Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

március 27, 2010 havi archívum

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 22. Fejezet

1. és megmutatta nekem az élet vizének folyamát, amely ragyogó, mint a kristály, az Istennek és a Bárány(ká)nak trónjából ered,
2. az utcája közepén és a folyamon innen és túl az élet fája, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden hónapban meghozza gyümölcsét és a fa levelei a nemzetek gyógykezelésére szolgálnak,
3. és semmi átkozott nem lesz többé és az Isten és a Bárány(ka) trónja benne lesz és az ő rabszolgái szolgálnak neki,
4. és meglátják az arcát, és a neve a homlokukon lesz,
5. és éjszaka nem lesz többé és nem lesz szükségük a mécsfényre és napfényre, mivelhogy az Úr Isten fénye ragyog rájuk és királyként uralkodnak, a világkorszakoknak a világkorszakába (nyúlóan),
6. és mondta nekem: ezek a szavak megbízhatóak és való igazak és az Úr, a próféták szellemének Istene elküldte az angyalát, hogy megmutassa a rabszolgáinak, amiknek meg kell lenni gyorsan,
7. és lásd, eljövök gyorsan, boldog, aki e könyv(tekercs) prófétálásának a szavait megtartja (megőrzi),
8. és én, János, hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam annak az angyalnak a lábai elé, hogy imádjam, aki megmutatta nekem ezeket,
9. és azt mondta nekem: nézd, nehogy (megtedd)! rabszolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, a prófétáknak és e könyv(tekercs) szava[ megtartóinak (megőrzőinek), az Istennek adj imádva hódolatot,
10. és mondta nekem: nehogy lepecsételd a könyv(tekercs) prófétálásának a szavait, mert az időszak közel van,
11. aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és a szennyes, még szennyesebb, és az igazságos tegyen igazságosságot ezután is és a szent még jobban szentelődjék meg,
12. lásd, eljövök gyorsan és az én bérem velem van, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint,
13. én vagyok az Alfa és Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég,
14. boldogok, akik kimossák ruhájukat, hogy felhatalmazásuk legyen az élet fájához és a kapukon át bemennek a városba.
15. Kinn a kutyák és a méregkeverők és a cédák és a gyilkosok és a bálványimádók, és akik kedvelik és teszik a hazugságot.
16. Én, Jézus elküldtem az én angyalomat, hogy ezt a tanú(bizony)ságot tegye a kihívott gyülekezetekről. Én vagyok a gyökér és a Dávid ivadéka (sarja), a ragyogó hajnalcsillag,
17. és a Szellem és a menyasszony ezt mondják: jöjj el! és aki hallja, mondja: jöjj el! és aki szomjazik, jöjjön, aki akarja, vegye el az élet vizét ingyen (ajándékképpen).
18. Tanú(bizony)ságot teszek és mindenkinek, aki a könyv(tekercs) prófétálásának (jövendölésének) szavait hallja: ha valaki hozzá tesz ezekhez, csapásokkal sújtja az Isten, amelyek meg vannak írva a könyv(tekercs)ben,
19. és ha valaki elvesz e próféciás könyvv(tekercs) szavaiból, elveszi az Isten a részét az élet fájából, és a szent városból, amik meg vannak írva ebben a könyv(tekercs)ben,
20. azt mondja aki ezekről tanú(bizony)ságot tesz: igen, eljövök gyorsan. Ámen, jöjj el Uram Jézus!
21. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal.

