Gondolkodtató melankólia

Isten azért adta nekünk az Igéjét, hogy ismerjük meg azt, amink már megvan, — az örök életet — azután járjunk a világosságában.

április 23, 2010 havi archívum

2010. április 23., péntek A gyökerekig

Krisztus kinyilatkoztatja nekünk, hogy az isteni élet szentháromságos közösség. Atya, Fiú, Szentlélek a szeretet tökéletes kölcsönös közösségében élnek, az egység legmagasabb fokú misztériumában. Ebből árad ki minden szeretet és minden más közösség az emberi lét nagyságát és méltóságát szolgálva. (…)

A közösség, amelyet az emberek között fel kell építeni, olyan közösség, amely áthatja létüket egészen szeretetük gyökeréig, s ennek meg kell nyilvánulnia az élet minden területén, a gazdaságban, a társadalomban és a politikában is.

A Pueblai Konferencia záródokumentuma

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 4. RÉSZ

[Mt. 4.1] Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
[Mt. 4.2] Negyven napon és negyven éjen át böjtölt s utoljára megéhezett.
[Mt. 4.3] Ekkor hozzáment a kísértő és így szólította meg: “Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.”
[Mt. 4.4] Ám ő ezt felelte: “Írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, mely Isten szájából kijön.”
[Mt. 4.5] Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba és odaállította a szent hely ormára.
[Mt. 4.6] “Ha Isten Fia vagy – mondta neki -, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!”
[Mt. 4.7] “Az is írva van: – felelte neki Jézus – Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
[Mt. 4.8] Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
[Mt. 4.9] “Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” – mondotta neki.
[Mt. 4.10] Akkor Jézus ezt felelte: “El innen, sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
[Mt. 4.11] Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és felszolgáltak neki.
[Mt. 4.12] Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
[Mt. 4.13] Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
[Mt. 4.14] hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
[Mt. 4.15] “Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
[Mt. 4.16] a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: A halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
[Mt. 4.17] Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: “Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
[Mt. 4.18] Miközben a galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
[Mt. 4.19] “Jertek utánam! – szólította meg őket – majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
[Mt. 4.20] Azok erre tüstént otthagyták a hálót s követték őt.
[Mt. 4.21] Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe. Őket is hívta
[Mt. 4.22] s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, követték őt.
[Mt. 4.23] Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
[Mt. 4.24] Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak és meggyógyította őket.
[Mt. 4.25] Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 3. RÉSZ

[Mt. 3.1] Azokban a napokban megjelent Júdea pusztájában Bemerítő János
[Mt. 3.2] és ezt hirdette: “Térjetek új felismerésre, mert itt van közel a mennyek királysága!”
[Mt. 3.3] Hiszen őróla mondja az Ézsaiás prófétán át szólt ige: “Egy hang kiált a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját! Egyenesekké tegyétek ösvényeit!”
[Mt. 3.4] János ruhája teveszőrből volt, bőr övezte derekát és eledele sáska és vadméz volt.
[Mt. 3.5] Akkoriban Jeruzsálem, továbbá az egész Júdea és a Jordán egész környéke kiment hozzá
[Mt. 3.6] s miközben vétkeiket megvallották, bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba.
[Mt. 3.7] De mikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá, hogy bemerítkezzék, így szólt hozzájuk: “Viperák fajzatai, ki figyelmeztetett titeket, hogy a rátok következő harag elől menekülnötök kell?
[Mt. 3.8] Teremjetek hát oly gyümölcsöt, mely méltó ahhoz, hogy új felismerésre térjetek,
[Mt. 3.9] s ne véljétek, hogy így gondolkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mert azt mondom, hogy Isten képes ezekből a kövekből gyermeket támasztani Ábrahámnak.
[Mt. 3.10] A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Kivágnak minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt és tűzre vetik!
[Mt. 3.11] Én vízbe merítlek titeket, hogy más felismerésre térjetek, ám, aki utánam jön, erősebb nálam, s én arra sem vagyok elég, hogy saruját vigyem utána, ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít titeket.
[Mt. 3.12] Kezében lesz szórólapátja és áttisztítja szérűjét, búzáját csűrbe takarja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti!”
[Mt. 3.13] Ekkor érkezett Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát vele.
[Mt. 3.14] De az erősen ellenállt és így szólt: “Nekem van arra szükségem, hogy te bemeríts engem, és mégis te jössz énhozzám?”
[Mt. 3.15] Jézus azonban ezt felelte neki: “Hadd történjék ez most így: Úgy illik ugyanis hozzánk, hogy minden igazságosságot betöltsünk.” Ekkor János engedett neki.
[Mt. 3.16] Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll.
[Mt. 3.17] Azután szózat hangzott az égből és az ezt mondta: “Ez az én szeretett fiam, benne leltem tetszésemet.”

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 2. RÉSZ

[Mt. 2.1] Miután Jézus Heródes király napjaiban a júdeai Betlehemben megszületett, egyszer csak napkeletről mágusok érkeztek Jeruzsálembe,
[Mt. 2.2] kik ezt kérdezték: “Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk a csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy leboruljunk előtte!”
[Mt. 2.3] Ahogy Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanná lett és vele egész Jeruzsálem is.
[Mt. 2.4] Összehívatta hát a nép valamennyi főpapját és írástudóját és megtudakolta tőlük: hol kell születnie a Krisztusnak?
[Mt. 2.5] Azok azt felelték: “A júdeai Betlehemben, mert így szól a prófétán át adott írás:
[Mt. 2.6] Júda földje Betlehem, semmiképpen sem vagy te legkisebb Júda vezérei közül, mert belőled származik majd egy vezér, aki népemet, Izráelt, terelgetni fogja.”
[Mt. 2.7] Ekkor Heródes titkon elhívatta a mágusokat és pontos választ kért tőlük afelől az idő felől, mely óta az a csillag ragyog.
[Mt. 2.8] Aztán elküldte őket Betlehembe.” Menjetek – mondotta – és tartsatok pontos kutatást a gyermek felől. Ha megtalálnátok, adjatok nekem hírt róla. Hadd menjek el én is, hadd boruljak le előtte én is.”
[Mt. 2.9] Azok, miután a királyt meghallgatták, elutaztak. Egyszerre az a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg el nem jutott a fölé a hely fölé, ahol a gyermek volt és ott megállt.
[Mt. 2.10] Mikor a mágusok a csillagot meglátták, igen nagy örömre gyulladtak.
[Mt. 2.11] Miután bementek a házba, megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak a földre és imádták őt. Azután felnyitották kincstartóikat és ajándékokat vittek neki: aranyat, tömjént és mirhát.
[Mt. 2.12] De miután álomban kijelentést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza országukba.
[Mt. 2.13] A mágusok visszatérése után egyszer csak megjelenik az Úrnak egy angyala álomban Józsefnek és megszólítja: “Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját és fuss Egyiptomba! Légy ott, amíg nem szólok neked! Mert Heródes kerestetni fogja a gyermeket, hogy elveszítse.”
[Mt. 2.14] József még azon az éjjelen felkelt, magához vette a gyermeket s annak anyját és elköltözött Egyiptomba.
[Mt. 2.15] Ott volt, míg Heródes be nem fejezte életét, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt: “Egyiptomból hívtam elő Fiamat!”
[Mt. 2.16] Heródest igen nagy indulat fogta el, mikor észrevette, hogy a mágusok kijátszották. Elküldött s megölette mindazokat a fiúkat, akik Betlehemben és annak határaiban két éven alul voltak, annak az időnek megfelelően, melyet a mágusoktól pontosan kikérdezett.
[Mt. 2.17] Ekkor teljesedett be a Jeremiás prófétán át szólt ige:
[Mt. 2.18] “Kiáltást hallottak Rámában, nagy sírást, jajveszékelést: Ráhel gyermekeit siratta s nem akart vigasztalódni, hogy nincsenek.”
[Mt. 2.19] Mihelyt Heródes befejezte életét, álomban az Úr angyala megjelent Józsefnek és azt mondotta:
[Mt. 2.20] “Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját és menj Izráel földjére. Mert halottak már azok, akik a gyermek lelkére törtek.”
[Mt. 2.21] Felkelt József; magához vette a gyermeket és annak anyját és bement Izráel földjére.
[Mt. 2.22] Mikor azonban meghallotta, hogy Júdeán atyja, Heródes helyén Arkhelausz uralkodik, félt odamenni. Miután álomban kijelentést kapott, félrevonult, Galilea vidékeire ment.
[Mt. 2.23] Mikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett meg, hogy beteljesedjék a prófétákon át szólt ige, hogy názáretinek fogják hívni.

AZ ÖRÖMHÍR MÁTÉ SZERINT 1. RÉSZ

[Mt. 1.1] A Krisztus Jézus származásáról írt könyv, ő Dávid fia, Ábrahám fia.
[Mt. 1.2] Ábrahám Izsákot nemzette, Izsák pedig Jákóbot,
[Mt. 1.3] Jákób Júdát és testvéreit, Júda Támártól Fáreszt és Zárát, Fáresz Ezrómot nemzette, Ezróm Arámot nemzette,
[Mt. 1.4] Arám Aminádábot nemzette, Aminádáb Naasszont nemzette, Naasszon Szalmónt nemzette,
[Mt. 1.5] Szalmón Boázt nemzette Ráhábtól, Boáz Jobédet nemzette Ruttól, Jobéd Izsait nemzette,
[Mt. 1.6] Izsai Dávidot nemzette, a királyt. Dávid Salamont nemzette az Uriás asszonyától,
[Mt. 1.7] Salamon Roboámot nemzette, Roboám Abiát nemzette, Abia Aszáfot nemzette,
[Mt. 1.8] Aszáf Józsafátot nemzette, Józsafát Jórámot nemzette,
[Mt. 1.9] Jórám Hóziát nemzette, Hózia Jóatámot nemzette, Jóatám Áházt nemzette, Áház Ezékiást nemzette,
[Mt. 1.10] Ezékiás Manasszét nemzette, Manasszé Ámószt nemzette, Ámósz Jósiást nemzette,
[Mt. 1.11] Jósiás Jekoniást és annak testvéreit nemzette a babilóni áttelepítéskor.
[Mt. 1.12] A babilóni áttelepítés után Jekoniás Szalatiélt nemzette, Szalatiél Zorobábelt nemzette,
[Mt. 1.13] Zorobábel Abiudot nemzette, Abiud Eliákimot nemzette, Eliákim Azórt nemzette,
[Mt. 1.14] Azór Szádókot nemzette, Szádók Ákimot nemzette, Ákim Eliudot nemzette,
[Mt. 1.15] Eliud Eleázárt nemzette, Eleázár Mattánt nemzette, Mattán Jákóbot nemzette,
[Mt. 1.16] Jákób Józsefet nemzette, annak a Máriának férjét, akitől Jézus született, akit Krisztusnak mondanak.
[Mt. 1.17] Ábrahámtól Dávidig az összes nemzedékek száma tizennégy nemzedék, Dávidtól a babilóni áttelepítésig tizennégy nemzedék és a babilóni áttelepítéstől a Krisztusig tizennégy nemzedék.
[Mt. 1.18] A Krisztus Jézus születése így történt: Anyja; Mária, Józseffel volt eljegyezve, de még mielőtt vőlegényével összekerültek volna, kitudódott, hogy a Szent Szellemtől terhes.
[Mt. 1.19] Vőlegényében Józsefben, mivel igazságos ember volt s nem akarta őt szégyenbe hozni, az a szándék fogamzott meg, hogy titokban elbocsátja őt.
[Mt. 1.20] Mikor ez az indulat megmozdult benne, álomban az Úrnak egy angyala jelent meg neki és így szólt: “Dávid fia József, ne riadj vissza attól, hogy menyasszonyodat, Máriát magadhoz vedd, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől való!
[Mt. 1.21] Fiat fog szülni s te majd nevezd annak nevét Jézusnak, ami ezt jelenti: Jahve megment, mert ő fogja népét vétkeitől megmenteni!”
[Mt. 1.22] Ez az egész dolog azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt:
[Mt. 1.23] “Lám csak, egy szűz viselős lesz, fiat szül, s ezt Immánuel névvel nevezik, minek fordítása: Velünk az Isten!”
[Mt. 1.24] Mikor József az álomból felébredt, megtette, amit az Úr angyala neki elrendelt, magához vette asszonyát.
[Mt. 1.25] De nem ismerte őt addig, amíg fiat nem szült. Ennek aztán a Jézus nevet adta.

2010. április 23. Szent Adalbert püspök, vértanú A nap liturgikus színe: piros

Gamáliel, a főtanács egyik tagja, a nép előtt tiszteletben álló farizeus, szólásra emelkedik. A lelkek megkülönböztetésére szólt. Honnan származik az apostolok hatalma? Milyen lélek irányítja őket? Köszönjük, Urunk, azt a küldetést, amelyet lelkünk mélyén fakasztasz, és napról napra táplálsz.
Esztergom-Budapest: Szent Adalbert, a főegyházmegye védőszentje

forrás: Hankovszky Miklós
Előkelő családból származott, és a keresztségben a Woytech nevet kapta. Magdeburgban nevelkedett. 982-ben Ditmár prágai püspök szentelte pappá, és nem sokkal később utóda lett a püspöki székben. Szigorú életmódjáért és hajlíthatatlan jelleméért nem sokáig tűrték. 989-ben Rómába ment, majd 992-ben visszatért Magyarországon keresztül a püspöki székébe. Mivel az ellenségeskedés nem szűnt meg, 994-ben Magyarországra jött, és egy esztendős itt-tartózkodása alatt keresztelte és bérmálta meg Vajkot, első királyunkat: Szent Istvánt. A pápa parancsára 996-ban megpróbált visszatérni Prágába, de mivel ott nem fogadták be, előbb Lengyelországban térített, majd Poroszországba ment, ahol 997 április 23-án vértanúságot szenvedett.
Isten kiválasztó jóságát és végtelen kegyelmét magasztalja a szentmise Kezdőéneke:

Szentjeidet, Urunk,
örök világosságod világába vezetted,
övék a boldog örökkévalóság.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! A szentek készek voltak életüket is odaadni Jézusért, mert mindenek fölött szerették Őt. Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy tiszta lelkünk legyen kifejezője Iránta való szeretetünknek.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki jó Pásztornak nevezed Magad:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki életedet adtad nyájadért:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki az apostolokra és apostol utódokra bíztad művedet:
Uram, irgalmazz!
A SZENTLECKÉHEZ (Jak 1, 2-4; 12)
Szent Jakab intése szól felénk: Tartsátok nagy örömnek, testvéreim, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket! A hit megpróbáltatása állhatatosságot eredményez! De ha a hitünk elakad, elveszíti életünk szilárd tartását: Ide-oda sodródunk, összezavarodunk.
AZ EVANGÉLIUMHOZ (Jn 15, 18-21)
Azok, akik Krisztushoz tartoznak, részesülnek az Ő sorsából. Ha üldözték őt, üldözni fogják a követőit is. De nem csak a megaláztatásból és üldöztetésből részesülnek, hanem a megdicsőülésből is, mert az Atya szeret minket, és mint gyermekeit, meg is akar jutalmazni bennünket.
HITVALLÁS
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy küldjön századunknak vértanú lelkületű apostolokat, akik az új pogányságból az igazi keresztény életre nevelnek minket.

1. Add, Urunk, hogy szentjeid példája és közbenjárása megváltoztassa életünket.
2. Add, hogy Szent Adalbert tiszteletével megerősödjön bennünk keresztény hivatásunk.
3. Add, hogy a hit, amit Szent Adalbert közvetített, egész nemzetünket átjárja.
4. Add, Urunk, hogy századunkban is legyenek vértanú lelkületű szent papjaink és főpapjaink.
5. Add, hogy Szent Adalbert közbenjárására eljuthassunk Országod dicsőségébe.

Urunk, Jézus Krisztus! Az egyedül üdvözítő hitet Szent Adalbert munkássága által ültetted el pogány magyarságunkban. Kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy megnövekedjen köztünk az elültetett kegyelem, és példája nyomán népünk kereszténnyé, papjaink pedig szentté váljanak. Általad, Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

ApCsel 9,1-20

Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyegette az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a tannak a követői közül. De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt mondta neki: ,,Saul, Saul, miért üldözöl engem?’ Erre remegve és ámulva megkérdezte: ,,Uram, mit akarsz, hogy tegyek?’ Az Úr azt válaszolta neki: ,,Kelj föl és menj be a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.’ A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. Ott volt három napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit. Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: ,,Ananiás!’ Ő pedig így felelt: ,,Itt vagyok, Uram!’ Az Úr így folytatta: ,,Kelj föl, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp imádkozik, és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását visszanyerje.’ Ananiás azonban azt felelte: ,,Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.’ De az Úr azt mondta neki: ,,Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt. Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.’ Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: ,,Saul testvér, az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj Szentlélekkel.’ Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, azután ételt vett magához és megerősödött. Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.
Jn 15,18-21

Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

2010. április 23. – Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: “Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték.
Jézus így felelt nekik: “Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az õ vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom õt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom õt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én õbenne. Amint engem az élõ Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennybõl alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Miután az elmúlt napok során Jézusnak az élet kenyerérõl, az
eucharisztiáról szóló beszédét olvastuk végig, a mai evangélium az erre
adott emberi reakciókat tárja elénk. Az emberekben kérdések merülnek fel.
Hogyan tudja Jézus önmagát adni a kenyérben? Nem értik még a titkot, amely
sok ember számára marad hihetetlen és megfejthetetlen titok. Ha értelmünk
nem is fogja fel teljes valóságában az oltáriszentség titkát, ez nem
akadályozhat meg bennünket, hogy szeretettel elfogadjuk az isteni szeretet
ezen ajándékát, a szeretet kenyerét. Aki visszautasítja e mennyei
kenyeret, azaz az Oltáriszentséget, az tulajdonképpen az örök életet és
üdvösséget, Isten szeretetét is visszautasítja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szentséges Atyánk, Teremtõnk, Megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítõnk.
Aki a mennyekben vagy,
az angyalokban és a szentekben;
te világosítsd meg õket tudásukban,
mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre,
mert te vagy a szeretet;
te töltöd el õket
bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfõbb jó, az örök,
akitõl minden jó ered,
aki nélkül semmi jó nincsen.
Assisi Szent Ferenc