Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 6, 2010 havi archívum

2010. április 6. Húsvét, 1. hét, kedd A nap liturgikus színe: fehér

Ezt a Jézust úrrá és megváltóvá tette. Akik Péter szavait hallják, megrendülnek. Nem késik a kérdés: mit kell tennünk? Ezt a kérdést ma is, mi is feltehetnénk. Amennyiben már megkeresztelkedtünk, adjunk hálát, és hitvalló életünk legyen hatékony jele a keresztségnek.

A keresztség Krisztus húsvéti misztériumába olt bennünket. A keresztségben egybenőttünk Krisztus kereszthalálával és meghaltunk a bűnnek. De egybenőttünk az ő feltámadásával is, így természetfeletti életre vagyunk hivatottak. A keresztény ember élete a tökéletes szabadság élete, mert sem földi szenvedély, sem bűn már nem korlátozhatja. Az élet bölcsessége sugárzik bűntelen életünkön. Minden megkeresztelt ember hivatása, hogy az evangélium terjedését munkálja

ApCsel 2,36-41

Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: ,,Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Péter azt felelte nekik: ,,Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: ,,Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.
Jn 20,11-18

Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: ,,Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: ,,Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: ,,Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

2010. április 6., kedd Rítus és egzisztencia

A papság krisztológiai megalapozásának fejlődése (ld. Zsidókhoz írt levél), illetve annak egyháztani felvetései (ld. 1Pt) nagy változást mutatnak a kultikus szertartás és a papság értelmezésében: a rituális megnyilvánulások helyett a papság egzisztenciális mibenléte kerül előtérbe.

Krisztus papsága nem egy ünnepélyes szertartásban valósult meg, hanem egy történelmi eseményben: saját életének felajánlásában.

Az Egyházban megélt papság nem szertartások végzését jelenti, hanem valódi egzisztenciális átalakulást, amely nyitottá tesz a Szentlélek és az isteni szeretet működésére. Ebből a – sajátosan keresztény – szempontból mondhatjuk, hogy a felszentelt papok állnak a királyi papság szolgálatában és nem fordítva.

Albert Vanhoye: A papság régen és ma

2010. április 5., hétfő Az áldozat új értelme

Jézus halálának mint áldozatnak az értelmezése egyre nagyobb jelentőséget kapott a hitben, hogy kifejezze ennek az eseménynek mély értékét. Azonban az is világos, hogy egy ilyen értelmezés alapján újra kell gondolni az áldozatról alkotott képünket. Az állatok vérével végzett rituális ceremónia helyett az emberi történelemnek olyan kegyetlen és valós eseménye zajlott, amelyben Jézus minden emberségével jelen volt. Engedelmeskedett Istennek, és odaajándékozta önmagát testvéreiért, egészen a halálig.

Ebben az „áldozatban” nem egy erre szánt állatot „szenteltek” rituálisan Istennek, hanem maga az ember alakult át Jézusban. Ez azt jelenti, hogy az ember kapcsolata Istennel újjászületett, s ezzel egyszersmind új képességet is kapott arra, hogy közösségben éljen embertársaival. Így jött létre az Új Szövetség.

Albert Vanhoye: A papság régen és ma

2010. április 6. – Kedd

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint
ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt,
két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: “Asszony, miért sírsz?” “Mert elvitték
az én Uramat – felelte -, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult,
és íme, Jézus állt elotte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy o az. Jézus
megkérdezte: “Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt
hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: “Uram, ha te vitted el, mondd
meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította:
“Mária!” Mária felkiáltott: “Rabbóni!” – vagyis Mester. “Ne tartóztass! –
felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj
testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti
Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna
elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: “Láttam az Urat.” – És elmondta,
amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18

Elmélkedés:

A halott Jézus testét kereso Mária Magdolna lelkében az utolsó kép a
Mesterrol az, amikor meghal a kereszten, majd leveszik ot és eltemetik.
Feltámadását követoen azonban Jézus megdicsoült arcát mutatja meg neki, s
ennek felismerése nem könnyu. Jézus nevén szólítja ot, ezzel jelezvén,
hogy megismeri, s hozzá tartozónak tekinti. E megszólítás hozza meg
számára a fordulatot: felismeri Jézust, most már újra Mesterének szólítja,
s nem csupán kertészt vél személyében. A Feltámadottal való találkozás
indítja el ot a hit útján, a tanúságtétel útján. Indul, és viszi a hírt,
hogy Jézus él. Mi is induljunk, tegyünk tanúságot a feltámadásban való
hitünkrol!
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Húsvéti szekvencia
Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
“Az élo Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedot és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult.”
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
O gyoztes Királyunk, légy irgalmas!

6. kedd

ApCsel 2,36-41; Zs 32; Jn 20,11-18
Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten

ApCsel 2,36-41

Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!’ Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: ,,Mit tegyünk, férfiak, testvérek?’ Péter azt felelte nekik: ,,Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.’ Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: ,,Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!’ Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Zs 32

Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk!

Jn 20,11-18

Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: ,,Asszony, miért sírsz?’ Ő azt felelte nekik: ,,Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!’ Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: ,,Asszony, miért sírsz? Kit keresel?’ Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: ,,Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!’ Ekkor Jézus megszólította őt: ,,Mária!’ Erre ő megfordult, és héberül így szólt: ,,Rabbóní!’, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: ,,Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.’ Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: ,,Láttam az Urat!’, és hogy ezeket mondta neki.