Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 13, 2010 havi archívum

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 3. Fejezet

1. Azért szent testvérek, akiknek égi elhívás jutott osztályrészül, figyeljetek a hitvallásunk apostolára és főpapjára. Jézusra,
2. aki hű volt ahhoz, aki Őt azzá tette, mint Mózes is az egész házában,
3. mert Őt több dicsőségre tartották méltónak mint Mózest, amennyiben több becsülete van annak, aki a házat építette, a háznál magánál,
4. mert minden házat épít valaki, aki pedig a mindenséget alkotta, az Isten az.
5. Mózes is hű volt ugyan az ő házában, mint (megbízott) szolga (cseléd) tanú(bizony)ságul annak, amit hirdetnie kellett,
6. de Krisztus mint Fiú áll a maga háza élén, az ő háza mi vagyunk, ha bátorságunkat és a reménység di-csekvését mindvégig szilárdan megtartjuk,
7. ezért amint a Szent Szellem mondja: ma ha az Ő hangját halljátok,
8. nehogy megkeményítsétek a szíveiteket, mint az elkeseredéskor, a megpróbáltatás napján a pusztában,
9. ahol atyáitok próbára tettek engem és megkísértettek, bár látták az én munkáimat
10. negyven esztendeig, azért megundorodtam ettől a nemzedéktől és azt mondtam: mindig tévelyegnek szívükben, nem ismerték meg az utaimat,
11. úgyhogy megesküdtem a haragomban, nem mennek be az én nyugalmamba.
12. Vigyázzatok testvérek, nehogy legyen valakiben köztetek hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy elszakad-jon az élő Istentől,
13. hanem bátorítsátok egymást minden nap, amíg azt „má”-nak hívják, hogy meg ne keményítsen valakit közületek a bűnnek csalárdsága,
14. mert részestársai lettünk Krisztusnak, ha ugyan a kezdeti bizalmi alapon mindvégig szilárdan megmara-dunk (kitartunk).
15. Mert amikor ezt mondják: ma, ha az ő hangját halljátok, nehogy megkeményítsétek szíveiteket mint az elkeseredéskor,
16. mert kik keseredtek el, amikor ezt hallották? nemde mindazok, akik kijöttek Egyiptomból Mózes által?
17. kikre haragudott meg pedig negyven esztendeig? nemde azokra, akik vétkeztek, akiknek (holt)testei el-hullottak a pusztában?
18. kiknek esküdött meg pedig, hogy nem mennek be a nyugalmába, ha nem az engedetleneknek?
19. és látjuk, hogy nem voltak képesek bemenni a hitetlenségük (hűtlenségük) miatt.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 2. Fejezet

1. Ezért kell annál inkább figyelnünk arra, amit hallottunk, nehogy valaha elsodródjunk,
2. mert ha az angyalok által szólt Ige szilárdnak bizonyult, és minden áthágás és engedetlenség elvette jogos büntetését,
3. hogyan menekülhetnénk meg mi, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? amely akkor vette kezdetét, amikor az Úr szólt, azok, akik hallották, számunkra megerősítették ezt,
4. az Isten pedig tanú(bizony )ságot tett mellettük csodajelekkel és sokféle erőmegnyilvánulásokkal, és a Szent Szellem osztogatta közléseivel akarata szerint,
5. mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földkerekséget, amelyről szólunk,
6. valahol valaki pedig tanú(bizony)ságot tett, ezt mondta: mi az ember, hogy megemlékezel róla? vagy az ember fia, hogy rája tekintesz?
7. kissé tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és megbecsüléssel koszorúztad meg,
8. mindeneket lábai alá vetettél, mert azzal, hogy alávetett neki mindent, semmit sem hagyott neki alávetet-lenül, most pedig még nem látjuk, hogy a mindenség az Ő uralma alatt áll,
9. aki pedig kevéssel lett kisebb az angyaloknál, azt a Jézust látjuk, hogy a halál elszenvedéséért a dicsőség és a megbecsülés koszorúját nyerte el azért, hogy Isten kegyelméből mindnyájunkért megízlelte a halált,
10. mert illő volt, hogy akiért van a mindenség és aki által lett a mindenség, aki sok fiakat elvezet a dicső-ségbe, az üdvösség szerzőjét szenvedések által vigye végcélba,
11. mert aki megszentel és akiket megszentelt, egyből vannak mind, ezért nem szégyenli őket testvéreinek hívni,
12. ezt mondva: hírül adom a te nevedet az én testvéreimnek, a gyülekezetben (eklézsiában) dicsénekkel dicsőítlek téged,
13. és ismét: bizodalmam lesz benne, és ismét: lásd itt vagyok én és a gyermekek, akiket nekem adott az Isten,
14. minthogy tehát a gyermekeknek közös a vérük és a (hús)testük, Ő is hasonlóan részt kapott belőle, (azért) hogy a halál által hatástalanná tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudnillik az ördögöt,
15. és felszabadítsa azokat, akiket a halálfélelem miatt életükön át mindig rabszolgaságban tartott,
16. mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel,
17. ezért kellett minden tekintetben a testvérekhez hasonlóvá lennie, hogy könyörülő (irgalmas) és Istenhez hű főpap lehessen a nép vétkeinek kiengesztelésére,
18. mert amiben maga is megpróbáltatást szenvedett, abban képes a kísértésben levőkön (megpróbáltatással küzdőkön) segíteni.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 1. Fejezet

