Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 18, 2010 havi archívum

PÉTER ELSŐ LEVELE 5. Fejezet

1. Az elöljárókat (presbitereket), akik köztetek vannak, kérem én, az elöljárótárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, aki a megjelenő dicsőségnek is részese vagyok.
2. pásztoroljátok Istennek köztetek lévő nyáját, nem kényszerből, hanem önként, Isten szerint, nem rút ha-szonlesésből (piszkos nyereségvágyból), hanem készséges indulatból,
3. nem is úgy, hogy uralkodjatok az osztályrészeken, hanem legyetek példaképei a nyájnak,
4. úgy, amikor majd megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
5. Ugyanúgy ti ifjak, rendeljétek alá magatokat az öregebbeknek, mindnyájan pedig egymásnak, az aláza-tosság szolgakötényét kössétek fel, mivelhogy az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad,
6. Alázzátok meg tehát magatokat az Isten hatalmas keze alá (azért), hogy titeket felmagasztaljon alkalmas időszakban,
7. minden gondotokat vessétek rá, mivelhogy törődik veletek (gondoskodik rólatok),
8. józanok legyetek, virrasszatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán széjjeljár, keresi, kit nyeljen el,
9. akinek álljatok ellene szilárd hithűséggel, tudván, hogy ugyanezek a szenvedések várnak e világban a ti testvéreitekre.
10. A minden kegyelemnek az Istene pedig, aki elhívott minket korszakra szóló üdvösségére. Krisztusban, rövid szenvedés után Ő maga fog helyreigazítani, megszilárdítani, biztos alapra helyezni.
11. Övé a hatalom a korszakok korszakaiba nyúlóan. Ámen.
12. Szilvánusz által, aki nektek hithű testvéretek – úgy vélem, röviden írtam nektek, bátorítva és ta-nú(bizony)ságot téve, hogy ez az Isten igaz kegyelme, amelyben álltok.
13. Köszöntenek titeket, akik Babilonban kiválasztottak, és Márk, az én fiam.
14. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.

PÉTER ELSŐ LEVELE 4. Fejezet

1. Mivel tehát Krisztus szenvedett (hús)testben, ti is ugyanazzal a gondolattal fegyverkezzetek fel, hogy aki szenved (hús)testben, felhagy a vétkezéssel,
2. hogy többé ne emberi vágyaknak, hanem Isten akaratának élje le a (hús)testben hátralevő időt,
3. mert elég, hogy az eltelt időben a nemzetek akaratát műveltük, járván kicsapongásokban, vágyakban, borozásokban, dőzsölésekben, iszákosságban és tiltott bálványimádásokban,
4. ezért idegenkedve nézik, hogy ti már nem rohantok a züllöttségnek ugyanabba a posványába, és ezért káromkodnak,
5. de számot adnak majd annak, aki készen van ítélni élőket és holtakat,
6. mert azért hirdették az örömüzenetet a holtaknak is, hogy ha ítélet alá esnek emberként (hús)testben, éljenek Isten szerint Szellemben.
7. Mindennek pedig a vége közeleg. Legyetek tehát okosak és józanok az imádságra,
8. mindenek előtt pedig az egymás iránti szeretet bensőséges legyen bennetek, mivelhogy a szeretet leplet borít (elfedezi) a vétkek sokaságára,
9. legyetek egymás iránt vendégkedvelők zúgolódás nélkül,
10. ki-ki milyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten különféle kegyel-mi ajándékának jó intézői,
11. ha valaki szól, mint Isten szózatát mondja, ha valaki szolgál, azzal az erővel tegye, amelyet ad az Isten, hogy mindenben dicsőítést kapjon az Isten, Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom a korszakok korszakába nyúlóan. Ámen.
12. Szeretteim! Nehogy idegenkedjetek a tűztől, amely megpróbáltatásul lett rajtatok, mintha valami különös dolog érne benneteket,
13. hanem amennyi részt vállaltok Krisztus szenvedéseiben, annyira örüljetek is, hogy az Ő dicsősége ki-nyilvánulásakor (lelepleződésekor) is ujjongva örülhessetek,
14. ha szidalmaznak Krisztus nevéért, boldogok vagytok, mivelhogy a dicsőségnek és az Istennek Szelleme megnyugszik rajtatok,
15. mert senki se szenvedjen közületek, mint gyilkos vagy tolvaj vagy mint rosszat tevő vagy más dolgába avatkozó,
16. ha pedig mint keresztyén (szenved), nehogy szégyellje, hanem dicsőítse az Istent ebben a névben,
17. mivelhogy itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten házán, ha pedig először rajtunk kezdődik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten örömüzenetének,
18. ha az igazságos is alig menekül meg, hol lesz az elvetemült és vétkes?
19. Úgyhogy akik szenvednek az Isten akarata szerint, azok is jót cselekedve bízzák lelküket a hűséges Te-remtőre.

