Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 21, 2010 havi archívum

2010. február 21. C év, Nagyböjt, 1. vasárnap (Damiáni Szent Péter püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: lila

Az ember kenyérrel él, ez (is) megkülönbözteti az állatoktól és az angyaloktól. De mivel ember, nem csak kenyérrel él. Kell az ige néki, hogy ébressze, gazdagítsa, előrevigye. Hallja anyjának hangját, s tudja, hogy szeretik. Hallja Isten hangját s megérti, hogy Valaki elismeri, befogadja: csak ezáltal lesz igazán emberré.
A vagyon nem boldogít. A fölösleg árt! Mindenek előtt szabaddá kell lennem, oly szabaddá, hogy semmi se álljon utamba, hogy igazi Énemhez hű legyek s betöltsem küldetésem. Jézus mutatja ehhez az utat. Ő az Ige, kiben Isten szól hozzánk.

A hívek üdvözlése után: Az áldozatbemutatásának helyét megfosztották díszeitől. A szent negyven nap idején a lila szín uralkodik. Mindez lelki összeszedettségre, bűnbánatra hangol. A nagyböjt felkészít a jó keresztény életre. Ez azonban harc árán születik. A felismert bűnök legyőzéséhez lemondással és imával esdjük le Isten kegyelmét. Közös imádságainkban húsvétig különös hangsúlyt kap a bűnbánat.
Krisztus arcát szemléljük, a megkísértett Krisztus arcát. Krisztus megkísértése bíztat, hogy az ő erejével küzdhetünk saját kísértéseink ellen is.

Első könyörgés után: Az irgalomért esdeklő, bűnbánó ember évezredes litániáját énekeltük. A bűnös ember elhagyta az Isten útját, a bűnbánó visszatér. Isten szava hazahív és utat mutat. Az Úr az isteni Ige alakjában valóban megjelenik hívő népe között.

Igeliturgia:

Olvasmány: Mtörv 26, 4-10 Az Úr kivezetett minket Egyiptomból.

A zsoltár válasza:

Légy velem, Uram,* minden szükségemben.

Szentlecke: Róm 10, 8-13 A szívbéli hit megigazulásra, a szájjal való megvallás üdvösségre szolgál.

Evangélium: Lk 4, 1-13 Jézust a pusztában megkísértette a sátán.

Hívek imája:
pap: Kérjük, testvéreim, mindenható Atyánkat, hogy a húsvéti előkészület szent negyven napja idején önfegyelemben éljünk, őszinte bűnbánatot tartsunk, és sok jót cselekedjünk.

1. Segíts, Istenünk, hogy a nagyböjt folyamán Krisztus arcát szemlélve tudjuk az önmegtagadás tetteit megvalósítani, és ezzel az irántad való szeretetünket megmutatni.
2. Erősítsd meg az Egyház püspökeit és papjait, hogy példaadásukkal vezessék a rájuk bízottakat a nagyböjti gyakorlatok útján.
3. Adj erőt a kísértések elleni küzdelemhez, hogy felfedezzük a kísértő cselvetéseit, és ne némuljon el szánkon az imádság szava.
4. Segítsd, hogy a nagyböjt szent időszaka a megtérés, a bűnbánat és a szeretetben való megerősödés ideje lehessen minden ember számára.
5. Segíts, hogy a nagyböjtben többet imádkozva, gyakorolva az irgalmasság tetteit, készülhessünk a feltámadás ünnepének örömére.

pap: Mennyei Atyánk! Évről évre alkalmat adsz a megtérésre és a bűnbánatra a nagyböjt idejével. Erősíts Szentlelked erejével, hogy küzdeni tudjunk kísértéseink ellen, az önmegtagadás tetteivel az irántad való szeretetünk erősödjék, és ez által jellé válhassunk a világban minden ember számára. Krisztus a mi Urunk által!

Áldozási könyörgés után: Hálaadással és bizalommal térünk haza, Isten elfogadta engesztelő áldozatunkat. Megbocsátja bűneinket, mellénk áll szenvedéseinkben. Kegyelme megerősít a jóban. “Viseljük hát magunkat Isten szolgáiként sok türelem, böjt között, nem színlelt szeretetben.”

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az áldozatbemutatásának helyét megfosztották díszeitől. A szent negyven nap idején a lila szín uralkodik. Mindez lelki összeszedettségre, bűnbánatra hangol. A nagyböjt felkészít a jó keresztény életre. Ez azonban harc árán születik. A felismert bűnök legyőzéséhez lemondással és imával esdjük le Isten kegyelmét. Közös imádságainkban húsvétig különös hangsúlyt kap a bűnbánat.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az irgalomért esdeklő, bűnbánó ember évezredes litániáját énekeltük. A bűnös ember elhagyta az Isten útját, a bűnbánó visszatér. Isten szava hazahív és utat mutat. Az Úr az isteni Ige alakjában valóban megjelenik hívő népe között.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Az ősegyház életében az ige liturgiája után távozniuk kellett a vezeklőknek, a nyilvános bűnösöknek és a hittanulóknak. Az oltáriszentség áldozatán már csak Isten szent népe vehetett részt. Ez feltételezi a megszentelő kegyelem állapotát. Úgy kell jelen lennünk, hogy az áldozati lakomában, a szentáldozásban is részesülhessünk.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Hálaadással és bizalommal térünk haza, Isten elfogadta engesztelő áldozatunkat. Megbocsátja bűneinket, mellénk áll szenvedéseinkben. Kegyelme megerősít a jóban. “Viseljük hát magunkat Isten szolgáiként sok türelem, böjt között, nem színlelt szeretetben.”

ELMÉLKEDÉS

Nagyböjt első vasárnapján – a húsvéti előkészület szent negyven napjának elején Jézust állítja elénk az Egyház egy nagyon is emberi oldaláról, amint kísértést szenved a sátántól. A nagyböjt elején ezzel figyelmeztet az Egyház arra, hogy mi is ki vagyunk téve a kísértéseknek, a sátán támadásainak. Most a nagyböjt idejére ez fokozottan is áll, mert nagy ünnepre készülünk, hitünk legnagyobb ünnepére a húsvétra. Ez pusztán egy megemlékezés, hanem hitünk és életünk megújítója is, a kegyelem kiáradásának ideje. Ez az, amit nem akar a sátán, s ezért ilyenkor fokozottabban bevet mindenféle eszközt, hogy leendő ünneplésünket minél jobban elrontsa. Persze ez csak azoknál az embereknél jelent valamit, akik komolyan készülnek a húsvétra, mert a sátán olyan mint a jó vadászkutya: elsősorban azokat támadja meg, akik a vadász lövésétől csak megsebesültek és még van bennük élet. Éppen ezért, ha vannak kísértéseink, az jó, mert van bennünk krisztusi élet, amelyet a sátán meg akar ölni. Annál gyanúsabb, ha valakinek már nincsenek kísértései, mert nála már a sátánnak nem kell erőfeszítéseket tennie, mert nincs benne krisztusi élet.

