Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 13, 2010 havi archívum

2010. április 13., kedd „Odaadott” lét

«Accipite et manducate…, Accipite et bibite…» (Vegyétek és egyétek…, vegyétek és igyatok…). Krisztus önajándékozása, amely az istenszeretet szentháromságos életéből ered, a keresztáldozatban éri el legteljesebb kifejeződését, amelynek szentségi elővételezése az Utolsó Vacsora. Nem lehet ismételni az átváltoztatás szavait anélkül, hogy ne éreznénk, részesei vagyunk ennek a lelki cselekedetnek. Bizonyos értelemben a papnak önmagáról is meg kell tanulnia kimondani őszintén és nagylelkűen: „vegyétek és egyétek”. Az ő életének valójában akkor van értelme, ha képes ajándékká válni, a közösség rendelkezésére állni és szolgálni azokat, akiknek szükségük van rá.

Pontosan ezt várta apostolaitól Jézus, miként János evangélista hangsúlyozza a lábmosás történetének elmondásában. Ezt várja Isten Népe is a paptól. A pap saját testében valósítja meg a „vegyétek és egyétek” cselekedetét, amellyel Krisztus az Utolsó Vacsorán az Egyházra bízta önmagát.

II. János Pál pápa: Nagycsütörtöki levél a papokhoz

Reklámok

2010. április 13. Húsvét, 2. hét, kedd (Szent I. Márton pápa) A nap liturgikus színe: fehér

A hívők magatartásán és egész életvitelén látszik, hogy megtapasztalták a Feltámadott jelenlétét. Erkölcsi felfogásuk, pénzhez való viszonyuk, a szegények iránti szolidaritásuk tükrözi, hogy az élő Jézussal találkoztak. Van-e helye hitünknek a legalapvetőbb hétköznapi cselekedeteink közepette?

ApCsel 4, 32-37 A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke.

Jn 3, 7b-15 Senki sem megy föl a mennybe, csak aki a mennyből alászállott, az Emberfia.

Hogyha van egy csöppnyi reményünk, alázatos hitünk, nyitott szívünk,
Istenhez való buzgó ragaszkodásunk ez már lehetőség arra, hogy
találkozzunk az élő Krisztussal, aki feltámadásával nem csak a
történelem örökkön élő Ura, hanem a mi egyéni történetünknek, életünknek
is Szabadítója, mert Ő a mi személyes, Élő Megváltónk!

forrás. magvető lista 2003

Clairvauxi Szent Bernát mondja: az Énekek Énekéről tartott 20.
beszédében: “Megjegyzendő, hogy érzelmi életünk valamiképpen testünkhöz
kötött, ezért jobban vonzódik az emberré lett Krisztushoz. Jobban
megérinti az embert az, amit Jézus földi életében tett vagy parancsolt.
Ezek elbeszélése hamar megérinti azt, akit ez a szeretet tölt el. Nagyon
szívesen hallgatja, szorgalmasan olvassa, gyakran emlékezetébe idézi, és
szívesen elmélkedik róla… Ha ezek az események eszébe jutnak,
megérintik lelkét, és az erények szeretetére buzdítják, vagy elűzik a
vétkes vágyakat, elcsitítják a szenvedélyeket. Úgy gondolom, annak, hogy
a láthatatlan Isten testben akart megjelenni, és az emberekkel beszélgetni, legfőbb oka az volt, hogy az embert, aki nem tudott másként gondolkodni és szeretni, csak mint testi ember, először testének üdvös szeretetre vonzza, hogy ezen keresztül fokozatosan vezesse el a lelki szeretetre…”

Bámulatos, hogy a XII. sz. szentje ilyen humanitással, szolidaritással,
lélektani érzékenységgel nézi Istent és az embert. Amikor május elején
az anyai hivatásra irányul figyelmünk, jó Szent Bernát szemével és
szívével tisztelni az édesanyákat, és valamennyiük példaképét és
oltalmazóját, a Boldogságos Szűz Anyát. “Íme, a Te Anyád!”

“Az anyai szív megilleti azt, aki a szeretet munkáját végzi másokkal. A
kedvesnővér édesanya, a szellemi anyaság birtokában: lelkének világító
és melegítő lángját ezrek és ezrek érzik.” (Mindszenty bíboros prímás
írta ez utóbbi sorokat a szerzetes nővérekről, akik lelki értelemben
élik meg és szolgálják az anyaság titkát.)

Mennyire orvossága lehet korunknak ez a májusi hónap, ha az annyira
megtámadott Istenanyaság, édesanyai hivatás és lelki anyaság tiszteletében
és szeretetében megerősít minket.

Brückner Ákos Előd O.Cist.

ApCsel 4,32-37

A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta — ennek jelentése: Vigasztalás fia –, mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.
Jn 3,7-15

Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?” Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.”

2010. április 13. – Kedd

Abban az idoben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: “Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekbol született.” Erre
Nikodémus megkérdezte: “Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki:
“Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennybol alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.”
Jn 3,7b-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott beszélgetés második részében Jézus arról tanít,
hogy az Emberfia hozza el az embereknek az örök életet és a benne való hit
által lehet eljutni az üdvösségre.
Jézus egy példát említ, azt az esetet, amikor az ószövetségi választott
nép tagjai úgy menekülhettek meg a mérges kígyóktól, hogy feltekintettek a
Mózes által fára feltett rézkígyóra. E jelenet Jézus keresztre
feszítésének az ószövetségi eloképe volt. Mindazok, akik feltekintenek
Krisztus keresztjére, illetve a megfeszített Emberfiára, megszabadulnak az
örök haláltól és elnyerik az örök életet.
A feltekintés és a keresztre feszített Krisztus szemlélése természetesen
még nem elegendo. Hinni kell abban, hogy O valóban az Isten Fia, akinek a
halála megváltást hozott.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Segíts meg Atyám, és vezess nyugalmas legeloidre, ahol az örökkévalóság
tiszta vize folyik. Légy az én világosságom, s mutass nekem utat! Veled,
melletted akarok járni, Veled beszélgetni, hogy világosságot adj nekem.
Szeretett Atyám, maradj bennem, hogy békét leljek, hogy érezzem
szeretetedet. Nyomodban akarok járni, Veled szeretnék maradni. Világosíts
meg, szeress, légy velem most és mindenkor.

13. kedd (Szent I.Márton)

ApCsel 4,32-37; Zs 92; Jn 3,7-15
Nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról

ApCsel 4,32-37

A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta — ennek jelentése: Vigasztalás fia –, mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.

Zs 92

Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.

Jn 3,7-15

Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.’ Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?’ Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.’