PÉTER ELSŐ LEVELE 3. Fejezet

1. Hasonlóképpen az asszonyok engedelmeskedjenek a saját férjüknek, hogy ha némelyek nem engednek is az Igének, feleségük magatartása által szó nélkül is megnyerje őket,
2. ha látják a ti félelemben szent tisztaságú magatartástokat,
3. akiknek ékessége ne legyen külső, hajfonogatás és aranynak körülrakása vagy öltözékek felvevése,
4. hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságában, ami Isten szemében értékes,
5. mert így ékesítették egykor magukat a szent asszonyok, akik (elváró) reménységüket Istenbe vetették, engedelmeskedtek a saját férjeiknek,
6. mint Sára hallgatott Ábrahámra, akit urának hívott, akinek gyermekei lesztek, hajót tesztek és nem riad-tok vissza semmiféle fenyegetéstől.
7. Ti férjek, hasonlóképpen megértéssel lakjatok együtt; a gyengébbnek, az asszonyi edénynek megbecsü-lést adjatok, mint akik részestársak a kegyelmi életben, nehogy akadálya legyen az imádság(aitok)nak bennetek.
8. Végül pedig mindannyian legyetek egyetértők, együttérzők, testvérkedvelők, jóindulatúak, alázatosságra törekvők,
9. nehogy rosszal fizessetek rosszért, vagy szidalommal szidalomért, ellenkezőleg, mondjatok áldást, mi-velhogy arra kaptatok elhívást, hogy áldás legyen sorsrészetek,
10. mert aki akarja az életet szeretni és jó napokat látni, vonja el a nyelvét a rossztól, és ajkát, nehogy álnok-ságot szóljon,
11. kerülje ki a rosszat és tegyen jót, keresse a békét, és járjon utána,
12. mivelhogy az Úr szemei az igazságosokon vannak, és fülei a könyörgéseiken, az Úr orcája pedig azok ellen fordul, akik rosszat tesznek
13. és ki az, aki nektek árthat, ha a jóért buzgók lesztek?
14. de még ha szenvedtek is az igazságosság miatt, boldogok vagytok. A tőlük való félelem ne ijesszen meg benneteket, zavarba se essetek,
15. az Urat, a Krisztust pedig szenteljétek meg a szíveitekben, és legyetek készek mindig megfelelni min-denkinek, aki számon kér titeket a bennetek lévő reménység felől, de szelídséggel és félelemmel,
16. jó lelkiismeret birtokosai legyetek, hogy amiben leszólnak titeket, szégyenüljenek meg azok, akik szi-dalmazzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat,
17. mert jobb jótettekért – ha ez az Isten akarata – szenvedni, mint rosszat téve,
18. mivelhogy Krisztus is meghalt egyszer a vétkekért, az igazságos az igazságtalanokért, hogy minket oda-vezessen az Istenhez, halálba vitték ugyan (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint,
19. amelyben elment, és a börtönben lévő szellemeknek is hírt vitt,
20. akik engedetlenek voltak egykor, amikor megvárta az Isten hosszútűrése Noé napjaiban, míg elkészült a bárka, amelyben kevés, azaz nyolc lélek menekült meg vizen keresztül,
21. aminek ellenképeként minket is most a bemerítettség ment meg, nem a (hús)test szennyének letétele, hanem a jó lelkiismeretért való folyamodás Istenhez, Jézus Krisztus feltámadása által,
22. aki az Isten jobbján van, miután az égbe ment, és alája kerültek angyalok és hatalmasságok és erők.

PÉTER ELSŐ LEVELE 2. Fejezet

1. Tegyetek félre minden rosszaságot, minden csalást és kétszínűséget irigységeket és minden megszólást,
2. mint újszülött csecsemők az igei hamisítatlan tejet kívánjátok, hogy belőle növekedjetek az üdvösségre:
3. ha ugyan megízleltétek, hogy milyen jó az Úr!
4. Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak (mint értéktelent), de Isten kiválasz-totta és megbecsülte,
5. és ti, mint élő kövek, épüljetek szellemi házzá, szent papsággá, hogy vigyetek fel szellemi áldozatokat, amelyeket szívesen fogad Isten, Jézus Krisztus által,
6. ezért van benne az írásban: Lám! leteszek Sionban egy kiválasztott drága (becses) szegletkövet, és aki hisz abban, semmiképpen nem vall szégyent,
7. nektek tehát, akik hisztek, érték ez, a hitetleneknek azonban kő, amelyet eldobtak az építők, az szegletkő lett,
8. a megütközés (botlás) köve és a botránkozás (botrány) sziklája lett, akik beleütköznek az Igébe, nem engedelmeskednek abban, amire rendelve is lettek,
9. ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonba vett (szerzett) nép vagytok, hogy így annak kiváló dolgait hirdessétek, aki a sötétségből titeket elhívott az Ő csodálatos fényébe,
10. akik egykor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok, akik azelőtt nem nyertetek irgalmat, most pedig irgalmat nyertetek,
11. szeretteim, kérlek (intelek) titeket, mint akik idegenek és zarándokok vagytok, tartózkodjatok a (hús)test kivánságaitól, amelyek harcolnak a lélek ellen,
12. szép (eszményi) magatartástok legyen a nemzetek között, hogy amiben megszólnak titeket, mint rosszat tevőket, szép tetteitekből, amikor rátok ismernek, dicsőítsék az Istent a meglátogatás napján,
13. az Úrért vessétek magatokat alá minden emberi rendelésnek (intézménynek) akár királynak, mint fölöttes hatalomnak (feljebbvalónak),
14. akár vezetőknek, mint akiket Ő küld a rosszat tevők büntetésére, a jót tevőknek pedig kitüntetésére,
15. mivelhogy ez az Isten akarata, jótevéssel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát,
16. mint szabadok, és nem mint olyanok, akik a szabadságot a rosszaság takarójául használják, hanem mint Isten rabszolgái,
17. mindenkit tiszteljetek (becsüljetek), a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek,
18. ti háziszolgák, rendeljétek alá magatokat minden félelemmel a gazdáitoknak, nem csak a jóknak és meg-értőknek, hanem a gorombáknak is,
19. mert kegyelem az, ha valaki Isten iránti lelkiismeretessége által hordoz bánatot, igazságtalanul szenved-ve,
20. mert milyen dicsőség az, ha vétkeztek, és eltűritek az arculütést? de hajót tesztek és szenvedve eltűritek, ez kegyelem (ez kedves) az Istennél,
21. mert erre vagytok elhíva, mivelhogy Krisztus is szenvedett értetek, nektek példát hagyott hátra, hogy kövessétek a nyomdokait.
22. Aki nem vétkezett, sem csalás nem volt található a szájában,
23. aki, amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem átadta magát az igazságosan ítélő bírónak,
24. amikor a vétkeinket önmaga vitte fel testében a (száraz)fára, hogy a vétkeknek meghaljunk, az igazsá-gosságnak éljünk: akinek sebei által gyógyultatok meg,
25. mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most odafordultatok a lelketek pásztorához és felvigyá-zójához (felügyelőjéhez).

PÉTER ELSŐ LEVELE 1. Fejezet

1. Péter, Jézus Krisztus apostola a kiválasztott kivándorlóknak Pontus, Galácia, Kappadókia, Ázsia és Bithinia szórványaiban,
2. az Atya Isten előretudása szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és a Jézus Krisztus vé-rével való meghintésre; kegyelem nektek és békesség bőségesen.
3. Áldott az Isten, és Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalma szerint újra életre hozott minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak halottak közül való feltámadása által,
4. romolhatatlan, szeplőtelen és hervadatlan sorsrész élvezésre, amely az egekben van félretéve számunkra,
5. akiket Isten hatalma megőrzött a hit(hűség) által az üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó idő-szakban lelepleződjék,
6. amelyben ujjongtok, bár jelenleg, ha így is kell lenni, szomorkodtok különféle megpróbáltatásokban,
7. azért, hogy a ti megpróbált hiteteket, amely értékesebb a veszendő, de tűzben próbált aranynál, magaszta-lásra és dicsőségre és megbecsülésre méltónak találják Jézus Krisztus lelepleződésekor.
8. Akit noha nem láttok, szerettek, akiben, noha jelenleg nem látjátok, de hisztek, örvendeztek szóval ki nem mondható és megdicsőült örömmel,
9. mert eléritek a hit végcélját, lelketek üdvösségét.
10. Ez üdvösség felől szorgosan keresgéltek és buzgó kutatást folytattak a próféták, akik a nektek szánt ke-gyelemről prófétáltak (jövendöltek),
11. nyomozva, hogy melyik vagy miféle időpontra tette nyilvánvalóvá Krisztusnak bennünk lévő Szelleme, amikor előre tanú(bizony)ságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azokat követő dicsőségről,
12. kinyilatkoztatást kaptak, hogy nem maguknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amiket most nektek hirdettek, akik nektek az örömüzenetet szólták az égből küldött Szent Szellem által, amikbe sóvárogva vágynak az angyalok (is) betekinteni,
13. ezért övezzétek fel gondolkozástok derekait józanul, végcél felé tartva, reménykedjetek abban a kegye-lemben, amelyet Jézus Krisztus hoz nektek, megjelenésekor,
14. mint engedelmesség gyermekei nehogy az előző tudatlanságtokbani vágyaitokhoz szabjátok magatokat,
15. hanem, mint ahogy Szent az, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek minden forgolódásotokban,
16. azért írták meg: szentek legyetek, mert én szent vagyok
17. és ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit tettei szerint, félelemmel forgolódjatok itt tartózkodástok idejében,
18. tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon vagytok megváltva az atyáitoktól rátok hagyomá-nyozott hiábavaló életmódotokból,
19. hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen (egészen tiszta) Báránynak a drága vérén,
20. akit kiszemeltek ugyan a világ (alapjának) levetése előtt, de az utolsó időkben jelent meg (lett láthatóvá) értetek,
21. akik általa lettetek Istenben hithű(ségese)kké, aki életre keltette Őt, a halottak közül, és dicsőséget adott neki, úgyhogy hitetek reménység is legyen Istenben,
22. a lelketeket tisztítsátok meg az igazság iránti engedelmességben a kétszínűség nélküli testvérkedvelésre, egymást szívből szeressétek figyelmesen (huzamosan),
23. akik újjá lettetek nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Istennek élő és maradandó Igéje által,
24. mivel minden (hús)test olyan, mint a fű, és minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és a virága lehull,
25. az Úr beszéde pedig megmarad a (világ)korszakra. Ez pedig a beszéd, amelyet örömüzenetként hirdettek nektek.

2010. március 18. Nagyböjt, 4. hét csütörtök (Jeruzsálemi Szent Cirill püspök és egyháztanító) A nap liturgikus színe: lila

Mind a Krisztusba vetett hit, mind pedig a Szentírás tanulmányozása alázatot követel. Jézus azért jött, hogy az embereknek kinyilatkoztassa Isten misztériumait, üdvösségtervét és az Írások igazi jelentését; de csak az alázatosa tanulhatnak tőle. Aki bölcsnek gondolja magát, magától akar megigazulni, és nem fogadja el sem a Mestert, sem az Üdvözítőt.

forrás: Hankovszky Miklós
313 körül született. Mint jeruzsálemi püspök szinte egész életében az arianizmus ellen küzdött. 35 évi püspökségéből 16 évet töltött száműzetésben. 381-ben részt vett a II. Konstantinápolyi egyetemes zsinaton. Maradandó jelentőségűek katekézisei, amikben már rendszerezte a katolikus hittételeket. Különösen szépek az Oltáriszentségről és a szentmiséről szóló hit-elemzései. Az ő püspöksége alatt akarta a hitehagyott Julianus császár a jeruzsálemi templomot újból felépíteni, de terve nem sikerült.
Szent Cirill tanítását magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Szólásra nyitotta ajkát az Egyházban,
a Bölcsesség és az Értelem Lelkével töltötte be őt az Úr,
a dicsőség ruháját adta reá.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Abban nyilvánul meg Isten iránti szeretetünk, hogy megtartjuk parancsait. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy semmiféle engedetlenség ne terhelje lelkünket.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki elhoztad nekünk a mennyei Atya üzenetét:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki Isten gyermekeivé tettél minket:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki részt adsz nekünk saját üldöztetésedből:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (1Jn 5, 1-5)
Isten Fia azért jött el, hogy bennünket a bűntől megváltson. Kereszten kiömlő vére váltságot szerzett és üdvösséget hozott a világnak. Semmi mást nem kíván, mint élő hitet: hitet Benne, az Isten Fiában. Ez a hit legyőzi a sátánt, legyőzi a világot.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 15, 1-8)
A véges ember nem tud végtelen értékű cselekedetet végrehajtani. Ahhoz, hogy az örök életre értékes cselekedetet tegyünk, szükséges, hogy szoros, élő kapcsolatban legyünk az élet Szerzőjével, Jézus Krisztussal, az igazi Szőlőtővel.
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Testvéreim! A szentek példaképeink, mert előttünk járták meg az életszentség útját; és barátaink, mert közbenjárnak értünk. Az ő imádságaikhoz kapcsolódva imádkozzunk közösen:

1. Add, Urunk, hogy Egyházadat mindig szentéletű papok és főpapok vezessék.
2. Add, hogy erősek legyünk a hitben.
3. Add, hogy készséges engedelmességgel kövessük lelkivezetőink tanácsát.
4. Add, hogy a szentbeszédek, a köztünk való jelenléted az Oltáriszentség szeretetére neveljenek minket.
5. Add, hogy egykor helyet kapjunk a szentek társaságában.

Urunk, Jézus Krisztus! Te Egyházadat adtad, hogy biztosan eljuthassunk életünk végcéljához, a mennyei Atyához. Kérünk, jeruzsálemi Szent Cirill közbenjárására és tanítása nyomán egyre nagyobb szeretettel tiszteljük és vegyük magunkhoz az Oltáriszentséget, a Te áldott Szent Testedet, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Istenünk, ki Jeruzsálemi Szent Cirill püspököd által csodálatosan elvezetted Egyházadat az üdvösség misztériumának mélyebb megértésére, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy egyre jobban megismerjük Fiadat, és így életünk mind gazdagabb legyen!

Példája: Küldetésed a hit terjesztése és védelme!
Élete: (Kürillosz) 315-ben született Jeruzsálemben, vagy annak környékén keresztény szülőktől. Szüleiről, ifjúságáról nem igen tudunk, de ékesszólása alapos iskolai képzésre mutat. Kora ifjúságától buzgón tanulmányozta a Szentírást. 343-ban pappá szentelték, hamarosan kiváló szónok hírében állt.

348-ban Jeruzsálem püspöke lett. Püspöksége alatt Juliánus császár, a hitehagyott, sikertelenül akarta újjáépíteni a jeruzsálemi (zsidó) templomot a kereszténység megszüntetése érdekében. Az ariánusok elleni küzdelme miatt háromszor is száműzték. A koncepciós per nem az arianizmus miatt küldte száműzetésbe, hanem a püspökség vagyonának tékozlása címén, ugyanis az éhínségben szenvedők ínségének enyhítésére adott el egy sor általa feleslegesnek ítélt holmit. 35 éves püspökségéből 16 évet töltött száműzetésben. 381-ben részt vett a II. konstantinápolyi zsinaton.

Csodálatos beszédeiben az igaz tanításról, a Szentírásról és a hagyományokról tanított, ezek mutatják lelkipásztori buzgóságát. Ezekben már rendszerezte a katolikus hittételeket. Csodálatosak hitelemzései az Oltáriszentségről és a szentmiséről. Beszédeit, tanítását hallgatói jegyezték le, innen ismerjük őket.

Harcos hitvédő volt, keményen küzdött a hit igazságainak védelmében. Az emberek megtérítésében a nagyfokú megértés irányította. Sokat szenvedett, ezért mások szenvedését is meg tudta érteni.

Az 5. századból származó jeruzsálemi hagyomány szerint 386. március 18-án halt meg. 1893-ban XIII. Leó pápa egyháztanítóvá nyilvánította.

Kiv 32,7-14

Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: “Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ,”Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!”” Aztán így szólt az Úr Mózeshez: “Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!” Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: ,,Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ,,Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.” Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ,,Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!”” Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Jn 5,31-47

Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem. Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok, és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött. Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Emberektől nem fogadok el dicsőséget. Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok. Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?”

2010. március 18., csütörtök Isten életében minden ott van

Az Elhagyott Jézussal való találkozás ma az Istennel való világi találkozás szentségét jelenti. Ennek jele az elhagyottság, a cselekvésre való képtelenség, a nyomorúság bennünk és körülöttünk. E jelekben Isten szeretete fejeződik ki, amely magába fogad és átalakít mindent, ami ezekből fakad.

A hatása pedig az emberek új képessége a találkozásra, új közösség köztük, új figyelem a világ felé az Istennel való új közösségből kiindulva. (…)

Mivel Jézus magára vette mindazt, ami emberi, minden terhet, a világ minden bűnét, ezért semmi sincs a történelemben, ami Isten életén kívül maradt volna. Isten élete mindent magába foglal. Minden az Atya és a Fiú közti dialógus, az Atya és Fiú közti feltétel nélküli szeretet része.

Klaus Hemmerle: A egység útjai