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 21. Fejezet

1. és láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt és a tenger nem volt többé,
2. és a szent várost, az új Jeruzsálemet láttam leszállni az égből az Istentől, úgy fel volt készülve, mint egy férje számára felékesített menyasszony,
3. és hallottam egy nagy hangot a trón felől ezt mondta: nézd! az Isten sátora az emberekkel (van) és velük fog sátorozni és ők az Ő népe lesznek és Ő(maga), az Isten velük lesz,
4. és kitöröl minden könnyet szemeikből, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem nyomorú-ság (vesződség, fáradság), mivelhogy az elsők elmúltak,
5. és ezt mondta a trónon ülő: lásd, újjá teszek mindent, és ezt mondta: írjad, mivelhogy ezek a szavak hite-lesek (megbízhatóak) és valóigazak,
6. és mondta nekem: megtörtént! én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, én a szomjazónak adok az élet vizének a forrásából ingyen (ajándékképpen),
7. aki győz, osztályrészül kapja ezeket és leszek annak Istene és ő lesz nekem fiam,
8. a gyáváknak és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosoknak és cédáknak és méregkeverőknek és bál-ványimádóknak és minden hazugnak a része a tűzzel és kénnel égő tóban lesz, ami a második halál,
9. és jött az egyik a hét angyal közül, akinél a hét csapással tele hét csésze volt és szólt nekem, ezt mondta: gyere ide, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány(ka) feleségét,
10. és szellemben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem a szent várost: Jeruzsálemet, amely az égből szállt le,
11. amelyben az Isten dicsősége volt, ragyogása (fénye) hasonló volt a legdrágább kőhöz, olyan volt, mint a kristálytiszta jáspiskő,
12. nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja és a kapukon tizenkét angyal és felírott nevek: Izrael fiai tizenkét törzsének a neve.
13. Keleten három kapu, és északon három kapu és délen három kapu és nyugaton három kapu,
14. a város falának tizenkét alapköve volt és rajtuk a Bárány(ka) tizenkét apostolának neve,
15. és aki beszélt velem, annál arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost és a kapuit és a falait,
16. a város négyszögben fekszik, hossza annyi volt, mint a szélessége és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futamat (stádium), hossza és szélessége és a magassága egyenlő,
17. és megmérte a falát: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is.
18. És a falának építőanyaga: jáspiskő, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló.
19. A város falának alapkövei mindenféle drágakővel voltak ékesítve, az első alap jáspiskő, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
20. az ötödik szardonix, a hatodik karneol (szárdeszi kő), a hetedik krisolit (aranykő), a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt kő,
21. és a tizenkét kapu tizenkét gyöngy, mindegyik kapu egy-egy gyöngy és a város utcája színaranyból, olyan mint az átlátszó üveg,
22. és templomot nem láttam benne, mert az Ur, a mindenható Isten a temploma és a Bárány(ka),
23. és a városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert az Isten dicsősé-ge fényesíti meg és mécse a Bárány(ka).
24. És a nemzetek az ő fényében járnak és a föld királyai is abba viszik be a dicsőségüket,
25. és a kapuit egyáltalán nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem lesz ott,
26. és abba viszik a nemzetek dicsőségét és megbecsülik ajándékát,
27. és egyáltalán nem megy be abba semmi közönséges és olyan, aki utálatosságot és hazugságot tesz, ha-nem csak aki be van írva a Bárány(ka) életkönyv(tekercs)ébe,

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 20. Fejezet

1. és láttam egy angyalt lejönni az égből, a mélység kulcsa és egy nagy lánc volt a kezében,
2. és megfogta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög, (diabolos, azaz szétdobáló) és a sátán, és megkötözte ezer esztendőre,
3. és ledobta őt az alvilág mélységébe és bezárta, le is pecsételte fölül, hogy tévútra ne vezesse a nemzete-ket, míg végéhez nem ér az ezer esztendő, ezután kis időre fel kell oldani őt,
4. és láttam trónokat, amelyekre ráültek, és ítélethozatalt bíztak rájuk, és azoknak lelkeit, akiket lefejeztek a Jézus melletti tanú(bizony)ságtételért és az Isten Igéjéért és akik nem imádták a vadállatot, sem annak képmását és nem vették fel a bélyegét a homlokukra és a kezükre és ezek élnek (felélednek) és királyként uralkodnak Krisztussal ezer évig,
5. a többiek nem kelnek életre a halottak közül, míg végéhez nem ér az ezer esztendő, – ez az első feltáma-dás.
6. Boldog és szent az, aki részt kap (akiknek része van) az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a má-sodik halálnak, hanem ezek az Istennek és Krisztusnak a papjai lesznek és királyként uralkodnak ezer esztendeig,
7. és amikor véget ér az ezer esztendő, eloldják a sátánt a börtönéből,
8. és kijön, hogy tévútra vezesse a nemzeteket a föld négy sarkán, Gógot és Magógot, összegyűjtse őket háborúra, akik annyian vannak, mint a tengerpart homokja,
9. és felvonultak a föld térségére és bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, és tűz szállt alá az égből és megemésztette őket,
10. és az ördög, aki félrevezette őket, a tüzes és kénköves tóba vettetett, ahol a vadállat is, a hazug próféta is van és kínozzák őket nappal és éjjel a világkorszakok világkorszakaiba (nyúlóan)
11. és láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintete elől menekült a föld és az ég és helyet nem találtak számukra,
12. és láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsi(nye)ket ott álltak a trón előtt és könyv(tekercs)eket nyitottak fel, egy másik könyv(tekercs)et is felnyitottak: az élet könyv(tekercs)ét és megítélték a halottakat azok-ból, amik írva voltak a könyv(tekercs)ekben a tetteik szerint,
13. és kiadta a tenger a benne levő halottakat és a halál és a Hádesz (láthatatlan) is kiadta a benne lévő halot-takat és megítéltek kit-kit tettei szerint,
14. a Halált és a Hádeszt bedobták a tűztóba, ez a második halál: a tűztó,
15. és ha valakit nem találtak az élet könyv(tekercs)ébe beírva, a tűz tavába vetették,

