Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 16, 2010 havi archívum

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 13. Fejezet

1. A testvéri barátság maradjon meg,
2. a vendégkedvelésről nehogy elfelejtkezzetek, mert ezáltal némelyek tudtuk nélkül (rejtve maradva) an-gyalokat láttak vendégül.
3. emlékezzetek meg a foglyokról, mintha velük együtt ti is megkötözöttek lennétek, azokról, akiket a go-nosz gyötör, úgy, mint akik magatok is testben vagytok,
4. tiszteletre méltó legyen a házasság mindenkinél, és a házas ágy szeplőtelen, mert a cédákat és házasság-törőket megítéli az Isten.
5. (Ezüst)pénz-sóvárgás-mentes legyen a ti viselkedéstek, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő maga jelentette ki: semmiképpen sem hagylak el, sem nem hagylak cserben.
6. Úgyhogy bátran mondhatjuk: az Úr nekem segítőm, nem félek, mit tehet nekem ember?
7. emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik szólták nektek az Isten szavát, akiknek figyeljétek meg életútjuk végét, utánozzátok a hithűséget.
8. Jézus Krisztus tegnap és ma és a korszakokba (nyúlóan) is ugyan az.
9. Különféle és idegen tan(ítás)ok nehogy félrevezessenek titeket, mert eszményi kegyelemmel erősíteni meg a szívet, nem eledelekkel, amelyek nem használnak azoknak sem, akik ilyenekben forgolódnak.
10. Van áldozati oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban (papilag) szolgálnak,
11. mert amely állatok vérét beviszi a vétkekért a szentélybe a főpap, azoknak a testét elégetik a táboron kívül,
12. ezért Jézus is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett,
13. tehát menjünk ki mi is hozzá a táboron kívül, vállaljuk gyalázatát,
14. mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.
15. Általa tehát vigyük fel a dicséret áldozatát mindenkor az Istennek, az Ő nevéről hitvallást tevő ajkaknak gyümölcsét,
16. a jótékonyságról pedig és a közös adakozásról nehogy megfeledkezzetek, mert ilyen áldozatok tetszenek az Istennek.
17. Engedelmeskedjetek az elöljáróitoknak és alkalmazkodjatok hozzájuk, mert ők őrködnek lelkeitek fölött, mint számadók. Hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtozva, mert ez nem lenne előnyös néktek.
18. Imádkozzatok értünk, mert meg vagyunk győződve, hogy jó lelkiismeretünk van, mindenben eszményien akarunk forgolódni.
19. Főleg pedig azért kérlek, hogy ezt tegyétek, hogy gyorsabban visszakerüljek hozzátok.
20. A békességnek Istene pedig, aki felhozta a halottak közül a korszakos (aioni) szövetség vérével a juhok-nak nagy pásztorát, a mi Urunk Jézust,
21. hozzon rendbe titeket minden jóban az Ő akarata megtételére, és munkálja bennünk, ami jóltetsző az Ő szemei előtt Jézus Krisztus által, akinek dicsőség a korszakok korszakain át (aionok aionjaiba). Ámen.
22. Kérlek testvérek, fogadjátok el a bátorítás(nak a) szavát, hisz csak röviden írtam e levelet nektek.
23. Tudjátok meg, hogy Timótheus testvérünk kiszabadult, akivel, ha gyorsan megérkezik, meglátogatlak titeket.
24. Köszöntsétek mind az elöljáróitokat és mind a szenteket. Köszöntenek titeket az itáliaiak.
25. A kegyelem mindnyájatokkal!

