Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre o
megkérdezte tolük: “Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt
válaszolták: “Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” Jézus ezt felelte:
“A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét -, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” Erre
ismét el akarták fogni ot, de kiszabadította magát kezükbol. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János eloször keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: “János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult.”
És sokan hittek Jézusban.
Jn 10,31-42
Elmélkedés:
A farizeusok és írástudók több alkalommal tettek fel Jézusnak kérdéseket
kifejezetten azzal a szándékkal, hogy belekössenek tanításába, és
vádolhassák ot. E próbálkozások rendszerint kudarcot vallottak, s Jézus
elkerülte a csapdát. A mai evangélium egy olyan jelenetet tár elénk,
amelyben a zsidók nem tesznek fel ravasz kérdést, hanem káromkodásnak
minosítik Jézus kijelentéseit a mennyei Atyáról, illetve kettejük
kapcsolatáról. Értékelésük félrevezeto és rossz szándékú. A beszélgetésben
Jézus nem titkolja, hogy küldetését az Atyától kapta, s azt is elárulja,
hogy o Isten Fia. Ez a kereszthalálában és feltámadásában mutatkozik meg.
(c) Horváth István Sándor
Imádság:
Vigasztald, Uram, a szegény lelkeket szenvedéseikben, és örvendeztesd meg
oket örök világosságoddal.
Engedd, Uram, hogy szent szenvedésed ereje által minden bunös
megtisztuljon, elnyerje kegyelmedet és eljusson országodba, az örök
boldogságra.
Canisius Szent Péter
Gondolkodtató melankólia 
Hozzászólás