Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 4, 2010 havi archívum

2010. április 4., vasárnap Húsvéti tekintetek

Bárcsak húsvéti szemmel látnánk mindent,
hogy képesek legyünk meglátni
a halál mélyén az életet,
a bűn mélyén a megbocsátást,
a megosztottság mélyén az egységet,
a seb mélyén a dicsőséget,
az ember mélyén Istent,
az Isten mélyén az embert,
az én mélyén a te-t.
És ezenfelül a Húsvét teljes erejét.

Klaus Hemmerle: Húsvéti jókívánságok, 1993

2010. április 4. Húsvét, Húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása (Szent Izidor püspök, egyháztanító) A nap liturgikus színe: fehér

Krisztus feltámadt! – Valóban feltámat!

Húsvét a liturgikus év legnagyobb ünnepe. A húsvéti mise a feltámadt Krisztust köszönti, mert övé a hatalom és a dicsőség mindörökké. Minket pedig arra int, hogy a keresztségben új életre kelve az odafönt valókat keressük. S így remélhetjük, hogy Krisztussal együtt elnyerjük a feltámadás és az örök élet ajándékát.

Kezdet és vég, múlt és jövő él az örök Mában, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: “aeternum Nunc”, az isteni Most), azé, aki “Halott volt és íme él” (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendő, hogy befejezze a világ történelmét. — A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a “mi időnk”, a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy — a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Ő Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levő világ, de a jövendő nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.

Első olvasmányhoz / ApCsel 10,34.37-43
Rövid, tartalmas mondatok foglalják itt össze a Jézusról tett tanúságot. Középpontja a halál és föltámadás üzenete. “Isten föltámasztotta Őt.” E tanúságban gyökerezik a mi húsvéti hitünk és minden reményünk. Jézus él, itt és most. Isten bírául állította Őt élők és holtak fölé. A vádló bíró megváltó is, mert aki hisz benne, élni fog. Annak “megbocsáttatnak az ő bűnei”.

Válaszos zsoltár / Zsolt 118(117),1-2.16-17.22-23
Köszönet és dicséret

Szentleckéhez / 1Kor 5,6-8
A húsvéti bárány leölése előtt a zsidó házakból kivetették a “régi kovászt”: mert új, kovásztalan kenyérrel, pászkával ünnepelték a húsvéti lakomát. Az apostol ebből veszi hasonlatát: az igazi húsvéti Lakoma maga Krisztus, Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ő a mi új ünnepünk, a mi lakománk. A régi “kovász” (romlás, bűn) tűnjön el ezért az életünkből. A húsvét egy új élet kezdetének napja!

Evangéliumhoz / Jn 20,1-9
Mit láttak az apostolok Jézus föltámadásából? Két dolgot: az üres sírt és magát a Föltámadottat! Az üres sír “jel” volt, amely értelmet csak akkor nyert, mikor az élő Úrral találkoztak. De a találkozó csak úgy lehetséges, ha kész a szívünk látni és hinni. (Az övék csak a találkozás által vált képessé arra.) A szeretet képesít erre. — Magdolna nagy reggeli találkozása mellett ugyanezt tanítja az emmauszi vándorok elbeszélése (Lk 24,13-35): az égő szív megérzi az Úr közellétét és megérti az Írások igazát. (Mt 28,1-8; Mk 16,1-8; Lk 24,1-11)

Szentségre várva
A Szentség ünneplésében hitünk központi titkát látjuk és halljuk: az Úr halálát és feltámadását. Már most találkozunk Vele személyesen, aki jönni fog fönségben bíróul és boldogítóul.

Elmélkedés
Föltámadott
(63. zsoltár) Rengett a föld, s az Úr föltámadt. A Sír lett tája oly csodáknak, hogy katonák maguk is, kik ottan őrként állottak, tanúvá lettek általa. — Ha ugyan ajkukról igazság szólana! De kapzsiság — mely tanítványt is a rabjává tett, — elfogta sírőrző vitézeket! “Lepénzelünk — szóltak nekik — s mondjátok, míg itt aluvátok, a tanítványok jöttenek és ellopták Őt tőletek!” Valóban zsoltár teljesül: “Fürkész agyak kifogytak fürkészetükbűl (63,7). Mit is mondtál, boldogtalan eszesség?! Úgy elhagyád jámborság fényes mécsét, hogy berántott az álnok ravasz mélység! Tanácsolád: “aludtunk; jöttek s ellopták”. Ti alvó szemtanúkat
hoztok! Ti magatok alusztok, kik fürge fürkészetbe szörnyen fogyatkoztok! Mert: hogy láthatnak, akik szundítnak? Ha mitse láttak, mit is tanúsítnak!? (Szent Ágoston)

+

Húsvéti Óda

Jertek, igyunk azon új folyamból!
Nem kiaszott sivatag “csuda kútja”:
életadó Forrás ez! örökre csobog-foly:
Úrnak a sírjából fakad, itt ránk jutva.

