Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 21, 2010 havi archívum

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 3. Fejezet

1. A szárdeszbeli gyülekezet angyalának ezt írd: ezeket pedig az mondja, akinél van az Isten hét Szelleme és a hét csillag: tudom a dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy,
2. légy éber (virrasztó), és szilárdítsd meg a többieket, akik halni készülnek (halófélben vannak), mert nem találtam a te dolgaidat teljeseknek (teljes értékűeknek) Isten előtt,
3. emlékezz vissza, hogyan kaptad és hallottad és tartsd meg és térj észre, változz meg gondolko-dás(mód)odban! ha tehát nem virrasztasz, megérkezem mint egy tolvaj (eljövök lopva) és egyáltalán nem tudod, mely órában leplek meg,
4. de van néhány név (néhány ember) Szárdeszban, akik nem szennyezték be ruháikat és ezek velem járnak fehér ruhában, mivelhogy méltók rá.
5. Aki győz (a győztest) fehér ruhába öltöztetik és nem törlöm ki a nevét az élet köny v(tekercs)éből, és megvallom nevét az én Atyám előtt és angyalai előtt,
6. akinek van füle, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek,
7. a filadelfiai kihívott gyülekezet angyalának (hírvivő követének) ezt írd: ezeket mondja a Szent, a való Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki (amit) felnyit, senki be nem zárja és aki (amit) bezár, senki fel nem nyitja.
8. Tudom a dolgaidat (ismerem a munkáidat), lám, adtam elődbe egy felnyitott ajtót, amelyet senki sem képes bezárni, mivelhogy kicsiny erőd van és megtartottad a szavamat (Igémet) és nem tagadtad meg a nevemet,
9. lám! Neked adom a sátán zsinagógájából (összejöveteléből) azokat, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak, lám! megteszem, hogy azok eljöjjenek és hódolattal boruljanak lábaid elé és megtudják, hogy én szeretlek téged,
10. mivelhogy megtartottad az én kitartásra intő szavamat, én is megtartalak (megőrizlek) téged a megpró-báltatás órájában, amely el fog jönni az egész lakott földre, hogy próbára tegye azokat, akik a földön lak-nak,
11. eljövök gyorsan! tartsd meg, ami a birtokodban van, hogy senki el ne vegye a győzelmi koszorúdat.
12. Aki győz (a győztest), oszloppá teszem az én Istenem templomában és onnan semmiképp ki nem kerül többé és ráírom az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálem nevét, amely az égből száll alá az én Istenemtől és az én új nevemet.
13. Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek,
14. és a laodikeabeli kihívott gyülekezet angyalának (hírvivő követének) ezt írd: ezeket mondja az Ámen, a hithű és való igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete:
15. tudom a te dolgaidat (ismerem a munkáidat), hogy sem hűvös nem vagy, sem forró, bárcsak hűvös volnál vagy forró!
16. így mivelhogy langyos vagy és sem hűvös, sem forró, ki foglak köpni a számból,
17. mivelhogy ezt mondod: gazdag vagyok, meggazdagodtam és nem szorulok senkire (nincs szükségem semmire), és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és szánalmas és koldusszegény és vak és mezítelen.
18. Tanácsolom neked, vásárolj nálam tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj és fehér ruhákat, hogy felöltözködjél és nehogy meglássák (kitűnjön) szégyenletes meztelenséged, és kend be szemeidet szem-gyógyító írral, hogy láss,
19. én akiket kedvelek, megfeddem és megfenyítem (megnevelem), légy buzgó tehát és térj észre (változz meg gondolkodásmódodban)!
20. Nézd, megálltam ajtódban és kopogok, ha valaki meghallja a hangomat és felnyitja az ajtót, bemegyek hozzá és vele étkezem és ő énvelem.
21. Aki győz (a győztesnek), megadom, hogy üljön velem a trónomban, amint én is győztem és leültem Atyámmal a trónján.
22. Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek.

Reklámok

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 2. Fejezet

1. Az efézusi (kihívott) gyülekezet angyalának (hírvivő-követének) írd meg: ezeket pedig mondja az, aki tartja a hét csillagot a jobbjában, aki a hét arany mécstartóállvány között jár(kál),
2. tudom a dolgaidat (ismerem a munkáidat) és a fáradozásaidat és a kitartásodat, és hogy nem vagy képes elhordozni a rosszakat és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat és nem azok és ha-zugoknak találtad őket,
3. és van kitartásod és szenvedést hordoztál a nevemért és nem fáradtál bele,
4. hanem kifogásom van ellened, hogy a szeretetedet, az elsőt elhagytad,
5. emlékezzél tehát rá, honnan estél ki és térj észre (változtass gondolkozásmódot) és az első tetteket csele-kedd, ha pedig (netán) nem, eljövök hozzád és elmozdítom a mécstartó állványodat a helyéről, ha netalán nem térsz észre (nem változtatsz gondolkodásmódodon),
6. hanem az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták dolgait, amelyeket én is gyűlölök.
7. Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győztesnek adok majd enni az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van,
8. és a szmirna(bel)i (kihívott) gyülekezet angyalának ezt írd: ezeket mondja az első és az utolsó, aki halottá lett és feléledt (életre kelt),
9. ismerem (tudom) a te szorongattatásodat és koldusszegénységedet, de gazdag vagy és azoknak káromlá-sát (szidalmát), akik zsidónak mondják magukat és nem azok, hanem a sátán zsinagógája (összejövetele).
10. Nehogy félj a rád jövő (váró) szenvedésektől. Lám! Az ördög börtönbe készül vetni (fog dobni) egyese-ket közületek (azért), hogy próbára tegyen és nyomorúságotok (szorongattatásotok) lesz tíz napig. Légy hű halálig és odaadom neked (megadom majd neked) az élet győzelmi koszorúját.
11. Akinek füle van, hallja meg amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győztesnek semmikép-pen nem árt a második halál,
12. és a pergamon(bel)i kihívott gyülekezet angyalának írd meg: ezeket mondja az, akié a kétélű éles kard:
13. Tudom, hogy hol lakol, ahol a sátán trónja van, és ragaszkodsz az én nevemhez és nem tagadtad meg az én hithűségemet azokban a napokban sem, amikor Antipast, a hívemet (hithű tanúbizonyságtevőmet) megölték nálatok, ahol a sátán lakik,
14. hanem van egy kevés kifogásom ellened, hogy vannak ott nálad, akik a Bálám tan(ítás)át tartják, aki tanította Bálákot, hogy dobjon botránykövet Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatból és cédálkodjanak.
15. így vannak nálad is, akik hasonlóképpen a nikolaiták tanítását tartják.
16. Térj észre (változtasd meg gondolkodásmódodat) tehát; ha pedig (netán) nem, elmegyek hamar (gyorsan) és harcbaszállok velük az én szám kardpengéjével,
17. akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek. A győzelmesnek adok majd az elrejtett mannából és adok neki egy fehér vésett kövecskét és a vésett kövecskére írva új nevet, amelyet senki nem ismer (netán), csak az, aki kapja,
18. és a tiatirabeli kihívott gyülekezet hírvivő követének (angyalának) ezt írd: ezeket mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűz lángja és a lábai hasonlók a bronzérchez,
19. tudom a te dolgaidat (ismerem a munkáidat) és szeretetedet és hithűségedet és diakóniai szolgálatodat és kitartásodat és tetteidet, az utolsókat is, amelyek többek (többet érnek) az előzőeknél,
20. hanem van ellened kifogásom, hogy megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítsa és tévútra csábítsa az én rabszolgáimat, hogy cédálkodjanak és egyenek a bálványáldozatok-ból,
21. és adtam neki időt azért, hogy észre térjen és nem akar megváltozni cédaságából.
22. Lám, ágyba vetem őt és a vele cédálkodókat nagy nyomorúságba, ha észre nem térnek az ő tetteikből,
23. és a gyermekeiket megölöm halállal és megtudják mind a kihívott gyülekezetek, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója és megfizetek nektek kinek-kinek tetteik szerint,
24. nektek pedig, a többi tiatirabelinek mondom, akiknél nincs ez a tan(ítás), akik nem ismerik a sátán mély-ségeit – amint mondják -, nem vetek (rakok) rájuk más. terhet,
25. csak azt bírjátok, amit vállaltatok, tartsátok meg, amíg eljövök,
26. és aki győz és megtartja mindvégig az én dolgaimat, teljhatalmat adok annak a nemzeteken,
27. és terelgeti (pásztorolja) őket vasbottal (vasvesszővel); mint cserépedényeket úgy fogja őket összetörni,
28. amint én is kaptam Atyámtól, és adom annak a hajnalcsillagot.
29. Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem mond a kihívott gyülekezeteknek.

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 1. Fejezet

1. Jézus Krisztus kinyilatkoztatása (lelepleződése), amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa rabszol-gáinak, amiknek meg kell lenni gyorsan, és megjelentette és elküldte az Ő angyala által, rabszolgájának, Jánosnak,
2. aki tanú(bizony)ságot tett az Isten Igéjéről (szaváról), és Jézus Krisztus tanú(bizony)ságtételéről, ameny-nyit látott.
3. Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik, amik abban meg vannak írva, mert közel az idő(szak).
4. János, a hét (kihívott) gyülekezetnek, amely Ázsiában van: kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljön és a hét szellemtől, akik a trónja előtt vannak,
5. és Jézus Krisztustól, Aki a hithű tanú(bizony)ság, Aki a halottak elsőszülötte és a föld királyainak fej(edelm)e. Annak, Aki szeret minket és megváltott (feloldott) a mi vétkeinkből, az Ő vérében,
6. és tett minket királysággá az Ő Istenének és Atyjának papjaivá. Övé a dicsőség és a hatalom a világkor-szakok világkorszakain át. Ámen.
7. Lám, eljön a felhőkkel és meglátja Őt minden szem, és azok is, akik átdöfték és a mellét veri fölötte a föld minden törzse. Igen. Ámen.
8. Én vagyok az Alfa és az Omega (a kezdet és a vég), mondja az Úr, az Isten, aki van és aki volt és aki eljön, a Mindenható.
9. Én, János, a testvéretek és közös részestársatok a nyomorúságban (szorongattatásban), és királyságban és Jézus tűrve-várásában, a Pátmosz nevű szigetre jutottam az Isten Igéje miatt és Jézus ta-nú(bizony)ságtételéért.
10. Szellemben eljutottam az Úr napján, és hátam mögött erős (nagy) hangot hallottam, mint valami harso-nát,
11. amely ezt mondta: amit látsz, írd könyv(tekercs)be és küldd el a hét (kihívott) gyülekezetnek: Efézusba és Szmirnába és Pergamonba és Tiatirába és Szárdeszbe és Filadelfiába és Laodikeába.
12. És megfordultam, hogy lássam a Hangot, amely szólt velem és amint megfordultam, láttam (észrevet-tem) hét arany mécstartót,
13. és a mécstartók között az Emberfiához hasonlót, aki lábig (bokáig) érő ruhát viselt és mellét arany öv övezte körül,
14. a feje pedig és a haja fehér (volt), mint a hófehér gyapjú és a szemei mint a tűz lángja,
15. és a lábai hasonlók az olvasztókemencében izzó bronzérchez és a hangja, mint sok víznek zúgása,
16. és a jobb kezében hét csillagot tartott és a szájából kétélű éles kard jött ki (elő) és az arca, mint a nap tündököl erejében,
17. és amikor megláttam Őt, leestem a lábaihoz, mint egy halott és rámtette jobbját és ezt mondta: nehogy félj, én vagyok az első és az utolsó,
18. és az élő; halott voltam (halottá lettem) és lám élő vagyok a világkorszakok világkorszakában (aioni) és birtokomban vannak a halál és az alvilág (láthatatlan sírvilág) kulcsai,
19. írd meg, amiket láttál, és amik vannak és amik történni fognak ezután:
20. a hét csillag titkát, amelyeket láttál a jobbomon és a hét arany mécstartót. A hét csillag: a hét (kihívott) gyülekezet angyala és a hét mécstartóállvány a hét (kihívott) gyülekezet.

2010. március 21. C év, Nagyböjt, 5. vasárnap A nap liturgikus színe: lila

Tudunk-e különbséget tenni a bűn és a bűnös ember között? Jézus a házasságtörő asszony esetében ezt teszi. Nem ítéllek el, de többé ne vétkezzél. Milyen nehéz a bűnéből kiemelni az embert. Milyen nehéz meg nem történtté tenni a bűnt. Jézus arra hív, hogy segítsünk felemelni a bűnöst, hogy a szentség útjára léphessen.

Bűnösség kiengesztelést sürget, törvényszegés büntetést. Ez érthető. De vajon a büntetés igazán engesztelés is, amivel minden helyreáll? És ki szabja meg a büntetés mértékét? Nehéz e kérdésekről tárgyilagosan szólni. “Gyökerét kell kiirtani” — ilyesmit hallunk főleg az “igazságszeretőktől”. De hogy érjük el a gyökerét? — Jézusnak szemére hányták, hogy bűnösökkel tart (így hívták akkor a törvényellenest, a társadalmon kívülit is). Az Ő viselkedése nem árt-e a társadalomnak? Jézus a gonosznak a gyökerébe akart vágni — a gonosznak, nem az embernek. Mert az embert szerette! És még egyre szereti…

ÚJULJATOK MEG A BŰNBOCSÁNATTÓL
Mise saját, Hiszekegy, Kiengesztelődés prefációja, adható ünnepélyes áldás.

Szimbólumok

* Elhelyezhető egy Krisztus ikon jól látható helyen. Bűnbánati szertartás alatt minden “Uram, irgalmazz” után egy követ helyezünk elé.
* Vagy: elhelyezünk egy jól látható feliratot: “Menj, de többé ne vétkezzél!” – felirattal, mely vizuálisan is rögzíti az evangélium egy fontos mondatát.

Bűnbánati cselekmény

A nagyböjti utunk, a megtérés útja az egész életünkön keresztül. Krisztus felajánlja, hogy újjá alkot mindent. Alázatosan hagyatkozzunk rá és kérjük bocsánatát:

* Urunk, te azt mondottad, hogy “Az vesse rá az első követ, aki maga is bűn nélküli”: URAM, IRGALMAZZ!
* Urunk, te azt mondottad: “Én sem ítéllek el, menj és többé ne vétkezzél”: KRISZTUS, KEGYELMEZZ!
* Urunk, te nem akarod a bűnös halálát, hanem azt, hogy megtérjen és éljen: URAM, IRGALMAZZ!

Hívek könyörgése

Forduljunk bizalommal irgalmas Atyánkhoz, hogy szeretetével alkossa újjá a testvéreink és a mi létünket: Újíts meg minket, Urunk, szereteteddel!

1. Az Egyházért fordulunk hozzád: a szegény és keresztre feszített Krisztus képére a Szentlélek erejéből alkottad, add, hogy evangéliumodat mindig élő módon hirdesse és meg is valósítsa.
2. A gyóntató atyákért fordulunk hozzád, hogy mindig olyan türelemmel és szeretettel legyenek testvéreik felé, ahogy te közeledtél. Add, hogy ne ítélkezzenek a bűnbánók felett, hanem gyógyító hatalmadat közvetítsék a szentségben.
3. Azokért imádkozunk, akik a kormányzatban dolgoznak, hogy tudják a világ sodrában megalkuvás nélkül szolgálni hazánkat, hogy mentesek legyenek a megvesztegetéstől, és minden akaratukkal népünk lelki szabadságáért dolgozzanak!
4. Azokért fordulunk hozzád bizalommal, akik az élettől sok sebet kaptak, akik kábítószerbe, alkoholba menekülnek, mert nem bírják elviselni az őket körbe vevő valóságot. Add, hogy mi ne ítéljük el őket, hanem segítsük szavainkkal és tetteinkkel feléd!
5. Hallgasd meg imádságunkat, eukarisztiát ünneplő közösségünkért, erősíts meg bennünket hitben és reményben, hogy Jézust követve megerősödjünk keresztény küldetésünkben.

Újítsd meg és alakítsd a te akaratod szerint emberi természetünket, hogy elforduljunk a bűntől, de legyünk megértők a bűnösök iránt, szent Fiad szelídségét követve. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

Bevezetés a Miatyánkhoz

A Szentlélektől indítva forduljunk bizalommal az Atyához, Jézus imádságával: Miatyánk.

Áldozás utáni imádság

Urunk, Jézus Krisztus!
Milyen könnyen nyílik a szánk ítélkezésre,
milyen hamar tudjuk, hogy kire kell követ hajítani!
Add, hogy megtanuljunk hallgatni,
megtanuljunk a jót és igazat keresni,
Segíts, hogy a Te szemeddel lássuk a bűnöst,
hogy a Te szavaddal keressük a megbékélést,
hogy a Te száddal kérjünk bocsánatot másokért.
Szíved szeretete és irgalma legyen a mi iskolánk!
Ámen.

* Olvasmány: Iz 43, 16-21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
* Szentlecke: Fil 3, 8-14 Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.
* Evangélium: Jn 8, 1-11 Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való!

Hívek imája:
pap: Testvéreim! Járuljunk alázatos szívvel az isteni kegyelem trónusa elé, és kérjük mennyei Atyánkat, hogy erősítsen meg minket gyengeségeinkben.

1. Erősítsd kegyelmeddel a keresztény családokat, hogy példát mutassanak a házastársi hűségre, a tiszta életre, a családi otthon szépségére, melegére, hallgass meg Urunk!
2. Add kegyelmedet az egyház pásztorainak, hogy lelki hatalmukat bölcsességgel és szelídséggel gyakorolják, hallgass meg Urunk!
3. Segítsd, hogy életünk nehéz helyzeteiben megtaláljuk a helyes megoldást, hallgass meg Urunk!
4. Segítsd, hogy a másik emberben fel tudjuk fedezni a jót, a szépet, az értékeset, és ne csak a rosszat vegyük észre benne, hallgass meg Urunk!
5. Segítsd, hogy bűnbocsátó irgalmad ne könnyelműségre indítson, hanem irántad való szeretetet gyullasszon szívünkben, hallgass meg Urunk!

pap: Irgalmas Istenünk! Alakítsd szívünket, hogy határozottan elforduljunk a bűntől, de legyünk megértők a bűnösök iránt, szent Fiad szelídségét követve. Aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Áldozási könyörgés után: A feláldozott Jézus testét vettük eledelül. Isten szava új világosságot gyújt életünkben. Megértjük, hogy a szenvedésből és a halálból is élet fakad. Kegyelme által Isten fiainak családja vagyunk, titokzatos testének tagjai. Hétköznapjainkban, lemondásainkban Jézus áldozata folytatódik.

A HÍVEK ÜDVÖZLÉSE UTÁN: Az egyházi év ünnepein átéljük a megváltás művének eseményeit. Egyre közeledünk a nagyhéthez, ahol Jézus szenvedései jelennek meg a szertartásokban. A mai szentmise nemcsak a szenvedő Krisztust állítja elénk, hanem a bűn felett diadalmaskodó Megváltót is. A keresztfa már a győzelem jele. Rajta elszenvedte Urunk a világ bűneinek büntetését, feloldozott a bűn átka alól, visszavezette az embereket az üdvösség útjára.

ELSŐ KÖNYÖRGÉS UTÁN: A bűnbánat és a könyörgő imádság az ember hangja volt. Most az Isten szólal meg. A szentírás és a szentbeszéd szavai az Úr személyes üzenetét tolmácsolják.

FELAJÁNLÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: Isten szíve megesett a bűn által bajbajutott emberiségen. A szánalom vezette, amikor emberi testet öltve elégtelen kis áldozataink helyett a szabadító kereszthalált felajánlotta. Ez az áldozat most megújul. Hálát adunk az irgalmas Istennek, hogy szenvedéseinket, imáinkat Fia kedvéért elfogadja, a bűnből és a halál árnyékából az életre visszavezet bennünket.

ÁLDOZÁSI KÖNYÖRGÉS UTÁN: A feláldozott Jézus testét vettük eledelül. Isten szava új világosságot gyújt életünkben. Megértjük, hogy a szenvedésből és a halálból is élet fakad. Kegyelme által Isten fiainak családja vagyunk, titokzatos testének tagjai. Hétköznapjainkban, lemondásainkban Jézus áldozata folytatódik.

A mai evangéliumi történet az isteni irgalmasság egyik legszebb megnyilvánulása. Maga a történet elég érdekes néhány vonásában. Jézus szokatlan módon szégyeníti meg az írástudókat és a farizeusokat. Nem kiált rájuk jaj-okat, nem olvassa fejükre nyilvánosan vétkeiket, mint ahogy máshol megszoktuk. Szokatlan az is, hogy a házasságtörő asszony tulajdonképpen akarata ellenére kerül kapcsolatba Jézussal. A történet végén azt sem látjuk egyértelműen, hogy végül is az asszony megfogadja-e Jézus tanácsát és letér a bűn útjáról, vagy nem. De a látszat ellenére biztosak lehetünk abban, hogy megbánta bűneit, máskülönben Jézus nem bocsátana meg neki.

Ezt a történetet két vonatkozásban alkalmazhatjuk magunkra: a házasságtörő asszony és a farizeusok helyzetéből nézve az eseményeket.

Az asszony helyzete igencsak súlyos: házasságtörést követett el, amely abban az időben és társadalomban főbenjáró vétek volt. Főleg egy nő számára, akit az ókorban nem vettek emberszámba. A mózesi törvények szerint meg kellett kövezni a házasságtörésen kapott asszonyt.

Ma is követnek el házasságtöréseket és más súlyos bűnöket, de ma már nem jár érte megkövezés. De nemcsak hogy nem kövezzük meg érte az elkövetőt, hanem már egyenesen bűnnek sem tekintjük, hanem természetesnek. Olyan társadalomban élünk, amely bűnös módon tolerálja a súlyosabbnál súlyosabb bűnöket, és hazugsággal kozmetikázzák ki. Gondoljatok az elmúlt napok, hetek eseményére, a 13 éves bajai kislány esetére, akinek végül is meggyilkolták magzatát, azzal indokolva, hogy kiskorú megrontása történt, tehát el kell vetetni a magzatot. A kisebbik rosszal leplezték a nagyobbik rosszat, gúnyt űzve ezzel az emberi életből és a magyar igazságszolgáltatásból.

De ha társadalom tolerálja is a bűnöket, egyvalami nem fogja soha sem: saját lelkiismeretünk. Bármily titkos legyen bűnünk, bármennyire is elnézi egy bűnös társadalom, a lelkiismeretünk vádolni fog, mint a házasságtörő asszonyt a farizeusok és írástudók. Lelkiismeretünk Isten színe elé visz, ahol ha megbánást tanúsítunk, akkor Istentől bocsánatot nyerhetünk. Vagy inkább haladékot, életünk utolsó napjáig, hogy megváltozzunk, hogy rábízzuk magunkat Istenre. Az asszony is haladékot kapott: “Menj, de többé ne vétkezzél!”

A történetből nem derül ki, hogy az asszony valóban nem vétkezett-e többet. Megeshetett, hogy ismét elbukott, ahogy mi is folyton elbukunk újra és újra.

Képzeljük el, hogy az asszony újra vétkezik, és Isten Jézus színe elé kerül. Vajon mit tesz? Talán nyugodtabban áll most Jézus színe előtt, mert tudja, hogy Jézus úgyis megbocsát neki? Nem inkább elsüllyedni szeretne szégyenében?

Érdekes módon, mi nem szeretnénk elsüllyedni szégyenünkben, amikor hosszabb-rövidebb idő után a gyóntatószékben kötünk ki ugyanazokkal a vétkekkel, semmit sem javulva. Talán azért, mert a gyónásban nem is tudatosul bennünk, bűneink nagysága, s csak egy ájtatossági gyakorlatot akarunk teljesíteni, vagy évente egyszer előforduló “keresztény” feladatot látunk benne. Egyáltalán nem természetes, hogy nincs szégyenérzetünk a gyónáskor. Mert nem vagyunk különbek a házasságtörő asszonynál. Akkor sem, ha nem akar senki se megkövezni. Akkor sem, ha lelkiismeretünk nem vádul, mert elaltattuk, félreneveltük.

Gondoljatok bele: ha nem tarjátok magatokat “olyan nagyon” bűnösnek, akkor mit érnek e szavak: “Menj, de többé ne vétkezzél!”

Akkor olyanok vagyunk mint a farizeusok és az írástudók: magukat tökéletesnek tartják és ujjal mutogatunk a másikra, hogy ő vétkezett. A másikat akarjuk megkövezni, kiközösíteni, megbüntetni, mintegy bűnbakot keresve benne.

“Az vesse rá az elő követ, aki közületek bűn nélkül van!”

A farizeusok ez egyszer helyesen cselekedtek, amikor megszégyenülve eloldalogtak. Pedig Jézus a legkeményebb szavakat kiáltotta rájuk máskor, gyűlölve a képmutatásukat. Most az egyszer nem képmutatók. És ha mi mégis megkövezzük a másikat, kiközösítjük, megbüntetjük, haragot tartunk, akkor nem vagyunk rosszabbak a farizeusoknál is?

Jézus kész a megbocsátásra, kész az irgalomra, ha elébe megyünk a bánatunkkal. De semmit sem gyűlöl jobban a képmutatásnál. Nem tudjuk őt becsapni képmutatásunkkal. Rajtunk áll, hogy a nagyböjti bűnbánati időben igaz bánattal elébe megyünk-e, s akkor e szavak nekünk is szólnak: “Menj, de többé ne vétkezzél!”

Ámen.

Hogyan nézi Isten bűneinket?(Jn 8,1-11)

Jézus olyan környezetben teljesíti messiási küldetését, amelyben sokan nézik ellenségesen tevékenységét. Ezek főképpen a farizeusokhoz, írástudókhoz tartoztak. Ők Jézusról nemcsak azt akarták kimutatni, hogy megszegi a vallásos törvényeket, hanem szerették volna tekintélyét tönkretenni, amellyel a nép előtt rendelkezett. Ha sikerül nekik, hogy éket verjenek Jézus és a nép között, csak akkor gondolhattak arra, hogy Jézus ellen vádat emeljenek és elítéljék. A házasságtörő asszony úgy látszott, jó lehetőséget biztosít ehhez. Ha Jézus felmenti, akkor ezzel vétkessé válik abban, hogy nem tiszteli a vallásos törvényeket. A mózesi törvények szerint a házasságtörésért ugyanis halálbüntetés járt, amelyet megkövezéssel hajtottak végre. Ha pedig a törvény szó szerinti megtartása mellett áll ki, akkor a nép csalódottan el fog fordulni tőle, mert épp olyan szigorúnak és szívtelennek mutatkozott, mint azok, akik a törvényt hivatalból magyarázták.

Jézus azonban egy váratlan lépéssel védi meg magát a cselvetéssel szemben. “Aki közületek bűn nélkül van, az vesse az első követ rá.” János evangélista nem kis kárörömmel tudósít arról, hogy amikor ellenségei meghallották szavait, egymás után csendben eltávoztak. Az evangélium elbeszélése azonban itt még nem érte el a csúcspontját. Mindez csak bevezetés ahhoz a döntő kijelentéshez, amely megvilágítja majd Jézus álláspontját a bűnnel és a bűnössel kapcsolatban.

Jézus és a házasságtörő asszony, Jézus és Zakeus a vámos, Jézus és Mária Magdolna. Mindnyájunk számára ismertek ezek a találkozások. Sok keresztény számára ezzel kapcsolatban természetessé vált, hogy Jézus pártját fogja a bűnösnek. Ezzel együtt azonban komoly félreértésekkel is számolnunk kell. Népszerű szavakkal ezt így fejezhetjük ki: Isten szeret minket, ezért nem szigorú. Ezért nem kell olyan komolyan venni Isten törvényeinek kötelező erejét. A bűn komolytalanságának és megbocsátásának ilyen értelmezése Jézus számára teljesen idegen. Kemény szavakkal zárta ki ezt a lehetőséget. “Ezért, ha jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól.”(Mt 5,29). Ha pedig a jobb kezed botránkoztat meg, vágd le és vesd el magadtól.” (Mt 5,30) “Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem.” (Mt 7,19) Jézus a bűnt megalkuvás nélkül akarta legyőzni. Az ember bűnei és vétségei miatt halt meg Jézus a kereszten. Jézus semmi kétséget nem hagyott a felől, hogy a bűn kizár az Istennel való közösségből, megrontja az emberi kapcsolatokat és az embert életének teljes elvesztése felé vezeti.

Jézus nem a bűnt és a vele kapcsolatos vétséget jelenti ki ártalmatlannak, hanem a bűnösnek megbocsátja a bűnét, ha bűnbánattal fordul feléje. Új kezdettel ajándékozza meg, amely mentes minden tehertételtől. “Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” A házasságtörő kettős szabadulást tapasztal itt meg. Jézus megszabadítja őt először is emberi vádlóitól és elítélőitől. Jézus szavai rádöbbentik őket arra, hogy ők nem lehetnek igazán ítélőbírák. Ők maguk is vétkes emberek. Ember nem érezheti magát illetékesnek arra, hogy a bűnről vagy a bűntelenségről ítéletet mondjon. Az ítélet egyedül az Istenre tartozik. Amikor azonban Jézus is szabadnak nyilvánítja a házasságtörő asszonyt, ő ezt egészen más alapon teszi. Nem azért jelenti ki szabadnak, mert ártatlan lenne, nem azért, mert bűnössége nem lenne elegendőképpen bizonyítva, hanem azért, mert isteni tekintéllyel azért jött közénk, arra hivatott, hogy a bűnöket magára vegye. Egyedül ő a Bárány, aki elveszi a világ bűneit, ő az, aki az emberek minden vétkét magával vitte a keresztfára. Így aki ítéletet mond bűneink fölött, egyben szabadítónk is, akire fenntartás nélkül rábízhatjuk magunkat.

