Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 3, 2010 havi archívum

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 3. Fejezet

1. ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, akiknek szemei előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mint a keresztre feszítettet?
2. csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok a Szellemet, vagy hit(hűség) hallá-sából?
3. ilyen oktalanok vagytok? hogy amit Szellemben kezdtetek, most (hús)testben végzitek?
4. Ily sokat szenvedtek hiába – ha ugyan hiába.
5. Aki tehát adja nektek a Szellemet, és hatóerőket munkál bennetek a törvény műveléséből teszi vagy hit(hűség) hallásából?
6. Amint Ábrahám hitt az Istennek, és ezt beszámították neki megigazulásul (igazzá nyilvánítására szol-gált),
7. vegyétek tudomásul tehát, hogy akik hit(hűség)ből valók, azok Ábrahám fiai,
8. mivel pedig az írás előre látta, hogy hit(hűség)ból igazítja meg a nemzeteket az Isten, előre hirdette az örömhírt (evangéliumot) Ábrahámnak, hogy: áldást kapnak benned mind a nemzetek.
9. Úgyhogy a hithűségből valók kapnak áldást a hithű Ábrahámmal együtt,
10. mert azok, amennyiben a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva, hogy átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amelyet megírtak a törvény könyv(tekercs)ében, hogy tegye azokat,
11. hogy pedig a törvényben senki nem igazul meg az Istennél, az nyilvánvaló, mivelhogy az igazságos hit-hűségből él,
12. a törvény pedig nem hithűségből van, hanem: aki teszi azokat, élni fog bennük.
13. Krisztus titeket megváltott (visszavásárolt) a törvény átkából, amikor átokká lett érettünk, mivelhogy meg van írva: átkozott mindenki, aki (száraz)fán függ,
14. azért szállt az Ábrahám áldása a nemzetekre Jézus Krisztusban, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük a hit-hűség által,
15. testvérek, ember módjára szólok: még az ember által érvényesített szövetségkötést sem hatálytalaníthatja senki, sem hozzá nem toldhat,
16. az ígéretek pedig Ábrahámnak és magvának lettek kijelentve, nem azt mondja: és magvaidnak, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről; és a te magodnak, aki a Krisztus,
17. ezt mondom tehát: a szövetségkötést, amelyet Isten előzőleg hitelesítve adott Krisztusra vonatkozólag, a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis nem fosztja meg hatályától az ígéretet,
18. mert ha a törvényből van a sorsrész, akkor többé nem is ígéretből. De Ábrahámnak ígéret alapján ajándé-kozta az Isten.
19. Mi tehát a törvény? A törvényszegések miatt toldották az ígérethez, amíg eljön a Mag (leszármazott), Akinek az ígéret szólt angyalok által lett elrendelve közbenjáró kezében,
20. Közbenjáró pedig nem eggyé, Isten pedig egy,
21. ellene szól a törvény tehát az Isten ígéreteinek? Szó sem lehet róla. (Távol legyen!) Mert ha olyan tör-vényt adtak volna, mely képes megeleveníteni, (akkor) tényleg a törvényből volna a megigazulás,
22. de az írás mindenkit a bűn alá zárt, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hithűség alapján adassék a hithűeknek.
23. Mielőtt azonban a hithűség eljött, törvény alatt őriztettünk, összezárva a hithűség számára, amelynek kijelentése a jövőre várt.
24. így lett a törvény a Krisztusba vezető nevelőnkké (mesterünkké) azért, hogy hithűségből igazuljunk meg,
25. eljött pedig a hithűség és így többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.
26. Mert mind(nyájan) Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban vetett hithűség által,
27. mert ahányan csak a Krisztusba be lettetek merítve, Krisztust öltöttétek magatokra,
28. nincs többet zsidó, sem pedig görög, sem rabszolga, sem pedig szabad, sem férfi, sem nő, mert mind(nyájan) egyek vagytok Krisztus Jézusban.
29. Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, az ígéret szerint (vonalán) sorsrészesek.