1. Miután az Isten sok részben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták útján,
2. ezekben az utolsó napokban szólt hozzánk a Fiúban, akit mindennek sorsrészesévé rendelt, aki által a világkorszakokat is alkotta,
3. aki az Ő dicsőségének visszasugárzása és lényének képmása (metszeti képe), aki hordozza (tartja fenn) a mindenséget hatalma beszédével, tisztulást szerzett a vétkekből, leült a Felség jobbján a magasságban,
4. annyival lett különb az angyaloknál, amennyivel náluk kiválóbb nevet kapott osztályrészül,
5. mert melyik angyalnak mondta valaha: Fiam vagy te, én ma nemzettelek téged? és ismét: én leszek neki Atyja és ő lesz nekem Fiammá.
6. Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, ezt mondja: és imádják Őt Isten minden angyalai
7. és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává,
8. a Fiúhoz pedig: a trónod, ó Isten a korszakok korszakaiba (az aion, aionaiba) áll, és az egyenesség pálcá-ja a királyságod pálcája,
9. az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened az ujjongás olajával részestársaid fölé
10. és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeid munkái az egek,
11. ezek elmúlnak, Te pedig megmaradsz és mindenek mint a ruha elavulnak,
12. és mint körülvetőt összegöngyölíted és mint (egy) ruha elváltoznak, Te pedig ugyanaz vagy és éveid nem fogynak el.
13. Melyik angyalnak mondta valaha is: ülj a jobbomra, míg (oda)teszem ellenségeidet lábaid zsámolyává?
14. avagy nem mind papilag szolgáló szellemek-é, akiket diakóniai szolgálatra küldtek el azokért, akik ré-szesei lesznek az üdvösségnek?

2010. március 13. Nagyböjt, 3. hét, szombat A nap liturgikus színe: lila

Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják. A farizeus bővelkedett a külsőséges vallási megnyilatkozásokban, de szíve tele volt gőggel. Önteltségébe zárkózva képtelen volt befogadni Isten nagyszerű ajándékát, a megbocsátást. A vámos alázatos szívvel elismerte bűneit. Jézus róla mondja, hogy megigazultan távozott.

Oz 6, 1-6
Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz!
Lk 18, 9-14
Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek!

Forrás: Bárdosy Éva

1. Hogy napkeltétől napnyugtáig a színed előtt éljünk, és estére sikerüljön jobban megismernünk téged, hallgass meg, Urunk!
2. Formáld az egyházat olyan templommá, ahol vezetőink minden hátsó szándéktól tisztán, elöl járnak a vámos alázatos imádságának gyakorlásában! Hallgass meg, Urunk!
3. Bocsásd meg, hogy már a megismert igazsággal tusakodva annyiszor akartunk mégis a farizeus imádságával állni eléd. Válts meg, szabadíts meg a gőgtől, vallásos teljesítményeink gőgjétől is! Hallgass meg, Urunk!
4. Teremts bennünk tiszta szívet, amely mentes a farizeusi lelkülettől, főként, amikor imádkozunk, hallgass meg, Urunk!
5. Köszönöm, hogy éppen olyan vagyok, mint a többi ember. Éppolyan hiú, anyagias, körülményes és nehezen elviselhető, mint akiket el szoktam ítélni. Hogy mindnyájan egészen őszintén kérhessük: irgalmazz nekem, bűnösnek! Hallgass meg, Urunk!
6. Add, hogy ma valamennyien megigazultan mehessünk ki a templomból! Hallgass meg, Urunk!

Jézus példabeszédében, a farizeus és a vámos közül az igazi vallásosságot a vámos képviselte. Ő nem dicsekedett Isten előtt semmivel, sőt még mentséget sem keresett gyarlóságaira, bűneire. Ellenkezőleg, alázatosan beismerte ezeket, és bízott Isten irgalmas jóságában. Őszinteség, alázatosság, bűnbánat és bizalom – ezek a keresztény ember nagyon fontos jellemzői. A nagyböjti idő ezek megszerzésének ideje

forrás: Magvető lista 2000

Összecseng a próféta felszólítása és a vámos sóhaja. Az Úrhoz való visszatérés kezdete a bűnbánat. Nagyböjt ideje alkalom az Úrhoz való visszatérésre. A vámos alázatával szeretnénk mi is Isten elé lépni. Meghallottuk hívó szavát – térjetek vissza hozzám – és elindulunk a hozzá vezető úton.