Hogy tehát az Egyház felhívja figyelmünket a sátán várhatóan felfokozott támadásaira, ezért elénk állítja Krisztus megkísértésének jelenetét. Vegyük észre a párhuzamot: mi hitünk legnagyobb ünnepe előtt állunk, Jézus pedig az egész tanítói működése előtt, melyet kereszthalálával és feltámadásával tesz teljessé. Jézusnál is hozzánk hasonlóan a sátán minden erejét összeszedi, hogy az ember Jézust eltántorítsa a nagy műtől, amely számára a bukást és pusztulást jelenti.

A sátán három lényeges dologgal kísérti meg Jézust, három olyan alapvető dologgal, amelyet elrontva gyökerében szakadunk el Istentől. Az Egyház évszázados tapasztalati nyomán eme három kísértés ellenszereként ajánlj három alapvető erénygyakorlatot a nagyböjt idejére.

Az első kísértésben a kövek kenyérré változtatására csábítja a napok óta nem éhező Jézust a sátán. Itt általánosságban fogalmazva arról van szó, hogy az ember maradéktalanul elégítse ki a különböző ösztöneit. A minket körülvevő XX. század végi európai környezet minden erejével erre biztat a reklámok, az igénytelen filmek által: éljük ki ösztöneinket, élvezzük az életet, mert azért van. És különben is senki sem tilthatja meg, mert ehhez már csak jogunk van. Ami a legfélelmetesebb, hogy a jelenlegi gyerekek túlnyomó többsége ebben a szellemben nevelkedik, ha lehet ezt egyáltalán nevelésnek nevezni. A szülők mindent megadnak, megvesznek gyereküknek mondván, hogy ők mindent megadnak a gyereknek, hogy minél jobban kibontakoztathassa képességeit. Valójában pedig arról van szó, hogy azzal, hogy mindent megadnak a gyereknek az első szóra csak azért teszik, mert addig is el van valamivel foglalva a gyerek, nem kell foglalkozni vele, csendben van, s nem kell a kínosan szókimondó és tisztánlátó kérdéseire válaszolni. Néha bizony elég sötéten látom a jövőt látva a mai gyerekeket, hogy ők fogják majd egyszer kezükbe venni a világ alakítását. Tisztelet a kivételnek.

Erre a kísértésre adja az Egyház az ellenszerét, a böjtöt: “Nemcsak kenyérrel él az ember” – nemcsak ösztönökből áll az ember. A böjtölésben – aminek leggyakoribb formája az ételböjt – az ember megtapasztalja teremtettségét törékenységét, s ez alázatra indítja Teremtője előtt, akinek létének minden percét köszönheti. Az ember test és lélek egysége, s amikor böjtöl, akkor mintegy testével imádkozik.

De ott a veszély a böjtölésben, hogy az ember öncélú sportteljesítményt csinál belőle, amelyet mások előtt fitogtat. Óriási veszély a böjtben, hogy azt az ember afféle fizetési eszköznek, mennyei valutának tekinti az Istennél, amivel kikényszeríthet belőle kérések teljesítését, mert hát megfizetett érte. Ez a magatartás tulajdonképpen farizeusság, amelyet Jézus működésekor nem győzött kárhoztatni.

A második kísértés a hatalom kísértése, amikor a sátán Jézusnak adna minden földi országot, cserébe azért, hogy imádja őt. A hatalom ősi kísértés. A hatalomvágyban tulajdonképpen az ember végtelen utáni vágyának a sátán által félremanipulált változatát figyelhetjük meg. A végtelen utáni vágy a hatalomban úgy jelentkezik, hogy az ember legyen az isten. Mindenkin, vagy legalább minél több emberen uralkodjék. Magát tegye meg az őt körülvevő világ középpontjának. Kultúrvilágunkban kifinomított változatát karriernek hívják, ahol a vezető beosztás megszerzésében a képlet ugyanaz: minél több embernek parancsolni.

Az ellenszere ennek a kísértésnek az imádság: “Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Az imádságban az ember kapcsolatba lép Istennel és rádöbben, hogy nélküle semmi, hogy és semmit nem tehetne. Előtte minden hatalom a porszemnél is kevesebbet ér.

Most nagyböjtben azt ajánlja az Egyház, hogy imádkozzunk többet. Ez azonban még csak véletlenül sem a mennyiség növelését jelenti, hanem a minőségét. Mert ott a veszély az imában, hogy hatalomvágyunkat ide is bevisszük: Isten kéréseink, követeléseink, elképzeléseink kivitelezője lesz, akit imádságunkkal mintegy lefizetünk. A legjobb ima az, ha csendben vagyunk és engedjük végre az Istent is megszólalni a csendben, hogy szóljon hozzánk.

A harmadik kísértés arról szól, hogy az ember vegye kezébe sorsát, s ha mégis baj van, Isten majd csak megsegíti. Ugorjon le Jézus a jeruzsálemi Templom tetejéről, hisz az angyalok úgyis elkapják. A mérhetetlen önzés kísértése ez.

Ma az ember félretolja ezt a csodálatos Isten által teremtett és neki ajándékozott világot és egy másik, saját maga által alkotott világot épít, mert meg van győződve róla, hogy ő jobbat tud csinálni. Amikor pedig baj van, akkor persze segítsen az Isten. Egyéni életünkben ez úgy jelentkezik, hogy senkivel és semmivel nem törődve éljük életünket, harcolunk a boldogságunkért, de ha baj van akkor rögtön Istenhez fordulunk segítségét, akire megharagszunk, ha nem segít azonnal.

Jézus válasza a kísértésre: “Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” – hogy ő cselekedjen helyetted. Az Egyház a jócselekedeteket adja kezünkbe ezen kísértés ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat.