Jézusra így emlékezett mindig az Egyház, és így emlékezik ma is. Nem elég Krisztus kereszthalálára emlékezni, hanem annak üdvösségtörténeti jelentésére is. Ő úgy szenvedett és halt meg a kereszten, hogy magával vitte mindnyájunk bűnét. Akkor mondhatjuk magunkat igazi Krisztus-hívőknek, ha ezzel a tudattal nézünk fel rá a kereszten. Jézusom nem a szenvedés, és a halál foglalkoztat téged elsősorban, hanem a mi bűneink súlya. Az a tudat tölti be egészen szívedet, hogy te áldozatul adod magadat bűneinkért. Szeretetből áldozod fel magad mindnyájunkért. Ezért mondtad szabadnak a házasságtörő asszonyt, és ezért mentesz fel minket is bűneinktől. Nekünk sem azt mondod, hogy ne vegyük komolyan a bűneinket, mert erre Isten szeretete bátorít minket. Nem, nem erre bátorít minket Isten szeretete! A bűnt nagyon komolyan kell vennünk, és vele együtt Jézus engesztelő áldozatát is a kereszten. Ezért bocsátja meg mindenki bűnét, aki bűnbánattal fordul hozzá. Ez számunkra is új kezdet. Erre a bűnbánatra biztatsz, bátorítsz minket, hogy minket is megajándékozzál a bűntől való szabadulás felemelő tudatával és az új élet kezdetének örömével és lendületével. MK

Bűnösség kiengesztelést sürget, törvényszegés büntetést. Ez érthető. De vajon a büntetés igazán engesztelés is, amivel minden helyreáll? És ki szabja meg a büntetés mértékét? Nehéz e kérdésekről tárgyilagosan szólni. “Gyökerét kell kiirtani” — ilyesmit hallunk főleg az “igazságszeretőktől”. De hogy érjük el a gyökerét? — Jézusnak szemére hányták, hogy bűnösökkel tart (így hívták akkor a törvényellenest, a társadalmon kívülit is). Az Ő viselkedése nem árt-e a társadalomnak? Jézus a gonosznak a gyökerébe akart vágni — a gonosznak, nem az embernek. Mert az embert szerette! És még egyre szereti…

Első olvasmányhoz / Iz 43,16-21
Csak a múltban szólt és működött Isten? Vajon még most is segít? A nép panaszszavára a próféta üdvhirdetéssel felel. A múlt üdvélménye volt az egyiptomi kivonulás, helyesebben: kimentés — mert Isten végzett mindent. Most is kihozza majd népét a sötétből a fényre, a babiloni fogságból a hazájába. A választott nép üdvtörténetének új kezdete ez. A hazatérés minden korábbit árnyékba borít: még a természet is Isten mentő művének szolgál majd. Tehát nemcsak a nagyszerű múlt a népé, hanem a még nagyszerűbb jövő. A megmentett nép dolga lesz, hogy Isten nagy téteményeit elbeszélje a késő utódoknak. (43,16-17: Iz 40,3; 2Mz 14,21-29; Zsolt 106,7-12 # 43,18-19: Iz 65,17; 42,9; 48,6; Jel 21,5 # 43,20: Iz 35,6-7; 2Mz 17,1-7; Zsolt 78,15-16 # 43,21: 1Pt 2,9-10)

Válaszos zsoltár / Zsolt 126(125),1-2.2-3.4-5.6
Könnyek és újjongás

Szentleckéhez / Fil 3,8-14
Megtértével Pál sok mindent maga mögött hagyott, főleg saját igaza s tökélye tudatát. Mi a nyeresége? Krisztus ismerete, a Megfeszített és Föltámadt Krisztusé. Nemcsak értelmi tudást, hanem a szív eleven tudását is megkapta, az egész emberét, az Úrral való mélységes együttlét élményét. De úgy érzi, még messzi a cél: a keresztény tökéletesség sosem befejezett, kész dolog: inkább abban áll, hogy a lélek átengedi magát újra meg újra Krisztus igazságának és erejének. (3,9: Róm 3,21-22; 10.3-4; Gal 2,16 # 3,10: Róm 1,4; 6,4; 8,17; Gal 6,17 # 3,12: 1Tim 6,12.19; ApCsel 9,5-6 # 3,13-14: Lk 9,62; 1Kor 9,24-27)

Evangéliumhoz / Jn 8,1-11
A házasságtörés történetét inkább Lukácstól várnánk, mintsem Jánostól (mintegy csatlakozva Lk 21,37-38-hoz). Zsuzsanna történetéhez (Dán 13) némileg hasonló. De Jézus több Dániel prófétánál, Ő nem egy bűntelent véd meg, hanem egy bűnösnek ad bocsánatot. Neki már nem a törvénynek szóló külsőleges hódolás a fő, hanem a szív válasza a szeretet ajándékára és igényére. (8,5-6: 5Mz 22,22-24; Lk 7,34; 20,20 # 8,7: 5Mz 17,7 # 8,11: Ez 33,11; Zsolt 103,13-14; Jn 5,14; 8,15)

Szentségre várva
Jézus, az Emberfia ismeri az emberi szívet, és ismeri Isten szívét is! A bűnt is meg tudja bocsátani. Hiszen Ő Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit azáltal, hogy azokat magára veszi!

Elmélkedés
Magadra maradsz…
Minden a te dobogó szívedre nyomul.
Még kalapál, még alkot a kor, még tart az idő,
és nagy fájó ütésekkel előrehajt világ és történés.
Ez az óra nyugtalansága, és nyugtalan a te
szíved is, míg meg nem nyugszik énbennem.
Nyugtalan a Te szíved, míg mind meg nem nyugszunk Tebenned.
Idő és öröklét egymásba süllyed,
s a bűnnek kínja már eltünt a szeretet csöndjében!
(H. U. von Balthasar)

+

A megbocsátó, a szerető szív
Krisztus, a lélek ismeretlen mélyeinek egyetlen pszichológusa azt mondja: “Ahol ketten vagy hárman együtt vannak az én nevemben, én velük vagyok…” (Mt 18, 20). Gyónni küld, bűnvallomást kíván, másik emberlélekhez utasít, aki fejünkre tegye Isten megbocsátó kezét. Szent Pálnak a megtérés félelmetes pillanatában nem azt mondja: “vándorolj egyedül”, hanem elküldi Ananiáshoz: “ott majd megmondják neked, mit kell tenned”.

Emberlelkeket választ akarata irányító tengelyéül, emberszíveket használ tetteinek lépcsőjéül, mert tudja, hogy ember embert tud szeretni, ember embert tud követni, és valami fölséges mennyei pedagógiával más emberlelkekben mutatja meg a mi útjainkat.

Ennek a természetfölötti, isteni neveléstudománynak legsugárzóbb tette az inkarnáció. Az ember nem élhetett meg a testbe öltözött Isten nélkül. Kellett, hogy a Végtelennek emberarca, szerető tekintete, igés ajka legyen, és kellett, hogy a mennyei Szeretet emberszívben lüktessen végig egy földi életet. Ah, ez, ez mindennek a beteljesedése! Ez minden szomjazásunk kielégítése, ez a valóságos Isten-corpus, olyan, mint mi vagyunk, és sugárzó homloka, imádságos emberhangja van, áldó keze és leboruló térde van, édesanyja szőttesében jár közöttünk, és szentséges lábának körvonalát útjaink porába nyomja. És szíve van, igazi véres emberszíve, hogy legyen nekünk egy biztos, ragyogó Isten-kapunk, ahonnan egy ölelésnyire sincs a Végtelen. Megtudjuk-e valaha, mi ez a Szív nekünk? “Hiszünk a szeretetben” — mondja Szent János. Szeretném hozzáfűzni: “Adósai vagyunk a szeretetnek”. Mind adósai vagyunk a nagy, végtelen Szeretetnek, s amint ezt sorra megéljük forró emberszívekben, érezzük, hogy szelíden lejtő lépcsőkön járunk az Isten-szív sugárzó magaslatai felé. Igen, vannak édes, közelálló emberszívek, testvérek, szülők, hitvestársak, jó barátok; de az Isten-szív lelkemet áhítatos hallgatásba meríti, és hálám, örömöm, hódolatom szótlan imába öltözik. Én fényességes napom! Én boldogságom, legmélyebb örömöm, irányító, tündöklő sugárkévém. Minden szeretet egyfelé néz, mint ahogy minden iránytű egy hatalmas meridiánnak erőfolyamát szolgálja. Amely szív nem mutat Istenre, annak csak csúfneve a szeretet, mert “szeretet az Isten, és aki szeretetben marad, Istenben marad, és az Isten őbenne” (1Jn 4,16). (Prohászka: ÖM, 7:7; 266)

+

Van akit a bűne…
Az evangélium sosem bőbeszédű, de ez az elbeszélés már-már balladai jellegű. A mózesi törvény úgy rendelkezett, hogy ha egy asszonyt házasságtörésen érnek, kövezzék halálra. Jézus korában azonban ezt a törvényt nem lehetett végrehajtani, mert az izraeliták a rómaiak jóváhagyása nélkül nem hozhattak halálos ítéletet.

