Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 15, 2010 havi archívum

2010. április 15. Húsvét, 2. hét, csütörtök A nap liturgikus színe: fehér

Isten nem adja szűkösen a Szentlelket – halljuk a mai evangéliumban, és eszünkbe jutnak Jézus szavai az édesapáról, aki képes jót adni gyermekének. Aki szeret, nem méricskél. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az Ő kezébe helyezett. Jézus kezében jó helyen vagyunk. Törekedjünk másokat is letenni ebbe a kézbe, és ehhez kérjük a Szentlélek erejét. A félénk apostolokat is bátrakká tette.

ApCsel 5, 27-33 Inkább kell engedelmeskedünk Istennek, mint az embereknek

Jn 3, 31-36 Aki hisz a Fiúban, az örökké él!

Jézus legyőzte a halált, legyőzte a kínt, az elveszett reményt. Erre
senki nem számított, ez semmilyen földi forgatókönyvben nem volt benne,
mert a vég után semmi nem következik. Csupán Isten világában lehetséges
az, hogy újra kivirult az élet. Az ami Jézussal történt nem csak rá
vonatkozik, hisz a feltámadás tanúit mind bevonta ebbe az új le
hetőségbe. Minket is be akar vonni, hogyha hajlandóak vagyunk hozzá
kapcsolódni.

ApCsel 5,27-33

Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ,,Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Erre Péter és az apostolok azt felelték: ,,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.” Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.
Jn 3,31-36

Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

2010. április 15., csütörtök Örökségünk a XXI. századra

Mennyi vértanú! Vértanúk sokasága: a tisztaság vértanúi, az igazságosság vértanúi, vértanú gyermekek, nők és férfiak, vértanú népek. Hatalmas freskó tárul a szemünk elé: egy keresztény, szelíd, alázatos, erőszak nélküli, a rossznak ellenálló sereg képe ez, mely egyszerre gyönge, mégis erős a hitben, s amely haldokolva is hitt és szeretett. Ez a mártírhalálra szánt sereg a reményünk, amikor előretekintünk a most megkezdett évszázadra.

Nekünk, a XXI. század keresztényeinek ezt az örökséget kell elfogadnunk, és ezt kell választanunk. Ezt az örökséget magunkévá kell tennünk a mindennapokban, a kisebb és nagyobb nehézségekben; olyankor, amikor lemondunk az agresszivitásról, a gyűlöletről, az erőszakról. A vértanúk örökségét elfogadni olyan életet jelent, amelyet napról napra a szeretet, a szelídség és a hit tölt el. Szír Szent Izsák írja: „Téged üldözhetnek, de te ne üldözz mást! Engedd, hogy keresztre feszítsenek, de te ne feszíts keresztre mást. Hagyd, hogy gyalázzanak, de te ne gyalázz mást!”

Van Thuan bíboros

2010. április 15. – Csütörtök

Abban az idoben így tanított Jézus: “Aki a mennybol jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földrol való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennybol való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerosíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szukösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az o kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja.”
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszédet és Keresztelo János tanúságtételét
zárja le a mai rész János evangéliumában, amelynek érdekessége az örök
életet elnyero hívok és az isteni ítélet alá eso nemhívok közötti
megosztottság. Bár mindenkinek lehetosége van arra, hogy megértse a
Szentlelket és elfogadja Krisztust az Isten Fiának, mégis egyesek
elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
A hívok számára érthetetlen a nemhívok viselkedése, de valószínuleg
fordítva is ugyanígy van. A “földies” és a “mennyei” gondolkodás és
viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tunik. Az aratásig
ugyanis együtt kell nonie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak késobb
jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali igazságszolgáltatást
szeretnénk, hogy minél elobb napvilágra kerüljön az igazság. Isten másképp
sokszor másképp tervez, s megengedi a pillanatnyi rosszat is egy késobbi
nagyobb jó érdekében.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Köszönöm Teremtom, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetoséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

15. csütörtök

ApCsel 5,27-33; Zs 33; Jn 3,31-36
Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akinek mi tanúi vagyunk

ApCsel 5,27-33

Majd odahozták és a főtanács elé állították őket. A főpap a szemükre vetette: ,,Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő nevében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.’ Erre Péter és az apostolok azt felelték: ,,Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve megöltetek. Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon Izraelnek. Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.’ Mikor ezt hallották, feldühödtek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

Zs 33

Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Jn 3,31-36

Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és a földről beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el. Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó. Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.