Veszélyforrás a jócselekedetek terén, hogy megrontja az önzés: csak azért teszek jót, hogy népszerű legyek. Azért adok másoknak, hogy szükség esetén én is kapjak tőlük, ha rászorulok. Jézus soha nem azért segített az embereken, hogy népszerű legyen, vagy azért, hogy majd adott esetben hálára legyenek kötelezve vele szemben. Ebben az értelemben mondjuk azt, Jézus egyetlen csodát sem tett magáért. S ha ő nem tett, akkor mi se kívánjunk magunknak önző érdekekből.

Kedves Testvérek! Egy komolyan átélt nagyböjt meghozza gyümölcseit majd a húsvéti ünneplésben. Gyakoroljuk tehát az Egyház által kipróbál és ajánlott nagyböjti gyakorlatokat: a böjtöt, az imádságot és a jócselekedetek gyakorlását. Az ebben való kitartásban kérjük Isten segítségét, aki erőnkön felül sohasem hagy megkísérteni.

Krisztus megkísértésének eseménye saját megkísértett létünkre figyelmeztet. Nagyböjt kezdetén nézzük meg, hol vagyunk kísértésnek kitéve, hol kell különösen is küzdenünk. Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Jézus, aki megtapasztalta a kísértést is, segítségünkre siet, megerősít, hogy ellent tudjunk állni a kísértéseknek.

Krisztus arcát szemléljük, a megkísértett Krisztus arcát. Krisztus megkísértése bíztat, hogy az ő erejével küzdhetünk saját kísértéseink ellen is.

Az ember Istenből él igazán (Lk 4, 1-13)

A Szentírásban olyan szövegekkel is találkozunk, amelyek Isten Szava fontosságára hívják fel a figyelmet. Aki teljes bizalommal ráhagyatkozik, az békét és biztonságot talál Istennél. Jeremiás prófétánál olvassuk: “Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és az Úr lesz bizodalma!”(Jer 17,7) Az első zsoltár pedig arról szól, hogy milyen az az ember, aki Isten Szavában bízik. Nem követi az istentelen ember tanácsát, nappal és éjszaka Isten törvényében találja kedvét. A mai evangélium azt mutatja be, hogy Jézus olyan ember, aki teljesen az Úrban bízik, akinek az Úr a reménye. Úgy él Isten Szavával, hogy ez győzelemre vezeti a kísértésekkel szemben.

Az evangélium Jézust a Messiásként mutatja be, akit eltölt a Szentlélek. Ezzel együtt nyomban kérdések is felmerülnek. Ezek most Jézus és a gonosz lélek közötti küzdelemben jelentkeznek. A gonosz lélek kísértéseivel el akarja téríteni Jézust küldetésétől. Kritikával fordul feléje: Ha ő a Messiás, miért nem javítja meg nyomorúságos helyzetünket, a köves sivatagokból miért nem csinál búzaföldeket? Jézus elutasítja: “Írva van: Nem csak kenyérrel él az ember”, (hanem Istennek minden igéjével). Jézus szavai jelzik, hogy nincs gazdasági vagy szociális küldetése. Ő azért jött, hogy megnyissa az ember útját Istenhez. A második kísértés arra akarja Jézust biztatni, hogy alapítson egy hatalmas földi országot. Jézus ezt is elutasítja: “Írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.!” Jézus tehát nem akar működésével politikai területre lépni. Ő Isten szolgálatában van, az ő akaratát akarja teljesíteni. A harmadik kísértés arra biztatja, hogy egy csodálatos tettel mutassa meg hatalmát az egész nép előtt. Jézus ezt a kísértést is elhárítja: “Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Jézus nem akar Isten hatalmával élni itt a Földön. Ebben a küzdelemben látjuk, hogy Jézus Isten Szavával és Isten Szavából él. Küzdelme a kísértővel egyedülálló módon ezt bizonyítja. A kísértőn minden alkalommal a Szentírás szavával győzelmeskedik.

Ez a lehetőség számunkra is adott, számunkra is esélyt jelent. Ha mi is arra törekszünk, hogy Isten Szavával és Isten Szavából éljünk, akkor mi is meg tudjuk magunkat védeni, ha a kísértő veszélyezteti életünket.

Általános tapasztalat, hogy mi emberek azt követjük, aki bőségesen ad nekünk kenyeret, aki azt ígéri, hogy jólétet biztosít nekünk. Ezért az ördög nagyon reálisan beszél, amikor azt mondja Jézusnak, ha befolyást akarsz gyakorolni az emberekre, ha erkölcsileg is meg akarod őket javítani, akkor gondoskodj számukra bőséges eledelről. Csalogasd azzal az embereket, hogy aki követőd lesz, nem fog többé éhezni.

Jézus a kísértőnek ezt feleli: “Nemcsak kenyérrel él az ember.” Jézus nagyon is együtt érez az emberekkel, akik szükséget szenvednek, akik a mindennapi kenyérért folytatott küzdelemben nem figyelnek eléggé a magasabb értékekre. Ezeken az embereken azonban nem azzal akar segíteni, hogy a követ kenyérré változtatja számukra. Izrael népe megtapasztalta a pusztai vándorlásban, hogy az ember nemcsak kenyéren él, hanem Istenből is. Isten saját kezével táplálja, vezeti őket, és az ő közelében élnek. Izajás próféta írja: “Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, az enyém vagy.” (43,1) Izrael tapasztalta, hogy Isten és közte nincs semmi akadály. Senkire nincs ráutalva, csak Istenre. Lelki értelemben nagy igazság van a megállapításban: a választott népnek nincs szüksége kenyérre, nincs szüksége birodalomra, nincs szüksége hatalmi pozícióra. Ezek a kijelentések arra utalnak, hogy Izrael Isten Szavából él, és mindabból, amit ez a Szó létrehoz. Jézus erről így beszél: Először Isten országát keressétek és az ő igazságát, minden mást hozzáadnak nektek. (Mt 6,33) A földi eledelre, a földi jólétre irányuló törekvéseink tehát nem indokolhatják azt, hogy elhanyagoljuk életünket Isten országában.

