Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 2, 2010 havi archívum

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 13. Fejezet

1. Most már harmadszor jövök hozzátok, két vagy három száj tanú(bizony)ságtétele alapján megáll minden beszéd,
2. előre kijelentettem és előre megmondom, mint amikor másodszor ott voltam, és most távollétemben megírom azoknak, akik azelőtt vétkeztek és a többieknek mind, hogy ha elmegyek ismét, nem leszek kí-méletes,
3. mert próbáját (vizsgálatát) keresitek annak, hogy bennem Krisztus szól, Aki nem gyönge veletek szem-ben, hanem hatalmas bennetek,
4. mert bár megfeszítették gyöngeségből, de él Istennek hatalmából, mert mi is gyöngék vagyunk Benne, de élni fogunk Vele együtt Isten hatalmából nálatok.
5. Tegyétek próbára magatokat, hogy a hithűségben vagytok-e, magatokat vizsgáljátok meg, vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Jézus Krisztus bennetek van? ha nem, a vizsgát ki nem állók vagytok.
6. Remélem pedig, hogy megismeritek, hogy mi nem vagyunk megbízhatatlanok (akik a vizsgát nem álljuk ki),
7. imádkozom pedig az Istenhez, nehogy valami rosszat tegyetek, nem azért, hogy mi a vizsgát kiállóknak (megbízhatóknak) tűnjünk fel, hanem, hogy ti a jót tegyétek, mi pedig mintegy a vizsgát ki nem állók le-gyünk,
8. mert nem tehetünk semmit a való(igaz)ság ellen, hanem a való(igaz)ságért.
9. Mert örülünk, amikor mi gyöngék vagyunk, ti pedig erősek (hatóerőben) vagytok, ezért is imádkozunk a ti rendbejöveteletekért,
10. ezért írom távollétemben ezeket, hogy amikor megérkezem, ne kelljen szigorúságot használnom, azzal a teljhatalommal, amelyet az Úr adott nekem építésre és nem rombolásra.
11. Egyébként testvérek, örüljetek, szedjétek rendbe magatokat, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békességben legyetek, és a szeretet és a béke Istene lesz veletek.
12. Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mind(nyájan),
13. az Úr Jézus Krisztusnak a kegyelme, és az Isten szeretete, és a Szent Szellemnek a közössége mindnyája-tokkal.