A JELENÉSEK KÖNYVE (APOKALYPSIS) 19. Fejezet

1. ezek után hallottam nagy hangot, mint egy óriási tömeget az égben, ezt mondta: Halleluja! az üdvösség és a dicsőség és a hatóerő a mi Istenünké,
2. mivelhogy való igazak és igazságosak az ítéletei, mert elítélte a nagy cédát, aki megrontotta a földet a cédaságával és számonkérte a rabszolgáinak vérét a kezéből (amely kezén tapad),
3. másodszor is mondta: Halleluja! és füstje felszáll a világkorszakok világkorszakaiba,
4. és leborult a huszonnégy vén (elöljáró) és a négy élőlény és imádták az Istent, aki a trónon ül, ezt mond-ták: Ámen, Halleluja!
5. és egy hang jött ki a tróntól, ezt mondta: dicsérjétek Istenünket mind, ti rabszolgái, akik félitek őt, kicsi-nyek és nagyok,
6. és hallottam, valami nagy tömeg hangját, mint nagy vizek zúgása, mint erő(telje)s dörgésnek hangját, azt mondta: Halleluja! mivelhogy megkezdte királyi uralmát Urunk, az Isten, a mindenható,
7. örüljünk és ujjongjunk és adjunk dicsőséget neki, mivelhogy eljött a Bárány(ka) menyegzője és az asszo-nya felkészült.
8. És adatott néki, hogy felöltözzék ragyogó tiszta gyolcsba: mert a gyolcsvászon a szentek igazságos tettei,
9. és mondta nekem: írd meg: boldogok, akik a Bárány(ka) menyegzői lakomájára hivatalosak. Ezt is mondta nekem: ezek az Isten való igaz szavai,
10. és leborultam lábai elé, hogy imádva hódoljak neki, és ezt mondta nekem: nézd, nehogy megtedd! rab-szolgatársad vagyok neked és a testvéreidnek, akik Jézus tanú(bizony)ságtételét bírják, az Istennek hó-dolj imádattal, mert Jézus tanú(bizony)ságtétele a prófétaság szelleme.
11. és láttam a felnyílt eget és lám! egy fehér ló és a rajta ülőt Hithűnek és Valóigaznak hívták és igazságo-san ítél és harcol,
12. a szemei pedig olyanok, mint a tűz lángja és a fején sok diadém, fel van írva a neve, amelyet senki nem ismer, csak ő maga,
13. és a ruha, amit hord, vérbe van merítve (mártva) és a nevét így hívják: az Isten Igéje,
14. és az égbeli seregek fehér lovakon kísérik (követik) Őt tiszta fehér gyolcsba öltözve,
15. és a szájából éles kard jön ki, hogy azzal leverje a nemzeteket és ő (maga) pásztorolja őket vasvesszővel és ő (maga) tapossa a mindenható Isten haragragerjedése borának a sajtóját,
16. és a ruhájára és a csípőjére név van felírva: Királyok Királya és Uraknak Ura,
17. és láttam egy angyalt állni a napban és nagy hangon kiáltott, ezt mondta minden madárnak mely az ég közepén repült: jertek ide, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára,
18. hogy egyétek a királyok húsát és a vezérek (ezredesek) húsát és az erőseknek húsát és a lovaknak húsát a rajtukülőkét is és minden szabadnak és rabszolgának, kicsinynek és nagynak is a húsát,
19. és láttam: a vadállat és a föld királyai a hadseregükkel összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülő-vel és hadseregével,
20. de elfogták a vadállatot és vele a hazug (ál)prófétát, aki a csodákat (jeleket) tette előtte, amelyekkel tév-útra vezette azokat, akik a vadállat bélyegét felvették, és képmásának imádattal hódoltak: ezt a kettőt elevenen beledobták a kénkővel égő tűz tavába (mocsárba),
21. és a többieket megölték a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki és minden madár jóllakott a hú-sukkal,

2010. március 27. Nagyböjt, 5. hét, szombat A nap liturgikus színe: lila

A Jó Pásztor egységben tartja nyáját és a távollevőkre is gondja van. Azt szeretné, ha egy akol lenne, és egy nyáj. Jézus, a Jó Pásztor mindnyájunkat egybe akar gyűjteni, még akkor is, ha ez életébe kerül. Példaképe mindazoknak, akik felelősséggel tartoznak a rájuk bízottakért: szülök, papok, pedagógusok, közéleti vezetők…

Ez 37, 21-28 Az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.

Jn 11, 45-47 Sokan hittek Jézusban, mert láttak, amit tett.

Isten terveiben Jézus halála végtelen horderejű és távlatú esemény volt: ettől függ Izrael lelki megszabadulása, és minden nemzeté, Isten minden gyermekéé szerte a világban. Ezekiel próféta jövendölése Krisztus áldozatában valósul meg teljesen. Krisztus vérében minden ember megtisztul a bűntől, és megpecsételődik Isten és ember között az új és örök szövetség.

forrás: magvető lista 2003

Nagyböjt 5. hét, szombat

Jn 11,45-57

“…jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon …”

Milyen különösen hangzik ma Kaifás szava. Ma, amikor egyáltalán ‘nem szokás’ áldozatot hozni másokért, főleg nem önként és díjmentesen. Ma, amikor a ‘mert megérdemlem’ a sikk és nem a ‘te megérdemled’.
Furcsa egy nézet. Vagy nem is annyira furcsa? Hiszen nagyon is bele illik mai világunkba! Mentsük, ami menthető! Dobjuk oda ezt a ‘prófétát’ a rómaiak cirkuszi arénájába! Így lecsillapítjuk a ‘fenevadat’, s mellesleg mi is jól járunk, hiszen eltűnik ez a számunkra kellemetlen figura.
Ez nagyon is mai gondolkodás! Csakhát “az Isten egyenesen ír görbe vonalakon”! Lehet, hogy nagyon is emberi gondolkodás volt Kaifás szava, meg a mai sikerorientáltság. Ám az Isten, az Atya éppen ezeket az emberi gondolkodásmódokat használja fel arra, hogy “akinek van füle, hallja meg” a szavak mögött megbúvó isteni figyelmeztetést, prófétai szót. Mert aki hallgat a Lélek szavára, az mindig is kihallja a világ zajából a neki, közvetlenül szóló isteni üzenetet: merj másokért adott áldozat lenni!
– km –