Miből élünk mi? Ha mi lennénk olyan bátrak, hogy mi is Istenből és Istennek élnénk, akkor nekünk is az lenne a tapasztalatunk, hogy új életünk kezdődött, új életet kaptunk ajándékba. Olyan életet, amelyben nem kenyérről, hatalomról, karrierről van szó. Milyen hatalmas változáson menne keresztül egy hívő közösség élete, ha tagjai valóban Isten Szava mögé helyeznék az anyagi érdekeket, a karrier, a jólét szempontjait! Ha a szülők jobban törődnének gyermekeik vallásosságával! Rendszeresen résztvevői lennének gyermekeikkel együtt a vasárnapi szentmiséknek! Feszült érdeklődéssel olvasnák az evangéliumokat, mert életük vezetésében Jézus szavára szeretnének támaszkodni! Akkor abból élnénk, amit Isten tesz lehetővé nekünk. Ez vezetné életszemléletünket. Ez nem kevés. Többé nem lenne arra szükségünk, hogy mindent magunk vegyünk kezünkbe, és mindenről magunk gondoskodjunk. Életünk így helyes irányba lenne betájolva, szilárd tartása lenne életvezetésünknek és Krisztus szavának biztos talaja lenne a lábunk alatt. Tapasztalnánk magunkban az erőt, hogy türelmesek és barátságosak legyünk embertársainkhoz, még ellenségeinkhez is. Aki Istennel igazi közösségben él, életében a lehetetlen is lehetővé válik. A nagyböjti bűnbánati idő arra hív minket, hogy újra próbáljuk meg ezeket a célokat Istennel közösségben megvalósítani. MK

Az ember kenyérrel él, ez (is) megkülönbözteti az állatoktól és az angyaloktól. De mivel ember, nem csak kenyérrel él. Kell az ige néki, hogy ébressze, gazdagítsa, előrevigye. Hallja anyjának hangját, s tudja, hogy szeretik. Hallja Isten hangját s megérti, hogy Valaki elismeri, befogadja: csak ezáltal lesz igazán emberré.
A vagyon nem boldogít. A fölösleg árt! Mindenek előtt szabaddá kell lennem, oly szabaddá, hogy semmi se álljon utamba, hogy igazi Énemhez hű legyek s betöltsem küldetésem. Jézus mutatja ehhez az utat. Ő az Ige, kiben Isten szól hozzánk.

Első olvasmányhoz / 5Mz 26,4-10
Az előírt hálaadó aratóének (5Mz 26): rövid régi hitvallás, vallomás Istenhez, ki a vándorlás nyomorából és veszélyeiből, az egyiptomi rabságból kihozta Izraelt és Kánaán dús földjét adta neki. A nép minden egyes tagja ezt az isteni vezetést önmagára, saját személyes történetére is érti, amelyre tudja, hogy válasszal tartozik. E válasz nemcsak a hitvallás, hanem a gyümölccsel teli kosár is, mit az oltárhoz visz. És válasz az öröm is, melyről a záró vers beszél: “Örvendj a javakon, melyeket Istened neked és házadnak adott!” (5Mz 6,20-23; Józs 24,1-13; Neh 9,7-25)

Válaszos zsoltár / Zsolt 91(90),1-2.10-11.12-13.14-15
Istennél a menedék

Szentleckéhez / Róm 10,8-13
“Isten kivezette népét Egyiptomból” — ez a mondat egy zsidónak összefoglalhatta egész hitét. “Isten föltámasztotta Jézust a halálból” — ez a hite és ténye az Újszövetségnek, ebben kiteljesül az ószövetségi üdvtörténet. A Föltámadásban való hitnek megfelel ez a vallomás: “Jézus az Úr!” A hit székhelye a “szív”, az a mély középpont, mely meghatározza életünket; a hitvallás helye pedig a közösség, az Egyház és tőle kiindulva az emberek világa, kiknek “mind ugyanazon Uruk van”, de csak akkor lehetnek híveivé, ha a jóhírt biztosan elviszik nekik. (10,8-9: 5Mz 30,11-14; 1Kor 12,3; Róm 1,4; Fil 2,9-11 # 10,11: Iz 28,16; Róm 9,33 # 10,12: Róm 3,29; Gal 3,8; Kol 3,11 # 10,13: Jo 3,5; ApCsel 2,21; 4,12)

Evangéliumhoz / Lk 4,1-13
Negyven évig tartott a pusztai vándorlás, negyven napot töltött Jézus a pusztában. A “puszta” jelenti a hit és a kísértés legsúlyosabb próbáját. Jézus a pusztában a keresztségben kapott Lélek erejével és a Szentírás igéivel harcol a Gonosz ellen. A szent szakasz végmondata jelzi, mily összefüggésben látja az evangélista Jézus megkísértését: A Gonosz (diabolus = ördög; görögben: “Ellenző, Rágalmazó”) — nem adja föl a harcot, kivárja idejét: Jézus kínszenvedése napját. De az az idő mégsem a Kísértőé lesz, hanem Jézusé és az Ő végleges győzelméé. (Mt 4,1-11; Mk 1,12-13 # 4,1-4: Lk 3,22; 4,18; 4Mz 14,34; Zsolt 95,10; 5Mz 8,3 # 4,5-8: Jn 12,31; 5Mz 6,13 # 4,9-12: Zsolt 91,11-12; 5Mz 6,16 # 4,13: Lk 22,3.53)

Szentségre várva
Jézus hűsége és engedelmessége által jóvátette az emberi nem lázadását. Őmaga az Isten szájából származó Ige, Ő a mi igénk is, a mi válaszunk Istennek. Ő az élő Kenyér, a mi éltetőnk.

Elmélkedés
“Ezt a fajzatot más ki nem űzi, csak imádság és böjt.” (Mk 9,29) Önmegtagadás vagy önkeresés
Keménynek látszik az Úr parancsa, hogy aki követni akarja, tagadja meg magát. De nem kemény, nem is súlyos, amit az parancsol, aki gyámolít, hogy meglegyen, amire felszólít… S igazság, amit mond: “Az én igám könnyű, az én terhem édes”. Ami parancsnak nehéz, szeretetben megkönnyül. Tudjuk, mily nagy dolgokat tehet a szeretet. Hisz többnyire maga a szeretet elvetemült, kicsapongó is. Mennyi nyűgöt elviseltek, mennyi méltatlant és tűrhetetlent eltűrtek az emberek, hogy elérjék, amit szeretnek. Akár pénzt szerettek, mint a fösvény, akár rangot, mint a törtető, akár testi szépséget, mint a kéjenc. Ki sorolhatná el mind a sokféle “szeretetet”? De nézzétek, mennyit gyötri magát mind, aki szeret, s nem is érzi gyötrelmét! Sőt akkor inkább szenved, ha e kíntól visszatartanák. Ha ilyen a mi szeretetünk, — csak arra kell vigyázni, mit válasszunk szeretendőnek. Mit csodálod, ha a Krisztust szerető, a Mestert követő, szeretetében megtagadja tulajdon-magát? Mert ha elvész az ember önszeretetben, bizonyára megtalálja magát önmegtagadva.

Az embernek első veszte önszeretete volt. Ha Istent maga fölé tette volna, mindig szívesen maradt volna az Ő alattvalója. Nem fordult volna el az Úr akaratától, hogy önakaratát tegye. Mert ez az önszeretet: a magam akaratát keresni! Tedd fölébe Isten akaratát, tanuld szeretni magad, nem magad-szeretve! Mert hogy tudjátok, mily vétek az önszeretet, így szól az Apostol: “Akkor (a végnapokon) az emberek önmagukat szeretik”. S ugye az ilyen csak magában bízik! Elhagyja Istent, csak magához vonzódik, s amihez az énje hajtja: kifelé. Mert az Apostol hozzáfűzi: “Önszeretők lesznek és a pénz szeretői” (2Tim 3,2)… Magához ragaszkodott, s íme kifelé ragadtatott! Mivel kiesett magából, kivonult magából –, térjen hát előbb vissza magába! Térjen magába, s térjen meg az Atyához: “Fölkelek és Atyámhoz megyek” — mint a tékozló. Tehát magán túl: magát leli. Mi az: “tagadja meg magát”? Ne bízza el magát! Érezze, hogy csak szegény ember ő, s hallgasson a prófétára: “Átkozott mind, ki emberben bízik!” — Ki ne akarná Krisztust oda követni, ahol a legfőbb boldogság van, a legfőbb béke, az örök biztonság? Jó oda követni Őt, de lásd, mily úton! Mert e szavakat a Mester nem akkor mondta, mikor halottaiból föltámadott. Még nem szenvedett, még várt rá a kereszt, becsületvesztés és szidalmak, ostorok és tövisek, sebek és támadások, gyalázat és halál. Mintha reménytelen lenne az út… Vonakodol, nem igen követnéd… De kövesd csak! Rögös ugyan az az út, amit mi magunknak törünk, ezt pedig kitaposta már Krisztus, végigjárta. Ki ne szeretne a fölmagasztalásig jutni? Mindenki örül a “magasnak” — de a lépcső effelé: az alázat. Mit nyújtogatod lábad magadon túlra? Zuhanni akarsz így, nem fölemelkedni. Kezdd lépcsőfokonként, és fölfele jutsz… Krisztus mindenkihez szól: “Ki követni akar, tagadja meg magát.”

De csak a szüzeknek szól, a házasoknak talán nem? Csak az özvegyeknek és nem a férjeseknek? Csak szerzeteseknek, de nem szól a nőseknek? Vajon papoknak igen, de világiaknak nem kell az önmegtagadás? — Mind az egész Egyház, mind az egész Test és mindenegyes tagja, különféle hivatásában, mind köteles követni Krisztust, hordozván az ő keresztjét. (Szent Ágoston: 96. beszéd)

+

Kísértésekről
Kísértéseket ne kívánj, mert ez vakmerőség volna; azonban mindig készen légy és várd, mígnem elérkeznek és győzd le, mikor megtámadnak… A kísértésben nem annyira cselekszünk, mint szenvedünk, és ha abban nem gyönyörködünk, abból bűn vagy vétség nem ragadhat ránk. Bűnné csak akkor válik bennünk, ha okai mi vagyunk. Mindig becstelen és undok a rút dolognak helyt adni akár a szándékban, akár a szívben: a becstelenség pedig annyira a szív és szándék ráállásában, egyetértésében áll, hogy e nélkül a test “egyetértése” bűn nem lehet.

Mint ahogy a szüzek addig férjet nem kapnak, ameddig mondják: nem akarok férjhez menni: — úgy az ostrom és háborgatás alatt szenvedő lélek sem vall kárt mindaddig, amíg mondja: Nem akarok egyetérteni, ellenkezem!

Jóllehet a kemény és erőszakos kísértéseknek legyőzhetetlen és tántoríthatalan szívvel szükség ellenállni, és a rajtuk nyert győzelem fölötte hasznos, de talán mégis hasznosabb és nyereségesebb a kicsinyeknek ellenszegülni, mert valamint a nagyok minőségben fölülhaladják a kicsinyeket, úgy ezek számban és mennyiségben annyira győznek, hogy a rajtuk nyert győzelem majdnem egyenlő a legnagyobbal. A farkasok és medvék kétségkívül veszélyhozóbbak a legyeknél, de mégsem oly alkalmatlanok és nem veszik annyiszor igénybe figyelmünket, mint a legyek. (Szalézi Szent Ferenc: Filótea, 4:2, 4:8)

+

Tűz az aranynak próbája, az igaz embernek pedig a kísértés. (Kempis Tamás)

+

Erényed mit ér, ha még ki nem próbálta a kísértő harca? Nincs harc ellen nélkül, győzelem harc nélkül! (Nagy Szent Leó)

BÖJTI GONDOLATOK AZ ÉTKEZÉSRŐL

A népek étkezési szokásait nagyban befolyásolta, jó irányba terelte az egyház megszabta böjt. Több nép közmondásokkal igyekezett a rendszertelen , helytelen étkezés ellen harcolni. Ezek a közmondások valóságos propagandaként hatottak. Íme néhány nép közmondása az étkezésről.

