Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 25, 2010 havi archívum

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 12. Fejezet

1. A szellemiek felől pedig testvérek nem akarom, hogy tudatlanok legyetek,
2. tudjátok, hogy amikor pogányok (nemzetbeliek) voltatok, a néma bálványokhoz vezettek, amint hajszol-tak titeket,
3. azért tudtotokra adom nektek, hogy senki aki Isten Szellemében szól, nem mondja: Jézus átkozott! és senki sem mondhatja: Jézus az Úr! csakis a Szent Szellemben.
4. A kegyelmi ajándékok különbözők, de ugyanaz a Szellem.
5. A szolgálatokban is különbségek vannak, de az Úr ugyanaz,
6. az erőmegnyilvánulásokban is különbségek vannak, de az Isten ugyanaz, aki mindeneket munkál minde-nekben,
7. de mindenkinek a Szellem megnyilvánulását haszonra (előbbrevitelre) adják,
8. mert az egyik ugyan a Szellem által a bölcsesség szavát kapja, a másik pedig az ismeret szavát, ugyanat-tól a Szellemtől,
9. egy másik a hithűséget ugyanabban a Szellemben, ismét mások a gyógyítás kegyelmi ajándékait kapják egyazon Szellemben,
10. mások hatalmas csodatévő erők munkáit, mások a prófétálást, mások pedig a szellemek megítélését, is-mét mások a nyelvek nemeit, mások a nyelvek magyarázatát kapják,
11. mindezeket pedig egy és ugyanaz a Szellem műveli szétosztva külön mindenkinek amint elhatározza,
12. mert ahogy a test egy, bár sok tagja van, és a test minden tagja noha sok van, mégis egy test, így van a Krisztus is,
13. mert mi is egy Szellemben mind egy testté lettünk bemerítve, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájunkat egy Szellem itatott át,
14. mert a test sem egy tag, hanem sok.
15. Ha ezt mondja a láb: mivelhogy nem vagyok kéz, nem vagyok a testből való, mégis nem a testhez tarto-zik-e?
16. és ha ezt mondja a fül: mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből való, ennek ellenére nem a testből való-e?
17. ha az egész test csak szem, hol a hallás? ha az egész csak hallás, hol a szaglás?
18. Ámde az Isten helyezte el a tagokat egyenként, mindegyiket a testben, amint akarta,
19. ha pedig mind egy tag volna, hol volna a test?
20. most pedig sok tag van ugyan, de egy a test,
21. nem mondhatja pedig a szem a kéznek: nincs rád szükségem, vagy a fej a lábaknak: nincs rátok szüksé-gem,
22. hanem sokkal inkább amely tagjai a testnek gyengébbeknek látszanak, sokkal szükségesebbek,
23. és amelyeket a test kevésbé értékes részeinek gondolunk, azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül, és az illetlen részeink több illendőségben részesülnek,
24. az illendő részeinknek pedig ilyesmire nincs szükségük, de az Isten úgy szerkesztette a testet, hogy a híjával levőknek nagyobb megbecsülést adott,
25. nehogy meghasonlás támadjon a testben, hanem egymásról gondoskodjanak a tagok,
26. ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek mind a tagok, akár dicsőségben részesül egy tag, együtt örül-nek vele mind a tagok,
27. ti pedig Krisztus teste vagytok és tagja részenként,
28. egyeseket az Isten a (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában) először apostolokul rendelt, másodszor prófé-tákul, harmadszor tanítókul, azután csodatevő hatóerőket (hatalmat) adott, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, segítőkészséget, kormányzóképességet, nyelvek nemeit adta,
29. vajon mind apostolok-e? talán mind próféták? talán mind tanítók? talán mindben megvan-e a csodatevő erő?
30. Talán mind bírják a gyógyítás kegyelmi ajándékát? talán mindnyájan szólnak nyelveken? talán mind magyarázók (tolmácsok)?
31. törekedjetek a nagyobb kegyelmi ajándékokra és egy még kiválóbb utat mutatok nektek,

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 11. Fejezet

1. az én utánzóim legyetek, mint én is a Krisztusé,
2. dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám és amit, ahogyan átadtam nektek, azt megtartjátok.
3. Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfi feje a Krisztus, az asszonynak feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten,
4. minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére,
5. minden asszony pedig, aki födetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, szégyenbe hozza fejét, mert egy és ugyanaz mintha megnyírták volna,
6. ha pedig nem akarja fejét befödni az asszony, vágassa le a haját, de ha megszégyenítő az asszonynak a haját levágatni vagy kopaszra nyiratkozni, födje be a fejét,
7. mert a férfinak nem kell befödni a fejét, mert Isten képmása és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége,
8. mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból,
9. mert nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért,
10. ezért tartozik az asszony hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt,
11. igaz ugyan, hogy nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül az Úrban,
12. mert bár az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által, de minden Istenből van.
13. Magatokban ítéljétek meg: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkozni Istenhez?
14. nemde a természet maga is arra tanít titeket, hogyha egy férfi hosszú hajat visel, nincs tisztességére,
15. ha pedig egy asszony visel hosszú hajat, dicsősége (dísze) néki, mivelhogy haját fátyol gyanánt kapta,
16. ha pedig valakinek akadékoskodni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten (kihívott) gyüle-kezeteinek (eklézsiáinak),
17. de amikor ezt a rendelkezést adom, nem dicsérlek meg titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze,
18. mert először is amikor összegyűltök a (kihívott) gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak közöt-tetek, ezt részben el is hiszem,
19. mert szakadásoknak kell is lenni köztetek, hogy a kipróbáltak kitűnjenek köztetek,
20. amikor tehát összegyűltök egy helyre, nem lehet úrvacsora evése,
21. mert ki-ki a saját estebédjét veszi elő, hogy elfogyassza, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl (ittas),
22. hát nincsenek házaitok az evésre és ivásra? vagy lenézitek az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük sincs? mit mondjak nektek? dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek,
23. mert én az Úrtól kaptam, amit át is adtam nektek (közöltem is veletek), hogy az Úr Jézus azon az éjsza-kán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,
24. és hálát adott, megtörte és ezt mondta: ez az én testem, amely tiérettetek van, ezt tegyétek a rám való emlékezésül!
25. hasonlóképpen a poharat is fogta a vacsorázás után, ezt mondta: ez a pohár az új szövetség az én vérem-ben, ezt tegyétek, ahányszor isszátok emlékezésül én rám,
26. mert ahányszor eszitek e kenyeret, és isszátok a poharat az Úr halálát hirdetitek, míg el nem jön,
27. azért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza a poharat, vétkezik az Úr teste és vére ellen,
28. vizsgálja meg tehát az ember önmagát és úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból,
29. mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a Testet, ítéletét eszi és issza önmaga számára,
30. ezért gyengék és betegek, és alusznak köztetek sokan,
31. pedig ha magunkat megítélnénk, nem vonnánk magunkra ítéletet,
32. ha pedig az Ur ítél meg bennünket, nevelésünkre szolgál, nehogy (netán) a világgal együtt ítéletre men-jünk.
33. Azért testvéreim, ha összegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34. Ha valaki éhes, otthon egyék, nehogy ítéletre jöjjetek össze. A többi dologban majd amint oda érkezem, rendelkezem.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 10. Fejezet

1. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy atyáink mind a felhő alatt voltak és mind átmentek a tengeren,
2. és mind(nyájan) Mózesbe merítkeztek a felhőben és a tengerben,
3. és mind(nyájan) ugyanazt a szellemi eledelt ették,
4. és mind(nyájan) ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, a kőszikla pedig a Krisztus volt,
5. de legtöbbjükben nem lelte kedvét az Isten, mert elhullottak a pusztában,
6. ezek pedig előképekül lettek számunkra, nehogy megkívánjuk a rosszat, amint ők megkívánták,
7. bálványimádók se legyetek, mint néhányan közülük, ahogy meg van írva: leült a nép enni és inni, és fel-kelt játszani (táncolni),
8. nehogy cédálkodjunk, mint némelyek közülük, cédálkodtak és elhulltak egyetlen napon huszonháromezren,
9. nehogy kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették és a kígyók által elvesztek,
10. nehogy zúgolódjatok, mint néhányan közülük zúgolódtak és elvesztek a pusztító által,
11. ezek pedig előképszerűen estek azokon, megírták pedig a mi okulásunkra, akikhez a világkorszakok (aionok) vége elérkezett.
12. Úgyhogy aki azt gondolja, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék,
13. nem ért titeket egyéb kísértés, hacsak nem emberi, de hűséges az Isten, aki nem enged titeket azon felül kísérteni (megpróbálni), mint amit elviselhettek, hanem a kísértéssel együtt elkészíti a kijutást is, hogy képesek legyetek azt elviselni.
14. Ezért szeretteim meneküljetek el a bálványimádástól!
15. Mint megfontoltakhoz szólok, ítéljétek meg amit nektek mondok,
16. az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérének a közössége? a kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testének a közössége?
17. mivelhogy egy a kenyér, egy test(ület) vagyunk sokan, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk,
18. tekintsétek meg a (hús)test szerinti Izraelt, akik az áldozatokat eszik, nincsenek közösségben az áldozati oltárral?
19. mit mondok ezzel? hogy a bálványáldozat vagy hogy a bálvány ér valamit?
20. dehogy! amiket áldoznak, démonoknak és nem Istennek áldozzák, nem akarom pedig, hogy ti a démo-nokkal közösségben legyetek,
21. nem ihatjátok az Úr poharát is és a démonok poharát is, nem részesedhettek az Úr asztaláról is és démo-nok asztaláról is,
22. vagy haragra ingereljük az Urat? vajon erősebbek vagyunk nála?
23. minden megengedett (szabad), de nem minden használ, minden megengedett, de nem minden épít (szol-gál épülésre),
24. senki se a maga érdekét keresse, hanem a másét,
25. mindent, amit a húscsarnokban árusítanak megehettek anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle,
26. mert az Úré a föld és annak teljessége,
27. ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, amit élőtökbe tálalnak, mege-gyetek, anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle,
28. de, ha valaki nektek ezt mondja: ez bálványnak szentelt áldozat(i hús)! ne egyetek belőle, egyrészt ami-att, aki figyelmeztetett, másrészt a lelkiismeret miatt,
29. nem a ti lelkiismeretetekről mondom, hanem a másikéról, mert miért ítélje el az én szabadságomat a más lelkiismerete?
30. ha én kegyelemben részesedem, mit gyalázzanak engem azért, amiért én hálát adok?
31. tehát akár esztek, akár isztok, akármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek,
32. ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját),
33. mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem keresem a magam hasznát, hanem a so-kakét, hogy üdvözüljenek (megmentettek legyenek),

2010. február 25. Nagyböjt, 1. hét, csütörtök A nap liturgikus színe: lila

A kísértés zaklatásai és a bűnbeesés állandó veszélye ellen az emberi erő kevés. A bűntől való sebzettség miatt, az emberi természet önmagában gyenge a sátán támadásaival szemben. A szüntelen imádság és a helyes böjt alkalmassá tesz a mennyei Atya segítő kegyelmére, hogy megtörjük a sátán hatalmát.

Puszta Sándor: Tékozló fiú

a mindenségben kell lenni egy helynek
ahol még emlékeznek rám
apám szíve az
mire várok még
haza megyek

Eszt 4,k

Eszter királyné is az Úrnál keresett menedéket a ránehezedő halálveszedelemben. Levetette díszes öltözékét, s a szorongás és gyász ruháját öltötte magára. Illatos kenetek helyett hamut és szemetet tett a fejére. Keményen megsanyargatta testét, s minden részét, amelyet azelőtt szíves-örömest ékesített, most befödte hajával. Az Úrhoz, Izrael Istenéhez könyörgött, ezekkel a szavakkal: “Uram, Királyunk, te Egyetlen! Siess segítségemre, mert magam vagyok és rajtad kívül nincs segítségem, s életemet kockáztatom. Tudom már a bölcsőtől, családom ölétől, hogy te, Uram, kiválasztottad Izraelt minden nép közül és atyáinkat is őseik közül, hogy örökrészed legyenek örök időkre, és amit ígértél, azt mind megadtad. De vétkeztünk ellened, azért ellenségeink kezébe adtál minket, mert az ő isteneiket imádtuk. Igazságos vagy, Uram! Nem elég nekik keserű szolgaságunk – kezüket bálványaik kezébe tették, hogy eltörlik szád parancsait, megsemmisítik örökségedet, bezárják azok ajkát, akik téged dicsőítenek, kioltják házad és oltárod fényét, és megnyitják a pogányok száját, hogy magasztalják az üres bálványokat, és ujjongjanak egy testi király színe előtt, örökké. Ne engedd át, Uram, jogarodat azoknak, akik nincsenek. Ne nevessenek romlásunkon! Fordítsd vissza tervüket ellenük, s aki ellenünk fordult, azt példásan büntesd meg! Emlékezzél, Uram és nyilvánítsd ki magadat szorongatásunk idején! Adj bátorságot, te isteneknek királya és minden hatalomnak Ura. Adj ajkamra ékes szavakat, amikor az oroszlán színe előtt leszek. Szívében kelts gyűlöletet ellenségünk ellen, hogy elpusztuljon azokkal egyetemben, akik egyetértenek vele. Minket meg szabadíts meg karoddal, és siess segítségemre, mert magam vagyok, és rajtad kívül nincs senkim, Uram.
Mt 7,7-12

Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

2010. február 25. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: “Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tole? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak
vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik ot. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12

Elmélkedés:

Legszentebb imánk, a Miatyánk, kéréseket fogalmaz meg. Emberi kéréseinket,
amelyekkel Istenhez fordulunk azzal a bizalommal, hogy meghallgat minket.
A mai evangéliumi szakaszban Jézus kifejezetten arra bátorít minket, hogy
kérjük Istent, a mi Atyánkat. Isten ugyanis szeretetébol és jóságából
fakadóan megad nekünk mindent, ami lelkünk javára, az üdvösséghez
szükséges. Valójában meg sem érdemeljük ezt a jóságot, Isten azonban mégis
segítségünkre siet, kiegészíti gyenge emberi eronket, s megerosít minket.
A nagyböjt olyan idoszak, amikor az irgalmasságban újra felfedezhetjük
Isten felénk irányuló jóságát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

A fény csak beloled árad, ó, Jézus, nem belolünk. Te ragyogsz rajtunk
keresztül mások felé. Hadd dicsoítsünk Téged, ahogyan neked a
legkedvesebb, fényedet árasztva azokra, akik köröttünk élnek. Hadd
hirdessünk Téged szavak nélkül, életünk példájával, annak megragadó
erejével, amit Érted cselekszünk, szívünk Irántad érzett teljes
szeretetének minden jelével.
Boldog Kalkuttai Teréz

2010. február 25., csütörtök A Szeretettel visszavágni

Küzdeni a rossz, a gyűlölet és az önzés minden formája ellen; meghalni önmagunk számára, hogy így Istenben élhessünk: ezek az aszketikus életút jellemzői, aminek bejárására Jézus minden tanítványa meghívást kapott alázatban, türelemben, nagylelkűségben és kitartásban.

Azt is mondhatnánk, hogy ez a fajta belső magatartás segít világosabbá tenni, miként kell a keresztényeknek választ adniuk a világ békéjét fenyegető erőszakra. Ez a válasz természetesen nem lehet a bosszú, a gyűlölet, sőt de egy hamis spiritualizmusba való menekülés sem.

Jézus követőinek a válasza sokkal inkább az, hogy az Őáltala kijelölt úton haladnak. Annak a Valakinek az útján, aki a saját korában és minden korban jelen lévő „rossz” előtt állva elszántan átölelte a keresztet, s így bejárta a szeretet hosszadalmasabb, de annál termékenyebb ösvényét.

XVI. Benedek pápa 2006 hamvazószerdáján

25. csütörtök

Eszt 4,17n.p.raa-bb.gg-hh; Zs 137; Mt 7,7-12
Uram, más segítőm rajtad kívül nincsen

Eszt 4,17n.p.raa-bb.gg-hh

Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: ,,Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.’ Ennek hallatára Mardókeus ismét figyelmeztette Esztert: ,,Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. Ha ugyanis most hallgatsz, más úton–módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál–e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?’ Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: ,,Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok. Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Zs 137

Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Mt 7,7-12

Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 9. Fejezet

1. Nem vagyok-e szabad? nem vagyok-e kiküldött (apostol)? nem láttam-e Jézus Krisztust, Urunkat? nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
2. ha másoknak nem vagyok apostol, de bizonyára nektek az vagyok, mert az én küldetésem (apostolsá-gom) pecsétje ti vagytok az Úrban,
3. ez az én védekezésem azok számára, akik engem vallatnak,
4. nincs-e jogunk (felhatalmazásunk) arra, hogy együnk és igyunk?
5. Nincs-e jogunk (felhatalmazásunk) arra, hogy asszony nő(test)vért magunkkal vigyünk mint a többi apostol és az Úr testvérei és Kéfás?
6. vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk (felhatalmazásunk) arra, hogy ne dolgozzunk [mentesül-jünk a (kétkezi) munkától]?
7. ki katonáskodik a saját zsoldján? ki ültet szőlőt és nem eszik annak gyümölcséből? vagy ki legeltet nyá-jat és a nyáj tejéből nem eszik?
8. tán emberi módon szólom ezeket, vagy a törvény is nem ezeket mondja-é?
9. mert a Mózes törvényében meg van írva: ne kösd be a száját a nyomtató ökörnek, talán csak az ökrökre van gondja az Istennek?
10. avagy nem mindnyájunkért mondja-e? mert értünk van megírva, hogy reménységgel kell a szántóvetőnek szántania, és aki csépel, abban a remény(ség)ben teszi, hogy részesül a termésben,
11. ha mi nektek a szellemieket vetettük, nagy dolog-e az, ha mi tőletek a (hús)testieket aratjuk?
12. ha mások nálatok e jogban (felhatalmazásban) részesek, miért nem inkább mi? de mi nem használtuk ki e jogunkat, hanem mindent elviselünk, nehogy valami akadályt gördítsünk Krisztus örömüzenete elé,
13. nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokkal munkálkodnak, a szent helyből származó ételekkel élnek és akik az áldozati oltár körül forgolódnak az áldozati oltárról részesednek?
14. így rendelte az Úr is, hogy az örömüzenet hirdetői az örömüzenetből éljenek,
15. én azonban nem használtam fel semmit ezek közül, nem azért írtam pedig ezeket, hogy így legyen velem, mert jobb volna nekem inkább meghalnom, minthogy az én jóhíremet bárki lerontsa,
16. mert ha az örömüzenetet hirdetem (evangelizálok), az nekem nem dicsekvés, mert kényszer ül rajtam,
17. mert jaj nekem, ha nem hirdetem az örömüzenetet (nem evangelizálok), mert ha önként teszem ezt, ju-talmat kapok (érte), ha pedig nem önszántamból, akkor sáfárság van rám bízva,
18. mi hát az én jutalmam? az, hogy amikor hirdetem az örömüzenetet, ingyenessé (viszonzás nélkülivé) teszem az örömüzenetet, anélkül, hogy visszaélnék az örömüzenetben gyökerező jogommal,
19. mert bár független vagyok mindenkitől, mégis mindenkinek rabszolgájává tettem magamat, hogy többe-ket megnyerjek
20. és olyan lettem a zsidóknak mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem, a törvény alatt levőknek mint tör-vény alatt levő, pedig magam nem vagyok törvény alatt, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem,
21. a törvény nélkül valóknak, mint törvény nélkül való, pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy megnyerjem a törvény nélkül valókat,
22. a gyöngék számára gyönge lettem, hogy a gyöngéket megnyerjem, mindenki számára minden lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket,
23. mindezeket pedig az örömüzenetért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.
24. Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán versenyt futnak, mindnyájan versenyt futnak ugyan, de csak egy kapja meg a (győzelmi)díjat?
25. Úgy fussatok versenyt, hogy elnyerjétek; a tusázók pedig mindenben megtartóztató életet élnek, ők ugyan azért, hogy hervadó koszorút kapjanak, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant,
26. én azért úgy futok versenyt, mint aki nem bizonytalan, úgy öklözöm, mint aki nem levegőt csapdos,
27. hanem megsanyargatom és rabszolgává teszem a testemet, hogy míg másoknak hirdetem az Igét (én) magam méltatlanná ne legyek.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 8. Fejezet