Reklámok

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 12. Fejezet

1. Ha dicsekednem kell, nem ér ugyan semmit, rátérek a látomásokra és az Úr leleplezéseire,
2. tudok egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt, hogy testben-e, nem tudom, vagy testen kí-vül-e, nem tudom, az Isten tudja, elragadtatott a harmadik égig,
3. és tudom, hogy ez az ember, akár testben, akár test nélkül, én nem tudom, az Isten tudja,
4. hogy elragadták a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek szólnia,
5. az ilyennel dicsekszem, önmagammal pedig nem dicsekszem, hacsak a gyöngeségeimmel nem,
6. mert, ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelen, mert a való(igaz)ságot mondanám, de tartózkodom attól, hogy valaki többnek számítson azon túl, amit lát vagy hall belőlem
7. és hogy a leleplezések rendkívülisége elbizakodottá ne tegyen, tövis (szilánk) adatott nekem a (hús)testembe: a sátán angyala, hogy ököllel verjen, azért, hogy el ne bizakodjam,
8. ezért háromszor hívtam segítségül az Urat, hogy távozzék el tőlem,
9. de ezt mondta nekem: elég neked az én kegyelmem, mert az én (ható)erőm gyöngeségben visz végcélba. Ezért a legnagyobb élvezettel tehát inkább dicsekszem gyöngeségeimmel, hogy a Krisztus ereje sátoroz-zon le rajtam,
10. azért kedvem telik a gyöngeségekben, a bántalmazásokban, a szükségekben, az üldöztetésekben, és a szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
11. Esztelenné lettem, ti kényszeríttettetek rá, mert a ti kötelességetek lett volna engem ajánlani, mert sem-miben sem maradtam hátrább a fő-fő apostoloknál, ha semmi vagyok is,
12. hiszen az apostolság jeleit nyilvánvalóvá tettem közöttetek a teljes kitartásban, jelekben és csodákban és (ható)erőkben,
13. mert mi az, amiben a többi (kihívott) gyülekezet mögött háttérbe szorultatok, ha csak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Tanúsítsatok kegyelmet nekem ezért az igazságtalanságért!
14. Lám! Most kész vagyok harmadszor elmenni hozzátok és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket, mert nem a gyermekek tartoznak kincset gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek,
15. én pedig szívesen hozok áldozatot és feláldozom magam is a ti lelketekért, ha én titeket túláradóbban szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?
16. de legyen: én nem voltam terhetekre, hanem mint furfangos, csellel hálóztalak be titeket,
17. vajon akiket küldtem hozzátok, azok által megzsaroltalak titeket?
18. felkértem Tituszt és elküldtem vele együtt azt a testvért, netán kifosztott titeket Titusz? Nem ugyanazon Szellem szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a lábnyomokon-e?
19. Már régóta azt gondoljátok, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten színe előtt Krisztusban szólunk, de ezt mind, szeretteim, a ti épüléstekre,
20. mert félek, hogy ha odamegyek, valahogyan nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarnálak (és) ti sem olyannak találtok engem, amilyennek akartok, netán valahogyan viszály, irigység, indulatkitö-rés, veszekedések, leszólások, sugdolózások, felfuvalkodottságok, ziláltság (lesz köztetek),
21. nehogy amikor ismét odamegyek, megalázzon engem az én Istenem nálatok és gyászoljak sokakat, akik vétkeztek és nem tértek észre (változtatták meg a gondolkodásmódjukat) a tisztátalanság és cédaság és kicsapongás miatt, melyet gyakorlatilag tettek.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 11. Fejezet

1. Bárcsak elviselnétek tőlem egy kevés balgaságot, de viseljetek el engem is,
2. mert féltelek titeket Isten féltékenységével, mert eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak Krisztus elé,
3. de félek, hogy amint a kígyó becsapta (megcsalta) Évát ravasz mesterkedésével, megromlanak a ti gon-dolataitok is és elfordít titeket a Krisztus iránti egyszerűségtől és tisztaságtól,
4. mert ha valaki jön és más Jézust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy másféle szellemet kapnátok, mint amit kaptatok, vagy másféle örömhírt, amilyet nem fogadtatok be, szépen elviselnétek,
5. mert úgy számítom, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-fő (kimagasló) apostoloknál,
6. ha pedig kontár vagyok is a szóban, de nem az ismeretben, sőt azt mindenben nyilvánvalóvá tettük előt-tetek,
7. vagy vétket követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ajándékképpen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?
8. más (kihívott) gyülekezeteket kifosztottam, mikor ellátást fogadtam el, hogy nektek (diakóniailag) szol-gálhassak,
9. és amikor nálatok tartózkodtam és szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek, mert szüksége-met (ki)pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben őrizkedtem, hogy terhetekre ne legyek és a jövőben is őrizkedni fogok.
10. Krisztus való(igaz)sága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet nem rekesztik belém Akhája tájain sem.
11. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Az Isten tudja.
12. de amit teszek, tenni is fogom, (azért) hogy elvágjam az alkalmat azok elől, akik alkalmat akarnak keres-ni arra, hogy dicsekvéseikkel olyanoknak találják őket, mint mi is vagyunk.
13. Mert az ilyenek álapostolok, csalárd (álnok) munkások, akik átváltoztatják (tettetik) magukat Krisztus kiküldötteinek,
14. nem is csoda, mert maga a sátán is elváltoztatja magát a fény követévé (angyalává),
15. nem nagy dolog tehát, ha a (diakónus) szolgái is átváltoztatják magukat az igazságosság (diakónus) szolgáivá, akiknek vége az ő munkájuk szerint lesz.
16. Ismét mondom, nehogy valaki engem esztelennek tartson (gondoljon), ha pedig mégis, fogadjatok el, mint esztelent (azért), hogy én is egy kicsit dicsekedjem,
17. amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenségben, a dicsekvésnek eme elszánt-ságában.
18. Mivel sokan dicsekszenek (hús)test szerint, én is dicsekedni fogok,
19. mert élvezettel elviselitek az eszteleneket, meggondolt létetekre,
20. mert elviselitek, ha valaki titeket rabszolgává tesz, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki fölétek kerekedik, ha valaki arcul üt titeket.
21. Szégyenkezve mondom, mint hogyha mi gyöngék lettünk volna erre, pedig ha valaki valamiben merész, esztelenségben mondom, én is merész vagyok.
22. Héberek ők? én is. Izraeliták? én is. Ábrahám ivadékai (magvai)? én is.
23. Krisztus (diakónus) szolgái? eszemen kívül szólok: én még inkább; fáradalmakban bővebben, börtönök-ben többször, verésekben felettébb, halálokban sokszor(ta),
24. zsidóktól ötször negyvenet kaptam egy híján,
25. háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor voltam hajótörött, egy éjt és egy napot mélytengeren töltöttem,
26. vándorutazásokban gyakran voltam, veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, ve-szélyben népem körében, veszélyben a nemzetek között, veszélyben városokban, veszélyben pusztaság-ban, veszélyben a tengerben, veszélyben az áltestvérek között,
27. fáradságban és vesződségben, sokszor virrasztásban, éhségben és szomjazásban, koplalásban sokszorta, fagyoskodva és mezítelenségben,
28. ezeken kívül a naponkénti zaklatásom, minden (kihívott) gyülekezet gondja,
29. kicsoda gyengélkedő, hogy én gyengélkedő ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
30. ha dicsekednem kell, a gyöngeségeimmel dicsekszem,
31. az Úr Jézus Istene és Atyja tudja, aki a korszakokra (aionokra) áldott, hogy nem hazudom.
32. Damaszkuszban Arétász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon engem,
33. és ablakon át vesszőkosárban eresztettek le a kőfalon és így menekültem ki a kezéből.