Most Jézus elé visznek egy olyan asszonyt, akit valóban rajtakaptak azon, hogy megcsalja az urát. De a tömeg irányítói nem az igazságra kíváncsiak, az asszony bűne és szégyene sem érdekli őket igazán. Ők Jézust akarják elveszíteni. Ha azt mondja: kövezzétek meg, följelentik. Ha azt mondja: bocsássátok el, elhíresztelik róla, hogy megalkuvó.

Jézus az asszonyra, majd vádlóira néz. “Aki közületek bűn nélkül való…” Egyszerre csönd támad, súlyos másodpercek telnek el. Aztán ritkulni kezd a vádaskodók csoportja. Végül Jézus — a szájtátók tágasabb gyűrűjében — egyedül marad az asszonnyal. “Senki sem ítélt el téged?” “Senki, Uram.” “Én sem ítéllek el, menj, és többet ne vétkezzél.”

Ez a történet valójában nem a házasságtörő asszonyról szól, hanem Jézusról. Hogyan tud csöndet teremteni, hogy tudja a lelkiismeretet megszólaltatni ellenségeiben is, azokban is, akik előtt semmi sem szent, egy ember vétke és szégyene sem. S arról, hogy nem ítélni jött, hanem megbocsátani s a bocsánattal erőt adni a jóra.

De az elbeszélések egy kritikus pillanatában mégiscsak az asszony kerül figyelmünk középpontjába. Aztán pedig az ő szemével pillantunk Jézusra, az ő fülével figyelünk Jézus szavára. Az evangélium semmit sem mond arról, mi sodorta bűnbe ezt az asszonyt. Szenvedély, szokás, talán keserűség. Azt sem tudhatjuk, mit érzett, amikor fölfedezték, s titokban elkövetett cselekedete az utcára került. Érzett-e szégyent vagy éppen bűnbánatot? Talán nem volt benne más, mint keserű fölháborodás, hiszen ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy itt senki sem ővele törődik. S akkor egyszerre váratlan fordulatot vettek az események. Egyedül maradt Jézussal, és Jézus megszólította őt. Az asszony is most szólal meg először. Két szava van, de az egyikkel Uramnak nevezi Jézust. S ez nagyon sokat elárul. Jézus nemcsak a tőrvetők lelkiismeretét indította meg. Ez az asszony, aki eddig néma és kiszolgáltatott szereplője volt az eseményeknek, most elismeréssel, bizalommal, áhítattal figyel rá. Azzal, hogy Uramnak nevezi Jézust, hitvallást tesz, és Jézus kezébe teszi le sorsát. Ez már bűnvallomás, sőt bűnbánat is. Erre hangzik föl Jézus felelete. Jézus nem hagyja jóvá s nem mentegeti azt, amit az asszony elkövetett. Nem azért jött, hogy jóváhagyja, hanem azért, hogy “elvegye” a világ bűneit. Most “elveszi” az asszonyét is. “Menj, és többé ne vétkezzél.” Most már lesz erőd ahhoz, hogy ne vétkezz. Nem oda állítalak vissza, ahol akkor voltál, amikor még bűnbe nem estél. Bukásod szégyenéből kiemelkedve több vagy, mint voltál azelőtt. Épp a hiteddel, azzal, hogy találkoztál velem és bennem Isten kegyelmével, amely nem cinkosa, de nem is puszta ellenfele a rossznak.

Van, akit vaksága, csonkasága vezet Jézus elé, van, akit fiának-lányának betegsége, halála. Ezt az asszonyt a bűne juttatta oda, hogy Jézussal találkozott. Nem a bűne miatt érzett bánat, hanem egyszerűen az a tény, hogy vétkezett. Nyilván nem egyetemes törvény ez, s ha azt kérdezik, “maradjunk meg a bűnben, hogy a kegyelem bővebben kiáradjon?”, Szent Pállal kell felelnünk; “Szó sincs róla!” (Róm 6,1-2) De nem szabad felednünk: Isten a bűnt is úttá teheti, amely hozzá vezet. (Jelenits: Betű és lélek, 104)

Miért van az, hogy miután a görögök érdeklődnek Jézus felől, ő elkezd beszélni arról, hogy elérkezett az óra: szenvedés, halál, pusztulás következik? Mi is történik valójában a görögök érdeklődésekor? Csupán annyi, hogy egyre többen a hír hallatára keresik Jézust. Híre megy tevékenységének. Beszélnek róla. Addig, amíg arról volt szó, hogy Jézus hangját nem hallatja a tereken, amíg tudatos rejtettségét sikerül megvalósítania minden különlegessége, küldetésének látványos dolgai ellenére is, nincs semmi gond.
De a híressé válás valójában az válik halálára. Mint mindenkinek és minden egyes dolognak. Mikor a hír megelőzi a valóságot, ott a valóság meghal, látszatdolgok és látszatszemélyek jelennek meg, akiket nagyon sokszor maguk a hírek formálnak ki. Ez pedig nem Jézus világa. Ő ebbe belehal. Nemcsak annakidején, ma is. Valahogy nem jön neki össze a menedzselt, reklámozott küldetés. Metodikája inkább a bezárt szoba, a jobb és balkéz egymásról tudatlansága. Annak a szerzetesnek a világa ez, aki csak annyit kért Istentől, hogy ne tudjon önmaga életszentségéről. Ezért kapta ajándékként, hogy amerre járt és akit árnyéka mögötte “érintett”, csak azok gyógyultak meg. Böjtölésünkben legyen része ennek a hír-böjtnek is a része.

(Laurinyecz Mihály)

Hívek könyörgése

1. Formálj bennünket készségessé annak az újnak a befogadására, elviselésére, amelyet ma ígérsz! Hallgass meg, Urunk!
2. Engedd, hogy a megújulás Lelke járja át a mai egyházat, szabadítsa meg minden rossztól, és tegye képessé a nekilendülésre újra meg újra! Hallgass meg, Urunk!
3. Formáld újjá és szenteld meg pápánk, püspökeink és papjaink szívét, hogy mindig többre becsüljék az irgalmasságot a törvény betűjénél! Engeszteld ki őket önmagukkal és egymással is! Hallgass meg, Urunk!
4. Minket, akik általában titokban vétkezünk, szembesíts azzal, hogy magunkat a nyilvános bűnösöknél ártatlanabbnak tartjuk! Hallgass meg, Urunk!
5. Add meg újra a börtönbüntetésre ítélt “elítélteknek” az önbecsülés, az újrakezdés, a lelki fölemelkedés lehetőségét! Hallgass meg, Urunk!
6. Te, aki a porba írva megfékezted az ítélkezők gyilkos indulatait, vezess el minket is a lelkiismeret szava által bűnbánatra és a szabadságra! Hallgass meg, Jézusunk!
7. Hogy az irgalom, amely sarjadóban van már, írjon felül minden régi törvényt, és vigye végbe azt az újat, amelyre sóvárogva vár minden megholt és élő! Hallgass meg, Urunk!

Az vesse rá a követ, aki bűn nélkül való”

Mindenki szeret bírót játszani. Jézus ugyan figyelmeztette tanítványait: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!” de ennek ellenére, az ítélés kívánsága nagyon erős bennünk. Ezt az evangéliumi szakaszt, a korai János evangéliumi kódexek nem közlik és a későbbiek is eltérő helyen említik. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy nem kitalált történetről van szó, hanem a szinoptius hagyomány beemeléséről János evangéliumába. Pontosabban szólva nem egy tan miatt kitalált történetről van szó, hanem Jézussal megesett történetet mond el a szerző.

A történet elejétől kezdve tudjuk, a farizeusok csapdát akarnak állítani Jézusnak. Bosszantotta őket, az irgalomról mondott tanítása és azt is felháborítónak tartották, hogy Jézus nem különült el a bűnösökkel, hanem a csoportjaikban elvegyült, mondván: „Nem az egészségeseknek van szüksége az orvosnak, hanem a betegnek.” Ennek ellenére szerették volna, ha Jézus állást foglal, vagy a bűnösök mellett és akkor elveszíti tekintélyét, vagy a farizeusok mellett és akkor elveszíti népszerűségét.

A házasságtörésen ért asszonyt a tanúk segítségével halálra kövezték, később irgalmasságból inkább megfojtották. Az ítéletet azonban előbb ki kellett mondani felette. Nem világos a történetből, hogy az asszonyt most akarják bíróság elé állítani, vagy Jézust akarják bírói szerepbe kényszeríteni, hogy elítélhessék az asszonyt. De az mindenképpen látszik, hogy akármennyire is törekszenek a törvényesség betartására, más a kövezésre készülnek.

Jézus a vádlók szeme láttára a porba ír. Ez a mozzanat kétszer is megtalálható a történetben. Jeromos szerint Jeremiás próféta könyvének 17,13-at írta Jézus a porba, mely a régi latin fordítás szerint így hangzik. „A föld porba írják azokat, akik elfordulnak tőled, mert elhagyták az Urat…” A vádlókat nem nagyon érdekli Jézus viselkedése. Inkább a választ sürgetik. Meg is kapják, de olyat amire nem számolnak.

„Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való.” Nem csupán a házasságtörés bűnéről van szó, hanem arról, hogy akit az Isten semmivel sem vádol. Ez viszont abszurdum, senki sem gondolhatta, hogy bűn nélkül való. Másrészt a vádlók egymásról is tudták, kisebb vagy nagyobb vétkeiket. Vagyis egymás előtt is ismert volt, hogy bűnösök, tehát senki sem formálhatott jogot egymás előtt az első kő eldobásához. Vagyis egymással szemben a vádlók is irgalmasak voltak, de a házasság törésen ért asszonnyal ezt nem akarták gyakorolni.

Ezért egymás után eltávoznak, Jézus egyedül marad az asszonnyal. Ágoston erre a helyzetre azt mondja, hogy szemben állt egymással a „misera” és a „misericordia”, vagyis a szerencsétlenség és az irgalom. Amint megszűnik a Jézus elleni csapda és vádaskodás, az asszony úgy áll Jézus előtt, mintha Isten előtt állna. Jézus most amikor az őt vádlók eltávoztak nem mulasztja el kimondani, az ítéletet. De először is azt kérdezi, hogy hol a vádlói. Majd kijelenti „Én sem ítéllek el, menj és több ne vétkezz!”

Jézus szentenciája egyaránt szól a házasságtörő asszonynak és az időközben megfutamodott vádlóknak, sőt az evangéliumok későbbi olvasóinak, nekünk is. Jézus célja az ítélettel, a megtérés előmozdítása. Az asszonyt vádlóknak a célja a hatalmuk megmutatása.

Ítélni akarunk, vagy segíteni? Ez az örök dilemma, minden ítéletünk megfogalmazásakor. Jézus még a rákényszerített bírói szituációban is gyógyító orvosként működött. Ezt nem szabad felednünk.

B.Gy.

Kiss Ulrich SJ 2004

Sokan, és egyre többen, ezt a jelenetet is Mel Gibson szemével fogják látni. Porzik a kör, melyet Jézus az asszony köré rajzol. Az ítélkezők mind a körön kvül vannak. Nem tartoznak Jézushoz. A bűnös asszony igen. Körön belül van.

Persze, ha egészen pontosan odafigyelünk, a jelenetet Gibson Monica Belucci szemein keresztül „fényképezi” le számunkra. Az ő nézőszögéből: Mária Magdolna a porba sújtva, a földdel szinte eggyé válva éli meg a pillanatot, melyről azt kellett hinnie, az utolsó. Jézus hozzá hajolt le, neki írt. Új törvényt. A megbocsátásét. A megújulásét. A küldetését. Azt mondja egy a társadalom által kivetett embernek, asszonynak, kezdj új életet. Különbet, mint az eddigi, de különbet is, mint az őt elítélőké. Mert ítélkezni csak annak van joga, akit nincs miért elítélni. Jézus drámája, hogy Mária Magdolnával ellentétben neki nincs védőügyvéde. Nincs, aki zavarba hozná az őt halálra ítélőket. Azaz: Pilátus próbálkozik, de végül mossa kezeit: nincs tekintélye, nincs hatalma megmenteni. Ennyit a birodalom hatalmáról: a közvéleménnyel szemben tehetetlen. Ma sincs ez másképp. Töprengeni kezdek. S mi lett volna, ha Pilátus a jézusi érvet használja: elítélem, ha ti mind azt valljátok: maradéktalanul fizetjük az adót a császárnak; soha nem lázongunk a római hatalom ellen, soha nem káromoljuk Istent, soha… szóval, a római és a zsidó jog értelmében egyaránt feddhetetlenek vagyunk. Kaifás & Co eloldalogtak volna. A lármás nép elcsendesült volna. Jézus egyedül maradt volna Pilátussal. S Pilátus megtudta volna, mi az Igazság. Tudunk-e egyedül maradni a körben Jézussal? S ki tudunk-e lépni azzal a szándékkal, hogy nem vétkezünk többé?

Kiss Ulrich SJ

Iz 43,16-21

Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt; aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak: ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.
Fil 3,8-14

Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.
Jn 8,1-11

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták neki: ,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?” Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ,,Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.” Aztán újra lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ,,Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?” Az így felelt: ,,Senki, Uram!” Jézus ekkor azt mondta neki: ,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!’

2010. március 21. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az idoben: Jézus kiment az Olajfák hegyére. Kora reggel újra
megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, o pedig leült, és
tanította oket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért
asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá:
“Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a
törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért
kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák. Jézus lehajolt, és az
ujjával írni kezdett a földön. Ok azonban tovább faggatták. Erre
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: “Az vesse rá az elso követ, aki
közületek bun nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön.
Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s
csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: “Asszony, hol vannak, akik
vádoltak téged? Senki sem ítélt el?” “Senki, Uram” – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: “Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne
vétkezzél!”
Jn 8,1-11

Elmélkedés:

Feltétel nélkül
Életünkben elofordulnak olyan helyzetek, amikor nehéz kérdést tesznek fel
nekünk, s komolyan gondolkodóba esünk, hogy mit is válaszoljunk. Bizonyos
csapdahelyzetekre gondolok, amikor mindenféle válasz rossznak tunik. Nagy
bölcsességre van szükség, hogy az ilyen helyzetekbol ki tudjuk vágni
magunkat, s vagy rögtön érkezik a jó gondolat, vagy késik, de akkor
szégyenben maradunk. Az egyik kedves ismerosöm, Eszter is ilyen helyzetbe
került egy alkalommal. Vonattal utazott szüleivel és testvérével, s
útközben beszélgetésük során vallási dolgokra terelodött a szó. A velük
szemben ülo férfi ettol kezdve gúnyos mosollyal követte a beszélgetést, s
egyértelmuen látszott rajta, hogy nem hisz Istenben. Illendoségbol nem
szólt bele a szülok és a gyerekek beszélgetésébe, de nem lehetett tudni,
hogy mikor fog nála elszakadni a cérna. Egy ido után elovett a táskájából
egy szelet csokoládét, éppen olyat, ami egyébként Eszternek is a kedvence
volt. Már majdnem megbontotta, hogy megegye, amikor hirtelen támadt egy
ötlete. Eszter elé tartotta a csokit és ezt mondta: “Kapsz tolem egy
szelet csokoládét, ha megmondod, hogy hol van az Isten?” Hirtelen
megfagyott a levego. Hát mit válaszolhat egy tizenkét esztendos, jólelku
lány egy ilyen provokáló kérdésre? Milyen bizonyítékot tudna mondani egy
hitetlennek Isten létezésérol? A szülok megdöbbenésükben azonnal
elhallgattak, s lányukra néztek, miközben a férfi továbbra is gúnyos
tekintettel Eszter elott lóbálta a finomságot, várva a feleletet. Eszter
elgondolkozott egy pillanatra, de nem jött zavarba. Elovette hátizsákját,
amelyben az öccse és az o számára is éppen ugyanilyen csoki lapult. A két
csokit tenyerén a férfi elé tartotta és megszólalt: “A bácsi kap tolem két
szelet csokoládét, ha megmondja, hogy hol nincs az Isten?” Most viszont a
férfi arcáról fagyott le a gúnyos mosoly a megdöbbenéstol, mert erre a
kérdésre bizony nem tudott mit válaszolni, s szégyenkezve hajtotta le a
fejét.

Jézus életében több alkalommal elofordult, hogy az írástudók és a
farizeusok nehéz kérdéseket tettek fel, mintegy csapdába szorították. Az
egyik ilyen jól ismert eset az volt, amikor megkérdezték tole, hogy a
zsidóknak szabad-e adót fizetniük a római császárnak? Jézus ügyes választ
ad: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az
Istené!” (vö.: Mt 22,15-22; Mk 12,13-17; Lk 20,20-26). De más alkalmakkor
is bölcsességérol tett tanúságot, amikor ravasz kérdésekkel próbálták
sarokba szorítani.

A mai vasárnap evangéliuma is egy ilyen esetrol számol be. Az írástudók és
a farizeusok házasságtöréssel vádolnak egy asszonyt, s Jézus véleményét
kérik az ügyben. A csapda tökéletes, vagy legalábbis annak tunik. A mózesi
törvények szerint az asszony halált érdemel. Ha Jézus ellenzi a no
megkövezését, akkor tulajdonképpen azt mondja, hogy nem szükséges
megtartani a törvényeket. Ha viszont azt mondja, hogy valóban halálra kell
kövezni, akkor kegyetlenséggel vádolhatnák. Jézus azonban ügyes válaszával
elkerüli a csapdát: “Az vesse rá az elso követ, aki közületek bun nélkül
van!” (Jn 8,7). Ezzel a felelettel Jézus elismeri, hogy valóban bunös
lehet az asszony, de ha ez igaz, akkor sincs senkinek joga ot vádolni,
hiszen a vádlók ugyanúgy bunös emberek. A forrongó hangulat ebben a
pillanatban elcsendesül. A gyilkos szándék alábbhagy. Az asszonyt rángató
és fogva tartó kezek elernyednek, s elengedik az áldozatot. A megkövezésre
összeverodött tömeg szétoszlik, mindenki távozik. Tulajdonképpen minden
zavaró tényezo megszunik, s az irgalomra váró bunös és az irgalmas Isten
marad a helyszínen. Jézus irgalommal nézi a bunöst. Minden szava
irgalmasságról tanúskodik. Nem vádolja, nem faggatja, nem ítéli el, s nem
kíváncsi az asszony esetleges mentegetozésére. Még beismero vallomást sem
kér. Az irgalomnak nincs feltétele. Isten feltétel nélkül bocsát meg az
embernek. Az embert feltétel nélkül szereto Isten feltétel nélkül bocsát
meg a bunösnek.

Egyedül a feltétel nélküli szeretet, a feltétel nélküli megbocsátás képes
az embert szabaddá tenni. Szabaddá tenni, azaz megszabadítani a buntol, s
szabaddá tenni a jó úton való önkéntes elindulásra. A felmento ítélet,
vagy keresztény szóhasználat szerint a megbocsátás Isten feltétel nélküli
szeretetébol fakad. E szeretet mutatkozik meg akkor, amikor Jézus vállalja
a szenvedést és a kereszthalált, de ez nyilvánul meg abban is, amikor
irgalommal fordul a bunösök felé. Ezzel a feltétel nélküli szeretettel és
megbocsátással vár engem is Jézus.

Befejezésül az evangélium befejezo mondatához szeretnék még fuzni egy
gondolatot. Jézus ezt mondja: “Menj, de többé ne vétkezzél!” (Jn 8,11).
Napjainkban társadalmi szintu felháborodást vált ki, amikor a
nyilvánosságra kerülnek, hogy egyes vezeto beosztású emberek, hogyan
tulajdonítják el a köztulajdont. Azok az emberek, akiket most súlyos
buncselekményekkel vádolnak, korábban évekig, évtizedekig azt látták, hogy
mások is ezt teszik minden következmény nélkül. Aki a kicsihez fért hozzá,
az keveset lopott, aki a nagyhoz, az többet lopott, de semminek nem volt
következménye. Mintha mindenki szemet hunyt volna a másik bune fölött, s
elvárta, hogy mások is hunyjanak szemet az o bunei fölött. Mintha csak azt
mondták volna: most lebuktál, legközelebb legyél ügyesebb. Menj és
továbbra is csinálhatod ugyanazt! Menj és vétkezz tovább! Ez a
gondolkodásmód messze áll Jézus gondolkodásától. O ezt mondja: Menj, de
többé ne vétkezzél! Az egész társadalomra, s benne minden emberre
vonatkozik, hogy csak akkor lehet a bunökbol felemelkedni, ha a bun
elkerülésének szándékával indulunk el egy új úton.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, beismerem, hogy oly sokszor ítélkezem mások felett. Bosszút
akarva olykor szinte köveket ragadnék, hogy a bunös elnyerje méltó
büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen másként tekintesz a bunösre. Te
feltétel nélkül bocsátasz meg mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel
nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Toled, s gyakorolni embertársaim
felé.

21. vasárnap: NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA (Szent Benedek, Flüei Szent Miklós)

Iz 43,16-21; Zs 125; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11
A régi dolgokat ne emlegessétek, mert én újat cselekszem

Iz 43,16-21

Így szól az Úr, aki utat készített a tengerben, és a hatalmas vizekben ösvényt; aki kihozott kocsit és lovat, hadsereget és hőst, akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé, kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak: ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. Dicsőít majd engem a mező vadja, a sakálok és a struccmadarak, mert vizet adtam a sivatagban, folyókat a pusztában, hogy megitassam népemet, az én választottamat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd.

Zs 125

Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!’ Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.

Fil 3,8-14

Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, s hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulásom alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus hitéből való, vagyis amely az Istentől van a hit révén. Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, hogy eljuthassak a halálból való feltámadásra. Nem mintha már kezemben tartanám, vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. Így futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.

Jn 8,1-11

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, és azt mondták neki: ,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?’ Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ,,Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.’ Aztán újra lehajolt, és írt a földre. Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ,,Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?’ Az így felelt: ,,Senki, Uram!’ Jézus ekkor azt mondta neki: ,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!’