* A böjtbe még soha senki nem halt bele, de a falánkságtól már sokan szétpukkadtak. /ősi orosz/
* Könnyű vacsora, hosszú élet /német/
* Kelj ötkor, ebédelj kilenckor, vacsorálj ötkor, feküdj le kilenckor, és megéred a kilencvenkilencet. /belga/
* Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk , hogy éljünk. /francia/
* Aki teletömi a hasát, saját fogával ássa meg sírját. /Tolsztoj/
* Ebéd után pihenj le, és imádkozz, vacsora után tegyél ezer lépést. /olasz/
* Hideg fej, üres has, meleg láb, és fütyülhetsz az orvosokra. /régi római/
* Pompás étkezőasztal, díszes szervírozás, húsz rágás, evés előtt, evés után buzgó imádkozás – száz éven át /angol/
* Az étkezést akkor hagyd abba, amikor legjobban esik az étel. /skót/
* Legjobb étvágygerjesztő az éhség.
* Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mit egy munkás, vacsorálj úgy, mint egy koldus. /magyar/
* Reggelizz egyedül, ebédedet oszd meg felebarátoddal, vacsorádat add oda ellenségednek. /ősi magyar/

A BÖJT

A nagyböjt kezdetén jó újra átgondolni, mi is a böjt. A böjt erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadás, főként érzéki élvezetektől való megtartóztatás. Szoros értelemben ételtől való megtartóztatás. Hármas célt szolgál: a testi vágyak megfékezése, bűnbánat kifejezése, a lélek felemelése.

Az év minden péntekje böjti nap, Jézus szenvedésére, kereszthalálára emlékezve. A nagyböjt különösen is az önmegtagadások ideje. Ehhez nyújt segítséget a bencés lelkiségi füzetek sorozatában megjelent könyv, melyet ez az írás ismertet.

A mai kor emberétől távol áll a böjt, a lemondás gondolata. Minden azt sugallja, hogy minél többet megszerezni, minél többet birtokolni.
A keresztény böjt évezredes hagyományai ma is sokat mondanak mindenki számára.

1. Az ősegyház gyakorlata
Az egyház nem maga találta fel a böjtöt, hanem átvette és tovább fejlesztette a zsidó gyakorlatot, és a görög-római világnak a böjtöléssel kapcsolatos nézeteit.
A zsidók egyrészt úgy értelmezték a böjtölést, mint az Istenhez intézett esdeklő kérést, mint annak jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklést és bűnbánati gyakorlatot.
A kereszténység átveszi, és átalakítja ezt a gyakorlatot. A heti két böjti nap – szerda és péntek – mellett korán megjelenik a húsvéti előkészületül szolgáló böjt is. Először 1-3 napig, majd a IV. századtól 40 napon keresztül. Így a böjt a bűnbánat jele, és az előkészület eszköze lesz. Az előkészület nemcsak a húsvéti előkészületet jelentette, hanem más nagy alkalmakra készülve is szívesen böjtöltek. Didaché: a keresztelés előtt böjtöljön a keresztelendő, a keresztelő és más személyek.
Az ősegyház számára nem volt magánügy a böjtölés, hanem összefüggött a liturgiával, és rendszerint közösen gyakorolták.

2. A böjt, mint a test és a lélek gyógyszere
Az antik világ böjtölésének egyik oka a démonoktól való félelem, a másik pedig a böjt erősítő hatása.
Az ókeresztény atyák is fontosnak tartják a böjt gyógyító hatását. Ami első pillantásra primitív népi gyógymódnak tűnik, azt a mai orvostudomány igazolja. Éppen ezért egyeseknek előírnak gyógyító koplalást. A test lebontja a felesleges és zavaró sejtállományokat. A böjt hatásos fegyver a szenvedélyek ellen. Aki testét kézben tudja tartani, az könnyebben harcol a szenvedélyek, a kisértés ellen.
A böjthöz szorosan kapcsolódik az imádság. Nem mindegy, hogy a böjt során felszabadult időt az ember mire használja. Sokan a böjtölésben megtakarított pénzt a szegényeknek adják.

3. Böjt ma
I. A böjtölés veszélyeket rejt magában, ha a helyes mérték veszendőbe megy.
– Az élet tagadása. A lemondás olyan negatív életfelfogáshoz vezet, amelyben már nincs helye az ünnepek megtartásának, ahol a többieket is saját lemondásuk mértékével mérik, és végső sorom mindent sajnálnak tőlük.
– A test tagadása. A böjt beteges koplaláshoz vezet. Az ember elutasítja testét úgy, ahogy Isten megteremtette. Így Isten kedvéért Isten ellen fordul. Az egészséges böjt mindig a test elfogadásával jár.
– Böjt és félelem. Attól fél, hogy valami ártalmasat eszik. Egészséges táplálkozás kell, de ez nem vállhat ideológiává.

II. Böjtölésünk során elevenítsük fel a hagyományokat, és keressük a megvalósítás mai formáit. A nagyböjt legyen valódi böjt, testtel és lélekkel való böjtölés. Föl kellene eleveníteni a nagyhetet, mint a húsvétra való előkészület idejét. Ezt közösségben lenne jó tenni, mert a megszokott környezetben egyedül böjtölni nehéz. Mindenkinek meg kell találni a maga számára megvalósítható böjtölési formát.
A böjt nem öncél. A böjt a lelki aszkézis jól bevált eszköze, mely az imádsággal és az alamizsnálkodással elvezet az emberekkel szembeni helyes magtartáshoz. A böjt testtel-lélekkel való imádkozás. Megmutatja, hogy jámborságunknak testileg is ki kell fejeződnie. A böjtben testünkkel-lelkünkkel nyújtózunk Isten felé, testünkkel-lelkünkkel imádjuk őt.

Ha kiált hozzám, meghallgatom, megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki! (Zsolt 90.)

A nagyböjt kezdetén évről évre Jézus megkísértésének történetét olvassuk. Saját megkísértett voltunkra szeretnénk odafigyelni, Jézus erejével küzdeni a kísértések ellen.

A Mi Atyánk utolsó kérésében így imádkozunk: Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Jézus felhívja a figyelmünket, hogy van Gonosz. Néven nevezi. Mindannyiunk imádsága a Mi atyánk, imádkozzuk bátran, akkor is, amikor a kísértés közepében érezzük magunkat. Azért tanította Jézus ezt az ima-kérést, hogy amikor már-már semmire nem telik, ezt tudjuk suttogni: szabadíts meg a gonosztól!

A kísértés általában kicsinységgel kezdődik, de ugyanúgy a szabadulás is kicsinységgel kezdődhet. Nincs elveszett tanítvány, csak néma tanítvány, aki nem kiált, amikor kiálthatna.

A hármas kísértést ma így érhetjük tetten: – légy kenyéradó – légy bámulatra méltó – légy hatalmas vezér.

A mai kor egyik legnagyobb kísértése a szerzési mánia. Nekem legyen a legtöbb. Ne zuhanjon az életszínvonalam, bármi áron.

A másik kísértés finomabban szó, a lelket veszi célba. A sikerélményt szeretné minden ember átélni valamilyen módon. Az igazi siker azonban az, amikor mennyei Atyánkat dicsőítik szolgálatunk által. “Úgy ragyogjon világosságotok, hogy mennyei Atyátokat dicsőítsék általa.

Talán a legnagyobb kísértés a hatalom kísértése. Mindannyiunkat megkísért a magunk kis világa feletti uralom vágya. Tudatosítani kell magunkban, hogy csak egyetlen igazi hatalom van, és ez a szeretet hatalmáé.

Nagyböjt ideje alkalom arra, hogy újra tisztázzuk magunkban, hogy Teremtőnk által belénk teremtett talentumainkkal hogyan kell jól gazdálkodnunk. Hogyan lehetünk azzá, akinek Isten elképzelt bennünket.

MTörv 26,4-10

Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé. Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ,,Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk. Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat, és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott.” — Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet.
Róm 10,8-13

Az Írás viszont mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben” [MTörv 30,14], tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy ,,Jézus az Úr!”, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: ,,Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül” [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5].
Lk 4,1-13

Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” Jézus ezt felelte neki: ,,Írva van: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember”” [MTörv 8,3]. Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.” Jézus ezt válaszolta neki: ,,Írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”” [MTörv 5,9; 6,13]. Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ,,Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged”, és ,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat”” [Zsolt 91,11-11]. Jézus ezt felelte neki: ,,De azt is mondták: ,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet”” [MTörv 6,16]. Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

Reklámok

2010. február 21. – Nagyböjt 1. vasárnapja

Abban az idoben: Jézus a Szentlélektol eltelve otthagyta a Jordánt, s a
Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette a
sátán. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett.
Ekkor megszólította a sátán: “Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a konek, hogy
váljék kenyérré.” De Jézus ezt felelte: “Írva van, nemcsak kenyérrel él az
ember.” Erre a sátán fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás
alatt felvonultatta szeme elott a földkerekség minden országát. “Minden
hatalmat és dicsoséget neked adok – mondta -, mert hisz én kaptam meg és
annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz elottem, az mind a tied
lesz.” Jézus elutasította: “Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki
szolgálj!” Ekkor a sátán Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára
állította, és így szólt: “Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét. Hisz
írva van: angyalainak parancsolta, hogy oltalmazzanak, és: kezükön
hordoznak majd, nehogy kobe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: “Az is
írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután a sátán ezekkel a
kísértésekkel hiába próbálkozott, egy idore elhagyta Jézust.
Lk 4,1-13

Elmélkedés:

A kísértés legyozheto
Egy valóságban megtörtént esetet dolgoz fel egy német filmrendezonek A
kilencedik nap címu alkotása. A történet a második világháború idején
játszódik. Az egyik koncentrációs táborból kilenc napra hazaengednek egy
luxemburgi katolikus papot, s arra kényszerítik, hogy ez ido alatt
püspökét, mint egyházi vezetot állítsa a nácik oldalra. Ha teljesíti a
kérést, nem bántják családját és pap-fogolytársai kiszabadulnak a
táborból, megmenekülnek a biztos haláltól. A szabadság kilenc napja alatt
André atya elbizonytalanodik, kísértésbe esik: vajon családja és a foglyok
szabadulása érdekében megtehet-e ilyet? A film nagyon érdekes pillanatai,
amikor az atyával kapcsolatot tartó katonatiszt különféle dolgokkal,
cigarettával, drága konyakkal, édességgel vagy egy pohár vízzel kínálja,
de o nem fogadja el ezeket. Egyedül a csokoládét fogadta el, hogy az utcán
játszó gyerekeknek odaadhassa. Az atya látja, hogy az ajándékok valójában
kísértések, amit vissza kell utasítani. Végül lelkiismeretére hallgatva
nem engedelmeskedik, hanem visszatér a koncentrációs táborba.

A film szerint – és ezt a mindennapi életben mi magunk is
megtapasztalhatjuk – a kísértések sokszor igen nehéz helyzetbe állítják az
embert, amelyben rendkívül nehéz döntést, helyes döntést hozni. Mert a
kísértések esetében nem arról van szó, hogy a gonosz, a sátán valamilyen
nyilvánvaló rosszat akar az embertol, hanem nagyon ravasz módon sokszor
egészen tetszetosen mutatja be a dolgokat, s az ember alig veszi észre,
hogy milyen csapdába kerülhet. A gonosz lélek a jó látszatát keltve
ösztönöz minket a rosszra.

Nagyböjt elso vasárnapjának evangéliuma Jézus megkísértésérol szól. Szent
Lukács írása szerint Jézus megkeresztelkedését követoen történt az
esemény. Ennek azért van jelentosége, mert a megkeresztelkedéskor a
mennyei Atya kinyilvánította, hogy Jézus az o Fia: “Te vagy az én
szeretett Fiam, benned telik kedvem” (Lk 3,22) – hangzik az égbol az Atya
hangja. A kísérto azt kívánja a pusztában Jézustól, hogy bizonyítsa be
ezen tanúságtétel igazságát, tehát mutassa meg, hogy o valóban az Isten
Fia. Az elso kísértés arra irányul, hogy Jézus csodás módon gondoskodjon
magának ételrol: “Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a konek, hogy váljék
kenyérré.” A jelenet eszünkbe juttatja, hogy a választott nép a negyven
éves pusztai tartózkodás alatt miként esett istenkísértésbe. Az éhség
megszüntetésére csodát akartak, kenyeret követeltek Istentol és meg is
kapták, hiszen manna hullott az égbol. A választott nép tehát nem állta ki
a próbát, hitetlenül fellázadt Isten ellen, Jézus viszont elutasítja a
kísértést, nem tesz csodát a maga érdekében, hanem bízik az isteni
gondviselésben.