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 10. Fejezet

1. Én magam pedig, Pál intelek titeket a Krisztus szelídségére és engedékenységére, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, de távollétemben szigorú veletek szemben,
2. de kérem, hogy jelenlétemben ne legyek szigorú fellépésű némelyekkel szemben, akik olyanoknak szá-mítanak minket, mint akik (hús)test szerint járunk.
3. Mert bár (hús)testben járunk, nem a (hús)test szerint harcolunk,
4. mert a mi hadakozásunk fegyverei nem (hús)testiek, hanem hatalmasok Isten számára erődítmények lerontására, lerontjuk velük az okoskodásokat
5. és minden magaslatot, amely az Isten ismerete ellen emelkedik és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak
6. és készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességtek.
7. Tekintsetek arra, ami előttetek van, ha valaki meg van győződve, hogy ő Krisztusé, vegye ezt számításba magában, hogy amint ő a Krisztusé, úgy mi is Krisztusé vagyunk,
8. mert, ha valamivel bőségesebben dicsekedném is hatalmunkkal, amelyet az Úr adott nekünk épüléstekre, és nem rontástokra, nem fogok megszégyenülni,
9. úgyhogy nem fogok úgy látszani, mintha megfélemlítenélek titeket a leveleim által,
10. mivelhogy: a levelei – így mondják – súlyosak és kemények ugyan, de a testi megjelenése (jelenléte) gyenge és a szava nem sokat ér (gyatra),
11. azt pedig gondolja meg (vegye számításba) az ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóban, levelek által távol-létünkben, olyanok leszünk jelenlétünkben is a tettekben,
12. mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy összehasonlítani, akik önmagukat ajánlgatják, mert nem értik meg, hogy magukhoz mérik magukat és magukkal hasonlítják össze magukat,
13. mi pedig nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem csak annak a mérővesszőnek mértéke szerint, amelyet adott nekünk az Isten mértékül, ahogy eljutottunk hozzátok is,
14. mert mi nem feszítjük túl magunkat, mintha másképpen nem érnénk el hozzátok, hiszen hozzátok is elju-tottunk Krisztus evangéliumával,
15. nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradságával, de mint akiknek reményünk van, hogy miután hit-hűségetek megnövekedik, köztetek nagyra nőhetünk felettébb a mi mérővesszőnkhöz képest,
16. hogy rajtatok túl is hirdetjük az evangéliumot, anélkül, hogy mások mércéje szerint – mint mások teszik – a késszel dicsekednénk,
17. de aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék,
18. mert nem az a kipróbált (megbízható), aki önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

2010. március 2. Nagyböjt, 2. hét, kedd A nap liturgikus színe: lila

A felelős beosztású vezetőktől szakmai hozzáértést várunk el. A közélet szereplőitől erkölcsi tartást, a szavak és tettek egységét. Aki vizet prédikál és bort iszik, az küldetésének hitelét veszti. Krisztus tanítványa ne dicsekedjék olyan jelzőkkel, melyek egyedül Istent illetik. Dicsősége az legyen, hogy testvérei üdvösségét alázattal szolgálja.

Iz 1,10.16-20
Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót tenni!
Mt 23, 1-12
Aki megalázza magát, azt felmagasztalják!

1. Szelíd és alázatos szívű Jézusunk! Te légy a mesterünk akkor is, amikor az alázat erényét gyakoroljuk! Hallgass meg, Urunk!

2. Váltsd meg és gyógyítsd meg azokat az egyházi hivatalviselőket, akik még most is különféle kiváltságokhoz ragaszkodnak! Add, hogy a papságra készülők elméletben és gyakorlatban egyaránt a többiek szolgálatára készüljenek! Hallgass meg, Urunk!

3. Ebben a szent időben tisztítsd meg egyházadat a gőg és a farizeusi lelkület maradványaitól, hogy irgalmad, jóságod és szereteted tanúja legyen! Hallgass meg, Urunk!

4. Mindazokat, akiket a mi bűneink, az egyház botrányai szakítottak el tőled, indítsd arra, hogy visszataláljanak hozzád és ebbe a megújulásra mindig kész – egyszerre szent és bűnös – Egyházba is! Hallgass meg, Urunk!

5. A mai evangélium szavai a nép számára összehordott elviselhetetlen terhekről politikai vezetőinket is eszünkbe juttatják. Indítsd őket is arra, hogy intézkedéseiket az igazságosság tükrében vizsgálják meg! Hallgass meg, Urunk!

6. Gyógyítsd meg a betegeket, őrizd bennük a reményt, és azokat, akik már nálad vannak, jutalmazd az alázatosaknak ígért jutalommal! Hallgass meg, Urunk!

A nagyböjti szent idő, nem csak a testi önmegtagadás, böjtölés időszaka, hanem egész életünk átformálásának ideje is. A kísértő, éberen lesi, hogyan ragadhat el bennünket, és mi saját erőnkből nem vagyunk képesek ellenállni.

Isten jelenlétének gyakorlása

Gondoljatok az Istenre, hogy ő is mindig gondoljon rátok. Ha az Isten gondol rátok, megment benneteket és megkaptok minden jót. Ne feledkezzetek meg Róla szétszórtságotok miatt, ha azt akarjátok, hogy Ő se felejtsen el titeket, kísértésetek órájában. A boldogságban maradjatok hűségesek Hozzá engedelmességetek által. Úgy számíthattok majd szavára, ha szükségben szenvedtek, és imátok meg fogja őrizni a jelenlétét. Színe előtt szüntelenül gondoljatok Rá, és szívetekben ne feledkezzetek meg Róla. Ha nem gyakoroljátok ezt, abba a veszélybe kerültök, hogy mindig messzebb és messzebb látjátok Őt, és határozatlanságotok következtében elveszítitek a Vele való biztos kapcsolatot. Aztán az állandó érintkezés Vele a bizalom magas fokára vezet. Az emberek állandó érintkezése testi jelenléttel történik. Az imában való elmélyülés és odaadás pedig az Istennel való állandó érintkezés.

Ha a bor ereje az erekben kering, az értelem elveszti azt a képességét, hogy meglássa a részleteket és megkülönböztesse a dolgokat. Ha az Istenre való emlékezés átjárja a lelket, akkor a lélekben eltűnik a földi dolgokra való emlékezés.

Aki minden pillanatban lelke bensejében elmélyül, az mély megismerésnek örvend. Aki gondolatait a bensőre koncentrálja, megőrzi a Szentlélek ragyogását. Aki a szétszórtságot megveti, meglátja az Urat lelke mélyén. Aki az Urat látni akarja, lelkét meg kell tisztítania az Istenre való állandó emlékezéssel. Így minden pillanatban értelmének fényében látni fogja az Urat. Amilyen a hal sorsa víz nélkül, olyan az értelem sorsa az Istenre való emlékezés nélkül, ha hagyja magát a világ emlékképeivel sodortatni.

Iz 1,10.16-20

Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomorra népe! Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet! Jöjjetek, és szálljunk perbe! — mondja az Úr. — Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek. Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.”
Mt 23,1-12

Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: ,,Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg — de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

2010. március 2., kedd Isten lantosai

Nem arról kell beszélnem, mekkora kegyelmeket kaptam időnként az Úrtól, hanem arról, hogy általában a nekem tetszővel ellentéteset teszem. Követem a számomra kijelölt tervet, nem mert olyan elbűvölő, hanem mert ezt kell tennem a Szeretetért.

„De atya, lehet színészkedni Isten előtt? Nem képmutatás ez?” Légy nyugodt: elérkezett a pillanat, hogy az isteni nézők előtt mutasd be ember alkotta színdarabodat. Légy erős, mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek nézi játékodat! Tégy mindent Isten iránti szeretetből, hogy tetszésükre legyél, még ha áldozatot kíván is!

Milyen szép Isten lantosának lenni! Milyen nagyszerű a Szeretetnek komédiázni, áldozatot hozni anélkül, hogy személyes megelégedettségünket keresnénk. Csak az Atyaisten tetszésére, aki játszik velünk! Állj az Úr elé, és valld meg neki: „Nincs semmi kedvem megtenni ezt a dolgot, mégis fölajánlom Neked.” Aztán tedd meg szívből, még ha mindezt színjátéknak is gondolod.

Áldott színjáték! Biztosítalak, hogy nem képmutatás, mert a képmutatóknak színlelésükhöz emberi közönségre van szükségük.

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer

2010. március 2. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
“Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek oket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sot
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák oket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a fohelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az elso székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a fotereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
oket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Jézus eros kritikáját az váltja ki a farizeusokról és írástudókról, hogy
tanításuk nem egyezett meg cselekedeteikkel. Másokat ugyan arra
buzdítottak, hogy pontosan tartsák meg a mózesi törvényeket, ok azonban e
parancsokat sokszor kijátszották és semmibe vették azok mélyebb szándékát.
Vallásosságuk tehát inkább külsodleges volt, miközben szívük szándékai
messze jártak Isten akaratától. Jézus szavaiból és cselekedeteibol
egyaránt Isten szeretete sugárzott és az Atyának való engedelmességbol
fakadtak. Ugyanezt a lelkületet kéri követoitol is. Hamis
vallásosságunkkal Isten sosem tudnánk megtéveszteni, hiszen o ismeri
lelkünk érzéseit, szándékainkat. Ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot az
irgalmas Isten jelenlétérol, hanem cselekedeteink is legyenek követésre
méltóak!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Nehéz a keresztem…
Nehéz a keresztem, megváltó Krisztusom,
De amit rám mértél szívesen hordozom.
Szívembol szeretlek, ha meg is látogatsz.
Eléd térdelek, bár milyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy – mégis összerogytál,
Én ezerszer kisebb porszem a pornál.
Viszem a keresztem – csak erot adj hozzá,
Ha Neked úgy tetszik, – váljak áldozattá.
Minden bunömet, bocsásd meg nekem,
Hogy a másvilágra tisztám érkezhessem.
Légy irgalmas hozzám, mennynek, földnek Ura,
Könyörögj érettem, Jézusnak szent Anyja.