Mind a világra világít a fénye.
Föld ragyog és ami föld alatt van!
Mind a Teremtés ünnepel égi fénybe’
Támada Krisztus föl, ki teremté hajdan!

Tegnapon én Veled élni szűntem.
Újra kelőn Veled él, ki meghal!
Tegnap együtt: a Sírodba dűltem.
Most egekig magasítsz magaddal!

(Damaszkuszi Szent János)

Hitünk és reményünk alapja. (ApCsel 10 34a, 37-43)

a) Jézus apostolai, majd első hívei, amikor az üdvösség jóhírét hirdették, akkor tanúbizonyságot tettek nemcsak Jézus szavai, tettei és halála, hanem feltámadása mellett is. Feltámadása nélkül Jézus keresztje nem lett volna több mint kudarcának rút emlékeztetője, egy áldozatnak az emblémája, jelképe. Feltámadásának erejéből azonban a győzelem jelképévé lett, az üdvösség jelévé.

b) Ez derül ki abból a történetből, amelynek helye Cézareában volt, nem sokkal Jézus mennybemenetele és a Szentlélek elküldése után. Ez a nagy tengerparti város, amelyben a helytartó is lakott, mintegy harminc kilométerre volt Jeruzsálemtől. A főszereplő egy római százados, tehát nem zsidó ember, messziről érkezett zsidó földre, valahonnan Itáliából. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve igen szép jellemzést ad róla: ,,Egész házanépével együtt vallásos és Istenfélő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez.” (ApCsel 10, 2) Hogyan lett Istenhívő ő és házanépe, erről semmit nem tudunk. A legfontosabb részletet azonban közli Lukács, a könyv írója. Kora délután lehetett, amikor Kornéliusznak angyal jelent meg és ezt mondta: ,,Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlékezett rólad.”(4.v.) A szöveg tehát világosan jelzi, hogy az imádságnak és a jócselekedeteknek kegyelmet kiérdemlő hatása van és most ennek konkrét tartalmát is jelzi: Hívd el házadba Pétert, szól az angyal üzenete. Ő nem is volt közel valahol a város egy másik utcájában, hanem egy másik helyiségben, Joppéban. Péter közben ugyancsak isteni megvilágosítást kap, amely arról tájékoztatja, hogy aki Krisztus-hívő akar lenni, nem kell se zsidónak lennie, se a zsidó vallás szertartási törvényeit nem kell megtartania. A Szentlélek pedig arra biztatja, ha követek érkeznek a kéréssel, hogy menjen velük, teljesítse kívánságukat. Így lélekben már felkészülve hallgatja meg a pogány, de Istenfélő százados követeinek beszámolóját: gazdánk ,,egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson téged házába és hallgassa tőled az igéket.”(22.v.) A százados jámborsága tehát nem is akármilyen kegyelmet érdemel ki számára Istentől. Pétert hívhatja házába, Jézus apostolát, kereszthalálának és feltámadásának tanúját, aki Krisztustól kapott megbízással hirdeti a Megváltó eljövetelének és a megváltás megtörténtének örömhírét! Megkapja azt a kegyelmet is, hogy amikor Péter megérkezik és elmondja neki Jézus örömhírének tartalmát, a százados ezt házanépével együtt hívő lélekkel fogadja! Ez a szentírási történet számunkra is bátorító üzenetet tartalmaz. Bízhatunk abban, hogy a mi imádságaink és jócselekedeteink is felszállnak Isten színe elé. Érdemeket jelenthetnek ahhoz, hogy így kiérdemeljük mások számára a megtérés kegyelmét. Kiérdemelhetjük a kegyelem indításait másoknak ahhoz, hogy Isten szolgáitól meghallgassa és elfogadja az ,,igéket.”

c) Nagyon tanulságos az is, ahogyan Péter a századosnak és házanépének Jézusról beszél. Érdekes, hogy feltételezi, Jézus híre eljutott a századoshoz is. Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki mindennek az Ura, mondja Péter, és utána jelzi: Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög hatalmába kerített, mert Isten vele volt.”(38.v.) Mi pedig tanúi vagyunk mindennek és annak is, ami ezután történt. ,,Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanuknak, minekünk, akik ettünk, ittunk vele, miután halottaiból feltámadt.” (ApCsel 10, 39-41) Péter tehát Jézus feltámadására helyezi igehirdetésében a hangsúlyt. Amit hirdetett, amit tett, annak igazságát az bizonyítja, hogy Isten feltámasztotta őt. Ám a százados igazi megtéréséhez még valamire szükség volt. ,,Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt azokra, akik az igét hallgatták.'(44.v.) Ez oly módon történt, hogy Péter és környezete számára is nyilvánvaló lett. (46.v.) A százados és házanépe számára nagy kegyelem, hogy szemtanúktól és Istentől kiválasztott tanúktól ismerik meg Jézus életének, kereszthalálának feltámadásának igazi valóságát, és az üdvösség titkát, amelyben ez által részesülünk. Ahhoz, hogy igazi hívők legyenek, szükség van a Szentlélekre is, aki ugyancsak rájuk szállt. Mindez együtt teszi lehetővé a századosnak és házanépének megkeresztelését. Bár mi nem lehetünk Jézus életének, halálának, feltámadásának szemtanúi, de azzal az öntudattal vallhatjuk meg keresztény hitünket, hogy az evangéliumokon keresztül és az egyház közvetítésével ezektől a szemtanuktól fogadtuk el mi is Jézus feltámadásának örömhírét. Ez bizonyítéka annak, hogy mindaz igaz, amit hirdetett, és diadalmas jele annak, hogy ő győzelmet aratott a halálon. Így ez számunkra is elvesztette fenyegető arcát. A halálban Krisztussal találkozunk, hogy örök életével ajándékozzon meg minket. Ha így élünk, és ilyen hittel beszélünk életünk értelméről, bízhatunk abban, hogy ez tanúságtétel lesz mások számára, és a Szentlélek erejével segítség a megtéréshez.

Juhász Gyula:
Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.

…………….

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

ApCsel 10,34a.37-43

Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.”
1Kor 5,6b-8

Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok! Mert húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal, sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságával.
Jn 20,1-9

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.

2010. április 4. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

A hét elso  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
hírül adta nekik: “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!”
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
be. Közben odaért Simon Péter is. O  is látta az otthagyott lepleket és  a
kendot, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
aki eloször ért a  sírhoz. Látta mindezt, és  hitt. Addig ugyanis még  nem
értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9

Elmélkedés:

A hit fényében
Az evangéliumok részletesen tárják  elénk Jézus földi életét  születésétol
egészen mennybemeneteléig. Ezen írásokból ismerjük meg tanítását,  amelyet
a mennyei Atya bízott rá, de bemutatják cselekedeteit is, amelyek Istentol
kapott  küldetését  erosítik  meg.  Az   emberek  szem-  és  fültanúi   az
eseményeknek, közvetlenül tapasztalják meg a történéseket. Az evangéliumok
emellett rögzítik az emberek reakcióit, válaszait is a Krisztus-eseményre.
És itt  jönnek az  igazi  érdekességek. Mert  mást jelent  valamit  látni,
illetve mögé látni az eseményeknek.  Mást jelent valamit hallani,  illetve
meghallani,  megszívlelni  a   hallottakat.  Mást  jelent   megtapasztalni
valamit, illetve megérteni annak értelmét és jelentoségét. Az  utóbbiakhoz
már nem elegendoek emberi érzékszerveink, ide már valamilyen többletre van
szükség. A szemmel csak azt lehet látni például, hogy Betlehemben, szegény
körülmények között megszületik egy gyermek. De hit kell ahhoz, hogy valaki
e gyermekben felismerje az  Isten Fiát. A füllel  csak azt lehet  hallani,
amit Jézus  elmond,  de hit  szükséges  ahhoz, hogy  e  tanításban  valaki
felismerje az örök élet igéit. Az emberek szemükkel csak azt látják,  hogy
meggyógyulnak  a  betegek,   de  hit  szükséges   ahhoz,  hogy  e   csodás
gyógyításokban felismerjék  az  isteni irgalmasság  muködését.  A  húsvéti
eseményeknél  is  a  hit  fényében  ismerheto  fel  Jézus   szenvedésének,
halálának és feltámadásának értelme és jelentosége.

