Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. február 28. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az idoben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsoülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsoségét és a mellette álló két
férfit.
Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: “Mester, jó
nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben
felho támadt és beborította oket. A felhoben félelem szállta meg oket.
A felhobol szózat hallatszott: “Ez az én választott Fiam, ot
hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt.
Ok pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Álomból ébredve
Jézus színeváltozásának eseményére minden esztendoben augusztus 6-án
emlékezünk, ugyanakkor nagyböjt 2. vasárnapján is az errol szóló
történetet olvassuk a szentmise evangéliumában, miként ezt az imént
hallottuk. Ma arról elmélkedjünk, hogy miért oly fontos ez az esemény,
illetve milyen sajátos üzenetet, mondanivalót hordoz most, nagyböjtben, a
húsvéti elokészület idején?

Azt, hogy mi is történt valójában a színeváltozáskor, a legtömörebben a
világosság rózsafüzérének egyik titka fogalmazza meg, amely szerint Jézus
a Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsoségét. Miután Jézus valamivel
korábban tanítványainak a rá váró szenvedésrol, halálról és feltámadásról
beszélt (vö.: Lk 9,22), fontosnak tartja, hogy megerosítse hitüket. A
három apostol – Péter, János és Jakab – kiválasztása már elorevetíti, hogy
rendkívüli esemény van készüloben. E három személy más alkalmakkor is
rendkívüli dolgoknak lehetnek szem- és fültanúi: az apostolok közül csak
ok vannak jelen Jairus tizenkét éves kislányának feltámasztásakor (vö.: Lk
8,51) és az utolsó vacsorát követoen az Olajfák-hegyén is ok láthatják
közvetlen közelrol az Úr gyötrodését (vö.: Mk 14,33). A hegynek szintén
nagy jelentosége van, hiszen a szentírásban a hegy sokszor az isteni
megjelenés helye, gondoljunk a Sínai-hegyre, amelyet suru felho borít be,
amikor Isten megjelenik Mózesnek (vö.: Kiv 19,16), hogy közölje
parancsait.

Amikor hittanórán Jézus színeváltozásáról tanulunk, általában le szoktam
rajzoltatni a gyerekekkel a jelenetet és annak szereploit. A gyerekek
mindig úgy gondolják, hogy fényes nappal történt mindez. Tizenöt éves papi
pályafutásom alatt csupán egyetlen alkalommal találkoztam azzal, hogy egy
kislány, ha jól emlékszem Eszternek hívták, éjszaka történt eseményként
rajzolta le a színeváltozást. Amíg mindenki más napot rajzolt a titokzatos
felho fölé, az o rajzán sötét égbolt és csillagok voltak. Amikor
megkérdeztem, hogy miért így készítette el rajzát, Eszter azzal indokolta,
hogy az apostolokat elnyomta az álom, tehát biztosan este lehetett.

E gyermeki elképzelésnek van alapja, s ezért, ha elso pillanatban
furcsának tartjuk is, nem érdemes nevetnünk rajta. Miért ne történhetett
volna éjszaka a színeváltozás? Jézus ugyanis este vagy éjszaka szokott
imádkozni. Vízen járásának története is azzal kezdodik, hogy felmegy egy
hegyre imádkozni, majd pedig a vízen járva közelíti meg a nagy hullámok
között evezo apostolokat, s mindez éjszaka történt (vö.: Mk 6,45-48). De a
tizenkét apostol kiválasztását megelozoen is Jézus “kiment a hegyre
imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte” (Lk 6,12). Az
éjszakai történést indokolja továbbá az Eszter által is említett tény: a
történet szerint Péter, János és Jakab apostolokat “elnyomta az álom” (Lk
9,32) és elaludtak. Régen is éjszaka volt illo aludni és nem fényes
nappal. És ott van továbbá a következo jelenetet bevezeto mondat
idomeghatározása: “a következo napon, amikor lejöttek a hegyrol” (Lk
9,37). Ha a következo napon jöttek csak le a hegyrol, akkor ez logikusan
gondolkozva azt jelenti, hogy éjszaka voltak fenn. Jogosan állíthatjuk
tehát, hogy a színeváltozás nem nappal, hanem éjszaka történt.

Nem véletlenül emelem ki a jelenet talán egyesek számára jelentéktelennek
tuno elemét, az éjszakai történést. Természetesen nem egy hittanos kislány
gyermeki elképzelését akarom védelmezni, hanem egy fontos igazságra
szeretnék rámutatni. Fontos üzenetet, nagy vigasztalást jelenthet ez
azoknak az embereknek, akik lelki mélyponton vannak vagy a lelki sötétség,
lelki szárazság óráit, napjait élik át: az Isten-élmény, az Istennel való
találkozás személyes élménye a lelkileg nehéz, a gondok miatt sötétnek
tuno idokben és élethelyzetekben is lehetséges. Isten ilyenkor is
megmutatkozik számunkra, sot, ragyogása talán még felejthetetlenebb. Isten
nem rejtozik el elolünk, hanem megmutatja magát idonként, hogy
megerosítsen minket, s jelezze, hogy életünk keresztútja végén a
feltámadás öröme vár ránk.

Mai elmélkedésünk befejezéseként figyeljünk még oda egy gondolat erejéig
az apostolok ébredésére. Miután felébredtek, tudatosult bennük, hogy mi is
történt, milyen rendkívüli eseménynek lehettek részesei, milyen nagy
titokba – tudniillik Jézus istenségébe – nyerhettek bepillantást. És ez a
csodálatos élmény megmarad szívükben. Most még csak idolegesen láthatják
mesterük dicsoségét, mert a felho felszáll, s le kell jönniük a hegyrol. A
három apostol késobb majd láthatja a feltámadt Jézus dicsoségét, s annak
tanúi, hirdetoi lesznek. A nagyböjt kezdetén a hamvazkodás az elmúlásra,
emberi életünk végességére emlékeztetett minket. De ez ne ébresszen
bennünk elkeseredést vagy reményvesztettséget! A mai vasárnap üzenete így
szól: földi életünk egyszer biztosan véget ér, s akkor, mintha álomból
ébrednénk, feltámadásunk után megláthatjuk, s örökké szemlélhetjük a
dicsoséges Istent.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül
életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed és halálod, máskor kezdem
megérteni, hogy megváltásomért vállaltad mindezt. Néha oly megerolteto
felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged.
Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem
arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor
szenvedéstol gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam
dicsoségtol ragyogó arcodat!

Reklámok

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: