz: “Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a
bunösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: “Nem az
egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy
az igazakat hívjam, hanem a bunösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32

Elmélkedés:

Jézus bunbánatra felszólító szavát nem képesek meghallani, megszívlelni,
azok, akik igaznak tartják magukat, s azt állítják, hogy nincs bunük.
Minden megtérés buneink elismerésével kezdodik, amihez nagy alázat és
oszinteség szükséges. Alázat azért, hogy ne gondoljuk magunkat Istennél is
nagyobbnak, szentebbnek. Oszinteség pedig azért, mert könnyebb kibúvókat
keresni, s magunk helyett mást vagy a körülményeket hibáztatni. Szomorúan
láthatjuk, hogy korunkban kevés becsülete van a felelosségvállalásnak.
Sokan szívesebben hárítják másokra a vétkeket és hibákat, mintsem
beismernék saját felelosségüket. Ehelyett inkább legyünk oszinték, mert
ezzel indulhatunk el a megtérés, a változás útján.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Üdvözlégy, Jézus Krisztusomnak, Uramnak és Megváltómnak legszentebb és
valóságos teste, aki Szuz Máriától, a legtisztább szuztol születtél, akit
érettünk ártatlanul megkínoztak, s a keresztfán égi Atyádnak feláldoztak.
Üdvözlégy, drága, igaz vér, amely az én Uram szent sebébol ömlöttél ki!
Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki valóságosan és lényegedben jelen vagy a
kenyér és a bor színe alatt: táplálj engem, vigasztalj és erosíts engem
mindig, különösen utolsó órámon. Engedd, hogy téged, akit most a kenyér
fátyola alatt imádok, ez élet után színrol színre láthassalak!
Canisius Szent Péter

20. szombat (Boldog Marto Ferenc és Jácinta)

Iz 58,9b-14; Zs 85; Lk 5,27-32
Ha kenyeret adsz az éhezőnek, felragyog világosságod

Iz 58,9b-14

Akkor majd, ha szólítod, az Úr válaszol, ha kiáltasz, így szól: ,,Íme, itt vagyok!’ Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezőért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli verőfény. Az Úr vezet majd téged szüntelen, kopár vidéken is jóllakatja lelkedet, és csontjaidat megerősíti; olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melynek nem apad el vize. Felépítik majd a tőled származók az ősi romokat, a régi nemzedékek alapjait megerősíted; a rések befalazójának neveznek majd téged, aki helyreállítod az utakat, hogy lakjanak ott. Ha visszatartod lábadat szombaton, hogy ne járj kedvteléseid után szent napomon, a szombatot gyönyörűségnek nevezed, s az Úr szent napját dicsőségesnek, és megdicsőíted azzal, hogy nem jársz a magad útjain, nem keresed kedvtelésedet, és nem folytatsz szóbeszédet: akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, felviszlek a föld magaslataira, és táplállak téged atyádnak, Jákobnak örökrészével. Bizony, az Úr szája szólt.

Zs 85

Dávid imádsága. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok. Őrizd meg életem, mert kedves vagyok előtted; Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik. Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok egész nap! Örvendeztesd meg szolgádat, mert hozzád emelem, Uram, lelkemet. Mert te, Uram, jóságos vagy és szelíd, nagyirgalmú mindazokhoz, akik téged segítségül hívnak. Figyelj, Uram, imádságomra, hallgass könyörgésem szavára! Hozzád kiáltok szorongatásom idején, mert te meghallgatsz engem. Uram, nincs az istenek közt tehozzád hasonló, semmi sem fogható a te műveidhez. A nemzetek, amelyeket alkottál, mindnyájan eljönnek, leborulnak előtted, Uram és dicsőítik nevedet, mert nagy vagy te és csodákat művelsz: egyedül te vagy Isten. Uram, vezess engem utadon, hogy igazságodban járjak; Szívemet tedd egyszerűvé, hogy félje nevedet. Teljes szívemből dicsérlek, Uram, én Istenem, és mindörökké magasztalom nevedet, mert nagy a te irgalmad irántam, kiragadtad lelkemet az alvilág mélyéből. Isten, gonoszok keltek fel ellenem és erőszakosak serege tör életemre, és nem vesznek figyelembe téged. De te, Uram, könyörületes és irgalmas Isten vagy, türelmes, nagy irgalmú és igaz. Tekints rám, könyörülj rajtam, add szolgádnak erődet, szabadítsd meg szolgálód fiát. Add jelét rajtam jóságodnak, hogy gyűlölőim lássák, és szégyent valljanak, minthogy te, Uram, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Lk 5,27-32

Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: ,,Kövess engem!’ Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: ,,Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?’ Jézus ezt válaszolta nekik: ,,Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.’