Az  elmúlt  napokban  megelevenedett   számunkra  Jézus  életének   utolsó
szakasza. Nagycsütörtök  este mi  is az  apostolok közé  ültünk az  utolsó
vacsora termében,  hogy  láthassuk  szeretetének  jelét,  a  lábmosást,  s
fogadjuk szeretetének  másik  jelét,  az  Oltáriszentséget.  Ezt  követoen
együtt  virrasztottunk  vele  szenvedésének  kezdetén,  majd  nagypénteken
elkísértük ot  a  keresztúton. Szívünkben  megrendülve  szemléltük,  amint
kileheli lelkét, s visszaadja azt  a Teremto Atyának. Miután Jézust  sírba
helyezték, számunkra is  a csend, a  csendes várakozás ideje  következett.
Ma, húsvétvasárnap pedig  az egész  keresztény világgal  mi is  örvendezve
halljuk az örömhírt: Krisztus feltámadt!

A húsvéti napok evangéliumai nem  a feltámadás konkrét eseményét  kívánják
leírni, hiszen  ez több  szempontból is  nehézségbe ütközik.  Egyrészt  az
eseménynek nem volt szemtanúja, másrészt emberi szavainkkal csak körülírni
tudjuk, hogy mi történhetett  akkor, amikor Jézus feltámadt,  megdicsoült.
Az evangélium húsvéti beszámolói  tanúságtételek arról, hogy az  apostolok
személyesen találkoznak a Feltámadottal, láthatják megdicsoült testében az
Urat. Ezek a  tapasztalatok ébresztik fel  bennük a hitet,  s indítják  el
oket a tanúságtétel útján.

Mi is  történt húsvét  hajnalban? Elsoként  Mária Magdolna,  illetve  vele
együtt más asszonyok érkeznek Jézus sírjához, s megdöbbenten veszik észre,
hogy a  barlangot elzáró  hatalmas ko  nincs a  helyén. János  evangélista
ugyan nem  említi,  de  Lukács írásában  azt  olvashatjuk,  hogy  angyalok
jelennek meg,  akik közlik  velük  a feltámadás  hírét. Ezután  rögtön  az
apostolokhoz sietnek azzal a szándékkal,  hogy értesítsék oket a  váratlan
fordulatról. Péter  és  János  a  sírhoz sietnek,  ahogyan  ezt  az  imént
hallottuk. Ok  is csak  az üres  sírt találják,  majd még  aznap  estefelé
megjelenik nekik és a többi apostolnak a feltámadt Jézus.

Mindez  elegendo  számukra,  hogy   higgyenek  és  elkezdjék  hirdetni   a
feltámadást. A  mi számunkra  sem szükséges  ennél több  jel. Mindez  elég
ahhoz, hogy  bennünk is  megszülessen  a hit,  s  magunk is  a  feltámadás
hirdetoivé váljunk. A feltámadásba vetett hitünket és a feltámadt Krisztus
iránti  szeretetünket  azzal  tudjuk  megmutatni,  hogy  az   apostolokhoz
hasonlóan mi is bátran hirdetjük a világban: Krisztus feltámadt!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus,  hittel  valljuk  feltámadásodat,  amely  gyozelem  a  halál
felett, diadal a  bun és a  gonosz felett. Feltámadásod  új életet  jelent
számodra, ugyanakkor az új élet forrása  számunkra is. Te újra élsz, s  új
életre,  örök  életre  hívsz  mindannyiunkat.  Feltámadásod  mutatja   meg
számunkra az utat, a sorsot, a  végso célt, mindazt, ahová emberi  életünk
tart. Feltámadásod mutatja meg számunkra az  Atyát, aki várt téged, s  vár
minket is az örök boldogságban.

4. vasárnap: HÚSVÉTVASÁRNAP (Szevillai Szent Izidor)

ApCsel 10,34a.37-43; Zs 117; Kol 3,1-4; Jn 20,1-9
Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt

ApCsel 10,34a.37-43

Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.’

Zs 117

ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!’ Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló.

Kol 3,1-4

Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben.

Jn 20,1-9

Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!’ Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból.