Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március, 2010 havi archívum

2010. március 31. Nagyböjt, Nagyszerda A nap liturgikus színe: lila

Aki Istent akarja szolgálni, még üldözések közepette is belévetett hittel él. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, a szolga uránál. Jézus tudta, mit jelent, amikor egy barát elárulja azt, akinek mindent köszönhet. A látszólagos kudarc nem törte össze. Erősségét Atyjában látta.

Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Isten terveiben a gonosz tett arra szolgált, hogy elvezesse Krisztust kínszenvedéséhez. Krisztus szenvedése még az emberinek és isteninek ebben a kereszteződésében is kimondhatatlan misztérium marad. Többet ér, ha Isten, az Úr megsegít, ezért nem vallok szégyent. Jobb, ha imában szemléljük, mintha emberi logikával fontolgatjuk. Figyelmeztetés is ez mindnyájunk számára, hiszen valamilyen módon mindegyikünkben ott rejtőzik egy áruló. De Krisztus szívében végtelen szeretet rejlik, és ez eltöröl minden megvallott és megsiratott vétket.

Iz 50,4-9a

Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.
Mt 26,14-25

Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: ,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” Ő azt felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.”” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: ,,Te mondtad.”

Reklámok

2010. március 31. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenketto közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a fopapokhoz és megkérdezte tolük: “Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettol
kezdve csak a kedvezo alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa ot nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének elso napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: “Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” O így
felelt: “Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én idom; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
“Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték ot: “Csak nem én vagyok az, Uram?” O így
válaszolt: “Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: “Csak nem én vagyok az, Mester?” O így
felelt: “Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Készülodés jellemzi a húsvét elotti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti
ünnepre, s mindenhonnan érkeznek Jeruzsálembe az emberek. A vallási
vezetoknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust, mert
egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy o az Isten küldötte. Júdás készül
elvégezni szörnyu tettét az árulást. Jézus és tanítványai a húsvéti
vacsorára készülnek, amely az utolsó lesz az Úr számára. A mi számunkra
pedig a végéhez közeledik a nagyböjt, a húsvéti elokészület ideje.
Bunbánattal, szentgyónással, imádsággal és jócselekedetekkel készültünk,
hogy Urunk halálára és feltámadására emlékezzünk a következo napokban. A
mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Szuzanya, aki Szent Fiad testét a sírba fektetted, temesd Ot szívembe
most. Vágyva vágyik szívem, hogy sírja, börtöne, otthona legyek a
szeretetnek.
Tudom, kihult szív ez, hidegebb a Fiad sírját elzáró konél is,
könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó gyozedelmes Szuz!
Add, békén Szent Fiadhoz közelednem, s a szeretetben oly erosen eggyé
válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.

31. szerda (Szent Ámosz, Szent Benjamin)

Iz 50,4-9a; Zs 68,8-34; Mt 26,14-25
Az Úr megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban

Iz 50,4-9a

Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket.

Zs 68,8-34

Mert érted viselem gyalázatomat, érted borítja arcomat szégyen. Érted lettem testvéreim előtt idegenné, anyám fiai előtt jövevénnyé. Mert emészt a buzgóság házadért, gyalázóid szidalma engem ér. Ha böjtölve siratom lelkemet, az is gyalázatomra válik. Ha szőrzsákot öltök, gúnyolódnak rajtam. Ellenem beszélnek, akik a kapuban ülnek, s akik boroznak, rólam énekelnek. Az én imám pedig szálljon hozzád, Uram, a kegyelem idején, ó Isten! Nagy irgalmasságodban hallgass meg engem szabadító hűséged szerint. Ragadj ki az iszapból, hogy el ne merüljek, szabadíts meg azoktól, akik gyűlölnek, és a vizek mélységéből. Ne merítsen el a víz vihara, a mélység el ne nyeljen, s az örvény be ne zárja száját fölöttem. Hallgass meg, Uram, hisz irgalmad kegyes; Tekints rám nagy könyörületedben. Ne fordítsd el szolgádtól arcodat, szorongatás gyötör, siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, szabadíts meg engem, ments meg ellenségeimtől. Hiszen te ismered gyalázatomat, szégyenemet, pironkodásomat.Előtted van mind, aki szorongat engem; A gyalázat megtörte a szívemet és elernyedtem. Kerestem, aki szánakozzék rajtam, de nem akadt senki sem, nem találtam senkit sem, aki vigasztalt volna engem. Sőt epét adtak nekem enni, szomjúságomban ecettel itattak. Asztaluk legyen előttük tőrré, visszafizetéssé, kelepcévé! Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, ágyékukat tedd örökre erőtlenné! Öntsd ki rájuk haragodat, haragod heve érje utol őket! Lakóhelyük legyen pusztasággá, hajlékaikban senki se lakozzék! Mert üldözik, akit te sújtottál, s növelik annak fájdalmát, akit megsebeztél. Hagyd, hogy gonoszságot gonoszságra halmozzanak, s ne jussanak igazságodra! Töröld ki őket az élők könyvéből, s ne írd őket az igazak közé! Én szegény vagyok és szenvedek, de fölemel, Istenem, a te segítséged. Énekszóval áldom Isten nevét és hálával magasztalom. Ez kedvesebb lesz Isten előtt, mint a borjú, amelynek éppen ered a szarva és patája. Látják majd a szegények és örvendeznek; Keressétek Istent és élni fog szívetek. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és nem veti meg foglyait.

Mt 26,14-25

Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és azt mondta nekik: ,,Mit akartok nekem adni, hogy átadjam őt nektek?’ Azok megígértek neki harminc ezüstöt [Zak 11,12]. Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt. A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz és azt mondták: ,,Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?’ Ő azt felelte: ,,Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ?,,A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a húsvétot.?”’ A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. Miközben ettek, így szólt: ,,Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.’ Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni őt: ,,Csak nem én vagyok az, Uram?’ Ő így válaszolt: ,,Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.’ Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: ,,Csak nem én vagyok az, Rabbi?’ Ő azt felelte neki: ,,Te mondtad.’

2010. március 30. Nagyböjt, Nagykedd A nap liturgikus színe: lila

Isten szemében olyannyira értékes az Ő szolgája, hogy a nemzetek világosságává teszi Őt. Jézus ez a szolga. Ő a nemzetek világossága. A mi életünknek sincs más világossága. Tudjuk-e így értékelni Jézust? Júdás és Péter szeme elhomályosult, egyikük elárulta, másikuk megtagadta az Isten szolgáját.

Az utolsó vacsorán, az árulás vezeti be Krisztus kínszenvedését, és egyben azt a dicsőséget is, amelyet az Atya készített számára. Krisztus dicsősége magának az Atyának megdicsőítése lesz és egyben az emberek üdvössége. A kínszenvedés mindig úgy áll előttünk, mint Krisztus felmagasztalásához és az emberek üdvösségéhez vezető út.

Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig
Tegnap, ma és holnap Júdás az evangéliumok “főszereplője. Valójában azonban nem igazi szereplő, csak a sötétség hatalmának eszköze, akiben jól végigkövethető a gonoszság feltartozhatatlan mechanizmusa. Egyben intés is mindannyiunknak, amely ijesztő lehetőségekre hívja fel figyelmünket.

Iz 49,1-6

Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.” De én azt mondtam: ,,Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.” Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.”
Jn 13,21-33.36-38

Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.” A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: ,,Ki az, akiről beszél?” Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: ,,Uram, ki az?” Jézus azt felelte: ,,Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: ,,Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: ,,Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!”, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Miután kiment, Jézus így szólt: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ekkor Simon Péter megszólalt: ,,Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: ,,Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.” Péter megkérdezte: ,,Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!” Jézus azt felelte: ,,Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

2010. március 30., kedd Az Ő miséje és a mi misénk

Ha szenvedsz, és szenvedésed akkora,
hogy megbénít minden tevékenységet,
emlékezz a misére.
A misében Jézus ma is, mint akkor,
nem dolgozik, nem beszél:
föláldozza magát szeretetből.
Az életben lehet sokat tenni, sokat beszélni,
de a szenvedés hangja a legerősebb szó:
betör az Égbe.
Ha szenvedsz, merítsd fájdalmadat az Övébe:
mondd a magad miséjét.
És ha a világ nem ért meg, ne jöjj zavarba:
elég, ha ért Jézus, Mária és a szentek.
Tarts velük és hagyd folyni véred
az emberiség javára,
akárcsak Ő!
A mise!
Nagyságát hogy is értenénk!
Az Ő miséje, a mi misénk.
Chiara Lubich

2010. március 30. – Nagykedd

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: “Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem tudták, kirol
mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a vacsora
alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki: “Kérdezd meg, kirol
beszél!” O Jézushoz fordult, és megkérdezte: “Uram, ki az?” Jézus így
felelt: “Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot
(a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának nyújtotta. A falat után
mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit mondott neki: “Amit tenni
akarsz, tedd meg mielobb!” Az asztalnál ülok közül senki sem értette,
miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt hitték, hogy – mivel Júdásnál
volt a pénz – Jézus megbízta: “Vedd meg, amire szükségünk lesz az
ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a szegényeknek.
Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: “Most dicsoült meg az Emberfia,
és az Isten is megdicsoült benne. Ha pedig az Isten megdicsoült benne, az
Isten is meg fogja ot dicsoíteni önmagában, sot hamarosan megdicsoíti.
Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de
amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter megkérdezte: “Uram, hová mégy?”
Jézus így válaszolt: “Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz velem, de
késobb követni fogsz.” Péter azonban erosködött: “Uram, miért ne
követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted.” Jézus ezt felelte neki;
“Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas
megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33. 36-38

Elmélkedés:

Jézus mélyen megrendült lelkében – olvassuk a mai evangéliumban. E
megrendülés oka nem egyszeruen csak az árulás, hanem az, hogy egy
tanítványa árulja el ot. Tehát egy olyan személy, akit meghívott
követésére, s aki a többiekkel együtt halotta a szeretet tanítását. Az
áruló ugyanúgy megismerhette Jézust és küldetését, mint többi
tanítvány-társa, de o mégsem értette meg a Mester életmuvét. Szíve talán
mindvégig zárva maradt az isteni tanítás elott, s csak az emberi önzés és
haszonszerzés irányította gondolatait. Az árulás ugyanis nem csupán egy
adott pillanat döntése, helytelen választása, hanem hosszú ido alatt
érlelodo rossz gondolatok következménye, végpontja. Soha ne engedjem
növekedni szívemben a rssz gondolatokat és szándékokat!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Imádunk téged, Jézus Krisztus! Letérdelünk elotted. Nem találunk olyan
szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel
a te kereszted eltölt bennünket, mellyel a megváltás ajándéka átjár
minket, melyet te az egész emberiségnek, az egynek és a sokaságnak
egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te
akaratodat az Atya akaratának.

30. kedd (Climacus Szent János)

Iz 49,1-6; Zs 70; Jn 13,21-33.36-38
Szolgám vagy, hogy eljusson szabadításom a föld határáig

Iz 49,1-6

Hallgassatok rám, szigetek, és figyeljetek, népek, a távolból! Az Úr hívott el engem az anyaméhtől fogva, anyám méhétől emlegette nevem. Olyanná tette számat, mint az éles kard, keze árnyékában rejtett el engem; olyanná tett, mint a hegyes nyíl, tegzébe dugott engem. Így szólt hozzám: ,,Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.’ De én azt mondtam: ,,Hasztalan fáradoztam, hiába és feleslegesen fecséreltem erőmet! De igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.’ Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és Istenem lett az én erőm; ezt mondta: ,,Kevés az, hogy szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.’

Zs 70

Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek! Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem. hajlítsd hozzám füledet és nyújts segítséget! Légy oltalmam sziklája, és erős váram, hogy megszabadíts engem, mert te vagy az én erősségem és menedékem! Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből, s a törvényszegő és a gonosz kezéből! Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm; Szüntelenül rólad szól dicséretem. Szinte csodája lettem sokaknak, mert te erős segítőm vagy. Teljék meg szám dicséreteddel, egész nap fenségeddel! Ne vess el engem vénségem idején, amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem! Mert ellenségeim ellenem beszélnek, s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak. Így szólnak: ,,Isten elhagyta, vegyétek űzőbe, fogjátok meg, hisz nincs, aki megszabadítsa!’ Isten, ne távozz el tőlem; Én Istenem, siess segítségemre! Jussanak szégyenbe, pusztuljanak életem ellneségei. Borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik nekem rosszat akarnak! Én azonban mindenkor reménykedem, és szüntelen dicsérlek téged. Egész nap jótéteményeidet és igazságosságodat hirdeti szám, bár elsorolni sem tudom. Hirdetem az Úr hatalmas tetteit, Uram, csak igazságodról elmélkedem. Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem; Mindmáig hirdetem csodáidat. Öregségemre s aggkoromra se hagyj magamra, Isten, hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét. Hatalmadat, és igazságodat, amely égig ér, Isten, aki nagy dolgokat cselekedtél: Isten, ki hasonló hozzád? Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem, de aztán ismét életet adtál nekem, s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem. Hozzám fordulsz, naggyá teszel és megvigasztalsz engem. Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem, hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje. Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek, és lelkem, amelyet megmentesz; Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat, mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.

Jn 13,21-33.36-38

Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.’ A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keble felé hajolva foglalt helyet. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: ,,Ki az, akiről beszél?’ Az odahajolt Jézus keblére, és megkérdezte tőle: ,,Uram, ki az?’ Jézus azt felelte: ,,Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.’ Azután bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: ,,Amit teszel, tedd meg gyorsan!’ Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: ,,Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!’, vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt. Miután kiment, Jézus így szólt: ,,Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. Ekkor Simon Péter megszólalt: ,,Uram, hová mégy?’ Jézus azt felelte: ,,Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később majd követni fogsz engem.’ Péter megkérdezte: ,,Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!’ Jézus azt felelte: ,,Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.