Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

2010. március 31. – Nagyszerda

A betániai vacsora után a tizenketto közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a fopapokhoz és megkérdezte tolük: “Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettol
kezdve csak a kedvezo alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa ot nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének elso napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: “Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” O így
felelt: “Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én idom; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
“Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték ot: “Csak nem én vagyok az, Uram?” O így
válaszolt: “Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: “Csak nem én vagyok az, Mester?” O így
felelt: “Te magad mondtad!”
Mt 26,14-25

Elmélkedés:

Készülodés jellemzi a húsvét elotti utolsó napokat. A nép készül a húsvéti
ünnepre, s mindenhonnan érkeznek Jeruzsálembe az emberek. A vallási
vezetoknek számító farizeusok és írástudók megölni készülnek Jézust, mert
egyre többe hisznek benne, hiszik, hogy o az Isten küldötte. Júdás készül
elvégezni szörnyu tettét az árulást. Jézus és tanítványai a húsvéti
vacsorára készülnek, amely az utolsó lesz az Úr számára. A mi számunkra
pedig a végéhez közeledik a nagyböjt, a húsvéti elokészület ideje.
Bunbánattal, szentgyónással, imádsággal és jócselekedetekkel készültünk,
hogy Urunk halálára és feltámadására emlékezzünk a következo napokban. A
mennyei Atya készül a kereszten magához ölelni Fiát.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, Szuzanya, aki Szent Fiad testét a sírba fektetted, temesd Ot szívembe
most. Vágyva vágyik szívem, hogy sírja, börtöne, otthona legyek a
szeretetnek.
Tudom, kihult szív ez, hidegebb a Fiad sírját elzáró konél is,
könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó gyozedelmes Szuz!
Add, békén Szent Fiadhoz közelednem, s a szeretetben oly erosen eggyé
válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól.

No comments yet»

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: