Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

február 27, 2010 havi archívum

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 3. Fejezet

1. Kezdjük el ismét ajánlani magunkat? vagy talán csak nincs szükségünk mint némelyeknek (nem szoru-lunk mint némelyek) hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánló levelekre?
2. a mi levelünk ti vagytok, amely be van írva a szíveinkbe, amelyet ismer_ és olvas minden ember,
3. mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, a mi szolgálatunk által, nem tintával írva, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
4. Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van az Isten iránt,
5. nem mintha magunk alkalmasak volnánk valamit kigondolni, mint önmagunkból valót, hanem mert a mi alkalmas voltunk az Istenből van,
6. aki (elég) alkalmassá is tett minket, hogy az új szövetség (diakónus) szolgái legyünk, nem a betűé, ha-nem a Szellemé, mert a betű (meg)öl, a Szellem pedig éltet (élővé tesz),
7. ha pedig a halálnak betűkkel kőbevésett (diakóniai) szolgálata oly dicsőséges volt, hogy nem voltak ké-pesek Izrael fiai Mózes arcába nézni arcának mulandó ragyogása (elvesző dicsősége) miatt,
8. hogyne volna sokkal inkább dicsőséges a Szellem (diakóniai) szolgálata?
9. mert ha az elítélés (diakóniai) szolgálata dicsőség(es), sokkal inkább bővölködik dicsőségben a megiga-zítás (igazságosság) (diakóniai) szolgálata,
10. mert az, ami ott dicsőséges volt, nem is mondható dicsőségesnek ehhez a túláradó dicsőséghez képest,
11. mert, ha az elmúl(and)ó (elvesző) dicsőségen át jő, sokkal inkább dicsőségben van az ami maradandó,
12. mivel tehát ilyen (nagy) (elváró) reménységünk van, nagy nyíltsággal (besz)élünk,
13. nem miként Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne nézzék Izrael fiai annak végét, ami elmúlik,
14. hanem eltompultak (megkérgesedtek) gondolataik, mert mind a mai napig ugyanaz a lepel az Ószövetség olvasásánál felfedetlenül ott van (megmaradt), mivelhogy Krisztusban tűnik el,
15. de mind a mai napig, amikor Mózest olvassák, lepel van a szívükre borítva,
16. de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.
17. Az Úr pedig a Szellem, ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van.
18. Mi pedig mindnyájan födetlen arccal az Úr dicsőségét tükrözzük vissza, ugyanarra a képmásra változunk át az Úr Szellemétől dicsőségről dicsőségre.

Reklámok

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 2. Fejezet

1. de úgy döntöttem (határoztam) magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúságban,
2. mert ha én megszomorítlak titeket, akkor ki az, aki megvidámít engem, hacsak az nem, akit én megszo-morítottam!?
3. és azért is írtam ezt nektek, hogy amikor megérkezem, nehogy szomorúságom legyen azoktól, akiknek örülnöm kellene, meg vagyok győződve mindnyájatokról, hogy az én örömem mindnyájatoké,
4. mert sok szorongásból és szívbeli aggodalomból, sok könnyön keresztül írtam nektek, nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem, hogy a szeretetet megismerjétek, amely bennem bőséges mértékben van irántatok.
5. Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben (bizonyos fokig), hogy túlozzak, titeket mindnyájatokat.
6. elég az ilyennek az a dorgálás, amely a többség részéről érte,
7. úgyhogy inkább ti kegyelmezzetek meg neki és bátorítsátok (vigasztaljátok), nehogy valamiképpen a túlságos bánat eméssze az ilyent,
8. ezért kérlek titeket érvényesítsétek iránta szereteteteket,
9. mert ezért írtam, hogy megismerjem kipróbált voltotokat, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e,
10. akinek pedig ti megkegyelmeztek, én is, mert amikor megkegyelmeztem, ha valamiben megkegyelmez-tem, értetek tettem Krisztus színe előtt,
11. hogy meg ne csaljon a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai,
12. midőn pedig megérkeztem Troásba, Krisztus evangéliuma végett és ajtó nyílt fel nekem az Úrban,
13. nem volt szellememnek nyugvása, mert nem találtam Tituszt, a testvéremet, ezért elbúcsúztam tőlük, elmentem Makedóniába,
14. de Istennek hála, aki mindig diadalmenetben hordoz minket Krisztusban . és az Ő ismeretének illatát nyilvánvalóvá teszi általunk minden helyen,
15. mert Krisztus jóillata vagyunk azok között, akik üdvözülnek és akik, „elvesznek,.
16. ezek számára halál illata a halálra, azoknak pedig az életből fakadó illat az életre, és erre ki alkalmas?
17. mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik kereskednek Isten Igéjével, hanem őszinteségből (napfény-ben megítélésből), sőt mint Istenből Isten előtt Krisztusban szólunk.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 1. Fejezet