1. a bálványáldozati húst illetőleg pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk,
2. az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít; ha valaki azt gondolja, megismert valamit, még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismerni kell,
3. ha pedig valaki szereti az Istent, az ismeretet nyer Tőle,
4. a bálványáldozatok megevését illetőleg, tehát tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy,
5. mert még ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok isten és sok úr,
6. de nekünk egy Istenünk van, az Atya, akiből van a minden(ség) és mi Ő végette és egy Úr Jézus Krisz-tus, aki által van a minden(ség) és mi Ő általa,
7. de nem mindenkiben van meg ez az ismeret, egyesek a bálványáldozatokhoz szokottság miatt mind mos-tanáig a húst úgy eszik, mint bálvány áldozatot és mivel lelkiismeretük gyönge, beszennyeződnek,
8. az eledel pedig nem állít az Isten elé, mert ha nem eszünk, azzal nem veszítünk, ha eszünk, azzal sem nyerünk.
9. De ügyeljetek arra, hogy a ti szabad viselkedéstek megbotránkozására ne legyen az erőteleneknek,
10. mert ha valaki lát téged, akinek ismereted van a bálvány templomban, asztalánál ülni, nemde felbátoro-dik a lelkiismerete, mivel gyenge, hogy a bálványáldozatot megegye?
11. mert tönkremegy a gyönge testvér a te ismereted miatt, akiért Krisztus meghalt.
12. így pedig vétkeztek a testvérek ellen, és megsebzitek gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vétkeztek.
13. Ezért, ha az eledel megbotránkoztatja az én testvéremet, semmiképpen sem eszem húst semmikor, hogy a testvéremet meg ne botránkoztassam.

PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 7. Fejezet

1. amikről pedig írtatok: az az ideális, ha az ember asszonnyal nem érintkezik,
2. de a cédaság miatt mindenkinek legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak saját férje legyen,
3. a férj teljesítse a házastársi kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen pedig a feleség is a férje iránt,
4. a feleség a saját teste felett nem rendelkezik (telj)hatalommal, hanem a férje, hasonlóképpen pedig a férj sem rendelkezik (telj)hatalommal a teste felett, hanem a felesége.
5. Ne fosszátok meg magatoktól egymást, csak közös megegyezéssel egy időszakra, hogy az imádsággal foglalkozzatok, és azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy megkísértsen benneteket a sátán, az önmeg-tartóztatás hiánya által,
6. ezt pedig engedményként mondom, nem parancsképpen,
7. akarnám ugyan, hogy minden ember úgy legyen, mint én, ámde mindenkinek kegyelmi ajándéka van Istentől, egyiknek így, a másiknak pedig úgy,
8. a nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is,
9. de ha nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb megházasodni, mint égni,
10. a házasoknak pedig azt üzenem, nem én, hanem az Úr: asszony a férjétől nehogy elváljék,
11. ha pedig elválik is, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével, és a férfi a feleségét nehogy elhagyja,
12. a többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az jónak látja együtt élni vele, ne hagyja el őt,
13. és amely asszonynak hitetlen férje van, és ez jónak látja együtt élni vele, nehogy elhagyja a férjét,
14. mert meg van szentelve a hitetlen férj a feleségében, és meg van szentelve a hitetlen feleség a férjében, mert egyébként a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek,
15. ha pedig a nemhívő (fél) el akar válni, váljék el, nincs rabszolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő fele-ség az ily(en) esetekben, hanem békességben (élni) hívott minket az Isten,
16. mert mit tudod asszony, hogy a férjedet megmentheted-e? vagy mit tudod te férfi, hogy feleségedet megmentheted-e?
17. csak ki-ki amint részesül, adta az Úr, kit-kit ahogy elhívott az Isten, úgy járjon, és minden (kihívott) gyü-lekezetben (eklézsiában) így rendelkezem,
18. körülmetélve hivatott el valaki? nehogy eltüntesse; körülmetéletlenül hivatott el valaki? nehogy körülmetélkedjék,
19. a körülmetéltség semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem csak az Isten parancsainak megtartása fontos,
20. ki-ki, amely elhívásban elhívták, abban maradjon,
21. rabszolgaként hivattál el? nehogy törődj vele, ha viszont szabaddá is lehetsz, inkább azt használd ki,
22. mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr megszabadítottja, hasonlóképpen az elhívott szabad(ember): Krisztus rabszolgája.
23. Drága áron vásároltattatok meg, ne legyetek emberek rabszolgái!
24. ki-ki amiben elhívták, testvérek, abban maradjon meg az Isten mellett.
25. A szüzekre vonatkozóan nincs rendelkezésem az Úrtól, de véleményt adok, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.
26. Úgy vélem tehát, hogy az az ideális a fennálló szükség (kényszerűség) miatt, hogy jó az ember számára úgy maradni, ahogy van.
27. Feleséghez vagy kötve? ne keress felbontást, el vagy oldva feleségedtől? ne keress feleséget,
28. de ha megházasodol is, nem vétkezel, és ha házasságra lép a szűz, nem vétkezett, de szorongattatásuk lesz a (hús)testben az ilyeneknek, én pedig kímélnélek titeket,
29. ezt pedig azért mondom testvérek, az időt szak) rövidre szabott, akiknek van is feleségük, úgy legyenek, mintha nem volna,
30. akik sírnak, mintha nem sírnának, és akik örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak, mintha sem-mijük sem volna
31. és akik hasznot húznak a világból, mintha nem vennék igénybe, mert elmúlik e világ külső arculata (áb-rázata, megjelenési formája),
32. akarom pedig, hogy gond nélkül legyetek, a nőtlen arról gondoskodik, ami az Úré, hogyan tessék az Úr-nak,
33. a nős pedig a világi dolgokról, hogyan legyen kedvére (tessék) az asszonynak,
34. ezért meg van osztva, a nem férjes asszony és a szűz arról gondoskodik, ami az Úré, hogy szent legyen testében is, a szellemében is, a férjes asszony arról gondoskodik, ami a világé, hogyan legyen kedvére (tessék) a férjének,
35. ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak titeket, hanem, hogy illendően és állhatato-san kitartsatok az Úr mellett.
36. Ha pedig valaki úgy véli, hogy illetlen az ő leányára ha elvirágzik (eljárt felette az idő) és szükségét látja, amit akar, tegye meg, nem vétkezik, kössenek házasságot,
37. de aki szilárdan áll a szívében, és szükség nem kényszeríti, hatalma van pedig a saját akaratán, és úgy döntött a szívében, hogy megőrzi hajadon leányát, eszményien teszi.
38. Úgyhogy aki férjhez (házasságra) adja hajadon leányát, jól teszi, és aki nem adja férjhez (házasságra), még jobban teszi.
39. Az asszony kötve van amíg a férje él, ha pedig a férje elhunyt, szabad lesz: menjen férjhez, akihez akar, de csak az Úrban,
40. de boldogabb lesz, ha úgy marad, a véleményem szerint, pedig én is az Úr Szelleme birtokában vagyok,