A második kísértésben az imádásért cserébe hatalmat és dicsoséget ígért a
gonosz Jézusnak. A “hazugság atyja” az állítja, hogy mindez az övé, ami
nyilvánvalóan nem igaz. E második kísértésnek is az a lényege, hogy Jézus
forduljon el az igaz Istentol, s helyette a sátán imádja, amit o
természetesen határozottan visszautasít. A sátán harmadik próbálkozása azt
célozza, hogy Jézus mutasson látványos jelet a nép számára, amely
egyértelmuen bizonyítja, hogy o a Messiás. A korabeli zsidók között
ugyanis elterjedt volt az az elképzelés, hogy az eljövendo Messiás
különleges jeleket mutat a jeruzsálemi templomban. A gonosz tehát ezért
kéri Jézustól, hogy vesse le magát a templom tetejérol, s mutassa meg,
hogy sérülés nélkül megteheti ezt. Jézus tudja, hogy o a Messiás, de nem
ilyen módon akarja ezt megmutatni az embereknek, hanem majd azon a módon,
tudniillik szenvedése és kereszthalála által, amit az Atya kíván tole.

Befejezésül még két tanulságot szeretnék mondani az evangéliumhoz
kapcsolódóan. Az egyik az, hogy Jézus, ha akarta volna, kenyérré tudta
volna változtatni a követ. De a sátánnak is nagy a hatalma, o azonban
szeret fordítva cselekedni, s képes arra, hogy a kenyeret kové
változtassa. A Példabeszédek könyvében olvashatjuk a következot: “Édes az
embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de aztán a szája kaviccsal lesz
tele” (Péld 20,17). Ha elfogadjuk a sátántól, a “hazugság atyjától” a
kenyeret, akkor az gyorsan kové változik a szánkban. Jobb nekünk a
becsülettel szerzett kenyér, a mindennapi kenyér, amelyet Istentol
kérjünk!

A másik tanulság pedig az, hogy ne bízzuk el magunkat, ha sikerül
visszautasítanunk egy kísértést, mert a gonosz újra támadni fog. A mai
evangélium befejezo mondata szerint a sátán “egy idore elhagyta” Jézust.
Nem örökre, nem véglegesen. Az utolsó vacsorát követoen, a szenvedés
éjszakáján majd újra megjelenik, s arra kísérti az Úr Jézust, hogy
szálljon szembe az Atya akaratával és ne engedelmeskedjen. A gonosz tehát
nem adja fel, újra és újra próbálkozik az Úrral is és velünk is. Ismerjük
fel és Jézus példája szerint utasítsuk vissza! Jézus megkísértésének
története azt igazolja, hogy a kísértés legyozheto. És legyozheto a mi
számunkra is, mert a kereszten Jézus legyozte a gonoszt. Jézussal
legyozheto, visszautasítható minden kísértés.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, hiszem, hogy velem vagy mindig, velem vagy életem nehéz
helyzeteiben, velem vagy még a kísértések idején is. A gonosz az
ellenkezojét akarja elhitetni velem, s azt a gondolatot ébreszti bennem,
hogy magamra hagytál, nem törodsz velem, nem gondoskodsz rólam. Bukásaim
és eleséseim figyelmeztetnek, hogy újra és újra bizalommal forduljak
hozzád és segítségedet kérjem. Segíts, hogy a legnehezebb kísértések
idején is a te arcodra tekintsek, a te tekinteted keressem, a te kezed
után nyúljak, s a te szívedre hajoljak.

21. vasárnap: NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA (Damiáni Szent Péter)

MTörv 26,4-10; Zs 90; Róm 10,8-13; Lk 4,1-13
Az Úr meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat

MTörv 26,4-10

Erre vegye el a pap a kosarat kezedből, s tegye az Úr, a te Istened oltára elé. Aztán mondd az Úr, a te Istened színe előtt: ?,,Kóborló arám volt az én atyám, s ő lement Egyiptomba, s ott tartózkodott jövevényként kevesedmagával, s nőtt nagy és erős, temérdek sokaságú nemzetté. Ám az egyiptomiak sanyargattak és üldöztek minket, s felette nehéz terheket raktak ránk. Erre mi az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s ő meghallgatott minket, s látta megalázásunkat, fáradalmainkat és szorongatásunkat, és erős kézzel, kinyújtott karral, nagy, félelmetes tettekkel, csodákkal és jelekkel kihozott minket Egyiptomból, s behozott erre a helyre, s nekünk adta ezt a tejjel s mézzel folyó földet. Éppen azért, íme most bemutatom annak a földnek a terméséből a zsengét, amelyet az Úr nekem adott.?” — Így tedd le azt az Úr, a te Istened színe előtt, s imádd az Urat, a te Istenedet.

Zs 90

Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik, azt mondja az Úrnak: ,,Te vagy az én oltalmazóm és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.’ Mert ő megment engem a vadászok tőrétől, a súlyos veszélytől. Szárnyával árnyékot borít rád, és tollai alatt menedékre találsz; Pajzs és páncél az ő hűsége, nem kell félned az éjszaka rémeitől, a nappal repülő nyíltól, a sötétben látogató járványtól, a délben pusztító ragálytól. Ezren essenek el bár oldalad mellől és tízezren jobbod felől, hozzád semmi sem közeledik. Sőt saját szemeddel fogod nézni, meglátod a gonoszok bűnhődését. Mert te vagy, Uram, menedékem! Ha a Fölségest választottad oltalmadnak, balszerencse nem ér téged, csapás nem jut sátrad közelébe. Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt. Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, a szorongatás idején vele leszek, megmentem és megdicsőítem. Betöltöm őt hosszú élettel, és megmutatom neki üdvösségemet.

Róm 10,8-13

Az Írás viszont mit mond? ,,Közel van hozzád az ige, a szádban és szívedben’ [MTörv 30,14], tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. Ha tehát a száddal vallod, hogy ,,Jézus az Úr!’, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt halottaiból, üdvözülsz. A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. Az Írás ugyanis azt mondja: ,,Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül’ [Iz 28,16]. Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül [Jo 3,5].

Lk 4,1-13

Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit, s ezek elteltével megéhezett. Ekkor az ördög ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.’ Jézus ezt felelte neki: ,,Írva van: ?,,Nemcsak kenyérrel él az ember?”’ [MTörv 8,3]. Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.’ Jézus ezt válaszolta neki: ,,Írva van: ?,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj?”’ [MTörv 5,9; 6,13]. Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van: ?,,Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged?”, és ?,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat?”’ [Zsolt 91,11-11]. Jézus ezt felelte neki: ,,De azt is mondták: ?,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet?”’ [MTörv 6,16]. Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.