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 2. Fejezet

1. azután, tizennégy év múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vittem Tituszt is,
2. kijelentés következtében mentem föl és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet hírnökként hirdetek a nemzetek között, a tekintélyeseknek pedig külön, nehogy valamiképpen hiábavalóvá váljék futásom,
3. de még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette (senki) körülmetélésre, noha görög volt,
4. a belopakodott ál-testvérek miatt sem, akik alattomban jöttek be, hogy kikémkedjék a szabadságunkat, amelyet kaptunk Krisztus Jézusban, és hogy minket leigázzanak (rabszolgaságba taszítsanak),
5. akiknek egy órára sem adtuk meg még az alárendeltségünk látszatát sem, hogy az evangélium va-ló(igaz)sága megmaradjon számotokra.
6. Azoktól pedig akiket tekintélyeseknek tartanak, bármilyenek voltak is egykor, semmit sem számít, az Isten nem személyválogató, mert a tekintély birtokosai semmit sem róttak rám,
7. hanem ellenkezőleg, látták, hogy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek kö-zött, ahogy Péter a körülmetéltek között,
8. mert Aki erőt adott Péternek, mint a körülmetéltség apostolságára együttmunkálkodott bennem is a nem-zetek között,
9. és amikor felismerte a nekem adott kegyelmet Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösségvállalás jobbját nyújtották nekem és Barnabásnak (azért), hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez,
10. csak legyen gondunk a (koldus)szegényekre, amit igyekeztem is meglenni.
11. Amikor pedig eljött Kéfás (Péter) Antiókhiába szembeszálltam vele, (szemtől-szembe ellenálltam neki), mivelhogy rászolgált a feddésre,
12. mert mielőtt néhányan odajöttek volna Jakabtól, a nemzetekből valókkal együtt evett, de amikor megér-keztek, visszahúzódott, és különvált (elkülönítette magát) tőlük, mert félt a körülmetéltektől,
13. és együtt kétszínűsködött vele a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta a kétszínűsködés-be,
14. de amikor megláttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium való(igaz)ságához képest, ezt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt: ha te zsidó létedre nemzetbeli mód(já)ra és nem zsidó módon élsz, hogyan kényszeríted a nemzetbelieket, hogy zsidó szokás szerint éljenek?
15. mi természettől fogva zsidók vagyunk és nem nemzetekből való vétkezők (céltévesztettek),
16. tudjuk, hogy nem igazul meg (lesz igazzá) egy ember sem a törvény tetteiből, hanem csak Krisztus Jézus hithűsége által, mi is Krisztus Jézusban vagyunk hithűek, (azért), hogy igazzá váljunk Krisztus hithűsé-géből és nem a törvény tetteiből, mivelhogy a törvény tetteiből nem igazul meg egy (hús)test sem,
17. ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is vétkeseknek találtatunk, akkor Krisz-tus a bűn szolgája? Szó sincs róla!
18. Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok,
19. mert én a törvény által meghaltam a törvény számára, (azért), hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztrefeszítettek,
20. élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem, amit pedig most (hús)testben élek, hit(hűség)ben élem az Isten Fia számára, Aki szeret engem és önmagát adta ér(et)tem.
21. Nem utasítom vissza Isten kegyelmét, mert ha törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg,

PÁL LEVELE A GALATÁKHOZ 1. Fejezet

1. Pál apostol nem emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki életrekeltette Őt a halottak közül,
2. és a velem együtt lévő testvérek mind a Galácia (kihívott) gyülekezetei (eklézsiái) számára.
3. Kegyelem nektek és béke az Atya Istentől és Urunk Jézus Krisztustól,
4. aki önmagát adta a bűneinkért, hogy így kiemeljen minket a jelenvaló .gonosz korszakból (aionbó) a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint,
5. akinek dicsőség a korszakoknak a korszakaiba nyúlóan (aionok aionaiba). Ámen.
6. Csodálkozom, hogy ily gyorsan átpártoltatok attól, aki elhívott titeket Krisztus kegyelmében egy másféle evangéliumba,
7. holott nincs más, hanem némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát,
8. de ha mi, vagy égből jövő angyal evangélizál azonkívül, amit mi hirdettünk örömhírként nektek, legyen átkozott,
9. ahogyan előbb beszéltünk, és jelenleg is ismét mondom, ha valaki nektek más örömhírt hirdet amellett, amit elfogadtatok, átkozott legyen!
10. mert jelenleg embereket vagy Istent akarom megnyerni? vagy emberek tetszését keresem? ha még em-bernek tetszelegnék. Krisztus rabszolgája nem volnék,
11. mert tudtul adom nektek testvérek, hogy az általam hirdetett örömhír (evangélium) nem embertől való,
12. mert én nem embertől kaptam, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által,
13. mert hallottatok az én viselkedésemről egykor a zsidóságban, hogy szerfelett üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és pusztítottam azt
14. és felülmúltam a zsidóságban sok fajtámbeli kortársamat, felettébb vakbuzgó követője voltam az atyai hagyományoknak,
15. de amikor tetszett Annak (az Istennek), aki kiválasztott (kiszemelt) engem anyám méhétől fogva és elhí-vott az O kegyelme által,
16. hogy kijelentse a Fiát bennem, (azért) hogy örömhírként hirdessem Ót a nemzetek között, mindjárt nem vetettem alá magam (hús) testnek és vérnek,
17. sem nem mentem el Jeruzsálembe, apostol elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba,
18. azután három év múltán felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig,
19. mást az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét,
20. amiket pedig írok nektek, lám! az Isten előtt mondom, hogy nem hazudom,
21. azután elmentem Szíria és Kilikia vidékeire,
22. de ismeretlen voltam arcra nézve Júdea Krisztusban hívő (kihívott) gyülekezetei előtt,
23. hanem csak hallották, hogy: aki minket egykor üldözött, most örömhírként hirdeti a hithűséget, amelynek egykor romlására tört,
24. és dicsőítették bennem az Istent (azért, amit bennem végzett),

2010. március 3., szerda Törékenység elbátortalanodás nélkül

Nyilvánvalóan szükséges, hogy szünet nélkül, erős hittel és alázattal könyörögjünk: „Uram, ne bízz bennem. Én viszont igen, rád bízom magam!” Lélekben előre átélve a szeretetet, együttérzést és gyöngédséget, amellyel Jézus Krisztus tekint ránk – mert ő nem hagy el minket – a maga teljes mélységében megértjük az Apostol szavait: „az erő a gyöngeségben nyilvánul meg” (2Kor 12,9). Az Úrban bízva gyöngeségünk ellenére – sőt gyöngeségünkkel – leszünk hűségesek Mennyei Atyánkhoz. Így fog fölragyogni az Ő ereje, és lesz támaszunk törékenységünkben.

Ha azt veszed észre, hogy – bármilyen okból – nem vagy képes erre, mondd neki: „Uram, bízom Benned, Rád hagyatkozom, csak segíts gyöngeségemben!”

Bizalommal telve ismételd neki: „Tekints rám, Jézus, piszkos rongydarab vagyok, nagyon elszomorító ahogy eddig éltem, nem érdemlem meg, hogy fiad legyek”. Mondd ezt neki, és mondd el neki sokszor.

Nemsokára hallani fogod az Ő hangját, amint azt mondja: „Ne félj!” – vagy „Kelj föl és járj!”

Szent Josemaría Escrivá de Balaguer

2010. március 3. Nagyböjt, 2. hét, szerda A nap liturgikus színe: lila

„odaadja életét váltságul sokakért”. Egyetlen üdvözítő van, Jézus Krisztus, a megváltottak száma azonban határtalan. János és Jakab édesanyja szeretné, ha fiai mind szorosabban Jézushoz tartoznának. Ennek útja a szolgálat – válaszolja Jézus. Aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája. Nagy gyakorlótér erre a hétköznapi élet, a család, az Egyház, a munkahely.

A törvényben, az engeszteléshez hozzá tartozott a véráldozat. Az engesztelés alapfeltétele pedig az őszinte alázat, amikor feltétel nélkül tudjuk életünket a gondviselő Isten kezére bízni.

Szabó Lőrinc: Párbeszéd

Félek Atyám – úgy zúgnak a harangok!
fiatal tükrömet rontja az árny is, a fény is!
Ne félj fiam – téged hívnak a harangok
te vagy a tükör, te vagy az árny is, a fény is.
Mit ér az ember, mit a vágy, meg az önvád,
mit ér törékeny szavam az őrült viharban?…
Ne félj fiam – az a kín, az a vágy, az az önvád
téged tisztít örök-kék égbolttá a viharban!

Jer 18,18-20

Ezt mondták: ,,Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!” Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!
Mt 20,17-28

Amikor Jézus fölment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé. Az úton azt mondta nekik: “Íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.” Akkor Zebedeus fiainak anyja odament hozzá a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: ,,Mit kívánsz?” Az így válaszolt: ,,Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.” Jézus ezt válaszolta: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: ,,Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: ,,A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.” Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: ,,Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

2010. március 3. – Szerda

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és
bizalmasan közölte velük: “Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát
a fopapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják
a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de
harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak)
anyja, fiaival együtt, és leborult elotte, hogy kérjen valamit. Jézus
megkérdezte tole: “Mit kívánsz?” O azt felelte: “Intézd úgy, (Uram,) hogy
az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik
pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: “Nem tudjátok, hogy mit
kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem
ki kell innom?” “Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: “A
szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön
mellettem jobb és bal felol, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott,
akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a
testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta oket, és így szólt
hozzájuk: “Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezeto
emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így
legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki elso
akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki
szolgáljanak, hanem hogy o szolgáljon másoknak, és odaadja életét
váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28

Elmélkedés:

Jézus a rá váró szenvedésrol és halálról beszél apostolainak, akik nem
értik ezeket a szavakat. Foként azt nem érthetik, hogy ha mesterük elore
látja, hogy milyen sors vár rá, akkor miért mennek mégis Jeruzsálembe,
miért nem próbálják elkerülni azt. Nem értik még, hogy a szenvedésnek és a
halálnak a vállalása Jézus részérol szolgálat, a mennyei Atyának tett
szolgálat, a mi megváltásunk érdekében vállalt szolgálat. Az apostolok
értetlenségét jelzi, hogy ezt követoen versengés alakul ki köztük. Ez jó
alkalmat ad Jézusnak arra, hogy a szolgálatra, a szolgálat szellemére
nevelje oket. Krisztus szolgálatához hasonlóan a mi szolgálatunk is legyen
szabad!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s
drága véred buneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre,
egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig
méltass általa, hogy – bár bunös vagyok – dicsoséged jobbján állhassak
szeplotelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!
Alexandriai Szent Cirill

3. szerda

Jer 18,18-20; Zs 30; Mt 20,17-28
Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad szerint!

Jer 18,18-20

Ezt mondták: ,,Jöjjetek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jöjjetek, verjük őt meg nyelvvel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!’ Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenfeleim hangját! Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért, hogy vermet ástak lelkemnek? Emlékezz rá, hogy színed előtt álltam, hogy javukra szóljak, hogy elfordítsam haragodat róluk!

Zs 30

A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.’ Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!’ Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Mt 20,17-28

Amikor Jézus fölment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé. Az úton azt mondta nekik: ,,Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.’ Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Jézus megkérdezte: ,,Mit kívánsz?’ Az így válaszolt: ,,Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.’ Jézus ezt válaszolta: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?’ Azt felelték neki: ,,Tudunk!’ Ő erre azt mondta nekik: ,,A kelyhemből ugyan inni fogtok, de azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké, akiknek Atyám készítette.’ Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: ,,Tudjátok, hogy azok, akik a nemzetek fejedelmei, azok uralkodnak rajtuk, és akik nagyok, azok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok, és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.’