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 12. Fejezet

1. Ezért mi is, akiket a tanú(bizony)ságok ily nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a beháló-zó vétket, kitartással fussuk meg az előttünk fekvő küzdőteret,
2. nézzünk oda a hit(hűség) elkezdőjére és bevégzőjére. Jézusra, aki az előtte fekvő öröm helyett elszenved-te a keresztet (kínkarót), a gyalázattal nem törődött és az Isten trónjának jobbján leült,
3. mert gondoljátok meg, hogy ő aki a bűnösöktől ekkora támadást tűrt el azért, hogy el ne lankadjatok lelketekben elcsüggedve,
4. mert nem álltatok ellen vér(ontás)ig a bűn elleni tusakodásban.
5. és elfelejtkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: fiam, ne kicsinyeld le az Ur fenyítését, nehogy elcsüggedj, ha dorgál,
6. mert akit szeret az Úr. megfenyíti (neveli), megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad,
7. a fenyítésben maradjatok kitartók, hiszen mint fiaival, úgy bánik veletek az Isten, mert hol van olyan fiú, akit nem fenyít (nem nevel) egy apa?
8. ha pedig fenyít(ő nevel)és nélkül vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok és nem fiak,
9. azután: (hús)test szerinti atyáink is fenyít(ő nevel)ést alkalmaztak és tiszteltük őket, nem sokkal inkább alávetjük magunkat a szellemek Atyjának, hogy éljünk?
10. mert azok ugyan kevés napon át tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig hasznunkra, azért, hogy szentségé-ben részesüljünk,
11. minden fenyít(ő nevel)és ugyan a jelenre nézve nem látszik örvendetesnek, hanem szomorúságosnak, de később a megigazulás békés gyümölcsét adja azoknak, akik általa megedződtek.
12. Ezért a lankadt kezeket és rogyadozó térdeket egyenesítsétek fel
13. és egyenes nyomon járjatok lábaitokkal, hogy le ne sántuljon, hanem inkább meggyógyuljon.
14. Törekedjetek a békességre mindenkivel és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.
15. Ügyeljetek arra, hogy senki az Isten kegyelmének híjával ne maradjon, nehogy a keserűség valamely gyökere felnövekedve bajt okozzon és rajta keresztül fertőzést kapjanak sokan,
16. nehogy valaki céda vagy közönséges (szent dolgok megvetője) legyen, mint Ézsau, aki egy tál ételért odaadta elsőszülöttségét,
17. mert tudjátok, hogy utána amikor el akarta sorsrészül nyerni az áldást, elutasították, mert nem találta meg a helyét a gondolkozásmódjának megváltoztatására, ámbár könnyek közt kereste azt,
18. mert nem járultatok kézzel tapintható hegyhez és égő tűzhöz, homályhoz és sötétséghez és fergeteghez,
19. sem harsonazengéshez és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, könyörögtek, hogy tovább ne szól-jon hozzájuk,
20. mert nem viselhették el ezt a parancsot: ha vadállat ér is a hegyhez, kövezzék meg,
21. és oly félelmetes volt a tünemény, Mózes ezt mondta: megijedtem és reszketek,
22. hanem a Sión hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, az égi Jeruzsálemhez, és angyalok tízezrei-hez,
23. az égben összeírt elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez és az ítélőbíróhoz, mindenek Istenéhez, és a végcélba jutott megigazultak szellemeihez,
24. az új szövetség közbejárójához. Jézushoz, a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.
25. Vigyázzatok, nehogy visszautasítsátok azt, aki szól, mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön az intelmet adót elutasították, sokkal kevésbé mi, ha attól fordulunk el, aki az égből való,
26. akinek hangja akkor a földet megrengette, mostanra pedig ezt ígéri: még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is,
27. ez a „még egyszer” pedig azt jelenti, hogy azok rendülnek meg, változnak át, melyek alkotott dolgok, azért, hogy azok maradjanak meg, amelyek nem megrendíthetők,
28. ezért mi, akik rendíthetetlen királyságot nyertünk, tartsuk meg a kegyelmet, hogy általa Istennek tetsző módon (papilag) szolgáljunk, tisztelettel és félelemmel,
29. mert a mi Istenünk (meg)emésztő tűz.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 11. Fejezet

