Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 1, 2010 havi archívum

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 9. Fejezet

1. A szentek javára végzett diakóniai szolgálatról ugyan fölösleges írnom nektek,
2. mert tudom (ismerem) a készségeteket, amellyel dicsekszem a makedónoknak, hogy Akhája felkészült tavaly óta és buzgóságotok felindította a többieket.
3. A testvéreket pedig azért küldtem, nehogy a dicsekedésünk veletek ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem, amint mondtam, felkészültek legyetek,
4. nehogy valamiképpen, ha jönnek velem együtt a makedónok és készületlenül találnak benneteket, meg-szégyenüljünk mi, hogy ne is mondjuk, ti is, ebben az ügyben,
5. szükségesnek tartottuk tehát felszólítani a testvéreket, hogy menjenek el előre hozzátok, és készítsék el előre ezt a ti előre megígért adományotokat, hogy készen legyen, mint bő áldás és ne mint kényszerado-mány,
6. ezt mondom pedig, aki szűk(ös)en vet, szűk(ös)en is arat, aki áldással vet, áldással is arat,
7. mindenki, amint előre elhatározta szívében, ne kelletlenül, vagy kény-szer(űség)ből, mert a vidám ada-kozót szereti az Isten.
8. Képes pedig az Isten arra, hogy minden kegyelmét kiárassza belétek, azért, hogy mindenben, mindenkor, minden (tekintetben) elégségetek legyen, bőven teljék minden jótettre,
9. amint meg van írva: osztogatott (szórt), ad(akoz)ott a szegényeknek, az igazságossága megmarad a (vi-lág)korszakokra (aionokra).
10. aki pedig ellátja maggal a magvetőt és kenyeret juttat eledelül és megsokasítja a magvetésteket és meg-növeli a ti igazságosságtok terméshozamát,
11. így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást vált ki (munkál) Isten iránt,
12. mert ennek az Úrért végzett szent munkának a diakóniai szolgálata nem csak betölti a szentek hiányait, hanem túl is haladja, sokak Isten iránti hálaadása által,
13. e diakóniai szolgálat próbatétele által dicsőítik az Istent azért az engedelmességért, amellyel ti vallást tesztek a Krisztus evangéliumáról és azért a bőkezűségért, amellyel közösséget vállaltatok velük és min-denkivel,
14. és akik éltetek való könyörgéssel vágyódnak utánatok Isten mindent felülmúló kegyelméért, amely rátok áradt.
15. Hála az Istennek az Ő kimondhatatlan (leírhatatlan, kifejezhetetlen) ajándékáért.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 8. Fejezet

