Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 26, 2010 havi archívum

2010. március 26., péntek Anyai karok, anyai szív

Amikor a vezető mások szenvedését látja, úgy kell viselkednie, hogy senki se vonakodjon feltárni előtte legmélyebb problémáit.

Akinek kísértések hullámveréseivel kell szembenéznie, annak arra van szüksége, hogy úgy fordulhasson a lelkipásztor szívéhez, mintha anyai karok fogadnák.

Aki pedig tudatára ébred, hogy hamarosan megmételyezi a fenyegető rossz, azt vigasztalják meg a tanácsai. Így erőt kap majd ahhoz, hogy megmosakodjék az imádság könnyeiben.

Nagy Szent Gergely pápa

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 18. Fejezet

1. ezek után láttam egy másik angyalt leszállni az égből, nagy (telj)hatalma volt és a föld fénylett a dicsősé-gétől,
2. és kiáltott erőteljes hangon, ezt mondta: elesett, elesett a nagy Babilon és démonok tanyája (lakóhelye) lett és minden tisztátalan szellem börtönévé és minden tisztátalan és gyűlöletes madár börtönévé,
3. mivelhogy cédasága gerjedelmének borából ivott minden nemzet és a föld királyai vele cédálkodtak és a föld kereskedői fényűzésének erejéből gazdagodtak meg,
4. és hallottam más hangot az égből, azt mondta: menjetek ki, én népem, belőle, nehogy közösségben le-gyetek vétkeivel és hogy csapásaiból ne kapjatok.
5. mert vétkeik (összeragasztva) az égig érnek és megemlékezett az Isten az igazságtalanságaikról,
6. fizessetek neki, amint ő is fizetett és kétszeresen viszonozzátok tetteit, poharába, amelybe öntött, öntse-tek neki kétszer annyit,
7. amennyire dicsőítette magát és tobzódott, annyi gyötrelmet adjatok neki és gyászt, mivelhogy azt mondja szívében, hogy: úgy ülök mint királyné és özvegy nem vagyok és gyászt sohasem látok,
8. ezért egy napon érkeznek el a csapásai: a halál és gyász és éhség és tűzben ég meg, mivelhogy erős az Úr Isten, aki megítéli őt,
9. és sir(ánkoz)nak, és mellüket verve fölötte (gyászolják) a föld királyai, akik vele cédálkodtak és tobzód-tak, amikor látják az ő égésének füstjét.
10. Gyötrelmeitől való félelmük miatt távol állnak, ezt mondják: Jaj, jaj! a nagy város, Babilon, te erős vá-ros, mivelhogy egy órában jött el az ítéleted,
11. a föld kereskedői is siránkoznak és gyászolnak miatta, mivelhogy hajórakományaikat (áruikat) senki sem vásárolja meg többé,
12. az arany és ezüstárút, és drágakő-, gyöngy-, patyolatgyolcs-, és bíbor-, és selyem-, és skarlátszövet árút, és mindenféle tujafa anyagot és (mindenféle) elefántcsontedényt (eszközt) a legdrágább faanyagból és rézből, vasból és márványból készült eszközt,
13. és fahéjat és balzsamot és füstölőszert, és mirhát, és tömjént és bort és olajat és finomlisztet és búzát és barmokat és juhokat és lovakat és szekereket és testeket (rabszolgákat) és emberi lelkeket is,
14. és a gyümölcs, amire lelkedben vágyódtál, eltűnt előled és minden, ami dús és pompás volt, elveszett számodra, és soha többé azokat meg nem találod,
15. akik ezekkel kereskedtek, akik ezekből gazdagodtak meg távol állnak tőle gyötrelmeitől való féltükben, siránkoznak és jajgatnak (gyászolnak),
16. ezt mondják: jaj, jaj! a nagy város, amely patyolatba és bíborba és skarlátba öltözött és arannyal és drá-gakővel és gyöngyökkel volt ékesítve, hogy egy óra alatt elpusztult ekkora gazdagság!
17. és minden hajókormányos és (minden) révész, hajósok és tengerészek, akik a tengeren dolgoznak, távol megálltak,
18. és kiáltoztak, amikor megpillantották égésének a füstjét, ezt mondták: melyik hasonló ehhez a nagy vá-roshoz?
19. És port hintettek a fejükre és sírva és gyászolva kiáltották: jaj, jaj! a nagy város, amelyben meggazdagod-tak mind, akiknek hajóik voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy óra alatt!
20. Örvendj rajta ég és ti szentek és ti apostolok és ti próféták, mivelhogy kimondta az Isten az ítéletet fölöt-te, értetek.
21. és felemelt egy erős angyal egy akkora követ, mint egy malomkő és bedobta a tengerbe, ezt mondta: ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagy várost, és többé nyomát sem találják,
22. és a hárfadalosok és zenészek és fuvolások és harsonások hangja egyáltalán nem hallik benned többé, sem semmiféle mesterség mestere sem lesz benned található és a malom zúgása sem hallik benned többé,
23. és a mécs fénye sohasem világít benned többé és a vőlegény és a menyasszony hangját sem hallja benned senki többé, mivelhogy kereskedőid voltak a földnek a nagyságai, mert a te méregkeverésed vezetett tév-útra minden nemzetet.
24. És benne találták a próféták és a szentek vérét, akiket lemészároltak a földön,

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 17. Fejezet

1. és jött egy, a hét angyal közül akiknél a hét csésze volt és szólt nekem, ezt mondta: jer ide! Megmutatom néked a nagy céda ítéletét, aki a nagy víznél ül,
2. vele cédálkodtak a föld királyai és megrészegedtek a föld lakói a cédasága borától,
3. és elvitt engem szellemben egy pusztába és láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, mely tele volt a káromlás neveivel, hét feje volt és tíz szarva,
4. és az asszony bíborba és skarlátvörösbe volt öltözve és bearanyozva arannyal és drágakővel és gyön-gyökkel, aranypoharat tartott a kezében színig tele cédaságának undokságaival és tisztátalanságaival,
5. és a homlokára egy név volt írva, titok: a nagy Babilon a föld cédáinak és undokságainak az anyja,
6. és láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus tanú(bizony)ságtevőinek vérétől és elcsodál-koztam amikor láttam, nagy csodálkozással,
7. és mondta nekem az angyal: miért csodálkozol? én elmondom neked az asszony titkát és a vadállatét, amely hordozza őt, amelynek hét feje és tíz szarva van.
8. A vadállat, amelyet láttál, volt és nincs és fel fog jönni az alvilág mélységéből és a vesztébe megy és csodálkozni fognak a földön lakók, akiknek nincs beírva a neve az élet könyv(tekercs)ébe a világ leveté-se (kezdete) óta, amikor megpillantják, hogy a vadállat volt és nincs és itt lesz.
9. Itt van az ész, amely a bölcsességgel párosul: a hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül.
10. Király is hét van: öt elesett, az egyik megvan, a másik még nem jött el és amikor eljön, egy kicsit kell maradnia,
11. és a vadállat, amely volt és nincs, ő a nyolcadik, szintén a hét közül való és a vesztébe megy,
12. és a tíz szarv, amelyet láttál: tíz király, akik királyságot még nem kaptak, hanem teljhatalmat kapnak mint királyok egy órára a vadállattal,
13. ezeknek egy véleményük van és a hatóerejüket és teljhatalmukat a vadállatnak adják,
14. ezek a Bárány(ká)val harcolni fognak és a Bárány(ka) legyőzi őket, mivelhogy uraknak Ura és királyok-nak Királya, és akik vele vannak elhívottak és kiválasztottak és hithűek.
15. És ezt mondta nekem: a vizek, amelyeket láttál, ahol a céda ül, népek és néptömegek és nemzetek és nyelvek,
16. és a tíz szarv, amelyeket láttál a vadállaton, azok gyűlölni fogják a cédát, és pusztává (elhagyottá) és meztelenné (levetkőztetetté) teszik és a húsát megeszik és őt magát elégetik tűzben,
17. mert az Isten adta a szívükbe, hogy tegyék meg szándékát és egy véleményen legyenek, és adják a ki-rályságukat a vadállatnak, míg végbe nem mennek az Isten szavai,
18. és az asszony, akit láttál, az a nagy város, amelynek királysága van a föld királyain,

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 16. Fejezet

1. és hallottam nagy hangot a templomból, amely ezt mondta a hét angyalnak: menjetek és töltsétek (öntsé-tek) ki az Isten haragragerjedésének a hét csészéjét a földre!
2. és elment az első és kiöntötte a csészéjét a földre és lett rossz és gonosz fekély azokon az embereken, akiken rajta volt a vadállat ismertető bélyege és akik imádták a képmását,
3. és a második kiöntötte a csészéjét a tengerbe, és olyanná lett, mint a halott vére és minden élő lélek meg-halt (ami) a tengerben (volt),
4. és a harmadik kiöntötte csészéjét a folyamokba és a vízforrásokba és (azok) vérré váltak,
5. és hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: igazságos vagy, aki vagy és aki voltál, ó Szent (jóságos), hogy így ítéltél,
6. mivelhogy a szentek és próféták vérét ontották és vért adtál nekik inni. Megérdemelték (méltók rá, rá-szolgáltak),
7. és hallottam, hogy az áldozati oltártól ezt mondták: igen, Uram, mindenható Isten, való igazak és igazsá-gosak a Te ítéleteid,
8. és a negyedik kiöntötte a csészéjét a napra és megadták neki, hogy perzselje az embereket tűzben.
9. És eltikkasztotta az embereket a nagy hőség és káromolták az Isten nevét, akinek teljhatalma van ezeken a csapásokon és nem tértek észre, hogy dicsőséget adjanak neki,
10. és az ötödik kiöntötte a csészéjét a vadállat trónjára és a királysága elsötétült és a nyelvüket rágták a nyomorúságuktól,
11. és káromolták az ég Istenét a nyomorúságuk és a fekélyeik miatt és nem tértek észre tetteikből (nem vál-toztak meg),
12. és a hatodik angyal kiöntötte a csészéjét a nagy Eufrátesz folyamára és kiszáradt a vize (azért), hogy elkészüljön a napkeletről jövő királyok útja,
13. és láttam a sárkány szájából és a vadállat szájából és a hazug (ál)próféta szájából, három tisztátalan (un-dok) szellemet, mint békákat, kijönni,
14. mert démonok szellemei ezek, akik csodajeleket tesznek, amelyek elmennek az egész földkerekség kirá-lyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának a csatájára,
15. lám! eljövök mint tolvaj, boldog, aki virraszt és megőrzi ruháit, nehogy meztelenül járjon és megpillant-sák a szégyellnivalóját,
16. és összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedonnak hívnak,
17. és a hetedik (angyal) kiöntötte a csészéjét a levegőbe és nagy hang jött a templomból a tróntól, amely ezt mondta: meglett!
18. És lettek villámlások és hangok és égzengések és lett olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta emberek lettek a földön, ilyen földrengés, ilyen nagy,
19. és a nagy város három részre vált és a nemzetek városai összedűltek és a nagy Babilonról megemlékezés történt Isten előtt, hogy neki adja a haragragerjedése borának poharát,
20. és minden sziget eltűnt és hegyek sem voltak találhatók,
21. és talentumnyi jégszemekből nagy jégeső hullott az emberekre az égből és káromolták az emberek az Istent a jégeső csapása miatt, mivelhogy annak csapása roppant nagy volt,

