Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 19, 2010 havi archívum

2010. április 19. Húsvét, 3. hét, hétfő A nap liturgikus színe: fehér

István diakónussal együtt sok ma élő misszionáriusnak is igehirdetés közben az erőszak sokféle megnyilvánulásával kell szembenéznie. De talán nem is kell messzire menni: a keményszívűség a családunkban vagy a szomszédságunkban is olykor jelen van. Aki Jézusról akar tanúságot tenni, az előbb vagy utóbb szembetalálkozik a meg nem értéssel.

ApCsel 6, 8-15
István bölcsességgel és Lélekkel beszélt Istenről.

Jn 6, 22-29
Olyan eledelért fáradozzatok, amely megmarad az örök életre!

Jézus feltámadása kegyelmet és erőt hozott. A feltámadt Krisztussal való kapcsolat átformálja emberi természetünket, megnyitja értelmünket, és a helyes útra vezérel bennünket.

forrás: Magvető lisata 2003

Jn, 6,22-29.

Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem, mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok”

Meddig és miért követjük Jézus? Mennyi ideig és miért imádkozunk? Szent István diakonus oly bölcsen beszél, hogy nem tudtak neki ellenállni! Ő csak Jézust kerteste, követte, hirdette, és tett tanúságot róla, még élete árán is.

Nem vagyunk kicsit, vagy nagyon önzők un. vallásosságunkban? Ebben is nem azt igazoljuk, hogy csak e világhoz tartozunk. Minden áldozat, önzetlen szolgálat, lábmosó szeretet igen távol áll tőlünk.

De jó lenne krisztusi módon másokért élni és így tenni tanúságot hozzátartozásunkról.

Gy E

ApCsel 6,8-15

István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: ,,Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.” Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: ,,Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
Jn 6,22-29

Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?” Jézus azt felelte: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.” Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.”

2010. április 19., hétfő Minden probléma megoldása

Életben kell tartanunk Istent önmagunkban és engednünk, hogy mint az élet, kiáradjon belőlünk másokra, és feltámassza a halottakat.

Azzal tartjuk Őt életben magunk között, ha szeretjük egymást.

Ez mindent forradalmasít körülöttünk: a politikát és a művészetet, az oktatást és a munkát, a magánéletet és a szórakozást. Mindent.

Jézus a tökéletes Ember, aki magában egyesít minden embert és minden igazságot.

És aki megtalálta ezt az Embert, az rátalált minden probléma megoldására.

Chiara Lubich: Róma föltámadása

2010. április 19. – Hétfo

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tole: “Mester, mikor jöttél ide?” “Bizony, bizony, mondom nektek – felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérbol és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, – ot ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tole: “Mit
tegyünk, hogy Istennek tetszo dolgot cselekedjünk?” “Istennek az tetszik –
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

Az evangéliumok több helyen beszámolnak arról, hogy a nép azért keresi
Jézust, hogy a betegek számára gyógyulást kérjen és találjon. Más
alkalmakkor tanításának nagyszerusége és igazsága indítja oket, hogy a
vándortanítóhoz menjenek, s hallgassák ot, aki egészen újszeru módon
világított rá Isten igazságaira. A mai evangélium pedig azt tárja elénk,
hogy a csodálatos kenyérszaporítást megtapasztaló emberek keresik Jézust.
Szándékuk abba az irányba fejlodik, hogy Isten akaratát, tetszését kezdik
keresni. Isten akaratának keresésében és teljesítésében a mi számunkra
Krisztus a példakép, aki egész életében engedelmeskedett az Atyának. Isten
nekünk is küldetést ad, feladatot bíz ránk az Egyházban, amelynek
teljesítése kötelességünk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Magasztaljanak az ég minden csillagai, melyek örvendve fényeskednek
elotted, és mindig készen állnak szolgálatodra. Áldjanak minden csodás
muveid, amelyek égen, földön, föld alatt vannak; zengjék neked azt az örök
dicséretet, mely beloled ered és hozzád, forrásához vissza is tér.
Magasztaljon szívem és elmém, testem-lelkem egész valóságával, a mindenség
hatalmával. Legyen tiéd, akibol minden, aki által minden, akiben minden, –
csak tied legyen minden dicséret, dicsoség mindörökké.
Nagy Szent Gertrúd

19. hétfő

ApCsel 6,8-15; Zs 118,23-30; Jn 6,22-29
Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között

ApCsel 6,8-15

István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között. Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, amely által szólt. Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: ,,Hallottuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.’ Ilymódon felizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: ,,Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.’ Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

Zs 118,23-30

Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem, szolgád törvényeiden gondolkodik. Valóban parancsolataidról elmélkedem, és rendeleteid adnak tanácsot nekem. Földhöz ragadt az én lelkem, kelts életre engem ígéreted szerint! Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg, taníts meg törvényeidre engem! Oktass rendeleteid útjára, hogy gondolkodjam csodáidon! Lelkem elbágyad a gondtól, erősíts meg igéiddel engem. Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Az igazság útját választottam, ítéleteidről meg nem feledkezem.

Jn 6,22-29

Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?’ Jézus azt felelte: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.’ Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?’ Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.’

2010. április 18., vasárnap Az Egyház, az időben létező Szentháromság

Isten nem azért teremtett bennünket, hogy megmaradjunk a természet korlátai között, és nem is egyedüllétre szánt. Azért alkotott, hogy együtt vezessen be minket háromságos Életének ölére. Jézus Krisztus azért ajánlotta fel áldozatul önmagát, hogy eggyé tegyen minket az Isteni Személyek egységében.

Így kell megvalósulnia minden létező „Krisztusban mint Főben történő újraegyesítésének”, „újjászületésének” és „beteljesedésének”. Mindaz, ami ettől el akar vonni, félrevezetés.

Létezik egy „hely”, ahol már itt a földön elkezdődik mindenek egyesítése a Háromságban. „Isten Családja” ez, a Szentháromság misztikus kiterjedése az időben, amely nemcsak fölkészít minket erre az egyesítő útra és megadja nekünk a teljes bizonyosságot, hanem annak már most részesévé is tesz. Csak egy teljesen „nyitott” közösség tudja betölteni legbensőbb vágyainkat, és itt teljesedhetünk ki minden téren.

„De unitate Patris et Filii et Spiritus sancti plebs adunata”, vagyis „az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből eggyé vált nép” (Szent Ciprián): ez az Egyház. „Teljesen betölti a Szentháromság” (Órigenész).

Henri de Lubac : Elmélkedések az Egyházról