1. Pál Krisztus Jézus apostola Isten akarata által és Timótheus a testvér: az Isten (kihívott) gyülekezetének, amely Korintusban van, minden szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:
2. kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3. Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmas Atya, és a minden vigasztalás (segítsé-gül hívás) Istene,
4. aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk a mindenféle nyo-morúságban levőket azzal a vigasztalással, amellyel minket vigasztal meg az Isten,
5. mert amint bőven kijut Krisztus szenvedéseiből nekünk, úgy Krisztus által bőven van részünk a vigaszta-lásban is,
6. akár szorongatnak bennünket, a ti vigasztalástokért és üdvösségtekért van, akár vigasztalásban van ré-szünk, az is a ti vigasztalástokért van, amely ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére ad erőt, ame-lyeket mi is szenvedünk
7. és a mi (elhívó) reményünk szilárd felőletek, tudjuk, hogy amint részestársak vagytok a szenvedésekben, úgy a vigasztalásban is,
8. mert nem akarjuk testvérek, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában ért, hogy túlságo-san megterheltettünk erőnk felett, úgyhogy életünk felől is kétségbeestünk,
9. sőt meghoztuk magunkban (elfogadtuk) a halálos ítéletünket, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Istenben, aki életre kelti a halottakat.
10. aki oly nagy halálból ragadott ki és ragad ki, Őbelé vetettük reményünket, hogy ezentúl is kiragad,
11. legyetek segítségünkre az értünk mondott könyörgéstekkel, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ál-tal, sokféleképpen szálljon fel hála érettünk,
12. mert ez a mi dicsekvésünk, a lelkiismeretünk tanú(bizony)ságtétele, hogy Isten szentségében és őszinte-ségében nem (hús)testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig nálatok,
13. mert nem írtunk mást, mint amit olvastok és megértetek, remélem pedig, hogy végig meg is fogjátok érteni,
14. amint meg is értettétek már részben, hogy mi a ti dicsekvéstek vagyunk, amint ti is a miénk, a mi Urunk Jézus(nak) napján
15. és ebben bízva szándékoztam már előbb hozzátok menni, azért, hogy másodszori kegyelmet kapjatok,
16. és tőletek átmenni Makedóniába, és Makedóniából ismét eljönni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába,
17. amikor tehát ez volt a szándékom, talán bizony könnyelmű voltam? vagy amit szándékoztam, a (hús)test indítására (szerint) szándékoztam, azért, hogy nálam az igen: igen és a nem: nem legyen?
18. hű tanúm pedig az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok, nem volt egyszer igen és máskor nem,
19. mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit köztetek mi hirdettünk én és Szilvánusz és Timótheus, nem lett igenné is meg nemmé is, hanem igenné vált Benne,
20. mert Isten valamennyi ígérete Benne: igen, ezért Ámen is az Istennek dicsőségére miáltalunk.
21. Aki pedig megerősít veletek együtt a Krisztusban és fölken, az Isten maga,
22. Aki el is pecsételt minket és adta a Szellem foglalóját a szíveinkbe.
23. Én pedig tanú(bizony)ságul az Istent hívom, a lelkem mellé, hogy irántatok való kíméletből nem mentem még el Korintusba,
24. mert mi nem akarunk uralkodni a hiteteken, hanem szeretnénk együttmunkálkodni örömötökben, mert a hithűségben megálltatok,

2010. február 27. Nagyböjt, 1. hét, szombat A nap liturgikus színe: lila

Az Újszövetség választott népének életét új törvény, a szeretet kettős parancsa irányítja. Isten, kegyelmi indításaival formálja át az emberi szíveket, a szeretet parancsa pedig túlemel minket az emberi önzésen.

Úgy tűnik, talán a legnehezebbet kívánja Jézus. Szeretni az ellenséget, imádkozni üldözőkért, megbocsátani? A keresztrefeszített Üdvözítő ebben is példát mutatott nekünk: “Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” Lk 23,34 Vagy: II. János-Pál pápa meglátogatja börtönében merénylőjét, Ali Agcat, megbocsát.

Jézus példáján önvizsgálódást kell tartanunk: tudunk-e imádkozni azokért, akik az egyházat próbálták az elmúlt rendszerben, vagy épp ma keresztre feszíteni? A legelvetemültebb gonosztevő is megtérhet, gondoljunk a Golgotára.

A mi életünknek is megvannak a maga Ali Agca-i. Ha nem is revolverrel lőnek ránk, de gyakran megsebeznek. Tudunk-e megbocsátani, és szeretetet tanúsítani irántuk? A nagyböjt kezdetén keressük meg lelkünk Agcait, hogy legyen időnk, és erőnk a kiengesztelődésre.

És a mai evangéliumi szakasz utolsó mondata:
“Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Csak így lehetünk tökéletesek.

MTörv 26,16-19

Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.”
Mt 5,43-48

Hallottátok, hogy azt mondták: ,,Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

2010. február 27., szombat Sikerek és kudarcok: mind „kegyelem”

Hogyan lehet az, hogy elkedvetlenedsz az Istenért való munkában? Minél nehezebbé válnak a dolgok, annál boldogabbnak kellene lenned, éppen úgy, mint János és Péter, amikor a Főtanács elé állították őket: „Boldogan távoztak a Főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek.” (ApCsel 5,41) Vagy ahogyan Pál írja, „Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.” (2Kor 7,4).

Adj hálát Istennek a sikerekért, és örömteli szívvel adj hálát ugyanúgy a kudarcokért is, mert Isten így akar próbára tenni téged, hogy valóban Őérte dolgozol-e vagy csak a magad akaratáért.

Az öröm és a bátorság nehezebben élhető meg azokban a pillanatokban, amikor elbukunk, mint akkor, amikor sikeresek vagyunk. Akik erre képesek, valóban hősök, és az ilyen embereket egy kezeden meg tudod számolni.

Van Thuan bíboros: A remény tanúságtevői

2010. február 27. – Szombat

A hegyi beszédben  Jézus így szólt  tanítványaihoz: “Hallottátok a  (régi)
parancsot: Szeresd  felebarátodat és  gyûlöld ellenségedet!  Én pedig  ezt
mondom nektek:  Szeressétek ellenségeiteket!  Tegyetek jót  azokkal,  akik
gyûlölnek  titeket!  Imádkozzatok  azokért,  akik  üldöznek  és  gyaláznak
titeket, hogy gyermekei legyetek  mennyei Atyátoknak, aki fölkelti  napját
jókra és gonoszakra, és esõt ad  mind az igazaknak, mind a bûnösöknek.  Ha
ugyanis csak azokat szeretitek,  akik titeket szeretnek,  ugyan mi lesz  a
jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a  testvéreiteknek
köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is?
Ti legyetek  olyan  tökéletesek,  mint  amilyen  tökéletes  a  ti  mennyei
Atyátok!”
Mt 5,43-48

Elmélkedés:

Miután  Jézus  világossá  tette,  hogy  az  õt  követõknek   vallásosságuk
õszinteségében felül kell múlniuk a farizeusok vallásosságát, egy  konkrét
példát mond ezzel kapcsolatban:  tanítványai kivétel nélkül mindenki  felé
szeretettel forduljanak. Jóakaróink és barátaink felé a szeretet érzése él
bennünk, s nem is ebben van az újdonság, hanem az ellenség szeretetében. A
mennyei Atya irgalmasságát és  szeretetét utánozva ne tegyünk  különbséget
az  emberek  között,   hanem  minden   bántást,  gyûlöletet   szeretettel,
megbocsátással viszonozzunk.  Egyedül  ez a  határtalan,  Istentõl  tanult
szeretet képes  legyõzni a  rosszat. Legyõzni  önmagunkban és  legyõzni  a
világban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, minket  szenvedélyesen szeretõ  Istenember, taníts,  hogy  megfontoljam
életed példáját,  és rólad  példázzam minden  tökéletesség formáját!  Add,
hogy lelkem egész lendületével fussak  utánad, és vezetéseddel eljussak  a
Kereszthez.
Te példaként ajánlottad fel magad nekünk,  s arra késztetsz, hogy a  lélek
szeretetével tekintsünk  rád. Ezt  mondod nekünk:  Tanuljatok tõlem,  mert
szelíd vagyok és alázatos szívû!
Te minden erény alapjává  és szilárd gyökérévé tetted  a szelídséget és  a
szívbeli alázatot. Ezért akartad, Uram, hogy fõképp tetõled tanuljunk.
Add, hogy szilárdan  álljak ezen az  alapon, ezen vessem  meg a lábam,  és
ezen az alapon akarjak növekedni!

27. szombat

MTörv 26,16-19; Zs 118,1-8; Mt 5,43-48
Az Úr szent népe leszel, ahogyan megígérte

MTörv 26,16-19

Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.’

Zs 118,1-8

ALLELUJA! Boldogok, akiknek útja szeplőtelen, akik az Úr törvénye szerint járnak! Boldogok, akik kutatják parancsolatait, s teljes szívvel keresik őt! Nem követnek el gonoszságot, hanem az ő útjain járnak. Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet gondosan meg kell tartani. Bár arra irányulnának útjaim, hogy megtartsam törvényedet! Akkor nem szégyenülök meg, ha ügyelek minden parancsodra. Tiszta szívből hálát adok neked, hogy megismertem igazságos végzéseidet. Megtartom rendeléseidet, ne hagyj el engem sohasem!

Mt 5,43-48

Hallottátok, hogy azt mondták: ?,,Szeresd felebarátodat [Lev 19,18] és gyűlöld ellenségedet.?” Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.