1. A hit(hűség) pedig a reményben elvárt dolgoknak valóságként való elfogadása, olyan dolgokról való meggyőződés, amelyeket nem szemlélhetünk.
2. Mert ebben tettek tanú(bizony)ságot az ősök (elődök),
3. a hit(hűség) számára érthető, hogy a korszakokat Isten beszéde illesztette egybe, úgy, hogy a láthatatlan-ból lett a látható.
4. Hithűséggel áldozott Ábel többet érő áldozatot Istennek, mint Kain, és kapott bizonyságot igaz voltáról, mivel tanú(bizony)ságot tett maga az Isten ajándékairól és ezáltal holta után is beszél,
5. hit(hűség)ért lett elragadva Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták többé, mivel elragadta őt az Is-ten, mert felvitele előtt már bizonyságot nyert, hogy tetszik az Istennek.
6. Hit(hűség) nélkül pedig képtelenség Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy ő van és megadja bérüket azoknak, akik keresik őt.
7. Hit(hűség)ben épített Noé bárkát házanépe megmentésére, amikor felvilágosítást kapott a még nem látha-tó eseményekről istenfélelemmel. E hit által elítélte a világot és a hitének kijáró igazságosság sorsrésze-sévé lett.
8. Hit(hűség)től indíttatva engedett Ábrahám a hívásnak, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet sorsrészül fog kapni, ki is ment, nem tudva, hová megy.
9. Hit(hűség) által települt át az ígéret földjére, mint idegen földre, sátor(ok)ban lakott, Izsákkal és Jákob-bal, ugyanazon ígéret sorsrészeseivel,
10. mert várta azt az alapokkal bíró várost, amelynek tervezőművésze és építőmestere az Isten,
11. hit(hűség) által maga Sára is képességet kapott a magzat foganásra még az előrehaladott korán túl is, mert hű(séges)nek tartotta azt, aki az ígéretet tette,
12. ezért attól az egytől, aki már halott számba ment, származtak oly sokan, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján levőhomok, amely megszámlálhatatlan.
13. A hit(hűség) vonalán haltak meg ezek mind, bár nem nyerték el az ígéreteket, hanem csak messziről néz-ték és köszöntötték és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14. Mert akik ilyesmit mondanak, kinyilvánítják, hogy hazát keresnek
15. és ha arra emlékeztek volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszakanyarodni.
16. de jobbra vágyódtak, az égire, ezért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenüknek nevezik, mert várost készített nekik.
17. Hit(hűség)ben áldozta föl Ábrahám Izsákot, amikor próbára tette és egyszülöttét áldozatra vitte az, aki az ígéreteket kapta,
18. akihez szólt, hogy: Izsákban hívják elő magodat (lesznek utódaid),
19. számítva arra, hogy halottak közül is képes őt életrekelteni az Isten, ezért vissza is kapta mintegy előkép gyanánt.
20. Hit(hűség)ben áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut a jövőre nézve.
21. Hit(hűség)ben áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát és imádkozott botja végére támaszkod-va.
22. Hit(hűség)ben emlékezett József élete végéhez érkezve Izrael fiainak kivonulására és csontjairól rendel-kezett.
23. Hit(hűség)ben rejtegették Mózest világrajövetele után három hónapig szülei, mivelhogy látták, hogy tetszetős a gyermek és nem féltek a király rendeletétől.
24. Hit(hűség)gel tagadta Mózes, amikor nagy lett, hogy a fáraó lányának fia,
25. inkább választotta azt, hogy együtt szenvedje el a rosszat az Isten népével, mint a vétek egy ideig tartó élvezetét,
26. nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztus gyalázatát, mert a jutalomra tekintett,
27. hit(hűség)ben hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragragerjedéseitől, mert mintha a láthatatlant látta volna kitartóan.
28. Hit(hűség)ben rendelte el a páskát, és a vérrel meghintést, (azért) hogy a pusztító angyal elsőszülötteiket ne érintse.
29. Hit(hűség)ben mentek át a Vörös tengeren úgy, mintha szárazföld volna, amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ezt, elmerültek.
30. Hit(hűség)ből omlottak le Jerikó falai, miután hét napon át körüljárták.
31. Hit(hűség)ből nem veszett oda Ráháb, a céda az ellenszegülőkkel, mivel befogadta a kémeket békével
32. és mit mondjak még? Kifogynék az időből, ha elsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jeftát, Dávidot, és Sámuelt és a prófétákat,
33. akik hit(hűség) által királyságokat győztek le, igazságosságot műveltek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,
34. eloltották a tűz hatóerejét, kard élétől menekültek meg, gyengélkedésükből erőre kaptak, a háborúban erősekké lettek, idegenek táborait megfutamították,
35. az asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat, mások pedig kínpadra vonattak, nem fogadták el a menekvést (azért), hogy jobb feltámadást nyerjenek,
36. mások pedig a gúny és a megkorbácsolás próbáját állták ki, sőt, még bilincseket és börtönt is,
37. megkövezték őket, agyonkínozták próbatételben, ketté fűrészelték, kardélre hányták, bujdokoltak juh-bőrben. kecskebőrbe öltözve, nélkülöztek, nyomorogtak, rosszat eltűrtek.
38. akikre nem volt méltó a világ, sivatagban és hegyekben, és barlangokban és szakadékokban bolyongtak,
39. és ezek mind, noha tanú(bizony)ságot tett mellettük hit(hűség)ük, nem nyerték meg az ígéretet,
40. mert az Isten számukra valami jobbról gondoskodott (azért), hogy nálunk nélkül végcélba ne jussanak.

LEVÉL A HÉBEREKHEZ 10. Fejezet

1. Mivel a törvényben csak árnyéka van az eljövendő jóknak, nem magának a dolgoknak a képe, azok az áldozatok, amelyeket megszakítás nélkül esztendőnként bemutatnak, sohasem képesek tökéletessé tenni az odamenőket,
2. mert különben megszűntek volna áldozatot vinni, mivel semmi vétek nem lett volna lelkiismeretükön, akik papi szolgálatot végeztek, ha egyszer megtisztultak volna,
3. de ezekre a vétkekre még van visszaemlékezés évről-évre,
4. mert lehetetlen, hogy a bikák és kecskebakok vére elvegye a vétkeket,
5. ezért mondta amikor bejött a világba: áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,
6. egészen égő áldozatokat és vétekért való áldozatokat nem kedveltél,
7. akkor mondtam: nézd, jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy megtegyem, óh Isten az akarato-dat.
8. Fentebb ezt mondta: áldozatokat, ajándékokat és egészen égő áldozatokat és vétekért való áldozatot nem akartál, sem nem kedveltél, amelyeket a törvény szerint áldozatul visznek,
9. De később így szólt: íme, itt vagyok, hogy megtegyem akaratodat, eltörli az elsőt, (azért) hogy a másodi-kat helyébe állítsa;
10. ebben az akaratban vagyunk megszentelve a Jézus Krisztus testének áldozatul vitele által egyszer s min-denkorra,
11. és minden pap feláll naponként szolgálni és ugyanazokat az áldozatokat viszi sokszor, amelyek soha nem képesek egészen elvenni a vétkeket,
12. Ő pedig a vétkekért egy áldozatot mutatott be és egyszer s mindenkorra leült az Isten jobbjára,
13. most már arra vár. míg az ellenségeit lábai alá zsámolyul teszik,
14. mert egy(etlen) áldozat vitelével egyszer s mindenkorra végcélba vitte a megszentelteket,
15. tanú(bizony)ságot tesz pedig a Szent Szellem is (erről), mert miután előbb így beszél:
16. ez a szövetség, amelyet kötök velük (végrendeletül hagyok rájuk) ama napok után – ezt mondja az Úr –, törvényeimet szívükbe adom és elméjükbe írom be azokat
17. és vétkeikről és törvénytiprásaikról meg nem emlékezem többé.
18. Ahol pedig ezek bocsánata van nincs többé vétkekért való áldozathozatal.
19. Mivel tehát testvérek bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vérében,
20. amelyet nekünk nyitott meg, mint új és élő utat a függönyön át, azaz saját (hús)testén keresztül,
21. és mivel nagy főpapunk is van az Isten háza felett,
22. járuljunk oda hozzá igaz szívvel a hithűség teljességében, mint akiknek (vérrel) megtisztult a szívük a gonosz lelkiismerettől és lemosta testüket a tiszta víz,
23. tartsunk ki a reménységünk megvallásában rendületlenül, mert hűséges az, aki az ígéretet tette,
24. figyeljünk egymásra, a szeretetre az eszményi munkára való felbuzdulás végett,
25. nehogy elhagyjuk az összejövetelünket (gyülekezésünket), amint ez szokása egyeseknek, hanem bátorít-suk egymást, annyival is inkább, mivel látjátok közeledni ama napot,
26. mert ha szándékosan vétkezünk a való(igaz)ság felismerésének elfogadása után, nem marad több vétekért való (véres) áldozat,
27. hanem valami rettenetes ítéletnek várása és a tűz hősége, amely megemészti az ellenszegülőket,
28. ha valaki megszegi Mózes törvényét, irgalom nélkül két vagy három tanú(bizony)ság szavára meg kell halnia,
29. mit gondoltok mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki az Isten Fiát lábbal tapossa és a szövetség vérét semmibe veszi, amelyben meg lett szentelve, és a kegyelem Szellemét meggyalázza (durván sérti)?
30. mert ismerjük azt, aki ezt mondta: enyém a megtorlás, én megfizetek és ismét: megítéli az Úr a népét,
31. félelmet keltő (rettenetes) az élő Isten kezébe esni.
32. Emlékezzetek pedig vissza a korábbi napokra, amelyekben fényt kaptatok, sok szenvedés küzdelmét viseltétek el,
33. egyrészt, mikor gyalázásokkal és szorongattatásokkal látványossággá lettetek, másrészt pedig úgy, hogy közösséget vállaltatok azokkal, akikkel így bántak,
34. mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek és a vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, abban a tu-datban, hogy nektek jobb vagyonotok van, ami meg (is) marad.
35. Nehogy eldobjátok tehát a bátor bizalmatokat, mert nagy a jutalma,
36. mert kitartónak kell lennetek, hogy az Isten akaratát megtegyétek, és így elnyerjétek az ígéretet,
37. mert még csak parányi, nagyon parányi idő, és aki eljön, itt lesz és nem késik,
38. a megigazult pedig hithűségből él, de ha meghátrál, nem leli tetszését abban a lelkem,
39. mi pedig nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hit(hűség)éi a lélek megnyeré-sére.

