Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 15, 2010 havi archívum

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 9. Fejezet

1. Megvolt ugyan az előzőnek is a maga istentiszteleti rendje és a világi szentélye,
2. mert egy sátort szereltek fel; az első részben a mécstartó, és az asztal és a kenyerek kitétele: ezt nevezték szentélynek,
3. a második függöny mögött pedig a szentek szentjének nevezett sátor(rész),
4. ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, mindenfelől arannyal borítva, ebben a mannát tartalmazó aranykorsó és az Áron kivirágzott vesszeje és a szövetség táblái,
5. fölötte pedig a dicsőség kerubjai beárnyékolták az engesztelő fedelet, ezekről pedig most nem szükséges részletesen szólni.
6. Amióta pedig ezeket így elrendezték, az első sátorrészben mindenkor bemennek a papok, akik az isten-tiszteletet végzik,
7. a másodikba pedig egyszer egy évben egyedül a főpap, de nem vér nélkül, amelyet áldozatul visz, ame-lyet magáért és a nép (tudatlanságból elkövetett) tévedéseiért,
8. azt jelezte ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg (nem lett nyilvánossá) a szentély útja, amíg az első sátor még fennáll,
9. amely példázat (utalás) a jelen időszakra, amelyben olyan ajándékokat és áldozatokat visznek, amelyek lelkiismeretében nem képesek végcélba vinni az istentisztelet végzőt,
10. ezek csak ételekre és italokra és különböző bemerítésekre vonatkozó (hús)testi megigazító rendszabály-okból állnak, amelyek csak a helyes elrendezés időszakáig tartanak.
11. Krisztus pedig a jövendő javak főpapjaként jelent meg, a nagyobb és bevégzettebb sátoron át, amelyet nem (ember)kéz csinált, vagyis nem ebből a teremtésből való,
12. nem a kecskebakok és borjak vérén keresztül, hanem saját vérén át ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és korszakra szóló, megváltást hozott (szerzett),
13. mert ha a kecskebakok és bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel úgy, hogy a (hús)test vonalán megtisztulást szerez,
14. mennyivel inkább a Krisztus vére, aki a korszakos (aioni) Szellem által önmagát vitte hibátlan áldozatul az Istennek, megtisztítja a lelkiismereteteket, a halott tettektől, hogy szolgáljanak az élő Istennek,
15. és ezért az új szövetség közbenjárója, mert miután halála az első szövetség alatt elkövetett kihágások megváltására megtörtént, az elhívottak elnyerjék a korszakra szóló sorsrészesedés ígéretét,
16. mert ahol végrendelet van, ott be kell következni a végrendelkező halálának,
17. mert a végrendelet a halál után jogerős, különben míg a végrendelkező él. nem érvényes,
18. innen van, hogy az első végrendelet sem volt beiktatva vér nélkül,
19. mert miután Mózes minden parancsot elmondott a törvény szerint az egész népnek, vette a borjak és kecskebakok vérét vízzel és skarlátvörös színű gyapjúval, és izsóppal meghintette a könyvtekercset, és a népet mind
20. és ezt mondta: ez a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra
21. és a sátrat és minden istentiszteleti eszközt hasonlóan meghintette,
22. és majdnem mindent vérben tisztítanak meg a törvény szerint és vérontás nélkül nincs megbocsátás,
23. szükséges tehát, hogy ha az ég(bel)i dolgok képmásai (előképei) így tisztulnak meg. akkor maguk az égen levő(dolgo)k pedig még jobb áldozatokkal, mint azok,
24. mert nem kézzel csinált szentélybe ment be Krisztus, amely a valódinak (csak) előképe, hanem magába az égbe, hogy most az Isten arca előtt érettünk megjelenjék,
25. nem is azért, hogy sokszor vigye önmagát áldozatul, mint ahogy a főpap bemegy a szentélybe évenként idegen vérrel,
26. mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ (alapjainak) levetése óta, de most egyszer jelent meg a korszakok (aionok) bevégződésén, hogy eltörölje a vétkeket áldozata által,
27. és amint ki van szabva az emberek számára, hogy egyszer meghaljanak, utána pedig az ítélet.
28. így a Krisztus is, egyszer vitetett áldozatul sokak vétkeinek el hordozására, másodszor vétkek nélkül jelenik meg azoknak, akik várják Őt üdvösségükre.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 8. Fejezet

1. Fő dolog pedig az elmondottakban az, hogy olyan főpapunk van, aki a Fölséges trónjának jobbján ül az egekben,
2. a szentély (papi)szolgálat végzője és az igazi sátoré, amelyet az Úr vert fel, nem ember,
3. mert minden főpap ajándékok és (véres)áldozatok bemutatására van rendelve, ezért szükséges, hogy ő is vigyen valamit áldozatul,
4. ha ő a földön volna, nem volna pap, mert vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be,
5. akik az égiek képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan az isteni utasítást kapta Mózes, amikor azon volt, hogy a sátrat bevégezze: mert meglásd – mondta – csinálj mindent azon minta szerint, amelyet (meg)mutattam neked a hegyen,
6. most pedig annyival kiválóbb (papi)szolgálatot kapott, amennyivel jobb szövetségnek közvetítője, amely jobb ígéretek alapján lett törvénnyé,
7. mert ha az első kifogástalan lett volna, a másodiknak nem kerestek volna helyet.
8. mert feddőleg mondja nekik: lám, napok jönnek, mondja az Úr, és az Izrael házával és Júda házával új szövetséget kötök (viszek végbe),
9. nem olyan szövetséget, amilyent az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéről, de mivel ők nem maradtak meg az én szövetség(em)ben, én sem tö-rődtem velük, mondja az Úr,
10. mivel ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok után – mondja az Úr, az én törvényemet az ő elméjükbe adom, és a szíveikbe írom fel azokat, és leszek nekik Istenükké és ők népemmé lesznek,
11. és senki sem fogja tanítani a polgártársát és a testvérét, ezt mondva: ismerd meg az Urat, mivelhogy mindenki ismerni fog engem köztük, kicsitől fogva a nagyig,
12. mivelhogy kiengesztelődöm igaz(ság)talanságaikért, és vétkeikre nem emlékszem többé,
13. azzal, hogy újat mond, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavult és megöregszik, közel van az enyészet-hez.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 7. Fejezet

1. mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahám elé ment, amikor a királyok leveréséből visszatérőben volt és megáldotta őt,
2. akinek tizedet adott mindenből Ábrahám, aki ha megmagyarázzuk, először az igazságosság királya, azu-tán pedig Sálem (béke) királya,
3. apa nélküli, anya nélküli, családfa nélküli (nemzetség-jegyzék nélküli), sem napjainak kezdete, sem éle-tének vége nincs, hasonlóan az Isten Fiához, pap marad megszakítás nélkül.
4. Nézzétek meg milyen nagy az, akinek az ősatya Ábrahám tizedet adott a zsákmány legjavából,
5. és azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, rendeletük van, hogy tizedet szedhetnek a néptől a törvény szerint, azaz a saját testvéreiktől, noha Ábrahám ágyékából származtak,
6. ő pedig Ábrahámtól szedett tizedet, aki nem az ő nemzetségükből származott, és azt akinek az ígéret szólt, megáldotta,
7. pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet,
8. és itt ugyan halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről tanú(bizony)ságot tesznek, hogy él,
9. és Ábrahámon keresztül úgyszólván a tizedszedő Lévi is tizedet adott,
10. mert még atyjának ágyékában volt, amikor Melkisédek találkozott vele,
11. ha tehát a végcélbajutás a lévitai papság által lenne, mert a nép az alatt kapta a törvényt, mi szükség vol-na még egy más papot támasztani a Melkisédek rendje szerint, akit nem Áron rendje szerint neveznek?
12. mert a papság megváltozásával szükségszerűen a törvény is megváltozik,
13. mert akiről ezeket mondjuk, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az (áldozati) oltárnál,
14. mert nyilvánvaló, hogy Júdából támadt a mi Urunk, amely törzsre vonatkozólag semmit sem szólt Mózes a papokról
15. és ez még sokkal nyilvánvalóbbá lesz, ha Melkisédekhez hasonlóan egy más pap áll elő,
16. aki nem a (hús)testi parancsolat törvénye szerint lett, hanem a felbonthatatlan élet hatóereje szerint,
17. mert így tesz tanú(bizony)ságot, hogy: Te pap vagy a (világ)korszakra a Melkisédek rendje szerint,
18. mert egy megelőző parancsolatot ugyan félretesznek hatástalansága és használhatatlansága miatt,
19. mert a törvény semmit nem vitt végcélba, de bevezetett egy jobb reménységet, amely által közeledhetünk az Istenhez.
20. és amennyiben ez nem eskü nélkül történt, mert azok ugyan eskü nélkül lettek papokká,
21. ez pedig esküvel az által, aki így szólt hozzá: megesküdött az Úr és nem bánja meg. Te pap vagy a kor-szakra,
22. eszerint is egy jobb szövetségnek lett kezese (jótállója) Jézus
23. és azok ugyan többen lettek papokká, mivel a halál megakadályozta, hogy hivatalban maradjanak,
24. de neki, mivel a korszakra megmarad másra át nem szálló papsága,
25. azért üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Istenhez, mindenkor él, hogy közbenjárjon értük,
26. mert ilyen pap illik hozzánk, szent és ártatlan, szeplőtelen, a vétkesektől elkülönített, és aki az egeknél magasabbra hatolt,
27. akinek nincs arra szüksége, mint a főpapoknak, hogy naponként először saját vétkeiért vigyen áldozatot, csak azután a népért, mert ezt egyszer megtette, amikor önmagát föláldozta,
28. mert a törvény embereket állít be főpapokul, akik erőtelenek, de az eskü szava, amely a törvény után lett, a Fiút, aki a (világ)korszakra (aionba) végcélba jutott.

2010. március 15. Nagyböjt, 4. hét, hétfő A nap liturgikus színe: lila

Jézus visszatér Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Most meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát. „menj, hited meggyógyított téged! Menj, a fiad él!” Mindazoknak örök életük van, akik hisznek Istenben, és az Ő Igéjében. Ezt bizonyítják a Jézus által végbevitt csodák. Egy új teremtés kezdődött el Jézus Krisztusban, amiről már Izaiás jövendölt: „Új eget és új földet teremtek.”

Új eget és új földet ígér a próféta. Az új ég és az új föld jézus Krisztusban jött el a világba. Azonban ez az új ég és új föld rejtetten van jelen. Rajtunk múlik, mennyire lesz látható. Nagyböjt alkalom arra, hogy megtisztítsuk szívünket, hogy bennünk alakuljon az új ég és új föld, és ezáltal a világ is közelebb jusson Istenhez.

forrás: nagyböjti lista (2000)

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

Iz 65,17-21

Mert íme, én új eget és új földet teremtek; az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek. De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké annak, amit teremtek; mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, népét pedig örömmé. Ujjongok majd Jeruzsálemben, és örvendezem népemben; nem hallatszik többé benne sírás hangja és kiáltás hangja. Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő, sem öreg, aki nem tölti be napjait; mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg századik évét, átkozottnak számít. Házakat építenek, és bennük laknak, szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.
Jn 4,43-54

Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is ott voltak. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. Erre Jézus azt mondta neki: ,,Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!” A királyi tisztviselő erre azt felelte: ,,Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!” Jézus azt mondta neki: ,,Menj, a fiad él!” Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: ,,Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.” Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: ,,A fiad él.” Hitt ő és egész házanépe. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.

2010. március 15., hétfő Megosztani Istennel a szenvedését

Egy órát sem tudtok virrasztani velem? – kérdezte Jézus a Getszemáni kertben. Ez épp az ellenkezője annak, amit a vallásos ember vár Istentől. Arra kaptunk meghívást, hogy osztozzunk Istennel a nélküle élő világ miatti fájdalmában.

Ezért valóban az Isten nélküli világban kell élnünk, és nem arra kell törekednünk, hogy ezt az istennélküliséget valahogyan vallásos módon elleplezzük vagy átértelmezzük.

Nem a vallásos cselekedetek tesznek kereszténnyé, hanem az Isten – e világban megélt – szenvedésében való részt vállalás.

A megtérés azt jelenti, hogy ne elsősorban a saját gyötrelmeinkkel, problémáinkkal, bűneinkkel, félelmeinkkel foglalkozzunk, hanem vágjunk neki Jézus Krisztussal a messiási események útjának, hiszen az Izajás könyvének 53. fejezetében leírtak most teljesednek be.

Dietrich Bonhoeffer

2010. március 15. – Hétfo

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midon Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ok is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselo, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: “Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A
királyi tisztviselo azonban így szólt: “Uram, jöjj, mielott meghalna a
fiam!” Jézus erre azt felelte: “Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tolük: “Melyik
órában lett jobban?” Ezt mondták: “Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: “Fiad él.”
Erre hitt o maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet muvelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

A nagyböjt folyamán olvasott evangéliumi történetek fokozatosan vezetnek
minket a hit útján, a feltámadásba vetett hit útján. Jézus csodái azt
jelzik az embereknek, hogy rendkívüli hatalommal, természetfeletti erovel
rendelkezik. Képes gyógyítani, képes megszüntetni mind a lelki, mind a
testi bajokat. Jézus képes arra, hogy halálos betegégben szenvedoket
meggyógyítson, ahogyan errol a mai örömhír beszámol. A tisztviselo és a
családja azt gondolja, hogy fia hamarosan meghal, de Jézus azzal
bátorítja, hogy él a fiú. S valóban, abban az órában fordul jobbra
állapota. Késobb majd Jézus halottakat támaszt fel, amely csodák szintén
elore jelzik a feltámadás titkát, s erosítik a hitet. Jézus cselekedeteit
tekintsük olyan jeleknek, amelyek a mi hitünket erosítik.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Legyen elottem, Uram, silány minden, ami mulandó, legyen kedves nekem, ami
örökké tartó. Legyen unalmas az öröm, mely Kívüled vár, semmit ne
kívánjak, ami Nélküled van. Teljék örömöm a munkában, mely Érted van,
legyen unalmas minden pihenés, mely Nélküled van. Add, Uram, hogy szívemet
Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent
föltételével állandóan tápláljam.

15. hétfő (Hofbauer Szent Kelemen)

Iz 65,17-21; Zs 29; Jn 4,43-54
Örvendjetek és vigadjatok mindörökké

Iz 65,17-21

Mert íme, én új eget és új földet teremtek; az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek. De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké annak, amit teremtek; mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem, népét pedig örömmé. Ujjongok majd Jeruzsálemben, és örvendezem népemben; nem hallatszik többé benne sírás hangja és kiáltás hangja. Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő, sem öreg, aki nem tölti be napjait; mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem éri meg századik évét, átkozottnak számít. Házakat építenek, és bennük laknak, szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.

Zs 29

Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’ Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!

Jn 4,43-54

Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, mégis, amikor Galileába ment, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is ott voltak. Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt. Erre Jézus azt mondta neki: ,,Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!’ A királyi tisztviselő erre azt felelte: ,,Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!’ Jézus azt mondta neki: ,,Menj, a fiad él!’ Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment. Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: ,,Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.’ Megértette ebből az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: ,,A fiad él.’ Hitt ő és egész házanépe. Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.