Ez 37,21-28

Így szól az Úr Isten: Íme, én kiragadom Izrael fiait a nemzetek közül, amelyek közé jutottak, és összegyűjtöm őket mindenünnen, és a saját földjükre vezetem. Egy néppé teszem őket az országban, Izrael hegyein, és egy király uralkodik majd mindnyájuk fölött; és nem lesz többé két nemzet, nem oszlanak többé két országra. Nem fertőzik többé magukat bálványaikkal, utálatosságaikkal és semmiféle gonoszságukkal. Megszabadítom őket minden helyükről, ahol vétkeztek, és megtisztítom őket; akkor ők az én népem lesznek, én pedig az ő Istenük leszek. Dávid, az én szolgám lesz a király felettük, és egyetlen pásztora lesz valamennyiüknek; törvényeim útján járnak majd, és parancsaimat megtartják és megcselekszik. Azon a földön fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, amelyen atyáitok laktak; rajta laknak majd ők maguk és fiaik, és fiaiknak fiai mindörökké; és Dávid, az én szolgám lesz a fejedelmük mindörökké. A béke szövetségére lépek velük örök szövetség lesz ez velük; megerősítem és megsokasítom őket, és szentélyemet köztük állítom fel mindörökre. A hajlékom köztük lesz, és én az ő Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. És megtudják majd a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, Izrael megszentelője, amikor szentélyem köztük lesz mindörökké.”
Jn 11,45-56

Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: ,,Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket.” Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: ,,Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt. Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: ,,Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?”

2010. március 27., szombat Üres gyóntatószékek?

A papok ne veszítsék kedvüket, ha azt látják, hogy üresek a gyóntatószékek, de azzal se elégedjenek meg, hogy megállapítják a hívek érdektelenségét a bűnbocsánat szentségével kapcsolatban.

Franciaországban az arsi szent plébános idejében a gyónás nem volt sem könnyebb, sem gyakoribb, mint napjainkban, miután a forradalom vihara hosszú időre megbénította a vallás gyakorlását. Ő azonban minden módon – szentbeszédben, meggyőzéssel, jó tanáccsal – igyekezett újra megmutatni a bűnbocsánat szentségének szépségét, rámutatva arra, hogy az eucharisztikus jelenléthez bensőleg hozzátartozik e szentség.

Így létre tudott hozni egy buzgó lelkekből álló kört. A tabernákulum előtt töltött hosszú órák eredményeképp a hívek követni kezdték példáját, felkeresték a templomban Jézust – s bizonyosak lehettek abban, hogy ott találják papjukat, készen arra, hogy meghallgassa és feloldozza őket. (…)

Az a mondás járta akkoriban, hogy Ars a „lelkek nagy kórházává” vált.

XVI. Benedek pápának a papság évét meghirdető levele

2010. március 27. – Szombat

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan
hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek
a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a fopapok és a
farizeusok összehívták a fotanácsot, és így tanakodtak: “Mit tegyünk? Ez
az ember sok csodát muvel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és
népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben fopap volt, ezt
mondta nekik: “Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy
ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig
nem magától mondta, hanem mint annak az évnek fopapja prófétaként
megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sot, nemcsak a népért, hanem
hogy egybegyujtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve
megegyeztek abban, hogy megölik ot. Ezért Jézus nem mutatkozott többé
nyilvánosan a zsidók elott, hanem visszavonult a pusztaság melletti
vidékre, egy Efraim nevu helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival
együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékrol már az ünnepek elott
sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelodjenek. Ezek keresték
Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: “Mit gondoltok, eljön-e
az ünnepre?” A fopapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a
rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyérol, jelentse,
hogy elfoghassák ot.
Jn 11,45-57

Elmélkedés:

A zsidó fotanács tagjai megegyeztek abban, hogy megölik Jézust – olvassuk
a mai evangéliumban a kijelentést. Gyilkos szándékuk természetesen nem
elozmények nélküli, hanem csak végpontja annak a szembenállásnak, amely
korábban már oly sokszor megmutatkozott hitetlenségükben. Nem hiszek el,
nem akarják elfogadni, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte. János
evangélista úgy írja le a halálos ítélet kimondását, hogy közben tanítást
ad a hívoknek Jézus halálának értelmérol. Ezek szerint az Úr az egész
népért és az egész emberiségért hal meg. A hitet elutasítók döntésükkel
Jézus földi életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettol kezdve már csak
az alkalmat várják, hogy elfoghassák, elítélhessék és megölhessék. Lám,
ide vezet a hitetlenség útja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztusunk, aki elfogadod
a keresztet az emberek kezébol,
hogy Isten embereket üdvözíto
szeretetének jelévé tedd,
add meg nekünk és korunk minden emberének,
hogy higgyünk e határtalan szeretetben,
s átadván a kereszt jelét az új évezrednek,
a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
II. János Pál pápa