Nem áldozatot, hanem Isten ismeretet, Isten szeretetet vár tőlünk Istenünk. A nagyböjti szent időben erősödjék hát ismeretünk, erősödjék szeretetünk azáltal, hogy emlékezünk Isten nagy tetteire.

A nagyböjt félideje számvetésre késztethet. Mit tudtam megtenni. Lesz-e holnap, az öröm vasárnapján örülnivalóm.

Fülöp Ákos /satya/ RM
sárisápi plébános

forrás: Magvető lista 2001

Lk 18,9-14 “… Némely elbizakodott embernek…”

Elbizakodott. Ha ennek a szónak az értelmét keressük az evangéliumi szóhasználaton kívül, ilyesmi juthat eszünkbe: (velem fordult elő) Gyermekkoromban, amikor még nem, vagy alig tudtam kerékpározni, egy rokonomnál voltunk vendégségben Budapesten a Kiscelli kastély környékén (Óbuda, Tábor-hegy lába, a Margit Kórház fölött). Ott ereszkedik le igencsak meredeken a Doberdó út. Összeverődve néhány rokon gyerekkel, előkerült egy kerékpár. Én is, én is! – Tudsz kerekezni? – kérdi egy idősebb fiú. – Persze! – lódítottam. Aztán megindult a kerékpár a lejtőn… (Szerencsére jött egy kanyar, s a kanyarban bokrok voltak…)
Valami ilyen az elbizakodottság. Elnézést a kifejezésért: mindig pofára-esés a vége!

Seidl Ambrus plébános

forrás: nagyböjti lista (2000)

Wislawa Szymborska:
A negatív önértékelés dicsérete

Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb
harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret

(Kerényi Grácia fordítása)

Oz 6,1-6

Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: ,,Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket. Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.” Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat. Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
Lk 18,9-14

Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”

2010. március 13., szombat A bűn „arca”

Jézusnak, hogy visszaadhassa az embernek az Atya arcát, nemcsak az ember arcát kellett magára öltenie, hanem a bűn „arcát” is: „Ő [az Atya] azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága legyünk” (2Kor 5,21).

Sohasem szűnünk meg kutatni ennek a misztériumnak a felfoghatatlan mélységét. A paradoxon a maga teljes élességével abban a fájdalommal teli, sőt látszólag elkeseredett kiáltásban nyilvánul meg, melyet Jézus hallat a Kereszten: „Eloi, Eloi, lamma szabaktáni? Ez annyit jelent: Istenem, Istenem, mért hagytál el engem?” (Mk 15,34). Elképzelhető-e ennél nagyobb gyötrelem, sűrűbb homály?

II. János Pál: Novo millennio ineunte 25.

2010. március 13. – Szombat

Abban az idoben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották,
másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: “Két ember
fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A
farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan,
házasságtöro, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet
adok mindenbol, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy
irgalmas nekem, bunösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza,
amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki
pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Lk 18,9-14

Elmélkedés:

Az öndicséret sem az embereknek, sem Istennek nem tetszik. Ha valakinek
vannak kiváló erényei és jó tulajdonságai, akkor sem érdemes ezekkel
dicsekedni, mert sok esetben nem elismerést váltanak ki másokból, hanem
ellenszenvet. Isten elott pedig még inkább vigyáznunk kell, mert vajon mit
tekinthetünk a magunk érdemének? Az önteltséget és az elbizakodottságot
nem Krisztustól tanuljuk, hiszen o az alázatosságra és az engedelmességre
adott példát nekünk. Semmit sem ér, ha magunkat dicsérve állunk Isten elé.
Ha viszont bunbánattal hajlunk meg elotte, irgalmas szeretete felemel
minket.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Halld meg, jóságos Alkotó
Könyörgésünk síró szavát,
Mellyel hozzád fohászkodunk
E negyvennapos böjtön át.

A szívek vizsgálója vagy,
Gyengéinket jól ismered:
Kik hozzád térnek, add nekik
A bocsánat kegyelmeit.

Bunünk tenger, de kegyesen
Vedd, aki vallomást teszen,
Nevednek dicsoségéért
Adj a betegnek enyhülést.

Engedd, hogy testünk törje meg
Az üdvös megtartóztatás,
Hogy immár a böjtös szívek
Bunt többé ne éhezzenek.

Boldog Háromság, tedd meg ezt,
Egyszeru Egység, add meg ezt,
Hogy hozzon bo gyümölcsöket
Tieidnek a böjtölés.
Nagy Szent Gergely pápa nagyböjti himnusza

13. szombat

Oz 6,1-6; Zs 50; Lk 18,9-14
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!

Oz 6,1-6

Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: ?,,Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz, Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket. Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.?” Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat. Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.

Zs 50

A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

Lk 18,9-14

Azoknak pedig, akik elbizakodtak, mert azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: ,,Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ?,,Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből.?” A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ?,,Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!?” Mondom nektek: ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.’