1. Ismertetjük veletek, testvérek, az Isten kegyelmét, amelyet adott Makedónia (kihívott) gyülekezeteiben (eklézsiáiban),
2. hogy a nyomorúság sok próbatétele között túláradó lett örömük és mélységes szegénységüket, jószívű-ségük gazdagsággá sokasította,
3. mert tanú(bizony)ság vagyok, hogy képességük (erejük) szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak,
4. sok buzdítással kérve-kérték tőlünk, hogy a kegyet és a szentek iránti (diakóniai) szolgálat közösségvál-lalását fogadjuk el
5. és nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk, Isten akarata által,
6. úgyhogy megkértük Tituszt, hogy ahogy elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot (kegyel-mi munkát) is,
7. de mint ahogy mindenben bővelkedtek (kitűntök): hit(hűség)ben, igeszólásban, ismeretben, minden buz-góságban és irántunk táplált szeretetben, úgy ebben a jótékonyságban (kegyelmi munkában) is tűnjetek ki.
8. Nem parancsként mondom, hanem hogy a mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát megvizs-gáljam.
9. mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek koldusszegénnyé lett gazdag létére azért, hogy ti az Ő koldusszegénysége által meggazdagodjatok,
10. és tanácsot adok ebben, mert ez nektek használ, mint akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta,
11. most pedig a cselekvést is végezzétek be, mert ahogyan megvolt az akarat készsége, olyan legyen a vég-hezvitel is abból, amitek van,
12. mert ha a készség megvan, az aszerint kedves(en fogadott), ami van, nem aszerint, ami nincs,
13. mert ne úgy legyen, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúság) lesz, hanem egyenlően legyen,
14. a mostani időszakban a ti bőségtek pótolja ki azoknak szűkölködését azért, hogy azoknak bősége is pó-tolja majd a ti szükségeteket, hogy így kiegyenlítődés legyen,
15. amint meg van írva: aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szenvedett hiányt,
16. hála legyen pedig az Istennek, aki ugyanezt a buzgóságot adta irántatok Titusz szívébe,
17. mert az intést elfogadta, de mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából ment el hozzátok,
18. együtt küldtük vele azt a testvért, akit dicsérnek az evangélium hirdetése miatt szerte minden (kihívott) gyülekezetben (eklézsiában),
19. de nem csak ez van, hanem a (kihívott) gyülekezetek megválasztották őt, hogy legyen útitársunk ebben a kegyelmi munkában, amelyet mi (diakóniailag) szolgálunk magának az Úrnak dicsőségére és saját kész-ségünkből,
20. hogy elkerüljük azt, hogy valaki is ócsároljon bennünket szolgálatunknak eme bőséges jövede-lem(gyűjtése) miatt,
21. mert mi törődünk azzal, ami eszményi szép, nemcsak az Úr, hanem az emberek szeme előtt is.
22. Elküldtük velük azt a testvérünket is, akit próbatétellel megvizsgáltunk, sokszor volt buzgó, most pedig még buzgóbb a bennetek vetett sok bizalma folytán,
23. akár Tituszról van tehát szó, aki társam és munkatársam közöttetek, akár a testvéreinkről, akik a (kihí-vott) gyülekezetek apostolai: Krisztus dicsősége,
24. tehát a szereteteknek és a felőletek való dicsekedésünknek bizonyítékát mutassátok meg irántuk a kihí-vott gyülekezetek (eklézsiák) szeme előtt.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 7. Fejezet

1. Ilyen ígéreteink vannak tehát, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden (hús)testi és szellemi beszeny-nyeződéstől, vigyük véghez megszentelődésünket Isten félelmében.
2. Adjatok helyet nekünk, senkit meg nem bántottunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit ki nem használ-tunk,
3. nem elítélésképpen mondom, mert előre kijelentettem, hogy szíveinkben vagytok, úgyhogy veletek együtt halunk és együtt élünk.
4. Nagy szabadságom van a szólásban (nyílt szóval vagyok) felétek, tele vagyok veletek való dicsekvéssel és túláradok az örömtől minden nyomorúságom mellett is,
5. mert amikor Makedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma (hús)testünknek, hanem mindenféle zaklatás-ban volt részünk, kívül harcok, belül félelmek,
6. de aki megvigasztalja (bátorítja) az alázatosakat, az megvigasztalt minket, az Isten, Titusz megérkezése által,
7. de nemcsak megjelenésével, hanem a vigasztalással is, amellyel megvigasztalódott nálatok, hírül hozva nekünk a ti vágyakozásotokat (sóvárgástokat), a ti kesergésteket, a ti buzgó ragaszkodástokat irántam, úgy, hogy ez még inkább fokozta örömömet,
8. mert ha meg is szomorítottalak titeket a levéllel, nem bánom, ha bántam is, úgy látom, hogy az a levél, ha egy órára is, megszomorított titeket,
9. most örülök, nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem, hogy gondolkodásmód megváltozására (észretérésre) szomorodtatok meg, mert Isten szerint szomorodtatok meg és hogy semmiben kárt nem szenvedtetek,
10. mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan gondolkozásmód megváltoztatást munkál az üd-vösségre, a világ szomorúsága pedig a halált munkálja ki,
11. mert lám! maga ez a ti Isten szerint való megszomorodástok mekkora felbuzdulást munkált bennetek, sőt védekezést, sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást (bosszúál-lást). Mindenben bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok az ügyben.
12. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő miatt, és nem is a sértett miatt (tettem), hanem hogy nyilvánvalóvá váljon nálatok az értetek való buzgalmunk, az Isten előtt,
13. azért megvigasztalódtunk, de vigaszunkon túl sokkal inkább megörültünk Titusz örömének, hogy meg-nyugtattátok (felüdítettétek) a szellemét ti mindnyájan,
14. mert, ha valamivel előtte felőletek dicsekedtem, nem vallottam szégyent, hanem mint minden, amit. nek-tek szóltam, való(igaz)ság volt. úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is való(igaz)sággá lett,
15. és az ő benseje annál is inkább felgerjedt irántatok, amikor visszaemlékezik mindnyájatoknak engedel-mességére (szófogadására), hogyan fogadtátok őt félelemmel és reszketéssel.
16. Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek.