2010. március 26. Nagyböjt, 5. hét, péntek A nap liturgikus színe: lila

Elkerülhetetlenül ellenkezést vált ki a bűnös emberből annak a magatartása, aki jót tesz, és a gonoszságot megveti. Az Üdvösség-történelem megmutatta, hogy az igaz ember sorsa gyakran az üldöztetés, sőt olykor a halál. Jeremiás prófétát és Jézust is halálosan megfenyegették. Erősségük ilyenkor az a tudat volt, hogy velük az Isten.

Jer 20, 10-13
Az Úr, mint hős harcos, mellettem áll.
Jn 10, 31-42
Melyik jócselekedetemért akartok megkövezni?

A keresztény embert, a fájdalom és az üldözés órájában, az Istenbe vetett bizalom segíti. Aki következetes hűséggel az Evangéliumot akarja élni, az igazságot védelmezni, és jót tenni, az nem fogja elkerülni a Krisztussal szembenálló világ ellenállását. Ha Krisztus az embert, keresztje által üdvözítette, akkor úgy léphetünk az üdvösség útjára és úgy működhetünk közre a világ üdvösségének művében, ha hordozzuk saját keresztünket.

Jer 20,10-13

Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: ,,Jelentsétek! Jelentsük fel őt!” Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: ,,Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!” De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!
Jn 10,31-42

Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: ,,Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” A zsidók azt felelték: ,,Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus azt felelte nekik: ”Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ,,Én azt mondtam: Ti istenek vagytok?” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt — márpedig az Írás érvényét nem veszti –, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ,,Káromkodsz!”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.” Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: ,,János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.

2010. március 26. – Péntek

Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre o
megkérdezte tolük: “Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt
válaszolták: “Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte:
“A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre
ismét el akarták fogni ot, de kiszabadította magát kezükbol. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János eloször keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: “János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42

Elmélkedés:

A farizeusok és írástudók több alkalommal tettek fel Jézusnak kérdéseket
kifejezetten azzal a szándékkal, hogy belekössenek tanításába, és
vádolhassák ot. E próbálkozások rendszerint kudarcot vallottak, s Jézus
elkerülte a csapdát. A mai evangélium egy olyan jelenetet tár elénk,
amelyben a zsidók nem tesznek fel ravasz kérdést, hanem káromkodásnak
minosítik Jézus kijelentéseit a mennyei Atyáról, illetve kettejük
kapcsolatáról. Értékelésük félrevezeto és rossz szándékú. A beszélgetésben
Jézus nem titkolja, hogy küldetését az Atyától kapta, s azt is elárulja,
hogy o Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg
oket örök világosságoddal.
Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje által minden bunös
megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson országodba, az örök
boldogságra.
Canisius Szent Péter

26. péntek

Jer 20,10-13; Zs 17,2-7; Jn 10,31-42
Kiragadja az Úr a szegény ember életét a gonoszok kezéből

Jer 20,10-13

Mert hallottam sokak rágalmát, rettenetet mindenfelől: ,,Jelentsétek! Jelentsük fel őt!’ Akik barátságban voltak velem, mind bukásomat lesik: ,,Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük, és bosszút állhatunk rajta!’ De az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek; nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel, örök gyalázatuk nem megy feledésbe. Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki látod a veséket és a szívet, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet! Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert megmentette a szegény lelkét a gonosztevők kezéből!

Zs 17,2-7

és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott.

Jn 10,31-42

Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. Jézus azt mondta nekik: ,,Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?’ A zsidók azt felelték: ,,Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.’ Jézus azt felelte nekik: ‘Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ?,,Én azt mondtam: Ti istenek vagytok??” [Zsolt 82,6] Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt — márpedig az Írás érvényét nem veszti –, miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ?,,Káromkodsz!?”, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.’ Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül. Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: ,,János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. És ott sokan hittek benne.