2010. március 16. Nagyböjt, 4. hét, kedd A nap liturgikus színe: lila

Isten nagyszerű teremtménye a víz. Értékeit jól ismerjük: szomjat olt, tisztít, felüdít… Nem mindenki számára természetes, hogy megnyitja a csapot, és otthonában folyik a víz. Vannak, akik kilométereket tesznek meg naponta, hogy vizet meríthessenek egy kútból. A víz élet. Keresztségünk fürdője által Krisztus az élő víz forrása meggyógyít bennünket minden bénultságunkból.

Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás.

Ez 47, 1-9.12
Az éltető víz az Isten kegyelme
Jn 5, 1-3a.5-16
Szeretnék én is “embere lenni” a körülöttem élőknek.

Forrás: Bárdosy Éva

1. Hálát adunk a teremtésért, a levegőért, a napfényért és a vízért, amelyek nélkül nem élhetünk. Segíts takarékosan és gazdaságosan bánni velük, hogy a világon mindenhová jusson napfény, levegő és víz, hallgass meg, Urunk!
2. Köszönjük a keresztség vizét, amely által újjászülettünk. Add, hogy az igazi bűnbánat által megint újjá születhessünk! Mosd le általa minden bűnünket, hallgass meg, Urunk!
3. Ha minden figyelmünkkel a te hullámhosszodat keressük, bele ne fáradjunk ebbe; sikerüljön ma végre ráhangolódnunk, hallgass meg, Urunk!
4. Bocsásd meg, hogy olyan figyelmetlenek voltunk mások égető szükségletei iránt. Segíthettünk volna, de nekünk eszünkbe sem jutott. Hogy egymás emberei lehessünk, hallgass meg, Urunk!
5. Hogy egyházunkban mindig érvényes legyen a törvény szelleme szerinti szabály: a szombat van az emberért, s nem az ember a szombatért! Hallgass meg, Urunk!
6. Hálát adunk a gyógyulásokért, akár csodás, akár természetes úton történtek. Áldd meg a gyógyításban fáradozók és az arra készülők munkáját! Hallgass meg, Urunk!

Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás

forrás: Magvető lista 2000

forrás: nagyböjti lista (2000)

– Melyek azok a konkrét reményeid, melyek fontosak számodra és Istentől kéred a megvalósulást?

Mert megértettem, hogy az ember teljesen olyan, mint a citadella. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van.
És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri.

Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni.

(Exupery: Citadella)

forrás magvető lista 2003

Ez 47, 1-9.12 Az éltető víz az Isten kegyelme
Jn 5, 1-3a.5-16 Szeretnék én is “embere lenni” a körülöttem élőknek. Prófétai látomásban Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt. A látomás a kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tört elő, hogy megtisztítson és megszenteljen minden embert. A víz, csak jel, az életadó erő Krisztusban van, mert ő a forrás

Embere lenni a körülöttem élőnek. vagy ahogy az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tanuljuk: felebarátom mindaz, aki segítségre szorul. Embere lenni. Ehhez nyitott szemmel kell járnom, hogy felfedezzem a szükséget szenvedőt. Nyitott füllel kell járnom, hogy meghalljam a segítségért kiáltót. nyitott szívvel kell járnom, hogy megértsem a segítséget kérő szót.
Mert aki igazán segítségre szorul, az igyekszik leplezni. Aki igazán segítségre szorul, az halkan, alig észrevehetően, sokszor virágnyelven szól. Embere vagyok a mellettem élőnek, ha meghallgatom, ha melléállok, ha érzi, hogy mellette vagyok, akkor is, ha segíteni konkrétan nem tudok. A nagyböjt ideje különösen is alkalmas arra, hogy nyitogassam szememet, fülemet, szívemet, hogy megtanuljam, hogyan vehetem észre a segítségre szorulót.

Fülöp Ákos RM

Ez 47,1-9.12

Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. Ekkor azt mondta nekem: ,,Láttad ezt, emberfia?” Majd ismét visszavitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Azt mondta nekem: ,,Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.
Jn 5,1-3a.5-16

Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van. Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: ,,Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: ,,Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.” Jézus azt mondta neki: ,,Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett. Azon a napon pedig szombat volt. Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: ,,Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.” Azt felelte nekik: ,,Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ,,Vedd ágyadat, és járj.”” Erre megkérdezték tőle: ,,Ki az az ember, aki neked azt mondta: ,,Vedd ágyadat és járj”?” A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: ,,Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.” Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók pedig üldözték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

2010. március 16., kedd Ne roskadjunk magunkba szenvedéseink miatt

Jézus a kereszten való szenvedése és az elhagyottság kiáltása által egyesítette az embereket Istennel és egymással. Ott valóban magára vett minden bűnt, minden fájdalmat és széthúzást, és legyőzte ezeket.

Annak ellenére, hogy abban a pillanatban mérhetetlenül elszakadva érezte magát az Atyától, kimondta: „Kezedbe ajánlom lelkemet!”

Nekünk sem szabad megállnunk, ha az övéhez hasonló fájdalommal találjuk szemben magunkat. Ne torpanjunk meg a megrázkódtatás miatt, hanem szeretettel lépjünk tovább.

Legelőször is tekintsünk szívünk mélyére, és mondjuk az Elhagyott Jézusnak: „Te vagy az egyetlen kincsem!” Aztán vessük bele magunkat abba, amit Isten kér tőlünk a következő pillanatban, például szeressük azokat a testvéreket, akik előttünk állnak.

Nem roskadhatunk magunkba személyes szenvedéseink miatt. Az egész világ fájdalma a miénk, mert keresztények vagyunk, Jézus követői.

Chiara Lubich: A keresztre feszített és elhagyott Jézus

2010. március 16. – Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdo, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: “Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: “Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdobe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be elottem.” Jézus erre azt mondta neki: “Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: “Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” O
azonban így válaszolt nekik: “Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!” Megkérdezték tole: “Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verodött össze a
helyszínen. Késobb Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: “Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította ot. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Jézus gyógyító csodái az isteni irgalmasság megnyilvánulásai. Jót tesz az
emberekkel, hogy az isteni jóság látható legyen rajtuk és életükön, s ne a
gonosz befolyásolja oket. A gyógyulásokhoz több alkalommal kapcsolódik a
bunök megbocsátása is. Így történt ez annak az évtizedek óta béna emberrel
is, akin senki ember nem segített. Hiába várta a csodát, s hiába várta az
emberi könyörületet, senkitol sem kapta meg. Most viszont Jézus érkezik
hozzá, meghozva számára a gyógyulás ajándékát és a bunöktol való
megszabadulás lehetoségét. A nagyböjti idoben az irgalmas Jézus hozzánk
érkezésére kell figyelnünk, aki a mi számunkra közvetíti Isten irgalmát,
buneink bocsánatát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, kérünk téged, áldással
fogadjuk azt számára ítélet! Mindazokat, akik részesülnek a szent
misztériumot; ne legyen senki e szent misztériumból, tedd méltóvá Krisztus
testére és vérére, Mindenható Úr, Istenünk!
(III. századi ókeresztény ima)