Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 14, 2010 havi archívum

2010. április 14. Húsvét, 2. hét, szerda A nap liturgikus színe: fehér

A jeruzsálemi vallási vezetők ismét börtönbe vetik az apostolokat. A tények azonban azt mutatják, hogy a főpapok lebecsülték Jézus tanítványainak lelki hatalmát. Jézus hatalma bilincsek között is felszabadító erő. A feltámadott bennünket is szabadságra hív, hogy szabadon hirdessük.

ApCsel 5, 17-26 Félelem nélkül tanítják az apostolok a népet.

Jn 3, 16-21 Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.

ApCsel 5,17-26

Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak — vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: ,,Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.” Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: ,,A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.” E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: ,,Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.” Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.
Jn 3,16-21

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

Reklámok

2010. április 14., szerda Az élet és a szabadság iskolája

Az Eucharisztiának számunkra az élet iskolájává kell válnia, amelyben megtanuljuk életünk odaajándékozását.

Életünket nem csak halálunk pillanatában ajándékozzuk oda, és nem is csak vértanúság által. Napról napra oda kell adnunk.

Napról napra újra meg kell tanulnom, hogy az életem nem a saját tulajdonom. Napról napra újra meg kell tanulnom elszakadni önmagamtól, készségesnek lenni arra, amire az Úr akar használni, akkor is, ha más dolgok szebbnek és fontosabbnak látszanak.

Odaajándékozni az életemet, és nem megtartani! Így tapasztaljuk meg létünk határtalanságát, a szabadságot: a szabadságot önmagunktól. Éppen így válik az életünk fontossá és széppé. Hasznosak vagyunk, olyan személyek, akikre szüksége van a világnak. Csak aki odaajándékozza életét, az találja meg azt.

XVI Benedek pápa: Homília Húsvét 4. vasárnapján, 2006

2010. április 14. – Szerda

Abban az idoben így  tanított Jézus: “Úgy szerette  Isten a világot,  hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki  benne hisz, el ne vesszen, hanem  örök
élete legyen.  Isten nem  azért küldte  Fiát a  világba, hogy  elítélje  a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem  hisz, az már ítéletet  vont magára, mert nem  hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de  az
emberek jobban szerették a sötétséget,  mint a világosságot, mert  tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyulöli a világosságot,
és nem  megy  a világosságra,  nehogy  napvilágra kerüljenek  tettei.  Aki
azonban  az  igazságot  cselekszi,   a  világosságra  megy,  hadd   jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe.”
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

A mai evangéliumban,  amelyben Jézus saját  küldetésérol beszél, az  Isten
oldaláról  ismerhetjük  meg   húsvét  titkát,  a   megváltás  titkát.   Ha
odafigyeltünk a  nagyheti  szertartásokra, akkor  felfedezhettük  e  napok
mondanivalóját: a  megváltás  értünk történt,  Isten  értünk  cselekedett.
Jézus értünk halt  meg, s  üdvösségünkért támadt  fel. Az  események a  mi
hitünket akarják felébreszteni,  illetve megerosíteni.  A megváltás  Isten
szeretetébol fakadó cselekedet,  a hit szintén  Isten szeretetébol  fakadó
ajándék az ember  számára, s  a hit által  elnyerheto örök  élet is  Isten
ajándéka számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem elott, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívbol megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettonk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az elso!

14. szerda (Szent Tibor)

ApCsel 5,17-26; Zs 33; Jn 3,16-21
Hirdessétek a népnek az erről az életről szóló tanítást!

ApCsel 5,17-26

Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tartottak — vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. Elfogták az apostolokat, és a nyilvános börtönbe vetették őket. Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta: ,,Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek a tanítást erről az életről.’ Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főtanácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek tehát és jelentették: ,,A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.’ E szavak hallatára a templomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. Ekkor beállított valaki, és hírül hozta nekik: ,,Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.’ Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 3,16-21

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.