2010. március 1. Nagyböjt, 2. hét, hétfő A nap liturgikus színe: lila

Adok, hogy adj! Korunkban sem ritka ez a fajta kereskedő szemlélet. Emberi kapcsolatainkat, és Istennel való viszonyunkat egyaránt beárnyékolja. A fontos mindig én vagyok – sugallja – sohasem a másik. A nagylelkű szeretet meghaladja az önzést. Ne ítéljetek, bocsássatok meg, adjatok bőkezűen, mondja Jézus, hiszem minden, amink van, ajándék, a mennyei Atya nagylelkű ajándéka.

Lukács evangéliumának hatodik fejezete újraértelmezi az “irgalom” problémáját. A keresztények új feladatot kapnak. “Legyetek irgalmasok”. Inkább tanácsként hangzik el ez a felszólítás. “Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6, 36).
Ebben a mondatban megfogalmazódik a keresztény ember egzisztenciájának a lényege, annak ellenére, hogy sokan az elmúlt kétezer év folyamán gyorsan átlapoztak ezen a részen. A gondolat a következő mondatokban tovább mélyül: “Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak”. Lukács hatodik fejezetében megfogalmazódik a kereszténység forradalma. Mert ezek a mondatok, a szó szoros értelmében, forradalmat eredményeznek. De talán elmondhatjuk azt is, hogy “kemény szavak ezek, ugyan ki érti”? Mert valljuk meg ?szintén, hogy nagyon ritkán hallgatunk ezekre a tanácsokra.
Ítélkezünk napról napra, nehezen tudunk gyakran megbocsátani és az
irgalmasságról számos eszmecserét tudunk ugyan tartani, de a gyakorlatba ritkán alkalmazzuk. Pedig kereszténnyé nem egy törvénykönyv szabályainak betartásán keresztül válik az ember. Az irgalmasság, megbocsátani tudás és ítéletmentesség olyan erőket mozgat meg és szabadít fel az emberben, melyeken keresztül az örömhír valóban beleágyazódik a teremtett ember életébe. A keresztény többé nem tud önmagának ellent mondani, mert akkor már nem keresztény többé: gyilkolni (akár Isten nevében is), hatalmaskodni mások felett, kizsákmányolni a kiszolgáltatottakat, a “kiválasztottak” pöffeszkedésével és fölényességével lenézni a “nem-kiválasztottak” tömegét, igen, mindez nem keresztény magatartás.
A karióti Judás nem volt irgalmas. Ő nyájas volt. A csökkent értékű emberek mindig nyájasok, hogy kompenzálni tudják ezt a kellemetlen érzést. A tehetségtelen, jellemtelen ember privilégiumokat, előnyöket és baksist keres mindenfele, nyájas de nem irgalmas. Még kevésbé tud megbocsátani, és egyáltalán nem jellemzi az ítéletmentesség. A keriótiak fő jellemzője az, hogy “harminc ezüstpénzért” gyorsan odébbállnak. Ebből a szemszögből a keresztények száma nagyon leapad, és a keresztény egzisztencia új dimenziót kap. A törvények felé helyezett irgalmasság,
ítéletmentesség és megbocsátani tudás számos “keresztényről” lerántja a maszkot és szembesíti – talán szobájának egyik rejtett zugában – azzal a gondolattal, hogy csak egy kerióti.
A Lukács evangélium hatodik fejezetének az üzenete egyszer?, mint ahogy a nagy tanítások mindig egyszerűek. Légy irgalmas.

Dán 9,4b-10

A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: ,,Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.
Lk 6,36-38

Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”

2010. március 1., hétfő Őrizni a szívünket

Még a csillagok sem tiszták Isten színe előtt – még kevésbé az emberek, akiknek az élete folyamatos kísértés! Jaj nekünk, ha mindannyiszor, amikor az érzékiség vágya föllobban bennünk, elkövetjük a paráznaságot. Az én kardom – mondja Isten – megittasult az égben (vö. Iz 34,5): mennyivel inkább a földön, amely kínt és tövist terem.

A „kiválasztott edény” (ti. Szent Pál), akinek ajka által Krisztus beszélt, sanyargatta és szolgaságba vetette testét, észrevette ugyanis, hogy a test természetes heve ellenkezik saját akaratával: látta, hogy azt kényszerül tenni, amit nem akar! Úgy kiált föl, mint akit erőszak ér: Én boldogtalan! Ki szabadít meg ettől a halálra szánt testtől? (vö. Róm 7,24).

És te még azt hiszed, hogy élhetsz bukások és sebek nélkül, ha nem őrzöd szívedet gondos figyelemmel?

Szent Jeromos

2010. március 1. – Hétfo

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: “Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is.”
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus, aki csodálatos példabeszédekbe mutatta be nekünk az irgalmas Atyát,
a mai evangéliumi szakaszban arra szólítja fel tanítványait, hogy
gyakorolják az irgalmasságot, mert Isten is irgalommal fordul minden ember
felé. Napjainkban az egyház szintén az irgalmas Istent hirdeti, s ajánlja,
hogy az emberek legyenek megbocsátóak. Nagyböjtben Jézus szenvedésére és
halálára figyelünk. E megváltó tettben az irgalmas Atya akaratát és az
irgalmas Jézus cselekedetét figyelhetjük meg. Az isteni irgalom megérint
minket, akik rászorulunk az isteni segítségre, a megváltásra. Az
irgalmasság gyakorlása részünkrol láthatóvá és jelenvalóvá teszi Istent a
mi emberi világunkban, közösségeinkben és kapcsolatainkban.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Istennek Igéje, én Uram taníts meg arra,
hogy nagylelku legyek:
hogy úgy szolgáljak, mint megérdemled,
adjak számolgatás nélkül,
harcoljak, nem törodve a sebekkel,
dolgozzak, nem keresve pihenést,
teljesen megfeledkezve magamról,
nem várva más jutalmat,
mint hogy tudom: akaratodat teljesítem.

1. hétfő

Dán 9,4b-10; Zs 78; Lk 6,36-38
Vétkeztünk, bűnbe estünk, Urunk, megszegtük törvényed

Dán 9,4b-10

A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: ,,Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.

Zs 78

Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat, romhalmazzá tették Jeruzsálemet. Szolgáid holttestét odavetették eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak. Meddig még, Uram? Örökké tart haragod? Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz? A pogányokra öntsd haragodat, akik nem ismernek téged, s azokra az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Hiszen felfalják Jákobot, és elpusztítják lakóhelyét! Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról, siessen elénk irgalmasságod, mert nagyon nyomorultak lettünk. Segíts rajtunk, szabadító Istenünk neved dicsőségéért és ments meg minket, Bocsásd meg bűneinket a te nevedért! Miért mondják a pogányok között: ,,Hol van az ő Istenük?’ Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára szolgáid kiontott vérének megbosszulása. Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava; Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat. Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe, ellened szórt szidalmaikat, Uram. Mi azonban, a te néped és legelőd juhai, hadd áldjunk téged örökké, és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!

Lk 6,36-38

Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.’